Üzenetküldõk az e-mail alternatívája

A manapság terjedõ spam- és vírusáradat miatt a levelezés már nem a régi. Az elektronikus levél az internet egyik legrégebbi, alapvetõ kommunikációs formája, napjainkban viszont sok bosszúságot okoz. Ismerõseinktõl, akikkel így kommunikálunk, csatolt vírusokat kapunk (természetesen az õ tudtuk nélkül), ha pedig webhelyet üzemeltetünk és kapcsolatfelvétel céljából kiírjuk oldalunkra az e-mail címünket, akkor kéretlen reklámokkal támadnak meg minket.

Mintegy védekezésül manapság már egyre elterjedtebb, hogy a webes megjelenés alkalmával az e-mail cím láthatatlan marad, és a tulajdonosnak csak egy ûrlapon keresztül lehet üzenni (vagy úgy sem). Egy pár napos nyaralás/távollét után nem ritkán 500-1000 db levél vár minket, aminek 90-99%-a is lehet spam vagy vírus. Rossz esetben ezek mérete átlépi a levelesláda méretbeli korlátját, és emiatt esetleg hasznos leveleket nem kapunk majd meg. Nyilvánvaló, hogy az e-mail mint kommunikációs forma „válságba" került. Van-e alternatív megoldás? Szakértõk szerint van, ez pedig nem más, mint az azonnali üzenetküldõk használata, amely ugyan nem hasonlít a levelezésre, viszont szöveges üzenetek nagy biztonsággal, spam és vírusmentesen küldhetõek vele valósidõben.

Helyettesítheti-e a levelezést az azonnali üzenetváltás?

A kérdés elsõsorban az, hogy maga az azonnali üzenetváltás helyettesítheti-e a levelezést mint funkciót. Eredetileg nem erre lett kitalálva, de kis kompromisszummal és ügyeskedéssel átveheti részben vagy nagy részben a levelezés szerepét. Nem kell ugyanis mindenképpen megvárni azt, amíg a másik fél online lesz. Ha máskor küldünk üzenetet, az akkor is megérkezik, amikor a címzett bekapcsolja a saját üzenõprogramját, és eközben nekünk sem kell éppen online lennünk. Emellett óriási elõny, hogy látjuk a listánkban, hogy ki az, aki éppen online tartózkodik és ki az, aki nem. Ez nagyon kényelmes: valósidejûvé teszi a szöveges kommunikációt. Csatolt file-k küldése is megoldott, ráadásul vírusmentesen, hiszen csak attól fogadunk el ilyen csatolásokat, akikkel éppen megbeszéltük, hogy küld valamit számunkra. A messengereken váltott üzeneteknek szöveges archívuma is van, hiszen ezek a programok automatikusan és elég jól átláthatóan naplóznak. Mint majd a késõbbiekben látni fogjuk, bõvíthetõségük és valósidejû kommunikációra alkalmas módszerük miatt sok olyan funkcióval kecsegtetnek amikkel a hagyományos levelezõk nem. A használhatóság kérdése tehát ma már nem feltétlenül funkcionális kérdés, hanem attól függ, ismerõseink rendelkeznek-e ilyen programmal, és ha igen akkor melyikkel? Ha netán nincsenek ilyen barátaink, érdeklõdési kör, e-mail cím, becenév alapján könnyen kereshetünk magának a messengerprogramnak a segítségével.

Melyiket használjuk?

Mint minden programból, ezekbõl is bõven van választék. A választékból származó elõny mégis kétesélyes, mert míg a levelezésnél a levelezõprogramok nagyjából kompatibilisek egymással - vagyis mindegy, hogy a küldõ és a fogadó melyik levelezõt használja - addig az azonnali üzenetküldõk (továbbiakban messengerek) csak saját magukkal hajlandóak kommunikálni. Emiatt, ha találkozunk valakivel, akinek ICQ messengere van, akkor vele csak ezt a programot használhatjuk. Ugyanígy járhatunk a Yahoo, az MSN, az AOL üzenõprogramjaival, sõt: lehetnek olyanok, amelyek kevésbé elterjedtek (pl. Jabber), vagy nehezebben használható kliensprogramot használnak internetes üzenetváltásra (pl. IRC). Ha sok helyrõl gyûjtünk netes ismerõsöket, a vége az lehet a dolognak, hogy gépünk erõforrásait lekötik a háttérben futó messengerprogramok.

A kompatibilitási problémára jelenleg frappáns megoldást kínálnak azok a messengerek, amelyek képesek kommunikálni több üzenõprogrammal is. Így csak egy szoftvert kell futtatnunk ahhoz, hogy bárkivel beszélhessünk attól függetlenül, hogy a másik oldalon milyen programot használnak. Az ilyenfajta programokból egyre nagyobb a választék, bõven találunk ingyenes vagy fizetõs verziót is. Ezeket folyamatosan fejlesztik, azért hogy lépést tartsanak az eredeti szoftverek változásaival, és hogy minden szolgáltatást (hang-, kép- és file-átvitelt) biztosítsanak, vagyis hogy teljes egészében használhatóak legyenek az eredeti programok helyett.

Mirinda

Az egyik legtöbbet tudó, legdinamikusabban fejlõdõ messenger a Mirinda IM. Ráadásul ez ingyenes. Letölthetõ a http://www.miranda-im.org/ címrõl, sok pluginnal együtt. A kompatibilitást és a program fejlõdését úgy biztosítják, hogy a forráskód is letölthetõ. Szerencsére, akik a messengerekhez az eredeti erõforrásokat biztosítják, azoknak kötelezõ közzétenni a protokollt is, ezért a változások könnyen követhetõek, javíthatóak. A Mirinda erõssége a rengeteg rendelkezésre álló plugin modul, és a nyílt forráskódból származó elõnyök. Spamszûrõk, levélfigyelõk, idõjárásjelentés, IRC és Jabber kliens, mindezek a kötelezõ szolgáltatások felett. Stabilitása még javításra szorul, de a Mozilla példája alapján bízhatunk benne, hogy a programot gondozó közösségnek végül majd ezt is sikerül megoldani.

Rival 3

A Mirindával ellentétben a Rival keveset tud, viszont azt stabilan és nagy kompatibilitással. A kevésbé ismert Jabber szervereket használja kommunikációra, így ezekkel több résztvevõs konferencia is lehetséges. A rendelkezésre álló egyébként nagyszámú kliensprogramról a http://www.jabber.org/ oldalon tájékozódhatunk a „Clients" menüpont alatt (http://www.jabber.org/software/clients.php). Itt képernyõfotók és leírások segítségével informálódhatunk a lehetõségekrõl, amelyek szinte minden operációs rendszerre rendelkezésre állnak. Ezt a sokoldalú protokollt általában számontartják mindazok a fejlesztõk, akik univerzális messengereket fejlesztenek, hiszen bár a szoftverek általában egyszerûnek tûnnek, az azonnali üzenetküldés lehetõségein belül nagyon sokat tudnak és rugalmasak. Jelentõs szimpatizáns közössége van a rendszernek, akiket fórum és levelezõlista is segít. Bár a Rival nem, de sok Jabber protokollt támogató szoftver kezeli még az ICQ, Yahoo és MSN messengereket is.

Eyeball chat

Ez a chatprogram is kezeli az legnépszerûbb messenger protokollokat, mint például a Yahoo-t, az MSN-t, az AIM-et, de elsõsorban webkamerás kommunikációra alkalmas a saját protokollján keresztül. Használata nagyon könnyû, sokféle eszköz segíti a felhasználót abban, hogy régiójának vagy érdeklõdési körének megfelelõ chatszobát találjon, és ott kamerás beszélgetésbe kezdjen. Akik ezt a programot használják, azok nagyrészt kamerával is rendelkeznek, hiszen ez a program erõssége. A kamerás képátvitel mellett nemcsak szövegesen, hanem élõ hanggal is tarthatjuk a kapcsolatot akkor, ha ehhez van elegendõ sávszélességünk. A program sajnos idõvel szinte teljesen „felzabálja" gépünk erõforrásait a kommunikáció során. A programot a http://www.eyeballchat.com/ címrõl tudjuk letölteni, esetleg itt tudunk újabb vagy hibátlanabb verzióra frissíteni. A program kipróbálásra mindenképpen érdemes, mert ingyenes. Társaival ellentétben sajnos sem pluginekkel nem bõvíthetõ, sem különösebben jelentõs támogatással nem dicsekedhet, kamerás kommunikációra mégis igen jó választás.

Trillian

A messengerek piacán meglehetõsen ritka a fizetõs program. A Trilliannak van mindkettõ verziója: van egy kevesebbet tudó ingyenes és egy sokat tudó fizetõs. Az, hogy a Trillian megengedhette magának, hogy fizetõs programot adjon ki, talán mutatja ennek a programnak a népszerûségét. Sokat tud, szinte minden népszerû chatprogramot képes helyettesíteni (beleértve a Jabber-t is), valamint alkalmas videokamerás kép- és hangátvitelre is a Yahoo protokollján keresztül. A Trillian ezen kívül képes még arra, amire a legtöbb eredeti messenger sem képes: egy messengeren egyidõben több accountot is kezel egyszerre. Így használhatunk pl. egyidõben egy ICQ számot komolyabb, és egy másikat külön hobby célokra különbözõ adatlapokkal. Mûködik IRC kliensként, pluginekkel bõvíthetõ, valamint a felülete is skinnelhetõ, tehát a képi megjelenítése a felhasználó által alakítható. A gyártó webhelyén jelentõs közösség alakult ki, akiket fórummal is támogatnak (http://www.ceruleanstudios.com/). A nagyszámú és részben hasznos plugin és a még nagyobb számú skin, azaz képi megjelenés között mindenki megtalálhatja a neki tetszõt. Ezek segítségével ellenõrizhetjük bejövõ leveleinket, nemcsak a POP3-at, hanem a Yahoo és Hotmail levelezõjét is. Címlistánkat tetszõlegesen bõvíthetjük, még IRC-n található ismerõseink nevével is. Rugalmas, gyors és viszonylag stabil, biztonságos, az egyik legjobb választás lehet azoknak, akik többféle messenger használata helyett egyetlen programmal akarják megoldani problémáikat. A Trillian számít is erre, hiszen az eredeti ICQ program klienslistáját képes exportálni, a Yahoo és MSN hasonló listáival pedig automatikusan együttmûködik (a Mirinda viszont a Trillian teljes listáját importálja ha kell).

Összefoglaló

A többféle messengert egybefogó üzenõprogramok piacán a legnagyobb funkcionalitást az ingyenes, közösség által gondozott Mirinda biztosítja, de sajnos egyelõre nem eléggé stabil. Igaz még nem érte el az 1.0-s verzióját sem. Javítások után az egyik legsokoldalúbb üzenõprogram lehet. Ennek a programnak a forráskódja is hozzáférhetõ, és talán ennek van a legnagyobb számban pluginválasztéka.

A Jabber protokollt arra az esetre lehet ajánlani, ha netán a többi program fenntartója, ha nem is a szoftverért, de az üzemeltetésért pénzt szeretne kérni, ez ugyanis a felhasználók által üzemeltetett peer-to-peer hálózatra épül. Chat szolgáltatásai nagyon sokoldalúak, kliensprogramjaiba gyakran beépítenek más messengereket is. Ezen az oldalon tölthetõ le a legnagyobb számban közösségi fejlesztésû, tetszõleges operációs rendszeren futó üzenõszoftver, amelyek gyakran nem csak a Jabber-t, hanem más népszerû üzenõprotokollokat is támogatnak.

Az Eyeball chat azoknak elõnyös, akik webkamerás, hangátviteles kommunikációra vágynak. Ingyenes program, és az ICQ kivételével támogatja a többi népszerû messengert.

A Trillian méltán az egyik legnépszerûbb program, pluginjei révén nagy szolgáltatásválasztékkal, webkamerás hangátvitel lehetõségével, skinnelhetõ felülettel. Jelentõs közösség támogatja, bár a fejlesztés maga nem közösségi kézben van. Ez az egyetlen olyan most megvizsgált szoftver, aminek ki merték adni fizetõs verzióját is.

A „Napster-jelenség"

Bárkiben jogosan felmerülhet a kérdés, hogyan kerül egy szakkönyvbe a „Napster-jelenség". A fiatalok játékszere és zenecserélgetõ szolgáltatása hogyan illik egy „felnõtteknek" szóló könyv profiljába? A válasz nagyon egyszerû: az internet (többek között) a zeneiparra hat látványosan és jelentõsen, de hasonló problémákkal találkozhat többek között a filmipar, a hagyományos média néhány csatornája – a nyomtatott napilapok, a tv, a rádió – és nem utolsósorban a reklámipar. A jelenség maga már régen túlmutat a zenecserélgetésen, a Napster pedig gyakorlatilag elsüllyedt, tehát nem maga az eszköz a lényeg. Az elemzés tárgya elsõsorban nem az MP3-zenék cserélgetése lesz, hanem az interneten e témában rendkívül erõs és szokatlan fogyasztói kontroll kialakulása és hatása, a gazdaság szereplõinek reakciója, illetve ezek következményei.

A téma három dolog miatt is különösen aktuális:

# A Napstert felváltó alternatív fájlcserélõ rendszereken a forgalom átlépte a Napster fénykorában tapasztalt csúcsot.
# A fogyasztók Németországban pert indítottak a másolásvédett CD-lemezek ellen.
# Megjelentek az autóba szerelhetõ, asztali és hordozható MP3 CD lejátszó készülékek.

Az erõsödõ fogyasztói kontroll

A fogyasztót elvileg eddig is védték bizonyos szervezetek, és megillették bizonyos szolgáltatások. Gondoljunk például a Fogyasztóvédelemre, vagy a kötelezõ egyéves garanciára, az áru három napon belüli feltétel nélküli visszavételére. Az a jelenség viszont, amit fogyasztói kontrollnak nevezünk, nem tévesztendõ össze a fogyasztó védelmével. A legfõbb különbség a kettõ között, hogy ez utóbbit egy közbensõ szervezet végzi, amely kötött szabályok szerint dönt a fogyasztó és a kínálat közötti vitában, és végül kivonhat termékeket a kereskedelmi forgalomból. A fogyasztói kontrollnál ilyesmi nem létezik, a fogyasztó ugyanis kezdeményez és cselekszik, sõt: létrehozza a saját igényeit kielégítõ eszközöket és infrastruktúrát. Ez a folyamat az interneten különösen erõs, és messze túlmutat a zeneipar vagy az MP3-cserélgetés kérdésén. Gondoljunk csak a hagyományos termékeket minõsítõ független közösségi fórumokra vagy erre szakosodott oldalakra.

Miért pont a zeneipar?

Bár a fájlcserélgetés, jellege miatt, elsõsorban a zeneipart érinti, a jelenség alapjául szolgáló fogyasztói mentalitás befolyásolhat még számos más iparágat is. Mégis felmerülhet a kérdés, miért itt érzékelhetõ a legerõteljesebben?
Azért, mert a zeneiparban nincs, vagy alapvetõen elhanyagolható a fogyasztóktól látszólag és idõlegesen függetlenebb B2B konstrukció. Magyarán szólva „ipari" vagy „üzleti" célú felhasználásra csak jelentéktelen mennyiségû hanghordozót lehet eladni, ezért ez az iparág közvetlenül és teljes egészében a fogyasztókra van utalva. Ebbõl következik, hogy a jelenség által leginkább veszélyeztetett egyéb gazdasági szereplõk legfõbb ismérve ugyanez a ráutaltság lehet, de ez még azzal is fokozható, hogy maga a termék elektronikus formában is tárolható és terjeszthetõ. A szoftveripar annyival elõnyösebb helyzetben van, amennyivel több üzleti felhasználója lehet egy programnak, mint egy zenének, ez pedig rendkívül jelentõs különbséget mutat. Az élelmiszeripart sem fenyegeti a jelenség, hiszen a termék maga nem terjeszthetõ elektronikus formában. Ezzel szemben a filmipart vagy a multimédiás oktatóanyagok, elektronikus könyvek vagy más elektronikus, információs/képes kiadványok kiadóit, különbözõ szellemi termékek elõállítóit bátran besorolhatjuk a zeneipar mellé.
Felmerül tehát a kérdés, vajon egy olyan iparágban, ahol a kínálat (ez esetben a zenész-stúdió-kiadó-terjesztés-fogyasztó láncolat) közvetlenül, más iparágakhoz képest jelentõsebb mértékben a fogyasztóknak van alárendelve, felismerték-e ennek a jelentõségét, elgondolkoztak-e a saját lehetõségeiken, reakcióik következményein? Természetesen a kérdést feltehetjük azoknak is, akik alapvetõen úgy formálják mûködésüket, hogy nem közvetlenül a fogyasztó felé értékesítenek, hanem vállalkozásokkal mûködnek együtt. Tegyük hozzá, ez a rendszer jellemzõbb a magyar internetes – esetleg hagyományos – gazdaságra, mint a jól mûködõ fogyasztói társadalmakban, ahol a kínálat képes hitelesen és sikeresen megszólítani a keresletet B2C célzattal. Õk vajon gondolnak-e arra mûködésük során, hogy ha a B2B együttmûködést tartalmazó látványosabb és nagyobb forgalmat bonyolító kereskedelmi láncolatok végén nincsenek jól mûködõ B2C konstrukciók, akkor az egész folyamat mûködésképtelen lesz idõvel?
A válasz röviden az, hogy egyáltalán nem, pedig a történetbõl nem csak a zeneipar vonhat le hasznos vagy éppen haszontalan, de mindenképpen tanulságos következtetéseket.
Érdemes visszatekinteni arra, mi is történt konkrétan a szóban forgó iparággal az internet tömeges elterjedése óta. Megjelentek jól tömöríthetõ és jó minõségû hanganyagok tárolására és publikálására alkalmas formátumok, amelyekbõl az MP3 a legfontosabb, de megemlíthetjük az MP3-nál talán valamivel rosszabb minõségû, de sokkal kisebb RealAudio formátumot is. A fogyasztók létrehozták maguknak a Napstert, majd ennek bukása után a többi, központi kontroll nélkül mûködõ file-cserélõ hálózatot, név szerint például a Gnutellát, Kaaza-t és az ezekre épülõ számtalan kliens/szerver programot, mint például a BearShare-t, Gnucleust, Gnotellát, XoloX-ot, WinMX-et, Sharezát, Lime Wire-t.
Érdemes azt is megfogalmazni, mi az, amit az iparág elért a Napster megsemmisítésével: egyszerûen elvesztette a kontrollt a fájlcserélgetés felett, és ma már legfeljebb csak sejthetik, hogy mekkora adatmennyiség cserél gazdát az ellenõrizhetetlen és kontrollálhatatlan rendszerekben. Hozzátesszük, a Napster is tipikusan alulról építkezõ fogyasztói kezdeményezés volt, így az ugyancsak alulról jövõ „válaszlépésekre" az iparág számíthatott.
Tovább nehezíti a zeneipar helyzetét, hogy az ugyancsak a fogyasztókat kiszolgáló egyéb iparágak felismerték: hasznot húzhatnak a jelenségbõl, és ezt meg is teszik. Megjelentek tehát az asztali és hordozható MP3-at lejátszó készülékek, sõt, egy magyar fejlesztésû, autóba szerelhetõ termék is piacra kerül. Olyan iparágak, amelyeknek nem sok közük van a zenéhez, de jelentõs vevõtáborral rendelkeznek, MP3-lejátszókat építenek a mobiltelefonokba, sõt, MP3 lejátszót találhatunk bizonyos alsókategóriás digitális fényképezõgépekben is (ennek értelme nyilván kétségbevonató, de a jelenség akkor is jól jellemzi az egyéb iparágak hozzáállását). Nyilvánvaló, hogy a zeneipar azzal a törekvésével, hogy az MP3 népszerûsége visszaszoruljon, nem talál majd iparági támogatót sem, és a fogyasztókkal sem képes errõl eredményesen kommunikálni.

Az elektronikus terjesztés

Mára már eldõlt, hogy az MP3 mint formátum már nem szorítható vissza, sõt, további támogatottságot élvez különbözõ iparágak részérõl, valamint a fogyasztók sem nyitottak a védelmet biztosító formátumok használatára, és továbbra is elõállítják a terjesztés megvalósítására alkalmas eszközöket. Mindez nehéz feladat elé állította magát a zeneipart akkor, amikor elhatározta, technikailag lehetetlenné teszi a CD-lemezek másolhatóságát. A másolásvédett CD-lemezek computeren nem dolgozhatóak fel, ami azt is jelenti, hogy lejátszani sem lehet õket számítógépen. Ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban két fogyasztói és egy iparági reakciót kell kiemelnünk. A fogyasztók elsõ körben kevesebb CD vásárlásával, valamint több reklamációval reagáltak a kísérletre. Második körben német nyelvterületen beperelték azokat a kiadókat, amelyek nem tüntették fel kiadványaikon a másolásvédelem tényét. Itt hozzátesszük, hogy a magyar törvények szerint erre az itthon mûködõ kiadók nem is kötelesek.
Szólnunk kell az iparági reakcióról is. A zenei CD mint név és szabvány a Philips tulajdona, a kérdéssel kapcsolatban pedig a Philips kijelentette, mivel a másolásvédelem miatt a lemezekre nem szabványosan kerülnek fel az adatok, az ilyen terméket nem lehet CD-nek nevezni. Látható, hogy a zeneipar ezen kezdeményezése is – a fogyasztói és az iparági reakciók miatt – nagy
eséllyel kudarcba fog fulladni. A törekvésnek emiatt két kimenetele lehet: vagy megjelenik a másolásvédett hanganyag a piacon jól megkülönböztethetõ elnevezéssel, vagy végleg eltûnik. Itt tesszük hozzá, a kiadók nem véletlenül szeretnék úgy terjeszteni védett lemezeiket, hogy azokon ezt nem jelzik. A fogyasztók ezt saját értékrendjük szerint nyilvánvaló félrevezetésnek tekintik. A kérdés már csak az, hogy jogilag is annak számít-e, bár hozzá kell tenni, ez utóbbi a fogyasztók hozzáállását nem fogja jelentõsen befolyásolni.

A terjesztõ hálózatok jelentõsége

Több olyan internetes jelenség is van, amely nagy port kavar, illetve kavart a médiákban, bár ezek valódi jelentõsége megkérdõjelezhetõ. Vizsgáljuk most meg az egyik zenecserélõ hálózatot (WinMX) egy gyorsteszttel. Tudni kell, hogy a WinMX több, tetszõleges hálózathoz is képes csatlakozni. A most következõ számok, amelyek egy hétköznap délutáni idõszak adatait mutatják, valószínûleg jelentõsen alulmúlják a zenecserélgetésre alkalmas hálózatok választékát. Hozzátesszük, hogy bizonyos elemzések szerint ott, ahol a fájlcserélgetés a legnagyobb méreteket ölti, Amerikában, a lemezkiadók forgalma nem csökkent jelentõsen, illetve csak a legutóbbi idõszak mutat csökkenõ tendenciát, tehát a Napster maga még nem hatott negatívan a CD-eladásokra. Fontos továbbá, hogy tesztjeink során magyar elõadót egyáltalán nem találtunk ezekben a rendszerekben – erre a tapasztalatra jutottak mások is: csak nagyon ritkán, elvétve bukkanak fel magyar nevek a fájlcserélgetések során.
Felmerül a gyanú, hogy a jelenség mögött más hatások is érvényesülnek, de ezeket nem kommunikálja senki a nyilvánosság felé, esetleg a kiadók sincsenek vele tisztában. Sok mindenre gondolhatunk. Például az unalmas és igénytelen rövid távú zenei projectekre, az agresszív marketingre, a fogyasztókat felülrõl kezelõ kommunikációra, a fizetésekhez képest magas CD árakra, a piac felvevõképességére, vagy a piaci igényektõl függetlenül mûködõ, személyes ismeretségeken alapuló rádiós zeneszerkesztésre. Az az érdekes szituáció állhat elõ, hogy a „Napster-jelenség" és az ezzel összefüggõ fájlcserélgetés csak az ártatlan bûnbak szerepét tölti be a gazdaságban, a valódi okok felderítése és megszüntetése még teljes egészében hátravan. Természetesen jelen pillanatban nem lehet megállapítani, mekkora lenne a zeneipar forgalma, ha nem léteznének fájlcserélõ rendszerek, de nem zárható ki az ezen rendszerektõl független forgalomcsökkenés sem.
Elsõként a Napster megbuktatásában élenjáró két zenekar, a Metallica és Madonna nevét ütjük be a keresõmezõbe. Tudni kell, hogy az eredménylistában egy zeneszám több példányban is szerepel. Ezt követõen aktuális és további népszerû kulcsszavakat vizsgálunk. Videó- és MP3-formátumokat egyaránt keresünk azoknál a témáknál, ahol ez lehetséges:

# Metallica: 2408 tétel audio, 136 tétel videó
# Madonna: 2917 tétel audio, 279 tétel videó
# Beatles: 3026 tétel audio, 176 tétel videó
# Rolling Stones: 2563 tétel audio, 33 tétel videó
# Matrix: 200 tétel videó
# Star Wars: 196 tétel videó

Végül megemlítjük, hogy 20 véletlenszerûen kiválasztott felhasználó átlagosan és fejenként 286 darab tételt tett közzé a rendszerben (olyanokat is vizsgálva, akik éppen letöltéseket végeztek, nekik elvileg nem lenne kötelezõ ezt engedélyezni).
Amikor a fenti számokat nézegetjük, érdemes elgondolkozni, hogyan érinti a jelenség a filmipart. A letölthetõ videó anyagokra utaló kisebb számok megtévesztõk, a filmekbõl a választék is kisebb, mint zenékbõl. A 20 véletlenszerûen kiválasztott felhasználó mindegyike több tételt is elérhetõvé tett saját rendszerén, tehát nem volt olyan a rendszerben, aki kizárólag letöltésre rendezkedett be. A legkisebb számú letölthetõ tétel 7 volt, a legnagyobb pedig 1500 felett. Ez utóbbi magyarázatot ad arra, miért van óriási választék az ilyen rendszerekben. Hozzátesszük, hogy a Microsoft kulcsszóra 1725, az Adobe szóra pedig 762, nem MP3-típusú találatot kaptunk, de ezek nem mindegyike szoftver, és mint utaltunk rá, a szoftvergyártókat eltartják a vállalati ügyfelek, akik nem innen szerzik be programjaikat.

Van megoldás?

Fontos feltenni a kérdést, van-e megoldás. Már csak azért is lényeges ezzel foglalkozni, mert nem kizárólag egyetlen iparágat érint a jelenség. Elsõ körben azt kell kijelenteni, hogy vannak „megoldások", de ezek jelentõs része csak ront a múltbéli helyzeten, emlékezzünk a kiadók elhibázott és agresszív reakcióira és ezek tényleges hatásaira. Másrészt figyelembe kell venni a folyamatot kézben tartó fogyasztók lehetõségeit és érdekeit, valamit a közvetlenül nem érdekelt iparági reakciókat.
Olyan megoldás, amelybõl mindenki „gyõztesen" kerül ki, valószínûleg nincs. Arra lehet tehát törekedni, hogy az említett piacok legfontosabb szereplõi fenn tudjanak maradni, és nagy esély van rá, hogy ennél többre már utólag nincs lehetõség. Vizsgáljunk meg néhány alternatívát.
Ha az MP3-mal kapcsolatos jelenséget vizsgáljuk, esélyt lehet adni egy olyan megoldásnak, amelyben a zenész és a fogyasztó közvetlen kapcsolatba kerül, a kiadó és a terjesztõ megkerülésével, illetve kihagyásával. Erre már vannak példák, igaz, csak kezdõ, kiadóval amúgy sem rendelkezõ amatõr zenekarok körében. Hogy a nagyok hogyan építhetnek ki és tarthatnak fenn egy olyan rendszert, amelyen keresztül úgy érik el fogyasztóikat, hogy azok elégedetten fizetnek valamennyit az elérhetõ hanganyagért, azt ma azért nem tudni, mert egyelõre nincs ilyen kezdeményezés, ami sikeres, elfogadott és figyelemre méltó lenne. Próbálkozások akadnak, de ezek még nem bizonyították mûködõképességüket.
Míg a fenti közvetlen, zenész-fogyasztó elképzelés technikailag és szervezetileg egyaránt megvalósítható lenne, szólnunk kell egy olyan akadályról is, amely a világ különbözõ részein különbözõ mértékben akadály, de mindenhol befolyásoló tényezõ, a magyar viszonyokat vizsgálva pedig jelentõsnek mondható. Ez pedig az a kérdés, hogy a fogyasztók egyáltalán nyitottak-e a zenészek vagy egy zenészeket tömörítõ internetes szolgáltatás, illetve közösség esetleges kezdeményezéseire. Egy ilyen kezdeményezés sikeréhez olyan hiteles, megbízható, fogyasztók által is elfogadott kínálat-kereslet kommunikációra lenne szükség, amely Magyarországon gyakorlatilag ismeretlen, ezért kicsi az esélye, hogy majd pont ennek az iparágnak sikerül. Jellemzõ, hogy a másolásvédett CD-ket érintõ perre a legnagyobb hazai kiadók vezetõi kizárólag saját szempontjaikat szem elõtt tartva reagáltak, kijelentve, hogy a CD-lemez lejátszására a computer eleve „nem kompatibilis" eszköz, így a „vádat" mereven elutasították, arra bíztatva fogyasztókat, vásároljanak „rendes" CD lejátszó berendezést, ha CD-t akarnak hallgatni. A kiadók reakcióiból természetesen nem az elutasítás vagy az erõltetett és szûklátókörû magyarázat mibenléte a lényeges elem, hanem az, hogy semmilyen formában nem kívánnak kommunikálni a fogyasztókkal, a problémát felülrõl, kizárólag a saját szûken vett szempontjaikból vizsgálják és kommunikálják. Ebben a környezetben elképzelhetõ, hogy az ez esetben öntörvényûnek, de leginkább aktívan önállónak számító fogyasztók is „süketek" mindenféle felülrõl jövõ kezdeményezésre, még akkor is, ha az esetleg közvetlenül a zenésztársadalomtól származik. Itt megjegyezzük, a kiadók kezdetben kifejezetten a zenészeket használták fel érdekeik kommunikálására és közvetítésére, ami tovább rontja a zenészek helyzetét és hitelét, természetesen azokét is, akik ebben nem vettek részt.
Mivel eddig konkrét megoldás vagy kezdeményezés nem született, kockázatos lenne megjósolni, mi is lesz pontosan az iparág sorsa, és hogy milyen további iparágakat, és mekkora mértékben érint majd a kérdés. Mindenesetre a folyamat egyik lehetséges megoldása, ha a kiadói és a terjesztõi hálózat jelentõségét vagy szerepét csökkentve (esetleg teljesen elveszítve), olyan közvetlen internetes alternatívák nyílnak meg a kínálat-kereslet viszonyában, amelyek elfogadható árakat és minõséget, valamint plusz szolgáltatásokat (egyedileg összerakható CD-lemezek, oktatás, koncertjegyrendelés, videóklippek publikálása, máshol nem megjelenõ koncertfelvételek, interaktív fórumok stb.) biztosítanak a folyamatot jelenleg kézbentartó fogyasztók oldalán, és megfelelõ forgalmat a zenészek oldalán. Ilyen jellegû megoldás részletes kidolgozására jelenleg látszólag sem a zenészek, sem a fogyasztók nem törekednek, pedig leginkább õk illetékesek és érdekeltek ebben, nem pedig a témában meglehetõsen hangos és agresszív, viszont jó döntést eddig még nem hozó lemezkiadók.
Sajnos azt kell megállapítani, jelenleg még az elsõ lépés sem történt meg a lehetséges megoldások kidolgozása felé. Ez nem lenne más, mint egy olyanfajta, a fogyasztókat jelentõségüknek megfelelõen kezelõ kommunikáció és marketing, amelyre a most ingyenesen cserélgetõ felhasználók is odafigyelnének.

Az informatika technológiai válsága

A riport 2001-ben készült Kürti Sándorral, aki az egyik legismertebb európai biztonsággal és adatmentéssel foglalkozó cég (ma már részvénytársaság) vezetõje.

Nemrégiben egy szakmai konferencián merült fel a technológiai válság problémája. Sokan sokféle véget jósoltak már a számítástechnikának és az informatikának, nemegyszer hallhattunk az Internet összeomlásának szükségszerûségérõl, de a jóslatok ez idáig nem következtek be. Hogyan fogadta a szakértõ hallgatóság a válságról szóló hírt, egyáltalán: hogyan fér bele az IT-ipar mai optimista hangulatába a technológiai válság kifejezés?
Kürti Sándor: Az IT-ipar sok szempontból vizsgálható. Az IT-iparág, illetve az általa elõállított termékek értékelésére a világnak megvannak a klasszikus módszerei, amely minden iparágra, és minden iparág által elõállított termékre érvényesek. Ennek az értékelési eljárásnak a legfelsõ szintje a tõzsde. A tõzsde értékítéletével lehet egyet nem érteni, de nem elfogadni az maga az öngyilkosság. A tõzsde pedig az IT cégek értékét 2001 elején igen erõsen leértékelte a korábbi idõszakhoz képest. Lehet persze azon morfondírozni, hogy elõzõleg volt túlértékelve, de azt az értékelést akkor mindenki elfogadta, és azt tartotta természetesnek. Ebbõl a szempontból a válság azt jelenti, hogy a megelõzõ idõszakhoz képest az IT-cégek értéke ugyancsak jelentõsen csökkent. Igen látványos volt például a PSINET papírjainak zuhanása 126 dollárról 76 centre. Persze ez szélsõség, de egyik óriás sem úszta meg a drasztikus leértékelõdést.

Milyen érzékelhetõ jelei vannak ma Ön szerint az IT-ipar válságának, és ezek mennyire mondhatóak súlyosnak?
K.S.: A felkapott és gomba módra elszaporodott dotcom-cégek nagy része csõdbe ment. Csak az idén, 2001 elsõ félévében négyszáz fölötti olyan dotcom cég tûnt el az USA-ban, amelyik ezer fõnél több alkalmazottat foglalkoztatott, és természetesen magukkal rántották a befektetõik nem kevés tõkéjét is. Akik benne voltak ezekben a cégekben, azoknak ez súlyos veszteséget jelentett, akik távolról nézték, azok számára mindez csak az újsághír szintjén jelentkezett.

Ön szerint mikor kezdõdött a szóban forgó válság, és mi idézte elõ?
K.S.: A kezdetet az informatikai robbanás, az informatikai forradalom jelentette még az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején. Miért ekkor? Mert eddig az idõpontig már kialakultak, elfogadottá váltak a klasszikus iparágakra jellemzõ diszciplínák:
1. A gyártást megelõzõ tudományos kutatás
Gondoljunk a vegyiparra, ezen belül például a gyógyszeriparra vagy a gépiparra, ezen belül a jármûgyártásra. Arra, hogy milyen szigorú szabályozást vezettek be a termék elõállítását megelõzõ folyamatokra.
2. Minõségbiztosított gyártás
A hibás termék elõállítását elkerülendõen a szigorú belsõ szabályozás követelménnyé vált.
3. Jogi szabályozás
A vásárlót a jog széleskörûen védte, a hibás terméket visszavásárolták, a vevõt kártalanították. Mit hozott ezzel szemben az informatikai forradalom? Lényegében az itt felsorolt elvárásokat felrúgva egyetlen célt tartott szentnek: az eladások növelését. A forradalmi azt jelentette, hogy az informatikai termékek relatívan olcsók lettek. De mitõl? Attól, hogy nem költöttek a tudományos kutatásra, a minõségbiztosításra az elvárható szinten. Hogy mi az elvárható szint? Az, ami a klasszikus iparágakban kialakult. Viszont éppen ettõl lett a forradalmi változás. Hogy minden olcsó, hogy minden mindennel összedugható. Voltak persze az informatikai iparnak is minõségbiztosított termékei: az IBM nagygépek, vagy az Apple Macintosh kisgépek, de ezek drágák voltak. Nem is lettek a forradalom zászlóvivõi, csak a vesztesei. A vásárló örült, olcsón hozzájutott nagyszerû eszközökhöz, csakhát ezek az eszközök egyre kevésbé mûködtek biztonságosan. Minél nagyobb hálózatok alakultak ki, annál bizonytalanabbak lettek. Ez várható volt. A vevõt nem csapták be (nagyon), hiszen ki sem fizette a minõségbiztosítás árát.

Mik a válság legfõbb okai?
K.S.: Azok az ígéreteket, melyeket az iparág hangoztatott nem váltak valósággá. Magyarán minét több informatikát használt egy cég, annál kiszolgáltatottabbá vált.

Az IT-iparnak, melyek azok a területei, ahol ma már jól érzékelhetõek a válság hatásai?
K.S.: A pénzügyi válság az egész iparágat elérte, a tõzsde nem volt válogatós.

Össze lehet-e ma hasonlítani, mi változott meg az IT szakmában a valamikori válságmentes idõszakhoz képest napjainkig?
K.S.: Már nem hiszi el a világ, hogy a mai hálózati rendszerelemekre biztonságosan fel lehet építeni a jövõ technológiáját. Tíz évvel ezelõtt ez még hihetõ volt.

Mekkora hatása lehet a válságnak az internetre, illetve mennyire része és okozója a problémának maga az Internet?
K.S.: Leegyszerûsítve, az Internet technológiája a boldogságunk és egyben bánatunk okozója. Mire valósággá vált, a lerakott alapok nem bírták el, mert minõségük ehhez a technológiához már nem volt elfogadható.

Ön szerint az IT-termékek elõállításakor mi lenne az optimális arány a pénz és idõráfordítás szempontjából a fejlesztés, a tesztelés és a marketing között? A feltételezhetõ optimumhoz képest mi a mai gyakorlat?
K.S.: Nem hiszem, hogy a klasszikus iparágakban csak fafejûek, az IT-iparágban pedig csak zsenik dolgoznak. Vissza kéne térni a klasszikus iparágakban elfogadott alapokhoz. Ez persze nemcsak vágyálom, de be is fog következni, mert a piaci igények vezérlik ezt az iparágat is. Igen, ez le fogja lassítani a fejlõdés ütemét - de ha jól belegondolunk, ez eddig torz fejlõdés volt -, mert ahogy egy gyógyszerkutatás tíz évig tart, úgy egy nem kevésbé bonyolult szoftverfejlesztés sem tarthat két-három hétig. Vagy ha ennyi ideig tart, akkor az magán viseli az összes gyerekbetegség jelét, ahogy ezt ma érzékeljük is.

Mi történhet az iparággal a ma már jól érzékelhetõ válság hatására?
K.S.: A piac kikényszeríti a minõségi terméket, efelõl nincs kétségem. Más iparágak is átélték a hasonló periódusokat. Vagy ötven évvel ezelõtt az autók is lépten nyomon lerobbantak.

Mit tehetnek a válság hatásainak enyhítéséért, azok a vállalati vagy magánfelhasználók, akik informatikai termékekkel dolgoznak munkájuk során?
K.S.: Ma sokkal több emberi ráfordítás kell ezen eszközök viszonylagosan biztonságos üzemeltetéséhez, mint az elvárható volna. Erre senki sem volt, és sajnos ma sincs felkészülve.

Mennyire foglalkoznak szakemberek a mai válság technológiai részével? Van-e már például ennek szakirodalma?
K.S.: Az IT-ipar problémája nem technológiai válságként jelent, illetve fogalmazódott meg, hanem pénzügyiként. Szerintem a pénzügyi válság alapvetõ oka az, hogy az IT ipar által elõállított minõség legalább két lényeges feltételt nem ért el: a többi iparág minõségi szintjét, illetve a maga által generált, ígért minõségi szintet. Mivel ezen iparág minõségszabályozói az iparág legjelentõsebb gyártói (ma egy IT termék attól minõségi, hogy ki a gyártója) és ezen gyártók rendelkeznek a legnagyobb gazdasági hatalommal is, nem lesz zökkenõmentes a minõségjavítás folyamata. Itt van a válasz arra kérdésre is, hogy a felhasználók honnan fognak hiteles választ kapni a technológiai problémákra? Ma sehonnan, mert ez a gazdasági hatalom igen erõs, és mellette nem tudott felállni a vele azonos erejû minõségbiztosítási, illetve jogi hatalom. Ugyanakkor a pénzügyi válság ezeket a gyártókat is erõsen érinti, tehát erõbõl õk sem tudják már a termékeiket lenyomni a vevõ torkán. Ettõl a ponttól pedig az õ érdekük is, hogy a termékek az elvárt minõségûek legyenek, kiépüljenek a minõségbiztosítás mûszaki és jogi bástyái. Csakhogy ez a folyamat keserves küzdelmet jelent majd, mert hatalomátadással jár. Ugyanis a gyártók mindezidáig magukénak tudták ezeket a hatalmi ágakat is, és ezek a klasszikus iparágakban a gyártóktól többé-kevésbé elkülönülten mûködnek.

Hogyan összegezné véleményét?
K. S.: Evolúciós folyamat elõtt áll az IT-ipar. Ez a termék minõségi - mûszaki és jog - színvonalát fogja a klasszikus iparágakban elért szinthez felemelni. E folyamatnak sok áldozata lesz, gyártók és felhasználók egyaránt. De nem kétséges, hogy a folyamat végbemegy, mert ezt a világ pénzügyi szabályozó rendszere biztosítani fogja.

Telefónia az Interneten

Nemrégiben még csak legyintettünk, hogy az Interneten át hang és képátvitel is lehetséges, miközben az AT&T amerikai telefontársaság aggodalmáról szóló hírek - miszerint a hagyományos telefont használók száma erõsen megcsappan - hozzánk is eljutottak. Ez érthetõ is volt azok számára, akik tudták, az amerikai telefonvonalakon kábelTV adást is meg lehet valósítani a rendkívül nagy sávszélesség miatt. Ugyanehhez itthon ISDN nagysebességû vonalra vagy drága bérelt vonali megoldásokra volt szükség, legalábbis a szolgáltatók ezt ajánlották. Nos, ha a képátvitel nem is megoldott, a hangátvitel manapság egyszerû kapcsolt vonalon is tiszta és élvezhetõ. A módszer egyetlen hátránya is megszûnõben van: elterjedõben az a lehetõség, hogy helyi tarifával hagyományos telefonkészüléket is felhívhassunk bárhol a világban.

Hardveres szükségletek

Hardver szempontjából a mai gépek többsége alkalmas az internetes telefóniára. Nem kell hozzá más mint egy modem és egy hangkártya. Hangkártya tekintetében megfelel egy 6-7.000 Ft-os SoundBlaster16, modem esetében egy 10.000 Ft alatti 33.6-os illetve végsõ esetben egy 28.8-as modem is megteszi. A modemtõl függetlenül sarkalatos pont az Internet-szolgáltató, de a legnagyobbak mindenképpen használhatóak erre a célra. A fenti hangkártya képes full-duplex üzemmódra is, ami lehetõvé teszi, hogy mindkét fél beszélhessen egyidõben. Ez fontos kényelmi szempont. Mintegy 30.000 Ft-ért már beszerezhetõek azok a hardvereszközök (monitorra szerelhetõ kamerák) is, amelyek a képátvitelt támogatják. Ma már nem az eszköz ára, hanem a rendelkezésre álló sávszélesség a korlát fõleg kapcsolt vonalon. Bizonyos szoftverek - például a DigiPhone -, olyan rugalmasan képesek szabályozni a mintavétel gyakoriságát, hogy - a forgalmazó szándéknyilatkozata szerint - lassú, 9600-as modemmel is megpróbálkozhatunk.

Szoftveres megoldások

Az Internetes telefónia természetesen "célszoftvert" igényel. Ilyet bõven találhatunk a legismertebb szoftverkatalógusokban, de az egyik megoldás része az Ingyenes Internet Explorernek, ez Netmeeting névre hallgat. A konkurens termék, a Netscape Communicator is tartalmaz hangátvitelre alkalmas szoftvert, amit Netscape Conference néven találhatunk meg. Ingyenes és saját levelezõ listával rendelkezik a nagyon puritán felületû Speak Freely. Ez a szoftver jelenleg a 7.0 beta verziónál tart, letölthetõ a http://www.brisoft.com/users/brian/speak_freely/ URL címrõl. Ez az egyik legnehezebben használható szoftver. Ezzel szemben gyors, kicsi (kevesebb mint 500kB), és támogatja a helyi hálózatokat, valamint több operációs rendszerre is elkészült. Ez utóbbi azért fontos, mert a telefonos szoftverek többsége, - fõleg az ingyenes verziók - csak hasonló szoftverrel képesek kommunikálni. Ugyancsak ingyenes a nagyon látványos felületû PowWow (http://www.tribal.com). Ez nem támogatja a képátvitelt, viszont képes elektronikus leveleket küldeni és fogadni. A pénzes verziók együttmûködnek a konkurens termékekkel is, támogatják a hagyományos telefonok hívását, valamint hangminõségük és érthetõségük messze felülmúlja az ingyenes verziók nyújtotta élményt. Aki hajlandó fizetni a szoftverért, annak elsõsorban a Vocaltec Internet Phone 5-ös verziója ajánlható (http://www.vocaltec.com), vagy a több operációs rendszerre is elkészült DigiPhone (http://www.digiphone.com). Ez utóbbi lehetõvé teszi a hangátvitelt vállalati Intranet hálózaton, és ugyancsak támogatja a hagyományos telefonok hívásához szükséges protokollt. Nemcsak PC, hanem Macintosh verziója is van.

A sikeres beszélgetéshez vagy konferenciához nem elég a szoftver elindítása - kell egy felület, ahol a beszélgetõ felek találkozhatnak. A találkozás kétféle képpen lehetséges: vagy egyszerûen begépeljük az illetõ e-mail címét, vagy a megbeszélt idõben a megfelelõ csatornában találkozunk. Ilyen célú beszélgetõ-csatornákat a ils.four11.com címen találhatunk, de szinte minden telefonos szolgáltató üzemeltet saját beszélgetõ-fórumokat. A Four11 nagy elõnye hogy szinte minden szoftverrel könnyen hozzáférhetõ. A Netscape Conference például kizárólag ezeket használja. Hátránya, hogy ez a program a Navigator segítségével csak webfelületen teszi elérhetõvé a Four11 directory-t, így nagyon nehéz olyan beszélgetõtársat találni, aki valóban belépett a rendszerbe. Ugyanezzel a problémával küzd a PowWow is, azzal tetézve a dolgot, nem a jól ismert Four11-en, hanem saját webfelületén tárolja felhasználóinak listáját egy WhitePages-nak nevezett oldalon. Igaz, ebben sok szempont szerint kereshetünk beszélgetõtársat, de a lista nem aktuális, órákig kutakodhatunk, amíg találunk valakit, aki éppen on-line van és futtatja a PowWow-t. Ezt a problémát az összes többi szoftverben úgy oldották meg, hogy a belépettekrõl külön ablakban aktuális lista ad tájékoztatást és ez bármikor frissíthetõ. Ezzel a módszerrel a beszélgetõtárs kiválasztása jóval egyszerûbb feladat.

Ahhoz hogy a hangátvitel sikeres legyen, a hangkártyához célszerû vásárolni egy egyszerû fejhallgatós mikrofont. Így nem gerjedünk össze a hangszórókkal beszélgetés közben. A kártyát támogató szoftverben (SoundBlaster esetében a Creative Mixerben) engedélyezni kell a mikrofonbemenetet. Miután minden eszközt beállítottunk, kezdõdhet a beszélgetés. Ez elsõ nekifutásra a régi rádióamatõr idõket idézi, ahol is egy csatornába belépve hallgatózni is lehetett, de adó birtokában bátran hozzászólhattunk a minket is érdeklõ témához.

MS NetMeeting

Ez a program egyszerûsége és ingyenessége miatt bárkinek ajánlható. Ingyenessége ellenére szolgáltatásválasztéka nagyon bõ, bár a hangminõsége és mûködési biztonsága nem a legjobb. Belépéskor hat darab Microsoft és három darab Four11 csatorna közül választhatunk. A Microsoft saját csatornái nem minden esetben érhetõek el vagy megszûntek. A Four11-ben viszont sokan vannak - gyakori hogy magyarokkal is összefutunk. Három kategóriára osztották ezeket a csatornákat: általános, családi és üzleti részleg áll rendelkezésünkre. Amint kiválasztottuk a nekünk tetszõ csatornát, máris letöltõdik a belépettek listája. Mivel ezzel a szoftverrel maximum két ember beszélgethet, a foglalt "ügyfeleket" kis csillaggal jelölik. Az is kiderül a listából, az illetõnek van-e kamerája és mikrofonja. Ha valakivel beszélgetni szeretnénk, egyszerûen duplát kell kattintani a nevére. Gátlásosabbak kivárhatják, hogy õt szólítsák meg, ami néhány percen belül szinte mindig megtörténik. Ehhez használni kell a Call menü Log on to "aktuális directory" menüpontot, különben nem érzékelnek minket a csatornában. Beszélgetéseinket "titokban" a History tárolja. Itt visszanézhetjük, hogy kivel sikerült eddig szóba elegyednünk, és egyszerû dupla kattintással bármikor újra hívhatjuk kedvenceinket.

Ez a program, mint általában mindegyik, támogatja a valós idejû képátvitelt, de szöveges csevegésre is lehetõséget ad (például címek vagy tulajdonnevek egyeztetésére), illetve lehetõvé teszi, hogy beszélgetõtársunk gépére (az õ megkérdezése és jóváhagyása nélkül) bináris file-kat továbbítsunk a file transfer menüpont segítségével. Ugyancsak tartozék a WhiteBoard. Ez olyan rajztábla, amire valós idõben rajzolhatunk és az megjelenik beszélgetõtársunk képernyõjén is. Támogatja a helyi hálózatokat, és a H.323 protokollt, ami hagyományos telefonokra képes hívást küldeni egy ITSP szolgáltatón keresztül.

A NetMeeting szolgáltatás-választékát tekintve annyit tud, mint pénzbe kerülõ társai. Viszont ha a beszélgetés mellett bármi más funkciót is használni szeretnénk (whiteboard, file transfer), a hangátvitel lelassul vagy megszakad, de mindenképpen érthetetlenné válik. Szerencsére a videoanyagok fogadása letiltható benne.

Speak Freely

Inkább helyi hálózatokon használható, mint az Interneten át. Egyszerre többen is beszélgethetnek, minden bekapcsolódott beszélgetõpartnerünk saját ablakot kap, számukra a megfelelõ ablakon lenyomva tartott egérgomb küldi el az üzenetünket. Hangminõsége kapcsolt vonalon nem a legjobb, így on-line telefóniára nem a legalkalmasabb. Nem ajánlja fel az adott címre bejelentkezett felhasználók listáját sem, és a képátvitelt sem támogatja. Ezt azzal próbálja áthidalni, hogy egyszerû GIF formátumú fényképet közzétehetünk saját magunkról. Egyetlen elõnye az ingyenesség mellett hogy lelkes felhasználói tábora saját levelezõlistát üzemeltet, ahol minden segítséget megkap az érdeklõdõ.

PowWow

A PowWow felülete inkább játékos, mint komoly hatást kelt az emberben. Ennek ellenére hibátlanul kezeli a hangkártyát, nagyon gyors, szöveges csevegõt, WhiteBoard-ot - pontosabban ahogy a fejlesztõk elnevezték: WhiteBörd-ot -, valamint hagyományos levelek küldésére és fogadására alkalmas funkciókat tartalmaz. Ingyenességének az az ára, hogy gyakorlatilag a gyártó saját weboldalain található a felhasználók listája. Ehhez egy tetszõleges böngészõ kell, ahol az e-mail címek ismeretében kezdeményezhetünk beszélgetést azokkal, akik ott regisztrálták magukat. Éppen úgy, mint a Netscape Conference esetében, nagyon nagy szerencse kell hozzá, hogy on-line találkozzunk valakivel, aki benne van a listában. Ezt megpróbálják úgy áthidalni, hogy a legmániákusabb csevegõkrõl külön lista kérhetõ. A PowWow nem csak telefonos szoftver, hanem hagyományos levelezésre is alkalmas. Ha valakit nem találtunk on-line, a program üzenetet hagy neki e-mail formájában. Az ingyenes verziók közül ez a legalkalmasabb arra, hogy egy konkrét személlyel egy megbeszélt idõpontban találkozzunk. További szolgáltatásai a számítógépes underground játékaira emlékeztetnek: elõre felvett hangok küldése lehetséges, valamint hatféle Interneten át játszható társasjáték is használható: többek között kártya és sakk, ahol passzív szemlélõi is lehetünk mások játékának, ha úgy tartja kedvünk. Mindez természetesen nem von le semmit a hangátvitel tökéletes megvalósításának értékébõl, mint ahogy az is figyelemreméltó, hogy a szoftver plug-inekkel bõvíthetõ. Képátvitelre nem alkalmas, de egy maximum 10kB méretû JPG képpel láthatóvá tehetjük magunkat beszélgetõtársaink számára.

VocalTec Internet Phone5

Ez az egyik legrégebbi telefonos szoftver. Gyors, tetszetõs, kiváló hangminõség, könnyû témaválasztás és sokoldalúan beállítható felület jellemzi. Konferencia-beszélgetésekre és valósidejû képátvitelre éppúgy alkalmas, mint hagyományos telefonok hívására. Egyetlen hátránya, hogy nem ingyenes. Nemcsak hangátvitelre használható, hanem hangos e-mail üzeneteket is küldhetünk vele azoknak, akiket nem sikerült valós idõben elérnünk. Szöveges csevegõ, file transfer és a whiteboard éppen úgy tartozék, mint a NetMeeting esetében. A Community Browser - ami leginkább egy webböngészõre hasonlít -, jeleníti meg a beszélgetõ-csatornákat és a potenciális beszélgetõpartnerek neveit bõséges információval együtt. Itt áll rendelkezésünkre a legtöbb beszélgetõ-csatorna. Kezdõknek létezik egy konferenciaterem, ahol beállíthatják és letesztelhetik a terméket. A Community Browser-ben igazi csoprtbeszélgetésre számíthatunk. Több általános csatorna közül választhatunk, de vannak speciális csatornák is. Érdekes például a Veteránok csatornája, ahol nem a vietnámi sebesültek, hanem a magukat veteránnak tekintõ Vocaltec-userek találkozhatnak. Arra is lehetõség van, hogy nyelvterületenként válasszunk csatornát. Mondanom sem kell, a magyar nyelv hiányzik a választékbõl, de legalább néhány európai ország szerepel. A VocalTec egyik nagy elõnye a többi termékkel szemben a rendkívül jól struktúrált és bõséges csatornaválszték, amit kétszintû "tartalomjegyzék" tesz átláthatóvá. Nem csoda, hogy ez az egyik legnépszerûbb Interntes telefonszoftver.

Hagyományos telefonok hívása PC-rõl

Hogy PC-n keresztül hagyományos telefont hívjunk, olyan szolgáltatót kell választanunk, amelyik képes megvalósítani a hívást. A Vocaltec Internet Phone 5, DigiPhone, és a NetMeeting támogatja az ehhez szükséges protokollt, bár a PC-rõl telefonra szolgáltató cégek szinte mind a Vocaltec szoftverét ajánlják és ezzel garantálják saját szolgáltatásuk mûködését. Az ilyen szolgáltatatókat ITSP-nek, azaz Internet Telephony Service Providernek hívják. Egyszerû hitelkártyával fizethetünk elõ a szolgáltatásaikra, amit a lebeszélt idõtartam függvényében terhelnek meg, tehát nem havidíjas. Mint ahogy Amerikában a helyi telefonszolgáltatók és azok tarifái rendkívül differenciáltak, ugyanez jellemzõ az ITSP szolgáltatókra is. A Vocaltec weboldalán átfogó linkgyûjteményt találhatunk, ahol ezeket a tarifákat összehasonlíthatjuk: http://gold.vocaltec.com/iphone5/services/itsp_list.htm. Ha jól választunk vagy ha elõfizetünk több szolgáltatóra is, akár az egész világot betelefonálhatjuk helyi tarifával.

Offline böngészõk

Amíg a hagyományos böngészõk piacát nagyrészt két cég terméke uralja, addig az off-line böngészõk között nincs egyértelmû egyeduralkodó. Ha ilyen szoftvereket keresünk jóval nagyobb a választási lehetõségünk mint on-line társaik között.
Az off-line böngészõk fejlesztõi a web lassúságára hivatkoznak termékeik ajánlásánál (World Wait Web). Funkcióját tekintve ez a böngészési elv tényleg lerövidítheti az on-line idõt, teljesen mégsem helyettesítheti hagyományos társaikat, mert a dinamikus weblapok vagy a kitöltendõ adatlapok off-line nem mûködnek.
Az off-line böngészõk egy megadott URL címrõl, és az azt követõ linkekrõl helyi gépünkre mentik az oldalakat, képeket vagy más csatlakozó állományokat. Utána azt kedvenc böngészõnkkel nézegethetjük immár megspórolva a telefonköltséget. A gyakorlat azonban nem ilyen egyszerû. Részint a szoftverek használhatósága kis részben függ a webszervertõl - például a directory tartalmának lekérésének lehetõségétõl és egyéb olvasási/futtatási jogoktól - nagy részben pedig attól, hogyan kezelik a több oldal keresztbe mutató linkjeit. Ez utóbbi ugyanis nagyrészt meghatározza a letöltési sebességet, és azt, hogy a HTML kód fejlécébe ágyazott kliens oldali scripteket képesek-e elemezni mert ezek a sorok is gyakran tartalmazhatnak linkeket.

A teszt körülményei

A hardver egy Intel Pentium 133MHz 32MB RAM, 3GB HDD 33.6-os belsõ modem, egyszerû kapcsolt vonali Internet hozzáférés volt, Win95 alatt. Elõször egy a helyi gépre telepített webhely (O'Reilly Website Server 1.1 webszerver alatt) teljes tartalmát próbáltuk meg archiválni off-line (tehát nem a http protokollon keresztüli) elérés céljára, és ennek mértük az idejét. A webhely 447 képet és 549 HTML oldalt tartalmazott közel 20MB-on. Az egyéb filekat (hang, videó, ZIP, EXE) kiszûrtük ha volt rá lehetõség. Az on-line tesztelésre egy Internet szolgáltató support oldalait próbáltuk letölteni off-line tanulmányozás céljára. Kiinduló címe a http://www.best.com/faq/ URL volt. A táblázat két utolsó cellájában e mûveletek idejét adtuk meg, hozzátéve, hogy az on-line idõ jelentõsen függ az Internet szolgáltatótól és még sok más kürölménytõl, emiatt az off-line idõeredmény jobban jellemzi a szoftver tényleges mûködési sebességét. Az on-line mûködésre maximum 45 percük volt a programoknak.

Alapfunkciók

Az alapvetõ beállításokat az ilyen böngészõknél a Settings, Options vagy Pereferences menüpontban lehet megtalálni. Itt állíthatjuk be például ha ZIP vagy EXE kiterjesztésû, audió és/vagy videó állományokat nem akarunk letölteni várható méretük miatt vagy ha bizonyos alkönyvtárakat és URL címeket ki akarunk hagyni a folyamatból. Mindenhol beállítható a "search deept", azaz a keresés mélysége. Kétféle módon szabályozhatjuk a letöltendõ oldalak számát: a kiinduló URL címen belül, illetve a más domain-okra mutató linkek mélységét egymástól függetlenül. Mivel a kiinduló URL címbõl nem minden esetben derül ki a nyitólap neve, ezért jó ha ez külön megadható. Ugyancsak támogatják a szoftverek azt, ha jelszó megadásával lehet csak hozzáférni egy oldalhoz tûzfalon vagy proxy szerveren keresztül. A fenti funkciók minimális alapszolgáltatásai kell legyenek minden off-line böngészõnek. Sajnos a Java vagy ActiveX scriptek értelmezése és még sok apró finom-beállítási lehetõség hiányzik a programok legtöbbjébõl. További lényeges szempont, hogy ha az oldalban a hivatkozások tartalmazzák a teljes URL címet, akkor azokat módosítani kell a lokális útvonalra. Enélkül sem a képek, sem a kapcsolódó oldalak nem mûködnek a helyi gépen. További hasznos szolgáltatás a SiteMap készítése vagy a futásidejû naplózás, amibõl végül kiderülnek például a törött linkek. A sebességen nagyon sokat javít, ha a szoftver egyszerre több szálon képes mûködni. Gyakori, hogy a gépre kerülõ archívum semmiben sem hasonlít, vagy nagyban eltér a webhelyen lévõ eredetitõl. Ezért megesik, hogy több file vagy több directory keletkezik a kelleténél, az sem ritka, hogy az archívum, több helyet foglal mint az eredeti verzió.

BlackWidow

A FeketeÖzvegy nevû böngészõt a SoftByte Labs gyártja. Kipróbálásra szánt verziója nem csak idõkorlátos, hanem 500 a maximálisan letölthetõ file-k száma.
A munka kezdetén az "Explore" nyomógombot kell használnunk, miután újra jóvá kell hagynunk a letöltés körülményeit. Végül eldönthetjük, hogy csak a website struktúráját akarjuk megjeleníteni vagy egyúttal le is kívánjuk tölteni a kapcsolódó oldalakat és képeket. Munka közben a szoftver kirajzolja a készülõ könyvtárstruktúrát, amibe lokális körülmények között is csupán 5kB/sec körüli sebességgel menti le az adatokat, ami sajnos tovább romlik, ha bonyolódnak az oldalak közötti kereszthivatkozások. Újabb idõveszteség, hogy lefuttatja a szerveroldali programokat, és ezeken elég sokáig "gondolkozik". Bár az eredményt HTML file-ba írja - így például egy Sitemap még hasznos is lehet -, az adatokat feldolgozó programok viszont csak az idõt pazarolják. Ezt elkerülendõ célszerû a szûrõvel kizárni a CGI és a PL kiterjesztéseket. Végülis a program mintegy 60 perc alatt 1117 file-t töltött le 16.5MB-on. A hibátlan off-line böngészésnek csak egy akadálya volt: a beágyazott JavaScriptekben lévõ linkeket nem töltötte le, így néhány oldal hiányzott. Lassúsága mellet nem csinál összesítést, amelybõl például a törött linkek kiszûrhetõek lennének. A fenti apróságokat el is lehetne nézni a programnak, ha nem ez lenne a mezõny egyik legdrágábbja. Az on-line feladatban sem remekelt a program, 45 perc alatt csupán 280 darab file-t töltött le 2MB-on. Az eredeti könyvtárstruktúrát ugyan sikeresen reprodukálta, viszont azokat a kapcsokat, amelyek tartalmazták a szerver teljes domain nevét nem javította ki a lokális útvonalra. Így ha az oldalak szám szerint meg is érkeztek, a helyi böngészés során sok törött linkel és képpel találkozhattunk.

Ecatch

Rendkívül egyszerû beállítási lehetõségek a File/Preferences/Main illetve az Edit/Properties menüpontokban. A munkát végül is a File/New Agent kezdhetjük. A megjelenõ varázslóban tudjuk a leöltési mélységet állítani és még néhány alapvetõ beállítást is itt tehetünk meg. Használnunk kell a Create Address nyomógombot, majd a Connect menüponttal kezdõdhet a letöltés. Ha a mélységet helyesen adtuk meg, a bal oldalon kirajzolódik a webhely struktúrája. A jobb oldali részben sokféle információt jeleníthetünk meg, sõt a program tartalmaz egy beépített böngészõt is. Ez cseles módon alul az on-line címet mutatja, miközben az off-line verziót olvassa be. Letöltésnél az Ecatch egy saját könyvtárfát hoz létre, ami sajnos semmiben sem hasonlít a webhelyen található eredeti struktúrához. A program végül off-line 20 perc alatt 1235 darab file-t kreált több mint 20MB-on, az on-line tesztnél pedig 15 perc alatt 359 file keletkezett 2.1MB-on. Az így elkészült struktúrában nem egyeznek a könyvtárak, a filenevek és az oldalakban lévõ linkek, ezért egy hagyományos böngészõben ez nem olvasható, és az összekuszált oldalnevek miatt az eligazodás is szinte lehetetlen. A off-line böngészés egyetlen lehetõsége, hogy a baloldali struktúra elemein kattintva vagy a programba épített böngészõvel nézegessük a letöltött oldalakat. Ha ez utóbbival meg tudunk barátkozni, az E-catch sebessége miatt igen jó válsztás.

Fetch

A program ingyenes, de a webhelyen kapunk hozzá egy regisztrációs számot miután kitöltöttünk egy oldalt, ahol "indiszkrét" kérdésekkel zaklatnak (végzettség, jövedelem, beosztás, stb…). Esetünkben ezt példányonként minimum kétszer kellet megtenni mire az egy darab regisztrációs szám megérkezett e-mailban. Ingyenessége mellet sok kényelmetlen megoldása van. Például ahhoz, hogy mûködjön meg kell nyitni az Internet Explorert vagy a Navigatort, és arra címre kell irányítani amit le akarunk menteni. Felületén idõnként fizetett hirdetések is megjelennek.
Indulásnál használni kell a Go/Add Webpage menüpontot. Az így keletkezõ folderban jobb-kattintani kell a keletkezett ikonon, és a Properties menüpontban igen gyér beállítások után a Fetch nyomógombbal tölthetjük le az oldalakat. A Fetch több szálon is képes kapcsolódni az oldalakhoz, ennek ellenére a bonyolult struktúrákba, ahol gyakoriak a kereszthivatkozások nagyon belezavarodik, és a szükségesnél lényegesen nagyobb adatmennyiséget tölt le. Emiatt lassú. 20 perc alatt csupán 6 darab file-t hozott létre több mint 30 MB-on. Ezek a file-k hagyományos böngészõvel nem olvashatóak. A Fetch viszont képes használni az Internet Explorer-t arra, hogy off-line megmutassa az oldalakat. A szegényes beállítási lehetõségek mellett még hibája, hogy a kliens oldali scripteket nem elemzi. Az on-line munkával nyolc perc alatt végzett.

HTTRACK

A HTTRACK rövid, és több operációs rendszerre is beszerezhetõ. Ára mindössze 10 dollár. Csupán két dialógusbox az egész szoftver, ahol a lényeg beállítható. Több szálon is képes oldalakat letölteni, és a bonyolult struktúra ellenére is gyors. A többszálúság eredménye, hogy letöltési sebessége 30kB/sec körül van. Teljes egészében képes archiválni a webhely eredeti könyvtárstruktúráját és a file-kat. A program 12 perc alatt 774 darab file-t mintegy 20MB-on töltött le. Ez idõ alatt mindegyik oldalt módosította: beírta saját azonosítóját az oldalak tetejébe. Hibája, hogy a kliensoldali scripteket nem értelmezi. Elõnye hogy file-ba írja a sikeres és sikertelen letöltési kísérleteket, így a törött linkek könnyen felderíthetõek. Egy lépésben több URL címrõl is képes letölteni oldalakat és képeket. Feltétlenül jó vételnek számít, egyszerûsége, sebessége, és szinte hibátlan mûködése miatt. Ezek mellet a mezõny legolcsóbbja, leszámítva az ingyenes Fetch-et.
Az On-line feladatot is profi módon hajtotta végre, 13 perc alatt 133 db file keletkezett 1MB-on, ami hibátlanul volt böngészhetõ utólag is.

NetAttaché Pro

A NetAttché igen komplex szolgáltatásokat nyújt az off-line böngészéshez. Saját webszervert telepít és indít, valamint egy keresõt és egy brief-kibontót tartalmaz. Az Entry/Add Webentry menüponttal tudjuk kezdeni a munkát, majd kattintsunk a Generate Brief nyomógombra. Végül csupán 3 file keletkezett 15MB terjedelemben 15 perc alatt. Az on-line teszt eredménye ugyancsak 3 file 1MB tárhelyen. Van ugyan egy View Brief funkció, de ez nem alkalmas arra, hogy reprodukálja a site eredeti struktúráját. Ehelyett használjuk a Netattaché Extraction Tool segédprogramot. Ezen nincs beállítási lehetõség: a Brief kiválasztása után csak kitömörítés lehetséges. A program fura módon nem reprodukálta az eredeti könyvtárstruktúrát itt sem, hanem egy directory-ba bontotta ki a összes oldalt és képet. Itt ugyan ügyelt arra, hogy a különbözõ könyvtárakban lévõ azonos filenevek ne írják felül egymást, viszont a kibontott oldalakban az eredeti könyvtárstruktúrának megfelelõek a hivatkozások. Emiatt a program csak alkönyvtárakkal nem rendelkezõ webheyek archiválásra alkalmas, különben igen kényelmetlen olvasni az oldalakat a rengeteg törött link miatt. A NetAttaché Pro bonyolultságát tekintve megéri a 40 dolláros árat, viszont a végeredmény tekintetében könnyen találunk olcsóbb és jobb szoftvert erre a feladatra.

Offline Explorer

Az Offline Explorer egyelõre 1.0 Beta verziónál tart, így fizetni sem lehet még érte. A program vélhetõen kinézetében és nevében az Internet Explorer konkurense kíván lenni, funkcionalitása és beállítási lehetõségei is rendkívül jók. Ebben a programban arra is van lehetõség, hogy az oldalba ágyazott scripteket elemezze. Sajnos a Download gomb megnyomása után pár másodperccel 'List index out of bounds' hibaüzenettel leállt a program, így a nagyobbik feladatot nem tudta végrehajtani. Kilépni is csak a Ctrl+Alt+Del gombokkal sikerült belõle. Az on-line letöltésnél a fenti hibaüzenet ugyancsak megjelent, de a háttérben a program lefutott, és 7 perc alatt 170 darab file keletkezett 1.3MB-on. Ez nem volt tökéletes, elõfordultak benne törött linkek és képek, de nagyrészt böngészhetõ volt utólag is.

WebSnake

A WebKígyót gyártó Annawave cég már nem foglalkozik szoftverfejlesztéssel, pedig Gravity nevû hírolvasója az egyik legjobb ilyen típusú program volt. Offline browsere is rendkívül jóra sikerült. Nemcsak webhelyeket képes archiválni, hanem a File/Add Project menüpontjában SiteMap és Keresõ építésére is alkalmas, továbbá képes összegyûjteni egy komplett siteról az e-mail címeket körlevelezés, esetleg spam céljára... Ha archiválni szeretnénk vele, a Mirror Site menüpontot kell használnunk. Jó ötlet, hogy egyetlen gomb bekapcsolásával kérhetõ, ne töltse le a "~" jelet tartalmazó címeket, így webszolgáltatók domain nevérõl anélkül kérhetünk le oldalakat hogy az elõfizetõk dzsungelébe keverednénk. Képes értelmezni a Java és ActiveX scripteket. Bár a projectre vonatkozóan nagyon sok finom-beállítási lehetõségünk van, ezt két menüpontban találjuk: Project/Properties és View/Options. A beállítások elvégzése után használjuk a Snake gombot! Mûködés közben a szemünk elõtt rajzolódik ki a webhely struktúrája, ami pontosan követi az eredetit. 30 dolláros árával lehetne az egyik legjobb választás, hiszen az egyik legtöbbre képes szoftver, de a bonyolult kereszthivatkozásokkal teli webhelyeket olyan lassan tölti le, hogy egy hagyományos böngészõvel hamarabb végezhetünk. Ebben az esetben 60 perc után leállítottuk a tesztet. Ezzel együtt egyszerûbb site-k archiválására kiváló. Nemcsak funkcionalitása nem hagy maga után kívánnivalót, hiszen ha valaha elkészül az archívum az tökéletesen használható, hanem felülete is kellemesen ötletes. On-line szerencsére hamarabb végzett, 15 perc alatt 113 file keletkezett 1.1MB-on. Gyakran felejtett az oldalakban on-line kapcsolódásokat, bár minden oldal és kép megérkezett, igen gyakoriak voltak a törött kapcsok.

WebVCR

A WebVCR mint nevébõl is látszik egy videomagnót próbál meg szimulálni, így például a mentést WebTape-nak nevezi. A munkát az Add Site gombbal lehet kezdeni. A WebTape elkészítésével mindössze 6 perc alatt végzett, de az ezt követõ kicsomagolási feladat leállt egy hibaüzenettel, így azt nem lehetett befejezni. Az on-line munka ugyan befejezõdött, de csak egyetlen hibaüzenetet tartalmazó HTML oldal keletkezett, amibõl azt tudhattuk meg, hogy a szervert nem találta meg a program.

WebWhacker

A teszt másik vesztese a WebWhacker. A beállítások és a Whack gomb megnyomása után után pár másodperccel figyelmeztetés nélkül "elszállt". Mindez elég magas 50 dolláros árral párosult. A böngészõnket is alkalmanként lezárja, illetve elindítja kérdés nélkül. On-line 25 perc alatt 1MB-ot mentett le, de a keletkezõ állomány nem volt alkalmas gondtalan off-line olvasásra.

WebZip

Nemcsak felülete, hanem funkcionalitása is meggyõzõ. Hibátlanul felépíti a webhely eredeti struktúráját, és értelmezi az oldalba ágyazott scripteket. Minden apróság részletesen beállítható, sõt a felület változtatására egy külön funkcióval letölthetõ több elõgyártott séma is. Rendkívül informatív, futás közben szinte minden paraméterrõl egyszerre tájékozódhatunk. 16 szálon képes mûködni, és szabályozható az oldalak és a többi file prioritása. 40 dolláros ára ellenére ez tûnik a legjobb választásnak, mert nem lassabb lényegesen az átlagnál, finombeállításai viszont messze felülmúlják az egyszerûbb szoftverek lehetõségeit. A letöltés paraméterei file-ba menthetõek, így az késõbb bármikor megismételhetõ. Ez volt az egyetlen, amelyik elfogadható idõn belül hibátlanul archiválta le a bonyolult struktúrájú webhelyet. On-line 15 perc alatt végzett, 256 file keletkezett 2MB-on. Menet közben tájékoztat a törött linkekrõl is, grafikon ábrázolja a letöltési sebesség alakulását, százalékosan jelzi a már letöltött adatmennyiséget. A letöltött oldalakat kérésre "röptében" tömöríti helymegtakarítás céljából. Az Internet Explorer-t mint saját beépített böngészõjét képes használni. A programból kilépve az archívum bármivel hibamentesen böngészhetõ, szolgáltatás-választéka semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után. Ez volt az egyetlen olyan program, amil maximális elégedettséget biztosított felhasználói oldalról.

WingFlyer

Rendkívül egyszerû felület és 16 bites állományrendszer jellemzi. A 32 bites verzió 25 dollárba kerül, igaz sehogy sem sikerült kitalálni, hogyan lehet megrendelni, letölteni vagy legalább upgradelni. Képes elmenteni a webhelyet a site teljes reprodukálásával, de ekkor beleír a linkekbe, és ezek a beírások hibákat okoznak. Ha ezt elkerülendõ nem kérjük a könyvtárak létrehozását, akkor üres directory-kat kreál a program, és egy helyre menti el az összes oldalt és képet. Ebben az esetben kiveszi a hivatkozások útvonalából a könyvtárak neveit, így ez a módszer tulajdonképpen egész jól használható. Beállítási lehetõségei viszont eléggé korlátozottak, nem is mondható túl gyorsnak. A hosszú állománynevek kezelésének hiánya ugyancsak elégedetlenné teheti a felhasználót. Nem értelmezi az oldalba ágyazott scripteket és mûködési biztonsága sem száz százalékos. Az on-line tesztben csak a nyitóoldalt sikerült archiválni.

Grab-a-Site

Ez a BlueSquirrel másik off-line böngészõje. 70 dolláros árával messze a legdrágább a mezõnyben. A WebWhackerrel ellentétben ez a program legalább teljes egészében végrehajtotta a feladatot, kivéve a JavaScriptekbe ágyazott hivatkozásokat. Gyorsan végzett, teljes egészében reprodukálta a site teljes struktúráját. Beállítási lehetõségei nagyon szerények, tulajdonképpen egy egyszerû dialógusboxban elfér minden, ezen kívül csak kizáró-szûrõket tudunk alkalmazni. A törött linkeket nem sorolja fel sehol, ehelyett a hiányzó HTML oldalakat is létrehozza, benne egy szokásos Error 404 hibaüzenettel. Az on-line tesztet hibálanul, 30 percen belül hajtotta végre.

Teleport Pro

Ez a böngészõ volt a leggyorsabb, öt perc alatt végzett az elsõ feladattal, amit egy igen egyszerû dialógusboxban lehet finom hangolni. Igaz, közben megjelent egy programhibára utaló üzenet, de a Teleport ettõl függetlenül végig lefutott. Amikor befejezte csak a reset gombbal lehetett újraindítani a gépet. Így mûködési biztonsága nem a legmeggyõzõbb. A problémák ellenére a feladatot végrehajtotta, hibátlanul reprodukálta a site struktúráját, nagyon részletes naplózást készített, valamint a hiányzó linkek és oldalak helyére saját hibaüzeneteket kreált. A szerveroldali programok futását úgy oldotta meg, hogy a program URL címébe beírta a teljes domain nevet, így ha on-line kapcsolódunk az ûrlapok gyakorlatilag off-line kitöltve is funkcionálnak. Egyetlen hiányossága a kliensoldali Javascriptek értelmezése, de ezt kárpótolja hihetetlen sebessége. On-line 15 perc alatt 399 file-t hozott létre 3.5MB-on, ami hibátlanul böngészhetõ volt utólag is.

SurfSaver

Ez a program beépül a Netscape Communicator és az Internet Explorer böngészõkbe. Az egyikben a Personal Toolbar részévé válik, a másikban a jobb egérgomb segítségével válik elérhetõvé. Az éppen aktuális oldalt képes lementeni minden összetevõjével együtt, illetve szûrõk is rendelkezésre állnak. Hibátlanul kezeli a keretrendszert is. Egyéni struktúrát hoz létre a file-k tárolására, így vigyázni kell az azonos filenevek felülírására. Ára 30 dollár, ami ahhoz képest sok, hogy a teljes site-t nem képes archiválni. Ráadásul a fenti két böngészõ legújabb verziója ezt a funkciót már ingyen is képes végrehajtani, ha mentésnél a CTRL billentyûket lenyomva tarjuk.

WebMirror

A WebMirror magyar fejlesztés. Perl nyelvû forráskódjával és teljes dokumenációjával együtt letölhetõ a http://www.isys.hu/c/verhas/progs/perl/webmirror/ címrõl. Ez a verzió azoknak ajánlható, akik UNIX vagy Windows NT alatt akarnak archiválni vagy tükrözni egy website-ot, különösen ajánlott olyan helyekre, ahol egy adatbázis alapú alkalmazás van és a weblapokat dinamikusan generálja a szerver például egy web konferencia alkalmával. A linkek mentén végig lehet menni az információn (tehát nem kell hozzá egy form-ba keresést beírni, "csak" kattintani szükséges) és egy off-line CD-t is könnyen össze lehet állítani vele. A tükrözõ alkalmazás kitûnõen leképzi a dinamikus oldalakat statikus oldalakká.

Összefoglalás…

Mindent összevetve, két termék üzembe helyezését érdemes megfontolni: Windows alá a WebZip barátságos és informatív felületével, minden tekintetben hibátlan mûködésével és sokoldalúságával jó választás. Ugyancsak Windows alá vagy más operációs rendszereknél a HTTRACK, amely sebességével és ugyancsak tökéletes mûködésével tûnt ki a mezõnybõl, 10 dolláros árával a WebZip negyedébe kerül. Ezért az árért csupán azt az apróságot kell elviselnünk, hogy a szerveroldali scriptekbe ágyazott hivatkozásokat nem tölti le a program. Az off-line böngészõk népszerûsége nyugaton azért növekszik, mert idõt lehet vele megspórolni. Itthon pénzt is takaríthatunk meg velük.

Világméretû hálózatok (1996)

Aki ma telefonvonalon elérhetõ szerverekre szeretne csatlakozni számítógépével, annak ma Magyarországon gyakorlatilag két lehetõsége van: vagy egy Internet szolgáltatótól vásárolja meg a hozzáférés jogát, vagy az egyetlen Compuserve szolgáltatótól. A világon persze létezik még sok más hálózat is, de ezeknek nincs helyi szerverük, így nemzetközi telefondíjak mellett nem éri meg használni õket. Remélhetõleg hamarosan települ egy Microsoft Network, és egy FidoNET szerver is Budapest-re.

40 millió elõfizetõ

Az itt elérhetõ két szolgáltató szerencsére elég sok, kb. 40.000.000 eléfizetõt számlál a világon. Ebbõl kb. 22.000.000 az Internet-é, és 18.000.000 a Compuserve-é. Annak ellenére, hogy e két hálózat ma a legnagyobb, ezek fejlõdnek a legerõteljesebben. Ráadásul az egyik elõfizetésével a másik szolgáltató is elérhetõ. A Compuserve pl. beépítette az alapszoftverjébe az összes Internet szolgáltatást, _nem csak a levelek küldésének lehetõséget_, ami így közvetlenül elérhetõvé válik.

A hálózat használati díja két részbõl áll: jár valamennyi a szolgáltatónak, de ez elenyészõ összeg ma, és részint az igénybe vett idõtartamtól függ. A másik költség a telefonszámla. Este 22 óra után 1 óra kb. 60 Ft.- Áfásan, tehát ez is elviselhetõ! Annak ellenére, hogy a szolgáltatás ma már nem az elit luxusa, érdemes elgondolkozni, hogy mire is használhatunk egy esetleges hozzáférési lehetõséget.

Struktúrális különbség

A két hálózat között leginkább a tárolt információ struktúrájában van eltérés. Míg az Internet túlnõtte régi önmagát, logikailag nem szervezõdve újra, ma már viszonylag nehezen átlátható. Itt az információ ún. hírcsoportokban cserélõdik ki. Ezek azon elv alapján léteznek, hogy viszonylag kevés fõszempont szerint, szempontonként rengeteg altéma választható. Mit kezdhet az ember akkor, amikor az érdeklõdési körére nem túlzás, 700...3000 db. hasonló érdeklõdésû hírcsoportot ajánl fel az Internet, vagy több száz MB-nyi dokumentumot letöltésre? Ahhoz hogy válasszunk, ki kellene szelektálni a legmegfelelõbbet, ehhez viszont meg kéne ismerni mindet, legalább egy egysoros ismertetõ erejéig, ami a hírcsoportok böngészésénél meg is jelenik. Ez a mennyiségük miatt igen nehéz feladat. Ezzel szemben a Compuserve fórumokat hozott létre ugyan ebbõl a célból, itt viszont ebbõl van sok, kb. 3000. Ezekben a fórumokban viszonylag kevés, 20-25 téma (szekció) van csoportosítva. Amennyiben csatlakozunk valamelyik fórumhoz, úgy már csak a fórumhoz tartozó néhány téma közül kell eldönteni, melyikbe van számunkra értékes információ, ill. hol tarthat a legnagyobb érdeklõdésre számot az, amit mi akarunk közölni a világgal. A fórumokról írásos ismertetõket kapnak a Compuserve elõfizetõk, mégis szeretnék néhány gyakorlati tapasztalatot megosztani ezekkel kapcsolatban, hiszen a 3000 választási lehetõség sem kevés!

Kezelõ szoftverek

Míg az Internet elõfizetõk ingyenesen viszonylag sokféle szoftver közül választhatnak, addig a Compuserve (továbbiakban CS) használatához kimondottan a CIM (Compuserve Information Manager) ajánlható. Van még néhány érdekes alternatíva, de ezek leginkább a CIM kiegészítéseiként használhatóak. Az Internet különbözõ szolgáltatásaihoz általában más-más szoftverre van szükség a szolgáltatástól függõen, addig a CIM mindent elintéz egymaga. Egyedül a WWW szörföléshez kell valami más, pl. a Mosaic, vagy a Netscape Navigator. A Windows CIM verzió a 2.0-ás, a Macintosh CIM verzió 2.4-nél tart, és a MAC verzió valamivel többet is tud, pl. csak MAC-en lehet elmenti a konferenciák vagy egyéni beszélgetések (TALK-ok) tartalmát file-ba, ami igen hasznos szolgáltatás.

A CIM szoftver üzembe helyezése nem okoz semmi problémát MAC-en, addig Windows alatt esetleg összeakadhat egy másik TCP/IP-t támogató szoftverrel, pl. egy Internet támogatással. Azonkívül Windows alá a WWW szörföléshez kell a browseren kívül a WinShock nevû program, a többi szolgáltatáshoz viszont ezt nem kell elindítani.

A CIM rendkívül nagy modemválasztékkal rendelkezik, amit az üzembe helyezés során egyszerûen ki kell választani. Ezután már csak egy azonosító számra ill. az Interneten névre, egy jelszóra, és egy telefonszámra van szükség.

Compuserve felhasználók a GO paranccsal csatlakozhatnak valamelyik fórumhoz. Ekkor megjelenik a fórum szabályzata, amely alapján dönthetünk a csatlakozás mellett (JOIN), meggondolhatjuk magunkat (LEAVE), vagy csak nézelõdhetünk (VISIT), de ekkor nem vehetjük igénybe a fórum szolgáltatásait. A fórumok nagy része ingyenes, a pénzes fórumokhoz pedig be kell gépelni: AGREE, ezzel megkötöttük a szerzõdést. Pénzért leginkább üzleti információkat, és különbözõ újságokat tölthetünk le ill. rendelhetjük meg a letöltését, esetleg csak böngészhetünk köztük.

Magyar fórum

A magyar fórumba a GO HUNGARY paranccsal lehet belépni. Itt 11 db. szekció van, nem nehéz tehát választani köztük. A fórumokban külön hely van az üzeneteknek, ez hasonló az Internet hírcsoporjaihoz, itt rövid híreket, vitaindító gondolatokat, párbeszédeket lehet kezdeményezni, személyre szólóan vagy mindenkihez szólva, bár ezek az üzenetek nyíltak így mindenki hozzáférhet, sõt hozzá is szólhat. A másik lehetõség a library-k használata, itt rengeteg file található, ill. ide tölthetjük le mi is a saját termékünket, vagy annak ismertetõjét. A Magyar fórumban is sok hasznos dolog, vírusirtók, segédprogramok, stb. található. Az ÍNYENCSÉGEK szekcióban recepteket tárolnak, ill. ezekkel kapcsolatos tapasztalatokat, árlistákat. Gondolom azért, hogy a háziasszony is szörfölhessen egy kicsit esténként, vagy hogy a túlzott számítógép-használat miatt magányos agglegények is egyenek néha egy jót... A SOFTWARE-HARDWARE szekció is magáért beszél, itt magyarul konzultálhatunk egy-egy téma szakértõjével, ill. kérhetünk segítséget abban a reményben, hogy valaki veszi a fáradtságot és válaszol nekünk, ami be is szokott következni. Itt van még a HVG cikkeinek kivonata, és az ADOK-KAPOK EXCHANGE szekcióban van lehetõség hirdetések elhelyezésére. Egy vállalkozás felfuttatásához ez az elõfizetõk alacsony száma miatt eredménytelen lenne, de egyéni problémáinkat, eladó vagy kiadó lakást, autót, számítógépet vagy annak alkatrészeit, kedvenc kutyánk kölykeit eredményesen, olcsón, rövid idõ alatt értékesíthetjük, ill. felkutathatjuk.

A fórumokban van lehetõség konferenciákra, amihez a rendelkezésre álló konferenciatermekben van lehetõség, ezekhez bárki csatlakozhat, egyszerre többen is, ez nyilvános beszélgetés. Az elõre szervezett konferenciákról a CIM minden bejelentkezéskor tájékoztat, de ezek leginkább angol nyelvû fórumokban vannak. Ha nem egyedül vagyunk a fórumban, akkor meginvitálhatunk valakit egy privát TALK-ra is, ha õ is hajlandó rá éppen. Lehet persze, hogy az illetõ éppen file-t tölt le, ekkor a talk nem lehetséges. A magyar fórumban sok külföldön élõ társunkkal találkozhatunk, beszélgethetünk, vitázhatunk.

Shareware fórum

Programozók és programgyûjtõk Mekkája a Compuserve shareware fórumai. Itt lehet egy megírt programot bevezetni a világpiacra, ill. kereskedelmi forgalombahozatal elõtt leteszteltetni. Ilyen pl. GO WINSHARE, ahol a rengeteg letöltött program közül válogathatunk. A programok itt is szekciókba vannak szervezve, íme egy kis ízelítõ: Compress/Security, Network/Remote access, Fonts/Printing, Disk utilities, Internet/HTML, stb. Ebben a fórumban 16 szekció van.
Hirdetések?

Jó és fõleg olcsó megoldás az, ha termékünket feltöltjük egy fórumba, a többibe viszont csak egy rövid üzenetet helyezünk el arról, hogy akit érdekel hol érheti azt el. Az ilyen jellegû hirdetéseknek nem mindenhol örülnek, azért a rokon érdeklõdési körû fórumokban van rá lehetõség. Hasonlóan jó hatásfokkal kísérletezhetünk számítástechnikai szaklapok fórumaiban, pl. a német Chip magazin (GO CHIP) rendszergazdája rendkívül segítõkész és lelkes. Ebben a fórumban az USERS-UPLOAD szekció alkalmas shareware programok feltöltésére. Ez az a fórum ami az európai fórumok között a legaktuálisabb, mert naponta frissítik, és rendkívüli választékkal vannak benne szoftverek, sajnos leginkább német nyelvi változatok.

Más a helyzet a Ziff Davis press fórumaival. Itt nem örülnek hirdetéseknek, a konkrétan letöltött programoknak viszont igen. A ZD NET a Compuserve legjobban szervezett, katalogizált fóruma, ill. itt vannak a legértékesebb programok, a legtöbb szolgáltatás, valamint néhány vezetõ amerikai számítástechnikai szaklap. Ez nem is ingyenes, USD 3.5$/hó a tarifa, de ez nincs idõhöz vagy letöltött programok vagy megrendelt újságok számához kötve. Itt pl. a következõ fórumokat találhatjuk: Applications, Utilities, Internet, Business, Home, Arcade, Action games, Education, stb. Itt témánként igen sok, de a hálózat legnagyszerûbb letölthetõ programjait találhatjuk bármilyen témához. A fórum gazdái igazi profizmusról tesznek tanúbizonyságot, ez a hálózat egyértelmûen legprofibb, legértékesebb sarka. (GO ZIFFNET)
Homepage

A másik igen divatos hirdetési lehetõség a homepage készítése, amivel már nem csak programozók kerülhetnek ki termékeikkel a világpiacra, hanem számítástechnikától független szolgáltatók is, pl. fordító irodák munkaszerzési lehetõsége lehet. Mivel manapság a homepage-t varázsolni szokás egy Wizzard szoftverrel, megmenekültünk a HTML megtanulásától. Mindamellett tudni kell, hogy a Wizzard szoftverekkel bár könnyû képeket, grafikákat beilleszteni és formázni, ezek nem úgy jelennek meg a böngészõ szoftverekben, ahogy mi elkészítettük õket, pl. a betûmére, képméret, sorzárás, betûtípus, méret gyakran megváltozik a böngészõben. A wizzard szoftver az elkészített homepage-t a PUBLISH parancsra felkopizza egy alkalmas WWW szerverre, amire aztán fel lehet hívni az érdeklõdõk figyelmét, hogy ott keressék. Az elõfizetõk 1 MB szabad helyet ingyen kapnak a homepage számára. Ha ennél több helyet foglalnak oldalaink, azért külön kell fizetni. Ez igen kevésnek tûnhet, mégis akár 10-15 oldal is elhelyezhetõ ennyi helyen, mert a szöveg nem foglal sokat, a grafikákat, képeket pedig max. 72 dpi-s felbontással kell 256 színû GIF formátumban beépíteni az oldalba, mert a HTML oldal soha nem lesz nyomdában feldolgozva, a képernyõs megjelenítéshez pedig ez a felbontás bõven elég, a háttérmintát pedig sok kis kép egymás mellé helyezésével kell elkészíteni. A képek méretezésénél vegyük figyelembe, hogy van aki kisebb felbontásban mûködteti a rendszert mint mi. Feltöltés elõtt mindenképpen ellenõrizzük le a munkát egy-két böngészõben. Akkor kevés tehát a hely, ha nem elégszünk meg a grafikákkal, hanem hangot, vagy animációt szeretnénk használni az oldalon. Mégis azt javaslom, diszkréten bánjunk a képekkel, és fõleg az egyéb nagyméretû állományokkal, mert nem biztos, hogy a fogadónak lesz türelme kivárni ezek letöltõdését. A Playboy pl. 1-1.5 MB-os JPG tömörített RGB képeket tárol a homepage-jén, aminek semmi értelme, a képernyõnek ez pazarlás, a képek pedig nem nyomtathatók ki máshol. Ezzel persze lehet növelni az idõt, ami alapján számláznak! (http://www.playboy.com _ biztos ami biztos...)

Úgy gondolom, hogy a Compuserve vagy Internet hozzáféréssel az asztalunkra kerül a világ, határok nélkül. Számomra ez a lehetõség is azt a célt szolgálja, amit a számítástechnika egésze: növeli a munka termelékenységet, és segíti egy termék piaci értékesítését. Feltéve, hogy helyesen gazdálkodunk az új lehetõségekkel.