Metró alkalmazások készítésének biztonsági kérdései

A Windows 8 desktop kiadásával foglalkozó korábbi cikkekben már említettem, hogy nem jó ötlet az, hogy HTML5/CSS/Javascript nyelveken lehet "alkalmazást" írni a metró felületre. ennek az újításnak rengeteg hátrányát látom, amelyek a megjelenés után igen rövid idővel már láthatóak:

• Az alkalmazások a felhasználó gépére forráskódban települnek. Ezek módosításához még visszafejtésre sincs szükség.
• Az alkalmazások írásához mostantól nincs szükség alkalmazásfejlesztőkre/programozókra jellemező szakértelemre, így tulajdonképp a programozói tapasztalat nélkül is írhatnak Metró felületen futó alkalmazásokat, és írnak is.
• Mivel az új felület alkalmazásait nem szakemberek fejlesztik, így a programokból a fejlesztői szemlélet is hiányzik. A metró appok instabilak, használhatatlanok, teszteletlenek, és jól láthatóan csak marketing célokat szolgálnak, munkára alkalmatlanok.

Az operációs rendszer lényege az alkalmazásválaszték

Tételezzük fel, hogy a Metró felület egy "új" operációs rendszer, ami nem kompatibilis a korábbiakkal. Ez abból a szempontból igaz is, hogy desktop alkalmazás nem fut metró felületen, illetve minimum érdekesek azok a hírek, miszerint a következő Windowsban már nem csak Start menü nem lesz, hanem desktop felület sem. Ha most fel kéne sorolni, hány olyan operációs rendszer süllyedt el az informatika történetében amelyeknek egyetlen "bűne" az volt hogy nem volt rá használható, munkára alkalmas szoftver, akkor itt egy igen nagy listát lehetne kerekíteni. Egy rendszerről el lehet mondani, hogy annyit ér amennyire munkára lehet használni, ez pedig nem magától a rendszertől, hanem a rá írt alkalmazásoktól függ. Ilyen alkalmazás a metró felületen ma nincs, vagy nagyon el van dugva.

Alkalmazások a metró felületen

Jó kérdés, hogy az új felületen miért nem jelennek meg használható szoftverek. Először is nehezen keverhető a mobil és a desktop platform. Egy tablettől vagy mobiltelefontól nem várja az ember hogy munkára alkalmas legyen, egy desktop géptől igen. Ha ez a keveredés a cél, nem a mobil eszközökön lesznek használható programok, hanem a desktop gépeken nem lesz értelme az új felületnek, ha mobil programok kerülnek rá. Itt meg kell említeni, hogy a Windows 8 mobiltelefonos képességei még nem érték el a valamikori Windows Mobile 6 alkalmazásainak képességét olyan alapvető dolgokban, mint a naptár és az üzenetkezelés.

A másik fontos kérdés, hogy vajon elvárható-e, hogy rendes programokat írni képes fejlesztők, akik minimum C++, C, vagy C# nyelveken képesek programozni, látják-e értelmét annak, hogy abba a "zajba" fejlesszenek, amiben használhatatlan, HTML "nyelven" megírt "alkalmazások" tömkelege jelenik meg marketing céllal. Az is eldöntendő kérdés, elvárható-e a felhasználótól, hogy az átláthatatlan mennyiségű használhatatlan applikációból kimazsolázza azt a párat, ami valamennyire használható.

A Metró felület ezer sebből vérzik. Érthetetlen, hogy amit már mobil platformokon is követelnek a felhasználók, vagyis hogy tetszőleges útvonalra lehessen telepíteni a letöltött appokat, egy desktop rendszeren lehetetlen. Egy desktop rendszeren ésszerű, hogy a rendszer maga egy kisebb partíción, meghajtón, netán a sebesség miatt SSD-n van, és az összes telepített alkalmazás egy nagyobb kapacitású de olcsóbb meghajtón foglal helyet, mint ahogy a mobil eszközökön is betelhet a belső memória, és az alkalmazást memória kártyára szeretné telepíteni a felhasználó.

Ez a korlátozást a munkát komolyan gondoló felhasználókat első körben elbizonytalanítja. A programozókat az tarthatja vissza, hogy a rengeteg HTML/XML/XMTML/JS kódot tartalmazó alkalmazások (teljes képernyőn futó weboldalak?) egy lényeges része forráskódban kerül a felhasználó gépére. Lehet a Metró felületre "rendes" programot is írni, de még ilyennel nem találkoztam, mind tele van forráskódban is elérhető részekkel, vagy teljes egészében az. Ez nyilvánvaló könnyen lehetővé teszi a programok aktiválását. Ráadásul mivel egy trial verzió full verzióvá alakítása csak szöveges forráskód kérdése, egyetlen program minden metró alkalmazás feltörését lehetővé teszi. Ezt a problémát először a Nokia egyik mérnöke publikálta.

Itt álljunk meg egy szóra, és gondolkozzunk el, eddig legalább minden programhoz le kellett tölteni egy külön, 99%-ban vírusos sorszámgenerátort (ami legalább visszatartó erő volt), mostmár nem kell, egyetlen szoftver megtöri az összeset. Ez nyilvánvalóan vissza fogja tartani a komoly alkalmazásfejlesztőket a Metró platformtól, hiszen így nincs értelme.

Jó ötlet-e a "flat design" alkalmazása

Design/felület kérdéseiben már többféle korszakot megérhettünk, most a "flat design" korszakát éljük, aminek az a lényege, hogy a felület "lapos", hiányoznak belőle a 3D elemek. Ennek a mostani korszaknak csak egy előnye van, hogy aki unja a hagyományos felületet, az most egy egyszerűbbnek látszó, MÁSIK felületen dolgozhat, nevezhetjük akár "letisztultnak" is, ha azt tekintjük annak, amin látszatra sem dolgoztak, és valójában is csak összecsapták. Csakhogy minden divathullám lefut egyszer, a "flat design" korszaka is remélhetőleg el fog múlni hamarosan, mert:

• Nem világos, mit lehet, és mit nem lehet megnyomni a lapos felületen, mert semminek nincs "nyomógomb" jellege, lévén a megnyomható gombok is "laposak".
• A felület szégyenteljesen egyszerű, az üzenete az, hogy "nem dolgoztam vele, mert jó lesz neked így is".
• A programok csak látszatra egyformák (mind lapos), valójában a felhasználói felület, és az azokon alkalmazható akciók káoszba fulladnak. Mit lehet megnyomni, egyet vagy kettőt kattintani, elmozdítani, jobb egérgombbal megjeleníteni, a "flat desgn" miatt nem világos.
• Eltűntek a helyzetérzékeny menük, a jobb egérgomb hatására felugró választék pozíciója, tartalma, értelme, teljes káoszba fullad.
• A "Flat design" korszaka, - igaz marketing üzenet nélkül - egyszer már lefutott és elavult, most újra elővették. Egy elavult, kezdetleges kor érzésvilágát hozza vissza, ami a fejlődésre vágyó felhasználók/fejlesztők felé nem túl jó üzenet.
• A Flat Design negatív üzenete az, hogy az "új" rendszerben csak ilyen felületen jelenhet meg minden, ha akarod, ha nem. Bizonyos sokat tudó programok ezen a felületen nem férnek el, a design erőltetése behatárolja a funkcióválasztékot, egyszerűbb továbbra is desktop felületre fejleszteni, ami lehetetlenné teszi hogy a Metró felületen fontos, sokat tudó alkalmazások jelenjenek meg.
• Az új felületen nincsenek megszokott "szabályok", amelyek alapvetően kellenek:
  - Nem világos és káoszba fullad, mikor lehet valamit jobb, mikor bal egérgombbal kijelölni, mert ez programonként változik
  - Nem lehet a SHIFT billentyűvel egy blokkot kijelölni, és az egyesével kijelöléshez sem kell a megszokott CTRL billentyű
  - A Flat Design oltárán feláldozva használhatatlan és átláthatatlanul béna felületen jelenik meg gépünk fájlrendszere, nem csak könyvtárstruktúra nincs az eltévedések gyors korrigálása végett, hanem 1-1 könyvtár (folder) egy egyszerű négyszög, ami inkább igénytelenség mint "design"
• A Metró felületen a fájlrendszerben nincs elegendő sorrendbe rendezési és szűrési lehetőség

Nem azt mondom, hogy mindenről a "Flat design" tehet mert  bizonyos korlátokat meg lehetne kerülni ha akarnák, de nem akarják, így ez a két dolog, hogy a "Flat desgn" felületen minden korlátolt, rendezetlen, átgondolatlan és a szó rossz értelmében egyszerű (primitív) végül összefonódik.

Megkerülhető az alkalmazásbolt is

Az MS váltig állította, hogy a Metró alkalmazásbolt nem kerülhető meg. Ez sem igaz sajnos. Már megvan a módszer, amivel helyi gépről is telepíthetőek az alkalmazások, amelyek letöltéséhez sem kell túl komoly szaktudás. A helyi gépről telepítés a Powershell segítségével válik lehetővé, így ez a módszer várhatóan megjelenik majd kevésbé gyakorlott felhasználók számára is valamiféle barátságosabb felületen, azzal együtt, hogy a letöltött alkalmazások (esetleg az eredeti forráskód átírásával, hiszen ennek visszafejtésére - reverse enginering - sincs szükség) megjelennek letölthető formában. Ez a platform így reménytelenné válik mind mobil, mind pedig desktop gépeken, a fejlesztőket semmi nem fogja arra inspirálni, hogy erre a felületre alkalmazásokat írjanak, így a felület maga halálra van ítélve. A mobil eszközök futó Metró alkalmazásokra az vár, mint az Androidra: letölthető, a boltot megkerülő alkalmazások, és vírusok elterjedése.

Termék-e a marketing?

A kérdés azért merül fel, mert a Metró felületű alkalmazások nagy része egyszerű marketingcélokat szolgál. Vagy el van hanyagolva az alkalmazás használhatósága és reklámok megjelenítése az egyetlen cél, vagy az ingyenesként meghirdetett szoftver csak részben ingyenes, és már alapvető funkciókért is pénzt kér. Ilyen pl. egy pár kattintás után használhatatlan képszerkesztő, vagy egy project management program, ami az ismétlődő projectek beállítását csak pénzért teszi lehetővé, holott ingyenesként tölthető le. Jó lenne jelölni ilyen esetekben, hogy a letöltött alkalmazás demo, shareware, vagy adware, nem pedig freeware. A fenti módszerek elvehetik a felhasználók kedvét az alkalmazások kipróbálásától, és ha teljesen visszatérnek a desktop felületre, nem várható el hogy másodszor is bizalmat szavaznak a Metró alkalmazásoknak, hiszen nincs ma olyan Metró alkalmazás, aminél nincs egy még jobb Desktop alkalmazás. Ez igaz a fizetős és ingyenes programokra egyaránt.

A rendszer marketingjét elég nehéz besorolni bárhová is. Míg a weboldalkészítéshez is elegendő "tudással" születő alkalmazások szinte teljes egészében használhatatlanok, és egyfajta "reklámcélból készült ez is" érzése van  tőle az embernek, nem lehet hová tenni az gyártó 1 millió Ft díjazású filmpályázatát sem, amelyre olyan filmek érkeztek, amely inkább rontja a rendszer hírnevét mint javítja. Ez pl. egy közönségdíjas "alkotás" (zene kategóriában):




A többi film itt található.

A marketing nem lehet maga a "termék" egy informatikai rendszerben. A reklámot a nézőre rá kell erőltetni, meg kell szakítani a filmet, el kell takarni vele az internetes cikket, mert marketingüzeneteket/reklámokat a felhasználók nem néznek önként, az nem "szabadidős program" hogy most "nézek egy kis reklámot mert ráérek". Ebből a szempontból a Metró felület üzenete, hozzáállása teljesen reménytelen, a műszaki tartalom teljes hiányát próbálják alsó kategóriás  marketingüzenetekkel pótolni szoftverekbe épített reklámok és pl. a nevetséges színvonalú filmpályázat formájában. Most hogy a rendszer nagyjából kész, a felhasználók döntenek, kell-e nekik vagy nem. A rendszer jelen pillanatban annyira reménytelennek tűnik, hogy nem világos, van-e értelme arra várni, hogy ez megváltozzon. Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy nem egy operációs rendszer süllyedt el amiatt, mert nem készült rá normális program. Az Office nem elég, sőt a Metró felület a kiforrt Desktop felülettel van versenyben.

Bár lehet azt mondani, hogy ez a felület csak a komoly eladási adatokat produkáló mobil eszközökre készült, amelyek ma jobban???? fogynak mint a munkára használt desktop gépek, de nem lenne szabad leírni a munkába állított asztali gépeket sem (amiatt hogy pillanatnyilag sok új mobil eszközt adnak el, az asztali gépeket pedig kevésbé frissítik) hiszen ezekből eleve sok van a felhasználóknál, és ha az új felület nem ennyire marketingközpontú lenne, alkalmas lenne munkára, vagy a marketingjéről nem a legalsó kategória jutna a felhasználók eszébe, még menthető is lenne a Windows 8. Miután kijavították és megszüntették a fent említett biztonsági hibákat, visszanyerték a fejlesztők és a felhasználók bizalmát.

Az informatika technológiai válsága

A riport 2001-ben készült Kürti Sándorral, aki az egyik legismertebb európai biztonsággal és adatmentéssel foglalkozó cég (ma már részvénytársaság) vezetõje.

Nemrégiben egy szakmai konferencián merült fel a technológiai válság problémája. Sokan sokféle véget jósoltak már a számítástechnikának és az informatikának, nemegyszer hallhattunk az Internet összeomlásának szükségszerûségérõl, de a jóslatok ez idáig nem következtek be. Hogyan fogadta a szakértõ hallgatóság a válságról szóló hírt, egyáltalán: hogyan fér bele az IT-ipar mai optimista hangulatába a technológiai válság kifejezés?
Kürti Sándor: Az IT-ipar sok szempontból vizsgálható. Az IT-iparág, illetve az általa elõállított termékek értékelésére a világnak megvannak a klasszikus módszerei, amely minden iparágra, és minden iparág által elõállított termékre érvényesek. Ennek az értékelési eljárásnak a legfelsõ szintje a tõzsde. A tõzsde értékítéletével lehet egyet nem érteni, de nem elfogadni az maga az öngyilkosság. A tõzsde pedig az IT cégek értékét 2001 elején igen erõsen leértékelte a korábbi idõszakhoz képest. Lehet persze azon morfondírozni, hogy elõzõleg volt túlértékelve, de azt az értékelést akkor mindenki elfogadta, és azt tartotta természetesnek. Ebbõl a szempontból a válság azt jelenti, hogy a megelõzõ idõszakhoz képest az IT-cégek értéke ugyancsak jelentõsen csökkent. Igen látványos volt például a PSINET papírjainak zuhanása 126 dollárról 76 centre. Persze ez szélsõség, de egyik óriás sem úszta meg a drasztikus leértékelõdést.

Milyen érzékelhetõ jelei vannak ma Ön szerint az IT-ipar válságának, és ezek mennyire mondhatóak súlyosnak?
K.S.: A felkapott és gomba módra elszaporodott dotcom-cégek nagy része csõdbe ment. Csak az idén, 2001 elsõ félévében négyszáz fölötti olyan dotcom cég tûnt el az USA-ban, amelyik ezer fõnél több alkalmazottat foglalkoztatott, és természetesen magukkal rántották a befektetõik nem kevés tõkéjét is. Akik benne voltak ezekben a cégekben, azoknak ez súlyos veszteséget jelentett, akik távolról nézték, azok számára mindez csak az újsághír szintjén jelentkezett.

Ön szerint mikor kezdõdött a szóban forgó válság, és mi idézte elõ?
K.S.: A kezdetet az informatikai robbanás, az informatikai forradalom jelentette még az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején. Miért ekkor? Mert eddig az idõpontig már kialakultak, elfogadottá váltak a klasszikus iparágakra jellemzõ diszciplínák:
1. A gyártást megelõzõ tudományos kutatás
Gondoljunk a vegyiparra, ezen belül például a gyógyszeriparra vagy a gépiparra, ezen belül a jármûgyártásra. Arra, hogy milyen szigorú szabályozást vezettek be a termék elõállítását megelõzõ folyamatokra.
2. Minõségbiztosított gyártás
A hibás termék elõállítását elkerülendõen a szigorú belsõ szabályozás követelménnyé vált.
3. Jogi szabályozás
A vásárlót a jog széleskörûen védte, a hibás terméket visszavásárolták, a vevõt kártalanították. Mit hozott ezzel szemben az informatikai forradalom? Lényegében az itt felsorolt elvárásokat felrúgva egyetlen célt tartott szentnek: az eladások növelését. A forradalmi azt jelentette, hogy az informatikai termékek relatívan olcsók lettek. De mitõl? Attól, hogy nem költöttek a tudományos kutatásra, a minõségbiztosításra az elvárható szinten. Hogy mi az elvárható szint? Az, ami a klasszikus iparágakban kialakult. Viszont éppen ettõl lett a forradalmi változás. Hogy minden olcsó, hogy minden mindennel összedugható. Voltak persze az informatikai iparnak is minõségbiztosított termékei: az IBM nagygépek, vagy az Apple Macintosh kisgépek, de ezek drágák voltak. Nem is lettek a forradalom zászlóvivõi, csak a vesztesei. A vásárló örült, olcsón hozzájutott nagyszerû eszközökhöz, csakhát ezek az eszközök egyre kevésbé mûködtek biztonságosan. Minél nagyobb hálózatok alakultak ki, annál bizonytalanabbak lettek. Ez várható volt. A vevõt nem csapták be (nagyon), hiszen ki sem fizette a minõségbiztosítás árát.

Mik a válság legfõbb okai?
K.S.: Azok az ígéreteket, melyeket az iparág hangoztatott nem váltak valósággá. Magyarán minét több informatikát használt egy cég, annál kiszolgáltatottabbá vált.

Az IT-iparnak, melyek azok a területei, ahol ma már jól érzékelhetõek a válság hatásai?
K.S.: A pénzügyi válság az egész iparágat elérte, a tõzsde nem volt válogatós.

Össze lehet-e ma hasonlítani, mi változott meg az IT szakmában a valamikori válságmentes idõszakhoz képest napjainkig?
K.S.: Már nem hiszi el a világ, hogy a mai hálózati rendszerelemekre biztonságosan fel lehet építeni a jövõ technológiáját. Tíz évvel ezelõtt ez még hihetõ volt.

Mekkora hatása lehet a válságnak az internetre, illetve mennyire része és okozója a problémának maga az Internet?
K.S.: Leegyszerûsítve, az Internet technológiája a boldogságunk és egyben bánatunk okozója. Mire valósággá vált, a lerakott alapok nem bírták el, mert minõségük ehhez a technológiához már nem volt elfogadható.

Ön szerint az IT-termékek elõállításakor mi lenne az optimális arány a pénz és idõráfordítás szempontjából a fejlesztés, a tesztelés és a marketing között? A feltételezhetõ optimumhoz képest mi a mai gyakorlat?
K.S.: Nem hiszem, hogy a klasszikus iparágakban csak fafejûek, az IT-iparágban pedig csak zsenik dolgoznak. Vissza kéne térni a klasszikus iparágakban elfogadott alapokhoz. Ez persze nemcsak vágyálom, de be is fog következni, mert a piaci igények vezérlik ezt az iparágat is. Igen, ez le fogja lassítani a fejlõdés ütemét - de ha jól belegondolunk, ez eddig torz fejlõdés volt -, mert ahogy egy gyógyszerkutatás tíz évig tart, úgy egy nem kevésbé bonyolult szoftverfejlesztés sem tarthat két-három hétig. Vagy ha ennyi ideig tart, akkor az magán viseli az összes gyerekbetegség jelét, ahogy ezt ma érzékeljük is.

Mi történhet az iparággal a ma már jól érzékelhetõ válság hatására?
K.S.: A piac kikényszeríti a minõségi terméket, efelõl nincs kétségem. Más iparágak is átélték a hasonló periódusokat. Vagy ötven évvel ezelõtt az autók is lépten nyomon lerobbantak.

Mit tehetnek a válság hatásainak enyhítéséért, azok a vállalati vagy magánfelhasználók, akik informatikai termékekkel dolgoznak munkájuk során?
K.S.: Ma sokkal több emberi ráfordítás kell ezen eszközök viszonylagosan biztonságos üzemeltetéséhez, mint az elvárható volna. Erre senki sem volt, és sajnos ma sincs felkészülve.

Mennyire foglalkoznak szakemberek a mai válság technológiai részével? Van-e már például ennek szakirodalma?
K.S.: Az IT-ipar problémája nem technológiai válságként jelent, illetve fogalmazódott meg, hanem pénzügyiként. Szerintem a pénzügyi válság alapvetõ oka az, hogy az IT ipar által elõállított minõség legalább két lényeges feltételt nem ért el: a többi iparág minõségi szintjét, illetve a maga által generált, ígért minõségi szintet. Mivel ezen iparág minõségszabályozói az iparág legjelentõsebb gyártói (ma egy IT termék attól minõségi, hogy ki a gyártója) és ezen gyártók rendelkeznek a legnagyobb gazdasági hatalommal is, nem lesz zökkenõmentes a minõségjavítás folyamata. Itt van a válasz arra kérdésre is, hogy a felhasználók honnan fognak hiteles választ kapni a technológiai problémákra? Ma sehonnan, mert ez a gazdasági hatalom igen erõs, és mellette nem tudott felállni a vele azonos erejû minõségbiztosítási, illetve jogi hatalom. Ugyanakkor a pénzügyi válság ezeket a gyártókat is erõsen érinti, tehát erõbõl õk sem tudják már a termékeiket lenyomni a vevõ torkán. Ettõl a ponttól pedig az õ érdekük is, hogy a termékek az elvárt minõségûek legyenek, kiépüljenek a minõségbiztosítás mûszaki és jogi bástyái. Csakhogy ez a folyamat keserves küzdelmet jelent majd, mert hatalomátadással jár. Ugyanis a gyártók mindezidáig magukénak tudták ezeket a hatalmi ágakat is, és ezek a klasszikus iparágakban a gyártóktól többé-kevésbé elkülönülten mûködnek.

Hogyan összegezné véleményét?
K. S.: Evolúciós folyamat elõtt áll az IT-ipar. Ez a termék minõségi - mûszaki és jog - színvonalát fogja a klasszikus iparágakban elért szinthez felemelni. E folyamatnak sok áldozata lesz, gyártók és felhasználók egyaránt. De nem kétséges, hogy a folyamat végbemegy, mert ezt a világ pénzügyi szabályozó rendszere biztosítani fogja.