Indesign CS4 - sajtóanyag

Míg a fotós programok fejlődését a mai alsó- és középkategóriás digitális gépek problémáinak kiküszöbölése (zaj, olcsó objektívek torzításai, színhibák, stb…), és a több képpel operáló technológiák (panoráma, HDR) és ezek automatizálása még ma is biztosítják, addig a kiadványszerkesztés nyomdai-tipográfiai részéhez mintha már nem tudnának hozzátenni az újonnan megjelenő tördelőprogramok. Éppen ezért ezeket a programokat már jó ideje más szálakon fejlesztik. Interaktív Flash, PDF, HTML, XML ki- és bemenetekkel látják el őket, programozhatóságuk javul, színkezelésük egyre inkább „bolondbiztos”, bizonyos tördelési funkciókat összevonnak, automatizálnak, egyesítenek, a tipográfiában bevált stíluskészítési és keresési módokat kiterjesztik az objektumokra is. Már lehetőség volt korábban is több stílus egybeolvasztására, automatikus stílussorrend érvényesítésére, reguláris kifejezések használatára a keresésnél, az Indesign CS3 verziójában kilencféleképpen lehet igazítani a sorokat. Mi jöhet még ezek után egy tördelőprogramban, ami miatt érdemes váltani?Az Indesign CS4-et a Creative Suite® Design Premium, Creative Suite Design Standard, és a Creative Suite 4 Master Collection tartalmazza.

A felület újdonságai

Származási hely: Adobe CS4

A felhasználói felület verzióról verzióra szépen fejlődik. A Photoshophoz hasonlóan itt is megjelenik a Tabbed (füles) nézet az egyes dokumentumok könnyebb eléréséhez. Ez már csak azért is hasznos, mert újabb platformmal bővült a program, nem csak nyomdai és HTML-XML, hanem Flash kimenete is van ebben a verzióban, amit most már szinte egyszerre kezelhetünk, és menühasználat nélkül ellenőrizhetünk. Macintosh gépeken kapott az Indesign egy „Application Frame” nevű szolgáltatást, ami nagyjából a PC-s „szülőablak” megfelelője lehet. Ez valószínűleg sokat fog segíteni azoknak akiket zavart hogy a dokumentum mellé kattintva a Finderben vagy más programban találták magukat.

Ugyancsak újdonság, hogy a Tabbed nézet mellett a több kinyitott dokumentumot szinte tetszőlegesen fel lehet helyezni az oldalra. Egy dokumentumot is megtekinthetünk ezzel több nézetben, vagy egy képernyőn láthatjuk a nyomdai, HTML és Flash kimenetet, ha olyan kedvünk van. „N-up view” néven lehet népszerű ez az új funkció.

A többplatformos kimenethez több előre beállított felületet kapunk, amely a szükséges paneleket helyezi előtérbe, a szükségteleneket pedig bezárja. Mivel a panelek száma már eddig is olyan nagy volt hogy egyidőben képtelenség volt kezelni őket, ez hasznos is lehet.

Interaktív nyomógombok

Az Indesign korábbi verzióiban is volt már minimális interaktivitás, amit PDF kimenetnél élvezhettünk leginkább. Film- és hanglejátszás, oldalak közötti navigáció, nagyítás, programindítás… Ezek a lehetőségek most kényelmesebben megtervezhetőek, hiszen kaptunk egy „Button Library”-t amiben vannak előre gyártott Play/Stop/Rewind nyomógombok, így ha ezek megfelelnek nem kell a gombok előállításával bajlódnunk. Ugyan csak beépült az interaktivitást kezelő felületbe ezeknek a gomboknak a „Swap” funkciója (egérművelet hatására megváltozik a beillesztett kép). Mindenképpen kényelmesebb ezeket a lehetőségeket úszómenükben kezelni mint dialógusboxban (ami szöveges tartalom esetén duplakatt-ra nem is jött elő a CS3 verzióban), így ez a korábban már ismert szolgáltatás most jóval könnyebben beállítható.

Példánkban egy interaktív Flash projectet kezdünk el az Indesign-ban, navigációs gombokkal, hypelinkkel, végül oldalak közötti áttűnéssel.

Adjunk navigációs gombot minden oldalhoz:
1. A munkafelületet kapcsoljuk „Interactivity” módba a menü alatti sorban. Ez a felület azon elemeit teszi előtérbe, amelyekre ehhez a Flash kimenetű projecthez szükség van.
2. A „Pages” úszómenüben válasszuk duplakattal az „A-3 Column Grid” mesteroldalt (szükséges hozzá az előkészített minta amiben minden könnyebb mint a valóságban, ha ez nincs, egyszerűen készítsünk üres oldalakat tetszőleges szöveges és képi tartalommal).
3. A munkaterület alján találunk két nyomógombot előkészítve (ha nem, a Button eszköz segítségével egy dobozba importáljunk képeket, lehetőleg ellenkező irányba mutató háromszögeket vagy nyilakat).
4. Jelöljük ki mind a kettőt, majd helyezzük a dokumentumoldal aljára a segédvonalra. Ezek lesznek az oldalak között léptető nyomógombok.
5. Jelöljük ki csak az egyik háromszöget (vagy nyilat).
6. Használjuk a „Buttons” úszómenüt az oldalsó dock-ból. Most ebben az úszómenüben láthatjuk mindazt, amit korábban egy dialógusboxban, vagyis itt lehet az egéreseményhez „akciót” kötni. Mindenképpen egyszerűbb a tartalommal rendelkező gomb esetében mint a korábbi verziónál.
7. A Rollover gombok beállítása következhet, az egér „normál”, „felette” és „click” állapotához rendelhetünk hozzá ha kell három különböző (színű) képet is.
8. Válasszuk a „Normál” állapotot.
9. A gomb feletti eseménykezelőben adjunk nevet a gombnak: „Next Page”.
10. Rendeljünk akciót (eseményt) is a gombhoz a névnek megfelelően: a „+” nyomógomb segítségével: a „Go To Next Page” funkciót válasszuk ki.
11. A másik nyomógombbal (háromszöggel) hasonló képen kell eljárni, csak az egéresemény hatására a „Go To Previous Page” eseményt válasszuk ki.

Az így elkészült interaktív oldalt már nem csak PDF-ben, hanem Flash kimenetben is tesztelhetjük.

Hiperlinkek beállítása és tesztelése
1. Győződjünk meg róla hogy az „A-3 Column Grid” nevű mesteroldalon vagyunk (ha nincs ilyen nem baj, jó egy üres mesteroldal is).
2. Az úszómenük közül most a „Hyperlinks” nevű panelt vegyük elő.
3. A szövegszerkesztő eszközzel válasszuk ki azt a szöveget, amit linkké akarunk alakítani (ha nincs, egy szövegdobozba gépeljünk be egy tetszőleges URL címet) és másoljuk clipboard-ra amennyiben a szöveg tartalma maga az URL cím.
4. Válasszuk a „New Hyperlink” gombot a Hyperlink panelen.
5. Töltsük ki a feljövő dialógus box URL mezőjét értelemszerűen, a http:// után írva (vagy másolva) a kívánt címet. Ugyan itt beállíthatjuk a linkek szövegstílusát előkészített Character Style alapján, valamint a dokumentumon belüli megjelenését az Apperance keretben.
6. Válasszuk az „Invisible Rectangle” pontot a „Type/Appearance area” menüből.
7. Válasszuk a „None”-t a Highlight menüből.
8. OK.

A korábban kiválasztott szöveg most Hyperlink-ként működik a mesteroldalon, ami a Hyperlinks palettán is megtekinthető. A link működése az Indesign-en belül is tesztelhető:
1. Kattanjunk a hyperlinkké alakított szövegen, vagy az úszómenüben válasszuk ki az URL címet.
2. Kattanjunk a „Go To Destination” gombon az úszómenüben.

Ezután az alapértelmezésű böngészőben megjelenik az oldal, amennyiben a linket sikerült helyesen megadni az URL mezőben.

Mozgó áttűnések az oldalak között

Ugyancsak nem nyomdai funkció az oldalak közötti áttűnés lehetősége a kiadványszerkesztőben. Mind Flash, mind pedig PDF kimenetnél használható. Prezentációk készítésére is alkalmas lehet, amennyiben valaki kiváltaná a Power Point irodai alkalmazást, vagy egyszerűbbnek tartja az Indesign ilyen célú felhasználását mint magát a Flash-t.

1. Válasszuk a „My_Check_Mag_Preso.indd” legelső oldalát a Pages úszómenüben. Ha nincs mintánk, vegyünk elő egy tetszőleges többoldalas kiadványt, lehetőleg olyat amiben a képek dominálnak. A legjobb erre a célra valamiféle prezentáció.
2. Válasszuk a „Page Transitions”-t a Pages palettából. A „Page Transitions” dialógus box megjelenik.
3. Válasszunk áttűnést úgy, hogy legyen kiválasztva az „Apply To All Spreads” kapcsoló.
4. OK.

Az előbb beállított áttűnési mód egyedire szabható a „Page Transitions” panelen. Itt lehetőség van az áttűnés sebességének, irányának átállítására. Az elkészült animációt (prezentációt) SWF export után tekinthetjük meg.

SWF kimenet készítése

Miután navigációs gombokat, hyperlinket, és áttűnést készítettünk az oldalunkra, készítsük el a Flash kimenetet.

1. Amikor a megfelelő dokumentum aktív, válasszuk a File/Export menüpontot.
2. A Format listából az SWF elemet használjuk erre a célra.
3. Az Indesign SWF-re cseréli a kiterjesztést. Ezután válasszunk alkönyvtárat a mentéshez (exporthoz).
4. A lehetséges beállításokhoz egy meglehetősen nagy, „Export SWF” dialógus box jelenik meg ezután.
a. Itt kiválaszthatjuk az SWF file méretét monitorhoz vagy browserhez igazítva.
b. Legenerálhatjuk a HTML file-t, amiben majd megtekinthető a Flash kimenet beágyazva.
c. A tartalom Flash-ben módosítható szöveggé alakítható.
d. Az „Interctive Page Curl” opció elsősorban az nyomdai oldalpárok Flash exportálásához használható.
5. Ok.
6. Ha figyelmeztetés érkezik az átlátszó vagy interaktív elemekkel kapcsolatban, használjuk az Ok gombot a folytatáshoz. Az átlátszó elemek (árnyékok, elmosások) problémát jelentenek a kimenet számára, mert bitmappá kell alakítani ezeket a területeket.

Az export után a Flash prezentáció megtekinthető a kinyíló alapértelmezésű böngészőben.

Az elkészült Flash kimenet ellenőrzése:

1. Vigyük az egeret az oldalt léptető nyilak felé, ellenőrizzük le a „Swap” effektet.
2. A nyilakra kattintva nem csak új oldalra léphetünk, hanem az oldalak közötti áttűnés is megtekinthető.
3. Végül ellenőrizzük le, hogy a hyperlinkké alakított szöveg a megfelelő oldalt nyitja-e ki a böngészőben.

Újdonságok a Print Layoutban

Bár úgy tűnik a kiadványszerkesztő programok nagyrészt internetes/PDF-es interaktív funkciókkal bővülnek, a nyomdai munkafolyamaton is tudnak változtatni az új verziókban. Ez további automata funkciókat jelent, több objektum és oldalelem együtt kezelését, jobb együttműködést a többi Adobe programmal, amelyek bemenetként szolgálhatnak az Indesign számára.

Pontos transzformációk Smart Guides (intelligens segédvonalak) segítségével

A Smart Guides segítségével gyorsan elhelyezhetjük, átméretezhetjük, elforgathatjuk az oldalon elhelyezett dobozokat egymáshoz képest vagy az oldalhoz képest menüpontok használata nélkül. A Smart Guides akkor látszik a transzformációk közben, amikor az objektum közelében van, így a dobozt a segédvonalhoz lehet igazítani a pontos elhelyezés érdekében. A Smart Guide eltűnik ha felengedjük az egérgombot és befejezzük a transzformációt.

A Smart Guides megjeleníthető vagy eltüntethető az Interactive View / Grids & Guides segítségével. Két különleges „intelligens segédvonal” létezik: Smart Dimensions és Smart Spacing. Ezek ki és bekapcsolhatók a Preferences/Smart Guide Options/Guides & Pasteboard menüpontban.

Smart Align

Amikor elhelyezzük a kép és szövegdobozokat az oldalon, automatikusan megjelennek azok a vonalak, amelyek az oldalhoz vagy a közeli objektumokhoz képesti elhelyezést segítik. A dobozok széleihez és középvonalaihoz képest lehet ezzel a módszerrel könnyedén hozzáigazítani a dobozokat.

Próbáljuk ki:
1. Kapcsoljunk „Advanced workspace” módba. Ez a mód mindent megmutat az oldalon.
2. Nagyítsunk nagyjából 300%-ra.
3. Legyen az oldalon két különböző méretű képdoboz képpel. Az egyiket mozgassuk a kijelölő eszközzel, és amikor a középvonaluk egybeesik, a megjelenő „okos” segédvonalakra automatikusan ráragad a mozgatott objektum.
4. Tovább folytatva az egyik doboz mozgatását, a felső vagy az alsó vonalak együttállásánál is hasonlót tapasztalhatunk.

Smart Dimensions

Átméretezésnél is megjelennek az intelligens segédvonalak. Ezek a transzformáció közben jelennek meg, amikor a doboz pont akkora mint egy közeli objektum valamelyik kiterjedése. Így egyszerűen egyforma pozícióba, majd azonos szélességűre és magasságúra transzformálhatjuk a dobozokat.

Próba:
1. Tegyünk két különböző szélességű fotót egymás mellé az oldalon.
2. A szélesebb dobozban lévő képet kezdjük el vágni a doboz oldalának behúzásával.
3. A Smart Guide jelezni fog amikor a két doboz egyforma széles.

Smart Spacing

A méretezés és a pozíció mellett a képek közötti távolságtartás is automatikusan egyformára állítható. Ha például két doboz között már adott a távolság, egy harmadik doboz is könnyedén elhelyezhető azonos távolságtartással.

Próba:
1. Legyen három képdoboz egymás mellett az oldalon.
2. Állítsuk be az első kettő között a kívánt távolságot.
3. A harmadik doboz mozgatásával automatikusan elérhetjük hogy az első kettő között beállított távolságot tartsa.

Smart Rotation

Végül a méretezés, mozgatás és távolságtartás mellett a forgatás is hasonlóan könyebbé válhat ezekkel a módszerekkel. A forgatott doboz szögállása így azonos lehet egy már elhelyezett doboz szögállásával, vagy logikusan viszonyulhat saját eredeti szögálláshoz.

Próba:
1. Legyen több képdoboz az oldalon egymás közelében.
2. Az elsőt forgassuk el a korábbi verziókban ismert módon.
3. Kezdjünk el forgatni egy másik képdobozt is. A Smart Guides megjelenik és segíti a forgatást amikor megegyezik két (vagy több) közeli doboz szöge.

Az intelligens segédvonalak tehát sokat segítenek a dobozok szabadkézzel való elhelyezésén és transzformálásan. Az elhelyezés tekintetében a pozícionálást, az azonos távolságok beállítását és a forgatást segítik, transzformációknál pedig az egyformára méretezést illetve a vágást. Ez a funkció az import után közvetlenül is működik a képdoboz elhelyezésekor. Mivel egyszerre több kép is importálható, majd egymás után elhelyezhető az oldalon, a Smart guides segítségével eleve egyvonalba, azonos méretekkel helyezhetjük el a képeket, szükségtelenné téve az utólagos módosításokat.

A Smart Guides már ismerős lehet azok előtt akik az Adobe csomagot jól ismerik, hiszen az Illusztrátor programban ez a funkció már régóta benne van. Ott egy kicsit idegesítő is, amikor munka közben lépten-nyomon megakad az egér mert az éppen kijelölt vonal vagy ábra valamely tulajdonságában már egyezik egy másikkal. Itt azzal könnyítenek ezen a helyzeten, hogy különböző szempontok szerint ki- és bekapcsolhatóvá tették a segédvonalakat és ezzel szűkítették a szempontokat. Alapértelmezésként a Smart Guides minden vonala be van kapcsolva.

Dokumentumhoz csatolt elemek

Egy komplex kiadvány esetén kezelni kell a dokumentumhoz csatolt elemeket. Emiatt új Links panelt kapott az Indesign. Több információ jeleníthető meg például a beágyazott képekről: metaadatok, copyright, méret, eredeti és effektív felbontás, stb… Az új panelen a megjelenő adatok is egyedire szabhatóak.

Példa:
1. Deszelektáljuk az összes oldalba illesztett elemet.
2. Nyissuk ki a Links úszómenüt.
3. A panel alján egy háromszög segítségével nyithatjuk ki az információs sávot.
4. Itt három újdonságot is láthatunk:
a. Ha egy kép többször van felhasználva a kiadványban, ezeket csoportba gyűjti. A csoportot a kép neve előtti kis háromszöggel lehet kinyitni és bezárni.
b. A lista preview képet kapott, így a kép maga könnyebben azonosítható.
c. Végül a képek melletti oldalszám „hyperlink”-ként működik, amivel az adott oldalra (képre) ugorhatunk.
d. Végül hogy mit akarunk látni a Links panelen a képből kiolvasott meglehetősen nagy információhalmazból, azt egyedire szabhatjuk mind a képhez tartozó oszlopok, mind a panel alján megjeleníthető információs sávra vonatkoztatva.
5. Amennyiben a Links panelt megfelelő szélességben használjuk, a táblázat oszlopaiban láthatjuk a képek színterét, eredeti és effektív felbontását, horizontális és vertikális méretezését.

Ha a képek és egyéb beillesztett grafikák mellett megjelenő információ így is kevés lenne, használhatjuk a panel alján megjelenő információs részt. Itt hosszasan felsorolja a program a kép minden lényeges tulajdonságát és az összes metaadatot (ez is egyedire szabható).

A munkaterület elforgatása

A CS4-es Photoshopban is hasonló új elforgatási lehetőség akkor hasznos az Indesgn-ben, ha az oldalon elforgatott szövegdobozokban is van tartalom. Ezek szerkesztése egyszerűbb, ha magát a munkaterületet forgatjuk a megfelelő állásba. A munkaterületet logikusan a Pages úszómenü segítségével lehet megfelelő szögbe állítani a Rotate Spread View menüpont segítségével. Ugyan az a lehetőség rendelkezésre áll a View főmenüben is. Az elforgatás nem befolyásolja a nyomtatás vagy az exportálás orientációját. Ha végeztünk, a „Clear Rotation” menüpont segítségével térhetünk vissza az eredeti állapotba. Az elforgatott oldal vagy oldalpár mellett körbeforduló nyilak jelzik a műveletet, ezen nyilakra kattintva a forgatás szöge átállítható vagy törölhető.

Táblázatszerkesztés

A kiadványszerkesztők kezdeti verzióiban nem voltak fejlett táblázatkezelési lehetőségek. A Quark korai verziói egyáltalán nem vagy csak pluginnel, a Pagemaker csak vektorgrafikus szerkesztővel volt képes táblázatok beillesztésére. Az Indesign korábbi verzióban a táblázatkészítő az egyik legjobban sikerült modul, sokat tud, könnyen kezelhető, stílusokhoz köthető a forma (cella és táblázat szinte egyaránt), és sokminden automatizálható.

A CS4 verzióban a táblázat tartalma a Story editorban is szerkeszthető. Ez akkor hasznos ha az egész fejezetet kell például korrektúrázni táblázattal együtt. A Preferences/Story Editor Display menüpontban egyedire szabható, mit akarunk látni a táblázat (és a fejezet) formai megoldásaiból. A Story editorban végrehajtott változások azonnal érvényesülnek az oldalban. További újdonság, hogy a cellákhoz is lehet szöveges üzeneteket (megjegyzéseket) fűzni ami főleg munkacsoportos megoldás esetén hasznos.

A Story editor lebegő ablakként jelenik meg a munkaterület felett, itt ikon jelzi a táblázat kezdetét és a cellákat, valamint a beillesztett képeket. A táblázat celláiban a korábbi verzióknál megszokott módon láthatjuk a szöveg túlfutását (piros vonal utáni rész).

Megjegyzés a cellához fűzve

Megjegyzés (Note) köthető a táblázat celláihoz is. A megjegyzések segítségével úgy tájékoztathatjuk kollégáinkat a dokumentummal kapcsolatos dolgokról, hogy az még véletlenül sem kerül nyomtatásra vagy exportálásra.

1. Ehhez először usernevet kell választani hogy az üzenet olvasója azonosíthassa a feladót. File/User menüpont.
2. A szövegszerkesztő kurzort tegyük a cella elejére.
3. Válasszuk a Type > Notes > New Note menüpontot. A megjelenő panelbe írjuk be a megjegyzésünket.

A megjegyzés beszúrása után a kis sárga „csokornyakkendő” jelzi a megjegyzés helyét. A cellába állva a Notes panelben mindezt el is lehet olvasni. A megjegyzések a Story editorban is megtekinthetőek a bal oldalon.

Szöveges kereszthivatkozások

A Quark kiadványszerkesztőben már a 7-es verzió óta van egy hasonló funkció, amivel az azonos szöveges tartalmi elemeket meg lehet ismételni ha kell különböző kimenetre készült platformokon is, de egy kiadvány különböző oldalain is. A kereszthivatkozások kezelése új úszómenüt kapott a CS4-ben, bár ez inkább tartalomjegyzék készítés célravezetőbb módja lehet színes, egyedi tartalomjegyzékű magazinok esetében, amelyeket a korábbi TOC menüpontok segítségével nem lehetett elkészíteni. Ez nem baj, mert véleményem szerint az Indesign tartalomjegyzék készítője bonyolult és logikátlan volt a korábbi verziókban, a Word vagy a néhai Pagemaker tartalomjegyzék generálója is jobban használható (volt?). A kereszthivatkozás tartalmazhat szöveget, mint például fejezetcímet, vagy például oldalszámot. A szöveg beszúrható a bekezdés stílusa alapján is. Amikor módosul a hivatkozás alapja, (cím, oldalszám, esetleg át helyezés történik) a beszúrás helyén is frissíthető a tartalom.

Készítsünk kereszthivatkozást

1. Jelöljük ki a „T” eszközzel a beillesztési helyén található címet vagy szöveget.
2. Töröljük ki de a kurzor maradjon a szöveg helyén.
3. Használjuk a „Type > Hyperlinks & Cross-References > Insert Cross-Reference” menüpontot.
4. A feljövő dialógusboxban megjelennek a dokumentumban alkalmazott bekezdés stílusok.
5. Válasszuk ki a megfelelő bekezdés stílust, amellyel a szükséges szöveg már meg van formázva.
6. A destination keretben megjelenik a kiválasztott stílussal írt szöveg, azt is válasszuk ki. Amikor kiválasztjuk a bekezdést a dialógusboxban, az Indesign beilleszti azt oda ahol előzőleg a kurzort hagytuk.
7. Alapértelmezésben a bekezdés mellett megjelenik az oldalszám is. Ez a dialógusbox alján lévő keretben kikapcsolható, a beszúrt szöveg formailag karakter stílussal megformázható.

Amennyiben a kereszthivatkozás formailag nem felel meg számunkra a beszúrás helyén, az „Cross-reference format” segítségével egyedire szabható.

Kereszthivatkozás formátum készítése

A kereszthivatkozások formailag is átalakíthatók. Erre szolgál a „Cross-Reference Format” dialógus box. Itt lehetőség van új stílus létrehozására, vagy a meglévők módosítására.

1. A bekezdések listája alatt egy „+” jel segítségével készíthetünk új stílust. Az Indesign ekkor megduplázza a kijelölt stílust, és lehetőséget ad az átnevezésre.
2. Ezután lehetőség nyílik a szükséges karakterstílus kiválasztására.
3. Az oldalban a hivatkozás automatikusan az új stílus szerint jelenik meg.

Mivel a kereszthivatkozások és a hyperlinkek közel állnak egymáshoz, mindkettő megjelenik a Hyperlinks panelben. Itt lehetőség nyílik újabb hivatkozások létrehozására, valamint a dokumentumban is könnyedén megtalálhatjuk ennek segítségével a hivatkozások és linkek helyét.

Ha tartalmilag megváltoztatjuk a hivatkozást az eredeti helyén, azt frissíteni kell a kimenet elkészítése előtt. Erre szolgál a „Type > Hyperlinks & Cross-Reference > Update Cross-Reference” menüpont. Ezzel az új lehetőséggel magazinoknál szokásos, a hagyományosnál jóval bonyolultabb elrendezésű tartalomjegyzék is készíthető.

Feltételes szöveg készítése

Előfordulhat, hogy több nyelven, vagy különböző földrajzi szempontok szerint kell ugyan azt a tartalmat publikálni. Ilyenkor vannak olyan részek, például mértékegységek, árak, amelyek különböznek. Ezek kezelésére lett kitalálva a „conditional text” (feltételekhez kötött szöveges tartalom) szolgáltatás.

Korábban a különböző tartalmi verziók elkészítéséhez Layereket vagy új Layoutot kellett használni. Most már elég lesz hozzá egy szövegdoboz is, amelyben a megjelenő szöveg mennyisége feltételrendszerhez köthető.

1. A szövegdobozba be kell importálni a különböző nyelvi vagy földrajzi verziókba szánt tartalmat. Árak használata esetén egymás után be kell írni a termék árát minden szükséges pénznemben és formában egymás után, különböző mértékegységeknél hasonlóképpen kell eljárni.
2. Jelöljük ki a szövegdoboz tartalmát (Select All)
3. Sok máshoz hasonlóan a „Conditional Text” szolgáltatás is külön úszómenüt kapott. A Window > Type & Tables menüpontból lehet előhívni.
4. Használjuk a panel alján a papírlapot új feltétel létrehozásához.
5. Adjunk nevet a feltételnek.
6. Hozzunk létre annyi feltételt, amennyire szükség van. Egy többnyelvű árlistában például minden nyelv kapjon egy-egy feltételt.
7. Ezután a „T” eszközzel jelöljük ki az árakat (különböző tartalmi elemeket) egyenként, és a „Conditional Text” panelen értelemszerűen válasszuk ki a szükséges elemet.
8. A feltétel neve előtt található oszlopban a szem segítségével lehet eltűntetni vagy megjeleníteni a szükséges részt.
9. Amennyiben a szövegdobozban ilyen módon elrejtett szöveg van, a rejtett karakterek megjelenítése után egy „^” jel mutatja a kikapcsolt tartalmi állapotot.

A fenti folyamatban könnyű elkeveredni, ezért a létrehozott feltételek állapotát el lehet menteni egy „Condition Set”-be. Ez nagyrészt hasonlít a Photoshop „Layer comps” szolgáltatásához, ami a Layerek látható és rejtett állapotát tárolja bonyolult rétegződés esetén. A feltételesen megjelenő szövegekkel el lehet készíteni egy kiadvány rövid és hosszú, vagy nyomtatott és PDF verzióját is. Ezzel, ha a formai különbségek nem számottevőek, több nyelvi vagy területi verzió is elkészíthető egy dokumentumban a Layerek használata nélkül.

"Okos" szövegtördelés

Nyilvánvaló hogy a Conditional Text problémákat okozhat abban az esetben, ha a feltételek alapján megjelenő tartalmak hossza nem egyezik meg. Egy-egy mértékegység, szimbólum, pénznem különbözősége még kezelhető lenne, de ez a funkció használható hosszabb szövegek feltételhez kötésére is. Erre az esetre találták ki a "Smart Text Reflow" szolgáltatást.
Ennek egyik újdonsága, hogy a fejezet szerkesztése közben automatikusan beszúr vagy töröl új oldalakat ha ez szükséges. Alapértelmezésben ez csak a mesteroldali szövegdobozokra vonatkozik (elvileg ebben fut a törzsszöveg) de ez a korlátozás feloldható a szolgáltatáshoz tartozó "Smart Text Reflow preference settings" dialógus boxban. Itt beállítható, hogy a túlfolyó szöveg hol folytatódjon automatikusan, illetve megőrizhetőek az oldalpárok.

Példa:
1. Nyissuk ki a Preferences > Type dialógus dobozát.
2. Kapcsoljuk ki a "Limit To Master Text Frames" kapcsolót.
3. Kapcsoljuk be az alatta lévő két checkboxot, amelyek megőrzik az oldalpárokat és törlik a fölösleges oldalakat.
A fenti beállításokkal a program automatikusan hozzáad a kiadványhoz egy-egy oldalpárt ha szükséges, illetve törli a fölöslegessé váló oldalakat.

A fenti néhány beállítás valóban megoldja a túlfutás és a fölöslegessé váló oldalak problémáját, de a szöveg hosszának megváltozása egyéb problémákat is okozhat, hogy mást nem említsek, átrendeződhetnek a címek és alcímek, a képhez tartozó bekezdések, kialakulhatnak fattyú és árvasorok, közcímek kerülhetnek az utolsó sorba. Annak ellenére hogy ilyen módon próbálja a program automatikusan kezelni a feltételes szövegek eltérő hosszából eredő problémát, a kimenet exportálása előtt érdemes átnézni a dokumentumot minden verzióhoz.

Többcélú design feltételes szövegekkel

Végül a "Conditional text" arra is jó lehet, hogy egy dokumentum egy layerén két különböző, és jelentősen eltérő hosszúságú tartalmat tördeljünk. Ez úgy valósítható meg, hogy a cikk (fejezet) rövid verzióját elkészítve, feltételhez kötjük a folytatás megjelenítését. Amennyiben a Smart Text Reflow beállításaiban engedélyezve van a szükséges oldalak beszúrása valamint az üres oldalak törlése, úgy a megjelenő szöveg hosszának megfelelően alakul az oldalszám. A hosszú verzióba is szúrhatunk be képet akkor, ha a kép a szöveghez kapcsolódik (inline picture) amely lehetőség már a korábbi verziókban is rendelkezésre állt, és a szöveggel együtt folyó képeket lehetett vele az oldalba ágyazni. Amennyiben visszakapcsolunk a rövid verzióra, úgy a fölöslegessé váló oldalpár(ok) eltűnnek a szövegbe szúrt "inline" grafikákkal együtt.

Live Preflight - hibakeresés valós időben

A Preflight már korábban is hasznosnak bizonyult a kimenet elkészítése előtt hibaellenőrzés céljából. Most a hibaellenőrzés munka közben is lehetséges, így az esetlegesen elkövetett hibákat nem utólag, egy késznek tekintett dokumentumon kell elvégezni.

A hibák előfordulásáról az alsó sáv tájékoztatja a tördelőt. Alapértelmezésben azokat a problémákat lehet így is felderíteni amit korábban: hiányzó képek és betűk, dobozból kifutó szövegek. Amennyiben nincs hiba a program szerint a dokumentumban, egy zöld kört láthatunk az oldal alján.

A Preflight nem csak annyival bővült, hogy valós időben figyelmeztet, hanem a szempontok is egyedire szabhatóak az adott dokumentum tulajdonságai szerint, ami igen hasznos fejlesztés. A képek felbontása, a vonalak (keretek) szélessége, véletlenül alkalmazott direkt színek, vagy frissítést igénylő kereszthivatkozások (pl. tartalomjegyzék) esetén. Az ellenőrzés egyedire szabott szempontrendszere természetesen elmenthető, és egyszerűen alkalmazható több dokumentum esetén is.

Egyedi Preflight profil készítése

1. A "Preflight Reporting" mellett található háromszögre kattintva új szempontrendszert hozhatunk létre a "Define Profiles" menüpont segítségével.
2. A dialógusbox baloldali listájához a "+" jellel lehet további szempontokat hozzátenni.
3. Az új szempontnak először adjunk nevet, majd a lista melletti területen értelemszerűen állítsuk be a hibakeresés jellemzőit. A képfelbontás és az esetlegesen hibásan alkalmazott színek, színterek mellett azt is képes ellenőrizni a program, ha egy képdobozban a kép oldalainak arányai torzultak.
4. Save és Ok.

A Preflight panel használata egyedi hibakeresési szempontokkal

1. Duplakatt az alsó Preflight Status területen.
2. A Preflight panelen válasszuk a new profile-t a Profile menüből.
3. Az Indesign ekkor leellenőrzi a dokumentumot az új profilnak megfelelően és jelzi is ezeket.
4. Option/Alt-click a "zárt" háromszögeken, és a kategóriák kinyílnak.
5. Válasszuk ki a hibalistából az első problémát.
6. Nyissuk le alul az Info panelt is a háromszög segítségével.
7. Itt látható a probléma leírása.
8. A hiba (hibák) megszüntetésekor a panelről eltűnnek a problémát jelző kategóriák.

A kimenet elkészítése előtti ellenőrző funkció eddig is hasznos és esetleg költségkímélő volt. A Quark 7-es verziójában láthattunk először olyan lehetőséget, amelyikben a hibakeresési szempontokat egyedire lehetett szabni. Most ez bekerült az Indesign-ba is, így a legtöbb problémát képes előre jelezni a program, arra való tekintettel hogy a kiadvány milyen céllal készül.

Újra interaktivitás

Az új verzió egyik legjobban kihangsúlyozott újítása a Flash kimenet illetve a Flash CS4-el való együttműködés. Ezzel a lehetőséggel most együttműködhetnek a kiadványszerkesztők és a Flash designerek. Az Indesign-ban elkészített oldal vagy oldalak egy formátummal, az XFL filetípussal átvihetőek a másik programba. A fejlesztők kinyithatják az így elkészült .xfl file-t, és tovább szerkeszthetik, actionscript-et, animációt, hangeffekteket, interaktivitást tehetnek a kiadvány (de mostmár webes alkalmazás) oldalaira. Az exportálás során hasonló paraméterezhetőséget kapunk mint az egyszerű SWF exportnál. A kimenet mérete, oldalszáma, oldalpárokba rendezése, és esetleges raszterizálás válik lehetővé.

Az új verzió tehát elsősorban a keresztplatformos munkacsoportoknak kedvez, valamit azt lehet mondani, sok szempontból beérte a Quarkxpress 7 és 8 azon újításait, amelyeket a CS3 verzió még nem tartalmazott. Nézzük meg ezek után az apróbb újításokat is:

1. Adobe Photoshop effektek nagyobb választéka. Továbbra is külön érvényesíthetőek a keretre, tartalomra, és belső kitöltésre.
2. 3D-s layereket tartalmazó Photoshop képek támogatása.
3. Átlátszóság kezelése az objektum minden részére egymástól független formában (CS3 verzióban is volt erre lehetőség).
4. Transzformációs eszköz többféle transzformáció egyszerű végrehajtásához.
5. Többoldalas Illustrator dokumentumok kezelése és beillesztése.
6. Kisfelbontású képek nagyfelbontásúra cserélése filenevek alapján.
7. Több kép egyidejű beillesztése drag-and-drop technikával Bridge-ből vagy desktopról.
8. Megadható, hogy az oldalba ágyazott elemeket mely programokkal lehet szerkeszteni.
9. Minden nyelvhez felhasználói (kivétel) szótár.
10. Indesign dokumentumok kezelése a Place menüponttal. Az import után a beillesztett file szerkeszthető marad.
11. A karakterstílusokat reguláris kifejezések (GREP) segítségével ágyazhatjuk bekezdésstílusokba.
12. Az egymásba ágyazott stílusoknál (Nested styles) még több lehetőség van az egymásba ágyazódás definiálására.
13. Beépített PDF nyomtató.
14. Fejlesztőknek készült az "InDesign Markup Language".

PageMaker vagy QuarkXPress

A kiadványszerkesztés, nyomdai elõkészítés ma a számítógép használatának egyik legkifizetõdõbb, és az irodai alkalmazások futtatása után a legelterjedtebb használata. Lehet a grafikai és fényképfeldolgozó programokat is ebbe a kategóriába sorolni, a szó szerinti értelembe vett kiadványszerkesztõk elsõsorban mégis szöveg-elõállításra valók. Ezek tehát elsõsorban betûkkel dolgoznak, és csak másodsorban lehet kapcsolatba hozni õket a grafikával vagy fotófeldolgozással. Igazából az helyes, ha e három nyomdai elõkészítõ kategóriát: grafikát, fotófeldolgozást, szöveg-elõállítást külön vesszük. Nem szerencsés az a tendencia, hogy ma egy grafikai munkahelyen egy elõkészítõtõl mind a három részfeladat ismeretét elvárják. Lehet persze egy idõben egy ember grafikus, fotós, és tipográfus, de az, hogy ez az egy ember mindhárom feladatot maradéktalanul profi módon meg tudja oldani, az csak egy illúzió lehet a megrendelõ vagy a munkaadó, netán maga az elõkészítõ részérõl, amennyiben túlbecsüli saját képességeit. E szerint nem tartom szerencsésnek azt a folyamatot sem, amely arra irányul, hogy egy öszvér programmal és egy alkalmazottal mindhárom -egyenként önálló szakmát teremtõ részfeladatot- megoldjunk.

Célprogramok

Most tehát kizárólag a szöveg-elõállítással, tipográfiával foglalkozunk. Erre a feladatra is célprogramot kell beszereznünk, mint minden más komoly munkához. Ma gyakorlatilag két piacvezetõ termék versenyez a vásárlókért, a QuarkXpress és a PageMaker. E két program valamelyikét mindenképpen használni kell az olyan nyomdai elõkészítés során, ahol viszonylag sok -több mint egy oldalnyi- szöveget kell feldolgozni. Sajnos a nyomdai elõkészítés folyamatának ez a része van leginkább elhanyagolva. Ha ránézünk ma egy átlagos (nem szakmai) kiadványra, az képileg, -tehát a grafika és fotó szempontjából- elfogadható, vagy nagyon jó. Ennek ellenére a tipográfiája még lehet nagyon rossz is. Ez alatt nem csak a szöveg formai oldala értendõ, hanem a helyesírás, az idézõjelek, gondolatjelek, térközök, betûközök, kerettávolságok, elválasztások, betûtípusok stb. Sajnos az elõkészítési folyamatnak a tipográfia nem egyszerûen a legelhanyagoltabb része, hanem ezt fizetik meg a legkevésbé. A megrendelõ boldogan fizet egy jól sikerült grafikáért, egy szép termékfotóért és annak színrebontásáért, de azok szöveges környezetéért már kevésbé, mondván: szedni és szövegszerkeszteni mindenki tud.

Ennek egyik oka az, hogy a nyomdai elõkészítésnek ez a folyamata igényli a legkisebb teljesítményû gépet, így akinek véletlenül tengõdik otthon egy 386 SX vagy egy MAC LC II gépe, az már tudja futtatni, sõt kényelmesen használni a QuarkXpress-t, így igen sokan tördelnek. Ezen kívül még egy piacvezetõ termék jöhet szóba ugyan erre a feladatra, a PageMaker. Sajnos nem fogok pálcát törni a programok felett, és nem fogom eldönteni hogy melyik a jobbik, hiszen ez nem focimeccs. A döntésben a programok technikai eszkötárának ismertetése sem segít. Itt elsõsorban a felhasználónak kell tisztában lennie saját szempontjaival, és ezek alapján kiválasztható valamelyik program, és mint látni fogjuk: mindkettõnél kompromisszumok kötendõk.

Szerencsére e két termék nem egyforma, mint pl. a Word vagy a WorPerfect. Talán szempont is volt a fejlesztésnél, hogy ne hasonlítson egyik sem a konkurens termékre. Nézzük tehát a szempontokat.

Könnyen tanulható XPress

A Quark tömeges elterjedését a következõ tulajdonságai biztosítják: Rendkívül könnyen tanulható felület, rendkívüli termelékenység, és minimális gépigény: 386 SX vagy MAC LC II gépen 4 MB RAM-mal kényelmesen használható. Hogy a merevlemezen elfoglalt igen csekély, verziótól függõ 5-9 MB helyigényérõl már ne is beszéljünk. Van a Quark-nak egyáltalán hátránya? A termelékenységet biztosító rendkívüli gyorsaság ára az, hogy a program pontossága hagy némi kívánnivalót maga után. Ne dõljön be senki a négytizedesjegy pontosságot ábrázoló adatbeviteli mezõknek. Sajnos a képernyõn elhelyezett, akár számjegyekkel pontosan pozícionált szöveges vagy grafikai objektumok a printer koordináta rendszerén már kevésbé pontosak. Saját tapasztalataim szerint megnyalhatjuk ujjainkat 0.3 mm pontosság után a printeren. Ez persze nem zavaró csak akkor, ha az oldalon elhelyezett objektumok egymáshoz képesti pozíciója nagy pontosságot kíván, pl. egy behelyezendõ szövegobjektum helye egy grafikai objektumban van fenntartva, amibe a szövegnek pontosan kell illeszkednie.

Nagyigényû PageMaker

Ezzel szemben a PageMaker igazi nagyágyú. CD-n, vagy 16 db floppylemezen kapható. MAC alatt legfeljebb az OLE 2.0-ás modul jelenthet telepítési/mûködési problémát. PC-n a PM-et NT-re vagy Win95-re optimalizálták. Ennek ellenére használható 3.11 alatt is, (pl. abból a meggondolásból, hogy a WIN95 rapszodikusan jelentkezõ problémáival kevés felhasználó tud mit kezdeni) ha telepítjük a 32 bites eszközmeghajtót. Ilyet telepít WIN3.11 alá a PhotoShop is, de a PM nem indul el a PhotoShop 32 bites eszközmeghajtójával. Szerencsére az újabb verziót telepíthetjük a PM 16. lemezérõl. Vigyázzunk, ha egy sikeres PM telepítés után újra vagy elõször telepítjük a PhotoShop-ot, úgy az kérdések nélkül felülírja a PM már telepített 32 bites eszközvezérlõit, így az többé nem indul el. Sebaj, ilyenkor újratelepülhetünk a PM 16. lemezérõl. Azonkívül a mûködéshez és az üzembe helyezéshez min. 12 MB RAM kell, az üzembe helyezett virtuális memóriát és más átveréseket nem eszi meg a program. A PM-hez tehát a Quark-kal ellentétben Pentium/PowerPC 133 MHz + 16 MB RAM + 21 MB HDD terület szükséges, de a telepített programrészektõl függõen ez több is lehet. Mit kapunk cserébe? Rendkívüli pontosságot, és igen nagy szolgáltatásválasztékot, profi tipográfiát és képkezelést. Mivel a PM alapszolgáltatásai messze felülmúlják a Quark-ét, felülete viszonylag nehezen tanulható. Mivel a nagy pontosságért és szolgáltatás választékért cserébe a PM a sebességével fizetett, azt mondhatnánk, hogy kevésbé termelékeny. Ez csak addig igaz, amíg nincs a fentebb említett nagyteljesítményû gépünk, (amely valljuk be, akár WEB szerver is lehetne...) mert egy ekkora gépen a két program közötti sebességkülönbség már nem érzékelhetõ. Mindamellett ha speciális feladatokba ütközünk, amelyet a Quark-kal egyáltalán nem, vagy csak görcsölve lehet megoldani, akkor egyértelmûen a PM a termelékenyebb. Ilyen, a nyomdaiparban nélkülözhetetlen szolgáltatása a stílusok alapján automatikus tartalomjegyzék-generálás, az automatikus szószedett készítés, és a táblázatkészítés. E három nagyon fontos szolgáltatásán kívül nézzünk néhány apróságot: a PM tájékoztat a beimportált képek színcsatornáiról, így ellenõrizhetõ, nem maradt-e valamelyik véletlenül RGB-ben; a PM dokumentumba beintegrálható a kép egésze nem csak a preview-je -de ez nem kötelezõ; kilövés szerinti nyomtatási lehetõség oldalpárokra is, csak az ívenkénti lapok számát kell megadni; teljesen különbözõ grafikai vagy szövegobjektumok együttesen méretezhetõek; sorkiegyenlítés a hasábmagasság alapján; egy gyors, egyszerû belsõ szövegszerkesztõ szedéshez; a képernyõt a kiválasztott printer tulajdonságaihoz igazítja (default printer); több különálló dokumentumból egy nagy könyv készítése, helyes oldalszámozással, tartalomjegyzékkel, szószedettel; páratlan oldaltörlés vagy beszúrás esetén átszámolja az oldalon elhelyezett objektumok pozícióját az új (oldalpárok esetén nem szimmetrikus) margóviszonyoknak megfelelõen; a forrásszöveg változásait követõ szöveglinkelés; a grafikai objektumok négy oldalon körülfolyathatóak; sokszögrajzolási lehetõség; nem teljesen gátlástalan a direkt (Pantone) és process (CMYK) színek közötti konverzió, ill. ha ez szükséges, a printelésnél beállítható; HTML (WEB) oldalkészítési lehetõség stb. Még bizonyára van néhány olyan apróság, amely a PM-be benne van, a Quark-ba pedig nincs. Ennek ellenére a Quark ma drágább mint a PM.

Bõvíthetõek

Persze a Quark is felszerelhetõ a fenti tulajdonságokkal, (sõt többel is), de ekkor az amúgy is drágább Quarkunk ára még borsosabb lesz. Nézzük tehát a bõvíthetõséget, nem foglakozva tovább anyagi kérdésekkel.

A PM is bõvíthetõ, a PhotoShop-nál már megszokott Plug-in jellegû modulokkal. Pl. a PM egyenesen megeszi a PhotoShop plug-in-jait, amit azért nem tartok túl nagy jelentõségûnek, mert a PM nem fotóretusáló program. Mindamellett a tipográfiát támogató moduloknak két nagy elõnyük van a Quark-XTension-jaival szemben: minden PM-ben benne vannak, de ha mégsem, akkor is a dokumentumba a folyamat végeredménye kerül be, nem maga a folyamat (a táblázat pl. vektoros grafikaként, a tartalomjegyzék formázott szövegként).

A Quark XTension-ok ezzel szemben nem biztos, hogy mindenhol megvannak, és ez azért baj, mert az XTension nem a végeredményt, hanem annak folyamatát tárolja le a dokumentumba, így ha netán egy Quark dokumentumot át kell cipelni egy másik gépre, akkor oda is kellenek az alkalmazott XTension-ok, kb. úgy, mint az alkalmazott betûk vagy képek. Lehet, hogy a dokumentum akkor sem nyitható ki egy másik gépen, ha az XTension-t nem is alkalmaztuk, csak egyszerûen üzembe volt helyezve. Az XTension tehát görcsösen ragaszkodik a dokumentumhoz, míg a PM Plug-in dolga végeztével távozik onnan. A Quark XTension-ok igen nagy száma miatt (kb. 300), és amiatt, hogy ezek 90%-a PC-n meg sem jelenik, bizonytalanná válhat a Quark dokumentumok átvitele az azonos platformú gépek között, a különbözõek között pedig ellehetetlenülhet. (Az egyik leghasznosabb XTension a XTensionokat engedélyezõ és letiltó XTension). Persze ez csak akkor fontos szempont, ha szükség van dokumentum-átvitelre.

Tudás és tehetség

A programok használatának logikája is nagyban különbözik. Gondolom azért, hogy az egyik program hívei ne, vagy csak komoly kínok árán térhessenek át a konkurens termékre. Pl. míg a Quark mindent dobozol, addig a PM mindent rolók közé zár. Ez persze nem minõsíti a termékeket jobbra vagy rosszabbra. És a nyomdai végtermék minõségét is csak 1-2% ban befolyásolja a kiválasztott szoftver. A többi attól függ, aki dolgozik. Tehát: munkára fel!

A PageMaker 5.0

A szoftverházak között nagy a konkurenciaharc. Ennek az az eredménye, hogy a felhasználó jó néhány alkalmas szoftvert találhat, amennyiben meg tudja fogalmazni igényeit. A csúcsszoftverek minõsége gyakorlatilag kifogástalan, a megvalósítandó feladat is adott, érdemes tehát elgondolkozni, mielõtt áttérünk egy jobbnak mondott, vagy újabb verzióra, érdemes-e csak a reklámnak engedve eldobni bejáratott programjainkat egy verziófrissítés miatt, vagy áttérni a legaktuálisabb konkurens termékre. A válasz az esetek 80 százalékában nem, hiszen ha összehasonlítjuk egy téma három-négy piacvezetõ termékét, általában nem találunk figyelemreméltó különbségeket.

A kiadványszerkesztés érdekes kivétel. Itt is dúl a háború, tehát van bõven választék, de a vezetõ szerepet játszó cégek nem egymás leutánzását és túllicitálását tûzték ki célul, hanem mindegyik halad a maga egyéni útján, saját elképzelései szerint fejlesztve programjait. A vezetõ kiadványszerkesztõk használata, logikája alapvetõen különbözik egymástól, ezért a rangsorolás majdnem lehetetlen. Érdemes kipróbálni egy-egy alkalomra a QuarkXPress-t, a PageMaker-t és a PC-s Ventura-t. A felsorolt programok teljesítménye gyakorlatilag azonos, mégis fanatikus hívei vannak egyik vagy másik szoftvernek, akik semmi pénzért nem térnének át a konkurens termékre. A következõkben tehát nem a QuarkXPress-hívõket szertném rábeszélni a PageMaker-re, hanem inkább a döntés elõtt állóknak szertnék segítséget adni.

Megszokhattuk, hogy legalább évente, de néha sûrûbben hibajavításra kerül sor minden egyes témában. A PageMaker elõzõ verziója 1990-ben került forgalomba, és egészen a QuarkXPress megjelenéséig nem volt szükség verziófrissítésre, hibajavításra. Tökéletesen mûködött, kiadványszerkesztõ létére irodai szövegszerkesztõket megszégyenítõ funkciókat építettek bele, mint pl. gyors szövegelõállításra egy külön szövegeditort, amit Story Editor-nak neveztek el, önálló táblázatkészítõ modult (Table Editor), automatikus tartalomjegyzék- és tárgymutató generálás, ha a könyv fejezeteit más-más filek-ba mentettük, automatikusan összeszedte õket, új oldalszámozás, tartalomjegyzék- és tárgymutató frissítés után képekkel együtt nyomtatta ki a kész könyvet, színes printelés nem PostScript printeren is, hibátlan import- és exportfilterek, stb.

Az 5.0-ás verzióra csakis azért volt szükség, mert általános igényként jelentkezett a színrebontás. Ezt a funkciót is sikerült elsõre, tökéletesen megvalósítani, ami azért nem volt kis feladat, mert a grafikai-tipográfiai munkára alkalmasnak kikiáltott operációs rendszerek nem fejlõdtek együtt a szakma igényeivel. Amióta megjelent a PM5, a Quark négy verziófrissítésként reklámozott hibajavítást ért meg (3.1, 3.11, 3.3, 3.31). A grafikus operációs rendszerek tipográfiai pontatlanságával gyakorlatilag nem lehet mit kezdeni, itt gondolok arra, hogy a betûméret soha nem lesz annyi a kimeneti egységen, mint amennyit a programban definiáltunk, de errõl nem az alkalmazás tehet. (Hibátlanul elkészített betûkészlettel az eltérés jelentõsen csökkenthetõ!) Ami megoldható, az a kiadványban alkalmazott objektumok, -képek szövegek- pozícójának pontos megjelenítése és printelése. Ennek viszont nagy ára van: újra kell írni a printertámogató modult, és a pontos képernyõs megjelenítésre sem használhatóak a rendszerszintû objektumok, erõforrások. Egy-egy jól mûködõ programban tehát újra kell írni a feladatot érintõ, a rendszerben egyszer már meglévõ de pontatlansága miatt használhatalan erõforrásokat. A PM lemezein ezért saját printerdefiníciós fájlokat találhatunk, amit csak PostScript printelés esetén indokolt telepíteni, márpedig a PostScript a színrebontás feltétele, tehát kötelezõ. A PM nagyon érzékeny a printertámogató szoftvermodulra. ha nem a sajátján kersztül, hanem pl. printerhez vagy a rendszerhez adott modulon keresztül akarjuk használni, figyelmeztet, majd csodálkozhatunk a végeredményen. Ha viszont élünk a lehetõséggel, és telepítjük a PM PostScript printerjét, semmilyen problémánk nem adódhat, mivel ezzel a modullal a többi program is nagyszerûen együttmûködik. (A grafikis felület alatt általában csak egy PostScript printertámogatás van üzembe helyezve, ami printelés elõtt az alkalmazásban megjelenik, csak egy olyan fejléc, ahol pl. papírméretet és más apróságokat definiálhatunk át, a kiválasztott printer típusától függõen más-más lehetõségeket kapva. A munka közbeni rendszerelszállásokat nem programhiba, hanem jellemzõen az alkalmazott betûkészlet hibája okozza. Jellemzõ a printelés során a sikertelen TrueType - PostScript konverzió, ugyanis a TrueType betûkészlet alaphelyzetben nem printelhetõ PostScript-en, konverzióra van szükség, ami a kiválasztott printermodul feladata. Mivel a hibát nem a printemodul hanem az alkalmazott betû okozza, megoldás az Adobe Type 1 betûkészlet használata, ahol nincs szükség konverzióra a printelés során, így a printelés ideje drasztikusan csökkenhet, a rendszer stabilitása pedig mind a szerkesztõi-tördelõi munka, mind a printelés során helyreállhat.

A PM elsõre olyan funkciókat tartalmazott, amelyeket a megjelenés idejében még nem feltétlenül indokoltak a piaci elvárások, mégis a fejlesztõk, mintha látták volna a jövõ igényeit, beépítették azokat a programba. Ilyen pl. az, hogy a Pantone, vagy más direkt színskála elemeit nem konvertálja a program CMYK-vá akkor sem, ha az az importált grafikával vagy képpel jön. (A Quark esetében erre elég sokáig kellett várni.) A felhasználót elársztó többi szolgáltatás is valószínüleg aktuális lesz, csak ki kell várni az idejét. Ide sorolandó a nem-PostScript-es színes printelés, valamint az egymást takaró színes szövegek színrebontása, és az, hogy az oldal objektumait egy hasábon belül is körül lehet folyatni mind a négy oldalon, ezért ez a szabadon definiált keretekkel is mûködik. A beimportált grafikát és képet a dokumetum szerves részévé tehetjük, így az eredti kép a tördelés után törölhetõ, így mozgatásnál nem kell a képfile-kal foglakozni, plusz az elõzõleg már említett funkciók, amelyek egyenlõre hiányoznak a konkurens termékekbõl.

Vizsgáljuk meg a program használatát, a konkrét munka során. Elõször is nagyobb a káosz a menüpontokban és a dialógusboxokban mint máshol, hiszen a sok funkciót el kell valahonnan érni. A PM a Quark 3.0 után adta ki 5.0-ás verzióját, ezért a lebegõ eszközök sokoldalúbbak, pl. a "Measurement" funkciójú palettán nem csak a betûtulajdonságok, hanem a bekezdések összes fontos jellemzõje is beállítható, egészen a stílusok kiválasztásáig. A képek és szövegek nem dobozokba, hanem rolószerû vonalak közé helyezhetõk el. Egy ilyen rolón (reluxán) már nem alakítható ki tõbb hasáb, de ezek egynként szabadon elhelyezhetõk a hasábolt oldaltükrõn. Az említett befoglaló objektumokat nem kell külön létrehozni, hanem a kép vagy szövegimport során automatikusan keletkeznek. Ha a kurzort az oldaltükör sarkába tesszük, billentyûkombinációkkal dönthetõ el, hogy a szöveg átfolyhat-e a következõ oldalakra is, ha nem, létrehozza-e a hiányzó oldalakat. Ha az import során a kurzorral boxot húzunk, az behatárolja a szöveg vagy képblokk méreteit, amely természetesen utólag szabadon módosítható, szöveg esetén tovább láncolható. A módszer elõnye, hogy az oldaltükör alját jelzõ utolsó sor alapvonala akár az alsó margó is lehet, (mindig annak kéne lennie) de ettõl a Quark óta elszoktunk, ugyanis a szedésmagasságnyi Quarkos szövegdobozba, amely pont az alsó margóig ér, már nem fér bele az utolsó sor. Hátránya, hogy a befoglaló rolóknak nincs kerete, nem lehet pl. egy kép köré, a képpel együtt mozgó és méretezõdõ keretet definiálni, azt sajnos külön kell ráhúzni. Ez ugyan csoportba foglalható és így együtt mozgatható a képpel, de nem méretezhetõ vele. Mivel nincs külön eszköz a befoglaló objektumok létrehozására, a PM eszközeivel csak szöveg és képfüggetlen kereteket alakíthatunk ki. Az úszópaletták gyakorlatilag azonosak a Quark-éval, ill. a dokumentum oldalakat a képernyõ alján lévõ vékony sorban tudjuk léptetni, ezért nincs Document Layout. A mesteroldal is a PM találmánya. Az itt elhelyezett objektumok a dokumentum oldalakon már nem módosíthatók. A program hajlandó "megenni" egy olyan ASCII szövegfájlt, amelyben a megfelelõ szabályok szerint definiálták az összes betû és bekezdés-tulajdonságot. Így a szövegimport után egybõl komplettre formázott, kész dokumentumot kapunk (egy ASCII szövegszerkesztõ termelékenyebb és olcsóbb mint a PM). A munkaasztal, így a munkaasztalon elhelyezett képek sem vándorolnak a dokumentum oldalakkal, mert a görgetés hatására a papírokat nem áthúzzuk a munkaasztalon hanem "lapozgatjuk".

Érdekes lehet a kiadványszerkesztõ kiválasztásánál az a szempont is, hogy a program mennyi szabad kezet ad a tördelõnek a munka során. A Ventúra egy nyûgös öreg vénlány, annak ellenére, hogy a Corel átrendezte a felületét. A Quark teljesen kritikátlan, "amit csinálsz azt kapod" stílusban mindent elsõre megenged, és végrehajt. A PM a kettõ közötti kompromisszum. Nagyon kevés a programban a megkötés, ezek is a tipográfia és a grafika szabályait szolgálják. Ennek ellenére elég nagy alkotószabadságot biztosít ahhoz, hogy a felhasználó ne érezze úgy, hogy a program az orránál fogva vezeti, és csak azt hajlandó végrehajtani, amivel "õ" (a program) is egyetért.

A PM nagy elõnye a szolgáltatásaiban és hibátlanságában nyilvánul meg. Ennek nagy ára van, és ezért a program ma (még) nem piacvezetõ, csak a második helyen "kullog" a Quark után. Az újraprogramozott, és ezért hibátlanul mûködõ, egyébként rendszerszintû feladatok miatt a program sokkal nagyobb, lomhább mint hanyag fiatal testvére. A termelékenység pedig ma fontosabb szempont mint a minõség. A PageMakert gyártó Aldus céget megvette az Adobe. Ismerve az új tulajdonos profizmusát, a következõ verzió komoly kihívást jelenthet minden hasonló terméknek. Különösen azért, mert az Adobe így egy komplett DTP csomagot kínál majd. Ha a PageMaker meg tudja elõzni a Quarkot, akkor az Adobe a maga piacán éppoly egyeduralkodó lehet, mint amilyen gigász a Microsoft.