Metró alkalmazások készítésének biztonsági kérdései

A Windows 8 desktop kiadásával foglalkozó korábbi cikkekben már említettem, hogy nem jó ötlet az, hogy HTML5/CSS/Javascript nyelveken lehet "alkalmazást" írni a metró felületre. ennek az újításnak rengeteg hátrányát látom, amelyek a megjelenés után igen rövid idővel már láthatóak:

• Az alkalmazások a felhasználó gépére forráskódban települnek. Ezek módosításához még visszafejtésre sincs szükség.
• Az alkalmazások írásához mostantól nincs szükség alkalmazásfejlesztőkre/programozókra jellemező szakértelemre, így tulajdonképp a programozói tapasztalat nélkül is írhatnak Metró felületen futó alkalmazásokat, és írnak is.
• Mivel az új felület alkalmazásait nem szakemberek fejlesztik, így a programokból a fejlesztői szemlélet is hiányzik. A metró appok instabilak, használhatatlanok, teszteletlenek, és jól láthatóan csak marketing célokat szolgálnak, munkára alkalmatlanok.

Az operációs rendszer lényege az alkalmazásválaszték

Tételezzük fel, hogy a Metró felület egy "új" operációs rendszer, ami nem kompatibilis a korábbiakkal. Ez abból a szempontból igaz is, hogy desktop alkalmazás nem fut metró felületen, illetve minimum érdekesek azok a hírek, miszerint a következő Windowsban már nem csak Start menü nem lesz, hanem desktop felület sem. Ha most fel kéne sorolni, hány olyan operációs rendszer süllyedt el az informatika történetében amelyeknek egyetlen "bűne" az volt hogy nem volt rá használható, munkára alkalmas szoftver, akkor itt egy igen nagy listát lehetne kerekíteni. Egy rendszerről el lehet mondani, hogy annyit ér amennyire munkára lehet használni, ez pedig nem magától a rendszertől, hanem a rá írt alkalmazásoktól függ. Ilyen alkalmazás a metró felületen ma nincs, vagy nagyon el van dugva.

Alkalmazások a metró felületen

Jó kérdés, hogy az új felületen miért nem jelennek meg használható szoftverek. Először is nehezen keverhető a mobil és a desktop platform. Egy tablettől vagy mobiltelefontól nem várja az ember hogy munkára alkalmas legyen, egy desktop géptől igen. Ha ez a keveredés a cél, nem a mobil eszközökön lesznek használható programok, hanem a desktop gépeken nem lesz értelme az új felületnek, ha mobil programok kerülnek rá. Itt meg kell említeni, hogy a Windows 8 mobiltelefonos képességei még nem érték el a valamikori Windows Mobile 6 alkalmazásainak képességét olyan alapvető dolgokban, mint a naptár és az üzenetkezelés.

A másik fontos kérdés, hogy vajon elvárható-e, hogy rendes programokat írni képes fejlesztők, akik minimum C++, C, vagy C# nyelveken képesek programozni, látják-e értelmét annak, hogy abba a "zajba" fejlesszenek, amiben használhatatlan, HTML "nyelven" megírt "alkalmazások" tömkelege jelenik meg marketing céllal. Az is eldöntendő kérdés, elvárható-e a felhasználótól, hogy az átláthatatlan mennyiségű használhatatlan applikációból kimazsolázza azt a párat, ami valamennyire használható.

A Metró felület ezer sebből vérzik. Érthetetlen, hogy amit már mobil platformokon is követelnek a felhasználók, vagyis hogy tetszőleges útvonalra lehessen telepíteni a letöltött appokat, egy desktop rendszeren lehetetlen. Egy desktop rendszeren ésszerű, hogy a rendszer maga egy kisebb partíción, meghajtón, netán a sebesség miatt SSD-n van, és az összes telepített alkalmazás egy nagyobb kapacitású de olcsóbb meghajtón foglal helyet, mint ahogy a mobil eszközökön is betelhet a belső memória, és az alkalmazást memória kártyára szeretné telepíteni a felhasználó.

Ez a korlátozást a munkát komolyan gondoló felhasználókat első körben elbizonytalanítja. A programozókat az tarthatja vissza, hogy a rengeteg HTML/XML/XMTML/JS kódot tartalmazó alkalmazások (teljes képernyőn futó weboldalak?) egy lényeges része forráskódban kerül a felhasználó gépére. Lehet a Metró felületre "rendes" programot is írni, de még ilyennel nem találkoztam, mind tele van forráskódban is elérhető részekkel, vagy teljes egészében az. Ez nyilvánvaló könnyen lehetővé teszi a programok aktiválását. Ráadásul mivel egy trial verzió full verzióvá alakítása csak szöveges forráskód kérdése, egyetlen program minden metró alkalmazás feltörését lehetővé teszi. Ezt a problémát először a Nokia egyik mérnöke publikálta.

Itt álljunk meg egy szóra, és gondolkozzunk el, eddig legalább minden programhoz le kellett tölteni egy külön, 99%-ban vírusos sorszámgenerátort (ami legalább visszatartó erő volt), mostmár nem kell, egyetlen szoftver megtöri az összeset. Ez nyilvánvalóan vissza fogja tartani a komoly alkalmazásfejlesztőket a Metró platformtól, hiszen így nincs értelme.

Jó ötlet-e a "flat design" alkalmazása

Design/felület kérdéseiben már többféle korszakot megérhettünk, most a "flat design" korszakát éljük, aminek az a lényege, hogy a felület "lapos", hiányoznak belőle a 3D elemek. Ennek a mostani korszaknak csak egy előnye van, hogy aki unja a hagyományos felületet, az most egy egyszerűbbnek látszó, MÁSIK felületen dolgozhat, nevezhetjük akár "letisztultnak" is, ha azt tekintjük annak, amin látszatra sem dolgoztak, és valójában is csak összecsapták. Csakhogy minden divathullám lefut egyszer, a "flat design" korszaka is remélhetőleg el fog múlni hamarosan, mert:

• Nem világos, mit lehet, és mit nem lehet megnyomni a lapos felületen, mert semminek nincs "nyomógomb" jellege, lévén a megnyomható gombok is "laposak".
• A felület szégyenteljesen egyszerű, az üzenete az, hogy "nem dolgoztam vele, mert jó lesz neked így is".
• A programok csak látszatra egyformák (mind lapos), valójában a felhasználói felület, és az azokon alkalmazható akciók káoszba fulladnak. Mit lehet megnyomni, egyet vagy kettőt kattintani, elmozdítani, jobb egérgombbal megjeleníteni, a "flat desgn" miatt nem világos.
• Eltűntek a helyzetérzékeny menük, a jobb egérgomb hatására felugró választék pozíciója, tartalma, értelme, teljes káoszba fullad.
• A "Flat design" korszaka, - igaz marketing üzenet nélkül - egyszer már lefutott és elavult, most újra elővették. Egy elavult, kezdetleges kor érzésvilágát hozza vissza, ami a fejlődésre vágyó felhasználók/fejlesztők felé nem túl jó üzenet.
• A Flat Design negatív üzenete az, hogy az "új" rendszerben csak ilyen felületen jelenhet meg minden, ha akarod, ha nem. Bizonyos sokat tudó programok ezen a felületen nem férnek el, a design erőltetése behatárolja a funkcióválasztékot, egyszerűbb továbbra is desktop felületre fejleszteni, ami lehetetlenné teszi hogy a Metró felületen fontos, sokat tudó alkalmazások jelenjenek meg.
• Az új felületen nincsenek megszokott "szabályok", amelyek alapvetően kellenek:
  - Nem világos és káoszba fullad, mikor lehet valamit jobb, mikor bal egérgombbal kijelölni, mert ez programonként változik
  - Nem lehet a SHIFT billentyűvel egy blokkot kijelölni, és az egyesével kijelöléshez sem kell a megszokott CTRL billentyű
  - A Flat Design oltárán feláldozva használhatatlan és átláthatatlanul béna felületen jelenik meg gépünk fájlrendszere, nem csak könyvtárstruktúra nincs az eltévedések gyors korrigálása végett, hanem 1-1 könyvtár (folder) egy egyszerű négyszög, ami inkább igénytelenség mint "design"
• A Metró felületen a fájlrendszerben nincs elegendő sorrendbe rendezési és szűrési lehetőség

Nem azt mondom, hogy mindenről a "Flat design" tehet mert  bizonyos korlátokat meg lehetne kerülni ha akarnák, de nem akarják, így ez a két dolog, hogy a "Flat desgn" felületen minden korlátolt, rendezetlen, átgondolatlan és a szó rossz értelmében egyszerű (primitív) végül összefonódik.

Megkerülhető az alkalmazásbolt is

Az MS váltig állította, hogy a Metró alkalmazásbolt nem kerülhető meg. Ez sem igaz sajnos. Már megvan a módszer, amivel helyi gépről is telepíthetőek az alkalmazások, amelyek letöltéséhez sem kell túl komoly szaktudás. A helyi gépről telepítés a Powershell segítségével válik lehetővé, így ez a módszer várhatóan megjelenik majd kevésbé gyakorlott felhasználók számára is valamiféle barátságosabb felületen, azzal együtt, hogy a letöltött alkalmazások (esetleg az eredeti forráskód átírásával, hiszen ennek visszafejtésére - reverse enginering - sincs szükség) megjelennek letölthető formában. Ez a platform így reménytelenné válik mind mobil, mind pedig desktop gépeken, a fejlesztőket semmi nem fogja arra inspirálni, hogy erre a felületre alkalmazásokat írjanak, így a felület maga halálra van ítélve. A mobil eszközök futó Metró alkalmazásokra az vár, mint az Androidra: letölthető, a boltot megkerülő alkalmazások, és vírusok elterjedése.

Termék-e a marketing?

A kérdés azért merül fel, mert a Metró felületű alkalmazások nagy része egyszerű marketingcélokat szolgál. Vagy el van hanyagolva az alkalmazás használhatósága és reklámok megjelenítése az egyetlen cél, vagy az ingyenesként meghirdetett szoftver csak részben ingyenes, és már alapvető funkciókért is pénzt kér. Ilyen pl. egy pár kattintás után használhatatlan képszerkesztő, vagy egy project management program, ami az ismétlődő projectek beállítását csak pénzért teszi lehetővé, holott ingyenesként tölthető le. Jó lenne jelölni ilyen esetekben, hogy a letöltött alkalmazás demo, shareware, vagy adware, nem pedig freeware. A fenti módszerek elvehetik a felhasználók kedvét az alkalmazások kipróbálásától, és ha teljesen visszatérnek a desktop felületre, nem várható el hogy másodszor is bizalmat szavaznak a Metró alkalmazásoknak, hiszen nincs ma olyan Metró alkalmazás, aminél nincs egy még jobb Desktop alkalmazás. Ez igaz a fizetős és ingyenes programokra egyaránt.

A rendszer marketingjét elég nehéz besorolni bárhová is. Míg a weboldalkészítéshez is elegendő "tudással" születő alkalmazások szinte teljes egészében használhatatlanok, és egyfajta "reklámcélból készült ez is" érzése van  tőle az embernek, nem lehet hová tenni az gyártó 1 millió Ft díjazású filmpályázatát sem, amelyre olyan filmek érkeztek, amely inkább rontja a rendszer hírnevét mint javítja. Ez pl. egy közönségdíjas "alkotás" (zene kategóriában):




A többi film itt található.

A marketing nem lehet maga a "termék" egy informatikai rendszerben. A reklámot a nézőre rá kell erőltetni, meg kell szakítani a filmet, el kell takarni vele az internetes cikket, mert marketingüzeneteket/reklámokat a felhasználók nem néznek önként, az nem "szabadidős program" hogy most "nézek egy kis reklámot mert ráérek". Ebből a szempontból a Metró felület üzenete, hozzáállása teljesen reménytelen, a műszaki tartalom teljes hiányát próbálják alsó kategóriás  marketingüzenetekkel pótolni szoftverekbe épített reklámok és pl. a nevetséges színvonalú filmpályázat formájában. Most hogy a rendszer nagyjából kész, a felhasználók döntenek, kell-e nekik vagy nem. A rendszer jelen pillanatban annyira reménytelennek tűnik, hogy nem világos, van-e értelme arra várni, hogy ez megváltozzon. Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy nem egy operációs rendszer süllyedt el amiatt, mert nem készült rá normális program. Az Office nem elég, sőt a Metró felület a kiforrt Desktop felülettel van versenyben.

Bár lehet azt mondani, hogy ez a felület csak a komoly eladási adatokat produkáló mobil eszközökre készült, amelyek ma jobban???? fogynak mint a munkára használt desktop gépek, de nem lenne szabad leírni a munkába állított asztali gépeket sem (amiatt hogy pillanatnyilag sok új mobil eszközt adnak el, az asztali gépeket pedig kevésbé frissítik) hiszen ezekből eleve sok van a felhasználóknál, és ha az új felület nem ennyire marketingközpontú lenne, alkalmas lenne munkára, vagy a marketingjéről nem a legalsó kategória jutna a felhasználók eszébe, még menthető is lenne a Windows 8. Miután kijavították és megszüntették a fent említett biztonsági hibákat, visszanyerték a fejlesztők és a felhasználók bizalmát.

Adobe CS5 testközelben - nyomda és multimédia

Eltelt egy kis idő a program megjelenése óta, és ha nem is teljes körűen, de nem "hirtelen halál" jelleggel kialakult véleményemet szeretném most leírni, ugyanis változtak az első benyomások, mégpedig pozitív irányban. Ezzel együtt nem tudok egy-egy programról hosszan írni, ezért egy cikkben foglalom össze a máig kialakult véleményemet.

Mint említettem, pozitívan változott az első benyomás. A kezdeti csalódásnak több oka is volt, egyrészt a 3-as és 4-es verzió között fellelhető kevés újdonság, hibajavítás szerű módosítások, rengeteg kamu újítás. Emiatt azt gondoltam, hogy a 4-es 5-ös között is legfeljebb egy about box cserét tudnak majd felmutatni pár kamu újítással programonként. A másik problémám a Photoshopból kimaradt PatchMatch algoritmus volt, amit a Youtube-n a CS5 kulcsszóra még mindig az első helyen láthatunk. Nem világos azóta sem, miért kell ekkora csalódással szembesíteni a felhasználókat, miért kell az érdeklődőket ezzel kapcsolatban szakmai beszélgetésekre, félórás kutatásokra kényszeríteni, hogy kiderüljön az Adobe csinált kamu-kampányt vagy én vagyok a hülye és nem találom. Előbbi :))).

Telepítés

Kezdjük a telepítéssel. Kár azt gondolni, hogy van olyan szoftver, amiből csak jogtiszta verziók kerülnek fel a gépekre. Bár az Adobe egyre inkább nehezíti a fekete példányok telepítését és aktiválását, a jogtiszta példány sem települ minden esetben a gyári DVD-ről, legtöbbször a programot a winchesterre másolva lehet csak felrakni, ez pedig igen komoly gagyifeelingel indítja a becsületes felhasználót (letöltött verziónál megspórolható a másolás). Ez több óraig is eltart, mert a DVD-re ISO-ban program tömörítve is több mint 9GB, kibontva pedig 25GB. Jó lenne megszabadulni végre ettől a DVD másolásos dologtól főleg a jogtiszta példányoknál.

A telepítő ennek ellenére is folyamatosan javul, már nem kell registry-t buherálni ha le kell szedni és vissza kell tenni, nem kell az előző verziót eltávolítani, részenként lehet üzemen kívül helyezni és újrarakni bármit, és bármilyen hosszú útvonalra hajlandó települni a program, ami a korábbi verziókhoz képest mindenképpen előrelépés. Kisebb teljesítményű gépekre is felmegy a figyelmeztetés után. Ezzel együtt a telepítés még mindig több órás elfoglaltság. Egy új korlátozással is számolnunk kell, a filmes programok (Premiere, After Effects) csak 64 bites operációs rendszerre mennek fel. Ez egy kicsit necces hogy esetleg rendszerújratelepítés kell ezek miatt, jó lenne ha lenne 32 bites verzió is azoknak akik erre nem hajlandóak.

A telepítéskor ismét kéretlenül épül be a rendszerbe rengeteg fölöslegesen induló modul, automata updatek, gyorsítók, pre-loaderek, aktiválók, stb... Főleg PC rendszereken mára mindenki használ tűzfalat, kellemetlen hogy a telepítés első lépése az, hogy a telepítő az Internetre kapcsolódna, és ezt még utána rengetegszer megpróbálja. Egyébként is paranoid a világ, nem tesz jót az ilyesmi a fogyasztói bizalomnak.

Photoshop

A telepítés után (ami többször is simán lefutott szinte tetszőleges konfigurációkon tetszőleges variációkban) nézzük a programokat, amik stabilak, és azt lehet mondani, hogy első körben is hibátlanul működnek. Kétségtelen, hogy a csomag népszerűségi sorrendjében első az idén 20 éves Photoshop.

Ez a program a CS4-esel való összehasonlításban kicsit csalódás. Most már hosszabb távon használva is mindössze egy jelentős és jól használható újdonságot látok benne, és két másikat amiket érdemes megemlíteni, de nem igazán érdekesek, vagy nem igazán működnek jó. A jelentős ÉS jól működő újdonság a "Refine Edge" amit eldugtak, úgy tűnik ők sem bíztak benne, de ez nem csak jól sikerült, hanem végre nagyon is ideje volt egy univerzális szelekciót könnyítő megoldásnak a programban. Nincs is mit mondani róla, zűrös helyzetekben is jó, elfelejthetjük a szelekciót segítő plugineket, az Extract-al az élen, a channel-t is. Ezután már tényleg csak az automata alak- és tárgyfelismerés jöhet.

A két másik újdonság inkább játékszernek jó. A Puppet Warp az egyik, csodálkoznék ha sok dolgom lenne vele, de ez legalább jól működik, betölti a funkcióját, de azon kívül hogy megmutatjuk a kezdőknek semmire sem jó.

A másik a Content Aware Fill. Ez egy nehéz ügy, mert ezzel van telekürtölve az Internet, ezernyi példa van képként a fórumokban és a Youtube-n, a gyakorlatban mégsem használható. Egyrészt csak tárgyak eltüntetésére való. Ritka dolog az a MUNKA során, hogy egy rendes képből valamit konkrétan el kell tüntetni. Bohóckodni persze jó vele, kérdés ki a célcsoport. A másik, hogyha a tárgy körül, netán közvetlen környezetében más is van mint a tárgy helyére feltöltendő terület, akkor a végeredmény használhatatlan. Folyamatos árnyalatokkal, színátmenetekkel, nem tud mit kezdeni. Ebben semmi tartalomérzékenység nincs, egy sima automata Clone Stamp, ami elég gagyin működik. Paraméterezni sem lehet, bár a tárgy körüli szelekció alakja kiszámíthatatlanul befolyásolja a végeredményt, de ez nem paraméter. Lényegében semmire sem jó, amire meg mégis, azt simán meg lehet oldani még minimum 3 másik eszközzel is (Clone Stamp, Healing Brush eszközök, stb...).

Nem tudom kinek hiányzik egy ilyen programból a döcögős és simán behalásra hajlamos 3D, a filmeditálás lehetősége, nem is tudom ezeket az újdonságok sorába kell-e sorolni vagy csak görcsölés azoknak akik csak próbálkoznak tudatos grafikai tervezés helyett. Nem az igazi egyik sem, inkább hiányérzetet szül mint azt az érzést hogy nagyon a helyén van a dolog, a végeredmény is inkább vicces mint hasznos.

Mindezek mellett is szép számmal vannak a Photoshop-ban olyan apróságok, mik tovább könnyítik a munkát. Több layer egyidejű effektezése, szelekciók körvonalának utólagos módosítása, javulás a HDR és a Panoráma képek kezelésében és készítésében. Bár a Panoráma képek készítése egyértelműen javult, nekem sikerült belefutni egy olyanba amit a CS4 jobban összerakott mint a CS5. A HDR kétségtelenül jobb, de még mindig össze sem hasonlítható azzal amit az erre szakosodott programok tudnak, vagyis a HDR még mindig a használhatatlan kategória azoknak akiknek ez valóban szívügye. Javult (illetve bővült) az objektívhibák, képzaj kezelése (akár a hiányzó analóg zaj növelése is! :), de ez olyan, hogy legyen jó a nyersanyag, nem utólag javítgatjuk (vagy rontjuk). A zajcsökkentés végeredménye továbbra sem kielégítő profi munkákhoz.

Mindamellet nehéz egy 20 éve piacvezető programba olyan újdonságot tenni, amire az iparág is felkapja a fejét, nem csak a hobbysták vagy kezdők. Ez most hosszú idő után sikerült, igaz meggyőződésem hogy kizárólag a "Refine Edge" funkcióval. A többit lehet szeretni vagy utálni, de mindenképpen az inkább jópofa mint hasznos kategóriába tartoznak, ha nem lenne sem hiányozna senkinek. A Photoshop következő nagy dobása a PatchMatch algoritmus lehet, másra nem látok esélyt, és mivel ezt már meglengették előttünk joggal várjuk is. Pár dolog után szinte erősödött a hiányérzetem, az például rendben van hogy az Adjustment panelt kapott, de miért nem őrzi meg a beállításokat layerenként?

InDesign

A három nyomdai program közül talán az Indesign az, amelyiknek sem alternatívája, sem konkurenciája nincs a QuarkXPress öngyilkossága miatt. Sajnos rég került ebbe a programba igazi újítás, a CS2 óta csak ráncfelvarrást láthattunk. Nem úgy mint a mostani CS5-ös verzióba. Bár amióta a kiadványszerkesztő Word-táblázat kompatibilis, nehéz olyan dolgot mondani, amit minimális kerülőúton nem lehet megcsinálni, ennek ellenére a CS5-ös Indesign igazi és fontos újítások tömkelegét hozta a tördelőknek.

Ha a jól használható és fontos újításokat kellene felsorolni, nehezen tudnék igazi sorrendet felállítani. Nekem legjobban a címsorok több hasábon át történő folyatása tetszik, ami paragraph style-be foglalható, és a program simán áttördeli a szöveget úgy hogy az jó legyen. Eddig a hasábokon átmenő címek miatt nem csak szövegdobozt kellett húzni, hanem újra kellett gondolni a törzsszöveg folyatását is az új körülményeknek megfelelően. Ennek most vége, se szövegdoboz nem kell, se újrafolyatni nem kell a szöveget.

Talán második helyen említeném a több különböző oldalméretet. Borítóterveknek, kihajtható hirdetéseknek remek megoldás, lényegében mindent tud amire ilyen szituációban szüksége lehet a tervezőnek. Következő hasznos újítás, hogy nem csak a dobozok, hanem a dobozok közötti távolság is fixen tartható. Mindezt leírni bonyolultabb mint megvalósítani, kapunk rá egy külön eszközt, amivel a dobozok közötti üres részt tudjuk kezelni, zseniális. Ha már doboz, a dobozok sarkait egérrel tudjuk kerekíteni, ha kell bármelyiket eltérő mértékben vagy egyformán, sőt ha kell másféle formával. Időszerű volt mind az egérrel kerekítés, mind az hogy rajzolás nélkül lehessen másféleképpen alakítani a dobozok sarkait, ha kell számokkal pontosan, ha kell egérrel szemre.

Több aprósággal is találkozhatunk. Például ha képet akarunk a dobozban transzformálni, már nem kell a fehér nyílhoz nyúlni, elég a feketével a közepébe kattintani. A fotó metaadatait bekérhetjük egy szövegdobozba amit a fotóval csoportba foglalunk. Így megjelenhet mintegy automata képaláírásként a fotós neve, a helyszín, az exponálás technikai adatai, az elérési útvonal tetszőleges foldere, és még számtalan más hasznos adat. A Story Editorban gyakorlatilag megjelent a Word ismert korrektúra funkciója. Hasznos a panel formájában megjelenő Mini Bridge a nyersanyagok behozatalához, a Control Paletta apró újdonságai, az Object States panel. Úgy érzem sikerült tökéletessé tenni az Illustratorban megjelent, de kezdetben roppant idegesítő Smart Guides funkciót is, ami nem csak alapból jó, hanem paraméterezhető is. Preferences lett a képek importjánál a képek méretének, aránytartásának, dobozhoz való viszonyának alaphelyzete. Ezekkel rengeteg kattintást spórolhatunk újra, könnyebb, egyértelműbb lehet a munka, állítgatás, pozicionálás helyett a tervvel tudunk foglalkozni.

A sok hasznos és fontos újítás mellett igen nehéz lenne elmarasztalót írni a CS5-ös Indesign-ról. Ha kötekedni akarnék megemlíteném hogy a Paragraph Style Nested Style panelje fölöslegesen bővült egy Nested Line kerettel, hiszen ez beépíthető lett volna a meglévő Nested Style-ba is, igaz akkor üresen maradt volna a keret legalja :). Engem igazán zavar az automata oldalbeszúrás- és törlés, amit ugyan ki lehet kapcsolni, de telepítés után bekapcsolt állapotban van.

Úgy gondolom az Indesign abban, ahogy egy programnak ki kell szolgálnia egy iparágat, most előrébb jár a másik két programnál. Egyébként is voltak a programnak előnyei pl. az Illustratorhoz képest (színkezelés, effektezés területén) ami eddig is fura volt, de most még furább :). Tördelőknek az áttérés igencsak ajánlott.

Ilustrator

A 3 program közül talán az Illustrator az egyetlen aminek problémát okoz a CorelDraw elterjedtsége. Kétségtelen hogy a Corel többet tud, a külsősök és az otthoni felhasználók szeretik és használják, a DTP-s munkahelyek viszont utálják, mert nincs meg nekik, nem kapják meg az Adobe CSx csomagokban, és az Illustrator sem kompatibilis a Corel-es formátumokkal. Ezzel együtt érthető a kreatív szakma idegenkedése az egyetlen konkurenciától. Az Illustrator elsősorban kreatív, szinte Photoshop-ot megszégyenítő könnyedséggel és minőségben tudunk benne rajzolni, tervezni, és bármit megoldani pár lépésben ami rajzszerű vagy grafika.

A program fő újítása a perspektivikus rajzolást segítő segédvonal-háló, amit eddig is meg lehetett oldani egy kis plusz munkával, mivel bármi segédvonallá alakítható a programban utólag. Most viszont a perspektívát úgy alakítjuk az egérrel ahogy kedvünk tartja, és valóban megkönnyíti az ilyen jellegű rajzolást.

A többi bővülés már olyan lehetőségeket ad, amik vagy eddig is megvoltak, vagy eddig is elegendő volt belőlük. Bővültek az ecsetek, hogy még inkább a Photoshop-ban érezzük magunkat :). Ebből talán a legérdekesebb az az ecsetfajta, amelyik nem körvonalra illeszti az ecsetformát, hanem két körvonal közé zárja azt. Elkésett ráncfelvarrás az, hogy az effekteket végre nem 50dpi felbontással számolja a ki a program. Hasznos hibajavítás :), hogy a szaggatott vonalakat átszámolja a program úgy, hogy a rés (gap) ne a sarokpontokra essen. Ezzel együtt tetszőlegesen transzformálhatóak a vonalvégződések és maguk a vonalak is, úgy, hogy változik a vastagságuk vagy a méretük. Festhetünk háttérmintával, és van változó színű ecsetünk is (a változó vastagságú, és a kijelölt szimbólummal festő ecset mellett). Kaptunk egy Shape Builder nevű eszközt, ami a Live Paing "B" változata, pár alkalommal talán meggondolandó melyiket érdemes használni, ha már két eszköz van ugyan arra. A függőleges eszközsor 3 kis gombbal bővült, ami ugyancsak nem hoz semmi újdonságot, de hasznos beállításokat tesz lehetővé. Eldönthetjük hogy egy készülő objektumot egy meglévő alá, felé, vagy bele akarunk-e rajzolni. Az alá/felé az egyértelmű, a bele egy sima automata maszkolás.

Multimédia a CS5-ben

Elvileg külön cikket kéne szánnom a multimédiás fejlesztéseknek, de nem megy. Azon kívül hogy a filmvágás/hangszerkesztés 64 bitesre bővült, lecserélték a rendering engine-t, igazából nem történt lényeges bővülés a programok funkcióválasztékában. A Premiere újításai funkcionálisan megfoghatatlanok, gyorsabb, kisebb erőforrásigény, nagyobb kompatibilitás, együttműködés a konkurens programokkal, többek között a Final Cut-al is.

Az After Effects a 64 bites módon túl új effekteket, retusálóeszközöket, és auto-keyframe módokat kapott. Mi mást is várhatnánk ettől a programtól, amikor magát a vágást a Premiere-ben kell elvégezni?

Az Encore olyan szinten nem fejlődött vagy változott, hogy simán felment a 32 bites rendszerekre is. Reméljük semmit nem kapott vissza a CS3 verzióból, így reménykedhetünk benne hogy legalább alapszinten használható maradt.

A Soundbooth mindig is inkább vicces volt mint hasznos, kevés olyan dolog van amit a Premier hangsávján ne lehetne megcsinálni és Soundbooth kell hozzá, amit meg nem lehet ott megoldani, ahhoz a Soundbooth is kevés. De legyünk toleránsak, tegyük fel hogy kizárólag egy riportfilm hangsávját kell rendbe tenni amikor elmegy mögöttünk a villamos, és arra talán jó lenne ha a programban letisztázták volna a VST hostot. Ez a VST host a program gyengéje, az utóbbi verziók óta semmilyen előrelépés nem történt ez-ügyben, így vagy elegendőek a Premiere effektjei, vagy nagyon meg kell válogatni mit használunk a hangsávon.

A multimédiás csomag a nyomdai csomaggal ellentétben jelentős alternatívával illetve konkurens termékkel "küzdene", ha az Adobe ezt komoly fenyegetésnek venné. A Magix, a Final Cut és a Vegas/DVD Architect film ügyben, ha a Soundbooth-ot komolyan vesszük, akkor pedig felsorolni is nehéz mennyi programot vehetünk figyelembe a hangszerkesztés alternatívájaként. Mindamellett kétségtelen, ha valakinek egyszerű filmes, vagy webes multimédiás munkája van, az Adobe ilyen célú programjai nagyon is megfelelnek pont a webes/flashes integráció és egymással való kompatibilitás miatt. A programok gyakorlatilag mindennel kompatibilisek, a csomag egyetlen export modult használ a kimenet kezelésénél, az Adobe Media Encodert, ami remek megoldás mert kétségtelen hogy sok programot kell kezelni különböző nyersanyagokkal és kimenetekkel, de még mindig van hiányérzetem ezzel kapcsolatban, mert maga a modul nem tud eleget. Ha ezeket megoldják, akkor egy csapásra megoldották az összes programban, ami sokat könnyít a többféle kimenettel és nyersanyaggal dolgozóknak.

Az Adobe csomag multimédiás programcsomagja a profi felhasználók körében nem örvend teljes elfogadottságnak. Nagy teljesítményű gépen is gyakran lassú, instabil, elszállós és bizonytalan, a kimenet néha nem elég jó, és nem elég kompatibilis. Sok olyan bosszantó jelenség van, amit a konkurens programok nem produkálnak. Amellett kérdés, hogy az igen sok helyet és erőforrást igénylő, hangot szöveggé alakító modult használja-e egyáltalán valaki miután egyszer kipróbálta? Az tény, hogy ez a csomag minden multimédiás programcsomagok legbarátságosabb, legkönnyebben kezelhető felületével rendelkezik, de a használatuk során felmerülő hibákat a kiadás előtti teszteléssel kellene felderíteni nem pedig az about box mutációival.

Összefoglalva

Összességében a CS5 csomagban számomra óriási meglepetés az Indesign jelentős és hasznos bővülése, remek alkalom a váltásra azoknak akiket a CS4 nem győzött meg és maradtak a CS3 verziónál. A Photoshop azoknak hoz igazán hasznos újítást, akiknek gyakran van zűrös szelektálni valójuk. Az Illustrator elsősorban a perspektívában és a Wacom pados rajzolásban gondolkodóknak kedvezett. A multimédiás csomag inkább hátterében fejlődött mint használhatóságában és funkcionalitásában, hogy kizárták a 32 bites operációs rendszereket ez nem biztos hogy jó ötlet volt, főleg annak fényében nem, hogy vannak konkurens programok bőven amik mindkét rendszeren kompatibilisek.

BlackBerry 8700 smartphone

Kevés dolog áll tõlem távolabb mint flancos telefont vásárolni jó sok pénzért. Beérem a leggagyibb Sagem-el, legyen benne telefon, naptár, ébresztõ, és óra. Keveset hívok, ritkán küldök SMS-t, nem én vagyok a mobilcégek álma, internetezni meg a mini kijelzõn eszembe sem jutna. Most mégis lett egy Blackberry telefonom, ami Amerika-Kanada területén felér egy csúcskategóriás Nokiával. Az okostelefon lényegében egy computer ami elsõsorban telefon. Van operációs rendszere, lehet rá alkalmazásokat telepíteni és azokat futtatni. Hogy mit tud az részben függ a hardverháttértõl, de mégjobban a szoftveres ellátottságától. A BlackBerry nem a nagymamák telefonja, lényegében vállalati megoldás, családi vagy magáncélokra van jobb. A népszerûsége mégis a felhasználóbarátság irányába feljeszti a típust. Sajnos a 8700-as még nem ilyen.


8700v, made in Canada, y2k

A telefont ingyen kaptam. Ez fontos, mert egyébként sosem született volna meg ez a cikk. A 8700-as sorozatot 2000-ben készítették, made in Canada, ami azért jó érzés, mert végre valami ami nem kínai. Ahhoz képest hogy 2000-ben gyártották igen feljett a szolgáltatásválasztéka, szerintem errefelé akkoriban még nem volt hasonló fejlettségû készülék, bár totál nem érdekel a mobilpiac. A típusszám mögötti "V" a szolgáltatóra utal, a 8700v az logikusan Vodafone, de ez jelen esetben nem számít mert kártyafüggetlen. A kártyafüggetlenség nagy elõny, és ezt megõrzi az operációs rendszer frissítése után is. Rendszert érdemes frissíteni, mert az új rendszerben sokkal több a szolgáltatásválaszték a vele járó szoftverek miatt, és több külsõs programot is futtat mint a régi. Ezen a készüléken 4.1-es rendszer volt eredetileg, amit maximum 4.2-re lehet upgradelni.

A smartphone azaz okostelefon egy mini computer. Az operációs rendszere is BlackBerry névre hallgat mint maga a készülék. A rendszer igen könnyen kezelhetõ, gyors, a betöltõdés után gyakorlatilag mindenre azonnal reagál késedelem nélkül. Megkockáztatom ebbõl a szempontból jobb mint egy hasonló Windows CE készülék. Magára a telefonra elvileg fel lehet tenni Windows és Linux rendszert is, de ezt csak olvastam, fogalmam sincs technikailag hogyan lehetséges.

A telefonhoz kapunk egy PC-s szoftvert a BlackBerry Desktop-ot, amit a telefon USB-s csatlakoztatása után használhatunk, mind a PC, mind a szofver egybõl felismeri. A telefont és tartalmát csak ezen a programon keresztül érhetjük el. A telefon programja ingyenesen letölthetõ a gyártó oldaláról ha netán nem lenne meg. Nagyon jó kis program, karbantartja az alkalmazásokat, tartalmat, és frissíti az operációs rendszert. A szóban forgó készüléket én üresen kaptam, nem volt hozzá semmi, se kábel, semmi. Az összes problémát megoldotta egy hagyományos USB mini kábel (MP4 lejátszók és telefonok is ezt használják nagyrészt) és a legolcsóbb USB töltõ.

A rendszer lehetõségei

Maradjunk annyiban, hogy nekem kinézetre a 4.1-es renszer jobban tetszett, de a funkcióválaszték miatt felraktam a 4.2-est, illetve az egyik program nem futott a régi rendszeren. Kicsit nevetséges számoma hogy a készülékre tölthetõ háttérképek (témák) pénzért vannak, igaz a legolcsóbb 2 USD csak, de akkoris. szerintem aki pénzért tölt a mobiljára képet vagy csengõhangot az egy degenerált zombi. A lényeg hogy a 4.1-es rendszeren nem futott a BBNotepad, ami egy szövegszerkesztõ, és ha másért nem a kipróbálás és a teszt miatt érdemes felrakni.

Az oprendszer frissítés ilyesztõen sokáig tart, szerintem legalább 20-30 pecig semmisem történik, de utána minden rendben van. A rendszer frissítése nem egyértelmû, van hozzá egy telepítõ, ami felrakja a PC-re a rendszert magát, de nem telepíti a telefonra. A BlackBerry Desktop telepíti, de nem automatikusan. Indítás elõtt le kell törölni a rendszert tartalmazó alkönyvtárból egy .xml file-t, és akkor már feljanálja a frissítést.

A készülék nagy elõnye hogy gyakorlatilag minden problémamemntesen mûködik vele, nem fagy, nem nyafog, nem lassul, amit lehet azt megcsinálja, amit nem azt nem is engedi (például 4.2-nél fejlettebb rendzszert sem enged felrakni a 8700-re). Jellemzõ az átgondolt mûködésére hogy a rendszer frissítésénél nem törölte a már telepített programokat, nem törölte a címlistát, és egyáltalán semmit. A frissítés után az a környezet és tartalom állt rendelkezésre ami elõtte. Lehet hogy frissítés elõtt elmentette, de akkor is ügyesen csinálta.

Van több jól szervezett weboldal is, amin üzembe helyezhetõ alkalmazásokat találhatunk. Programok, játékok, hátterek, midialejátszók, word, pdf, power point és excel nézegetõk, táblázatkezelõk, stb... Ezek közül párat csak a telefon segítségével tölthetünk le (OTA) a telefonhoz adott böngészõvel, másokat viszont hagyományos módon PC-vel, és azt a BlackBerry Desktop szoftverrel tudjuk feltölteni illetve üzembe helyezni vagy késõbb leszedni a telefonról. A BlackBerry Desktop észben tartja a telepített programokat, a verziószámukat, és figyelmeztet az új verziókra is.

Hátrány a vállalati szemlélet

Otthoni használatra nem jó választás a BlackBerry. A rendszerrel érkezõ szolgáltatások vállalati környezetet igényelnek. A levelezõ és a böngészõ a BlackBerry szervert igényli, és egy csomó mindenre elõ kell fizetni a mobilszolgáltatónál is ha használni akarjuk a telefon elõnyeit, fõleg az internetes alkalmazásokra gondolok. Ha mégis sikerül ilyen környezetbe kerülnünk a telefonnal, valós idõben megkapjuk a vállalati leveleket, rendes grafikus böngészõt használhatunk webes eléréshez, és 31 gombos QWERTY billentyûzeten válaszolhatunk illetve szerkeszthetünk. Gondolom az erõteljes vállalati szemlélet miatt népszerûbb itthon a Nokia ami a mezei usernek tényleg jobb megoldás.

Hogy ezekre az interentes szolgáltatásokra ez a telefon alkalmas-e a szükséges plusz szolgáltatások megvásárlása és üzembe helyezése után, azt kell mondjam hogy igen. A kijelzõje elég nagy ahhoz hogy a legtöbb szöveg alapú internetes tartalmat normálisan elérjük vele. A kijelzõje egyébként is jobb mint a legtöbbek által ismert LCD megoldások, fényes, automata fényerõszabályzóval, és szinte tetszõleges szögbõl nézve is kellemes.

Megoldás otthoni felhasználóknak

A mezei user mégis tud az alaphelyzetnél barátságosabb megoldást találni az erõteljes vállalati szemlélet kiegyensúlyozására. Ingyenes a BlackBerry telefonokra az Opera böngészõ, amit elvileg GPRS elõfizetéssel is lehet használni de ezt nem próbáltam ki, mert annyira azért nem vágzok útközben intertnetezni. Ugyancsak ingyen letölthetõ a LogicMail nevû levelezõ kliens, ami több POP3 SMTP és IMAP accountot is tud kezelni, így akár freemail, citromail vagy gmail postaládást is kezelhetünk vele ha kedvünk tartja, ha van egyszerre többet is.

További elõny hogy az operációs rendszernek szinte minden verziója többnyelvû, többek között magyar. A magyar ékezetes karaktereket a magánhangzó lenyomva tartása mellett a jobboldali tárcsa forgatásával lehet elõvarázsolni. A telefon billenytûzete a hagyományos telefonbillentyûhöz képest zseniális, igen könnyû vele hosszabb e-maileket vagy SMS-t küldeni. A ki- és bejövõ üzeneteket nem csak dátum szerint, hanem téma szerint is csoportosítja a telefon, így egy-egy beszélgetés mint egy fórumtopic jelenik meg a kijelzõn.

Otthoni felhasználóknak mindenképpen ajánlott a gyártó és egyéb független BlackBerry oldalak felkutatása, és az ott található alkalmazások használata, mert ezzel a készülék barátságossá, vállalat-föggetlenné tehetõ.

Multimédia

Sajnos ennek a készüléknek nem erõssége a multimédia, pedig a mezei user mi mást akarna a telefonnal, ha nem MP3-at hallgatni. Legnagyobb korlátja, hogy nem bõvítjetõ a memóriája, így mindennek 64MB-ban kell elférnie, illetve a rendszer és az alkalmazások mellett mindössze 15MB áll rendelkezésre az egyéb dolgokra. Ez gond, de az is gond, hogy a legnagyobb feltölthetõ file 2MB. Erre vagy a rendszer vigyáz, vagy a Blackberry desktop, és nem tudom ki lehet-e cselezni, de ha nem, az MP3 hallgatásnak és a filmnézésnek ezen a típuson lõttek, pedig van hozzá rendes médialejátszó. A késõbbi készülékekbe már micro SD kártyát is lehet tenni, és így alkalmasabbak MP3 hallgatásra és MP4 nézésre.

Magán a készüléken nincs is hagyományos feljhallgató kimenet, és a BlueTooth rendszere is régebbi verzió. Mivel e BlackBerry-t csúcsvezetõknek szánják, egy vacak bõrtok is 66 Euró hozzá, ami enyhén szólva is nevetséges, olcsóbb lesz varratni egyet hozzá. A BlueTooth az nem drága, de ehhez a készülékhez nem sztereó.

Multimédia tehát sajnos kilõve, maradnak a fotók, pedig a nagyméretû kijelzõ alkalmassá tenné filmnézésre, jobban mint a Sony MP4 lejátszómat. A fotókat a remek nagyméretû kijelzõ szépen megmutatja, sokféle szögbõl nézve is tökéletes. A kijelzõ háttérvilágítása érzékeny a környezeti fényre, automatán átkapcsol két fényerõ között, de a bekapcsoló gombbal letilthatjuk ezt a funkció ha zavaró lenne, és állandó marad a fényerõ. A kijelzõ felbontása a méretéhez képest elég kicsi, mindössze 320x240, de ez nem zavaró csak a képek nagyításánál, ahol azok rendre szétesnek. Összehasonlítva a Sony Mp4 lejátszómmal aminek a képernyõje fele méretben ugyen ekkora felbontású, látható a különbség a Sony javára. Bár a telefon nagyítja a képet, forgatni nem forgatja automatikusan csak menürendszerbõl.

A képeket illetve azok egy kijelölt részletét be lehet tenni a címlistába egy-egy név mellé, mint ahogy nevenként lehet más-más csengõhangot (midi vagy MP3) adni. A címlistában egy személyhez két oldalnyi adatot lehet rendelni, persze csak a telefonban tárolva, a kártyán ezek nem férnek el.

A képek nézegetésén kívül a telefonhoz még kapunk egy játékot, ami igen élvezetes. Több játék pénzért letölthetõ, de ilyet én nem tennék. A telefon elvileg lejátszik Flash és Java alkalmazásokat.

Maga az oprendszer már támogat fejlettebb telefonokat is. A 9000-es sorozat már tartalmaz GPS navigációt és WIFI hozzáférést például aminek még értelme van, a magam részérõl a telefonba épített gagyikamerákat hülyeségnek tartom. Ezek az el nem érhetõ szolgáltatások kicsit zavarón beépülnek a 8700-as készülékbe is, de használni nem tudjuk õket.

A készülék igazi managerszemlélettel sokmindnet automatizál. Ami ebbõl hasznos, beállítható hogy hánykor kapcsoljon ki- illetve be a készülék, így az éjszakai hívások és SMS-ek nem érkeznek meg hozzánk csak reggel. Jobboldalt van egy görgetõnk és a "vissza" gombunk, baloldalt és felül középen egy tetszõlegesen programozható kapcsolónk. A töltõje sima USB, erre a computer is alkalmas, de a legolcsóbb USB hálózati töltõ is megfelel. Egy micro USB kábel kell csak hozzá. Az aksija 0-ról egy órán belül feltöltõdik, és 5 órányi beszédet, és több mint 300 órányi pihenõ üzemmódot bír. Egy dolog hiányik nekem, hogy pihenõ módban nem mutatja az órát, a kijelzõt teljesen kikapcsolja. Ennek ellenére a pihenõ módból azonnal bekapcsol bármelyik gomb megnyomására és rögtön ott az idõ ha szükséges.

A késõbb megjelenõ BlackBerry verziók mind kaptak valamiféle fantázianevet, mint Bold és hasonlók. Ezek ma 130.000 Ft körül szerezhetõk be, de a 8700-as a t-csoprtnál 2006-ban még 99.000 ft. volt 1 év elõfizetéssel, ami ahhoz képest hogy a telefon 2000-es kiadás szerintem nevetségesen magas ár. Az új verziók megjelenésével a korábbi típusok árai nagyjából 1/5...1/10-ed részére mennek le, végülis jó hír hogy egy gagyi Sagem áráért manapság egy 8700-as BlackBerry-t is vehet az ember kis szerencsével. Van pár kommersz típus amirõl már lespórolták a 31 gombos QWERTY billentyûzetet, és van iPhone-ra hajazó érintõképernyõs típus is. Nyilván róbál a blackBerry is nagyobb tömegekhez eljutni, vagy Európában az itt népszerûbb típusokkal konkurálni.

Látatlanban azt mondom, a kanadai BlackBerry elõrébb jár mint a kommerszebb finn Nokia, fõleg az eredeti BlackBerry oprendszer gyorsasága, korrekt hibátlan fagyásmantes mûködése, bõvíthetõsége, Java kompatibilitása, és a 9000-es és a késõbbi típusok szolgáltatásválasztéka miatt. Aki minicomputerre, okostelefonra vágyik, ami sallangmentes, nincs benne kamera és MP3 illetve MP4 lejátszó, de kényelmes, bõvíthetõ, komoly angol nylevû rajongótábora van, annak ma a BlackBerry 8700-as tökéletes megoldás, fõleg hogy használtan már 15-20.000 ft. környékén és alatta is hozzá lehet jutni. Igaz kell mellé venni egy rendes MP4 lejátszót és esetleg egy GPS-t, de még így is jobban járunk mint egy paraszvakítós mindenttudó gagyikamerás legújabb okostelefonnal.

Boss GT8 gitáreffekt

Nos itt az idõ hogy hosszabban írjak a Boss GT8-ról. Igazából a leírás csak rám lesz igaz, mert a saját rendszeremen lett belõve, kipróbálva, és azon van használva is. Pár dolog azonban hasznos lehet általánosságban is. A leírás nem lesz mentes a szubjektivitásoktól és a magánvéleményemtõl, és nem szolgál kézikönyvként sem (azt adnak hozzá, magyarnyelvût is ha kell, az angol pedig letölthetõ. "Csõmániás" vintage arcok bele se olvassanak ebbe az oldalba . Ettõl függetlenül nem fogom kímélni az effekt árnyoldalait és kamuszolgáltatásait sem, de jóelõre leszögezem, az effekt számomra szinte tökéletes, remek, és szeretek ezzel játszani, ezt ezen az oldalon sem fogom titkolni. Nem foglalkozom olyan stílusokkal amik távol állnak tõlem, (funky, pop, r'n'r, blues, jazz) ezért a hangzások és a beállítások arra jók éppen amire a saját zenémben szükség van.


A BOSS GT8 multieffekt szubjektív tesztje

Az effektet egy kis szerencsével használtan vettem, 90e Ft-ért, boltban újonnan 120e Ft szinte mindenhol ahol lehet kapni. Ez jó, mert ennek végre külföldön is nagyjából ennyi az ára, nem minket akarnak levenni mint sok más esetben (amikor külföldön fele annyiba kerül a hangcucc mint itthon). Elõtte persze kipróbáltam a saját erõsítõmmel és gitárommal, mert elõzetes próba nélkül drága effektet venni nagy hülyeség. A próbák során gondolkodóba is estem, mert volt pár idegesítõ jelenség ami a korábbi (Digitech GNX2) effektemmel nem járt együtt, és mivel ezt az effektet már jól ismertem (és alapvetõen elégedett is voltam vele) önkéntelenül összehasonlítgattam a hangzásokat és a játékérzetet (torzított kíséretre egy darabig a Digitechben korábban használttal azonos hangzást akartam kikeverni a Boss-ból is de késõbb találtam jobb megoldást). Az egyik ilyen "idegesítõ" dolog a pengetõzajok növekedése volt és a pengetés pillanatában tapasztalható gerjedékenység. Ezzel együtt azt gondoltam, ha ez kiszûrhetõ valami trükkel, akkor egy igen jó választás lenne a GT8, mert a GNX2 gyenge pontjaiban mind nagyon erõs és jó. Hozzá kell tegyem, van aki szereti a pengetõzajokat (én alapvetõen nem), és sok profi felvételen hallhatóak is (akár a húrzajokkal együtt). Pl. a Metallica S&M DVD-jén a pengetés és a húrzajok igen erõteljesen hallatszódnak, nem is értékelem sokara ennek a DVD-nek a hangzását mert szerintem a hangmérnöki munka ezen a filmen egy nagy darab sz@r egyébként is, többek között a zajok miatt, és még sorolhatnám hosszan tovább, a Smoke on the Water riffje sem kristálytiszta, de Hendrix és SRV játéka sem mentes a húr és pengetõzajoktól, szóval ez akár még jó is lehetne ha nekem is tetszene...

A pengetõzaj és húrzaj kiszûrésében (gerjedékenység kezelésében) igen remek segítség a bemeneti szint helyes beállítása. Ez nagyjából úgy történik, hogy megmérjük a kimeneti szintet 0 állásban (a beépített kivezérlésmérõvel, amirõl késõbb majd még írok), és pontosan ahhoz igazítjuk a bemeneti szintet. Ez nálam -2...-3dB közötti csillapítást jelent a bemeneten, de egy aktív EMG esetleg -4 dB is lehet. Ez a beállítás jelentõsen befolyásolja a játékérzetet, és bizonyára jól használható a különbözõ jelszintû hangszedõk effekthez illesztéséhez, jelentõsen javít a jel/zaj viszonyon, és korrigálható vele az effekt érzékenysége, a gitár gerjedékenysége.

Ugyancsak a pengetõzajok miatt fontos egy jó effektsorrend (részletek késõbb). Ha ezt jól választjuk meg, tovább csökkennek a pengetõ és húrzajok, kezelhetõbbé válik a nagy gain. Amennyiben a bemeneti jelszintet a fenti módszerrel jelentõsen csökkenteni kellett, azt kompenzáljatjuk egy az effektlánc legelejére kötött EQ Level paraméterével.

Manapság azt lehet mondani, hogy sok olcsó (100e és az alatti) "profi" multieffekt van a piacon a GT8 melett (úgy értem hogy olyan, aminél már egy amatõr zenésznek nem kell jobb). A Zoom 7-es és 9-es sorozata (egy illetve két csõvel! - ami sokak szerint inkább ront a helyzeten nem pedig javít, hiszen az egyik csõ elõfokot csinál, a másik pedig extra torzítást okoz, ez pedig már sok a felhasználók szerint), a Digitech GNX3000, POD XT, valamint a Korg AX3000. Ezek közül csak a GT8 tud két különbözõ végfok beállítást két oldalra panorámázni. Ez mondjuk nevetséges (mármint az hogy a többi nem tud ilyet), mert már a GNX2 is két erõsítõ beállítás keverésébõl tudott szép (dual mono) hangzást csinálni, de nem lehetett panorámázni. Mintegy 10 éve viszont volt a Digitech-nek egy a GT8-hoz hasonló dual stereo effektje (2 db csõvel, az egyik jobbra, a másik balra dolgozott!) ami még manapság is 200e Ft. használtan (2120 és elõdjei). Azóta visszafelé fejlõdött a világ mint olyan sokmindenben, de most a GT8-al végre visszatérhet a dual stereo üzemmód a gitározásba, végre csövek nélkül . Ez igen jó, hiszen olyan mintha 2 gitár szólna 2 erõsítõben. Stereo PA rendszer kell hozzá, vagy 2 db hagyományos erõsítõ 2 ládával, de ez már legyen a felhasznló baja. Itt jegyezném meg, hogy a GT8-at nem kell csõves fejre kötni ahhoz hogy jól szóljon, egy normális PA rendszer elég hozzá rendes gitárládával, felvételnél pedig mind az analóg mind a digitális kimenet remekül használható, nem kell mikrofonozni a gitárládát. Az is igaz, hogy a stereo énekerõsítõben a hangfal gyenge mélyei miatt sehogysem szólt jól, de ugyan erre az erõsítõre kötve egy nomális mélyekkel rendelkezõ gitárládát teljesen jól megszólalt.

Végülis a hangszerboltokban TOTÁL SEMMITSEM tudnak magáról az effektrõl, nemhogy a hangzás finom beállításairól (csökkenthetõ-e a pengetõzaj, ilyesmi), de még a képességeirõl sem (stereo-e a harmonizer, programozható-e a manual mode, stb...). Emiatt érdemes egy kölcsön effekttel próbálkozni vásárlás elõtt, vagy bejárni egy hangszerboltba saját gitárral, miután kívülrõl megtanultuk a kézikönyvet. Nem csak a GT8-ról, hanem a többi hasonló kategóriás új effektrõl sincs az eladóknak halvány fogalmuk sem, ha kérdezünk ugyan nem hagynak válasz nélkül, de ha utánanézünk kiderül hogy blöfföltek és nem jött össze nekik...

A GT8 rackes párja a GT Pro ami képességeit és hangzását tekintve totál ugyan az mint a padlóeffekt, 175e Ft, ami még önmagában meg is érné, de további 75e Ft hozzá a pedál, ami már sok. A felhasználói vélemények szerint a sokat tudó és olcsó Behringer FC1010-es midi pedál funkciónálisan jó hozzá, de a váltásoknál késik, egy ilyen tudású effektet pedig kár elrontani egy összetákolt gagyival. Tehát én magam is a padlóeffekt mellett döntöttem, de a hangszerboltban gyakran a GT Pro-t tesztelgettem, és utólag is mondhatom hogy tényleg egyforma a két berendezés minden szempontból.

Az is igaz, hogy az effektrõl maga a Roland sem ad normális és részletes tájékoztatást. Eleve meg van kavarva a mértékegység rendszer a beállításoknál, sokszor nem tudni hogy túrósrétesben vagy mákostésztában mérik-e a 0-100-ig, 0-200-ig de kettesével léptethetõ, 0-120-ig, 0-50-ig, illetve ±12, ±50 stb... között szbályozható értékeket. Ugyancsak a felhasználói közösség találgatja, hogy a meg nem nevezett erõsítõmodellek melyik valós modell-t szimulálják, illetve hogy a hangszínállító és presence potmétereknek hol van a középfrekije, az passzív vagy aktív. Errõl itt van egy táblázat, de hogy ez igaz vagy nem igaz az sosem fog kiderülni.

A használhatóság

Ez a multi elképesztõen túl van bonyolítva. Aki úgy áll a gitározáshoz hogy dugjuk be és hagy szóljon az felejtse el az egészet és olvasgasson útleírásokat, mint ahogy szinte minden multival hónapokig kell kínlódni egy pillanatnyilag tökéletesnek tûnõ hangzás kikeveréséhez, ezzel az összetettsége miatt még nehezebb dolgunk van (ezt az oldalt több mint 3 hónap után írom, és nagyjából 4 db használható programom van, az effektsorrend és az EQ beállítások pedig még mindig teljesen labilisak). Igen drágák hozzá a Boss kiegészítõk, egy plusz expression pedál 20-30e Ft, két kapcsoló (FSB6) pedig nagyjából 12e Ft. Hordtáska csak elvileg van hozzá itthon, bár sok helyen felajánlják hogy csináltatnak, meg állítólag "tegnap még éppen volt" is csak "éppen elfogyott". Emiatt érdemes külföldrõl a Boss felhasználók fórumából rendelni egyet, én is azt tettem, 2 héten belül itt van szállítással 12.000 Ft-ból, és sokkal jobb mint amit itt lehet kapni 8-10e Ft-ért. Ráadásul beállít az ember valamit hogy hogy jó legyen, és ugyan az egy másik ládában, másik erõsítõben, vagy felvételkor teljesen más lesz.

A felület

A beállítás módját tekintve nem egyszerû a helyzet. Amatõr programozók által írt PC-s szoftver van hozzá (azért jó mert szoftverben könnyû átlátni hogy mi hogyan van beállítva) sok hibával és hiányossággal, gyári program csak a GT Pro-hoz van, de ez a szoftver nem mûködik a GT8-al, pedig elvileg belül ugyan az mind a kettõ (bár van aki szerint másképp szólnak, én nem vettem észre különbséget a kettõ között). Az effekt felületén túl sok a gomb, minden szana-szét van rajta szórva, és nehezen átlátható, nehezen megtanulható, mivel egy-egy gombhoz iszonyatos mennyiségû paraméter rendelhetõ, logikátlan is. A Digitech beállító mátrixa sokkal egyszerûbb és átláthatóbb. Ezzel együtt a GT8 Editor nevû szoftver egész jó, amit pedig ez a szoftver nem tud (elég sokminden), azt meg kell tanulni a dobozon beállítgatni.

Az erõsítõmodellek beállítása

Ha megvan (az egyébként ingyenes szoftver) és a midi kábel, elkezdhetjük a hangzásokat kialakítani. Érdemes mindent kikapcsolni, és mintha semmisem lenne, nulláról kezdeni a setupot. Mint mondtam, a GT8 igen összetett, ezért jóelõre érdemes eldönteni ki milyen fajta hangzást akar. Mivel nekem stereo PA rendszerem van, a dual stereo mód mellett döntöttem, és azóta is ilyen programokat készítek. Másrészt ha nem, a GT8 helyett lehet venni olcsóbb nem dual effektet is, ez a mód a GT8 erõssége. Van még lehetõség a dualban kialakított két erõsítõmodell összekeverésére dual mono módban (ilyet rengeteg más effekt is tud), valamint használhatjuk az egyik vagy a másik erõsítõt egymagában is (single mono mode). Az utóbbi üzemmód jó arra, hogy a dual stereo mód egy-egy erõsítõjét jó hangzásúra beállítsuk, vagy lehet két teljesen különbözõ erõsítõ között programváltás nélkül kapcsolgatni.

Effektsorrend, zajzár

Számomra az elsõ komoly - és máig megoldhatatlan - problémát a helyes effektsorrend beállítása jelentette. Az én meglátásom szerint ennek két kritikus pontja van: az egyik a zajzár helyzete, a másik az erõsítõk (végfokok, elõfokok - lásd késõbb) helyzete a láncban a többi effekthez képest. Nem vagyok biztos benne hogy követendõ az én példám, de alapvetõen sokat kísérletezgettem az effektsorrenddel, majd mivel nem jutottam alapvetõen semmire, visszaálltam egy nagyjból "standardnak" tekinthetõ helyzetre és azon már nem is módosítgatok. Mivel a zajzár jól jön a compressor, az erõsítõk és a stompboxok után, (fõleg a compressor és a stompbox zajos) a zajzárat ezek után, az összes többi finom de nagyjából zajtalannak tekinthetõ modulációs effekt elé tettem. Így a kompresszor, EQ, stompboxok stb... zaját ki tudom szûrni, viszont a reverb és delay "nem fogy el" a zajzár miatt (ami ha rossz helyre kerül - túl elõre a láncban vagy a zajzár elé - rendesen eltûnik a hangképbõl a sok finomság). Amíg erre rájöttem már el is telt egy hónap mert ezek nem ennyire egyértelmûek, hiszen hatásukat nemcsak a zajzár helyzete és mértéke rontja vagy javítja, hanem az effektláncon belüli pozíciójuk is. Általánosságban azt lehet mondani, hogy minél közelebb van egy effekt az effektlánc végéhez, annál konkrétabb a hatása, valamint a elõfokszimuláció után kötött mono effekt (bele lehet futni bõven az FX1/FX2/Chorus effekteknél is!) tönkrevágja és monósítja a dual stereo hangzást . Igazából az lenne a jó, ha nem lehetne az effektsorrendet variálni, mert - mivel a modellezés elõfok/végfok jellege nem egyértelmû - inkább elrontani lehet vele egy beállítást mint megjavítani, igazán súlyos hatása pedig csak akkor van, ha az erõsítõk elé vagy után rakosgatjuk ezeket. A zajzár roppant cseles. Igen nagy beállításnál sem szaggatja szét a lecsengõ hangot darabokra - tehát olyan mintha minden rendben lenne -, viszont totál eltûnteti a hang alá berakott összes finomságot (reverb-et, delay-t, chorus-t, ilyesmit) ezzel nagyon konkrét és zavaró szüneteket téve minden egyes pengetés közé. Tehát kísérletezgetni kell a zajzár és az erõsítõk effketláncon belüli helyzetével sokat, hogy 20-30% körüli értéket (de inkábbb 15-16%, vagy kevesebb) lehessen beállítani rajta, és ne egye meg a modulációs effektek finomságait csak szûrje ki azok illetve inkább a többi effekt és a gitár saját zaját. Jó szórakozást, sok szabadidõt, és több heti türelmet hozzá amíg összeáll az "ideális" effektsorrend . Ez nálam most ilyen, de szinte állandóan kísérletezgetek vele:

1. EQ
2. Wah
3. Overdrive/Distortion
4. Loop in/out
5. FX1
6. FX2
7. Chorus
8. Compressor
9. Preamps
10. Zajzár
11. Delay
12. Reverb
13. Hangerõ
14. Kimenet

Sajnos az effektsorrend igen nagymértkében befolyásolja a Dual LR üzemmód térhatását, de nemcsak a térhatását, hanem a Dual LR és a Dual Mono módok váltásánál jelentkezõ hangerõkülönbséget is (lásd késõbb) ami egy roppant kellemtlen, nehezen kompenzálható jelenség. Emiatt az effektsorrend kihatásssal van a késõbbi mûveletekre is amit esetleg a patch-al végzünk a CRTL pedál segítségével, ez tovább nehezíti az effektsorrend megtervezését. Én a magam részérõl ezt a beállítást nem tekintem véglegesnek , de már elég jó mert kézbentartható a sustain, a hangerõ, a feedback, és kicsik a pengetõ és húrzajok, kellemes rajta játszani nagy gainnel, sok effekttel is.



A végfokmodellek, elõfokmodellek hangja

A korábbi effektjeimmel mindig az volt a probléma, hogy önmagukban sem voltak elég konkrétak, illetve mosták az eredeti hangot is, valamint zavaróan késtek ha több effektet használt az ember egy programban. A GNX2-ben ezen úgy segítettem, hogy az effektezett nagytorzítású csatornához tiszta hangú erõsítõcsatornát kevertem addig amíg a tiszta hangzású pengetések hangja konkréttá nem tette az egyébként szétmosott torzított hangot. A GT8-ban ilyesmire nincs szükség. Mind az erõsítõk, mind az effektek túlságosan is ütnek, nagyon konkrétak, elmosásnak nyoma sincs, ami egy kicsit más játékérzetet eredményez. Sokkal jobban kell vigyázni a húrzajokra, pengetõzajokra, gerjedésekre mert minden mindenen áthallatszik, nem lehet semmit a háttérbe rejtve eltüntetni. Emiatt igazából akkor jó a GT8-al játszani ha van az ember mögött egy kíséret backing track, vagy élõ zenekar formájában. Ezekben az esetekben a gitár hangja simán áthallatszik mindenen, néha még vissza is kéne fogni, ha egyedül gitáros az ember, a dual stereo mód eleve két gitárost csinál belõle, de végülis az a cél hogy jól szóljon nem az hogy belesimuljon a gitár egy kivehetetlen masszába. Szólóknál külön feladattá válik a maradék öt húr tompítása ezért a 6 vagy több újjal rendelkezõ háromkezû mutánsok komoly elõnybe kerülnek . Érezni, hogy a GT8-ban jelentõs hangerõ és gain tartalékok vannak, és ez jó érzés játék közben, vadállat metálzenét is 1/4-1/2-ed middle gain beállítással, és visszafogott (50% alatti) volume beállításokkal, nagyon finom hangszínkiemelésekkel és vágásokkal simán lehet játszani. Jó, mert pont ellentétes a játékérzet az ekkora torzítással már kínlódó csöves cuccokhoz képest.

Elõfok vagy végfokmodell?

A GT8-nál számomra nem egyértelmû hogy mi az ami a komplett erõsítõ fejet, és mi az ami csak az erõsítõfej elõfokát modellezi, esetleg minden erõsítõ csak végfok vagy elõfok. Elvileg csak elõfokmodellek vannak benne, mégis van "direct out" kimenet (amit a hangszóróról közvetlenül szoktak leszedni, értelemszerûen a végfokról). Ez azért nem mindegy mert jelentõsen befolyásolhatná az effektlánc sorrendjét (effekteket elõfok után, végfok elé kéne rakosgatni), és a zajzár pozícióját, bár ennek az átrendezése sokszor nem okoz túl nagy változást a hangzásban, illetve ha minden effektet az elõfok végfok elé teszünk, akkor is igen jól szól az effekt, sõt elérakva konrétabb mint utána. További bizonytalanságot okoz, hogy a "direct out" kimenet hangját, - ami elvileg a hangláda elõttrõl van leszedve - befolyásolja a hangfalszimuláció. Így végülis van egy gyártói szándéknyilatkozat: a "direct out" kimeneten nincs hangfalszimuláció, illetve hogy minden erõsítõnek csak az elõfokát modellezték, de ez a szándék a mûködés során nem ennyire egyértelmû. Az valóban igaz, hogy ha a "direct out" maximum, és a "mic level" minimum a hanfalszimulációnál, az erõsítõ remekül megszólal egy rendes gitárládában, de döglött szemét lesz tõle a felvétel, nem beszélve egy PA énekcuccról. Ha viszont a direct out 0, és a "mic level" maximum, akkor jó lesz a felvétel, gitárhangfalban viszont talán kicsit tompább a hang mint kéne, amit esetleg a lánc elejére kötött EQ-val lehet kompenzálni valamennyire. Az is érdekes, hogy az effekten ugyan globálisan ki lehet kapcsolni a hangfalszimulációt feltekert "mic level" beállítás mellett is, de csak úgy, ha választunk egy elõre definiált erõsítõ típust, ami azt eredményezi, hogy a hanfalszimuláció kikapcsolásakor is egy halom hangzás közül választhatunk anélkül hogy magát a patch-et módosítanánk. Hozzáteszem nekem nem tetszik egyik sem, ezért mindenhez a Line out/Phones kimenetet használom, elvileg ezen az egyen él a hangfal és mikrofonszimuláció, a többin valami más hangzásmódosító dolog van, hogy micsoda azt nem lehet tudni. Végülis mint ahogy minden rendszeren minden másképp szól, valószínûleg minden erõsítõre és hangládára, valamint felvételre másképp kéne setupolni ugyan azt a hangzást. Végülis hely van neki csak legyen az embernek ideje is .



Patch készítés

A beállításokat tehát én magam egy totál üres patch-el kezdtem. Gyári patcheket megnézegettem elõtte egy kis tapasztalatszerzés céljából, de egyik sem tetszett 100%-ban, másrészt egy ilyen effekt azért van, hogy a saját egyedi hangzását kísérletezze ki az ember nem azért hogy bedugjuk és úgy szóljon ahogy más kitalálta. A gyári beállításoknál nagyon nem tetszett a totál káoszos logikátlan effektsorrend, és az óriási, 50-60%-os zajzár beállítás, aminek hatása az egyébként bekapcsolt modulációs effektek teljes eltûnését eredményezte.

Az elsõ lépés tehát (az effektsorrendtõl függetlenül) a végfok beállítása. Ha a végfok jól szól, nyert ügyünk van. Önmagában ez nem túl nehéz feladat. Azt lehet mondani, hogy a GT8-ban minden végfok nem csak tökéletes, hanem teljes megoldást is kínál. Nem csak maga a végfok van benne, hanem egyazon végfok két esetleg három vagy négy csatornája is! Ez nagy dolog, végülis a programváltó gombokra rá lehet tenni egyetlen végfok tiszta, kíséret, és szóló csatornáját ha valaki ezt szeretné (én mondjuk ha ezt szeretném megvenném magát az erõsítõt). Minden végfokhoz van parametrikus hangszín, és Presence potméter, ami túlmutat sokszor az eredeti végfok képességein.

Azok az erõsítõszimulációk amelyek a többi effektben gyengék, pl a Mesa, itt óriásit szól. Több külföldi magazin A/B tesztjében lehet olvasni, hogy a Boss a GT8 már nem csak hasonlóképpen szólal meg mint az eredeti, hanem ugyan úgy. Ez engem alapvetõen nem izgatott nagyon, mert ha valami jól szól az akkor is jó ha nem hasonlít semmilyen eredetire, de amikor összehasonlítottuk a hangját egy eredeti fullcsöves Mesa Boogie Formula Pro elõfok hangjával, tényleg totál ugyan azt ki lehetett belõle keverni (hozzáteszem el lehetett tünteni a gitárok (Yamaha Pacifica Strato SD TB4 hangszedõvel, és Gibson LP Classic) hangja közötti különbséget is, ami a két gitár cseréjénél újra jól kivehetõ különbséget okozott).

Csináltunk még egy A/B tesztet, a Line6 POD XT-vel. Itt nem kevergettük egyformára a két effektet, mert a GT8 minden beállításban jobban szólt (pedig akkor még nem voltak kiforrva a programjaim és még javában tekergettem õket).

A GT8-ban (mint már utaltam rá) iszonyatos hangerõ és gain tartalékok vannak. Jellemzõ, hogy a Solo mode +6dB-t képes emelni a hangerõn (én a szólókhoz +3...4dB-t emelek). Az összes erõsítõ gainja 3 féle módban, low-, middle-, és hi-gain módba kapcsolható, és middle módban még bõven a fele alatt elérhetünk egy jó metálos kísérethangzást. A Mesa elõfokkal való összehasonlítás során amikor a Mesa gainja már jól a végére volt tekerve, a GT8-ban a middle-gain még jóval a fele alatt volt (és egyformán szólt a kettõ).

Hangláda és mikrofon szimuláció

Miután sikeresen beállítottuk a végfok (fej) elõfok hangzását, (amiben szerintem túl nagy a választék fõleg ha beleszámoljuk egyazon erõsítõ különbözõ csatornáit is, valamint a háromféle gain szintet, a hangszíneket és a presence potikat...) be kell állítani a hangláda szimulációját. Nekem a GNX2-bõl nagyon hiányzott ez a funkció! Itt elképesztõen remekül sikerült ez is. Választhatunk két dinamikus és két kondenzátor mikrofon közül, ezek a hangszóró közepétõl mért távolságát is beállíthatjuk (10 lépésben), valamint a az erõsítõ/elõfok kimenetének nyers hangfalszimuláció nélküli hangját (tehát elvileg nem a láda közvetlen hangját) tetszõleges arányban összekeverhetjük a mikrofonozott láda hangjával. Ezen kívül egyedire szabott hangládát is barkácsolhatunk (ezt pl. a GT8 Editor nem tudja) amibe tetszõleges számú (1...8-ig) és átmérõjû hangszórót tehetünk, majd eldönthetjük hogy a láda nyitott vagy zárt legyen. Kívánok újabb 1 hónap szabadidõt és barátnõtlenséget ennek a beállításához .

További effektek, torzítópedálok

Miután két hónapot öregedtünk a végfokok/ládák állítgatásával, a gitár még ettõl önmagában nem szól jól. További kísérletezgetés szükséges a többi effekt/stompbox beálításaihoz. Mivel sokat számít a gitár, hangszedõ, PA vagy más végfok, hangláda stb... milyensége, a továbbiakban csak apró tanácsokat adok, amelyeket úgy kell kezelni, hogy az én rendszeremben ezek adtak jó megoldást. További beállítsok nélkül nálam vékonyan, "zsizsisen" szólt a gitár, ami alapvetõen csak összehasonlításban volt nagyon feltûnõ.

Elõször is a Mesa fej szimulációit kivéve nálam minden egyes erõsítõ fejhez kellett stompboxot tenni. Ezzel is elmegy egy két hét, hogy melyikhez milyet érdemes, mekkora overdive-al, de én leragadtam végül a legegyszerûbb Booster-nél. Kicsi a zaja, és életet lehel az amúgy (relatíve) döglött fejszimulációkba. A mesa fej annyira jól szól önmagában is, hogy fölösleges bármilyen további torzító/booster/OD bekötése.

Mindamellett nem a Mesa fej hangja a kedvencem (bár Metallicához, Grave Diggerhez nem szabad mást használni), hanem a Peavey 5150, és a Soldano. Ezek a fejek igen remekül szólnak, így a magam részérõl a dual stereo mode is ezen két fej keverékébõl alakult ki. Szolíd húrzajok, visszafogott pengetõzajok, életteli, dinamikus, mindenen áttörõ remek szõrös hangzás. Itt kell megemlítenem, hogy minden más erõsítõje is remekül szól, egyedül a Marshall hangzásban csalódtam, azzal nem sikerült dûlõre jutnom, de ez semmitsem jelent, lehet hogy más gitárral/hangszedõvel/ládával pont az szól a legjobban. Azonkívül nem kell sok hangzás. Kell egy a mûfajhoz illõ tiszta hangzás (lásd késõbb hosszabban), kétféle nagytorzítású és egyféle chrunchos kíséret, valamint egy szóló hangzás. Mindezek egyetlen bankba beprogramozhatóak mert a szóló hangzáshoz nem kell programot váltani. Ha ezek megvannak, az igény szerinti effektezéshez további bankokba lehet õket rendezgetni, és akkor lesz harmonizeres, whammy-s, oktáveres, funky-s, phaseres, akármilyenes bankunk a remekül kialakított alap-csomagunkhoz.

Visszatérve az effekt beállításaira, nagytorzítású kíséretnek Peavey/Soldano párost használom, Boosterrel megnyomva, finom kompresszorral, és egy kis reverb, de csak azért mert mint említettem, a GT8-ban minden túlságosan konkrét, és szerettem volna egy kicsit elmosni a hangzást. Más effektekben a hangzás recés, fûrészes, a GT8-ban inkább tüskés, szõrös, elfér rajta egy kis finomítás.

A szóló hangzás programozása

A szóló hangzás kiakaítása a GT8-ban azért remek, mert tulajdonképpen nem kell programot váltani hozzá. Aki a sima hangerõkiemelléssel megelégszik, az úgy is beállíthatja a pedált, hogy akkor váltson szóló módra ha az éppen aktuális program pedáljára lép. Ez alapvetõen jó megoldás, ha nem akar az ember az effektezésen semmitsem változtatni. Bluest én biztosan így játszanék, de azt nem játszok .

Ezért nálam a solo mode mindig a CTRL pedálra kerül. Erre pedálra 8 + 1 tetszõleges paramétert lehet programozni és elvileg még 2db ilyen pedált hozzá lehet kötni az effekthez. Ki lehet használni csak akarni kell .

1. Bekapcsolom a Solo mode-t, ami +3...4dB hangerõt jelent a kísérethez képest (a jelszintek mérésérõl késõbb).

2. Kikapcsolom a reverb-et,

3. bekapcsolom helyette a delay-t.

4. Az FX1-en bekapcsolok egy feedbackert, mert igen szépen gerjed tõle a gitár, és odafigyelve a szólókban a kitartott hangok addig szólnak ameddig akarom, sikeres beállításnál durva gerjedés nélkül is (lásd lejebb a Stratovarius Paradise szólója).

5. Valamint bekapcsolok az FX2-n egy Sub EQ-t. A stompboxot (Bosster-t) és a kompresszort bekapcsolva hagyom. A szólók nem tetszenek dual stereo módban, ezért

6. szólóra váltásnál dual mono módra kapcsolok. Emiatt igen jelentõsen megnõ a hangerõ,

7. ezért még a kapcsolás pillanatában jelentõsen csökkenteni kell a program kimenetén a jelszintet (nálam mintegy 60%-al!). A 8-bõl maradt egy beállítási lehetõség szabadon ha még kéne valamire .

A tiszta hangzás

A tiszta hangzásról külön kell írnom. A GNX2 idején gyakorlatilag nem volt szép fényes tiszta hangzásom. Ez alapvetõen amiatt volt, hogy rockos Seymour Duncan humbucker van a gitáromban, valamint a GNX2-ben nincs hangládához mikrofonszimuláció amivel nagyon finom hangszíneket lehetne beállítgatni, valamint mivel a tiszta hangzáshoz több effekt kell(ene) mint a nyers torzítotthoz, ezen effektek hozzáadása után a GNX2 már érezhetõen és nagyon zavaróan késett, és egyre jobban szétmosta a hangot. A GT8 tiszta hangzása igen remek! Fender, Vox, és a Roland JC120-as erõsítõjének hangja több mint elegendõ. Valamint van tiszta hangú csatorna a Mesa, H&K, és Marshall erõsítõkön is. Igen remek az akusztikus gitárszimulátora, a lényeg tehát hogy finoman kezelve az dolgot, szinte tökéletes tiszta hangzást lehet kikeverni rockos hangszedõvel ellátott gitárhoz is, fõleg metál lírához jó (legalábbis az én beállításom szerint). Itt jegyzem meg, hogy a gyári beállítások között sok használható tiszta hangzást lehet találni.

Dual stereo módban, az egyik erõsítõm Fender Twin reverb, a másik JC120, valamint kompresszor, EQ, reverb, chorus, gitárszimulátor (üreges testûre állítva) és tone modify (egyfajta harmonikuskiemelõ hangszínállító) effektekkel nekem tetszõ tiszta hangszínt sikerült kikevernem.

Összességében...

Összességen a GT8 olyan effekt, ami az A/B tesztek során szerintem simán felveszi a versenyt az eredeti analóg berendezésekkel (mint ahogy sok külföldi magazinban ezt le is írják), sõt a lehetõségeit tekintve messze túlmutat ezeken. Igen remek játékérzet (a bemeneti jelszint rendes beállítása után), mindenen átszóló, részletes, konkrét hangzás jellemzi mindenféle üzemmódban. Nem késnek az effektjei, sem pedig a programváltó kapcsolói. Azt lehet mondani, a hangját tekintve, sem az erõsítõkben, sem az effektekben nincs szükség ezeknél jobbra mert minek. Aki ezzel nem tud megszólalni annak vagy nem volt elég ideje rendesen beállítani (több hónapi kísérletezgetés!), vagy nem érti az egészet, vagy nem tud gitározni, vagy ha mégis, akkor Õ egy Vintage figura, és vegyen csöves fejet eredeti ládával meg egy szál vezetéket .

A beépített expression pedál

A beépített expression pedál is igen remekül sikerült. A GNX2-höz képest a ki és bekapcsolása sokkal biztosabb, sokkal konkrétabb, nem kell állandóan kalibrálni. Nem csak magára a pedálra lehet bármelyik bekapcsolt effekt bármelyik paraméterét (pontosabban összesen 8 + 1 paramétert) programozni, hanem magának a pedálnak a kapcsolója is tetszõlegesen programozható ami tudtommal páratlan a mai multieffekt választékban. Veszélyes például elhangoló (detune, pitch shifter, harmonizer) vagy floyd rose-t szimuláló (whammy) effektet a pedálra programozni, mert ha véletlenül elmozdul, elhangolja a gitárt. Erre jó megoldás, hogy magának az elhangolódás veszélyét rejtõ effektnek a ki/be kapcsolását programozzuk az expression pedál kapcsolójára, és amikor kell bekapcsoljuk és azonnal szabályozzuk is, amikor végeztünk kikapcsoljuk magával a pedállal és így nem jelent tovább veszélyt a hangzásra. A pedál lehet kikapcsolt állapotban egyszerû hangerõpedál (beállítható minimum és maximum értékekkel!) vagy állhat funkció nélkül, bekapcsolt állapotban pedig tetszõleges dolgot mûvelhet, lehet természetesen Wah pedál is, aminek alaphelyzetei nem csaik igen hibátlanok, hanem még ez is egyedire szabható, úgy mint a fentebb leírt kabinetszimulációk. Ha netán foglalt lenne valami miatt a beépített CTRL pedál (pl. manual mode vagy hangoló van ráprogramozva), az expresion pedál kapcsolójával lehet például solo mode-t is ki/be kapcsolni a szükséges további maximum 8 effekttel együtt, és a pedálon magán ekkor még lehet Wah, vagy a visszhang idõzítése vagy intenzitása. Mind a CTRL kapcsoló tetszõleges (ki/be) állapota, mint az expression pedál kapcsolójának tetszõleges (ki/be) állapota, sõt magának az expression pedálnak tetszõleges helyzete is lehet bármelyik programnál alaphelyzet (ellentétben például a Korg pedálokkal). További sok szabadidõt kívánok a CTRL és az expression pedálok állítgatásához, a programokon belüli paraméterek kapcsolók által és a pedál által történõ egyedire szabásához .

Negatívumok, kamu szolgáltatások

Szólok a GT8 pár negatívjáról is. Elõször is ami legjobban felidegesített az a beépített "kivezérlésmérõ". Ekkora kamut még effektbe nem építettek be az biztos. Nem stereo, tehát nem lehet a két csatornát egyformára belõni vele. Nem csúcsértéket mutat hanem RMS-t, ezért nem lehet vele megakadályozni a digitális túlvezérlést. Valamint nem mutat szám szerinti értéket sem, óriási kockák ugrálnak nagyjából 10 részre osztva a rövidke sávot, így végülis a világon semmire sem jó. Márpedig az egyik legfontosabb dolog, hogy a programok váltásánál nagyjából egyforma (de legalábbis kontrollált, elõre beálított) hangerõvel (hangerõkülönbséggel) szólaljon meg a gitár. Egy tiszta hangú bevezetõ résznek hasonló hangerejûnek kell lennie mint az utána következõ keményebb kíséretnek. Mindezt még azzal tetézték, hogy kivezérlésmérõ módban sem programot váltani, sem pedig beállítani nem lehet az effektet, ezzel ezt a funkciót totál "hazavágták". Mivel az effekt ilyenirányú funkciója totál használhatatlan, a computerhez kapcsolva kell kimeneti jelszintet mérni. Figyelni kell a Peak értéket hogy ne ugorjon 0dB felé, de az egyformára állításnal ezzel egyidõben az RMS (átlag) értéket kell figyelembe venni. Jó szórakozást hozzá, én a Samplitude program óriási és részletes, gyorsan reagáló kivezérlésmérõjét használom erre a célra.

Nincsennek "billentyûkombinációi", így pl. a tunerhez vagy a pici gombot kell megnyomni a dobozon, vagy a CTRL kapcsolóra kell programozni, de akkor ugrott az összes többi beállítási lehetõség. Rá lehet még programozni a tunert és a solo mode-t az éppen aktuális program kapcsolójára, de ha váltásnál véletlenül 2X nyomja meg az ember a kapcsolót, akkor tuner módba (vagy solo módba) vált azonnal és elhalkul (vagy felhangosodik) a gitár. Ugyan ez igaz a manual módra is. Ez, amikor az éppen aktuális programkapcsolóra funkció van programozva, akár csak sima bypass is, a Digitechben is okozott pár kellemetlenséget véletlen megnyomáskor így ezt alapvetõen nem használom.

Nagyon kényelmetlen, hogy a dual stereo módból a dual mono módba váltás iszonyatos hangerõnövekedést okoz, mint ahogy hangerõnövekedést okoz a két erõsítõcsatorna késleltetési idejének csökkentése is. Ezek kompenzálására sajnos a patch level gombot lehet használni, amivel kapcsolatban sok fórumon olvasni hogy a 100-as érték az ideális. Végülis nálam solo módban a patch level 40-es értéken van (kíséret módban van 100-on), nem látom semmi hátrányát csak azt hogy külön be kell programozni a CTRL kapcsolóra (és szoftveres kivezérlésmérõvel ellenõrizni a beállítás helyességét ami patchenkétn különbözõ lehet!). Emiatt ért egy további kellemetlenség, mégpedig az, hogy a Patch Level paramétert a program azonosítja a Foot Volume paraméterrel az effektláncban, ezért a digitális kimenetet mindenképpen a Foot Volume után kell tenni (én természetesen elé szerettem volna), különben a solo módra kapcsolásnál nem érvényesül a programban beállított mintegy 60%-os hangerõvisszafogás.

A globális beállításainál van egy tempó beállítási lehetõség is, ami a modulációs effekteknél kiválasztható. Ez jó. De jó lenne bele akkor egy a tempóhoz igazodó primitív dobgép vagy metronóm is gyakorláshoz.

A mértékegységek össze-vissza vannak benne. Szinte sehol sincs rendes dB beosztás, néha 0...100, néha 0...120, 0...50, illetve ±50-es skálákkal találkozunk amitõl igen amatõr feelingem van.

Végül egy rövid lista összefoglalásként:
Ami jó benne:

* Igen jó a hangja, szép részletes, szõrös, tüskés, nem reszelõs (fûrészes) mint a GNX2-nek, túlságosan is analóg .
* Igen remek tiszta hangzást lehet keverni vele rockos humbucker hangszedõhöz is, köszönhetõen az igen gyors effekteknek, és a remek gitárszimulátorjának.
* A dual stereo mode zseniális. Egy gitár szól úgy mintha kettõ lenne . Két erõsítõ, jobba-balra panorámzva, késleltetési idõvel. Ugyan az a két (egyforma) beállítás is panorámázható a késleltetési idõnek köszönhetõen, és az is dual jellegû lesz.
* Igen remek a stereo harmonizer és az IPS effekt. Tercelni (oktávolni, kvintelni....) lehet stereoban, az eredeti jel jobb, az eltolt jel baloldalon szól.
* Sok modern erõsítõmodell, mint pl Soldano, Mesa, Peavey 5150, HK Triamp. Tiszta hangásra JC120. A fele is elég lenne
* Igen remek kabinet szimulációk, mikrofonválasztással és állítható távolsággal, keverhetõ direct/mic aránnyal, és a kabinet egyedire szabásával (kabinet mérete, nyitott vagy zárt, hangszórók átmérõje, száma a ládában). A GNX-bõl ez nagyon hiányzott, nevetséges hogy az RP sorozatban meg mindez benne van (kivéve új RP-k, mint RP50, RP80...)
* Igen jó a pedálok beosztása, programozhatósága.
* Az expression pedálokra és kapcsolókra 8 féle paramétert lehet programozni. Az igen sok.
* A Solo mód zseniális. + 6dB hangerõtartalék, és még bármi amit akar az ember rá. Ezzel programváltás nélkül lehet minden kísérethangzásból szólóhangzást csinálni.
* Programozható a pedál kapcsolója is, így tulajdonképpen ha akarom a lenyomás után bármit szabályozhatok vele, whammy, harmonizer, bármi ami pl. a pedál véletlen elmozdulására elhangolhatja a gitárt.
* Lehet hozzá tenni nem csak még 1 pedált, hanem még 2 db kapcsolót is.
* Igen hibátlan a Mesa szimulációja is, mint ahogy az összes többi is hibátlan, hangos, dinamikus, tiszta, és nagyon konkrét..
* Gyors, nincs késés sem a programváltásnál, sem az effektek nem késnek.
* Nem mossák szét az effektek a hangot, igen konkrét mindegyik, az alapeffektek, mint reverb, visszhang, chorus, különösen rendben van.
* Bemeneti szint állítható.
* Globális EQ és zajzár beállítás.
* Igen nagy gaineket tud minden beállításban ha kell, 3 fokozatban (low, normal, higain).
* Igen jó zajzár, eleve kis zaj.
* Az effektlánc tetszõleges sorrendbe állítható.
* Jó közösségi oldal van hozzá.
* A közösségi oldalon elfogadható áron (12e Ft-ért) lehet rendelni király hordtáskát hozzá (én rendeltem is). Nevetséges hogy itthon nincs, vagy ha van csak pampognak a hangszerboltban hogy majd lesz, de hogy mikor azt nem mondják meg. Azt hiszik ez jópofa, de én meg úgy döntöttem, hogy akkor megrendelem onnan ahonnan meg is érkezik az mégjópofább.

Ami nem jó vagy lehetne jobb:

* Igen bonyolult, összetett, nagyon nehéz jól beállítani. Rengeteg a hibalehetõség.
* Nincs hozzá igazán tökéletes hivatalos szoftver. (nem hivatalos van több is, de azok nem tudnak mindent, és nagyon amatõr feeling lengi körül õket)
* Nincsennek rajta "billenyûkombinációk" mint pl 2 pedál lenyomása tuner, manual mode, ilyesmi.
* Használhatatlan a beépített kivezérlésmérõje, ez egy igazi kamuszolgáltatás. Egyrészt RMS-t mér csak, azzal pedig simán belefuthatunk egy kis digitális túlvezérlésbe, mivel nem látjuk a peak értéket. Másrészt nem stereo, így a dual mode-ban nem tudjuk a két csatornát egyformára állítani vele. De egyáltalán semmire sem jó, mert számmal nem jelez ki semmit, a nagy ugráló kockák meg tényleg röhelyesek...
* Igen sok rajta a gomb és a tekerõ, óvatosan kell taposni.
* Rohadt drága hozzá a 2 kapcsolós pedál (12e Ft).
* Érzékeny a pengetõzajokra, bizonyos esetekben a pengetés pillanatában gerjedékeny. Érdekes, mert a húrzajokra kevésbé érzékeny mint a Digitech volt.
* Változik a hangerõ az erõsítõk dual/single üzemmódjaiban (mármint a két üzemmód átkapcsolásánál), valamint a két erõsítõ közötti késleltetési idõ változtatásának hatására is, nagyon nehéz belõni pontosan a hangerõarányokat, fõleg ha a fenti paramétereket is állítjuk a váltáskor, pl szólóra kapcsolásnál.
* Van-e "Boss hangása?" Amenyiben a hirhedt Boss-hangzás az a kikeverhetetlen erõs torokhang ami a GT6-ban minden patch-ban bennevan, akkor nincs. Viszont még így is van egy jellegzetessége a hangzásának, de ez nem túl jelentõs, de van. Nem zavaró, nem rossz, és tulajdonképpen kikeverhetõ belõle.
* A hazai hangszerboltokban az eladóktól kár bármit is kérdezni, halvány fogalmuk sincs arról hogy mit tud vagy hogyan mûködik.

Jó tekergetést, és ne felejtkezzetek el a gitározásról sem.

Offline böngészõk

Amíg a hagyományos böngészõk piacát nagyrészt két cég terméke uralja, addig az off-line böngészõk között nincs egyértelmû egyeduralkodó. Ha ilyen szoftvereket keresünk jóval nagyobb a választási lehetõségünk mint on-line társaik között.
Az off-line böngészõk fejlesztõi a web lassúságára hivatkoznak termékeik ajánlásánál (World Wait Web). Funkcióját tekintve ez a böngészési elv tényleg lerövidítheti az on-line idõt, teljesen mégsem helyettesítheti hagyományos társaikat, mert a dinamikus weblapok vagy a kitöltendõ adatlapok off-line nem mûködnek.
Az off-line böngészõk egy megadott URL címrõl, és az azt követõ linkekrõl helyi gépünkre mentik az oldalakat, képeket vagy más csatlakozó állományokat. Utána azt kedvenc böngészõnkkel nézegethetjük immár megspórolva a telefonköltséget. A gyakorlat azonban nem ilyen egyszerû. Részint a szoftverek használhatósága kis részben függ a webszervertõl - például a directory tartalmának lekérésének lehetõségétõl és egyéb olvasási/futtatási jogoktól - nagy részben pedig attól, hogyan kezelik a több oldal keresztbe mutató linkjeit. Ez utóbbi ugyanis nagyrészt meghatározza a letöltési sebességet, és azt, hogy a HTML kód fejlécébe ágyazott kliens oldali scripteket képesek-e elemezni mert ezek a sorok is gyakran tartalmazhatnak linkeket.

A teszt körülményei

A hardver egy Intel Pentium 133MHz 32MB RAM, 3GB HDD 33.6-os belsõ modem, egyszerû kapcsolt vonali Internet hozzáférés volt, Win95 alatt. Elõször egy a helyi gépre telepített webhely (O'Reilly Website Server 1.1 webszerver alatt) teljes tartalmát próbáltuk meg archiválni off-line (tehát nem a http protokollon keresztüli) elérés céljára, és ennek mértük az idejét. A webhely 447 képet és 549 HTML oldalt tartalmazott közel 20MB-on. Az egyéb filekat (hang, videó, ZIP, EXE) kiszûrtük ha volt rá lehetõség. Az on-line tesztelésre egy Internet szolgáltató support oldalait próbáltuk letölteni off-line tanulmányozás céljára. Kiinduló címe a http://www.best.com/faq/ URL volt. A táblázat két utolsó cellájában e mûveletek idejét adtuk meg, hozzátéve, hogy az on-line idõ jelentõsen függ az Internet szolgáltatótól és még sok más kürölménytõl, emiatt az off-line idõeredmény jobban jellemzi a szoftver tényleges mûködési sebességét. Az on-line mûködésre maximum 45 percük volt a programoknak.

Alapfunkciók

Az alapvetõ beállításokat az ilyen böngészõknél a Settings, Options vagy Pereferences menüpontban lehet megtalálni. Itt állíthatjuk be például ha ZIP vagy EXE kiterjesztésû, audió és/vagy videó állományokat nem akarunk letölteni várható méretük miatt vagy ha bizonyos alkönyvtárakat és URL címeket ki akarunk hagyni a folyamatból. Mindenhol beállítható a "search deept", azaz a keresés mélysége. Kétféle módon szabályozhatjuk a letöltendõ oldalak számát: a kiinduló URL címen belül, illetve a más domain-okra mutató linkek mélységét egymástól függetlenül. Mivel a kiinduló URL címbõl nem minden esetben derül ki a nyitólap neve, ezért jó ha ez külön megadható. Ugyancsak támogatják a szoftverek azt, ha jelszó megadásával lehet csak hozzáférni egy oldalhoz tûzfalon vagy proxy szerveren keresztül. A fenti funkciók minimális alapszolgáltatásai kell legyenek minden off-line böngészõnek. Sajnos a Java vagy ActiveX scriptek értelmezése és még sok apró finom-beállítási lehetõség hiányzik a programok legtöbbjébõl. További lényeges szempont, hogy ha az oldalban a hivatkozások tartalmazzák a teljes URL címet, akkor azokat módosítani kell a lokális útvonalra. Enélkül sem a képek, sem a kapcsolódó oldalak nem mûködnek a helyi gépen. További hasznos szolgáltatás a SiteMap készítése vagy a futásidejû naplózás, amibõl végül kiderülnek például a törött linkek. A sebességen nagyon sokat javít, ha a szoftver egyszerre több szálon képes mûködni. Gyakori, hogy a gépre kerülõ archívum semmiben sem hasonlít, vagy nagyban eltér a webhelyen lévõ eredetitõl. Ezért megesik, hogy több file vagy több directory keletkezik a kelleténél, az sem ritka, hogy az archívum, több helyet foglal mint az eredeti verzió.

BlackWidow

A FeketeÖzvegy nevû böngészõt a SoftByte Labs gyártja. Kipróbálásra szánt verziója nem csak idõkorlátos, hanem 500 a maximálisan letölthetõ file-k száma.
A munka kezdetén az "Explore" nyomógombot kell használnunk, miután újra jóvá kell hagynunk a letöltés körülményeit. Végül eldönthetjük, hogy csak a website struktúráját akarjuk megjeleníteni vagy egyúttal le is kívánjuk tölteni a kapcsolódó oldalakat és képeket. Munka közben a szoftver kirajzolja a készülõ könyvtárstruktúrát, amibe lokális körülmények között is csupán 5kB/sec körüli sebességgel menti le az adatokat, ami sajnos tovább romlik, ha bonyolódnak az oldalak közötti kereszthivatkozások. Újabb idõveszteség, hogy lefuttatja a szerveroldali programokat, és ezeken elég sokáig "gondolkozik". Bár az eredményt HTML file-ba írja - így például egy Sitemap még hasznos is lehet -, az adatokat feldolgozó programok viszont csak az idõt pazarolják. Ezt elkerülendõ célszerû a szûrõvel kizárni a CGI és a PL kiterjesztéseket. Végülis a program mintegy 60 perc alatt 1117 file-t töltött le 16.5MB-on. A hibátlan off-line böngészésnek csak egy akadálya volt: a beágyazott JavaScriptekben lévõ linkeket nem töltötte le, így néhány oldal hiányzott. Lassúsága mellet nem csinál összesítést, amelybõl például a törött linkek kiszûrhetõek lennének. A fenti apróságokat el is lehetne nézni a programnak, ha nem ez lenne a mezõny egyik legdrágábbja. Az on-line feladatban sem remekelt a program, 45 perc alatt csupán 280 darab file-t töltött le 2MB-on. Az eredeti könyvtárstruktúrát ugyan sikeresen reprodukálta, viszont azokat a kapcsokat, amelyek tartalmazták a szerver teljes domain nevét nem javította ki a lokális útvonalra. Így ha az oldalak szám szerint meg is érkeztek, a helyi böngészés során sok törött linkel és képpel találkozhattunk.

Ecatch

Rendkívül egyszerû beállítási lehetõségek a File/Preferences/Main illetve az Edit/Properties menüpontokban. A munkát végül is a File/New Agent kezdhetjük. A megjelenõ varázslóban tudjuk a leöltési mélységet állítani és még néhány alapvetõ beállítást is itt tehetünk meg. Használnunk kell a Create Address nyomógombot, majd a Connect menüponttal kezdõdhet a letöltés. Ha a mélységet helyesen adtuk meg, a bal oldalon kirajzolódik a webhely struktúrája. A jobb oldali részben sokféle információt jeleníthetünk meg, sõt a program tartalmaz egy beépített böngészõt is. Ez cseles módon alul az on-line címet mutatja, miközben az off-line verziót olvassa be. Letöltésnél az Ecatch egy saját könyvtárfát hoz létre, ami sajnos semmiben sem hasonlít a webhelyen található eredeti struktúrához. A program végül off-line 20 perc alatt 1235 darab file-t kreált több mint 20MB-on, az on-line tesztnél pedig 15 perc alatt 359 file keletkezett 2.1MB-on. Az így elkészült struktúrában nem egyeznek a könyvtárak, a filenevek és az oldalakban lévõ linkek, ezért egy hagyományos böngészõben ez nem olvasható, és az összekuszált oldalnevek miatt az eligazodás is szinte lehetetlen. A off-line böngészés egyetlen lehetõsége, hogy a baloldali struktúra elemein kattintva vagy a programba épített böngészõvel nézegessük a letöltött oldalakat. Ha ez utóbbival meg tudunk barátkozni, az E-catch sebessége miatt igen jó válsztás.

Fetch

A program ingyenes, de a webhelyen kapunk hozzá egy regisztrációs számot miután kitöltöttünk egy oldalt, ahol "indiszkrét" kérdésekkel zaklatnak (végzettség, jövedelem, beosztás, stb…). Esetünkben ezt példányonként minimum kétszer kellet megtenni mire az egy darab regisztrációs szám megérkezett e-mailban. Ingyenessége mellet sok kényelmetlen megoldása van. Például ahhoz, hogy mûködjön meg kell nyitni az Internet Explorert vagy a Navigatort, és arra címre kell irányítani amit le akarunk menteni. Felületén idõnként fizetett hirdetések is megjelennek.
Indulásnál használni kell a Go/Add Webpage menüpontot. Az így keletkezõ folderban jobb-kattintani kell a keletkezett ikonon, és a Properties menüpontban igen gyér beállítások után a Fetch nyomógombbal tölthetjük le az oldalakat. A Fetch több szálon is képes kapcsolódni az oldalakhoz, ennek ellenére a bonyolult struktúrákba, ahol gyakoriak a kereszthivatkozások nagyon belezavarodik, és a szükségesnél lényegesen nagyobb adatmennyiséget tölt le. Emiatt lassú. 20 perc alatt csupán 6 darab file-t hozott létre több mint 30 MB-on. Ezek a file-k hagyományos böngészõvel nem olvashatóak. A Fetch viszont képes használni az Internet Explorer-t arra, hogy off-line megmutassa az oldalakat. A szegényes beállítási lehetõségek mellett még hibája, hogy a kliens oldali scripteket nem elemzi. Az on-line munkával nyolc perc alatt végzett.

HTTRACK

A HTTRACK rövid, és több operációs rendszerre is beszerezhetõ. Ára mindössze 10 dollár. Csupán két dialógusbox az egész szoftver, ahol a lényeg beállítható. Több szálon is képes oldalakat letölteni, és a bonyolult struktúra ellenére is gyors. A többszálúság eredménye, hogy letöltési sebessége 30kB/sec körül van. Teljes egészében képes archiválni a webhely eredeti könyvtárstruktúráját és a file-kat. A program 12 perc alatt 774 darab file-t mintegy 20MB-on töltött le. Ez idõ alatt mindegyik oldalt módosította: beírta saját azonosítóját az oldalak tetejébe. Hibája, hogy a kliensoldali scripteket nem értelmezi. Elõnye hogy file-ba írja a sikeres és sikertelen letöltési kísérleteket, így a törött linkek könnyen felderíthetõek. Egy lépésben több URL címrõl is képes letölteni oldalakat és képeket. Feltétlenül jó vételnek számít, egyszerûsége, sebessége, és szinte hibátlan mûködése miatt. Ezek mellet a mezõny legolcsóbbja, leszámítva az ingyenes Fetch-et.
Az On-line feladatot is profi módon hajtotta végre, 13 perc alatt 133 db file keletkezett 1MB-on, ami hibátlanul volt böngészhetõ utólag is.

NetAttaché Pro

A NetAttché igen komplex szolgáltatásokat nyújt az off-line böngészéshez. Saját webszervert telepít és indít, valamint egy keresõt és egy brief-kibontót tartalmaz. Az Entry/Add Webentry menüponttal tudjuk kezdeni a munkát, majd kattintsunk a Generate Brief nyomógombra. Végül csupán 3 file keletkezett 15MB terjedelemben 15 perc alatt. Az on-line teszt eredménye ugyancsak 3 file 1MB tárhelyen. Van ugyan egy View Brief funkció, de ez nem alkalmas arra, hogy reprodukálja a site eredeti struktúráját. Ehelyett használjuk a Netattaché Extraction Tool segédprogramot. Ezen nincs beállítási lehetõség: a Brief kiválasztása után csak kitömörítés lehetséges. A program fura módon nem reprodukálta az eredeti könyvtárstruktúrát itt sem, hanem egy directory-ba bontotta ki a összes oldalt és képet. Itt ugyan ügyelt arra, hogy a különbözõ könyvtárakban lévõ azonos filenevek ne írják felül egymást, viszont a kibontott oldalakban az eredeti könyvtárstruktúrának megfelelõek a hivatkozások. Emiatt a program csak alkönyvtárakkal nem rendelkezõ webheyek archiválásra alkalmas, különben igen kényelmetlen olvasni az oldalakat a rengeteg törött link miatt. A NetAttaché Pro bonyolultságát tekintve megéri a 40 dolláros árat, viszont a végeredmény tekintetében könnyen találunk olcsóbb és jobb szoftvert erre a feladatra.

Offline Explorer

Az Offline Explorer egyelõre 1.0 Beta verziónál tart, így fizetni sem lehet még érte. A program vélhetõen kinézetében és nevében az Internet Explorer konkurense kíván lenni, funkcionalitása és beállítási lehetõségei is rendkívül jók. Ebben a programban arra is van lehetõség, hogy az oldalba ágyazott scripteket elemezze. Sajnos a Download gomb megnyomása után pár másodperccel 'List index out of bounds' hibaüzenettel leállt a program, így a nagyobbik feladatot nem tudta végrehajtani. Kilépni is csak a Ctrl+Alt+Del gombokkal sikerült belõle. Az on-line letöltésnél a fenti hibaüzenet ugyancsak megjelent, de a háttérben a program lefutott, és 7 perc alatt 170 darab file keletkezett 1.3MB-on. Ez nem volt tökéletes, elõfordultak benne törött linkek és képek, de nagyrészt böngészhetõ volt utólag is.

WebSnake

A WebKígyót gyártó Annawave cég már nem foglalkozik szoftverfejlesztéssel, pedig Gravity nevû hírolvasója az egyik legjobb ilyen típusú program volt. Offline browsere is rendkívül jóra sikerült. Nemcsak webhelyeket képes archiválni, hanem a File/Add Project menüpontjában SiteMap és Keresõ építésére is alkalmas, továbbá képes összegyûjteni egy komplett siteról az e-mail címeket körlevelezés, esetleg spam céljára... Ha archiválni szeretnénk vele, a Mirror Site menüpontot kell használnunk. Jó ötlet, hogy egyetlen gomb bekapcsolásával kérhetõ, ne töltse le a "~" jelet tartalmazó címeket, így webszolgáltatók domain nevérõl anélkül kérhetünk le oldalakat hogy az elõfizetõk dzsungelébe keverednénk. Képes értelmezni a Java és ActiveX scripteket. Bár a projectre vonatkozóan nagyon sok finom-beállítási lehetõségünk van, ezt két menüpontban találjuk: Project/Properties és View/Options. A beállítások elvégzése után használjuk a Snake gombot! Mûködés közben a szemünk elõtt rajzolódik ki a webhely struktúrája, ami pontosan követi az eredetit. 30 dolláros árával lehetne az egyik legjobb választás, hiszen az egyik legtöbbre képes szoftver, de a bonyolult kereszthivatkozásokkal teli webhelyeket olyan lassan tölti le, hogy egy hagyományos böngészõvel hamarabb végezhetünk. Ebben az esetben 60 perc után leállítottuk a tesztet. Ezzel együtt egyszerûbb site-k archiválására kiváló. Nemcsak funkcionalitása nem hagy maga után kívánnivalót, hiszen ha valaha elkészül az archívum az tökéletesen használható, hanem felülete is kellemesen ötletes. On-line szerencsére hamarabb végzett, 15 perc alatt 113 file keletkezett 1.1MB-on. Gyakran felejtett az oldalakban on-line kapcsolódásokat, bár minden oldal és kép megérkezett, igen gyakoriak voltak a törött kapcsok.

WebVCR

A WebVCR mint nevébõl is látszik egy videomagnót próbál meg szimulálni, így például a mentést WebTape-nak nevezi. A munkát az Add Site gombbal lehet kezdeni. A WebTape elkészítésével mindössze 6 perc alatt végzett, de az ezt követõ kicsomagolási feladat leállt egy hibaüzenettel, így azt nem lehetett befejezni. Az on-line munka ugyan befejezõdött, de csak egyetlen hibaüzenetet tartalmazó HTML oldal keletkezett, amibõl azt tudhattuk meg, hogy a szervert nem találta meg a program.

WebWhacker

A teszt másik vesztese a WebWhacker. A beállítások és a Whack gomb megnyomása után után pár másodperccel figyelmeztetés nélkül "elszállt". Mindez elég magas 50 dolláros árral párosult. A böngészõnket is alkalmanként lezárja, illetve elindítja kérdés nélkül. On-line 25 perc alatt 1MB-ot mentett le, de a keletkezõ állomány nem volt alkalmas gondtalan off-line olvasásra.

WebZip

Nemcsak felülete, hanem funkcionalitása is meggyõzõ. Hibátlanul felépíti a webhely eredeti struktúráját, és értelmezi az oldalba ágyazott scripteket. Minden apróság részletesen beállítható, sõt a felület változtatására egy külön funkcióval letölthetõ több elõgyártott séma is. Rendkívül informatív, futás közben szinte minden paraméterrõl egyszerre tájékozódhatunk. 16 szálon képes mûködni, és szabályozható az oldalak és a többi file prioritása. 40 dolláros ára ellenére ez tûnik a legjobb választásnak, mert nem lassabb lényegesen az átlagnál, finombeállításai viszont messze felülmúlják az egyszerûbb szoftverek lehetõségeit. A letöltés paraméterei file-ba menthetõek, így az késõbb bármikor megismételhetõ. Ez volt az egyetlen, amelyik elfogadható idõn belül hibátlanul archiválta le a bonyolult struktúrájú webhelyet. On-line 15 perc alatt végzett, 256 file keletkezett 2MB-on. Menet közben tájékoztat a törött linkekrõl is, grafikon ábrázolja a letöltési sebesség alakulását, százalékosan jelzi a már letöltött adatmennyiséget. A letöltött oldalakat kérésre "röptében" tömöríti helymegtakarítás céljából. Az Internet Explorer-t mint saját beépített böngészõjét képes használni. A programból kilépve az archívum bármivel hibamentesen böngészhetõ, szolgáltatás-választéka semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után. Ez volt az egyetlen olyan program, amil maximális elégedettséget biztosított felhasználói oldalról.

WingFlyer

Rendkívül egyszerû felület és 16 bites állományrendszer jellemzi. A 32 bites verzió 25 dollárba kerül, igaz sehogy sem sikerült kitalálni, hogyan lehet megrendelni, letölteni vagy legalább upgradelni. Képes elmenteni a webhelyet a site teljes reprodukálásával, de ekkor beleír a linkekbe, és ezek a beírások hibákat okoznak. Ha ezt elkerülendõ nem kérjük a könyvtárak létrehozását, akkor üres directory-kat kreál a program, és egy helyre menti el az összes oldalt és képet. Ebben az esetben kiveszi a hivatkozások útvonalából a könyvtárak neveit, így ez a módszer tulajdonképpen egész jól használható. Beállítási lehetõségei viszont eléggé korlátozottak, nem is mondható túl gyorsnak. A hosszú állománynevek kezelésének hiánya ugyancsak elégedetlenné teheti a felhasználót. Nem értelmezi az oldalba ágyazott scripteket és mûködési biztonsága sem száz százalékos. Az on-line tesztben csak a nyitóoldalt sikerült archiválni.

Grab-a-Site

Ez a BlueSquirrel másik off-line böngészõje. 70 dolláros árával messze a legdrágább a mezõnyben. A WebWhackerrel ellentétben ez a program legalább teljes egészében végrehajtotta a feladatot, kivéve a JavaScriptekbe ágyazott hivatkozásokat. Gyorsan végzett, teljes egészében reprodukálta a site teljes struktúráját. Beállítási lehetõségei nagyon szerények, tulajdonképpen egy egyszerû dialógusboxban elfér minden, ezen kívül csak kizáró-szûrõket tudunk alkalmazni. A törött linkeket nem sorolja fel sehol, ehelyett a hiányzó HTML oldalakat is létrehozza, benne egy szokásos Error 404 hibaüzenettel. Az on-line tesztet hibálanul, 30 percen belül hajtotta végre.

Teleport Pro

Ez a böngészõ volt a leggyorsabb, öt perc alatt végzett az elsõ feladattal, amit egy igen egyszerû dialógusboxban lehet finom hangolni. Igaz, közben megjelent egy programhibára utaló üzenet, de a Teleport ettõl függetlenül végig lefutott. Amikor befejezte csak a reset gombbal lehetett újraindítani a gépet. Így mûködési biztonsága nem a legmeggyõzõbb. A problémák ellenére a feladatot végrehajtotta, hibátlanul reprodukálta a site struktúráját, nagyon részletes naplózást készített, valamint a hiányzó linkek és oldalak helyére saját hibaüzeneteket kreált. A szerveroldali programok futását úgy oldotta meg, hogy a program URL címébe beírta a teljes domain nevet, így ha on-line kapcsolódunk az ûrlapok gyakorlatilag off-line kitöltve is funkcionálnak. Egyetlen hiányossága a kliensoldali Javascriptek értelmezése, de ezt kárpótolja hihetetlen sebessége. On-line 15 perc alatt 399 file-t hozott létre 3.5MB-on, ami hibátlanul böngészhetõ volt utólag is.

SurfSaver

Ez a program beépül a Netscape Communicator és az Internet Explorer böngészõkbe. Az egyikben a Personal Toolbar részévé válik, a másikban a jobb egérgomb segítségével válik elérhetõvé. Az éppen aktuális oldalt képes lementeni minden összetevõjével együtt, illetve szûrõk is rendelkezésre állnak. Hibátlanul kezeli a keretrendszert is. Egyéni struktúrát hoz létre a file-k tárolására, így vigyázni kell az azonos filenevek felülírására. Ára 30 dollár, ami ahhoz képest sok, hogy a teljes site-t nem képes archiválni. Ráadásul a fenti két böngészõ legújabb verziója ezt a funkciót már ingyen is képes végrehajtani, ha mentésnél a CTRL billentyûket lenyomva tarjuk.

WebMirror

A WebMirror magyar fejlesztés. Perl nyelvû forráskódjával és teljes dokumenációjával együtt letölhetõ a http://www.isys.hu/c/verhas/progs/perl/webmirror/ címrõl. Ez a verzió azoknak ajánlható, akik UNIX vagy Windows NT alatt akarnak archiválni vagy tükrözni egy website-ot, különösen ajánlott olyan helyekre, ahol egy adatbázis alapú alkalmazás van és a weblapokat dinamikusan generálja a szerver például egy web konferencia alkalmával. A linkek mentén végig lehet menni az információn (tehát nem kell hozzá egy form-ba keresést beírni, "csak" kattintani szükséges) és egy off-line CD-t is könnyen össze lehet állítani vele. A tükrözõ alkalmazás kitûnõen leképzi a dinamikus oldalakat statikus oldalakká.

Összefoglalás…

Mindent összevetve, két termék üzembe helyezését érdemes megfontolni: Windows alá a WebZip barátságos és informatív felületével, minden tekintetben hibátlan mûködésével és sokoldalúságával jó választás. Ugyancsak Windows alá vagy más operációs rendszereknél a HTTRACK, amely sebességével és ugyancsak tökéletes mûködésével tûnt ki a mezõnybõl, 10 dolláros árával a WebZip negyedébe kerül. Ezért az árért csupán azt az apróságot kell elviselnünk, hogy a szerveroldali scriptekbe ágyazott hivatkozásokat nem tölti le a program. Az off-line böngészõk népszerûsége nyugaton azért növekszik, mert idõt lehet vele megspórolni. Itthon pénzt is takaríthatunk meg velük.