A jövő olvasnivalója: e-book vagy nyomtatás

Szinte folytatva az előző bejegyzést, ismét a könyvolvasók/nyomdák összefüggéséről fogok írni, bár akkora felhajtás a kérdés körül, hogy már én magam is unom. Eredetileg nem itt jelent volna meg ez az írás, de ahol megjelent volna oda nem kell, így kicsit átírom bátrabbra mert ide jó lesz, bár az előző témát nem akartam folytatni mert minek. Annak ellenére sem, hogy szerintem fél év alatt sokat változott a helyzet. Nézzük hogyan, ha már elkészült a cikk, ne kerüljön kukába.

Aktuális, és a kreatív szakmában sokakat foglalkoztató kérdés ma, hogy vajon átalakul-e a nyomdaipar, az előkészítés, a kiadványszerkesztés, vagy, hogy nagyobban szóljon, az egész „Gutenberg Galaxis”? Esetleg összeomlik, vagy csak átmeneti válságba kerül? Nehéz egy ilyen kérdésre még a folyamat elején (szerencsésebb helyeken közepén) egyértelmű választ adni, főleg mert az sem világos, vajon egy, az iparágat érintő folyamat elején vagyunk-e, vagy már valahol a közepén, esetleg a végén, ami visszavonhatatlanul átír mindent ami a nyomtatott kiadványokkal kapcsolatba hozható.

Párhuzamos galaxisok

Bár néhány párhuzam távolinak tűnhet, nem egy olyan komplett iparág alakult át az utóbbi mindössze 15-20 évben akár több lépcsőn keresztül is, amire kezdetben senki sem számított. Sok példa között maradjunk a kreatív ipart érintő átalakulások példájánál, bár szinte bármit, a gépészeti és elektronikai tervezést, a 3D formatervezés egészét is ide lehetne sorolni. Az egyik ilyen párhuzam az analóg fotózás (filmezés) átalakulása digitálisra. Ez az átállás egyértelmű, és szinte befejezettnek tekinthető. Mint minden ilyennek, többféle hatása volt a háttériparra. Az igaz ugyan, hogy az analóg eljárások nyersanyagigénye megszűnt, nem kellenek filmek vegyszerek és papírok, de új alternatívák is nyíltak. Kell rengeteg digitális érzékelő lapka, memóriakártya, elektronika, informatika, ami ugyan nem vigasz azoknak, akik amiatt zárták be üzletüket (gyártósorukat), mert az analóg fotózásra szakosodtak, de az átalakulás az iparág egészére jó hatással volt. Hogy a fotózás ma a gép megvásárlása után gyakorlatilag ingyen van (a film és papírkép/dia előhívás szükségtelensége miatt), óriási pörgést eredményezett az egész iparágban, és ez a képi tartalmak mennyiségén és színvonalán is meglátszik.

A másik hasonló történet, bár talán távolabb áll a kiadványszerkesztés világától, a hanghordozók átalakulása. A bakelit, majd a mágnesszalagos rögzítési és lejátszási technikákat teljesen felváltotta az informatika. A digitális zenei (és film-) tartalmak technikailag minőségromlás nélkül és korlátlan példányszámban sokszorosíthatóak, ez ezen a területen komoly válságot idézett elő, ellentétben a fotózás viszonylag fájdalommentes átalakulásához képest. Ennek a területnek az érdekessége, hogy már nem az első fontos átalakulását éli, amikor is az analóg (és nehezen vagy csak minőségromlással sokszorosítható) hanghordozókat/videokazettákat felváltja a digitális CD/DVD/Blue-ray. Mára a CD-t felváltotta az MP3, köszönhetően az MP3 lejátszók elterjedésének és kényelmes használhatóságának, a VHS videót a DVD, a PAL/NTSC rendszerű TV-ket és kamerákat a HD, a vonalas telefont a mobil, az analóg és digitális videoszalagot a memóriakártya, a valaha volt analóg A és B osztályú hangerősítőket helyett a lakásokban (de főleg a kültéri hangosításban) tisztán digitális elven működő fokozatok váltották fel.

A hagyományok ereje

Bár jelentéktelen de megemlítem, hogy mind az analóg fotózásnak/filmezésnek, mind a bakelitlemezeknek/zenehallgatásnak vannak még ma is hardcore rajongói, akik nem voltak hajlandóak megbarátkozni a digitális átállással, és ez minimális szinten de fenntartja az amúgy mára kimúlt iparágat a gyártással és a minimális nyersanyagigénnyel együtt (beleértve például az elektroncsöveket is). Emellett is kétségtelen, hogy egy jóminőségű mai digitális berendezés szinte bármelyik területen lekörözi a volt analóg technikákat, csak szokás a drága analóg eszközöket olcsó digitálishoz hasonlítani, ahol érzékelhető ezek hátránya. Ezzel együtt a Kodak leállt a sikeres Chrome széria gyártásával, sok más leváltott területen is erőteljes a nyersanyaghiány és ezzel párhuzamosan magasak a nyersanyagárak, és bár még ma is adnak ki bakelit lemezeket, ezeket digitális technikával veszik fel.

A háttéripar tündöklése és bukása

A két fenti példa közül kétségtelen hogy a zenei hanghordozók analóg-digitális átállása a zűrösebb kérdés, mégis, ez a szinte már lezárult folyamat hasonlít jobban arra, ami a kiadványszerkesztés ma még hagyományos háttériparára vár. Ennek a kérdésnek a legsarkalatosabb pontja a digitális tartalom minőségromlás nélküli korlátlan másolhatósága. De míg a hanganyagok előállítóinak vannak alternatívái: koncertezés/DVD film kiadások, stb... formájában, addig a szöveges tartalom szerzőinek/kiadóinak/terjesztőinek egyetlen bevételi forrása a kiadvány eladásaiból és/vagy reklámbevételeiből származhat. Éppen ezért a nyomdaiparban az átállásra való felkészülés különös odafigyelést igényel(ne).

Miért is látszik úgy, hogy a nyomdaipar analóg része is „digitalizálódni” fog, hasonlóan sok más iparághoz. Ennek régóta rengeteg jele van. Egyrészt jelentősen csökken a nyomtatott tartalom példányszáma (egy kiadványra vizsgálva), és ezzel párhuzamosan a reklámbevételei/eladásai. Az írásos tartalom átköltözik az internetre, ahol az esetek nagy részében csak a reklámbevételekből lehet finanszírozni a fenntartási költségeket és a szerzőket, vagy egyszerűen nincs kifizetve a szerző. A háttériparban 1-1 munka példányszámának csökkenését a munkák sokfélesége egyelőre látszólag kompenzálja (talán jobb lenne, ha nem kompenzálná, mert akkor már foglalkoznának a problémával), de pont ez a kompenzáció okozhatja a későbbiekben a legnagyobb meglepetést.

A háttéripar az egyes nyomdai munkák kisebb példányszáma miatt már így is rákényszerült a hagyományos nyomtatási eljárások felváltására digitális nyomdagépek formájában, amikkel akár egy példány is vállalható költségekkel legyártható szinte bármiből. A mostani változás gyökere azonban nem a kivitelezésből származtatható, hiszen ha úgy vesszük ez a folyamat már lejátszódott a digitális nyomdák előtérbe kerülésével, hanem a tartalom megjelenési formájának átváltozásából, amely átalakítja majd az iparág gyártáshoz kapcsolódó területeit. Itt tehát már bekövetkezett az a változás, ami a választék túlzott, átláthatatlanná váló bővülése és az egyes termékek példányszámának jelentős csökkenése mellett a hagyományos kiadási, terjesztési és gyártási folyamat fennmaradását veszélyezteti.

A tartalom megjelenésének megváltozása

Amennyiben a szöveges (és képi) tartalom (multimédiával kiegészítve) átköltözik mobil eszközökre (tabletek, könyvolvasók, telefonok, internet), az a teljes háttériparra drasztikus hatással lesz, hiszen míg a kiadványt elektronikus formában is elő kell majd állítani, kinyomtatni és hagyományos értelemben terjeszteni már nem kell. A kérdés az, hogy vajon ez megtörténik-e itthon is. Az átállási folyamat nem csak világszerte viszonylag lassú, hanem területileg is jelentős különbségeket mutat. Míg itthon nem túl gyakoriak az egyébként már most is igen olcsó e-könyvolvasók (és e-könyvek), addig az USA-ban mára többen tájékozódnak elektronikus (digitális) formában mint papíralapú termékekből. Mára ott a reklámbevételek is megfordultak, elterjedtek az elektronikus könyvek (és újságok), és ezekből a választék is hatalmas. Az igaz, hogy ez nagyrészt az interneten megjelenő újságszerű tartalom okozza, nem az elektronikus könyvek és könyvolvasók.

Hazai helyzet

Nálunk a helyzet sokkal árnyaltabb. Egyrészt nem beszélhetünk sem az elektronikus könyvolvasók, sem a tabletek széleskörű elterjedéséről, digitális tartalom pedig ezekre csak elszórtan létezik. Komoly választék nincs, a szándék: hogy legyen, sem látszik, inkább csak próbálkozások, kísérletek vannak. Ez a fajta lemaradás látszólag életben tartja a hazai háttéripart (kiadókat, terjesztőket, nyomdákat), és ma elég nehéz azt megjósolni, vajon itt is megtörténik-e a tengeren túlon már szinte lezajlottnak tekinthető változás, és ha igen, mennyi idő alatt megy végbe. Egy onnan származó elemzés szerint, ott 6-7 év múlva már nem lesz számottevő mennyiségű papíron megjelenő tartalom, a mi régiónkra pedig 30 évet jósoltak. Ez természetesen változhat, hiszen ez csak a könyvolvasók elterjedésétől függ, nem magától a nyomdaipartól vagy a kiadóktól, ez pedig a fogyasztók nyitottságának kérdése, aminek alacsony szintje a hazai internet elterjedését és jelentősen késleltette. Ha a digitális tartalmak elterjedése a vártnál gyorsabban megvalósul nálunk is, egy több mint 500 éves iparág veszítheti el hirtelen (de nem váratlanul) a presztízsét. Ez az 500 éves múlt azért fontos, mert ekkora múlttal és a vele járó jelentőséggel sem a hanghordozók, sem a fotózás/filmezés nem dicsekedhet, ráadásul ezeknél az átállás új alternatívákat nyújtott a háttériparnak, ami itt nem várható. Éppen ezért lehetséges, hogy ez az átállás fog a „legnagyobbat szólni”.

A hazai szándék

A hazai átállás legnagyobb akadálya a hazai kiadók és terjesztők azirányú szándéka, hogy az olvasás eszköze ne változzon meg. A magyar nyelvű legálisan megvásárolható digitális tartalom ma nevetségesen kevés, a másolásvédelmi rendszer miatt minden elterjedt és könnyen beszerezhető könyvolvasóval inkompatibilis, és pont annyiba kerül az e-könyv mint a nyomtatott. Ennek háttérében nyilván felfedezhető az, hogy a 4 legnagyobb könyvkiadó tulajdonában van a 2 legnagyobb terjesztői hálózat, amik fennmaradását jelentősen veszélyezteti az e-könyvek vagy könyvolvasók elterjedése. Ennek késleltetésére pedig legjobb módszer a magyar nyelvű tartalom hiánya vagy visszafogása, az árak magasan tartása.

Lesz-e szerző, és ha igen, milyen?

A ma még nyomtatott termékeket gyártó/kiadó/terjesztő háttéripar összeomlása mellett még egy fontos velejárója lehet a digitális tartalmak elterjedésének, mégpedig a szerzők honoráriumának alakulása. Tudjuk, hogy a digitálisan másolható tartalmak letöltése/terjesztése itthon nem teljesen megoldott kérdés, minden tekintetben sok az illegális tartalom, maga a letöltés/sokszorosítás pedig nem is számít annak. Amennyiben a szöveges tartalom a jövőben úgy fog terjedni a könyvolvasókon, mint az mp3 formátum, nem lesz a szerzőnek bevételi forrása. Ha ez a kérdés megoldható lenne, a tartalom előállításának „monopóliuma” tovább gyengülne (bár az internet széleskörű elterjedése óta monopóliumról nem beszélhetünk). A digitális átállás egyik legfontosabb következménye a publikálás lehetőségének kiterjedése és függetlenné válása, hiszen amióta ez nem kerül pénzbe, ugyan olyan mennyiségi növekedés figyelhető meg a szöveges tartalmak, mint a fotózás (filmezés) esetében, de érzékelhető az igen jelentős mennyiségi növekedés a hanganyagok piacán is.

Mindez felvet minőségi kérdéseket is. Nem gondolom azt, hogy a digitális fényképezés elterjedésével rosszabb képek születnek mint előtte, és azt sem, hogy az egyes zenei kiadványok eladott példányszám-csökkenését kompenzáló felmérhetetlenné duzzadt zenei választék nagyon sokat rontott volna a könnyűzene minőségén, sőt a csökkenő CD eladások kompenzálására igen színvonalas, érdekes és minőségi alternatívákat vezetett be a zeneipar. Az viszont, hogy bárki bármilyen stílusban bármiről bármit ingyen publikálhat, az nem tesz jót a megjelenő szöveges tartalomnak. A könyvek esetében igen kritikus pont lesz a szerzők megfizetése, hiszen ezekben nem lenne szerencsés reklámmal kompenzálni az eladásból kieső bevételeket. Az újságok/cikkek esetében pedig nem számíthatunk minőségi és független újságírásra, ha a csak lelkesedésből/próbálkozásból publikálók fogják kiszolgálni a tartalomra éhes piacot, vagy csak reklámbevételekre számíthatnak a szerzők. Látszólag megoldás lenne a hazai helyzetre, ha az internet előfizetésbe beépített jogdíjból kapnának az elektronikus könyvek szerzői, de mivel a letöltött/eladott/lemásolt példányszám itt nehezebben elszámolható mint a CD/DVD kiadványok esetében (sőt manipulálható), kérdés ez hogyan oszlana meg a e-könyv/cikk szerzők között. A másik hogy egy ilyen beépített díj erkölcsileg legalizálná az anyagok letöltését nem-legális forrásból, hiszen a célja is az, hogy az emiatt kieső bevételeket pótolja.

Lemaradás ismét

Hogy ez a világ szintjén hogyan alakul, arról sok forrásból lehet tájékozódni, a hazai helyzet azonban ma mindenképpen „érdekes”. A hazai háttéripar nem hajlandó tudomást venni az esetleges változásokról, beleértve a nyomdákat és a kiadókat is, mintha arra nem lenne semmi esély (itthon). A leggyakoribb „szakmai” érvük nem más, mint a „Gutenberg Galaxis” 500 éves múltja, és hogy a mozit nem szüntette be a videó megjelenése. Természetesen lehetne ezt a két érvet is boncolgatni, de nem kell. Ahogy az analóg fotózást (filmezést) felváltotta a digitális, és ahogy a bakelit átállt CD-re majd a CD MP3-ra, úgy át fog állni bizonyos feltételek teljesülése mellett a szöveges tartalom is papír alapúról digitális képernyőre anélkül, hogy az ipar szereplői (nyomdák, kiadók, terjesztők) ebbe beavatkozhatnának. Kényelmesebb, olcsóbb, rugalmasabb, és ez szükségképpen magában hordja az elterjedés szükségszerűségét. Bár kétségtelen hogy a tartalom mesterségesen fenntartott hiánya és magas hazai ára érezhetően hátráltatja az elterjedést, a fogyasztó oldaláról megközelítve a kérdést, nem fontos hogy legyen a kiadók által terjesztett és managelt legális digitális tartalom a könyvolvasókra, mert ilyen már ma is bőven van, csak legális forrás nem lévén más forrásokból lehet ezekhez hozzájutni, aminek kikényszerítése a hazai kiadók, terjesztők és nyomdák öngyilkossági kísérlete. A háttéripar fennmaradásának és átalakulásának emiatt vannak feltételei, többek között a legális tartalom fizetős formájának elterjedése és elfogadása a szerzők honoráriuma miatt, hogy egyáltalán legyen értékelhető és megvásárlásra érdemes minőségű tartalom, és az eszközök ára, amelyek hazai viszonylatban már ma is olcsónak számítanak amennyiben nem tabletekben, hanem egyszerű könyvolvasókban gondolkozunk.

Tablet-hiszti

A tablet kérdésnek lehet még egy hátulütője, hogy a fogyasztók felismerik-e ezen eszközök gyakorlati hasznát (itthon is), vagy csak olyan divatcikk lesz belőlük, amiket birtokolni presztízst jelent, de funkcionálisan nem használják semmire (a benne rejlő lehetőségek ellenére sem). A tablet presztízse a megjelenésük óta nem egyértelműen mutat növekvő tendenciát számomra. Kezdetben még az asztali PC-k alternatívájaként emlegették őket, ma már döntetlenre állnak a netbook-al. Ez komoly visszalépés. Használhatóságában komoly korlát, hogy operációs rendszerük nagyjából a mobiltelefonokkal rokon, nem a PC-kel, így ha eltekintünk a kényelemtől még egy netbook használhatóságát sem érik el. A tablet divatcikk jellege, az iparági verseny ami a súlyra és a vastagságra korlátozódik, elriaszthatja a „hardcore” felhasználókat. Így kérdés, hogy a tablet piac egyáltalán eléri-e valaha azt a méretet, ami összemérhető a PC piac egészével, és az írott tartalom olvasásában mekkora lesz a szerepe. Ezzel együtt azt gondolom, a nyomdaipar és a terjesztői hálózat válságához nem kell tablet, elég az internet maga és az olcsó könyvolvasók széleskörű elterjedése minőségi, és megfelelő mennyiségű és áru tartalommal.

Az átállásoknak eddig is voltak vesztesei. A hanghordozók esetében látványos vesztesek a kiadók és a terjesztők, és erre a sorsra juthat a komplett nyomdaipar is a szerzőkkel együtt, ha nem készülnek fel a máshol már szinte lezajlott (és megoldott) változásokra.

Mek-mester (polihisztor) vagy kompetens szakértő?

A változás az előkészítést is jelentősen átformálhatja. Amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek, (pl. a tartalom szerzőjét meg tudják majd fizetni a tartalom előállításáért cserébe), az előkészítoknek ki kell majd használni a papírt felváltó digitális berendezések új informatikai lehetőségeit, amik értelemszerűen messze túlmutatnak majd a papíralapú tartalom statikus formáján. Ez szinte magától értetődővé teszi a multimédiás tartalom elállítását vagy legalább minimális szintű szerkesztését, esetleg egyéb, pl. GPS alapú tartalomszolgáltatás beépítését a munkafolyamatba, interaktív reklámok, stb. Emiatt egy jövőbeli kiadványszerkesztőnek jelentősen megnőhetnek a „terhei”, sok program, sokféle tartalom feldolgozásának képessége, multimédiás szoftverismeret, programozás mobil eszközökre, internetre. Remélhetőleg, ha ez megvalósul, nem egy embertől várják majd az összes új technológiai részfeladat megvalósítását, ami sajnos lehetséges, mert ez manapság is érezhető jelenség, a negatív minőségi következményeivel együtt (bár megjegyzem hogy ez igencsak Hungarikum). Már ma sem lehet egymás mellé tenni egy hazai és egy nyugat európai kiadványt a szerkesztők (tördelők) túlterheltsége miatt, a netes szolgáltatások minőségében és használhatóságában érezhetően és látványosan rosszul állunk, de ha ez tovább fokozódik, nem lesz az elektronikus eszközökre élvezhető minőségű és mennyiségű magyar nyelvű tartalom. Polihisztorok helyett vertikális szaktudás alkalmazására kéne felkészülni az új feladatok sokrétűsége miatt, szétválasztani az összefonódó területeket és mindent megfelelő szakemberre bízni, így lenne elkerülhető hogy mindenhez kicsit értő mek-mesterek szerkesszék a jövő magyar nyelvű elektronikus kiadványait.

Míg az előkészítést egy ilyen átállás nagyon pozitívan érinthet (több munka, több ember, többféle és bonyolultabb feladatok, gyakoribb frissítések), addig, ha a háttéripar nem figyel oda, csupán a hobbyból (megszokásból) papíralapon könyvolvasók, és a nyomtatott (nagyrészt csupán kültéri) reklámanyagok, dekorációk kivitelezésére fog korlátozódni a jelentősége, az is minimális példányszámban, és csak addig, amíg a kültéri reklámhordozók nem állnak át digitális táblákra. Ez nyilvánvalóan nem fog eltartani egy jóval több megrendelésre berendezkedett iparágat, ezért a már lejátszódott és még jövőben esélyes folyamatok hatására már ma fel kellene készülni tudásban és eszközben is. Az esélyes (de nem feltétlenül bekövetkező) folyamat fő kérdése az, hogy a tartalom előállítóját meg tudja-e az új rendszer fizetni akkor is, ha a tartalom digitális formában jelenik csak meg (és ezáltal másolhatóvá, letölthetővé válik). Ezek előállítása ma már technikailag sem probléma, amennyiben lesznek szerzők, úgy lesz tartalom is, kérdés ezek minősége és elfogadottsága. A hazai előkészítés és kivitelezés erre az egészre ma még semennyire sincs felkészülve, elveszíthetjük a minőségi szerzőket, és a polihisztorok alkalmazásával (a kiadványszerkesztők túlterhelésével) elveszíthetjük a minőségi kiadványok előállításának lehetőségét, kiábrándítva a piacot az új technológiából. A kérdés, hogy ez befolyásolja-e az eszközök és a velejáró előnyök elterjedését a fogyasztói oldalon.

A halhatatlanság halála

Nem szeretnék visszaélni Asimov remek, 1955-ben íródott regényének címével, most mégis ez jut eszembe, mert a könyveket és egyéb kiadványokat érintő változásokról szeretnék írni. Szokásomhoz híven ismét megkongatom a vészharangot, mert válságban a nyomdaipar, sőt második válságban, amely most akár az előkészítést is érintheti.

Hogy ennek kapcsán miért a fenti cím jutott eszembe? A nyomtatás kialakulásával a könyvek szerzői vagy azok élő alanyai, akkora presztízsre tettek szert, ami kvázi halhatatlanná tette őket. A nyomtatás elterjedésével, a napilapok/magazinok korszakában ez a tendencia tovább nőtt, aki számított annak publikálnia kellett, akiről (rendszeresen) publikáltak az a köztudatba bekerülve szerzett magának örök hírnevet, pozitív vagy negatív értelemben egyaránt. A nyomtatott anyagok kiadása és készítése a múltbéli (és mai) diktatúrákban erőteljes ellenőrzés mellett (volt?) lehetséges, így a cikkek/könyvek alanyai csak egy igen kemény szűrő után válhattak közkincsé.

A nyomdaiparnak jót tett a diktatúrák bukása, mind minőségi, mind mennyiségi értelemben. A mennyiségi fejlődés rengeteg munkát adott szerzőknek, tervezőknek, nyomdászoknak, mindamellett a megjelenés egyetlen módja volt egész addig amíg a TV/Rádió el nem terjedt, de ezek alapvetően nem veszélyeztették a nyomdaipar kétségtelenül központi szerepét.

A nyomdaipar első jelentős átalakulása a számítógépes kiadványszerkesztés elterjedésének idejére vezethető vissza. Ez az átalakulás kezdetben szinte csak javított a helyzeten. A nyomdászok és szerzők mellett az iparág már munkát adott informatikusoknak, informatikát használó nyomdai berendezések gyártóinak, szervizeknek. Mindamellett a tervezők megszabadultak attól a kötöttségtől, amit a hagyományos analóg technikák kényszerítettek rájuk, és szinte csak napilap és könyv formátumokban lehetett gondolkodni. Az iparág megjelenése felfrissült, bár a nyomdászoknak informatikai tudást kellett szerezniük, az nyomdászat informatikai hátterére nem lehet azt mondani hogy döcögősen indult volna, így az áttérés lényegében simán ment.

A nyomtatott média az internet elterjedésétől kapta az első jelentős pofont. Egyrészt a publikálás kizárólagos lehetőségét elvette a szakmától, másrészt az interneten fellelhető anyagok nagy része fölöslegessé teszi azok nyomtatott megjelenését. Míg a kezdeti időszak érezhetően lendített a szaksajtó helyzetén azzal, hogy magáról az internetről jelenhettek meg nyomtatott kiadványok, szaklapok, cikkek, szakkönyvek, mintegy kontraszelekcióként ezen kiadványok célcsoportja paradox módon tért át az internetes információszerzésre és publikációra, amit úgy is felfoghatunk hogy nem csak elhagyták a nyomtatott anyagok piacát, hanem a megszerzett tudással konkurenciát teremtettek az egész iparágnak. Ez a helyzet napjainkig jelentősen javult az internet javára, és jelentősen romlott a nyomtatott anyagok szempontjából.

Míg a nyomtatott sajtó egy részét gyakorlatilag elérte a végzete, a könyv népszerű műfaja még úgy ahogy tartotta a frontot, hiszen nem viszünk magunkkal computert sem egy nyaralásra, sem az esti olvasáshoz. Mindamellett hiába csökkentek a példányszámok, mivel ezzel párhuzamosan a választék nőtt, az előkészítéssel foglalkozók ebből nem éreztek sokat.

A hagyományos nyomdaipari tevékenységet nem is maga az internet alakította át, hanem az előkészítéssel kapcsolatos feladatok megváltozása, és a példányszám drasztikus csökkenése a választék bővülése mellett. A hagyományos analóg technikákat kisebb példányszámok miatt felváltja/felváltotta a digitális nyomtatás. Emellett el lehet mondani, hogy az előkészítést kiszolgáló háttéripar akár analóg, akár digitális rendszerben dolgozik, szinte 100%-ban hibatűrő lett. Ennek a hibatűrőségnek két következménye látható:

• Nem lehet technikailag elrontani egy tervet mert a háttéripar röptében javítja.
• Nincs szükség az előkészítés során sem ipari háttérismeretre, sem jelentős informatikai ismeretekre.

Ennek egyenes következménye, hogy a végeredmény szempontjából bárki készíthet nyomtatott anyagot, minimális az esélye hogy végeredmény nem éri el a kívánt szintet. Így ma kijelenthető, hogy a tervezői/előkészítői szakma felhígult, viszont bekerülhettek azok, akik tervezés szempontjából képzettek és/vagy tehetségesek, de nem tudnak/akarnak informatikai kérdésekkel foglalkozni.

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a folyamatot azt mondhatjuk, hogy a szakma úgy változott, hogy:

• Megszűnőben van az igény a klasszikus értelemben vett nyomdai tevékenységre, mert a publikáció kizárólagos lehetősége kikerült a szakma fennhatósága alól.
• A tervezési/előkészítői tevékenységgel szemben a háttéripar hibatűrő lett, tehát nincs szükség informatikusokra sem.
• A tartalomszolgáltatás mennyiségileg áttevődött az internetre.
  

Ez nagy érvágás mind a két területnek, hiszen a nyomdaipar szabályrendszerének ismerete már csak nosztalgiázásra jó, az előkészítéssel kapcsolatos informatikai kérdésekre pedig manapság nincs válasz csak az hogy "mindegy". Ez sajnos jelentős mennyiségű szakembert tesz fölöslegessé a szakmában, mindamellett a szakma technikai hátterét gyakorlatilag tanulni sem kell, mert nincs szükség mély háttérismeretre és a kiszolgáló iparággal való szoros technikai együttműködésre.

Azt lehet mondani, hogy ma az operátor fő feladata a tervezés.

Míg az előkészítéssel foglalkozó informatikai tevékenység átalakulását lezártnak tekinthetjük mintegy 5 éve, a kivitelezés egy újabb válság előtt áll. Ez pedig ez elektronikus könyv és lapolvasók elterjedése. Ennek a folyamatnak az elején tartunk, így nem lehet megjósolni ez hogyan és mennyi idő alatt megy majd végbe. De érdemes visszagondolni a mobiltelefonok nagyjából 20 éves rövid történetére, hogyan csökkentek az árak, hogyan bővültek a szolgáltatások, és hogyan váltotta fel a sima mobiltelefont a kézicomputer azaz az okostelefon, internettel és multimédiás szolgáltatásokkal, válaszható operációs rendszerrel, stb-vel.

Belátható, hogy az elektronikus könyvolvasók elterjedése mindössze két dologtól függ:

• Az árától
• És a beszerezhető tartalom árától és minőségétől

A könyvolvasók árai és minősége mára elérhetővé és elfogadhatóvá tették ezeket a berendezéseket, ami önmagában még nem lenne garancia az elterjedésükre. Az egyik legfontosabb kérdés az ezeken elérhető tartalom. Ezzel kapcsolatban pedig fontos momentum az, hogy a világ irodalmának nagy része (beleértve a magyar nyelvű tartalmakat is) már most is rendelkezésre áll, nagyrészt ingyenesen, amelyeket ezekre a berendezésekre szépen fel lehet tölteni. Nem kell 5 év, hogy a könyvolvasók kényelmetlenségeit, az üzemidőt, az olvashatóságot, a méretet, és az ezekkel kapcsolatos problémákat teljes egészében megoldják úgy, hogy ezek a berendezések egyre olcsóbbak lesznek közben.

Még egy párhuzamot hagy engedjek meg magamnak ezzel kapcsolatban. A mobiltelefonok (mobileszközök, kézicomputerek) és az informatika fejlődése a célberendezésektől az általános célú, bármire használható berendezések elterjedése felé mutat. Ez a fejlődési irány még nem egyértelmű a könyvolvasók/tabletek piacán, de valószínűleg az szükséges a továbbiakban, hogy ezek az eszközök egyre inkább ellássák egy hagyományos computer feladatát IS! miközben kényelmesen használhatóak maradnak méretben, súlyban, és üzemidőben.

Ez a tendencia és ezek az eszközök belátható időn belül szinte teljesen felszámolhatják a világ nyomdaiparát, bár ha szabad párhuzamot vonni, vannak gyűjtők akik még ma is bakelitlemezeket vesznek, ha egyáltalán megjelennek néha limitált példányszámban. A hanghordozó eszközök ilyen átalakulása egy pillanat alatt történt, mindamellett a terjesztést és ezzel együtt az egész iparágat is átalakította. Ez várható a nyomdai kivitelezés területén is a könyvolvasók elterjedésével.

Ezek mellett azt lehet(ne) mondani, a tartalom előkészítésére és megtervezésére akkor is szükség lesz, ha a kimenet csak a PDF-ig jut el, és nem kerül kinyomtatásra. Sajnos ennek is van alternatívája. Amennyiben a könyvolvasók az egyszerű tördeletlen szövegből képesek jól olvasható tartalmat generálni (és képesek) akkor nem lesz szükség előkészítésre sem. Az iparág rossz esetben szinte teljes egészében a magyar acélipar (és gépipar) sorsára juthat, vagyis nem lesz rá igény, csak most nem beszélhetünk majd helyi jelenségről. Meglehetősen sok jel mutat arra, hogy a tartalom ingyenességét már nem lehet feladni, hogy a publikáció lehetőségét már nem lehet visszaszorítani a nyomdaipar keretein belülre.


A nyomdaipar egészére olyan változás vár, mint amilyen változáson ment keresztül nemrég a zeneipar, és ez alapján talán könnyebb dolga van ennek az iparágnak, hiszen egyszer már lezajlott egy hasonló változás. Érdemes odafigyelni a megjelenő termékekre, azok elterjedtségére, használhatóságára. Az elérhető szöveges tartalom ennek megfelelően nem kevesebb lesz hanem több, nem kevesebbekhez fog eljutni hanem többekhez, viszont paradox módon az iparág egésze az előkészítéstől a kivitelezésig kevesebb embert tud majd foglalkoztatni.

Maradjunk végül a zeneipar átalakulásának analógiájánál:

• Az analóg tartalmakat teljes egészében felváltották a digitális tartalmak, amelyek minőségromlás nélkül másolhatóak. (Zene esetében a CD/DVD és MP3 stb..., szöveg esetében a PDF és e-könyv formátumok, stb...).
• A publikálás már nem csak a kiadók joga és lehetősége, így egyre inkább háttérbe szorul a szerepük.
• Nincs szükség szervezett terjesztésre, a tartalom kiadása és terjesztése függetleníthető a korábban kialakult gyakorlattól.
• A termék előállítása már nem igényel jelentős tudást, gépparkot, befektetést és apparátust.
  
• Egyre inkább rendelkeznek a szerzők azzal a tudással és informatikával, amellyel a saját tartalmukat elő tudják állítani és terjeszteni/értékesíteni tudják mindenféle közbenső csatorna kihagyásával.
• Kell egy olyan eszköz, ami minőségben, kényelemben és érzetben felváltja az analóg tartalomhordozó eszközöket. Ez is megszületett, az elterjedésére kell még várnunk egy cseppet.
  

5 év múlva olvassuk el újra ezt a cikket :)

CS4 testközelben - szövegtördelés

Míg a kreatív programok nagy részében időről időre van fejlesztési lehetőség, a szövegtördelés a nyomdaipar de főleg a tipográfia régen kialakult és elfogadott szabályai miatt nehezen reformálható, a szakma is inkább konzervatív mint haladó módon áll a szövegtördelés megújítását szolgáló új lehetőségekhez. A szövegtördelő programokról lehet azt elmondani, hogy több mint 10 éve maradéktalanul kiszolgálják a szakmát, tipográfiát érintő funkcionális újításra igen nehéz igényt támasztani vagy azt elfogadtatni.

Ennek ellenére a CSx programcsomag tördelőprogramjának, az InDesign-nek is időről időre meg kell újulnia. Hogy ez mekkora nehézségekbe ütközik, az jól látszik azon a görcsölésen, amivel új funkciókat próbálnak a programba építeni. Ezekről az újításokról a korábban itt publikált kereskedelmi értesítő ad részletes tájékoztatást.

A tördelőprogramok története érdekesen alakult. A kezdeti QuarkXPress, Pagemaker, Ventura hármasból mára gyakorlatilag az InDesign maradt. A Pagemaker-t pont az Adobe vásárolta fel, és bár felfedezhető pár hasonlóság a két program között, mára a Pagemaker ismerői eltévednének az InDesign menürendszerében. A valaha piacvezető QuarkXPress saját magát végezte ki azzal, hogy piacvezetőként 5-5,5 évig nem nyúlt a programjához, miközben az iparág gyakorlatilag áttért a lassan de biztosan fejlődő InDesign-ra. A későn ébredő Quark 7-es nem csak nem tudott olyan szolgáltatásokat nyújtani ami alternatívát kínálna az Indesgn-re, de hibák és kellemetlenségek tömkelege, supportproblémák is nehezítették az elterjedését. A 8-as verzióba beépítettek egy addig is ingyenes plugingyűjteményt (XPert Tools) és kijavítottak pár hibát. A Quark ezzel gyakorlatilag kivonta magát a forgalomból. Eközben az Indesign a CS2-es verziója óta remekül használható, stabil alkalmazás, valamint a Quark (4-es) dokumentumok közvetlen megnyitásával és a Quark-os billentyűkombinációk gyári kiválaszthatóságával segítette az áttérést.


Az Indesgn-re visszatérve, a CS2-es és CS3-as verziók között még felfedezhetőek fontosnak mondható tipográfiai és kényelmi újítások, de a CS3-CS4 verziók között már szinte csak a felület és pár elhanyagolható apróság jelent észrevehető de nem számottevő különbséget.

Mondhatnám, hogy a tördelőprogram már a korábbi verzió(i)ban is teljesen megfelelt nyomdaipari célokra. Ez így is van, mégis össze lehet benne szedni pár kényelmetlenséget. Az egyik a tartalomjegyzék generáló. Ez a modul a felvásárolt Pagemakerben (de említhetném az irodai célú Word-öt is) logikusabban működött, ezért elsősorban itt vártam előrelépést. A modul legnagyobb baja, hogy egy tisztességes többszintű tartalomjegyzék miatt 3-4 alkalommal is vissza kell térni a létrehozó dialógusboxba. Ennek fő oka az (és adott esetben ez is sok fölösleges kellemetlenséget okozhat) hogy a tartalomjegyzéknél nem a szinteket hanem a tartalomjegyzékbe integrált bekezdés stílusokat lehet formázni. Bár szintezni lehet őket, a stílus mégis az eredeti paragraph style-hoz kapcsolódik. Ez a Pagemakerben annyiban volt más, hogy minden tartalomjegyzékbe kerülő paragraph style automatán kapott egy a tartalomjegyzékhez kötődő másik stílust, valamint a tartalom jegyzés stílusai a szinteket formázták. Így gyakorlatilag egy lépésben elég volt azt létrehozni. A jelenlegi szisztémában egyszer létre kell hozni a tartalomjegyzéket, és első körben át kell állítani a tartalomjegyzék soraihoz kötődő SAME STYLE beállítást a TOC Body Text automatán létrehozott stílusra ( a Same Style mint alapbeállítás teljesen reménytelen hogy jó legyen). Mindezt stílusonként, ami munkacsoportban, nem összegyeztetett stílusnevekkel elég kellemetlen lehet. Ezután létre kell hozni a szintek TOC Body Text-től eltérő stílusait, és azt is rátenni egyenként a megfelelő szint megfelelő stílusaira. Majd azt a problémát ami abból adódik, hogy a különböző szintre került stílusokban nem csak a címsor hanem az oldalszám és a pontozás is más, ezt még karakter style segítségével kell korrigálni. A 4-es verzióban ezen érdemben nem változtattak, ehelyett a stílusválasztó listában elhelyeztek egy New Style elemet is, amin keresztül a szükséges bekezdéseket létre lehet hozni a kialakítás során.

A tartalomjegyzék készítés nehézségei mellett igen nehéz fogást találni a programon, ami az Indesign fejlődését is jelentősen korlátozza. A multimédiás és internetes lehetőségek egy ilyen programban nem csak azért tűnnek erőltetettnek mert nincs rá igény, hanem mert ezek az igények a programcsomag más elemeivel könnyedén megvalósíthatóak.

A program grafikai lehetősége annyival bővült, hogy egy objektumra most már a színátmenet készítés módszerével tehetünk átlátszóságot. Mindezt külön megtehetjük belső kitöltésen, kereten, és szöveges illetve képi tartalmon.

Említésre méltó még és valóban hasznos a Preflight ellenőrző funkció módosulása. A CS4-ben ez egyrészt valós időben mutatja a hibákat a dokumentum alján, másrészt a hibakezelés szempontrendszere egyszerűen de pontosan beállítható. Megadhatjuk például a felhasználható képek méretét és felbontását, színrendszerét, színterét, a felhasználható betűtípusokat, az alkalmazható színeket. Letilthatjuk vagy maximálhatjuk például a direkt színek számát.

A főbb modulok közül annyi apró változás történt még az egyébként igen remek táblázatkezelőben, hogy ennek tartalma is megjeleníthető és szerkeszthető a story-editorban (ami egyébként PageMaker-es találmány).

A stíluskészítés (ami talán a tipográfiai tervezés egyik legfőbb eleme) lényegében annyiban változott, hogy a Nested Style funkció most már a bekezdés felső megadott számú sorára is alkalmazható egy külön keretben (tehát a korábbi Nested Style-al párhuzamosan).

Mindent összevetve az InDesign nem azért nem fejlődik látványosan mert nincs konkurenciája vagy mert elhanyagolják, hanem mert a tipográfiai tervezés már remekül ki volt találva és meg volt valósítva számítógéppel 10-15 évvel ezelőtt is. Ezt megreformálni nem csak nehéz, hanem igény sincs rá. A tipográfia és a multimédia összekötése ebben a programban nem túl releváns, inkább görcsölés mint hasznos újítás, ugyan ezt gondolom az internetes kimenetekről.

CS4 testközelben - Photoshop

A sajtóanyag tanulmányozása után kíváncsi voltam a gyakorlatban milyen a CS4. Hozzá kell tennem nagyjából a CS2 csomag óta nincs igényem a fejlesztésre mert már az is mindent tudott. Sok dologban azóta azt a "trendet" látom hogy most is annyit tud csak másképp is tudja ugyan azt. A munkamódszerek lehetőségei bővülnek, kényelmesebbé válnak, a funkcionális választék viszont lassabban vagy viszonylag lényegtelen dolgokkal változik. Pár újításra ugyan rá lehet szokni idővel, de ezek nagy része olyan mint a jó bor az antialkoholistának: hogyha nem lenne sem hiányozna :). Az összehasonlítás ilyenkor a korábbi verzióval szinte önkéntelen, érdemes tudni miért váltson az ember ha upgradel.

A telepítés, első indítás

Származási hely: Adobe CS4

A CS3 telepítője igen lassú és nehézkes volt. Ha valami miatt le kellett szedni a programot, előfordult hogy használni kellett az Adobe által kiadott CS3 Cleaner, valamint az Installer Cleaner programokat, speciális útvonalakról kellett fájlokat törölgetni, esetleg egy registry editor-t is be kellett vetni az újratelepítés előtt, különben nem ment vissza a csomag arra hivatkozva hogy az előző telepítés még nem fejeződött be. Ezt az Adobe Reader telepítőjével is képes volt eljátszani a csomag. Az interneten komoly "irodalma" lett a korábbi verzió telepítési problémáinak. A minimális hardverigényre is furán vigyáztak: a nyomdai programcsomag 1GB RAM alatt nem települt, de a filmvágó és DVD menükészítő (ami jóval nagyobb erőforrásigényű) simán felment akármilyen gépre.

Származási hely: Adobe CS4

A CS4-hez 2GB RAM-ot és 2GHz-es dualprocesszort ajánlanak, de felmegy kevesebb memóriával ellátott gépekre is. A telepítéssel nekem egy gondom akadt, nem a telepítő által felkínált „standard” útvonalra akartam telepíteni, és ezt az útvonal hossza miatt végül nem engedte. Egy könyvtárral lejjebb viszont igen, így a többi DTP program közé lett ömlesztve az összes CS4 program egy-egy alkönyvtárba. A telepítésnél további kellemes meglepetésként ért hogy valamivel gyorsabbnak és zökkenő mentesebbnek tűnt mint a CS3 verzió volt.

A telepítés és a szokásos procedúra után nem volt semmi gond a nyomdai programokkal, láttam olyan gépet is, amin mind a CS3 mind a CS4 gond nélkül működött, viszont a Premiere nem indult el (mint a sajtóbemutatón sem). Rákerestem a hibára a felhasználói fórumokban, és kinél a vírusirtót, kinél a tűzfalat kellett kikapcsolni, de sokaknál ez sem hozott eredményt, nálam sem működött ez a két megoldás. Két hangkártya van a gépemben, egy alaplapi "gagyi" és egy stúdiós EMU ASIO kártya, az alaplapit le kellett tiltani, utána elindult a Premiere is. Ezt a problémát a gyorsan kiadott 100MB feletti upgrade sem oldotta meg, a két hangkártyával nem indul a Premiere.

Photoshop

Származási hely: Adobe CS4

Bizonyos szempontból az Adobe csomag egyik legismertebb legfontosabb eleme a Photoshop. Látványos, régi motoros, mindenki ismeri, mégha a használata fotós vagy nyomdai szempontból sokaknak gondot okoz. Ennek a programnak a felülete a "zászlóshajó" amihez próbálják hozzászabni a többi program felületét amennyiben ezt a funkciók megengedik.

Az ember azt gondolná, a sajtóanyag kínosan beszámol minden újításról hiszen nem példa nélküli az hogy egy program fejlettebb verzióira már nem vevő a piac, főleg PC rendszereken. Nos nem így van, a programot átnézve több újítást, apró figyelmességet talál az ember mint a sajtóanyagban. A felületet használva a "tabbed" módot szokni kell ha valaki nem teljes képernyőn szerkesztett korábban, de ez azokban a programokban amelyekben nem fontos egyszerre több dokumentum nyitvatartása, nem okoz problémát. A kinyitott teljes képernyős képeket a "fül" megfogásával lehet hagyományos ablakos módra váltani. A paneleken csak annyit venni észre hogy "elegánsabbak" lettek. A munkaterület elforgatása is újdonság, de csak bekapcsolt OpenGL támogatással. Ezt egy kis dialógus box is jelzi kikapcsolt állapot esetén, bekapcsolt állapotban pedig a lehetséges kompatibilitási problémákra figyelmeztet egy hasonló felugró ablak. Ez az újítás több nyomógombot is kapott a felső eszközsoron, és a használata is könnyű, problémamentes. Az OpenGL grafikus kártyákkal a képek nagyítása/méretezése is a korábbinál tisztább képet eredményez, ami sokat segíthet a pontos vágógörbe elkészítésén kisebb felbontású képeken is.

Látványosan megnőttek azok az internetes lehetőségek a programon belül, amin keresztül megoszthatjuk vagy beszerezhetjük a munkával kapcsolatos dolgokat. A Kuler lehetővé teszi hogy "színvilágot" töltsünk fel vagy le az internetről, a "Share my Screen" menüpont pedig egyenesen megosztja a képernyőablakot maximum 3 érdeklődővel. Hogy erre mennyire fogékonyak a felhasználók nem tudom, mindenesetre érdekes kezdeményezés a munka egy részének webes illetve interneten keresztül történő megosztása vagy felhasználása. Túlzásnak tartom hogy a program help-je is böngészőben jelenik meg egy internetes címről, ezt jobb lett volna meghagyni offline.

Származási hely: Adobe CS4

Az egyre erősödő keresztplatform jegyében a program több hardvert támogat mint korábban. A kifutó scannerek helyett a Camera Raw programmal a Photoshop a fejlett digitális kamerák Raw és Jpg képeit kezeli, de az import menüben digitális kamera/webkamera támogatást is találunk. Nekem nem jutna eszembe webkamerán keresztül nyersanyagot bevinni a programba, de lehet ha jobb minőségű eszközöm lenne látnám az előnyeit ennek a lehetőségnek.

A képekről minden korábbinál több információt tudhatunk meg, és többet rögzíthetünk ha szükséges. Mindezt egy nagy de átlátható "füles" panelen. Már csak az EXIF szerkesztés lehetősége hiányzik, amely a kacsolódó "File info" menüpontban található "import" nyomógomb alatt valamennyire rendelkezésre áll. Egyébként is jellemző az egész CS4 csomagra, hogy a meta-adatokat egyre teljeskörűbben olvassa ész szerkeszti ott ahol az lehetséges.

Bizonyára sokaknak fog tetszeni az Edit menüben, a transzformációk között elhelyezett "Content-aware scale" amely a képet úgy méretezi (paraméterezési vagy szelekciós kényszer nélkül) hogy a központi elemeket meghagyja és csak a hátteret méretezi át (addig amíg a méretezés bele nem ütközik az első fixen hagyott elembe). Mindezt egy layeren (de nem backgroundon). Érdekes lehetőség, és mindenképpen megkíméli az embert az esetleges kellemetlen szelekcióktól, ha a képet eredeti arányaitól eltérően kell felhasználni, a főbb elemek nem torzulnak. Az Almalap úgyis mindig arra vágyott, hogy a porban fekvő szürke macskát, és a szavannába alvó oroszlánt is lehessen kezelni. Most ugyan szelektálás nem történik, de ha nem lecserélni kell a hátteret hanem átméretezni, itt a megoldás rá. Kipróbáltam jó néhány képen, de nem minden esetben működött, sőt úgy látom csak akkor működik (nekem 4-ből 1 esetben) ha a háttér homályos vagy viszonylag egységes a színvilága, ellentétben az előtérbe helyezett figurától, ami lehetőleg kontrasztos legyen és éles határvonallal rendelkezzen. Ebben a funkcióban talán van annyi fejlődési lehetőség, hogy később paraméterezhető legyen, vagy a központi figura nagyjábóli szabadkézi elkerítése pontosítsa a program működését.

Származási hely: Adobe CS4

Származási hely: Adobe CS4

Az új úszómenük (panelek) közül azokat tartom leginkább hasznosnak, amelyek a mindennapi funkciókat könnyítik. Az egyik ilyen a "Mask" panel amely a vektoros és hagyományos maszkokat kezeli, egyesítve a "Select" menüpont legfontosabb funkcióit. Így lassan a Select menüpontot is elfelejthetjük. Az eszközsor hosszú idő óta bővült pár látványos elemmel, mégpedig a 3D elforgatás lehetőségével. A síkbeli Layer-t elforgathatjuk bármely szögállásban bármely tengely körül ami sík fotókkal operáló látszólagos térbeli munkát nagyban segíti.

Bármennyit is tud a Photoshop, a kétdimenziós főbb képszerkesztő műveleteket (már ha egyáltalán van ilyen, és nem csak a fotó korrekciója, előkészítése a cél) a Channels/Layers/Mask használatával nagyrészt el lehet végezni. Ebből a hármasból a maszkok (szelekciók) készítése mindennapos feladat. Míg a határozott körvonallal rendelkező tárgyak körbejelölésére egyértelmű eszköz a Paths, addig a szőrös/hajas/lombos figurákat már nem ennyire egyszerű kijelölni. Erre a Channels panel, vagy a Filter/Extract menüpontja alkalmasabb, de a CS4 verzióból eltűnt az Extract. Nem azt mondom hogy kedvenc eszközöm volt, de sok esetben jó alapot adott a későbbi pontosításhoz, használata pedig rendkívül egyszerű volt. Nyilvánvaló hogy az automata színérzékelésen és tolerancián alapuló szelekciók (varázspálca, mágikus és mágneses lasszók, Grow, Similar és társai) az Extract-hoz képest kevésbé használhatóak. Utánanézve az eltűnt Extract filter dolgának, többen nem csak hiányolják a filtert, hanem warez oldalakon is felbukkant a probléma „megoldása” vírusokra mutató linkek kíséretében. Ezért álljon itt a link a legális verzióhoz, ami letölthető az Adobe oldaláról a következő kiegészítésekkel együtt:

• Bigger Tiles
• Picture Package (ContactSheetII)
• ExtractPlus
• PatternMaker
• PhotomergeUI
• Web Photo Gallery (WebContactSheetII) plus presets
• script for Layer Comps to Web Photo Gallery
• Texture presets for Texturizer

Látványosan bővült az eszközsor 3D forgató- és torzító elemekkel. A 3D effekteket egy 3D Layers panel is segíti, ehhez viszont a 3D objektumot el kell készíteni egy arra alkalmas programban. 3D torzításokat eredetileg síkbeli képeken is elvégezhetünk, miután azokat "3D Postcard" formátumra konvertáltuk. Az ilyen célú konverziók az újdonságnak számító 3D menüből érhetőek el. Ekkor élővé válik a 3D panel is rengeteg beállítható paraméterrel.

Származási hely: Adobe CS4

A CS3-as verzióval egybeolvasztották a Photoshop-ot és az Image Ready webes grafikakészítő programot. Ez az egybeolvasztás furán sikerült, mert a CS3-ban elkészíthettük az animált GIF-et, de módosítás céljából már nem nyithattuk meg csak az első képkockát, amire semmisem figyelmeztetett, egy esetleges mentés után kereshettük a mozgás fázisait. Gondoltam mivel a CS4-ben szinte egy mini filmvágó programot kapunk idősávval, ez a probléma megoldódott, és a mozgó GIF-et itt kezeli a program. Rosszul gondoltam, maga az Open parancs továbbra is csak az első képkockát nyitja meg, de erre most legalább figyelmeztet, mentésnél ugyanis továbbra is elvész az animáció többi kockája. Az idősávon (és Layereken) Mov, Mpeg, Avi filmeket szerkeszthetünk. Az ilyen formában elmentett filmeket a program meg is nyitja, egy layer-re teszi, de az Animation panelen (az idősávon) lejátszhatjuk és ha kell kockánként szerkeszthetjük majd a megfelelő formában exportálhatjuk.

Származási hely: Adobe CS4

A Photoshop tehát...

Az Adobe óriási programcsomagjának vezető programja tehát a filmkészítés és 3D torzítás, 3D felületkezelés lehetőségeivel bővült látványosan és sikeresen, illetve panelre tettek pár olyan menüpontot, amit gyakran használunk, ezek közül a Mask és az Adjustment a két legértékesebb újítás. Az Adjusment panel esetében örültem volna ha a módosítások nem állnak vissza a 0 alaphelyzetbe mint ahogy az a menüpontban tették, hanem úgy működnek mint az Adjusment Layeren és megőrzik a beállított értéket. Fejlődtek a több képet egybeolvasztó eszközök is, HDR és panoráma kép készítés céljára. A sokat emlegetett "Content-aware scale" engem nem győzött meg, sok szituációban nem használható, és nem paraméterezhető. Az viszont érdekes, hogy egy film kockáit a Photoshop teljes eszköztárával szerkeszthetünk és módosíthatunk, miközben az Animated GIF képeket továbbra sem kezeli a program megnyitásnál. Ha valakinek elég ideje és türelme van így szinte bármit megtehet a filmmel amit egyébként egy képpel lehetséges, ha használja a Layereket még kevesebb időráfordítással is.

Illustrator CS4 - sajtóanyag

A fényképfeldolgozás, tördelés, vektoros grafikakészítés hármasával nagyjából ki is merülnek a hagyományos nyomdai előkészítéssel kapcsolatos feladatok. Mindhárom feladatra más-más szakember kellene, de sajnos a fenti három mellett általában még elvárás a html és a Flash/PHP ismeret is, ezért ez a program is tartalmaz keresztmédiás lehetőségeket, ami bemenetként szolgálhat a Flash és After Effects programokhoz. A grafika készítő programokkal alapvetően rajzszerű ábrákat, emblémákat lehet és érdemes készíteni, de az Illustrator például tele van olyan kreatív elemekkel, amelyekkel más művészi elképzelések is megvalósíthatóak. Az Illustrator-nak Macintosh környezetben a Macromedia felvásárlása után nincs konkurenciája, PC-s kollégáknál viszont a mára jóval bonyolultabb CorelDraw a piacvezető.

Származási hely: Adobe CS4

Az új Illustrator erőssége továbbra is a kreatív rajzolóeszközök környékén keresendő, a színátmenetek és átlátszóságok korlátozásoktól mentes használatában. Az átlátszóság például színátmenetekre is alkalmazható. Ez a program is kapott egy az Indesign-ben megjelent Smart Guides funkciót (eddig is volt, de elég zavaró volt hogy minden helyzetben egyezéseket jelzett). Már régóta hiányzott, most lett többoldalas (több táblás, Artboard-os) szerkesztési lehetőség. Fejlődött a Clipping mask képkivágások céljára, és ezek utólagos szerkesztésének lehetősége.

A felület változásai

A többi programhoz hasonlóan itt is lehetővé vált a „füles” azaz Tabbed nézet, ami azért lett aktuális, mert végre több „rajztáblát” használhatunk egy munkában. Ez nem egészen az mintha egy file-ban több oldalas Illustrator dokumentumokat készíthetnénk, pedig ez a többoldalas szerkesztés nekem régóta hiányzik innen is. Így ha egy munkának, grafikának több célja van, egy file-ban, de az ismétlődő részleteket különböző „rajztáblákon” tárolhatjuk, illetve a rajztáblák között lemásolhatjuk az azonos részleteket, és ezeket egymástól függetlenül módosíthatjuk. Az eszközsor (Control Paletta) is kapott egy „Artboard” eszközt, amivel ezeket létre lehet hozni és ha kell méretüket, vagy más tulajdonságaikat módosítani.

Új Artboard (rajztábla) készítése

1. Az új rajztábla többféleképpen is létrehozható. Egyrészt kijelölhetjük az oldalon létrehozott grafika egyes elemeit, és azokat új táblára helyezhetjük. Másrészt ha rétegesen rajzolunk, az egyes rétegek is új táblára kerülhetnek. Azonkívül kapott a felület egy „New Artborad” gombot, amivel rögtön új munkaterültet képezhetünk.
2. Amennyiben a megrajzolt ábrában vannak olyan elemek amelyek az új táblára is kellenek, úgy tegyük azt láthatóvá a Layers paletta segítségével.
3. Az új Artboard eszközzel jelöljük ki a szükséges elemeket, és azonnal rendelkezésünkre áll egy új tábla amelynek mérete egyezik a kijelölt elem(ek) méretével.
4. A Control palettán kattanjunk a „Move/Copy Artwork With Artboard” gombon.
5. Kattanjunk az új „artboard”-ra és helyezzük oda a grafikát ahová szeretnénk, ehhez használhatjuk az „okos” segédvonalakat is.
6. A munkaablak alatt kapunk egy listát, amelyben fel vannak sorolva a létrehozott „rajztáblák”. Itt gyorsan tudunk közöttük kapcsolgatni a tábla sorszámának kiválasztásával.
7. Ha kiválasztottuk a megfelelő munkát, kattanjunk a Control palettán az „Artboard Options” gombon a rajztábla tulajdonságainak beállításaihoz.
8. Az escape billentyűvel kiléphetünk ebből a szerkesztési módból.

A felület újításai nagyjából megegyeznek a CS4 többi hasonló termékével: „tabbed” nézet, „N-up view” egy vagy több dokumentum részleteinek egyidejű megjelenítéséhez, „Application Bar, Workspace Switcher” a munkafelület céljának legmegfelelőbb kezeléséhez. Több olyan funkció is palettát kapott amelyik eddig dialógusboxból volt elérhető, valamint bizonyos esetekben megkerülhetővé vált az úszópaletta használata is.

Több dokumentum egyidejű megtekintése

1. Macintosh gépeken ekkor legyen bekapcsolva az „Application Frame”. Ennek módja: „Window > Application Frame” menüpont kiválasztása. Erre PC gépeken nincs lehetőség (szükség) mert ott eleve saját ablakban fut az alkalmazás.
2. Nyissuk ki a munkához szükséges fájlokat az Open menüponttal akár többet is egyszerre.
3. A „tabbed” (füles) módszerrel kapcsolgathatunk a megnyitott oldalak között.
4. A menüsor alatti palettában a „3-Up view” módot válasszuk ki, értelemszerűen így 3 dokumentumot tudunk elhelyezni a képernyőn.
5. Ebben a nézetben egyszerűen megfoghatjuk a dokumentumok felső sávját, és más helyre vonszolhatjuk azt.

Munkaterületek közti gyors kapcsolgatás

1. Eddig is volt lehetőség pár előre felépített felület között válogatni (a Window menüben), illetve sajátokat elmenteni. Most a menüsor alatt egy lista segítségével kezelhetjük a különböző feladatok szerint felépített munkaterületeket. Válasszuk a „Typography” elnevezésű területet.
2. Ekkor azok a panelek, eszközök kerülnek előtérbe, amelyek a tipográfiai munkafolyamathoz szükségesek, mint pl. a karakter és bekezdésformázó úszómenük.

Rúgós panelek

A „rógós panel” funkció lehetővé teszi, hogy a kijelölt elemek mozgatásával hozzáférjünk a szükséges panelekhez (kattintások helyett).

1. Tegyük előre a kérdéses dokumentumot, ha netán „N-up” nézetben lennénk.
2. Válasszuk ki a lap alján azt az „artboard”-ot amin a szerkesztendő rajzrészlet van.
3. A kijelölő eszközzel kattintsunk az ábrán.
4. A kijelölt részletet vigyük a „transparency” panel ikonjára.
5. Ekkor a rajz a helyén marad, de a panel kinyílik, és lehetővé válik az átlátszóság beállítása.
6. Ismét válasszuk ki az előbbi rajzrészletet és vigyük a „Symbols” panel ikonjára.
7. Ez a panel is magától kinyílik, és ha kicsit több ideig tartjuk rajta a kijelölt elemeket, bekerülnek a szimbólumkönyvtárba.
8. Ugyan ezzel a módszerrel a megnyitott dokumentumok között is tudunk rajzokat, vagy azok kijelölt részleteit másolni. Egyszerűen vigyük a kijelölt görbéket a másik dokumentum területére, és ott helyezzük el.

Az ecset fejlődése

Az ecsetek további fejlődésen mentek keresztül. Az új funkciót „Blob Brush”-nak nevezi a program, aminek jelentése nagyjából folt, paca, de leginkább a szabadkézi rajzolást segíti. A funkcióját tekintve egy több szempontból is egyedire szabható ecsethegyről van szó, amelynek lehetőségei körülbelül megegyeznek a Photoshop festőecsetének lehetőségeivel. A méretállítási lehetőség mellett van szögállásunk kalligrafikus ecset létrehozásához, lekerekítésünk, torzítottságunk, elmosottságunk.

Az ecset használata

1. Kattanjunk kettőt az eszközsorban a „Blob Brush” eszközön. Ekkor megjelenik az eszközhöz tartozó beállítások választéka.
2. Itt állítsuk be az ecset tulajdonságait mintha csak a Photoshop-ban lennénk. Méret, oldalarányok, dőlésszög...
3. Ok.
4. Amennyiben ezzel az ecsettel dolgozunk, az látszólag folytatja a megkezdett objektumot, mintegy egybeolvad vele.
5. Festés közben lehetőség van az ecset színének megváltoztatására.
6. Festés közben az ecset méretének megváltoztatása is lehetséges. Az ecsettel felvitt rajz vagy minta utólag könnyen korrigálható a radír eszközökkel.
7. Amennyiben javítani szeretnénk a szabadkézi munkát szimuláló ecset vonalain, használjuk a radír eszközt. Erre az eszközre duplakatt, és a beállításokat lehetővé tevő dialógusboxban hasonlóképpen paraméterezhetjük a radírt mint korábban az ecsetet.
8. Ok.
9. Kezdjük javítani az ecsetvonásokat. Amennyiben a radír helyett mégis rajzolni szeretnénk, a Shift-B billentyűkkel visszakapcsolhatunk ecset módba.
10. Shift-E kapcsol vissza radír (Eraser) módba.

Már régi törekvés az Illustrátorban, hogy legalább a rajzolás élményét közelítsék az ebből szempontból előnyösebb helyzetben lévő Photoshophoz. Érthető, a pixeles munka kevésbé technokrata, ha úgy tetszik kevesebb korlátot állít a felhasználó elé. Nem hiába születnek pixeles képet vektorizáló programok. Ennek ellenére ne felejtsük el hogy a szabadkézi rajzoló program akkor is vektorokkal dolgozik ha az látszólag „Photoshoppos”, a program továbbra is vonalasan „gondolkozik”, csak a szerkesztési módik finomodnak.

A Blob Brush használata Isolation Mode-ban

Az Isolation Mode ebben averzióban tovább fejlődött. Kapott egy kis ikont, ami könnyebben felismerhetővé teszi az izoláció alakját, és több objektumot is elfogad: compund paths, gradient mesh objektumok, képek, és klipping maszkok is használhatóak.

1. Jelöljük ki a kérdéses területet a direkt szelekciós eszközzel (fehér nyil).
2. Jobb egérgombbal hívjuk elő a felugró menüt a kijelölt objektum felett, és használjuk a „Isolate Selected Path” menüpontot.
a. Ennek hatására ez az egy objektum marad kijelölve.
b. A Layers úszómenü ezt a görbét mutatja.
c. Deszelektáljuk a kijelölt görbét.
3. Kattanjunk duplát a Blob Brush eszközre, és állítsuk be az optimális ecsetméretet.
4. Válasszunk színt a keretnek a Swatches úszómenüből.
5. Rajzoljunk a kiválasztott ecsettípussal a kérdéses terület fölé.
6. Töltsük ki az ecsettel megrajzolt területet színátmenettel.
7. A Layers úszómenüben navigálhatunk nem csak a rétegek, hanem a csoportok elemei között is. Ezt most kis preview is segíti.
8. Az „Isolation Mode”-ból az Exit gombbal léphetünk ki amennyiben befejeztük a munkát.

Átlátszóság és színátmenet

A CS3 programokban már szinte tetszőlegesen lehetett variálni a színátmenet/átlátszóság kérdését, az Indesign-ban külön Transparency Vector szolgálta ezt, az Illustrator pedig tetszőleges alakot is felvevő Gradient Mesh eszközzel rendelkezett. A CS4 csomagban a színátmenethez hasonlóan készíthetünk átlátszóságot az Illustratorban is.

Színátmenet készítése

1. Válasszuk a színátmenet készítő eszközt az eszközsorból.
2. Ha van kijelölt görbe, a legutóbb alkalmazott színátmenetet érvényesíti rajta.
3. A színátmenet körvonalát egy pontvonal jelzi, amit meg lehet fogni, és kör alakú színátmenet esetén ellipszist lehet csinálni belőle.
4. A színátmenet ezzel a módszerre el is forgatható, nem kell külön dialógusboxban elvégezni a beállításokat.
5. Magát a színátmenetet is úszómenük nélkül lehet egyedire szabni, magán a képen. Nem csak a színátmenet alakját, hanem a belső elrendeződését is be lehet itt állítani, ami a korábbi verziók ismeretében könnyen felismerhető eszközöket tartalmaz.
6. A képen megjelenő „Gradient Bar” úgy szerkeszthető mint korábban a Gradient Panel. Duplakatt a színátmenetre, és megjelenik a színválaszték, hogy tetszőleges színt rakhassunk a kiválasztott töréspontra. Könnyen használhatjuk egy palettában a Swatches és a színkeverős módszert is.
7. Hasonló módszerrel lehet módosítani a meglévő töréspontok színeit is.
8. Amennyiben a színek rendben vannak, a rajzon megjelenő Gradient Bar (ami tulajdonképpen a néhai Gradient Vector továbbfejlesztett változata) beállíthatjuk a töréspontok pozícióját.

Színátmenet mentése és újrafelhasználása

1. A mentéshez már ki kell nyitni az oldalsó úszómenü jól ismert Swatches palettáját. Ehhez elég a színátmenetet rávinni az úszómenü ikonjára.
2. Térjünk vissza a rajzhoz, a Direct Selection eszközzel jelöljük ki a görbét.
3. Használjuk a swatches panelen a „new gradient fill” menüparancsot (papírlap a panel alján).
4. Amennyiben az elmentett színátmenetnek alakja (ellipszis), vagy szögállása van, ezek nem kerülnek elmentésre.

Átlátszóság a színátmeneten

A színátmenet most átlátszó színeket is tartalmazhat. Az átlátszóság a színátmenet hosszában bárhol bármelyik törésponton meghatározható.

1. Készítsük el a szükséges görbét (zárt objektumot), amiben szeretnénk alkalmazni ezt a funkciót.
2. Nyissuk ki a színátmenet panelt, és alkalmazzuk az alapértelmezésű, feketéből fehérbe átmenő színátmenetet.
3. Kattanjunk kettőt a színátmenet fekete pontján, és állítsuk át fehérre. A szín átállítása mellett ennek a pontnak állítsunk be átlátszóságot is az Opacity kontrol segítségével.
4. Az átlátszóságot is tartalmazó színátmenetnek is adhatunk szögállást, és a színek, színátmenetek helyét is tetszőlegesen állíthatjuk a vektor hosszában.
5. A színátmenet palettán a kis preview-re kattintva elmenthetjük azt a színátmenetek listájába a későbbi újrafelhasználáshoz.

A fenti példában a színátmenet vektor mindkét végpontját fehérre állítottuk (csak akkor látszik a hatása ha ráhelyezzük egy színnel kitöltött rajzra vagy görbére, így ez nagyjából olyan mintha egy színnel kitöltött dobozra tettünk volna változó átlátszóságot, mint ahogy az az Indesign-nem a Transparency Vector eszközzel lehetséges. Most nézzük meg mi történik ha színes területre szeretnénk átlátszóságot tenni.

1. A Layers panelen válasszuk ki azt a réteget illve körvonalat amelyikkel dolgozni szeretnénk.
2. Használjuk a Swatches palettát vagy a Gradient eszközt arra, hogy a kiválasztott körvonalba színátmenet kitöltés kerüljön.
3. A Gradient eszközön duplakatt, ez aktiválja a rajzon a színátmenet beállításait szolgáló eszközöket (on-objects control).
4. A színátmenet töréspontjain duplakatt, és definiáljunk tetszőlegesen különböző átlátszóságot rájuk.

A Clipping Mask és a Smart Guides fejlődése

Az Illustrator már korábban is tartalmazta mindkét funkciót. A Clipping mask lényegében egy határozott körvonal mentén tette lehetővé a képkivágást, amit utólag kényelmetlen volt átalakítani, a szelekcióhoz leginkább egy eldugott menüpontot lehetett használni, a Smart Guides pedig inkább zavaró volt mint használható mert lépten-nyomon egyezőséget mutatott. A Smart Guides most segítséget nyújt abban is, hogy a képkivágást is pontosan tudjuk pozícionálni és méretezni.

1. A Layers úszómenü segítségével különítsük el (Isolation Mode) azt a csoportot, ami maszkot tartalmaz.
2. Duplázzuk meg a rajztáblát (Artboard-ot) és húzzuk a munkaterület alá. Amennyiben be van kapcsolva a Smart Guides funkció, egy függőleges vonal fogja segíteni, hogy az új Artboard pontosan a korábbi alá kerüljön (függőleges vonalban).
3. Az új rajztáblán a kijelölő eszközzel válasszuk ki a kérdéses objektumot.
4. A Layers panelen húzzuk a kijelölt elemeket egy új, üres layerre.
5. Nyissunk ki egy másik képet (lehetőleg valami komplex rajzot) és azt tegyük át arra a rétegre amelyiken a maszkolt objektum is van. A méretezésnél, nem fontos az Infó palettát figyelni, a transzformációk jellemzői most a kurzor mellett megjelennek.
6. Az újonnan létrehozott layert nyissuk ki a layers palettában a kis háromszög segítségével. Ez legyen az a csoport, amelyik maszkolva van.
7. A szelekciós eszközzel kattanjunk kettőt a kivágott területen úgy, hogy a maszkolt területre helyezett rajz kívül essen. Ez aktiválja az Isolation Mode-t ami lehetővé teszi a maszk és a maszkolt objektumok szerkesztését úgy hogy kizárja a szerkesztésből a ráhelyezett rajzokat.
8. A Kontrol palettán kattanjunk az „Edit Clipping Path” gombon, a kivágás alakjának módisításához.
9. Ezután a maszkot mozgathatjuk és transzformálhatjuk.
10. Válasszuk ki a maszkolt csoportból az egyik objektumot, azt is elmozdíthatjuk a maszk területén belül.

Az így elkészült egymástól különböző „artboard-okat” elmenthetjük többoldalas PDF-ként (pl. storyboard céljára), vagy elmenthetjük vektorként az After Effects program számára. Az After Effects képes az artboard-on elhelyezett grafikákat külön-külön kezelni animáció céljára.

Appearance panel és Graphic Styles

Mind az Apperance, mind a Graphics Style panel is ismert lehet a korábbi verziókból. A Graphics Style panel segítségével korábban beállított és elmentett effekteket ismételhetünk meg különböző objektumokon, az Apperance panel pedig az ábrákon alkalmazott műveleteket aktuális állapotát rögzíti, amit törölhetünk vagy megváltoztathatunk.

Appearance panel

Az Apperance panel a CS4 verzióban már nem csak az alkalmazott effektek/kitöltések törlésére és módosítására való, hanem itt létre is lehet hozni ezeket, vagy egy kijelöltet több más rajzelemre érvényesíteni. A panel alján egy Add new stroke, Add new fill, és Add new effects áll rendelkezésre.

1. Nyissuk ki az Apperance panelt, és maradjon állandóan látható a munka során (be kell ehhez húzni oldalról a munkaterületre.)
2. Jelöljük ki a szelekciós eszközzel a szerkesztendő objektumot. Ez lehetőleg ne egy keret nélküli üres körvonal legyen.
3. Az Apperance panelben láthatóak a szelekción korábban alkalmazott effektek, kitöltések. transzformációk.
4. Jelöljük ki az Apperance panel egyik elemét.
5. Válasszuk a „Select > Same > Appearance Attribute” menüpontot. Ez kijelöli az oldal összes olyan elemét, amelyen a kijelölt elem Apperance menüben kiválasztott transzformációja végre lett hajtva. Remélhetőleg vannak ilyen elemek az oldalon, ha nincsen készítsünk párat.
6. Miután így kijelöltük azokat az elemeket amelyek hasonlóképpen vannak kitöltve/effektezve/transzformálva, kattanjunk kettőt az Apperance panel korábban kijelölt elemén.
7. Ekkor megjelenik az adott ranszformációhoz/effekthez/kitöltéshez tartozó dialógus box, amin keresztül minden kijelölt elemet egyszerre módosíthatunk.

A munka gyorsítása az effektek kikapcsolásával

1. Amennyiben sok, nehezen kiszámolható effekt van az oldal rajzelemein (árnyék, elmosás, átlátszóság) ezeket ideiglenesen kikapcsolhatjuk, ezáltal gyorsulhat az oldal megjelenítése.
2. Jelöljük ki az egyik ilyen „zűrös” objektumot, és az Apperance panelben kattanjunk az valamelyik nehezen megjeleníthető effektekre.
3. A Kontrol panelen válasszuk a Select Similar Objects gombon az Apperance Attribute menüpontot. Ezzel kijelöljük az összes hasonlóképpen effektezett elemet az oldalon.
4. Az Apperance panelen kapcsoljuk ki az effekt előtti szemet. Ezzel az egész oldalon kikapcsolhatjuk azokat a módosításokat amelyeket a vektoros szabályok szerint nehezen kiszámolhatóak és lassítják a megjelenítést. Ez akkor segít sokat, ha a görbéken komplex, bonyolult effekteket alkalmaztunk.

Graphic Styles

A grafikus stílusokban, mint a bekezdéseknél, elmenthetőek a az alkalmazott effektek.
1. Vigyük a Graphics Style panelt a munkaterületre.
2. Jelöljük ki a módosítandó elemeket.
3. Alkalmazzuk valamelyik effektet a kijelölt objektumokon.
4. Nyissuk ki az Apperance panelt, és adjunk a kijelölt elemekre kitöltést, keretet, és keretszínt igény szerint.
5. Az így véglegesített körvonalakat mentsük el Graphics Style-ba a „New Graphic Style” nyomógombbal.

„Separations Preview” és „color variations” Adobe Kuler-el és Live Color-al

A Separation Preview ismerős lehet azoknak, akik használják az Indesign korábbi verzióját. Igen hasznos funkció, hiszen a munkaterületen megjeleníthetjük és leellenőrizhetjük a színcsatornákat, azok helyességét. Ez az Illustratorban is igen hasznos lett volna, most a CS4 verzióval ez is bekerült a programba.

1. Válasszuk a „Window > Separations Preview” menüpontot, és kapcsoljuk be az „Overprint Preview” checkboxot.
2. A listában megjeleníthetjük vagy kikapcsolhatjuk az ott felsorolt színcsatornákat. Ez többek között jó a véletlenül alkalmazott direkt színkivonatok felderítésére, vagy annak ellenőrzésére, hogy a fekete területek alatt van-e alátöltés.
3. Ennek ellenőrzésére kapcsoljuk ki a fekete csatornát.
4. Válasszuk ki a feketével írt vagy rajzolt objektumokat.
5. Amennyiben nincs alátöltésük, használjuk a „Window > Attributes” manüpontban az „Overprint Fill” opciót.
6. Ezután láthatóvá válik az alátöltés a munkaterületen, valamint a „Fill” listában is az Apperance panelen.

Gyakran előfordul, hogy egyazon munkából több verziót kell készíteni más-más színvilággal. Erre már a korábbi verzióban is volt lehetőség, hogy egy adott munka színvilágát úgy változtassuk meg, hogy az harmóniában maradjon.

Most ez a funkció úszómenüt és új nevet kapott: Windows > Extensions > Kuler. A Kuler panelben lehetőség van arra, hogy internetes közösségek által létrehozott színsémákat keressünk. A Kuler panel tetején a keresőmezőbe írjuk be a keresett színséma feltételezett nevét. A panel alján megjelennek a találatok. Kiválasztva a nekünk tetsző színvilágot, használjuk a panel alján az „Add to Swatches” gombot. A letöltött színvilág így bekerül a Swatches panelbe, ahonnan már bármikor felhasználhatjuk.

Az elkészült munka átszínezése
1. A komplett színvilág megváltoztatásának módja a Live Color funkció. Nyissuk meg a Control paletta segítségével a „Recolor Artwork” (más néven Live Color) dialógus boxot.
2. Itt válasszuk az „Assign” fület, és jelöljük ki a nekünk tetsző színösszeállítást (amit többek között a Kuler segítségével is letölthetünk). A kiválasztáskor a színes munka annyi és olyan színeket fog tartalmazni, amennyit a kiválasztott színséma is tartalmaz.
3. Ok.

Ezzel a módszerrel, egyazon grafika több verziója is elkészíthető különböző célokból, nyomtatásra, szatyorra, pólóra, hirdetésbe, webre, filmhez. Ezeket a verziókat ma már nem kell külön dokumentumokban tárolni, csupán le kell másolni a grafikát vagy annak bizonyos elemeit különálló Artboard-okra, és azokon már egymástól függetlenül elvégezhetjük a módosításokat.

A rajztáblákra készített ábrákat kiexportálhatjuk többoldalas PDF-be, vagy akár 100 automatikusan elnevezett JPG képbe, vagy SWF formátumba. A Photoshop, Indesign, Flash programok beolvassák a több Artboardot tartalmazó Illustrator grafikákat, lehetővé téve hogy kiválasszuk a megfelelő rajztáblát a megnyitásnál. A Bridge láthatóvá teszi az Illustrator dokumentumba ágyazott egyes Artboard-okat.

Indesign CS4 - sajtóanyag

Míg a fotós programok fejlődését a mai alsó- és középkategóriás digitális gépek problémáinak kiküszöbölése (zaj, olcsó objektívek torzításai, színhibák, stb…), és a több képpel operáló technológiák (panoráma, HDR) és ezek automatizálása még ma is biztosítják, addig a kiadványszerkesztés nyomdai-tipográfiai részéhez mintha már nem tudnának hozzátenni az újonnan megjelenő tördelőprogramok. Éppen ezért ezeket a programokat már jó ideje más szálakon fejlesztik. Interaktív Flash, PDF, HTML, XML ki- és bemenetekkel látják el őket, programozhatóságuk javul, színkezelésük egyre inkább „bolondbiztos”, bizonyos tördelési funkciókat összevonnak, automatizálnak, egyesítenek, a tipográfiában bevált stíluskészítési és keresési módokat kiterjesztik az objektumokra is. Már lehetőség volt korábban is több stílus egybeolvasztására, automatikus stílussorrend érvényesítésére, reguláris kifejezések használatára a keresésnél, az Indesign CS3 verziójában kilencféleképpen lehet igazítani a sorokat. Mi jöhet még ezek után egy tördelőprogramban, ami miatt érdemes váltani?Az Indesign CS4-et a Creative Suite® Design Premium, Creative Suite Design Standard, és a Creative Suite 4 Master Collection tartalmazza.

A felület újdonságai

Származási hely: Adobe CS4

A felhasználói felület verzióról verzióra szépen fejlődik. A Photoshophoz hasonlóan itt is megjelenik a Tabbed (füles) nézet az egyes dokumentumok könnyebb eléréséhez. Ez már csak azért is hasznos, mert újabb platformmal bővült a program, nem csak nyomdai és HTML-XML, hanem Flash kimenete is van ebben a verzióban, amit most már szinte egyszerre kezelhetünk, és menühasználat nélkül ellenőrizhetünk. Macintosh gépeken kapott az Indesign egy „Application Frame” nevű szolgáltatást, ami nagyjából a PC-s „szülőablak” megfelelője lehet. Ez valószínűleg sokat fog segíteni azoknak akiket zavart hogy a dokumentum mellé kattintva a Finderben vagy más programban találták magukat.

Ugyancsak újdonság, hogy a Tabbed nézet mellett a több kinyitott dokumentumot szinte tetszőlegesen fel lehet helyezni az oldalra. Egy dokumentumot is megtekinthetünk ezzel több nézetben, vagy egy képernyőn láthatjuk a nyomdai, HTML és Flash kimenetet, ha olyan kedvünk van. „N-up view” néven lehet népszerű ez az új funkció.

A többplatformos kimenethez több előre beállított felületet kapunk, amely a szükséges paneleket helyezi előtérbe, a szükségteleneket pedig bezárja. Mivel a panelek száma már eddig is olyan nagy volt hogy egyidőben képtelenség volt kezelni őket, ez hasznos is lehet.

Interaktív nyomógombok

Az Indesign korábbi verzióiban is volt már minimális interaktivitás, amit PDF kimenetnél élvezhettünk leginkább. Film- és hanglejátszás, oldalak közötti navigáció, nagyítás, programindítás… Ezek a lehetőségek most kényelmesebben megtervezhetőek, hiszen kaptunk egy „Button Library”-t amiben vannak előre gyártott Play/Stop/Rewind nyomógombok, így ha ezek megfelelnek nem kell a gombok előállításával bajlódnunk. Ugyan csak beépült az interaktivitást kezelő felületbe ezeknek a gomboknak a „Swap” funkciója (egérművelet hatására megváltozik a beillesztett kép). Mindenképpen kényelmesebb ezeket a lehetőségeket úszómenükben kezelni mint dialógusboxban (ami szöveges tartalom esetén duplakatt-ra nem is jött elő a CS3 verzióban), így ez a korábban már ismert szolgáltatás most jóval könnyebben beállítható.

Példánkban egy interaktív Flash projectet kezdünk el az Indesign-ban, navigációs gombokkal, hypelinkkel, végül oldalak közötti áttűnéssel.

Adjunk navigációs gombot minden oldalhoz:
1. A munkafelületet kapcsoljuk „Interactivity” módba a menü alatti sorban. Ez a felület azon elemeit teszi előtérbe, amelyekre ehhez a Flash kimenetű projecthez szükség van.
2. A „Pages” úszómenüben válasszuk duplakattal az „A-3 Column Grid” mesteroldalt (szükséges hozzá az előkészített minta amiben minden könnyebb mint a valóságban, ha ez nincs, egyszerűen készítsünk üres oldalakat tetszőleges szöveges és képi tartalommal).
3. A munkaterület alján találunk két nyomógombot előkészítve (ha nem, a Button eszköz segítségével egy dobozba importáljunk képeket, lehetőleg ellenkező irányba mutató háromszögeket vagy nyilakat).
4. Jelöljük ki mind a kettőt, majd helyezzük a dokumentumoldal aljára a segédvonalra. Ezek lesznek az oldalak között léptető nyomógombok.
5. Jelöljük ki csak az egyik háromszöget (vagy nyilat).
6. Használjuk a „Buttons” úszómenüt az oldalsó dock-ból. Most ebben az úszómenüben láthatjuk mindazt, amit korábban egy dialógusboxban, vagyis itt lehet az egéreseményhez „akciót” kötni. Mindenképpen egyszerűbb a tartalommal rendelkező gomb esetében mint a korábbi verziónál.
7. A Rollover gombok beállítása következhet, az egér „normál”, „felette” és „click” állapotához rendelhetünk hozzá ha kell három különböző (színű) képet is.
8. Válasszuk a „Normál” állapotot.
9. A gomb feletti eseménykezelőben adjunk nevet a gombnak: „Next Page”.
10. Rendeljünk akciót (eseményt) is a gombhoz a névnek megfelelően: a „+” nyomógomb segítségével: a „Go To Next Page” funkciót válasszuk ki.
11. A másik nyomógombbal (háromszöggel) hasonló képen kell eljárni, csak az egéresemény hatására a „Go To Previous Page” eseményt válasszuk ki.

Az így elkészült interaktív oldalt már nem csak PDF-ben, hanem Flash kimenetben is tesztelhetjük.

Hiperlinkek beállítása és tesztelése
1. Győződjünk meg róla hogy az „A-3 Column Grid” nevű mesteroldalon vagyunk (ha nincs ilyen nem baj, jó egy üres mesteroldal is).
2. Az úszómenük közül most a „Hyperlinks” nevű panelt vegyük elő.
3. A szövegszerkesztő eszközzel válasszuk ki azt a szöveget, amit linkké akarunk alakítani (ha nincs, egy szövegdobozba gépeljünk be egy tetszőleges URL címet) és másoljuk clipboard-ra amennyiben a szöveg tartalma maga az URL cím.
4. Válasszuk a „New Hyperlink” gombot a Hyperlink panelen.
5. Töltsük ki a feljövő dialógus box URL mezőjét értelemszerűen, a http:// után írva (vagy másolva) a kívánt címet. Ugyan itt beállíthatjuk a linkek szövegstílusát előkészített Character Style alapján, valamint a dokumentumon belüli megjelenését az Apperance keretben.
6. Válasszuk az „Invisible Rectangle” pontot a „Type/Appearance area” menüből.
7. Válasszuk a „None”-t a Highlight menüből.
8. OK.

A korábban kiválasztott szöveg most Hyperlink-ként működik a mesteroldalon, ami a Hyperlinks palettán is megtekinthető. A link működése az Indesign-en belül is tesztelhető:
1. Kattanjunk a hyperlinkké alakított szövegen, vagy az úszómenüben válasszuk ki az URL címet.
2. Kattanjunk a „Go To Destination” gombon az úszómenüben.

Ezután az alapértelmezésű böngészőben megjelenik az oldal, amennyiben a linket sikerült helyesen megadni az URL mezőben.

Mozgó áttűnések az oldalak között

Ugyancsak nem nyomdai funkció az oldalak közötti áttűnés lehetősége a kiadványszerkesztőben. Mind Flash, mind pedig PDF kimenetnél használható. Prezentációk készítésére is alkalmas lehet, amennyiben valaki kiváltaná a Power Point irodai alkalmazást, vagy egyszerűbbnek tartja az Indesign ilyen célú felhasználását mint magát a Flash-t.

1. Válasszuk a „My_Check_Mag_Preso.indd” legelső oldalát a Pages úszómenüben. Ha nincs mintánk, vegyünk elő egy tetszőleges többoldalas kiadványt, lehetőleg olyat amiben a képek dominálnak. A legjobb erre a célra valamiféle prezentáció.
2. Válasszuk a „Page Transitions”-t a Pages palettából. A „Page Transitions” dialógus box megjelenik.
3. Válasszunk áttűnést úgy, hogy legyen kiválasztva az „Apply To All Spreads” kapcsoló.
4. OK.

Az előbb beállított áttűnési mód egyedire szabható a „Page Transitions” panelen. Itt lehetőség van az áttűnés sebességének, irányának átállítására. Az elkészült animációt (prezentációt) SWF export után tekinthetjük meg.

SWF kimenet készítése

Miután navigációs gombokat, hyperlinket, és áttűnést készítettünk az oldalunkra, készítsük el a Flash kimenetet.

1. Amikor a megfelelő dokumentum aktív, válasszuk a File/Export menüpontot.
2. A Format listából az SWF elemet használjuk erre a célra.
3. Az Indesign SWF-re cseréli a kiterjesztést. Ezután válasszunk alkönyvtárat a mentéshez (exporthoz).
4. A lehetséges beállításokhoz egy meglehetősen nagy, „Export SWF” dialógus box jelenik meg ezután.
a. Itt kiválaszthatjuk az SWF file méretét monitorhoz vagy browserhez igazítva.
b. Legenerálhatjuk a HTML file-t, amiben majd megtekinthető a Flash kimenet beágyazva.
c. A tartalom Flash-ben módosítható szöveggé alakítható.
d. Az „Interctive Page Curl” opció elsősorban az nyomdai oldalpárok Flash exportálásához használható.
5. Ok.
6. Ha figyelmeztetés érkezik az átlátszó vagy interaktív elemekkel kapcsolatban, használjuk az Ok gombot a folytatáshoz. Az átlátszó elemek (árnyékok, elmosások) problémát jelentenek a kimenet számára, mert bitmappá kell alakítani ezeket a területeket.

Az export után a Flash prezentáció megtekinthető a kinyíló alapértelmezésű böngészőben.

Az elkészült Flash kimenet ellenőrzése:

1. Vigyük az egeret az oldalt léptető nyilak felé, ellenőrizzük le a „Swap” effektet.
2. A nyilakra kattintva nem csak új oldalra léphetünk, hanem az oldalak közötti áttűnés is megtekinthető.
3. Végül ellenőrizzük le, hogy a hyperlinkké alakított szöveg a megfelelő oldalt nyitja-e ki a böngészőben.

Újdonságok a Print Layoutban

Bár úgy tűnik a kiadványszerkesztő programok nagyrészt internetes/PDF-es interaktív funkciókkal bővülnek, a nyomdai munkafolyamaton is tudnak változtatni az új verziókban. Ez további automata funkciókat jelent, több objektum és oldalelem együtt kezelését, jobb együttműködést a többi Adobe programmal, amelyek bemenetként szolgálhatnak az Indesign számára.

Pontos transzformációk Smart Guides (intelligens segédvonalak) segítségével

A Smart Guides segítségével gyorsan elhelyezhetjük, átméretezhetjük, elforgathatjuk az oldalon elhelyezett dobozokat egymáshoz képest vagy az oldalhoz képest menüpontok használata nélkül. A Smart Guides akkor látszik a transzformációk közben, amikor az objektum közelében van, így a dobozt a segédvonalhoz lehet igazítani a pontos elhelyezés érdekében. A Smart Guide eltűnik ha felengedjük az egérgombot és befejezzük a transzformációt.

A Smart Guides megjeleníthető vagy eltüntethető az Interactive View / Grids & Guides segítségével. Két különleges „intelligens segédvonal” létezik: Smart Dimensions és Smart Spacing. Ezek ki és bekapcsolhatók a Preferences/Smart Guide Options/Guides & Pasteboard menüpontban.

Smart Align

Amikor elhelyezzük a kép és szövegdobozokat az oldalon, automatikusan megjelennek azok a vonalak, amelyek az oldalhoz vagy a közeli objektumokhoz képesti elhelyezést segítik. A dobozok széleihez és középvonalaihoz képest lehet ezzel a módszerrel könnyedén hozzáigazítani a dobozokat.

Próbáljuk ki:
1. Kapcsoljunk „Advanced workspace” módba. Ez a mód mindent megmutat az oldalon.
2. Nagyítsunk nagyjából 300%-ra.
3. Legyen az oldalon két különböző méretű képdoboz képpel. Az egyiket mozgassuk a kijelölő eszközzel, és amikor a középvonaluk egybeesik, a megjelenő „okos” segédvonalakra automatikusan ráragad a mozgatott objektum.
4. Tovább folytatva az egyik doboz mozgatását, a felső vagy az alsó vonalak együttállásánál is hasonlót tapasztalhatunk.

Smart Dimensions

Átméretezésnél is megjelennek az intelligens segédvonalak. Ezek a transzformáció közben jelennek meg, amikor a doboz pont akkora mint egy közeli objektum valamelyik kiterjedése. Így egyszerűen egyforma pozícióba, majd azonos szélességűre és magasságúra transzformálhatjuk a dobozokat.

Próba:
1. Tegyünk két különböző szélességű fotót egymás mellé az oldalon.
2. A szélesebb dobozban lévő képet kezdjük el vágni a doboz oldalának behúzásával.
3. A Smart Guide jelezni fog amikor a két doboz egyforma széles.

Smart Spacing

A méretezés és a pozíció mellett a képek közötti távolságtartás is automatikusan egyformára állítható. Ha például két doboz között már adott a távolság, egy harmadik doboz is könnyedén elhelyezhető azonos távolságtartással.

Próba:
1. Legyen három képdoboz egymás mellett az oldalon.
2. Állítsuk be az első kettő között a kívánt távolságot.
3. A harmadik doboz mozgatásával automatikusan elérhetjük hogy az első kettő között beállított távolságot tartsa.

Smart Rotation

Végül a méretezés, mozgatás és távolságtartás mellett a forgatás is hasonlóan könyebbé válhat ezekkel a módszerekkel. A forgatott doboz szögállása így azonos lehet egy már elhelyezett doboz szögállásával, vagy logikusan viszonyulhat saját eredeti szögálláshoz.

Próba:
1. Legyen több képdoboz az oldalon egymás közelében.
2. Az elsőt forgassuk el a korábbi verziókban ismert módon.
3. Kezdjünk el forgatni egy másik képdobozt is. A Smart Guides megjelenik és segíti a forgatást amikor megegyezik két (vagy több) közeli doboz szöge.

Az intelligens segédvonalak tehát sokat segítenek a dobozok szabadkézzel való elhelyezésén és transzformálásan. Az elhelyezés tekintetében a pozícionálást, az azonos távolságok beállítását és a forgatást segítik, transzformációknál pedig az egyformára méretezést illetve a vágást. Ez a funkció az import után közvetlenül is működik a képdoboz elhelyezésekor. Mivel egyszerre több kép is importálható, majd egymás után elhelyezhető az oldalon, a Smart guides segítségével eleve egyvonalba, azonos méretekkel helyezhetjük el a képeket, szükségtelenné téve az utólagos módosításokat.

A Smart Guides már ismerős lehet azok előtt akik az Adobe csomagot jól ismerik, hiszen az Illusztrátor programban ez a funkció már régóta benne van. Ott egy kicsit idegesítő is, amikor munka közben lépten-nyomon megakad az egér mert az éppen kijelölt vonal vagy ábra valamely tulajdonságában már egyezik egy másikkal. Itt azzal könnyítenek ezen a helyzeten, hogy különböző szempontok szerint ki- és bekapcsolhatóvá tették a segédvonalakat és ezzel szűkítették a szempontokat. Alapértelmezésként a Smart Guides minden vonala be van kapcsolva.

Dokumentumhoz csatolt elemek

Egy komplex kiadvány esetén kezelni kell a dokumentumhoz csatolt elemeket. Emiatt új Links panelt kapott az Indesign. Több információ jeleníthető meg például a beágyazott képekről: metaadatok, copyright, méret, eredeti és effektív felbontás, stb… Az új panelen a megjelenő adatok is egyedire szabhatóak.

Példa:
1. Deszelektáljuk az összes oldalba illesztett elemet.
2. Nyissuk ki a Links úszómenüt.
3. A panel alján egy háromszög segítségével nyithatjuk ki az információs sávot.
4. Itt három újdonságot is láthatunk:
a. Ha egy kép többször van felhasználva a kiadványban, ezeket csoportba gyűjti. A csoportot a kép neve előtti kis háromszöggel lehet kinyitni és bezárni.
b. A lista preview képet kapott, így a kép maga könnyebben azonosítható.
c. Végül a képek melletti oldalszám „hyperlink”-ként működik, amivel az adott oldalra (képre) ugorhatunk.
d. Végül hogy mit akarunk látni a Links panelen a képből kiolvasott meglehetősen nagy információhalmazból, azt egyedire szabhatjuk mind a képhez tartozó oszlopok, mind a panel alján megjeleníthető információs sávra vonatkoztatva.
5. Amennyiben a Links panelt megfelelő szélességben használjuk, a táblázat oszlopaiban láthatjuk a képek színterét, eredeti és effektív felbontását, horizontális és vertikális méretezését.

Ha a képek és egyéb beillesztett grafikák mellett megjelenő információ így is kevés lenne, használhatjuk a panel alján megjelenő információs részt. Itt hosszasan felsorolja a program a kép minden lényeges tulajdonságát és az összes metaadatot (ez is egyedire szabható).

A munkaterület elforgatása

A CS4-es Photoshopban is hasonló új elforgatási lehetőség akkor hasznos az Indesgn-ben, ha az oldalon elforgatott szövegdobozokban is van tartalom. Ezek szerkesztése egyszerűbb, ha magát a munkaterületet forgatjuk a megfelelő állásba. A munkaterületet logikusan a Pages úszómenü segítségével lehet megfelelő szögbe állítani a Rotate Spread View menüpont segítségével. Ugyan az a lehetőség rendelkezésre áll a View főmenüben is. Az elforgatás nem befolyásolja a nyomtatás vagy az exportálás orientációját. Ha végeztünk, a „Clear Rotation” menüpont segítségével térhetünk vissza az eredeti állapotba. Az elforgatott oldal vagy oldalpár mellett körbeforduló nyilak jelzik a műveletet, ezen nyilakra kattintva a forgatás szöge átállítható vagy törölhető.

Táblázatszerkesztés

A kiadványszerkesztők kezdeti verzióiban nem voltak fejlett táblázatkezelési lehetőségek. A Quark korai verziói egyáltalán nem vagy csak pluginnel, a Pagemaker csak vektorgrafikus szerkesztővel volt képes táblázatok beillesztésére. Az Indesign korábbi verzióban a táblázatkészítő az egyik legjobban sikerült modul, sokat tud, könnyen kezelhető, stílusokhoz köthető a forma (cella és táblázat szinte egyaránt), és sokminden automatizálható.

A CS4 verzióban a táblázat tartalma a Story editorban is szerkeszthető. Ez akkor hasznos ha az egész fejezetet kell például korrektúrázni táblázattal együtt. A Preferences/Story Editor Display menüpontban egyedire szabható, mit akarunk látni a táblázat (és a fejezet) formai megoldásaiból. A Story editorban végrehajtott változások azonnal érvényesülnek az oldalban. További újdonság, hogy a cellákhoz is lehet szöveges üzeneteket (megjegyzéseket) fűzni ami főleg munkacsoportos megoldás esetén hasznos.

A Story editor lebegő ablakként jelenik meg a munkaterület felett, itt ikon jelzi a táblázat kezdetét és a cellákat, valamint a beillesztett képeket. A táblázat celláiban a korábbi verzióknál megszokott módon láthatjuk a szöveg túlfutását (piros vonal utáni rész).

Megjegyzés a cellához fűzve

Megjegyzés (Note) köthető a táblázat celláihoz is. A megjegyzések segítségével úgy tájékoztathatjuk kollégáinkat a dokumentummal kapcsolatos dolgokról, hogy az még véletlenül sem kerül nyomtatásra vagy exportálásra.

1. Ehhez először usernevet kell választani hogy az üzenet olvasója azonosíthassa a feladót. File/User menüpont.
2. A szövegszerkesztő kurzort tegyük a cella elejére.
3. Válasszuk a Type > Notes > New Note menüpontot. A megjelenő panelbe írjuk be a megjegyzésünket.

A megjegyzés beszúrása után a kis sárga „csokornyakkendő” jelzi a megjegyzés helyét. A cellába állva a Notes panelben mindezt el is lehet olvasni. A megjegyzések a Story editorban is megtekinthetőek a bal oldalon.

Szöveges kereszthivatkozások

A Quark kiadványszerkesztőben már a 7-es verzió óta van egy hasonló funkció, amivel az azonos szöveges tartalmi elemeket meg lehet ismételni ha kell különböző kimenetre készült platformokon is, de egy kiadvány különböző oldalain is. A kereszthivatkozások kezelése új úszómenüt kapott a CS4-ben, bár ez inkább tartalomjegyzék készítés célravezetőbb módja lehet színes, egyedi tartalomjegyzékű magazinok esetében, amelyeket a korábbi TOC menüpontok segítségével nem lehetett elkészíteni. Ez nem baj, mert véleményem szerint az Indesign tartalomjegyzék készítője bonyolult és logikátlan volt a korábbi verziókban, a Word vagy a néhai Pagemaker tartalomjegyzék generálója is jobban használható (volt?). A kereszthivatkozás tartalmazhat szöveget, mint például fejezetcímet, vagy például oldalszámot. A szöveg beszúrható a bekezdés stílusa alapján is. Amikor módosul a hivatkozás alapja, (cím, oldalszám, esetleg át helyezés történik) a beszúrás helyén is frissíthető a tartalom.

Készítsünk kereszthivatkozást

1. Jelöljük ki a „T” eszközzel a beillesztési helyén található címet vagy szöveget.
2. Töröljük ki de a kurzor maradjon a szöveg helyén.
3. Használjuk a „Type > Hyperlinks & Cross-References > Insert Cross-Reference” menüpontot.
4. A feljövő dialógusboxban megjelennek a dokumentumban alkalmazott bekezdés stílusok.
5. Válasszuk ki a megfelelő bekezdés stílust, amellyel a szükséges szöveg már meg van formázva.
6. A destination keretben megjelenik a kiválasztott stílussal írt szöveg, azt is válasszuk ki. Amikor kiválasztjuk a bekezdést a dialógusboxban, az Indesign beilleszti azt oda ahol előzőleg a kurzort hagytuk.
7. Alapértelmezésben a bekezdés mellett megjelenik az oldalszám is. Ez a dialógusbox alján lévő keretben kikapcsolható, a beszúrt szöveg formailag karakter stílussal megformázható.

Amennyiben a kereszthivatkozás formailag nem felel meg számunkra a beszúrás helyén, az „Cross-reference format” segítségével egyedire szabható.

Kereszthivatkozás formátum készítése

A kereszthivatkozások formailag is átalakíthatók. Erre szolgál a „Cross-Reference Format” dialógus box. Itt lehetőség van új stílus létrehozására, vagy a meglévők módosítására.

1. A bekezdések listája alatt egy „+” jel segítségével készíthetünk új stílust. Az Indesign ekkor megduplázza a kijelölt stílust, és lehetőséget ad az átnevezésre.
2. Ezután lehetőség nyílik a szükséges karakterstílus kiválasztására.
3. Az oldalban a hivatkozás automatikusan az új stílus szerint jelenik meg.

Mivel a kereszthivatkozások és a hyperlinkek közel állnak egymáshoz, mindkettő megjelenik a Hyperlinks panelben. Itt lehetőség nyílik újabb hivatkozások létrehozására, valamint a dokumentumban is könnyedén megtalálhatjuk ennek segítségével a hivatkozások és linkek helyét.

Ha tartalmilag megváltoztatjuk a hivatkozást az eredeti helyén, azt frissíteni kell a kimenet elkészítése előtt. Erre szolgál a „Type > Hyperlinks & Cross-Reference > Update Cross-Reference” menüpont. Ezzel az új lehetőséggel magazinoknál szokásos, a hagyományosnál jóval bonyolultabb elrendezésű tartalomjegyzék is készíthető.

Feltételes szöveg készítése

Előfordulhat, hogy több nyelven, vagy különböző földrajzi szempontok szerint kell ugyan azt a tartalmat publikálni. Ilyenkor vannak olyan részek, például mértékegységek, árak, amelyek különböznek. Ezek kezelésére lett kitalálva a „conditional text” (feltételekhez kötött szöveges tartalom) szolgáltatás.

Korábban a különböző tartalmi verziók elkészítéséhez Layereket vagy új Layoutot kellett használni. Most már elég lesz hozzá egy szövegdoboz is, amelyben a megjelenő szöveg mennyisége feltételrendszerhez köthető.

1. A szövegdobozba be kell importálni a különböző nyelvi vagy földrajzi verziókba szánt tartalmat. Árak használata esetén egymás után be kell írni a termék árát minden szükséges pénznemben és formában egymás után, különböző mértékegységeknél hasonlóképpen kell eljárni.
2. Jelöljük ki a szövegdoboz tartalmát (Select All)
3. Sok máshoz hasonlóan a „Conditional Text” szolgáltatás is külön úszómenüt kapott. A Window > Type & Tables menüpontból lehet előhívni.
4. Használjuk a panel alján a papírlapot új feltétel létrehozásához.
5. Adjunk nevet a feltételnek.
6. Hozzunk létre annyi feltételt, amennyire szükség van. Egy többnyelvű árlistában például minden nyelv kapjon egy-egy feltételt.
7. Ezután a „T” eszközzel jelöljük ki az árakat (különböző tartalmi elemeket) egyenként, és a „Conditional Text” panelen értelemszerűen válasszuk ki a szükséges elemet.
8. A feltétel neve előtt található oszlopban a szem segítségével lehet eltűntetni vagy megjeleníteni a szükséges részt.
9. Amennyiben a szövegdobozban ilyen módon elrejtett szöveg van, a rejtett karakterek megjelenítése után egy „^” jel mutatja a kikapcsolt tartalmi állapotot.

A fenti folyamatban könnyű elkeveredni, ezért a létrehozott feltételek állapotát el lehet menteni egy „Condition Set”-be. Ez nagyrészt hasonlít a Photoshop „Layer comps” szolgáltatásához, ami a Layerek látható és rejtett állapotát tárolja bonyolult rétegződés esetén. A feltételesen megjelenő szövegekkel el lehet készíteni egy kiadvány rövid és hosszú, vagy nyomtatott és PDF verzióját is. Ezzel, ha a formai különbségek nem számottevőek, több nyelvi vagy területi verzió is elkészíthető egy dokumentumban a Layerek használata nélkül.

"Okos" szövegtördelés

Nyilvánvaló hogy a Conditional Text problémákat okozhat abban az esetben, ha a feltételek alapján megjelenő tartalmak hossza nem egyezik meg. Egy-egy mértékegység, szimbólum, pénznem különbözősége még kezelhető lenne, de ez a funkció használható hosszabb szövegek feltételhez kötésére is. Erre az esetre találták ki a "Smart Text Reflow" szolgáltatást.
Ennek egyik újdonsága, hogy a fejezet szerkesztése közben automatikusan beszúr vagy töröl új oldalakat ha ez szükséges. Alapértelmezésben ez csak a mesteroldali szövegdobozokra vonatkozik (elvileg ebben fut a törzsszöveg) de ez a korlátozás feloldható a szolgáltatáshoz tartozó "Smart Text Reflow preference settings" dialógus boxban. Itt beállítható, hogy a túlfolyó szöveg hol folytatódjon automatikusan, illetve megőrizhetőek az oldalpárok.

Példa:
1. Nyissuk ki a Preferences > Type dialógus dobozát.
2. Kapcsoljuk ki a "Limit To Master Text Frames" kapcsolót.
3. Kapcsoljuk be az alatta lévő két checkboxot, amelyek megőrzik az oldalpárokat és törlik a fölösleges oldalakat.
A fenti beállításokkal a program automatikusan hozzáad a kiadványhoz egy-egy oldalpárt ha szükséges, illetve törli a fölöslegessé váló oldalakat.

A fenti néhány beállítás valóban megoldja a túlfutás és a fölöslegessé váló oldalak problémáját, de a szöveg hosszának megváltozása egyéb problémákat is okozhat, hogy mást nem említsek, átrendeződhetnek a címek és alcímek, a képhez tartozó bekezdések, kialakulhatnak fattyú és árvasorok, közcímek kerülhetnek az utolsó sorba. Annak ellenére hogy ilyen módon próbálja a program automatikusan kezelni a feltételes szövegek eltérő hosszából eredő problémát, a kimenet exportálása előtt érdemes átnézni a dokumentumot minden verzióhoz.

Többcélú design feltételes szövegekkel

Végül a "Conditional text" arra is jó lehet, hogy egy dokumentum egy layerén két különböző, és jelentősen eltérő hosszúságú tartalmat tördeljünk. Ez úgy valósítható meg, hogy a cikk (fejezet) rövid verzióját elkészítve, feltételhez kötjük a folytatás megjelenítését. Amennyiben a Smart Text Reflow beállításaiban engedélyezve van a szükséges oldalak beszúrása valamint az üres oldalak törlése, úgy a megjelenő szöveg hosszának megfelelően alakul az oldalszám. A hosszú verzióba is szúrhatunk be képet akkor, ha a kép a szöveghez kapcsolódik (inline picture) amely lehetőség már a korábbi verziókban is rendelkezésre állt, és a szöveggel együtt folyó képeket lehetett vele az oldalba ágyazni. Amennyiben visszakapcsolunk a rövid verzióra, úgy a fölöslegessé váló oldalpár(ok) eltűnnek a szövegbe szúrt "inline" grafikákkal együtt.

Live Preflight - hibakeresés valós időben

A Preflight már korábban is hasznosnak bizonyult a kimenet elkészítése előtt hibaellenőrzés céljából. Most a hibaellenőrzés munka közben is lehetséges, így az esetlegesen elkövetett hibákat nem utólag, egy késznek tekintett dokumentumon kell elvégezni.

A hibák előfordulásáról az alsó sáv tájékoztatja a tördelőt. Alapértelmezésben azokat a problémákat lehet így is felderíteni amit korábban: hiányzó képek és betűk, dobozból kifutó szövegek. Amennyiben nincs hiba a program szerint a dokumentumban, egy zöld kört láthatunk az oldal alján.

A Preflight nem csak annyival bővült, hogy valós időben figyelmeztet, hanem a szempontok is egyedire szabhatóak az adott dokumentum tulajdonságai szerint, ami igen hasznos fejlesztés. A képek felbontása, a vonalak (keretek) szélessége, véletlenül alkalmazott direkt színek, vagy frissítést igénylő kereszthivatkozások (pl. tartalomjegyzék) esetén. Az ellenőrzés egyedire szabott szempontrendszere természetesen elmenthető, és egyszerűen alkalmazható több dokumentum esetén is.

Egyedi Preflight profil készítése

1. A "Preflight Reporting" mellett található háromszögre kattintva új szempontrendszert hozhatunk létre a "Define Profiles" menüpont segítségével.
2. A dialógusbox baloldali listájához a "+" jellel lehet további szempontokat hozzátenni.
3. Az új szempontnak először adjunk nevet, majd a lista melletti területen értelemszerűen állítsuk be a hibakeresés jellemzőit. A képfelbontás és az esetlegesen hibásan alkalmazott színek, színterek mellett azt is képes ellenőrizni a program, ha egy képdobozban a kép oldalainak arányai torzultak.
4. Save és Ok.

A Preflight panel használata egyedi hibakeresési szempontokkal

1. Duplakatt az alsó Preflight Status területen.
2. A Preflight panelen válasszuk a new profile-t a Profile menüből.
3. Az Indesign ekkor leellenőrzi a dokumentumot az új profilnak megfelelően és jelzi is ezeket.
4. Option/Alt-click a "zárt" háromszögeken, és a kategóriák kinyílnak.
5. Válasszuk ki a hibalistából az első problémát.
6. Nyissuk le alul az Info panelt is a háromszög segítségével.
7. Itt látható a probléma leírása.
8. A hiba (hibák) megszüntetésekor a panelről eltűnnek a problémát jelző kategóriák.

A kimenet elkészítése előtti ellenőrző funkció eddig is hasznos és esetleg költségkímélő volt. A Quark 7-es verziójában láthattunk először olyan lehetőséget, amelyikben a hibakeresési szempontokat egyedire lehetett szabni. Most ez bekerült az Indesign-ba is, így a legtöbb problémát képes előre jelezni a program, arra való tekintettel hogy a kiadvány milyen céllal készül.

Újra interaktivitás

Az új verzió egyik legjobban kihangsúlyozott újítása a Flash kimenet illetve a Flash CS4-el való együttműködés. Ezzel a lehetőséggel most együttműködhetnek a kiadványszerkesztők és a Flash designerek. Az Indesign-ban elkészített oldal vagy oldalak egy formátummal, az XFL filetípussal átvihetőek a másik programba. A fejlesztők kinyithatják az így elkészült .xfl file-t, és tovább szerkeszthetik, actionscript-et, animációt, hangeffekteket, interaktivitást tehetnek a kiadvány (de mostmár webes alkalmazás) oldalaira. Az exportálás során hasonló paraméterezhetőséget kapunk mint az egyszerű SWF exportnál. A kimenet mérete, oldalszáma, oldalpárokba rendezése, és esetleges raszterizálás válik lehetővé.

Az új verzió tehát elsősorban a keresztplatformos munkacsoportoknak kedvez, valamit azt lehet mondani, sok szempontból beérte a Quarkxpress 7 és 8 azon újításait, amelyeket a CS3 verzió még nem tartalmazott. Nézzük meg ezek után az apróbb újításokat is:

1. Adobe Photoshop effektek nagyobb választéka. Továbbra is külön érvényesíthetőek a keretre, tartalomra, és belső kitöltésre.
2. 3D-s layereket tartalmazó Photoshop képek támogatása.
3. Átlátszóság kezelése az objektum minden részére egymástól független formában (CS3 verzióban is volt erre lehetőség).
4. Transzformációs eszköz többféle transzformáció egyszerű végrehajtásához.
5. Többoldalas Illustrator dokumentumok kezelése és beillesztése.
6. Kisfelbontású képek nagyfelbontásúra cserélése filenevek alapján.
7. Több kép egyidejű beillesztése drag-and-drop technikával Bridge-ből vagy desktopról.
8. Megadható, hogy az oldalba ágyazott elemeket mely programokkal lehet szerkeszteni.
9. Minden nyelvhez felhasználói (kivétel) szótár.
10. Indesign dokumentumok kezelése a Place menüponttal. Az import után a beillesztett file szerkeszthető marad.
11. A karakterstílusokat reguláris kifejezések (GREP) segítségével ágyazhatjuk bekezdésstílusokba.
12. Az egymásba ágyazott stílusoknál (Nested styles) még több lehetőség van az egymásba ágyazódás definiálására.
13. Beépített PDF nyomtató.
14. Fejlesztőknek készült az "InDesign Markup Language".