Quark és InDesign trükkök

A QuarkXPress mellett ma már megtalálható egy olyan népszerû és nagytudású konkurens program, az Indesign, amely már veszélybe sodorja a régóta piacvezetõ kiadványszerkesztõ elsõ helyét. Emiatt a Quark is lépéskényszerbe került, teljesen átdolgozta programját, de közben az Adobe is sorban adja ki tördelõprogramjának egyre újabb verzióit, a Quarkhoz képest meglehetõsen olcsón. Nézzük meg ma miért érdemes használni az egyik vagy másik programot.

Szöveggel együtt mozgó képek

A Quark-ban nincs külön eszköz vagy menüpont arra, hogy a képeket (vagy képdobozokat) úgy helyezzük el a szövegben mint karaktert, vagyis ha áttördelõdik a szöveg, a kép helye is ennek megfelelõen változzon. Ez abban az esetben nyújt megoldást, ha a képanyag szorosan kapcsolódik a szöveg egy-egy részéhez, bekezdéséhez. E módszer hátránya, hogy a kép nem lépheti át a hasáb (vagy oldal) határait, vagyis nem lóghat ki sem a rendelkezésre álló szedésszélességbõl, sem pedig a szedésmagasságból. Amennyiben lerakjuk a képdobozt (szövegdobozt) a hagyományos módon, majd azt vágólapra másoljuk (cut, copy) és a tartalom gombot letéve a szöveg megfelelõ helyére beillesztjük (paste) akkor a doboz a tartalmával együtt már karakterként viselkedik és együtt folyik a szöveggel akkor is ha az áttördelõdik. Az így elhelyezett képdoboz vagy szövegdoboz összes paramétere a hagyományos módon a "modify" menüpont segítségével utólag is beállítható. Korábbi verziókban a doboz külsõ eltartásának mértéke nem volt utólag szabályozható, így azt a vágólapra másolás elõtt kellett beállítani.

Importáljunk táblázatot

A Quark 5-ös verziójában megjelent a táblázatkészítõ eszköz, amely már nem apró szövegdobozok sokaságaként illeszti össze a cellákat. Hiányzik viszont belõle egy jól használható import funkció, amely már meglévõ (Excel, Word) táblázatok beillesztését támogatja. Az elõzõ részben bemutatott táblázatkészítési módszer hátránya, hogy tabulátorokkal pozícionálni csak az oszlopokat tudjuk, ha egy cellába több sornyi szövegnek kell kerülnie, a tabulátoros megoldás nehézkes vagy lehetetlen.

Erre a problémára kínál részben megoldást a "Convert text to table" menüpont. Amennyiben az eredeti táblázatot ki tudjuk exportálni tabulátorokkal elválasztott formába, és azt szövegként beillesztjük egy szövegboxba, úgy ezt a menüpontot használva kis szerencsével a nyers szövegünk táblázatos formában fog megjelenni. A módszernek több gyenge pontja is van. A legsúlyosabb, hogy az exportálást általában csak 7 bites .txt formátumban tehetjük meg (tab delimited text), így az ékezetes betûink szinte mind eltûnnek. Ezen lehet segíteni utólag a "Find/Change" menüpont segítségével, de ha ez az út járhatatlan, ékezetes karaktereinket az eredeti táblázatban is "átkódolhatjuk" úgy, hogy az utólag könnyen azonosítható és visszacserélhetõ legyen ékezetes formájára. Nem megoldható viszont az a probléma, hogy a táblázat elveszti formátumát és színeit, cellaelválasztó léniáit, és tartalmát is újra kell formázni.

Változtassuk meg egységesen a formátumot

Amennyiben a dokumentum bizonyos részeit nem stílusokkal formáztuk, és mégis szeretnénk az azonos paraméterekkel rendelkezõ részeket másra cserélni, nagy segítség lehet a "Find/Change" menüpont amennyiben kikapcsoljuk az "Ignore attributes" checkboxot. Ekkor nem csak tartalmi, hanem formai jellemzõk alapján is kereshetünk vagy cserélhetünk a teljes kiadványban attól függetlenül hogy a keresett szöveg stílus vagy csak az alsó paletta segítségével, esetleg menüpontokkal lett-e megformázva. Ekkor ugyanis tartalmi csere mellett kereshetünk és cserélhetünk stílusok nevei alapján, vagy más, a szöveg jellemzõit figyelembe vevõ szempontrendszer szerint. Ekkor nem csak a tartalmat cserélhetjük le, hanem a keresett szöveg szinte bármilyen formai jellemzõjét. Ez a módszer, mivel stílusok nevei szerint is egy lépésben végrehajthatjuk a formai cserét, hibásan alkalmazott, vagy késõbb átdefiniált újabb stílus egész dokumentumra kiterjedõ utólagos érvényesítésében is nagy segítség lehet.

Mentsük el a sikeres Postscipt írás jellemzõit

Elõfordulhat, hogy a tördelés befejeztével a levilágítás paraméterei nem mindenki elõtt ismertek. Amennyiben az elkészült lapszám korábbi kiadásait már sikeresen levilágították, a Postscipt írás paramétereit érdemes elmenteni az "Edit/Print styles..." menüpont segítségével. Itt a printelés összes paraméterét egyetlen név alatt meghatározhatjuk és tárolhatjuk, majd a nyomtatás során egyszerûen kiválaszthatjuk. Még jobb megoldás, ha ezeket a beállításokat úgy készítjük el, hogy nincs nyitva szerkesztendõ oldal a programban, mert akkor minden további dokumentumban rendelkezésre fognak állni a printelés paraméterei bárki számára egyetlen név alatt. Érdemes a névadásnál a nyomtató nevére és paramétereire is utalni.

Méretezzünk arányosan különbözõre formázott szövegeket

Elõfordul, hogy különbözõre formázott sorok, például cím és alcím méretét kell úgy megváltoztatni, hogy azok megtartsák egymáshoz képesti viszonyukat. Ez a mûvelet könnyen elvégezhetõ úgy, hogy kijelöljük a méretezendõ sorokat, majd a CTRL+ALT+SHIFT+> (nagyítás) illetve CTRL+ALT+SHIFT+< (kicsinyítés) billentyûkombinációkat használva megváltoztatjuk a kijelölt sorok betûméretét. Ugyan ez a billentyûkombináció képdobozok esetében is mûködik azok tartalmára vonatkoztatva.
5 gyors kattintás

Megszokhattuk, hogy a kiadványszerkesztõ és szövegszerkesztõ programokban általában dupla egérkattintással tudunk kijelölést végezni az adott szóra vonatkozóan. A Quark-ban 5 gyors egérkattintás is mûködik, így esetleg nincs szükség hosszú görgetésekre. Dupla kattintással a szó, 3 gyors kattintással a sor, 4 gyors kattintással a bekezdés, 5 gyors kattintással pedig az egész fejezet kijelölhetõ.

Tovább könnyítheti a kijelölések elvégzését ha billentyûkombinációkat is használunk. A SHIFT+kurzormozgató billentyûk együttes használatával sorokat illetve karaktereket jelölhetünk ki a megfelelõ irányokba, de a CTRL+SHIFT+kurzormozgatóval vízszintes irányban szavakat, függõleges irányban pedig egész bekezdéseket szelektálhatunk. A CTRL+SHIFT+HOME billentyûkkel az adott pozíciótól az elejéig, a CTRL+SHIFT+END billentyûkkel pedig a végéig tehetjük meg ugyan ezt. Amennyiben nem használjuk a fenti billentyûkombinációkban a SHIFT billentyût, úgy nem történik kijelölés, csak egyszerûbben és gyorsabban tudunk kurzorpozíciót változtatni a dokumentumon belül.
Változtatások automatikus érvényesítése

Bizonyos esetekben hasznos lenne azonnal látni, hogy a dialógusboxok (például szövegformázás esetében) milyen változásokat okoznak az oldalon. Ennek érdekében megtehetjük, hogy az ALT billentyût lenyomva kattintunk az "Apply" gombon. Ennek hatására az "beragad" és így nyerünk egy "Auto Apply" funkciót. Ugyan ezt megtehetjük a függõleges eszközsorban is például akkor, ha több dobozt vagy léniát kell egymás után elhelyezni az oldalon. Ha ALT billentyûvel kattintunk a kívánt gombon, az nem fog visszaugrani az elõzõleg használt "tartalom" vagy "eszközök" gombra.

Függõ behúzás fix méretû szóközzel

Amennyiben a függõ behúzásokat a formázás során a Left indent és First line beállításokkal hozzuk létre, nem pedig az elõzõ cikkben leírt CTRL+\ billentyûkombinációval, megtehetjük hogy azt stílusba foglalva több bekezdésre is könnyedén alkalmazzuk. Viszont ha a függõ behúzásos bekezdést sorkizártan tördeljük, elképzelhetõ hogy a listajelölõ karakter után minden sorban más-más hosszúságú szóközt találunk. Így elõfordulhat, hogy a lista baloldalának sorai nem állnak majd egy vonalban. Erre megoldást jelenthet a fix hosszúságú szóköz. Ezt a karaktert a CTRL+SHIFT+6, CTRL+SHIFT+5 illetve a SHIFT+SPACE billentyûkombinációkkal szúrhatjuk be a listajelölõ karakter után.

Amennyiben a szöveg a listajelölõ karakter után hagyományos szóközt tartalmaz, nem kell ezeket egyenként fix hosszúságúra cserélni. A Find/Change menüpontban a keresõ mezõbe be tudjuk illeszteni a listajelölõ karaktert (akár a formai jellemzõinek megadásával is) a csere mezõbe pedig ugyan ezt és a fix szóközt. A fix szóközt a cserénél Ctrl+Shift+F vagy a Ctrl+. billentyûkombinációkkal tudjuk beilleszteni a dialógisbox megfelelõ szövegmezõjébe.

Automatikus hivatkozás elõzõ és következõ lapokra

Elõfordul, hogy bizonyos cikkek "lead"-je a címoldalon helyezkedik el, majd egy belsõ oldalon folytatódik. Amennyiben ezt úgy oldjuk meg, hogy a címoldali szövegdobozt a folytatás dobozához linkeljük, annak oldalszámát automatikusan megjeleníthetjük a "folytatás az X. oldalon" felirattal együtt. Ehhez a címoldalon az oldalszám helyén a CTRL+4 billentyûkombinációt kell használnunk, minek hatására annak a szövegdoboznak az oldalszáma fog megjeleni amelyikbe a címoldali részletet ténylegesen linkeltük. A folytatásnál is alkalmazhatjuk ugyan ezt a CTRL+2 billentyûkombinációval, így hivatkozhatunk arra, hogy a cikk elõzõ részlete hányadik oldalon végzõdik. A módszer elõnye, hogy így az oldalszámok automatikusan kialakulnak, illetve ha áttördelõdik a dokumentum (áthelyezünk dobozokat más oldalakra) akkor az a szövegben mindig helyes oldalszámot fog mutatni.
Használjuk a stíluskészítésnél a "Based on" opciót

A stíluskészítésnél nem túl népszerû "Based on" opció használata nagyon hasznos lehet akkor, ha több olyan stílussal dolgozunk, amelyeknek bizonyos paraméterei (betûtípus, szín, zárás, stb...) azonosak, más paramétereik viszont különböznek (például betûméret, távolságok, behúzások). Elõfordulhat, ezeket az egyébként különbözõ stílusokat a közös paraméterek (például betûtípus, szín, zárás) alapján egységesen kell megváltoztatni a kiadvány különbözõ helyein. Ha élünk a "Based on" lehetõségével, és csak a közös stílus jellemzõit változtatjuk meg - ennek nevét kell kiválasztani a Based on... listában - akkor a közös betûjellemzõk egyszerre több stílusban is átalakulnak, így automatikusan megtartja a tördelés az egységes képét anélkül hogy egyenként végig kéne formázni újra a már elkészült fejezeteket vagy cikkeket. A változások után érdemes a kiadványt újra átnézni, mert az nagy esélyjel áttördelõdik, és kellemetlen meglepetés érhet minket ha a címsorok az oldal aljára kerülnek, vagy a képhez tartozó szövegrészek elcsúsznak.

Színes árnyék a betûk mögött

A Quarkba beépített árnyékolási lehetõség eléggé merev abból a szempontból, hogy a szöveghez képest sem az árnyék színét, sem a távolságát nem tudjuk szabályozni. Ezen segíthetünk úgy, megduplázzuk az árnyékolandó szövegdobozt (CTRl+D) és a másik azonos tartalmú doboz paramétereit változtatjuk meg, majd az eredeti szöveg alá helyezzük azt. A felsõ szövegdoboz háttérszínét "none"-ra állítsuk, és a körülfolyatást (runaround) is kapcsoljuk ki.

Problémánk adódhat, ha a felsõ szöveg nem fekete. A Quark ugyanis a felsõ szövegre vonatkoztatva mindenképpen "overprint"-et azaz teljes alátöltést állít be. Ez a beállítás csak fekete szövegnél helyes, hiszen az árnyékként mûködõ alsó szöveget teljes egészében a felsõ alá folyatja. Ez a probléma ráadásul a tördelés során a munkaterületen nem látszik, csak a levilágításnál, rosszabb esetben pedig csak a nyomtatásnál derül ki. Megoldás, ha kijelölve a felsõ szövegdoboz tartalmát, a View/Show trap info menüpontban a szövegre vonatkozó "Default" értéket "Knockout"-ra, vagy "Auto amount"-ra változtatjuk.

InDesign Tippek

Egyedi kezdõbetû bármelyik stílusnak

Az InDesign stíluskészítõjében újdonságként érhet minket az a lehetõség, hogy bármelyik bekezdés stílusában meghatározhatunk egy olyan karakterstílust, amivel a bekezdés elkezdõdik. Ekkor megadhatjuk hogy mikor váltson át a bekezdés stílusa más betûformátumra. Rendkívül hasznos és gyors lehetõség akkor, ha több olyan bekezdésünk van, amelynek elsõ betûi/szavai/mondatai másként néznek ki mint a folytatás.

Készítsük el a bekezdés egészétõl különbözõ karakterstílust. Itt adjuk meg a betûtípust, szint, méretet, és minden olyan fontos paramétert, ami eltér a bekezdés egészének képétõl. Ezután hozzuk létre a bekezdésstílust is, (másféle paraméterekkel) majd a "Drop Caps and Nested Styles" boxot választva a "New nested style" gombot használva válasszuk ki az elõzõekben már létrehozott karakterstílust. Itt az eltérés hosszát rendkívül sokféleképpen definiálhatjuk, betûk, szavak, sorok, mondatok, tabulátor vagy sortörés karaktereknél tetszés szerint automatikusan elkezdõdhet a másik stílus egyazon bekezdésen belül. A bekezdésünk így másféle (az elsõként definiált karakterstílus formájával) tulajdonságokkal kezdõdhet mint amivel folytatódik (a folytatás formája a másodikként definiált bekezdésstílus).
Automatikusan formázódó bekezdések

Meglehetõsen ritka feladat, amikor a kiadványszerkesztõben történik a szedés is. Az InDesign programban ennek támogatására mégis van egy "Story Editor" (CTRL+Y) ami a gyors szövegbeírást és megjelenítést támogatja. A stíluskészítés során még jobban gyorsíthatjuk a munkát, ha használjuk a "Next Style" opciót. Ebben az esetben kiválaszthatjuk melyik legyen a bekezdés lezárása (Enter) után a következõ stílus amire a program automatikusan átvált. Amennyiben például a kiadványban minden fõcímet egy alcím követ, majd lead, végül törzsszöveg következik, és a "Next Style" opciót ennek megfelelõen állítjuk be, a szedés végeztével egy készre formázott cikket kapunk a munkaablakban. Ehhez a fõcímet formázó stílusnál adjuk meg az alcím stílusát a "Next Style" listában, az alcímnél ugyan itt a lead stílusát, majd a lead esetében a következõ stílus a törzsszöveg legyen. Mivel minden új bekezdésnél változik az aktuális stílus, a több bekezdéses szövegrészeknél (például törzsszöveg) ne használjuk "Next Style" opciót. Ez a lehetõség értelemszerûen csak szedés közben mûködik, a már beszedett szövegre a stílus érvényesítésekor már nincs hatással.

Magyar elválasztás az InDesign-ben

Gyakran megesik, hogy magához a kiadványszerkesztõhöz nem jár magyar nyelvû elválasztást támogató program, ezért ezt sok esetben egy másik programmal (Word szövegszerkesztõvel, Helyes-e vágólapon mûködõ verziójával) oldhatják meg. Ekkor azt tapasztaljuk, hogy a másik program által beillesztett feltételes elválasztó jelek megjelennek egy speciális karakterként a szövegben - hibásan. Szerencsére ez a karakter könnyen egyetlen lépésben lecserélhetõ az InDesign saját feltételes elválasztó jelére, amennyiben ezek közül kijelölünk egyet, a vágólapra másoljuk, beillesztjük az Edit/Find/Change menüpont keresendõ szöveg mezõjébe, majd a cserélendõ karakternek a feltételes elválasztójelet adjuk meg az alatta lévõ sorban. Ezt az InDesign "Discretionary Hypen"-nek nevezi és ki lehet választani a mezõ melletti nyíl segítségével vagy beírni a kódját ami "^-". Ezután a külsõ program által beszúrt karakterek eltûnnek, viszont a szöveg helyesen lesz elválasztva. Amennyiben problémát jelenteni az ezzel párhuzamosan mûködõ idegen nyelvû elválasztás, kapcsoljuk ki az InDesign beépített elválasztást támogató opcióját a stíluskészítõ dialógusbox "Hypenation" részében.

Magyar idézõjelek

Az InDesign preferenciális beállításai között az idézõjelekre vonatkozó listában megtaláljuk a helyes magyar nyitó és záró idézõjeleket mégpedig az Edit/Preferences/Dictionary dialógusboxban. Itt a "Double Quotes" melletti listában több lehetõség között megtalálhatjuk az itthon használatos verziót akkor is, ha a szótár illetve a nyelvezet nem állítható be magyarra a programban.

QuakXPress tippek

A Quark az a kiadványszerkesztõ program, ami gyorsasága, rugalmassága, és könnyen átlátható felülete miatt népszerû. A munkát széles funkcióválasztéka, sokrétû és könnyen megjegyezhetõ billentyûkombinációk, logikusan felépített úszómenük és menürendszer segíti.


Elsõ beállítások

A munkát megkönnyíti ha a "preferenciális" beállításokat úgy készítjük el, hogy azok a lehetõ leginkább illeszkedjenek az általunk végzett munkához, és utólag a lehetõ legkevesebb beállítást kelljen a szerkesztés során elvégezni. Amennyiben ezeket a beállításokat úgy végezzük el hogy a háttérben nincs nyitva semmilyen dokumentum, úgy azok hatásköre az újonnan megnyitott dokumentumokra automatikusan érvényes lesz.

Helyes idézõjelek

Elsõ ilyen beállítás lehet például az idézõjelekre vonatkozó kiválasztás. A korrekt magyar nyitó-záró idézõjeleket a program nem támogatja, ezért eldönthetjük hogy a késõbbiekben milyen idézõjeleket akarjuk módosítani. Mivel a Quark a kétféle idõzõjel számára ugyan azt a karaktert használja, a cserénél figyelembe kell venni az idézõjel elõtti vagy utáni karaktert. Célszerû emiatt úgy beállítani, hogy a záró idézõjel legyen korrekt, mert azután töbféle karakter következhet, az írásjeleket és a sorvégeket is beleértve, így ennek módosításánál többféle variációt kell végigpróbálni. A nyitó idézõjel szóköz vagy enter karakter után következhet, amely a keres/cserél menüpontban könyebben kezelhetõ. A legjobb megoldás az, ha már az alapanyag készítésénél ügyelnek arra hogy a megfelelõ helyen a megfelelõ idézõjelek legyenek szedve.

Helyes európai pontrendszer

A kiadványszerkesztésnél kétféle pontrendszert használhatunk, az amerikában használatos Pica pontrendszert, ahol 1 pont az inch 1/72-ed része. Az európai - és egyben itthon használatos Didot pont - viszont ettõl kismértékben eltér amit ugyancsak átállíthatunk. A Quark engedi hogy meghatározzuk 12 pont hány milliméter. A programban ez a Pica pontrendszer szerint 2,197 Cicero/cm, (1 Cicero=12 pont) a Didot pontrendszerben ez az érték 2,216 (10/4,513).

Kép és szövegdobozok beállításai

Úgyancsak érdemes elõzetesen beállítani a kép és szövegdobozok leggyakrabban használt módját. Adjuk meg az újonnan lerakott dobozok keretét, belsõ kitöltését, körülfolyatását hogy késõbb ezeket a lehetõ legkevesebb alkalommal kelljen átállítani. Ezeket a beállításokat a függleges eszközpalettára kétszer kattintva is el lehet végezni.

Tördelést könnyítõ tippek
Függõ behúzás billentyûkombinációval

A Quark bekezdésformázó dialógusboxában nincs lehetõség "függõ behúzás" készítésére csak úgy, ha az elsõ sor behúzásnak negatív értéket adunk (eközben baloldali behúzást kell definiálni). Ez nem mindig ad korrekt megoldást számunkra, hiszen az esetleges behúzást követõ szóköz különbõzõ lehet a szöveg zárásától függõen. Éppen ezért a bekezdésen belül használhatjuk a control+\ billentyûkombinációt az elsõ sor tetszõleges pozíciójában. Ennek hatására a bekezdés többi sorát a program az általunk kijelõt pozícióban fogja kezdeni. E módszer hátránya hogy nem tudjuk stílusba foglalni így ezt több bekezdés esetében többször meg kell ismételni.

Használjunk billentyûkombinációkat a képek méretezéséhez

Amennyiben képünket beimportáltuk a kijelölt képdobozba, annak mérete és pozíciója nem biztos hogy teljesen az amit mi szeretnénk. Éppen ezért az eszközsor "tartalom" (mancs) állapotában a képet könnyedén doboznyira méretezhetjük. A Control+alt+shift+F (mac: Command+alt+shift+F) billentyûket használva a kép eredeti arányait megtartva veszi fel a doboz méreteit, az alt billentyût elengedve pedig ugyan így a doboz méreteihez igazodik miközben torzulhat. Ugyancsak hasznos billentyûkombináció a Control (mac:command)+alt+shift+relációjelek amelyekkel a kép méretét 10%-os lépéskben lehet csökkenteni vagy növelni. Ez utóbbi kijelölt szövegrészlet esetében is könnyedén használható, és címsoraink méretét könnyen be tudjuk állítani úgy hogy közben látjuk hogyan viszonyul a betûméret a szöveg többi részéhez. Végül a Control (mac: command) shift+M billentyûkkel úgy tudjuk a doboz közepére igazítani a képet, hogy az megtartja eredeti méreteit. Figyeljünk oda mert bizonyos billentyûkombinációk csak akkor mûködnek ha az eredeti angol/amerikai kiosztásra kapcsolunk vissza.

A táblázatkészítés nehézségei

Elõforul, hogy a tördeléshez kapott alapnyagban (pl. Word dokumentum) táblázat is szerepel, netán Excel táblázatot mellékelnek a szöveghez. A Quark korábbi verzióiban nem is volt táblázatkészítésre lehetõség csak extension segtségével, de azt mondhatjuk, hogy még az 5-ös verzió is viszonylag keveset tud és nehézkesen használható táblázatkészítésre. Amennyiben nem tudjuk megoldani a táblázat elkészítését a rendelkezésre álló eszközökkel vagy régebi verziót használunk, próbáljuk meg azt tabulátorokkal formázni és pozícionálni. Ez a módszer sem könnyû, de ha elégedettek vagyunk az eredménnyel tulajdonságai legalább stílusba foglalhatóak.

Elsõként exportáljuk ki a táblázatot (vagy a dokumentum táblázat részét) tab delimited (tabulátorral elválasztott) formába. Az így keletkezõ .txt file-t egyszerûen importáljuk be egy megfelelõ szövegdobozba ami akár a folyó szöveg doboza is lehet. Jelenítsük meg az átláthatóság kedvéért a láthatatlan karaktereket a Control(mac: command)+I billentyûkkel. Ezután a Style/Formats menüpontban könnyedén elhelyezhetünk olyan tabulátor pozíciókat, amelyek az adott táblázatnak megfelelnek. Amennyiben a módosítások után nem akarjuk minden alkalommal megnyomni az "Apply" billentyût úgy azt egyszer nyomjuk le az Alt billentyû lenyomva tartása közben, így az "beragad" és az általunk elvégzett változtatásokat automatikusan érvényesítni (auto apply).

A tabulátorpozíciók beállításaival létrhozhatjuk az oszlopokat, majd egyszerû "shape"-k és léniák elhelyezésével táblázatszerûvé tehetjük a kiadványnak ezt a részletét, legalábbis a kinézet szempontjából. Amikor elkészül érdemes az egészet csoportba foglalni a Control+G billentyûkombinációval hogy ha át kell helyezeni ne essen szét amit összeraktunk. A tabulátoros formázás nagy elõnye hogy a szöveg tulajdonságait a pozíciókkal együtt stílusba tudjuk foglalni így azok késõbb is megismételhetõek. Hátránya hogy nincs tényleges oszlopszélességünk így egy "cellába" több sorosos szöveg beillesztése komoly nehézségeket okoz.

Amennyiben fejletebb verziójú Quark-ot használunk, úgy az eszközsorban találunk egy táblázatkészítõ eszközt. Ennek elõnye hogy vannak tényeleges cellahatárok így a cellánkénti többsoros szöveg könnyedén megoldható, illetve a táblázat maga sokoldalúan formázható. Hátránya hogy ha a táblázat egy másik programban készül annak importálása nehézkes.

Készítsünk oldalt korábbi kiadványaink borítójával

Elõfordul, hogy egy-egy lap saját korábbi kiadványait ajánlja a már megjelent számok borítóképével. Az ilyen oldalak elkészítésének legegyszerûbb módja, ha a korábbi lapok borítójáról EPS képet készítünk a File/Save page as EPS menüpont segítségével. Az így elkészült nagyfelbontású képeket beillesztve egy másik kiadvány képdobozaiba könnyedén el tudjuk készíteni a szükséges oldalt. Ebben az esetben viszont figyelni kell arra, hogy az EPS-be ágyazott betûtípusok a nyomtatásnál is meglegyenek, mert ha nem esetleg meglepetés érhet minket.

Library nem csak képeknek

A File/New library menüpont segítségvel egy olyan úszómenüt tudunk megjeleníteni, amelybe az oldal elemeit tárolhatjuk, és azt szabadon használhatjuk dokumentumainkban. Ezek az elemek általában képek, de ez nincs erre korlátozva. Az úszómenübe elmenthetjük szövegdobozainkat, csoportba foglalt több elemet tartalmazó (esetleg képet és szöveget léniát vegyesen is) oldal részleteinket. A Library-ba elmenett elemeket késõbb egyszerû drag and drop módszerrel tudjuk tetszõleges módon és helyen újrahasznosítani. Egy dokumentum készítésekor egyszerre több "library" is használható amennyiben azokat témánként hozzuk létre.

Válasszunk fontot

Sokan jelentõs betûkészlettel dolgoznak. Ezek képét nagyon nehéz megjegyezni, de a hosszú lista gördítése is idõtrabló feladat. Mindkét problémára van megoldás. Ha a fontválasztó listát a Shift billentyû lenyomva tartása mellett nyitjuk ki, úgy a listában a betûkép is láthatóvá válik. Ha pedig tudjuk milyen betûtípust szeretnénk de nincs kedvünk a listát görgetni, a listába állva az adott betû elsõ karakterét leütve arra a területre ugorhatunk ahonnan továbbgördítve majd kiválasztva hamar elérhetjük a keresett betût.

Készítsünk stílusokat

A stílusok elkészítésénél nehézséget okozhat, hogy miközben létrehozzuk azokat, nem látjuk az oldalon valójában mit csinálunk. Éppen ezért jó módszer az, ha az oldal különbözõképpen formázott elemei közül (címek, listák, táblázatok törzsszövegek) megformázzunk egyet-egyet, majd a kurzorral beleállva a stílus úszómenübe a jobb egérgomb segítségvel kiválasztjuk az új stílus létrehozásának menüpontját (New). Elsõre (amennyiben a kurzor egy már megformázott bekezdésben áll) a stílus összes tulajdonsága azonos lesz az aktív bekezdés tulajdonságaival. Így ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, nincs más teendõnk csupán nevet kell adni a stílusnak és elmenteni azt. A továbbiakban a stílus nevére kattintva azonosan formázott bekezdéseket tudunk létrehozni.

Importáljunk színeket és stílusokat korábban elkészült dokumentumokból

Gyakori feladat, hogy aktuális kiadványunk biznyos elemeiben (színek, stílusok, listák) azonosak legyenek egy korábbi kiadvány hasonló elemeivel. Amikor létrehozzuk ezeket általában nem jelenik meg elõttünk annak lehetõsége hogy ezeket importáljuk, de ha az edit/style sheet vagy edit/colors menüpontot használjuk, úgy egy olyan dialógus boxot kapunk, ahol egy "Append" gombot is láthatunk. Ezt a gombot megnyomva kiválaszthatunk egy korábban elmentett Quark dokumentumot, és az abban tárolt beállításokat máris használhatjuk új kiadványunkban. Ezesetben ügyeljünk arra, hogy ne ütközzenek a színek/stílusok nevei, vagy azonos néven azonos színeket/stílusokat használjunk mindenhol. Ez a fajta adatcsere munkacsoportos alkalmazásoknál is nagy segítséget nyújthat, hiszen a tördelõnek csak egy üres vagy félkész dokumentumot kell kapnia a beállítások importálása céljából ahhoz hogy azonos beállításokkal formázhassa meg saját munkáját is. Amennyiben ilyen módon felülírjuk meglévõ stílusainkat színinket, oldalaink áttördelõdnek. Ez lehet hasznos is ha ez a cél, de figyeljünk oda a figyelmeztetõ üzenetekre mert ezesetben elvesznek korábbi beállításaink.

PageMaker vagy QuarkXPress

A kiadványszerkesztés, nyomdai elõkészítés ma a számítógép használatának egyik legkifizetõdõbb, és az irodai alkalmazások futtatása után a legelterjedtebb használata. Lehet a grafikai és fényképfeldolgozó programokat is ebbe a kategóriába sorolni, a szó szerinti értelembe vett kiadványszerkesztõk elsõsorban mégis szöveg-elõállításra valók. Ezek tehát elsõsorban betûkkel dolgoznak, és csak másodsorban lehet kapcsolatba hozni õket a grafikával vagy fotófeldolgozással. Igazából az helyes, ha e három nyomdai elõkészítõ kategóriát: grafikát, fotófeldolgozást, szöveg-elõállítást külön vesszük. Nem szerencsés az a tendencia, hogy ma egy grafikai munkahelyen egy elõkészítõtõl mind a három részfeladat ismeretét elvárják. Lehet persze egy idõben egy ember grafikus, fotós, és tipográfus, de az, hogy ez az egy ember mindhárom feladatot maradéktalanul profi módon meg tudja oldani, az csak egy illúzió lehet a megrendelõ vagy a munkaadó, netán maga az elõkészítõ részérõl, amennyiben túlbecsüli saját képességeit. E szerint nem tartom szerencsésnek azt a folyamatot sem, amely arra irányul, hogy egy öszvér programmal és egy alkalmazottal mindhárom -egyenként önálló szakmát teremtõ részfeladatot- megoldjunk.

Célprogramok

Most tehát kizárólag a szöveg-elõállítással, tipográfiával foglalkozunk. Erre a feladatra is célprogramot kell beszereznünk, mint minden más komoly munkához. Ma gyakorlatilag két piacvezetõ termék versenyez a vásárlókért, a QuarkXpress és a PageMaker. E két program valamelyikét mindenképpen használni kell az olyan nyomdai elõkészítés során, ahol viszonylag sok -több mint egy oldalnyi- szöveget kell feldolgozni. Sajnos a nyomdai elõkészítés folyamatának ez a része van leginkább elhanyagolva. Ha ránézünk ma egy átlagos (nem szakmai) kiadványra, az képileg, -tehát a grafika és fotó szempontjából- elfogadható, vagy nagyon jó. Ennek ellenére a tipográfiája még lehet nagyon rossz is. Ez alatt nem csak a szöveg formai oldala értendõ, hanem a helyesírás, az idézõjelek, gondolatjelek, térközök, betûközök, kerettávolságok, elválasztások, betûtípusok stb. Sajnos az elõkészítési folyamatnak a tipográfia nem egyszerûen a legelhanyagoltabb része, hanem ezt fizetik meg a legkevésbé. A megrendelõ boldogan fizet egy jól sikerült grafikáért, egy szép termékfotóért és annak színrebontásáért, de azok szöveges környezetéért már kevésbé, mondván: szedni és szövegszerkeszteni mindenki tud.

Ennek egyik oka az, hogy a nyomdai elõkészítésnek ez a folyamata igényli a legkisebb teljesítményû gépet, így akinek véletlenül tengõdik otthon egy 386 SX vagy egy MAC LC II gépe, az már tudja futtatni, sõt kényelmesen használni a QuarkXpress-t, így igen sokan tördelnek. Ezen kívül még egy piacvezetõ termék jöhet szóba ugyan erre a feladatra, a PageMaker. Sajnos nem fogok pálcát törni a programok felett, és nem fogom eldönteni hogy melyik a jobbik, hiszen ez nem focimeccs. A döntésben a programok technikai eszkötárának ismertetése sem segít. Itt elsõsorban a felhasználónak kell tisztában lennie saját szempontjaival, és ezek alapján kiválasztható valamelyik program, és mint látni fogjuk: mindkettõnél kompromisszumok kötendõk.

Szerencsére e két termék nem egyforma, mint pl. a Word vagy a WorPerfect. Talán szempont is volt a fejlesztésnél, hogy ne hasonlítson egyik sem a konkurens termékre. Nézzük tehát a szempontokat.

Könnyen tanulható XPress

A Quark tömeges elterjedését a következõ tulajdonságai biztosítják: Rendkívül könnyen tanulható felület, rendkívüli termelékenység, és minimális gépigény: 386 SX vagy MAC LC II gépen 4 MB RAM-mal kényelmesen használható. Hogy a merevlemezen elfoglalt igen csekély, verziótól függõ 5-9 MB helyigényérõl már ne is beszéljünk. Van a Quark-nak egyáltalán hátránya? A termelékenységet biztosító rendkívüli gyorsaság ára az, hogy a program pontossága hagy némi kívánnivalót maga után. Ne dõljön be senki a négytizedesjegy pontosságot ábrázoló adatbeviteli mezõknek. Sajnos a képernyõn elhelyezett, akár számjegyekkel pontosan pozícionált szöveges vagy grafikai objektumok a printer koordináta rendszerén már kevésbé pontosak. Saját tapasztalataim szerint megnyalhatjuk ujjainkat 0.3 mm pontosság után a printeren. Ez persze nem zavaró csak akkor, ha az oldalon elhelyezett objektumok egymáshoz képesti pozíciója nagy pontosságot kíván, pl. egy behelyezendõ szövegobjektum helye egy grafikai objektumban van fenntartva, amibe a szövegnek pontosan kell illeszkednie.

Nagyigényû PageMaker

Ezzel szemben a PageMaker igazi nagyágyú. CD-n, vagy 16 db floppylemezen kapható. MAC alatt legfeljebb az OLE 2.0-ás modul jelenthet telepítési/mûködési problémát. PC-n a PM-et NT-re vagy Win95-re optimalizálták. Ennek ellenére használható 3.11 alatt is, (pl. abból a meggondolásból, hogy a WIN95 rapszodikusan jelentkezõ problémáival kevés felhasználó tud mit kezdeni) ha telepítjük a 32 bites eszközmeghajtót. Ilyet telepít WIN3.11 alá a PhotoShop is, de a PM nem indul el a PhotoShop 32 bites eszközmeghajtójával. Szerencsére az újabb verziót telepíthetjük a PM 16. lemezérõl. Vigyázzunk, ha egy sikeres PM telepítés után újra vagy elõször telepítjük a PhotoShop-ot, úgy az kérdések nélkül felülírja a PM már telepített 32 bites eszközvezérlõit, így az többé nem indul el. Sebaj, ilyenkor újratelepülhetünk a PM 16. lemezérõl. Azonkívül a mûködéshez és az üzembe helyezéshez min. 12 MB RAM kell, az üzembe helyezett virtuális memóriát és más átveréseket nem eszi meg a program. A PM-hez tehát a Quark-kal ellentétben Pentium/PowerPC 133 MHz + 16 MB RAM + 21 MB HDD terület szükséges, de a telepített programrészektõl függõen ez több is lehet. Mit kapunk cserébe? Rendkívüli pontosságot, és igen nagy szolgáltatásválasztékot, profi tipográfiát és képkezelést. Mivel a PM alapszolgáltatásai messze felülmúlják a Quark-ét, felülete viszonylag nehezen tanulható. Mivel a nagy pontosságért és szolgáltatás választékért cserébe a PM a sebességével fizetett, azt mondhatnánk, hogy kevésbé termelékeny. Ez csak addig igaz, amíg nincs a fentebb említett nagyteljesítményû gépünk, (amely valljuk be, akár WEB szerver is lehetne...) mert egy ekkora gépen a két program közötti sebességkülönbség már nem érzékelhetõ. Mindamellett ha speciális feladatokba ütközünk, amelyet a Quark-kal egyáltalán nem, vagy csak görcsölve lehet megoldani, akkor egyértelmûen a PM a termelékenyebb. Ilyen, a nyomdaiparban nélkülözhetetlen szolgáltatása a stílusok alapján automatikus tartalomjegyzék-generálás, az automatikus szószedett készítés, és a táblázatkészítés. E három nagyon fontos szolgáltatásán kívül nézzünk néhány apróságot: a PM tájékoztat a beimportált képek színcsatornáiról, így ellenõrizhetõ, nem maradt-e valamelyik véletlenül RGB-ben; a PM dokumentumba beintegrálható a kép egésze nem csak a preview-je -de ez nem kötelezõ; kilövés szerinti nyomtatási lehetõség oldalpárokra is, csak az ívenkénti lapok számát kell megadni; teljesen különbözõ grafikai vagy szövegobjektumok együttesen méretezhetõek; sorkiegyenlítés a hasábmagasság alapján; egy gyors, egyszerû belsõ szövegszerkesztõ szedéshez; a képernyõt a kiválasztott printer tulajdonságaihoz igazítja (default printer); több különálló dokumentumból egy nagy könyv készítése, helyes oldalszámozással, tartalomjegyzékkel, szószedettel; páratlan oldaltörlés vagy beszúrás esetén átszámolja az oldalon elhelyezett objektumok pozícióját az új (oldalpárok esetén nem szimmetrikus) margóviszonyoknak megfelelõen; a forrásszöveg változásait követõ szöveglinkelés; a grafikai objektumok négy oldalon körülfolyathatóak; sokszögrajzolási lehetõség; nem teljesen gátlástalan a direkt (Pantone) és process (CMYK) színek közötti konverzió, ill. ha ez szükséges, a printelésnél beállítható; HTML (WEB) oldalkészítési lehetõség stb. Még bizonyára van néhány olyan apróság, amely a PM-be benne van, a Quark-ba pedig nincs. Ennek ellenére a Quark ma drágább mint a PM.

Bõvíthetõek

Persze a Quark is felszerelhetõ a fenti tulajdonságokkal, (sõt többel is), de ekkor az amúgy is drágább Quarkunk ára még borsosabb lesz. Nézzük tehát a bõvíthetõséget, nem foglakozva tovább anyagi kérdésekkel.

A PM is bõvíthetõ, a PhotoShop-nál már megszokott Plug-in jellegû modulokkal. Pl. a PM egyenesen megeszi a PhotoShop plug-in-jait, amit azért nem tartok túl nagy jelentõségûnek, mert a PM nem fotóretusáló program. Mindamellett a tipográfiát támogató moduloknak két nagy elõnyük van a Quark-XTension-jaival szemben: minden PM-ben benne vannak, de ha mégsem, akkor is a dokumentumba a folyamat végeredménye kerül be, nem maga a folyamat (a táblázat pl. vektoros grafikaként, a tartalomjegyzék formázott szövegként).

A Quark XTension-ok ezzel szemben nem biztos, hogy mindenhol megvannak, és ez azért baj, mert az XTension nem a végeredményt, hanem annak folyamatát tárolja le a dokumentumba, így ha netán egy Quark dokumentumot át kell cipelni egy másik gépre, akkor oda is kellenek az alkalmazott XTension-ok, kb. úgy, mint az alkalmazott betûk vagy képek. Lehet, hogy a dokumentum akkor sem nyitható ki egy másik gépen, ha az XTension-t nem is alkalmaztuk, csak egyszerûen üzembe volt helyezve. Az XTension tehát görcsösen ragaszkodik a dokumentumhoz, míg a PM Plug-in dolga végeztével távozik onnan. A Quark XTension-ok igen nagy száma miatt (kb. 300), és amiatt, hogy ezek 90%-a PC-n meg sem jelenik, bizonytalanná válhat a Quark dokumentumok átvitele az azonos platformú gépek között, a különbözõek között pedig ellehetetlenülhet. (Az egyik leghasznosabb XTension a XTensionokat engedélyezõ és letiltó XTension). Persze ez csak akkor fontos szempont, ha szükség van dokumentum-átvitelre.

Tudás és tehetség

A programok használatának logikája is nagyban különbözik. Gondolom azért, hogy az egyik program hívei ne, vagy csak komoly kínok árán térhessenek át a konkurens termékre. Pl. míg a Quark mindent dobozol, addig a PM mindent rolók közé zár. Ez persze nem minõsíti a termékeket jobbra vagy rosszabbra. És a nyomdai végtermék minõségét is csak 1-2% ban befolyásolja a kiválasztott szoftver. A többi attól függ, aki dolgozik. Tehát: munkára fel!