Metró alkalmazások készítésének biztonsági kérdései

A Windows 8 desktop kiadásával foglalkozó korábbi cikkekben már említettem, hogy nem jó ötlet az, hogy HTML5/CSS/Javascript nyelveken lehet "alkalmazást" írni a metró felületre. ennek az újításnak rengeteg hátrányát látom, amelyek a megjelenés után igen rövid idővel már láthatóak:

• Az alkalmazások a felhasználó gépére forráskódban települnek. Ezek módosításához még visszafejtésre sincs szükség.
• Az alkalmazások írásához mostantól nincs szükség alkalmazásfejlesztőkre/programozókra jellemező szakértelemre, így tulajdonképp a programozói tapasztalat nélkül is írhatnak Metró felületen futó alkalmazásokat, és írnak is.
• Mivel az új felület alkalmazásait nem szakemberek fejlesztik, így a programokból a fejlesztői szemlélet is hiányzik. A metró appok instabilak, használhatatlanok, teszteletlenek, és jól láthatóan csak marketing célokat szolgálnak, munkára alkalmatlanok.

Az operációs rendszer lényege az alkalmazásválaszték

Tételezzük fel, hogy a Metró felület egy "új" operációs rendszer, ami nem kompatibilis a korábbiakkal. Ez abból a szempontból igaz is, hogy desktop alkalmazás nem fut metró felületen, illetve minimum érdekesek azok a hírek, miszerint a következő Windowsban már nem csak Start menü nem lesz, hanem desktop felület sem. Ha most fel kéne sorolni, hány olyan operációs rendszer süllyedt el az informatika történetében amelyeknek egyetlen "bűne" az volt hogy nem volt rá használható, munkára alkalmas szoftver, akkor itt egy igen nagy listát lehetne kerekíteni. Egy rendszerről el lehet mondani, hogy annyit ér amennyire munkára lehet használni, ez pedig nem magától a rendszertől, hanem a rá írt alkalmazásoktól függ. Ilyen alkalmazás a metró felületen ma nincs, vagy nagyon el van dugva.

Alkalmazások a metró felületen

Jó kérdés, hogy az új felületen miért nem jelennek meg használható szoftverek. Először is nehezen keverhető a mobil és a desktop platform. Egy tablettől vagy mobiltelefontól nem várja az ember hogy munkára alkalmas legyen, egy desktop géptől igen. Ha ez a keveredés a cél, nem a mobil eszközökön lesznek használható programok, hanem a desktop gépeken nem lesz értelme az új felületnek, ha mobil programok kerülnek rá. Itt meg kell említeni, hogy a Windows 8 mobiltelefonos képességei még nem érték el a valamikori Windows Mobile 6 alkalmazásainak képességét olyan alapvető dolgokban, mint a naptár és az üzenetkezelés.

A másik fontos kérdés, hogy vajon elvárható-e, hogy rendes programokat írni képes fejlesztők, akik minimum C++, C, vagy C# nyelveken képesek programozni, látják-e értelmét annak, hogy abba a "zajba" fejlesszenek, amiben használhatatlan, HTML "nyelven" megírt "alkalmazások" tömkelege jelenik meg marketing céllal. Az is eldöntendő kérdés, elvárható-e a felhasználótól, hogy az átláthatatlan mennyiségű használhatatlan applikációból kimazsolázza azt a párat, ami valamennyire használható.

A Metró felület ezer sebből vérzik. Érthetetlen, hogy amit már mobil platformokon is követelnek a felhasználók, vagyis hogy tetszőleges útvonalra lehessen telepíteni a letöltött appokat, egy desktop rendszeren lehetetlen. Egy desktop rendszeren ésszerű, hogy a rendszer maga egy kisebb partíción, meghajtón, netán a sebesség miatt SSD-n van, és az összes telepített alkalmazás egy nagyobb kapacitású de olcsóbb meghajtón foglal helyet, mint ahogy a mobil eszközökön is betelhet a belső memória, és az alkalmazást memória kártyára szeretné telepíteni a felhasználó.

Ez a korlátozást a munkát komolyan gondoló felhasználókat első körben elbizonytalanítja. A programozókat az tarthatja vissza, hogy a rengeteg HTML/XML/XMTML/JS kódot tartalmazó alkalmazások (teljes képernyőn futó weboldalak?) egy lényeges része forráskódban kerül a felhasználó gépére. Lehet a Metró felületre "rendes" programot is írni, de még ilyennel nem találkoztam, mind tele van forráskódban is elérhető részekkel, vagy teljes egészében az. Ez nyilvánvaló könnyen lehetővé teszi a programok aktiválását. Ráadásul mivel egy trial verzió full verzióvá alakítása csak szöveges forráskód kérdése, egyetlen program minden metró alkalmazás feltörését lehetővé teszi. Ezt a problémát először a Nokia egyik mérnöke publikálta.

Itt álljunk meg egy szóra, és gondolkozzunk el, eddig legalább minden programhoz le kellett tölteni egy külön, 99%-ban vírusos sorszámgenerátort (ami legalább visszatartó erő volt), mostmár nem kell, egyetlen szoftver megtöri az összeset. Ez nyilvánvalóan vissza fogja tartani a komoly alkalmazásfejlesztőket a Metró platformtól, hiszen így nincs értelme.

Jó ötlet-e a "flat design" alkalmazása

Design/felület kérdéseiben már többféle korszakot megérhettünk, most a "flat design" korszakát éljük, aminek az a lényege, hogy a felület "lapos", hiányoznak belőle a 3D elemek. Ennek a mostani korszaknak csak egy előnye van, hogy aki unja a hagyományos felületet, az most egy egyszerűbbnek látszó, MÁSIK felületen dolgozhat, nevezhetjük akár "letisztultnak" is, ha azt tekintjük annak, amin látszatra sem dolgoztak, és valójában is csak összecsapták. Csakhogy minden divathullám lefut egyszer, a "flat design" korszaka is remélhetőleg el fog múlni hamarosan, mert:

• Nem világos, mit lehet, és mit nem lehet megnyomni a lapos felületen, mert semminek nincs "nyomógomb" jellege, lévén a megnyomható gombok is "laposak".
• A felület szégyenteljesen egyszerű, az üzenete az, hogy "nem dolgoztam vele, mert jó lesz neked így is".
• A programok csak látszatra egyformák (mind lapos), valójában a felhasználói felület, és az azokon alkalmazható akciók káoszba fulladnak. Mit lehet megnyomni, egyet vagy kettőt kattintani, elmozdítani, jobb egérgombbal megjeleníteni, a "flat desgn" miatt nem világos.
• Eltűntek a helyzetérzékeny menük, a jobb egérgomb hatására felugró választék pozíciója, tartalma, értelme, teljes káoszba fullad.
• A "Flat design" korszaka, - igaz marketing üzenet nélkül - egyszer már lefutott és elavult, most újra elővették. Egy elavult, kezdetleges kor érzésvilágát hozza vissza, ami a fejlődésre vágyó felhasználók/fejlesztők felé nem túl jó üzenet.
• A Flat Design negatív üzenete az, hogy az "új" rendszerben csak ilyen felületen jelenhet meg minden, ha akarod, ha nem. Bizonyos sokat tudó programok ezen a felületen nem férnek el, a design erőltetése behatárolja a funkcióválasztékot, egyszerűbb továbbra is desktop felületre fejleszteni, ami lehetetlenné teszi hogy a Metró felületen fontos, sokat tudó alkalmazások jelenjenek meg.
• Az új felületen nincsenek megszokott "szabályok", amelyek alapvetően kellenek:
  - Nem világos és káoszba fullad, mikor lehet valamit jobb, mikor bal egérgombbal kijelölni, mert ez programonként változik
  - Nem lehet a SHIFT billentyűvel egy blokkot kijelölni, és az egyesével kijelöléshez sem kell a megszokott CTRL billentyű
  - A Flat Design oltárán feláldozva használhatatlan és átláthatatlanul béna felületen jelenik meg gépünk fájlrendszere, nem csak könyvtárstruktúra nincs az eltévedések gyors korrigálása végett, hanem 1-1 könyvtár (folder) egy egyszerű négyszög, ami inkább igénytelenség mint "design"
• A Metró felületen a fájlrendszerben nincs elegendő sorrendbe rendezési és szűrési lehetőség

Nem azt mondom, hogy mindenről a "Flat design" tehet mert  bizonyos korlátokat meg lehetne kerülni ha akarnák, de nem akarják, így ez a két dolog, hogy a "Flat desgn" felületen minden korlátolt, rendezetlen, átgondolatlan és a szó rossz értelmében egyszerű (primitív) végül összefonódik.

Megkerülhető az alkalmazásbolt is

Az MS váltig állította, hogy a Metró alkalmazásbolt nem kerülhető meg. Ez sem igaz sajnos. Már megvan a módszer, amivel helyi gépről is telepíthetőek az alkalmazások, amelyek letöltéséhez sem kell túl komoly szaktudás. A helyi gépről telepítés a Powershell segítségével válik lehetővé, így ez a módszer várhatóan megjelenik majd kevésbé gyakorlott felhasználók számára is valamiféle barátságosabb felületen, azzal együtt, hogy a letöltött alkalmazások (esetleg az eredeti forráskód átírásával, hiszen ennek visszafejtésére - reverse enginering - sincs szükség) megjelennek letölthető formában. Ez a platform így reménytelenné válik mind mobil, mind pedig desktop gépeken, a fejlesztőket semmi nem fogja arra inspirálni, hogy erre a felületre alkalmazásokat írjanak, így a felület maga halálra van ítélve. A mobil eszközök futó Metró alkalmazásokra az vár, mint az Androidra: letölthető, a boltot megkerülő alkalmazások, és vírusok elterjedése.

Termék-e a marketing?

A kérdés azért merül fel, mert a Metró felületű alkalmazások nagy része egyszerű marketingcélokat szolgál. Vagy el van hanyagolva az alkalmazás használhatósága és reklámok megjelenítése az egyetlen cél, vagy az ingyenesként meghirdetett szoftver csak részben ingyenes, és már alapvető funkciókért is pénzt kér. Ilyen pl. egy pár kattintás után használhatatlan képszerkesztő, vagy egy project management program, ami az ismétlődő projectek beállítását csak pénzért teszi lehetővé, holott ingyenesként tölthető le. Jó lenne jelölni ilyen esetekben, hogy a letöltött alkalmazás demo, shareware, vagy adware, nem pedig freeware. A fenti módszerek elvehetik a felhasználók kedvét az alkalmazások kipróbálásától, és ha teljesen visszatérnek a desktop felületre, nem várható el hogy másodszor is bizalmat szavaznak a Metró alkalmazásoknak, hiszen nincs ma olyan Metró alkalmazás, aminél nincs egy még jobb Desktop alkalmazás. Ez igaz a fizetős és ingyenes programokra egyaránt.

A rendszer marketingjét elég nehéz besorolni bárhová is. Míg a weboldalkészítéshez is elegendő "tudással" születő alkalmazások szinte teljes egészében használhatatlanok, és egyfajta "reklámcélból készült ez is" érzése van  tőle az embernek, nem lehet hová tenni az gyártó 1 millió Ft díjazású filmpályázatát sem, amelyre olyan filmek érkeztek, amely inkább rontja a rendszer hírnevét mint javítja. Ez pl. egy közönségdíjas "alkotás" (zene kategóriában):




A többi film itt található.

A marketing nem lehet maga a "termék" egy informatikai rendszerben. A reklámot a nézőre rá kell erőltetni, meg kell szakítani a filmet, el kell takarni vele az internetes cikket, mert marketingüzeneteket/reklámokat a felhasználók nem néznek önként, az nem "szabadidős program" hogy most "nézek egy kis reklámot mert ráérek". Ebből a szempontból a Metró felület üzenete, hozzáállása teljesen reménytelen, a műszaki tartalom teljes hiányát próbálják alsó kategóriás  marketingüzenetekkel pótolni szoftverekbe épített reklámok és pl. a nevetséges színvonalú filmpályázat formájában. Most hogy a rendszer nagyjából kész, a felhasználók döntenek, kell-e nekik vagy nem. A rendszer jelen pillanatban annyira reménytelennek tűnik, hogy nem világos, van-e értelme arra várni, hogy ez megváltozzon. Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy nem egy operációs rendszer süllyedt el amiatt, mert nem készült rá normális program. Az Office nem elég, sőt a Metró felület a kiforrt Desktop felülettel van versenyben.

Bár lehet azt mondani, hogy ez a felület csak a komoly eladási adatokat produkáló mobil eszközökre készült, amelyek ma jobban???? fogynak mint a munkára használt desktop gépek, de nem lenne szabad leírni a munkába állított asztali gépeket sem (amiatt hogy pillanatnyilag sok új mobil eszközt adnak el, az asztali gépeket pedig kevésbé frissítik) hiszen ezekből eleve sok van a felhasználóknál, és ha az új felület nem ennyire marketingközpontú lenne, alkalmas lenne munkára, vagy a marketingjéről nem a legalsó kategória jutna a felhasználók eszébe, még menthető is lenne a Windows 8. Miután kijavították és megszüntették a fent említett biztonsági hibákat, visszanyerték a fejlesztők és a felhasználók bizalmát.

Áttérés Win7 x64-re

Egyszer ezt is meg kell tenni. Bár legtöbben még XP-t használnak, és nincs is ezzel semmi gond, a 64 bites rendszerek csak el fognak terjedni, főleg bizonyos szakmákban, mint film, multimédia, szoftverfejlesztés. Ha valakinek van egy megszokott jól beállított XP (vagy korábbi, esetleg Vista) rendszere, az áttérés nem fájdalommentes. Nem teljesen kompatibilis minden régi program, pár dologgal barkácsolni kell, nem automatikusan alakítható ki azonos vagy legalább hasonló felület. Ezzel együtt ha egy kis időt (ami akár hetekben is mérhető) rászán az ember az átgondolásra, egy igen stabil és jó rendszere lehet, amin szinte minden a korábban megszokott módon működhet, jóval nagyobb teljesítményen és nagyobb biztonsággal mint előtte.

Áttérjen-e mindenki?

A fő kérdés magát az áttérést érinti. Egyre több a 64 bites program, amelyek természetesen nem futnak 32 bites rendszereken. Kevesen tudják hogy a számbeli fölénynek mi a konkrét jelentése és haszna. A 64 bites rendszerek nagyságrenddel több memóriát tudnak címezni. Míg egy 32 bites rendszer által kezelt memória maximális mérete kb 3,5 GB amiből egy részt a rendszer fenntart magának, addig a 64 bitesé ezen messze túlmutat. Ezen a "virtuális memória" sem segít. Ahhoz hogy ennek konkrét hasznát lássuk több dolog is szükséges:

• Olyan hardver amibe gyors és sok memória rakható. Nem elég hogy DDRIII, az is fontos hogy ez az alkatrészt (az alaplap által is támogatva) mekkora sebességen működik. A DDRIII esetében az árkülönbség gyakorlatilag a sebesség függvénye. A gyorsabb memória alá drágább alaplapot kell venni ami ezt támogatja.
  
• Olyan mennyiségű memória megvásárlása, aminél már jelentősége van a 64 bites rendszerek ilyen irányú képességeinek. Ez minimum 4GB de inkább több. Ha több, oda kell figyelni hogy az alaplapban legyen elég foglalat a modulok fogadására. Érdemes későbbi bővítésre is gondolni, ez mindenképpen olcsóbb mint a modulcsere. Ha 4 modulos alaplapot veszünk, és veszünk bele 2x2 GB-ot, abból könnyen lehet később 4x2 GB. Az olcsó alaplapok csak 2 db modult tudnak fogadni.
  
• Olyan szoftverek használata ami ezt ki is használja. Ez egy igen szűk terület ahol ennek konkrét haszna van, annak ellenére hogy szinte minden alkalmazásból készül manapság 64 bites verzió. Kérdés, hogy a későbbiekben lesz-e ezekből 32 bites verzió.
  

Így aztán egy irodai, adminisztrációs, könyvelési munkákra totál fölösleges a 64 bites rendszer, bár mind az Office 2010, mind az OpenOffice működik 64 bites rendszeren (utóbbi a 64 bites Java-n keresztül). Internetezés, böngészés, levelezés, teljesen megfelel 32 bites XP-n (vagy Win 7 32-n) is. Ahol ennek igen nagy jelentősége van, az a filmvágás/hangszerkesztés/filmeffektezés, 3D, renderelés, és a szoftverfejlesztés. Ezeknek a programoknak már mind van 64 bites verziója, gyakorlatilag HD felbontású munka csak ezekkel lehetséges normálisan. A hangszerkesztésnél probléma lehet a régi 32 bites VST effektek (és VSTi hangszerek) alkalmazása, de ez is meg van oldva 32-ről 64-bitre konvertáló "bridge" programokkal, mint pl. a jBridge. A városi legenda szerint erőforrásigényes DTP munkához alapvetően nem kell 64 bites rendszer. Eleve kizárólag a Photoshopnak van 64 bites verziója, amivel párhuzamosan, ha kell ha nem alapon települ a 32 bites is. A Photoshop mellett a multimédiás csomagban természetesen a Premiere és az After Effect is 64 bites (sőt ez a kettő CSAK 64 bites), de az Encore, Audioton, az nem, a Media Encodernek pedig beta verziója van 64 bitre, a többinek meg egyáltalán nincs. Ebből vannak is apró problémák.

Kompatibilis-e visszafelé a 64 bites rendszer?

Fő kérdés azoknak akik ragaszkodnak régi programjaikhoz és rendszerükhöz hogy a W7 x64 telepítése után tudják-e majd azokat használni amiket korábban megszoktak. Itt a fő kérdés a drivereket érinti. Van-e az alaplaphoz és az egyéb kártyákhoz 64 bites driver? Ha most veszünk hardvert az új rendszerre való áttérés miatt, akkor lehetetlen mellényúlni. Manapság gyakorlatilag minden újonnan beszerezhető eszköz 64 bites, beleértve a drivereket is. Lehet azonban olyan kiegészítőnk (korábbról), ami nem. A gépemben van egy EMU 1212m hangkártya. Ez egy jó drága kártya, 50e ft körül van a mai ára, és nincs hozzá hivatalos (gyári) Win7 x64 bites driver. Van viszont egy Vista x64 beta driver, ami remekül működik Win7 x64 alatt is. Ez nagy szerencse, mert ha nem lenne nem működhetne a kártya az áttérés után az új rendszeren. (A áttérés előtt ennek rendesen utánanéztem, lehetséges-e a kártyát W7 64 alatt használni). Ez előfordulhat más régi hardvereszközökkel is, és nem biztos hogy egy 64 bites áttérés miatt az ember komplett új gépet akar vásárolni. A driver mellett ehhez a kártyához kell egy Patchmix DSP nevű program is. Ebből nincs 64 bites. Nem is települ és nem is működik rendesen, csak akkor ha a telepítés kompatibilitását visszaállítom 32 bites XP-re. A W7 64 egyik nagy előnye, hogy a futtatott programok kompatibilitása visszaállítható a korábban megjelent 32 bites rendszerek szintéjére. Ezt sokszor már a telepítés megkezdése előtt meg kell tenni. Ez gányolásnak tűnik, de legalább működik, és nekem nincs ezzel rossz tapasztalatom.


Sajnos nem mindenhol. Lehetnek olyan eszközök és szoftverek amik nem működnek ezzel sem. A legnagyobb probléma a Java/.NET-en keresztül futó alkalmazásokkal van. Ezekből ugyanis nem mindig kompatibilis az előző verzió az új rendszerrel (és emiatt nem is települ) a régen megszokott program viszont nem mindig kompatibilis a Java/.NET új verziójával. Egy ilyenbe én magam is beleestem, az XP alatt megszokott billentyűátíróm egyáltalán nem működik W7 64 alatt, de maga a vele készített billentyűzet sem. Így nincs más hátra, új program után kell nézni ami kompatibilis és megfelel a másik helyett. Az ilyen esetek nagyon ritkák. Az esetek nagy többségében (amik a felhasználók jelentős részét érintik) az ilyen jellegű problémák vagy elő sem fordulnak, vagy a kompatibilitás visszaállításával megoldhatóak, vagy ha nem, akkor létezik már frissített kompatibilis program ami a régi helyett letölthető csak meg kell keresni.

A Win7 64 biztonsága

Bár minden rendszerről azt állítják hogy biztonságosabb mint a korábbi, nem érdemes ezekben megbízni. A rendszer gyártója nem fog vacakolni napi vírusadatbázissal, trójaikkal, adware/spyware stb...-vel, nem beszélve arról, hogy ezek folyamatos frissítéséhez jogtiszta rendszer kell, ami otthoni gépeken ritka. Szerencsére vírusirtó ügyben szinte mindenki maradhat a kedvencénél a 64 bitre való áttérés után is. Nekem a tűzfallal gyűlt meg egy kicsit a problémám, mert a Lavasoft Personal Firewall amit szerettem XP-n, nem működött. Új verzióját nem találtam (ezen a néven). Egy kis keresgélés után kiderült, hogy új néven, Comodo firewall-ként (is?) működik tovább, ami kompatibilis az új rendszerrel - mert az eredetileg Finn Lavasoft Amerikába költözött (?). Az új tűzfal többet tud, és tudásával arányosan bonyolultabb is.


Nagyon sok, már-már túl sok beállítás tartozik hozzá, amit próbálgatással lehet ideálisra állítani, hogy védjen is, de ne kérdezzen rá minden műveletre - tanuló módban. Az ilyen öntanuló programokat a telepítés idején érdemes magas biztonsági szinten működtetni és elviselni a rengeteg riasztást és rákérdezést, majd a programok üzembe helyezése után alacsonyabbra venni a biztonsági szintet. Nekem ez a páros (Comodo Firewall + Avast) remekül bevált.

Az "egyéb" biztonsági kérdések is problémamentesen oldódtak meg. A böngészőbe telepíthető biztonsági megoldások, mint reklámblokkoló plugin, a Javaszriptek és Cookie-k blokkolása mind rendben működik, nem csak Firefox-ban hanem az Explorerben is. Bár tesztelésen kívül nincs értelme párhuzamosan használni a 2-3 böngészőt, ha netán belefut az ember valami inkompatibilitásba nem baj ha van a gépén egy hasonlóan beállított alternatíva.

A telepítés utáni állandó biztonság

A rendszer és a programok teljes beállítása és telepítése után van lehetőség arra, hogy az egészet tűzfalak és vírusirtók nélkül működtessük - erőforráskímélés miatt - igen nagy biztonsággal, úgy hogy el sem lehet rontani még véletlenül (vagy direkt) sem. Ehhez az kell, hogy a munkákat és azokat az elemeket amelyek változnak (pl. levelezés ha klienst használunk, gyakran változó beállításokkal üzemeltetett programok, stb...) egy külön partícióra tegyük. Magát az operációs rendszert és a telepített programokat az összes beállítással együtt védetté tudjuk tenni a népszerű és szinte minden rendszerre rendelkezésre álló és igen egyszerű Deep Freeze nevű programmal, aminek van egy teljesen egyedire szabható Enterprise verziója is. Ez a program a használat során engedélyez a védett partíciókon is mindenféle változtatást és műveletet - így akár kísérletezgetni is lehet a rendszerrel, akár meg is lehet fertőzni - újraindítás után a rendszer védett része a korábbi állapotba kerül. A munkáknak azért is kell egy védelem nélküli partíció, mert ha ez nem lenne, az összes mentésünk csak az újraindításig létezne.

A Deep Freeze is csak részben "tökéletes" program. Egyrészt csak max. 2GB-os tárolókat támogat. Másrészt ha 4 vagy 4-nél több partíció van (ami extended partíciókkal simán lehetséges) akkor hibásan, 2GB-nál nagyobbnak látja a winchesterünket akkor is, ha az kisebb, és nem is települ. Ez a hiba a Deep Freeze ügyfélszolgálatánál érdeklődve is fennáll, elvileg dolgoznak rajta.


Csakhát van erre is konkurens megoldás - mint mindenre -, ahol ez nem okoz gondot: a Shadow Defender.

Ezzel a programmal egy kicsit több lehetőségünk van a védelem beállítására, és emiatt bonyolultabb is mint a Deep Freeze, de bármelyik partíciót bármikor védelem alá lehet helyezni, és a védelem alatti partíciókból ki lehet zárni bizonyos könyvtárakat. Ez igen rugalmassá teszi a beállításokat, és egy igen bombabiztos védelmet állíthatunk be vírusirtók és tűzfalak nélkül is. Ez a program nem érzékeny a partíciók számára és nem számolja rosszul ezek miatt a winchester kapacitást.

Segédprogramok

Nem ússzuk meg a W7 x64 működtetését segédprogramok (utility-k) nélkül. Itt fontos az, hogy a rendszert nem maga a rendszer rontja el idővel, hanem a sok telepített majd üzemen kívül helyezett alkalmazás. Ezügyben a legveszélyesebb amikor a Start menübe és a Registry-be valamint a rendszerszolgáltatásokba bekerülnek olyan bejegyzések és shortcutok amelyek automatikusan indulnak.

XP alatt ezügyben elég borzalmas volt a helyzet, ott a Startup Organizer programot használtam, ami W7 x64 alatt nem igazán működött nálam. W7 alatt úgy látom kicsit javult a helyzet, kevesebb automatán induló bejegyzést helyeznek el az alkalmazások. Az Office 2010 és a Visual Studio 2010 gyakorlatilag semmiféle automatán induló izét nem helyezett el sehol, és ennek így kéne működnie más esetekben is. Ezügyben a listavezető az Adobe csomagja. Ezeket természetesen ki kell irtani a telepítés után, erre kell egy program amiben van egy Startup Manager ami ezt kezeli. Nekem a legjobban a Windows 7 Manager nevű program vált be erre, bár kipróbáltam a TuneUp Utuilities, Fix-It Utilities segédprogramokat is, ezek egyszeri beállításokra és egyszeri optimalizálásra jók, utána nem szükséges megtartani őket. Ezekkel egyéb kényelmi és gyorsító beállítások is lehetségesek.

Nálam például alap hogy a W7 mindenféle csilivilijét alapból letiltom. Nem kell átlátszó menü, színes status bar, 3D, háttérkép, active desktop, mozgó és cserélődő háttérkép pedig végképp nem, stb... Régi kedvencen a programok rendezésére és csoportosítására, még a W95-ös időkből származó Powerdesk Toolbar - amit sajnos nem fejlesztettek tovább az első kiadás óta - simán fut W7 x64 alatt, a desktopot pedig nem használom arra hogy ott tároljak munkát, képet vagy programot.

Ezek a dolgok sokat segítenek abban hogy a rendszer tisztán és emiatt gyorsan tartsuk úgy, hogy annak nem romlik az állapota hosszútávon sem. Ha valaki szeretné a Desktop tisztántartása mellett Macintosh-t idéző Dashboard-al felszerelni gépét, annak ott van a Object Dock nevű program amivel igen sokféleképpen lehet csoportosítani majdnem tetszőleges számú alkalmazást. Ez mindenképpen jobb és kényelmesebb mint a Start menü (ami egyébként sokat fejlődött az XP óta).

Az automatán induló alkalmazások mellett, amik nagyrészt (jóval több mint fele részben) teljesen fölöslegesek, sajnos a rendszerszervízt is karban kell tartani. Ezt egy kicsit kockázatosabb, mert ennek állítgatásával esetleg el lehet rontani a rendszert magát is. És igen, van olyan a W7 x64-ben, amikor nem lehet rendberakni semmivel csak a teljes újratelepítéssel vagy a backup segítségével, de erre fel kell készülni - azaz backupokat kell csinálni amikor éppen használható állapotban van a rendszer, főleg ha első körben ismerkedik vele az ember és sokmindent kipróbál (mint én). A rendszerszervizbe olyan modulok épülnek be, amelyeket csak ideiglenesen használunk és a munka alatt teljesen fölöslegesek. Ezek nagyrészt szoftveres védelmek licencszerverei, és segédprogramok rendszerbe épülő programrészei. Ha a segédprogramot csak beállításra használtuk és nincs rá rendszeresen szükség, ezeket utána bátran le lehet tiltani.

Tragédia esetére

Mindenféle szoftveres elővigyázatosság ellenére is sérülhet a rendszer, akár hardverszinten is. Van ugyan "visszaállítási pont", de ezt nem szeretem mert sok esetben fölöslegesen és értelmetlenül működik, foglal egy csomó helyet, és pont a problémákat nem oldja meg ha kell. Tehát én ki szoktam kapcsolni. Hardveres probléma esetén meg egyértelműen nem működik. Ha a telepített és beállított rendszer ilyenkor is viszonylag problémamentesen vissza akarjuk állítani, a backupot kell használnunk. Ez arra is jó hogy egy másik gépre klónozzuk a gépünket. A Win7-be épített backup elég keveset tud, vagy az egész winchestert menti vagy semmit, és nekem voltak problémák a visszaállítással is (amivel trükközni kellett hogy sikerüljön). Ennek kiváltására jó megoldás az Acronis True Image Home nevű program, ami annyira beépül a rendszerbe, hogy gyakorlatilag leváltja a Windows saját backupját (és jól teszi).


Ezzel a programmal rengeteg beállítás lehetséges, kihagyhatóak könyvtárak, és a visszaállításnál is sokkal több paraméter szerint lehet dolgozni. Mindenképpen egyszerűbb és biztonságosabb mint a Win7 saját backupja amellett hogy többet is tud.

További apróságok

Mint látszik, nekem a billentyűzetátíró kivételével sikerült minden régi programot és hardvert üzembe helyezni az új 64 bites rendszeren, még a nagyon régi Powerdesk Toolbar-t is. A kompatibilitás-varázsló a driverek és az interpreterre írt programok kivételével gyakorlatilag mindenre jó. A virtuális desktop nem csak a Win95-re írt Powerdesk-el működik, de ezzel párhuzamosan működnek a modernebb megoldások is, mint a DeskSpace és a TopDesk is. Akit idegesít, hogy a Win7 státusbárján nem látszik a netforgalom, letölthet egy ingyenes utility-t ami olyanná teszi a netkapcsolat jelzését mint amilyen az XP alatt volt. Bár az igen régi (ugyancsak Powerdesk kiadású) Dialog Helper nem működött W7 x64 alatt, a Filebox Extender ezt is megoldja.

Összefoglalva...

Látható, hogy bár az egyes alkalmazások 64 bites működése és visszafelé kompatibilitása egy másik cikk témája lehetne, általánosságban elmondható, hogy a rendszer maga Win7 64 alatt stabillá és kényelmessé tehető. Az kétségtelen, hogy bizonyos esetekben rengeteget kell keresgélni és tájékozódni alternatívák után, de megéri, mert a mai lehetőségek és programok egyértelmű fejlődést mutatnak a 32 bites rendszerekhez képest. Akiknek a multimédiás vagy fejlesztői munka miatt a 64 bites rendszer megkerülhetetlen, nem fognak csalódni a lehetőségekben ha van türelmük megkeresni és beállítgatni az új rendszer alternatív és az XP-nél mindenképpen jobb megoldásait. Sok esetben viszont az áttérés még akkor is fölösleges, ha a használt programoknak van 64 bites változata.