Adobe CS5 testközelben - nyomda és multimédia

Eltelt egy kis idő a program megjelenése óta, és ha nem is teljes körűen, de nem "hirtelen halál" jelleggel kialakult véleményemet szeretném most leírni, ugyanis változtak az első benyomások, mégpedig pozitív irányban. Ezzel együtt nem tudok egy-egy programról hosszan írni, ezért egy cikkben foglalom össze a máig kialakult véleményemet.

Mint említettem, pozitívan változott az első benyomás. A kezdeti csalódásnak több oka is volt, egyrészt a 3-as és 4-es verzió között fellelhető kevés újdonság, hibajavítás szerű módosítások, rengeteg kamu újítás. Emiatt azt gondoltam, hogy a 4-es 5-ös között is legfeljebb egy about box cserét tudnak majd felmutatni pár kamu újítással programonként. A másik problémám a Photoshopból kimaradt PatchMatch algoritmus volt, amit a Youtube-n a CS5 kulcsszóra még mindig az első helyen láthatunk. Nem világos azóta sem, miért kell ekkora csalódással szembesíteni a felhasználókat, miért kell az érdeklődőket ezzel kapcsolatban szakmai beszélgetésekre, félórás kutatásokra kényszeríteni, hogy kiderüljön az Adobe csinált kamu-kampányt vagy én vagyok a hülye és nem találom. Előbbi :))).

Telepítés

Kezdjük a telepítéssel. Kár azt gondolni, hogy van olyan szoftver, amiből csak jogtiszta verziók kerülnek fel a gépekre. Bár az Adobe egyre inkább nehezíti a fekete példányok telepítését és aktiválását, a jogtiszta példány sem települ minden esetben a gyári DVD-ről, legtöbbször a programot a winchesterre másolva lehet csak felrakni, ez pedig igen komoly gagyifeelingel indítja a becsületes felhasználót (letöltött verziónál megspórolható a másolás). Ez több óraig is eltart, mert a DVD-re ISO-ban program tömörítve is több mint 9GB, kibontva pedig 25GB. Jó lenne megszabadulni végre ettől a DVD másolásos dologtól főleg a jogtiszta példányoknál.

A telepítő ennek ellenére is folyamatosan javul, már nem kell registry-t buherálni ha le kell szedni és vissza kell tenni, nem kell az előző verziót eltávolítani, részenként lehet üzemen kívül helyezni és újrarakni bármit, és bármilyen hosszú útvonalra hajlandó települni a program, ami a korábbi verziókhoz képest mindenképpen előrelépés. Kisebb teljesítményű gépekre is felmegy a figyelmeztetés után. Ezzel együtt a telepítés még mindig több órás elfoglaltság. Egy új korlátozással is számolnunk kell, a filmes programok (Premiere, After Effects) csak 64 bites operációs rendszerre mennek fel. Ez egy kicsit necces hogy esetleg rendszerújratelepítés kell ezek miatt, jó lenne ha lenne 32 bites verzió is azoknak akik erre nem hajlandóak.

A telepítéskor ismét kéretlenül épül be a rendszerbe rengeteg fölöslegesen induló modul, automata updatek, gyorsítók, pre-loaderek, aktiválók, stb... Főleg PC rendszereken mára mindenki használ tűzfalat, kellemetlen hogy a telepítés első lépése az, hogy a telepítő az Internetre kapcsolódna, és ezt még utána rengetegszer megpróbálja. Egyébként is paranoid a világ, nem tesz jót az ilyesmi a fogyasztói bizalomnak.

Photoshop

A telepítés után (ami többször is simán lefutott szinte tetszőleges konfigurációkon tetszőleges variációkban) nézzük a programokat, amik stabilak, és azt lehet mondani, hogy első körben is hibátlanul működnek. Kétségtelen, hogy a csomag népszerűségi sorrendjében első az idén 20 éves Photoshop.

Ez a program a CS4-esel való összehasonlításban kicsit csalódás. Most már hosszabb távon használva is mindössze egy jelentős és jól használható újdonságot látok benne, és két másikat amiket érdemes megemlíteni, de nem igazán érdekesek, vagy nem igazán működnek jó. A jelentős ÉS jól működő újdonság a "Refine Edge" amit eldugtak, úgy tűnik ők sem bíztak benne, de ez nem csak jól sikerült, hanem végre nagyon is ideje volt egy univerzális szelekciót könnyítő megoldásnak a programban. Nincs is mit mondani róla, zűrös helyzetekben is jó, elfelejthetjük a szelekciót segítő plugineket, az Extract-al az élen, a channel-t is. Ezután már tényleg csak az automata alak- és tárgyfelismerés jöhet.

A két másik újdonság inkább játékszernek jó. A Puppet Warp az egyik, csodálkoznék ha sok dolgom lenne vele, de ez legalább jól működik, betölti a funkcióját, de azon kívül hogy megmutatjuk a kezdőknek semmire sem jó.

A másik a Content Aware Fill. Ez egy nehéz ügy, mert ezzel van telekürtölve az Internet, ezernyi példa van képként a fórumokban és a Youtube-n, a gyakorlatban mégsem használható. Egyrészt csak tárgyak eltüntetésére való. Ritka dolog az a MUNKA során, hogy egy rendes képből valamit konkrétan el kell tüntetni. Bohóckodni persze jó vele, kérdés ki a célcsoport. A másik, hogyha a tárgy körül, netán közvetlen környezetében más is van mint a tárgy helyére feltöltendő terület, akkor a végeredmény használhatatlan. Folyamatos árnyalatokkal, színátmenetekkel, nem tud mit kezdeni. Ebben semmi tartalomérzékenység nincs, egy sima automata Clone Stamp, ami elég gagyin működik. Paraméterezni sem lehet, bár a tárgy körüli szelekció alakja kiszámíthatatlanul befolyásolja a végeredményt, de ez nem paraméter. Lényegében semmire sem jó, amire meg mégis, azt simán meg lehet oldani még minimum 3 másik eszközzel is (Clone Stamp, Healing Brush eszközök, stb...).

Nem tudom kinek hiányzik egy ilyen programból a döcögős és simán behalásra hajlamos 3D, a filmeditálás lehetősége, nem is tudom ezeket az újdonságok sorába kell-e sorolni vagy csak görcsölés azoknak akik csak próbálkoznak tudatos grafikai tervezés helyett. Nem az igazi egyik sem, inkább hiányérzetet szül mint azt az érzést hogy nagyon a helyén van a dolog, a végeredmény is inkább vicces mint hasznos.

Mindezek mellett is szép számmal vannak a Photoshop-ban olyan apróságok, mik tovább könnyítik a munkát. Több layer egyidejű effektezése, szelekciók körvonalának utólagos módosítása, javulás a HDR és a Panoráma képek kezelésében és készítésében. Bár a Panoráma képek készítése egyértelműen javult, nekem sikerült belefutni egy olyanba amit a CS4 jobban összerakott mint a CS5. A HDR kétségtelenül jobb, de még mindig össze sem hasonlítható azzal amit az erre szakosodott programok tudnak, vagyis a HDR még mindig a használhatatlan kategória azoknak akiknek ez valóban szívügye. Javult (illetve bővült) az objektívhibák, képzaj kezelése (akár a hiányzó analóg zaj növelése is! :), de ez olyan, hogy legyen jó a nyersanyag, nem utólag javítgatjuk (vagy rontjuk). A zajcsökkentés végeredménye továbbra sem kielégítő profi munkákhoz.

Mindamellet nehéz egy 20 éve piacvezető programba olyan újdonságot tenni, amire az iparág is felkapja a fejét, nem csak a hobbysták vagy kezdők. Ez most hosszú idő után sikerült, igaz meggyőződésem hogy kizárólag a "Refine Edge" funkcióval. A többit lehet szeretni vagy utálni, de mindenképpen az inkább jópofa mint hasznos kategóriába tartoznak, ha nem lenne sem hiányozna senkinek. A Photoshop következő nagy dobása a PatchMatch algoritmus lehet, másra nem látok esélyt, és mivel ezt már meglengették előttünk joggal várjuk is. Pár dolog után szinte erősödött a hiányérzetem, az például rendben van hogy az Adjustment panelt kapott, de miért nem őrzi meg a beállításokat layerenként?

InDesign

A három nyomdai program közül talán az Indesign az, amelyiknek sem alternatívája, sem konkurenciája nincs a QuarkXPress öngyilkossága miatt. Sajnos rég került ebbe a programba igazi újítás, a CS2 óta csak ráncfelvarrást láthattunk. Nem úgy mint a mostani CS5-ös verzióba. Bár amióta a kiadványszerkesztő Word-táblázat kompatibilis, nehéz olyan dolgot mondani, amit minimális kerülőúton nem lehet megcsinálni, ennek ellenére a CS5-ös Indesign igazi és fontos újítások tömkelegét hozta a tördelőknek.

Ha a jól használható és fontos újításokat kellene felsorolni, nehezen tudnék igazi sorrendet felállítani. Nekem legjobban a címsorok több hasábon át történő folyatása tetszik, ami paragraph style-be foglalható, és a program simán áttördeli a szöveget úgy hogy az jó legyen. Eddig a hasábokon átmenő címek miatt nem csak szövegdobozt kellett húzni, hanem újra kellett gondolni a törzsszöveg folyatását is az új körülményeknek megfelelően. Ennek most vége, se szövegdoboz nem kell, se újrafolyatni nem kell a szöveget.

Talán második helyen említeném a több különböző oldalméretet. Borítóterveknek, kihajtható hirdetéseknek remek megoldás, lényegében mindent tud amire ilyen szituációban szüksége lehet a tervezőnek. Következő hasznos újítás, hogy nem csak a dobozok, hanem a dobozok közötti távolság is fixen tartható. Mindezt leírni bonyolultabb mint megvalósítani, kapunk rá egy külön eszközt, amivel a dobozok közötti üres részt tudjuk kezelni, zseniális. Ha már doboz, a dobozok sarkait egérrel tudjuk kerekíteni, ha kell bármelyiket eltérő mértékben vagy egyformán, sőt ha kell másféle formával. Időszerű volt mind az egérrel kerekítés, mind az hogy rajzolás nélkül lehessen másféleképpen alakítani a dobozok sarkait, ha kell számokkal pontosan, ha kell egérrel szemre.

Több aprósággal is találkozhatunk. Például ha képet akarunk a dobozban transzformálni, már nem kell a fehér nyílhoz nyúlni, elég a feketével a közepébe kattintani. A fotó metaadatait bekérhetjük egy szövegdobozba amit a fotóval csoportba foglalunk. Így megjelenhet mintegy automata képaláírásként a fotós neve, a helyszín, az exponálás technikai adatai, az elérési útvonal tetszőleges foldere, és még számtalan más hasznos adat. A Story Editorban gyakorlatilag megjelent a Word ismert korrektúra funkciója. Hasznos a panel formájában megjelenő Mini Bridge a nyersanyagok behozatalához, a Control Paletta apró újdonságai, az Object States panel. Úgy érzem sikerült tökéletessé tenni az Illustratorban megjelent, de kezdetben roppant idegesítő Smart Guides funkciót is, ami nem csak alapból jó, hanem paraméterezhető is. Preferences lett a képek importjánál a képek méretének, aránytartásának, dobozhoz való viszonyának alaphelyzete. Ezekkel rengeteg kattintást spórolhatunk újra, könnyebb, egyértelműbb lehet a munka, állítgatás, pozicionálás helyett a tervvel tudunk foglalkozni.

A sok hasznos és fontos újítás mellett igen nehéz lenne elmarasztalót írni a CS5-ös Indesign-ról. Ha kötekedni akarnék megemlíteném hogy a Paragraph Style Nested Style panelje fölöslegesen bővült egy Nested Line kerettel, hiszen ez beépíthető lett volna a meglévő Nested Style-ba is, igaz akkor üresen maradt volna a keret legalja :). Engem igazán zavar az automata oldalbeszúrás- és törlés, amit ugyan ki lehet kapcsolni, de telepítés után bekapcsolt állapotban van.

Úgy gondolom az Indesign abban, ahogy egy programnak ki kell szolgálnia egy iparágat, most előrébb jár a másik két programnál. Egyébként is voltak a programnak előnyei pl. az Illustratorhoz képest (színkezelés, effektezés területén) ami eddig is fura volt, de most még furább :). Tördelőknek az áttérés igencsak ajánlott.

Ilustrator

A 3 program közül talán az Illustrator az egyetlen aminek problémát okoz a CorelDraw elterjedtsége. Kétségtelen hogy a Corel többet tud, a külsősök és az otthoni felhasználók szeretik és használják, a DTP-s munkahelyek viszont utálják, mert nincs meg nekik, nem kapják meg az Adobe CSx csomagokban, és az Illustrator sem kompatibilis a Corel-es formátumokkal. Ezzel együtt érthető a kreatív szakma idegenkedése az egyetlen konkurenciától. Az Illustrator elsősorban kreatív, szinte Photoshop-ot megszégyenítő könnyedséggel és minőségben tudunk benne rajzolni, tervezni, és bármit megoldani pár lépésben ami rajzszerű vagy grafika.

A program fő újítása a perspektivikus rajzolást segítő segédvonal-háló, amit eddig is meg lehetett oldani egy kis plusz munkával, mivel bármi segédvonallá alakítható a programban utólag. Most viszont a perspektívát úgy alakítjuk az egérrel ahogy kedvünk tartja, és valóban megkönnyíti az ilyen jellegű rajzolást.

A többi bővülés már olyan lehetőségeket ad, amik vagy eddig is megvoltak, vagy eddig is elegendő volt belőlük. Bővültek az ecsetek, hogy még inkább a Photoshop-ban érezzük magunkat :). Ebből talán a legérdekesebb az az ecsetfajta, amelyik nem körvonalra illeszti az ecsetformát, hanem két körvonal közé zárja azt. Elkésett ráncfelvarrás az, hogy az effekteket végre nem 50dpi felbontással számolja a ki a program. Hasznos hibajavítás :), hogy a szaggatott vonalakat átszámolja a program úgy, hogy a rés (gap) ne a sarokpontokra essen. Ezzel együtt tetszőlegesen transzformálhatóak a vonalvégződések és maguk a vonalak is, úgy, hogy változik a vastagságuk vagy a méretük. Festhetünk háttérmintával, és van változó színű ecsetünk is (a változó vastagságú, és a kijelölt szimbólummal festő ecset mellett). Kaptunk egy Shape Builder nevű eszközt, ami a Live Paing "B" változata, pár alkalommal talán meggondolandó melyiket érdemes használni, ha már két eszköz van ugyan arra. A függőleges eszközsor 3 kis gombbal bővült, ami ugyancsak nem hoz semmi újdonságot, de hasznos beállításokat tesz lehetővé. Eldönthetjük hogy egy készülő objektumot egy meglévő alá, felé, vagy bele akarunk-e rajzolni. Az alá/felé az egyértelmű, a bele egy sima automata maszkolás.

Multimédia a CS5-ben

Elvileg külön cikket kéne szánnom a multimédiás fejlesztéseknek, de nem megy. Azon kívül hogy a filmvágás/hangszerkesztés 64 bitesre bővült, lecserélték a rendering engine-t, igazából nem történt lényeges bővülés a programok funkcióválasztékában. A Premiere újításai funkcionálisan megfoghatatlanok, gyorsabb, kisebb erőforrásigény, nagyobb kompatibilitás, együttműködés a konkurens programokkal, többek között a Final Cut-al is.

Az After Effects a 64 bites módon túl új effekteket, retusálóeszközöket, és auto-keyframe módokat kapott. Mi mást is várhatnánk ettől a programtól, amikor magát a vágást a Premiere-ben kell elvégezni?

Az Encore olyan szinten nem fejlődött vagy változott, hogy simán felment a 32 bites rendszerekre is. Reméljük semmit nem kapott vissza a CS3 verzióból, így reménykedhetünk benne hogy legalább alapszinten használható maradt.

A Soundbooth mindig is inkább vicces volt mint hasznos, kevés olyan dolog van amit a Premier hangsávján ne lehetne megcsinálni és Soundbooth kell hozzá, amit meg nem lehet ott megoldani, ahhoz a Soundbooth is kevés. De legyünk toleránsak, tegyük fel hogy kizárólag egy riportfilm hangsávját kell rendbe tenni amikor elmegy mögöttünk a villamos, és arra talán jó lenne ha a programban letisztázták volna a VST hostot. Ez a VST host a program gyengéje, az utóbbi verziók óta semmilyen előrelépés nem történt ez-ügyben, így vagy elegendőek a Premiere effektjei, vagy nagyon meg kell válogatni mit használunk a hangsávon.

A multimédiás csomag a nyomdai csomaggal ellentétben jelentős alternatívával illetve konkurens termékkel "küzdene", ha az Adobe ezt komoly fenyegetésnek venné. A Magix, a Final Cut és a Vegas/DVD Architect film ügyben, ha a Soundbooth-ot komolyan vesszük, akkor pedig felsorolni is nehéz mennyi programot vehetünk figyelembe a hangszerkesztés alternatívájaként. Mindamellett kétségtelen, ha valakinek egyszerű filmes, vagy webes multimédiás munkája van, az Adobe ilyen célú programjai nagyon is megfelelnek pont a webes/flashes integráció és egymással való kompatibilitás miatt. A programok gyakorlatilag mindennel kompatibilisek, a csomag egyetlen export modult használ a kimenet kezelésénél, az Adobe Media Encodert, ami remek megoldás mert kétségtelen hogy sok programot kell kezelni különböző nyersanyagokkal és kimenetekkel, de még mindig van hiányérzetem ezzel kapcsolatban, mert maga a modul nem tud eleget. Ha ezeket megoldják, akkor egy csapásra megoldották az összes programban, ami sokat könnyít a többféle kimenettel és nyersanyaggal dolgozóknak.

Az Adobe csomag multimédiás programcsomagja a profi felhasználók körében nem örvend teljes elfogadottságnak. Nagy teljesítményű gépen is gyakran lassú, instabil, elszállós és bizonytalan, a kimenet néha nem elég jó, és nem elég kompatibilis. Sok olyan bosszantó jelenség van, amit a konkurens programok nem produkálnak. Amellett kérdés, hogy az igen sok helyet és erőforrást igénylő, hangot szöveggé alakító modult használja-e egyáltalán valaki miután egyszer kipróbálta? Az tény, hogy ez a csomag minden multimédiás programcsomagok legbarátságosabb, legkönnyebben kezelhető felületével rendelkezik, de a használatuk során felmerülő hibákat a kiadás előtti teszteléssel kellene felderíteni nem pedig az about box mutációival.

Összefoglalva

Összességében a CS5 csomagban számomra óriási meglepetés az Indesign jelentős és hasznos bővülése, remek alkalom a váltásra azoknak akiket a CS4 nem győzött meg és maradtak a CS3 verziónál. A Photoshop azoknak hoz igazán hasznos újítást, akiknek gyakran van zűrös szelektálni valójuk. Az Illustrator elsősorban a perspektívában és a Wacom pados rajzolásban gondolkodóknak kedvezett. A multimédiás csomag inkább hátterében fejlődött mint használhatóságában és funkcionalitásában, hogy kizárták a 32 bites operációs rendszereket ez nem biztos hogy jó ötlet volt, főleg annak fényében nem, hogy vannak konkurens programok bőven amik mindkét rendszeren kompatibilisek.

Az Adobe CS5 újdonságai - nyomdai csomag

Elhamarkodtam az előző bejegyzésem. A CS5 csomag gyakorlatilag nem, vagy alig tartalmaz említésre méltó újítást a nyomdai előkészítésben dolgozóknak, ez főleg ahhoz képest érdekes, hogy az iparág azért nem fagyott be teljesen, a digitális fényképezés a mai napig alakul és fejlődik, a képfeldolgozás grafikakészítés és tördelés még elektronikus kimenet esetén is egyre komplexebb feladatok elé állíthatja a designereket. A csalódást tetézi, hogy a youtube-on elterjedt CS5 videók egyik legnépszerűbbike csak elméletileg létezik mint algoritmus (PatchMatch), a programban nyoma sincs hasonló funkcióknak még letölthető (megvehető) pluginként sem. Statisztikailag a CS5 csomag 1 új programot (Flash Catalyst), 4 új online szolgáltatást tartalmaz, a meglévő programok között pedig 250 újdonságot oszthatunk szét.

Általában a csomagról

A programcsomag egészét tekintve, fejlődés történt az arra alkalmas programok festő képességeiben. Új ecseteket kapott a Photoshop és az Illustrator. A Photoshop esetében bár elég sok ötletem volt a fejlődési irányt tekintve, a 3D funkciók bővültek újabb lehetőségekkel. A Photoshop CS5 három említésre méltó komoly újdonságot tartalmaz, abból kettőnek látom igazán hasznát. Az Indesign nyomdai tördelőknek szánt részében lehetővé válik a több különböző oldalméret alkalmazása, és az objektumok könnyedebb igazítása, távolságtartása, alakítása (sarkok lekerekítése) változott. Bár a többféle oldalméret "szabálytalannak" tűnhet első ránézésre, a behajtható vagy kihajtható oldalakat is tartalmazó kiadványoknál, esetleg a bellapoktól eltérő méretű borítók egy dokumentumba tervezésénél jól jöhet.

A nyomdai előkészítést szolgáló funkciók igen szerény bővülése mellett különösen nagy hangsúlyt kap a csomagban az elektronikus tartalom előállítása. Szinte minden nyomdai célú programban készíthetünk mozgó Flash alapú áttűnéseket, képeket, dolgozhatunk hang és film nyersanyaggal (mégha ezeket nem tudjuk minden esetben szerkeszteni). A csomag új programja, a Flash catalyst is az ilyenfajta kimenetek készítését szolgálja. Bár én azt vártam, hogy az Adobe valamiféle rendes választ ad az Apple Flash elleni támadásaira, ez a válasz kimerül abban, hogy a Flash alapú programoknak van iPhone/iPad kompatibilis kimenete és fejlettebb programnyelve. A Flash-el kapcsolatban a felhasználók nagy részét egész biztos a stabil, erőforrásokkal rendesen gazdálkodó Flash lejátszó érdekli leginkább az online nézhető filmek miatt, de ebben a csomagban a 10.0-ás lejátszó van, a rendbe tett verziót 10.01 verziószámmal ígérik.

Photoshop CS5



A Photoshop új verziójától nem csak azért várhattunk jelentősen többet mint amennyit végül kaptunk, mert a digitális fényképezés egy viszonylag még ma is fejlődő terület, hanem mert a Youtube-t elárasztották új funkciókat bemutató filmekkel. Ezen filmek között a messze legérdekesebb tartalom csak elméletileg létezik ha egyáltalán létezik. A program újdonságai közül a legnagyobb hírverést a Content-Aware Fill funkció kapta, amit a Spot Healing Brush eszköz egyik paramétereként, és a Fill menüpontban tettek elérhetővé. Ezzel az új lehetőséggel egy körülbelül kiszelektált terület eltüntetése válik lehetővé.

A próba során viszont több dolog miatt is csalódnunk kellett. A funkció gyakorlatilag még annyira sem paraméterezhető mint a CS4 verzió Content Aware Resize menüpontja, tehát teljesen automatikusan dolgozik. A szelekció körvonala a terület feltöltése után látható marad még akkor is, ha a szelekció széleit elmossuk előtte. A kijelölés automata feltöltése olyan, mint egy bénán használt Clonstamp esköz, a belső területek láthatóan ismétlődnek, az árnyalatok töredezettek, ha folyamatos kontrasztos vonalra lenne szükség a törésvonalon vagy a szelekción belül (nem beszélve esetleg egy folytatólagos görbéről) a vonal egész biztos megtörik a szelekció körvonalán és belső kitöltésében is. Kár tovább ragozni, a Content Aware Fill csak a demonstrációs képeken működik, a Youtube nem elég éles ahhoz hogy a problémákat valóban látni lehessen a filmeken, a gyakorlatban viszont nem ad megfelelő minőségű végeredményt egy rendes fényképen. Az, hogy a feltöltéskor honnan vegyen tartalmat, úgy tűnik véletlenszerűen dől el a szelekció alakjának és pozíciójának függvényében, a felhasználó oldalán ismeretlen szempontrendszer szerint.

A szelekcióval kapcsolatban, illetve a szelekciókkal kapcsolatos munka könnyítésére vizionált automata tárgyfelismerő funkciótól igen távol álló, de legalább jól használható újdonság a programban a tárgy széleinek finomítása egy nagyjábóli kijelölés után, ami most valóban jó minőségű végeredményt ad. A Refine Edge legjobban a korábbi verziókban található filter, az Extract funkcióját veheti át, annál jóval hatékonyabban. Szőrös, tüskés, hajas, lombkoronás kijelölések és maszkok készítését könnyítheti meg azoknak, akik ezeket eddig csak komoly nehézségek árán tudták megoldani.

A program jelentősnek mondható harmadik újdonsága a Puppet Warp funkció. Találkozhattunk már ezzel egy korábbi Flash kiadásban, amikor is a képen (Layeren) leteszünk referencia pontokat, és azok között úgy tudjuk hajlítgatni a figurát, mint az csontokkal kapcsolódna össze. Így egy fa törzsét kiegyenesíthetjük vagy épp meghajlíthatjuk, egy feltartott fejű zsiráf lehajolhat inni, vagy feltekerhetjük egy lelógó ormányú elefánt ormányát :).

Bár az Automate menüpontban eddig is kezelte a Photoshop a több részből álló nagy színmélységet és minden részletében helyesen exponált képeket eredményező HDR technikát, a profik ezt másik programmal oldották meg a végeredmény szemmel látható különbségei miatt. Ezen a CS5-ben javítottak, paraméterezhetővé tették, úgy mint a panoráma képek készítését is.

A fényképek beolvasását szolgáló Camera Raw program az idő folyamán egyre több alapvető képkezelési funkcióval bővült. Most zajcsökkentőt kapott, és ennek ellenkezőjét is, amivel a sima digitális képre ráteheti a fotós kedvenc filmjének szemcséit. A fentiek mellett élesítés, expozíciós hibák és a fényviszonyok korrigálhatóak a Camera Raw 6-os programban.

Bővült a fotóra alkalmazható festő stílusok listája, ha valakinek ez fontos volt eddig, nézzen szét az eszközök és az újdonságok között.

A digitális fényképezés hibáit korrigáló gyűjtemény automata lencsekorrekcióval bővült, illetve ez a már meglévő funkció módosult úgy, hogy lencsék profiljait lehet benne lementeni.

A 3D elemeket megjelenítő funkcióválaszték lényegében addig bővíthető, amíg a programban megjelenik egy komplett 3D szerkesztőfelület :). Nem tartunk még itt, de létre lehet hozni 3D testeket, sőt ilyeneket lehet képezni feliratokból, layerekből. Az így előállított 3D ábrák felülete, megvilágítása is finomabb lett.

Ha mindent fel szeretnék sorolni, most már csak egy-egy mondatban tudnám megemlíteni a programban fellelhető újításokat. A színátmenetek és a színesről konvertált fekete-fehér képek minőségében van némi változás. Eltüntethető a maximális kompatibilitásra figyelmeztető box mentéseknél :). A rejtett lyerek is mozgathatóak, és több layer átlátszósága egyszerre módosítható. Mentés (és rákérdezés) nélkül bezárhatjuk nyersanyagként szolgáló nyitva lévő képeinket. A nyomtatás beállításai a képpel együtt mentődnek, mindezeket az Action paletta is menti. A Layerek csoportja (Layer Groups) több szinten egymásba ágyazhatóvá válik.

A Photoshoppon, mint a többi nyomdai programon is, a multimédia és különböző elektronikus tartalmak előállítása felé látszik érzékelhető eltolódás. Bár a fotófeldolgozás és design területén az Adobe sokkal jobban megerőltethette volna magát még akkor is ha ez az elsődleges szempont, 2 jelentős, használható funkciót és javítást kaptunk a programmal. A leglátványosabb újítás, az Aware Fill a gyakorlatban nem, vagy csak igen korlátozottan, speciális esetekben használható, nem beszélve arról, hogy bár nem automatán, de jobban megoldható a tárgyak eltüntetése az Aware Fill helyett a régi Clonestamp eszközzel. Az apró újítások terén még mindig lehet hiányérzete a designernek, a layer melletti több maszk, és a maszk egy másik layerrer történő együtt mozgatása nekem régóta hiányzik.

Illustrator CS5



Az Illustrator bár még nem teljesen egyeduralkodó, de a CorelDraw haldoklása miatt idővel azzá válhat. Ennek ellenére mivel ez a program is a csomag része, nem tehetik meg hogy semmiféle módosítást nem végeznek el rajta. Így pár újdonság ebbe is bekerült, amelyek irányvonala nem tér el jelentősen a Photoshop fejlődésében felfedezhető irányvonalaktól.

Ilyen a 3D grafika fejlődése az Illstratorban, ami egy vektoros programhoz sokkal közelebb áll mint a pixeles környezetben dolgozó Photoshophoz. Az Illustrator 3D effektjei eddig nem voltak igazán szépek és pontosak, végződések, sarkok, felületek sok esetben kellemetlenül rondára sikerültek benne. Most a hagyományos 3D problémákat megkerülve könnyed perspektivikus szerkesztést ígér a program, amivel épületek, utcarészletek, perspektivikusan megjelenítendő tárgyak egy rács mentén könnyedén megrajzolhatóak.



A CS4 verzió Bloob Brush ecsete is továbbfejlődött, variálható vonalvastagságú lett, bár az eredeti ecset széleit is lehetett transzformálni (mivel belső kitöltést kapott nem keretvastagságot). Ugyancsak a keretekhez kapcsolódó, sokakat eddig zavaró jelenség oldható meg, mégpedig a szaggatott vonalak sarokpontokon tapasztalható esetleges szerencsétlenül kialakuló rése. A Stroke palettában most ez megakadályozható. A vonalvégződések esetén a nyílhegyek (és tulajdonképp a nem nyílhegyek is) méretezhetővé váltak, ha az automata méretük nem lenne megfelelő.

A vektoros rajzoló ecsetei talán nem véletlenül a pixeles programok ecseteit (azaz nagyjából a valóságot) próbálták szimulálni, így az ecsetek már szinte szokás szerint verzióról-verzióra változnak. Az ecsettel most már egy kész grafikát is húzhatunk a lapra, kitöltőmintával (illetve grafikából átalakított ecsetheggyel) is festhetünk sok paraméter meghatározásával, valamint Bristle Brush egy nyomásérzékeny padokra optimalizált rajzolóeszköz, ami igen sokoldalú, és a valóságot sikeresen szimuláló festőecset lehet a grafikusok kezében.

Az előző verzióban megjelenő artboard nem lett közönség-kedvenc, nehézkes, sok hibára lehetőséget adó, de mégsem több oldal szerkeszthetőségét felkínáló eszközről van szó. Most az artboard kapott egy önálló palettát, és pár olyan transzformációs lehetőséget, mint például forgatás vagy automata elrendezés a munkaterületen. Hogy ez mennyire pótolja majd a több oldal egy dokumentumban szerkeszthetőségének hiányát, az majd a használat során dől el.

Az Illustrator egyik jól sikerült eszköze volt a kifestőkönyveket utánzó Live Paint funkció. Ezt most egy meglehetősen hasonló eszközzel egészítették ki, Shape Builder néven, ami az egymásra helyezett objektumokon különböző területeken teszi lehetővé a terület egyesítését, kivonását, felszabdalását. Bár úgy tűnik, a Live Paint minderre korábban is lehetőséget adott, a Live Paint Bucket bár funkcionálisan kiválóan működött, nem sokan használták. Amennyiben az új Shape Builder beválik, még egy eszközünk lesz, amivel szabályozhatjuk az objektumok körvonalait és kitöltéseit egymáshoz való viszonyuk figyelembe vételével.



Az apró újítások itt is sok időt spórolhatnak meg olyan esetekben, amikor egy hosszabb munkafolyamat rövidíthető le pár kattintásra. Ilyen például az az új választási lehetőség, amivel eldönthetjük hogy egy objektumon belülre vagy kívülre akarunk rajzolni. A Draw Inside állapot gyakorlatilag egy automata Clipping mask-ot hoz létre a rajz körvonalában.

Ez a program sem kerüli el az elektronikus kimenetek készítését, de itt talán szerencsésebbek az összefüggések, mert hogy egy grafikát a Flash-ban használunk fel az kézenfekvőbb mint hogy a Photoshopban filmet retusálunk. Az együttműködés a többi nyomdai programmal egyértelmű, a képek multimédiás és webes felhasználása a Flash, Flash Catalyst, Premiere, After Effects programokban is akadálymentes, azzal együtt, hogy az Illustratorban rendelkezésre állnak a Flash előre gyártott webes nyomógombjai, a Flash/Flash Catalyst pedig szinte Illustrator szerűen kezeli az Illustratorban létrehozott objektumokat illetve a hozzájuk kapcsolódó layereket.

A korábbi Illustrator egyik igen kellemetlen hibája volt a vektoros ábrákra rakható raszteres effektek alacsony (konkrétan 50lpi) felbontása, így ezt az újdonságot inkább hibajavításnak tekinthetjük mint újdonságnak. Ez a probléma most megszűnt, az effekteket a program a kimenet felbontására konvertálja, így az elmosott szélek vagy vetett árnyékok nyomtatási céllal is felhasználhatóak 50lpi-nél nagyobb felbontásban is a Photoshop kihagyásával :).

Indesign



Bár az Indesign funkcionális fejlesztése már jó ideje nehézségekbe ütközik, a CS5-ös verzió mégis hozott pár olyan újdonságot, amivel meg tudják fogni a nyomdai célra tervezőket. Az egyik ilyen hogy a dokumentum papírmérete és pozíciója laponként állítható. Ez hasznos lehet visszahajtható belső oldalakra és esetleg a bellapoktól eltérő méretű borítótervek egy dokumentumba tervezésénél.



A szerkesztést segíti az új Gap eszköz. Bár a távolságbeállítás eddig is lehetséges volt az Align panel segítségével, most a távolság megtartása az objektumok transzformációja közben egérhúzással lehetséges, és sok esetben ez nagy könnyebbség a tervezési folyamatban.

Ugyancsak a tervezést segíti egy olyan (új) transzformáció, amely a keretek sarkainak "live" lekerekítését teszi lehetővé.

Az Indesignhoz korrektúra célokra eddig az Incopy programot ajánlották, ami ugyan funkcionálisan megfelelt erre a célra, mégsem szerették a szerkesztőségek. Most az Indesign-on belül úgy lehet a korrektúrát elvégezni mint a Word-ben: a módosítási javaslatokat tárolja a program, és ezeket visszavonhatóvá vagy elfogadhatóvá teszi az ellenőrzési fázisban.

Módosult a hasábok kezelése is, bár valószínű erre kevésbé lehetett számítani, a több hasábon átmenő címsorok esetében meg lehet adni (a Paragraph Style-ba) hogy a sor hasábon belül vagy az oldalon belül jelenhet meg. Mint ahogy az előző "Tranck Changes" funkció, ez a hasábokon átmenő címsor is ismerős lehet a Word felhasználóknak. Így a címsorokat már nem kell külön dobozba tenni ha azok több hasábon átmennek, bár figyelni kell a cikkek/fejezetek/témák elejére/végére, mert egy-egy hasábon átmenő címsor érdekes tördelési problémákat okozhat ilyen esetekben.

Érezhető ebben a programban is az a tendencia, hogy a csomag összes alkalmazását hasonló felülettel lássák el, és az azonos funkciók egyformán jelenjenek meg és egyformán lehessen dolgozni velük. Emiatt a program Layers panelje hasonló lett az Illustrator hasonló paneljéhez, az egy layeren elhelyezett elemeket kibontva lehet szelektálni vagy lockolni esetleg eltüntetni/törölni.

Végül, ami a nyomdai munkát illet, kapott a program olyan mezőtípusokat, amiket ismét csak a Word használók már ismerhetnek, amelyekkel a dátum mindig aktuális lehet, de képaláírásokat, változó meta-adatokat is megjeleníthetünk ilyen módon.

A program másik fejlődési iránya ebben az esetben is az elektronikus média, elsősorban a Flash felé fordult. Lehet készíteni Flash és HTMl kompatibilis kimenetet ("print to digital") és Flash áttűnéseket lehet alkalmazni az oldalak/oldalpárok között.



Összefoglalva



Bár a programcsomagnak még csak a Beta verzióját sikerült tesztelni, el lehet mondani, hogy a csomag meglehetősen stabil, és a nyomdai funkciókat is sikerült többé-kevésbé úgy fejleszteni, hogy az apró újítások még hatékonyabbá és kényelmesebbé teszik a munkát mind az Indesign-ban, mind az Illustrator-ban. A megújulás mértéke engem leginkább az Indesign programban lepett meg igen pozitívan, bár bizonyos dolgok átalakítása nekem még mindig hiányzik (pl a tartalomjegyzék generálóé), de a Word-ből átvett funkciók mindenképpen hasznosak. Talán egyszer a Word tartalomjegyzék generálóját is áthozzák :). A Photoshop fejlődése nem csak amiatt csalódás, mert a Youtube-n CS5 név alatt igen látványos és jól működő funkciók kerültek előzetesen bemutatásra, hanem mert az újítások csak részben használhatóak a gyakorlatban is. A Content Aware Fill nagy csalódás, lényegében nem ad teljes megoldást arra amire kitalálták, a Puppet Warp pedig inkább játéknak jó mint használható tervezési funkciónak. Ezzel együtt a nagyjából kiszelektált szélek pontosítására végre van egy valóban jól használható eszközünk "Refine edge" néven.

További képernyőfotók a tesztekről:

Illustrator CS4 - sajtóanyag

A fényképfeldolgozás, tördelés, vektoros grafikakészítés hármasával nagyjából ki is merülnek a hagyományos nyomdai előkészítéssel kapcsolatos feladatok. Mindhárom feladatra más-más szakember kellene, de sajnos a fenti három mellett általában még elvárás a html és a Flash/PHP ismeret is, ezért ez a program is tartalmaz keresztmédiás lehetőségeket, ami bemenetként szolgálhat a Flash és After Effects programokhoz. A grafika készítő programokkal alapvetően rajzszerű ábrákat, emblémákat lehet és érdemes készíteni, de az Illustrator például tele van olyan kreatív elemekkel, amelyekkel más művészi elképzelések is megvalósíthatóak. Az Illustrator-nak Macintosh környezetben a Macromedia felvásárlása után nincs konkurenciája, PC-s kollégáknál viszont a mára jóval bonyolultabb CorelDraw a piacvezető.

Származási hely: Adobe CS4

Az új Illustrator erőssége továbbra is a kreatív rajzolóeszközök környékén keresendő, a színátmenetek és átlátszóságok korlátozásoktól mentes használatában. Az átlátszóság például színátmenetekre is alkalmazható. Ez a program is kapott egy az Indesign-ben megjelent Smart Guides funkciót (eddig is volt, de elég zavaró volt hogy minden helyzetben egyezéseket jelzett). Már régóta hiányzott, most lett többoldalas (több táblás, Artboard-os) szerkesztési lehetőség. Fejlődött a Clipping mask képkivágások céljára, és ezek utólagos szerkesztésének lehetősége.

A felület változásai

A többi programhoz hasonlóan itt is lehetővé vált a „füles” azaz Tabbed nézet, ami azért lett aktuális, mert végre több „rajztáblát” használhatunk egy munkában. Ez nem egészen az mintha egy file-ban több oldalas Illustrator dokumentumokat készíthetnénk, pedig ez a többoldalas szerkesztés nekem régóta hiányzik innen is. Így ha egy munkának, grafikának több célja van, egy file-ban, de az ismétlődő részleteket különböző „rajztáblákon” tárolhatjuk, illetve a rajztáblák között lemásolhatjuk az azonos részleteket, és ezeket egymástól függetlenül módosíthatjuk. Az eszközsor (Control Paletta) is kapott egy „Artboard” eszközt, amivel ezeket létre lehet hozni és ha kell méretüket, vagy más tulajdonságaikat módosítani.

Új Artboard (rajztábla) készítése

1. Az új rajztábla többféleképpen is létrehozható. Egyrészt kijelölhetjük az oldalon létrehozott grafika egyes elemeit, és azokat új táblára helyezhetjük. Másrészt ha rétegesen rajzolunk, az egyes rétegek is új táblára kerülhetnek. Azonkívül kapott a felület egy „New Artborad” gombot, amivel rögtön új munkaterültet képezhetünk.
2. Amennyiben a megrajzolt ábrában vannak olyan elemek amelyek az új táblára is kellenek, úgy tegyük azt láthatóvá a Layers paletta segítségével.
3. Az új Artboard eszközzel jelöljük ki a szükséges elemeket, és azonnal rendelkezésünkre áll egy új tábla amelynek mérete egyezik a kijelölt elem(ek) méretével.
4. A Control palettán kattanjunk a „Move/Copy Artwork With Artboard” gombon.
5. Kattanjunk az új „artboard”-ra és helyezzük oda a grafikát ahová szeretnénk, ehhez használhatjuk az „okos” segédvonalakat is.
6. A munkaablak alatt kapunk egy listát, amelyben fel vannak sorolva a létrehozott „rajztáblák”. Itt gyorsan tudunk közöttük kapcsolgatni a tábla sorszámának kiválasztásával.
7. Ha kiválasztottuk a megfelelő munkát, kattanjunk a Control palettán az „Artboard Options” gombon a rajztábla tulajdonságainak beállításaihoz.
8. Az escape billentyűvel kiléphetünk ebből a szerkesztési módból.

A felület újításai nagyjából megegyeznek a CS4 többi hasonló termékével: „tabbed” nézet, „N-up view” egy vagy több dokumentum részleteinek egyidejű megjelenítéséhez, „Application Bar, Workspace Switcher” a munkafelület céljának legmegfelelőbb kezeléséhez. Több olyan funkció is palettát kapott amelyik eddig dialógusboxból volt elérhető, valamint bizonyos esetekben megkerülhetővé vált az úszópaletta használata is.

Több dokumentum egyidejű megtekintése

1. Macintosh gépeken ekkor legyen bekapcsolva az „Application Frame”. Ennek módja: „Window > Application Frame” menüpont kiválasztása. Erre PC gépeken nincs lehetőség (szükség) mert ott eleve saját ablakban fut az alkalmazás.
2. Nyissuk ki a munkához szükséges fájlokat az Open menüponttal akár többet is egyszerre.
3. A „tabbed” (füles) módszerrel kapcsolgathatunk a megnyitott oldalak között.
4. A menüsor alatti palettában a „3-Up view” módot válasszuk ki, értelemszerűen így 3 dokumentumot tudunk elhelyezni a képernyőn.
5. Ebben a nézetben egyszerűen megfoghatjuk a dokumentumok felső sávját, és más helyre vonszolhatjuk azt.

Munkaterületek közti gyors kapcsolgatás

1. Eddig is volt lehetőség pár előre felépített felület között válogatni (a Window menüben), illetve sajátokat elmenteni. Most a menüsor alatt egy lista segítségével kezelhetjük a különböző feladatok szerint felépített munkaterületeket. Válasszuk a „Typography” elnevezésű területet.
2. Ekkor azok a panelek, eszközök kerülnek előtérbe, amelyek a tipográfiai munkafolyamathoz szükségesek, mint pl. a karakter és bekezdésformázó úszómenük.

Rúgós panelek

A „rógós panel” funkció lehetővé teszi, hogy a kijelölt elemek mozgatásával hozzáférjünk a szükséges panelekhez (kattintások helyett).

1. Tegyük előre a kérdéses dokumentumot, ha netán „N-up” nézetben lennénk.
2. Válasszuk ki a lap alján azt az „artboard”-ot amin a szerkesztendő rajzrészlet van.
3. A kijelölő eszközzel kattintsunk az ábrán.
4. A kijelölt részletet vigyük a „transparency” panel ikonjára.
5. Ekkor a rajz a helyén marad, de a panel kinyílik, és lehetővé válik az átlátszóság beállítása.
6. Ismét válasszuk ki az előbbi rajzrészletet és vigyük a „Symbols” panel ikonjára.
7. Ez a panel is magától kinyílik, és ha kicsit több ideig tartjuk rajta a kijelölt elemeket, bekerülnek a szimbólumkönyvtárba.
8. Ugyan ezzel a módszerrel a megnyitott dokumentumok között is tudunk rajzokat, vagy azok kijelölt részleteit másolni. Egyszerűen vigyük a kijelölt görbéket a másik dokumentum területére, és ott helyezzük el.

Az ecset fejlődése

Az ecsetek további fejlődésen mentek keresztül. Az új funkciót „Blob Brush”-nak nevezi a program, aminek jelentése nagyjából folt, paca, de leginkább a szabadkézi rajzolást segíti. A funkcióját tekintve egy több szempontból is egyedire szabható ecsethegyről van szó, amelynek lehetőségei körülbelül megegyeznek a Photoshop festőecsetének lehetőségeivel. A méretállítási lehetőség mellett van szögállásunk kalligrafikus ecset létrehozásához, lekerekítésünk, torzítottságunk, elmosottságunk.

Az ecset használata

1. Kattanjunk kettőt az eszközsorban a „Blob Brush” eszközön. Ekkor megjelenik az eszközhöz tartozó beállítások választéka.
2. Itt állítsuk be az ecset tulajdonságait mintha csak a Photoshop-ban lennénk. Méret, oldalarányok, dőlésszög...
3. Ok.
4. Amennyiben ezzel az ecsettel dolgozunk, az látszólag folytatja a megkezdett objektumot, mintegy egybeolvad vele.
5. Festés közben lehetőség van az ecset színének megváltoztatására.
6. Festés közben az ecset méretének megváltoztatása is lehetséges. Az ecsettel felvitt rajz vagy minta utólag könnyen korrigálható a radír eszközökkel.
7. Amennyiben javítani szeretnénk a szabadkézi munkát szimuláló ecset vonalain, használjuk a radír eszközt. Erre az eszközre duplakatt, és a beállításokat lehetővé tevő dialógusboxban hasonlóképpen paraméterezhetjük a radírt mint korábban az ecsetet.
8. Ok.
9. Kezdjük javítani az ecsetvonásokat. Amennyiben a radír helyett mégis rajzolni szeretnénk, a Shift-B billentyűkkel visszakapcsolhatunk ecset módba.
10. Shift-E kapcsol vissza radír (Eraser) módba.

Már régi törekvés az Illustrátorban, hogy legalább a rajzolás élményét közelítsék az ebből szempontból előnyösebb helyzetben lévő Photoshophoz. Érthető, a pixeles munka kevésbé technokrata, ha úgy tetszik kevesebb korlátot állít a felhasználó elé. Nem hiába születnek pixeles képet vektorizáló programok. Ennek ellenére ne felejtsük el hogy a szabadkézi rajzoló program akkor is vektorokkal dolgozik ha az látszólag „Photoshoppos”, a program továbbra is vonalasan „gondolkozik”, csak a szerkesztési módik finomodnak.

A Blob Brush használata Isolation Mode-ban

Az Isolation Mode ebben averzióban tovább fejlődött. Kapott egy kis ikont, ami könnyebben felismerhetővé teszi az izoláció alakját, és több objektumot is elfogad: compund paths, gradient mesh objektumok, képek, és klipping maszkok is használhatóak.

1. Jelöljük ki a kérdéses területet a direkt szelekciós eszközzel (fehér nyil).
2. Jobb egérgombbal hívjuk elő a felugró menüt a kijelölt objektum felett, és használjuk a „Isolate Selected Path” menüpontot.
a. Ennek hatására ez az egy objektum marad kijelölve.
b. A Layers úszómenü ezt a görbét mutatja.
c. Deszelektáljuk a kijelölt görbét.
3. Kattanjunk duplát a Blob Brush eszközre, és állítsuk be az optimális ecsetméretet.
4. Válasszunk színt a keretnek a Swatches úszómenüből.
5. Rajzoljunk a kiválasztott ecsettípussal a kérdéses terület fölé.
6. Töltsük ki az ecsettel megrajzolt területet színátmenettel.
7. A Layers úszómenüben navigálhatunk nem csak a rétegek, hanem a csoportok elemei között is. Ezt most kis preview is segíti.
8. Az „Isolation Mode”-ból az Exit gombbal léphetünk ki amennyiben befejeztük a munkát.

Átlátszóság és színátmenet

A CS3 programokban már szinte tetszőlegesen lehetett variálni a színátmenet/átlátszóság kérdését, az Indesign-ban külön Transparency Vector szolgálta ezt, az Illustrator pedig tetszőleges alakot is felvevő Gradient Mesh eszközzel rendelkezett. A CS4 csomagban a színátmenethez hasonlóan készíthetünk átlátszóságot az Illustratorban is.

Színátmenet készítése

1. Válasszuk a színátmenet készítő eszközt az eszközsorból.
2. Ha van kijelölt görbe, a legutóbb alkalmazott színátmenetet érvényesíti rajta.
3. A színátmenet körvonalát egy pontvonal jelzi, amit meg lehet fogni, és kör alakú színátmenet esetén ellipszist lehet csinálni belőle.
4. A színátmenet ezzel a módszerre el is forgatható, nem kell külön dialógusboxban elvégezni a beállításokat.
5. Magát a színátmenetet is úszómenük nélkül lehet egyedire szabni, magán a képen. Nem csak a színátmenet alakját, hanem a belső elrendeződését is be lehet itt állítani, ami a korábbi verziók ismeretében könnyen felismerhető eszközöket tartalmaz.
6. A képen megjelenő „Gradient Bar” úgy szerkeszthető mint korábban a Gradient Panel. Duplakatt a színátmenetre, és megjelenik a színválaszték, hogy tetszőleges színt rakhassunk a kiválasztott töréspontra. Könnyen használhatjuk egy palettában a Swatches és a színkeverős módszert is.
7. Hasonló módszerrel lehet módosítani a meglévő töréspontok színeit is.
8. Amennyiben a színek rendben vannak, a rajzon megjelenő Gradient Bar (ami tulajdonképpen a néhai Gradient Vector továbbfejlesztett változata) beállíthatjuk a töréspontok pozícióját.

Színátmenet mentése és újrafelhasználása

1. A mentéshez már ki kell nyitni az oldalsó úszómenü jól ismert Swatches palettáját. Ehhez elég a színátmenetet rávinni az úszómenü ikonjára.
2. Térjünk vissza a rajzhoz, a Direct Selection eszközzel jelöljük ki a görbét.
3. Használjuk a swatches panelen a „new gradient fill” menüparancsot (papírlap a panel alján).
4. Amennyiben az elmentett színátmenetnek alakja (ellipszis), vagy szögállása van, ezek nem kerülnek elmentésre.

Átlátszóság a színátmeneten

A színátmenet most átlátszó színeket is tartalmazhat. Az átlátszóság a színátmenet hosszában bárhol bármelyik törésponton meghatározható.

1. Készítsük el a szükséges görbét (zárt objektumot), amiben szeretnénk alkalmazni ezt a funkciót.
2. Nyissuk ki a színátmenet panelt, és alkalmazzuk az alapértelmezésű, feketéből fehérbe átmenő színátmenetet.
3. Kattanjunk kettőt a színátmenet fekete pontján, és állítsuk át fehérre. A szín átállítása mellett ennek a pontnak állítsunk be átlátszóságot is az Opacity kontrol segítségével.
4. Az átlátszóságot is tartalmazó színátmenetnek is adhatunk szögállást, és a színek, színátmenetek helyét is tetszőlegesen állíthatjuk a vektor hosszában.
5. A színátmenet palettán a kis preview-re kattintva elmenthetjük azt a színátmenetek listájába a későbbi újrafelhasználáshoz.

A fenti példában a színátmenet vektor mindkét végpontját fehérre állítottuk (csak akkor látszik a hatása ha ráhelyezzük egy színnel kitöltött rajzra vagy görbére, így ez nagyjából olyan mintha egy színnel kitöltött dobozra tettünk volna változó átlátszóságot, mint ahogy az az Indesign-nem a Transparency Vector eszközzel lehetséges. Most nézzük meg mi történik ha színes területre szeretnénk átlátszóságot tenni.

1. A Layers panelen válasszuk ki azt a réteget illve körvonalat amelyikkel dolgozni szeretnénk.
2. Használjuk a Swatches palettát vagy a Gradient eszközt arra, hogy a kiválasztott körvonalba színátmenet kitöltés kerüljön.
3. A Gradient eszközön duplakatt, ez aktiválja a rajzon a színátmenet beállításait szolgáló eszközöket (on-objects control).
4. A színátmenet töréspontjain duplakatt, és definiáljunk tetszőlegesen különböző átlátszóságot rájuk.

A Clipping Mask és a Smart Guides fejlődése

Az Illustrator már korábban is tartalmazta mindkét funkciót. A Clipping mask lényegében egy határozott körvonal mentén tette lehetővé a képkivágást, amit utólag kényelmetlen volt átalakítani, a szelekcióhoz leginkább egy eldugott menüpontot lehetett használni, a Smart Guides pedig inkább zavaró volt mint használható mert lépten-nyomon egyezőséget mutatott. A Smart Guides most segítséget nyújt abban is, hogy a képkivágást is pontosan tudjuk pozícionálni és méretezni.

1. A Layers úszómenü segítségével különítsük el (Isolation Mode) azt a csoportot, ami maszkot tartalmaz.
2. Duplázzuk meg a rajztáblát (Artboard-ot) és húzzuk a munkaterület alá. Amennyiben be van kapcsolva a Smart Guides funkció, egy függőleges vonal fogja segíteni, hogy az új Artboard pontosan a korábbi alá kerüljön (függőleges vonalban).
3. Az új rajztáblán a kijelölő eszközzel válasszuk ki a kérdéses objektumot.
4. A Layers panelen húzzuk a kijelölt elemeket egy új, üres layerre.
5. Nyissunk ki egy másik képet (lehetőleg valami komplex rajzot) és azt tegyük át arra a rétegre amelyiken a maszkolt objektum is van. A méretezésnél, nem fontos az Infó palettát figyelni, a transzformációk jellemzői most a kurzor mellett megjelennek.
6. Az újonnan létrehozott layert nyissuk ki a layers palettában a kis háromszög segítségével. Ez legyen az a csoport, amelyik maszkolva van.
7. A szelekciós eszközzel kattanjunk kettőt a kivágott területen úgy, hogy a maszkolt területre helyezett rajz kívül essen. Ez aktiválja az Isolation Mode-t ami lehetővé teszi a maszk és a maszkolt objektumok szerkesztését úgy hogy kizárja a szerkesztésből a ráhelyezett rajzokat.
8. A Kontrol palettán kattanjunk az „Edit Clipping Path” gombon, a kivágás alakjának módisításához.
9. Ezután a maszkot mozgathatjuk és transzformálhatjuk.
10. Válasszuk ki a maszkolt csoportból az egyik objektumot, azt is elmozdíthatjuk a maszk területén belül.

Az így elkészült egymástól különböző „artboard-okat” elmenthetjük többoldalas PDF-ként (pl. storyboard céljára), vagy elmenthetjük vektorként az After Effects program számára. Az After Effects képes az artboard-on elhelyezett grafikákat külön-külön kezelni animáció céljára.

Appearance panel és Graphic Styles

Mind az Apperance, mind a Graphics Style panel is ismert lehet a korábbi verziókból. A Graphics Style panel segítségével korábban beállított és elmentett effekteket ismételhetünk meg különböző objektumokon, az Apperance panel pedig az ábrákon alkalmazott műveleteket aktuális állapotát rögzíti, amit törölhetünk vagy megváltoztathatunk.

Appearance panel

Az Apperance panel a CS4 verzióban már nem csak az alkalmazott effektek/kitöltések törlésére és módosítására való, hanem itt létre is lehet hozni ezeket, vagy egy kijelöltet több más rajzelemre érvényesíteni. A panel alján egy Add new stroke, Add new fill, és Add new effects áll rendelkezésre.

1. Nyissuk ki az Apperance panelt, és maradjon állandóan látható a munka során (be kell ehhez húzni oldalról a munkaterületre.)
2. Jelöljük ki a szelekciós eszközzel a szerkesztendő objektumot. Ez lehetőleg ne egy keret nélküli üres körvonal legyen.
3. Az Apperance panelben láthatóak a szelekción korábban alkalmazott effektek, kitöltések. transzformációk.
4. Jelöljük ki az Apperance panel egyik elemét.
5. Válasszuk a „Select > Same > Appearance Attribute” menüpontot. Ez kijelöli az oldal összes olyan elemét, amelyen a kijelölt elem Apperance menüben kiválasztott transzformációja végre lett hajtva. Remélhetőleg vannak ilyen elemek az oldalon, ha nincsen készítsünk párat.
6. Miután így kijelöltük azokat az elemeket amelyek hasonlóképpen vannak kitöltve/effektezve/transzformálva, kattanjunk kettőt az Apperance panel korábban kijelölt elemén.
7. Ekkor megjelenik az adott ranszformációhoz/effekthez/kitöltéshez tartozó dialógus box, amin keresztül minden kijelölt elemet egyszerre módosíthatunk.

A munka gyorsítása az effektek kikapcsolásával

1. Amennyiben sok, nehezen kiszámolható effekt van az oldal rajzelemein (árnyék, elmosás, átlátszóság) ezeket ideiglenesen kikapcsolhatjuk, ezáltal gyorsulhat az oldal megjelenítése.
2. Jelöljük ki az egyik ilyen „zűrös” objektumot, és az Apperance panelben kattanjunk az valamelyik nehezen megjeleníthető effektekre.
3. A Kontrol panelen válasszuk a Select Similar Objects gombon az Apperance Attribute menüpontot. Ezzel kijelöljük az összes hasonlóképpen effektezett elemet az oldalon.
4. Az Apperance panelen kapcsoljuk ki az effekt előtti szemet. Ezzel az egész oldalon kikapcsolhatjuk azokat a módosításokat amelyeket a vektoros szabályok szerint nehezen kiszámolhatóak és lassítják a megjelenítést. Ez akkor segít sokat, ha a görbéken komplex, bonyolult effekteket alkalmaztunk.

Graphic Styles

A grafikus stílusokban, mint a bekezdéseknél, elmenthetőek a az alkalmazott effektek.
1. Vigyük a Graphics Style panelt a munkaterületre.
2. Jelöljük ki a módosítandó elemeket.
3. Alkalmazzuk valamelyik effektet a kijelölt objektumokon.
4. Nyissuk ki az Apperance panelt, és adjunk a kijelölt elemekre kitöltést, keretet, és keretszínt igény szerint.
5. Az így véglegesített körvonalakat mentsük el Graphics Style-ba a „New Graphic Style” nyomógombbal.

„Separations Preview” és „color variations” Adobe Kuler-el és Live Color-al

A Separation Preview ismerős lehet azoknak, akik használják az Indesign korábbi verzióját. Igen hasznos funkció, hiszen a munkaterületen megjeleníthetjük és leellenőrizhetjük a színcsatornákat, azok helyességét. Ez az Illustratorban is igen hasznos lett volna, most a CS4 verzióval ez is bekerült a programba.

1. Válasszuk a „Window > Separations Preview” menüpontot, és kapcsoljuk be az „Overprint Preview” checkboxot.
2. A listában megjeleníthetjük vagy kikapcsolhatjuk az ott felsorolt színcsatornákat. Ez többek között jó a véletlenül alkalmazott direkt színkivonatok felderítésére, vagy annak ellenőrzésére, hogy a fekete területek alatt van-e alátöltés.
3. Ennek ellenőrzésére kapcsoljuk ki a fekete csatornát.
4. Válasszuk ki a feketével írt vagy rajzolt objektumokat.
5. Amennyiben nincs alátöltésük, használjuk a „Window > Attributes” manüpontban az „Overprint Fill” opciót.
6. Ezután láthatóvá válik az alátöltés a munkaterületen, valamint a „Fill” listában is az Apperance panelen.

Gyakran előfordul, hogy egyazon munkából több verziót kell készíteni más-más színvilággal. Erre már a korábbi verzióban is volt lehetőség, hogy egy adott munka színvilágát úgy változtassuk meg, hogy az harmóniában maradjon.

Most ez a funkció úszómenüt és új nevet kapott: Windows > Extensions > Kuler. A Kuler panelben lehetőség van arra, hogy internetes közösségek által létrehozott színsémákat keressünk. A Kuler panel tetején a keresőmezőbe írjuk be a keresett színséma feltételezett nevét. A panel alján megjelennek a találatok. Kiválasztva a nekünk tetsző színvilágot, használjuk a panel alján az „Add to Swatches” gombot. A letöltött színvilág így bekerül a Swatches panelbe, ahonnan már bármikor felhasználhatjuk.

Az elkészült munka átszínezése
1. A komplett színvilág megváltoztatásának módja a Live Color funkció. Nyissuk meg a Control paletta segítségével a „Recolor Artwork” (más néven Live Color) dialógus boxot.
2. Itt válasszuk az „Assign” fület, és jelöljük ki a nekünk tetsző színösszeállítást (amit többek között a Kuler segítségével is letölthetünk). A kiválasztáskor a színes munka annyi és olyan színeket fog tartalmazni, amennyit a kiválasztott színséma is tartalmaz.
3. Ok.

Ezzel a módszerrel, egyazon grafika több verziója is elkészíthető különböző célokból, nyomtatásra, szatyorra, pólóra, hirdetésbe, webre, filmhez. Ezeket a verziókat ma már nem kell külön dokumentumokban tárolni, csupán le kell másolni a grafikát vagy annak bizonyos elemeit különálló Artboard-okra, és azokon már egymástól függetlenül elvégezhetjük a módosításokat.

A rajztáblákra készített ábrákat kiexportálhatjuk többoldalas PDF-be, vagy akár 100 automatikusan elnevezett JPG képbe, vagy SWF formátumba. A Photoshop, Indesign, Flash programok beolvassák a több Artboardot tartalmazó Illustrator grafikákat, lehetővé téve hogy kiválasszuk a megfelelő rajztáblát a megnyitásnál. A Bridge láthatóvá teszi az Illustrator dokumentumba ágyazott egyes Artboard-okat.

CorelDraw 6.0 (embléma készítése)

A Computer & Design 1996. novemberi számában a CorelDraw! 6.0 programmal kapcsolatban közölt alkalmazási példát a lépésrõl-lépésre rovatban. Az írás a Nissan cég 3D emblémájának elkészítésén keresztül mutatja be a vektoros grafika látszólagos 3 dimenziós lehetõségeit. A grafikai munka során gyakori feladat egy termék vagy egy cég emblémájának reprodukálása nyomat vagy arculati kézikönyv alapján. Ezek az emblémák kész állapotukban gyakran bonyolultnak tûnnek, pedig egyszerû elemekbõl kivitelezett több lépéses folyamat eredményei. Jelenlegi példánkban a Nissan autógyár háromdimenziós emblémáját vesszük példaként, amin látható, nem kell minden 3D hatáshoz valódi 3D szerkesztõfelülettel rendelkezõ bonyolult alkalmzást elõvenni.

A munka kezdetén vegyük elõ a tools/roll-up groups/transform úszómenüt. Itt válasszuk ki a size listaelemet a pontos méretezéshez. Rajzuljunk egy négyszöget, majd méretezzük be például 150X50 mm-re. Ezután kerekítsük le a négyszög sarkait node-edit eszközzel (felülrõl a második), majd arra van szükség, hogy az így keletkezõ négyszöget még 3X megduplázzuk egyre kisebb méretekkel, de az eredetivel mindig párhuzamos oldalakkal.

E célra nagyszerû a transform úszómenü size listaeleme. Ha az úszómenü jobb oldalán lévõ nyillal lenyitjuk a koordináta rendszert, amiben kilenc db. viszonyítási pontunk van, a párhuzamosság biztosítható. Elõször kattanjunk a koordináta rendszer középsõ pontjára, majd csökkentsük az objektum méreteit a tengelyhez képest 3 mm-rel, vagyis a szélességet 150-rõl 147-ra, a magasságot 50-rõl 47-ra. Az apply to duplicate gombot használjuk. Ugyan ilyen beállítások mellett csökkentsük tovább a négyszöget most 10 mm-rel, vagyis 147-rõl 137-re, ill. 47-rõl 37-re. Apply to duplicate. Végül újra egy 3 mm-es szûkítés kell, 137-rõl 134-re. ill. 37-rõl 34-re. Apply to duplicate.

Ezután a térhatást színátmenetekkel oldjuk meg. Vegyük elõ a fill tool/special fill roll-up-ját, itt válasszük ki a special fill listaelemet, a lineáris színátmenetet, kattanjunk az edit gombra, majd color blend keretben a mid-pint potmétert toljuk el 20-ra, a from mezõ színe legyen 60% K, a to mezõé pedig 5% K. Ok. Válasszuk ki a legkülsõ, 150X50-es négyszöget, és érvényesítsük a színátmenetet az apply gombbal. Kettõvel beljebb, a 37X137-es négyszögön érvényesítsük ugyan ezt a színátmenetet, de 180 fokkal forgassuk el elõtte. Ezt a CTRL billentût lenyomva tartva az úszómenüben is megtehetjük a színátmenet preview képén. A legbelsõ 134X34-es négyszögbe tegyünk egyszerûen kék (100C+60M) színt. Kívülrõl a második négyszög, (147X47) kimaradt, mert abba egy másféle színátmenet kell, tehát special fill úszómenü, edit. A color blend keretben kattanjunk a custom gombra, majd színátmenetet jelképezõ csíkon tegyük a következõt: a bal oldali pont legyen 50% K, a jobb szélsõ szintén. Kattanjunk duplát a csík felének tetejére, majd az így kapott háromszögön definiáljunk 10%K-t, a pozíciót tekerjük 30%-ra. Újabb duplakatt a csík felett, a pozíció ezúttal legyen 70%, a szín szintén 10%K. Az options keretben a szögállás (angle) legyen 0 fok. Ok, apply. Ezután kívülrõl számolva a 2. és a 3. négyszögrõl tüntessük el a keretet (jobb egérgombbal kattanjunk az alsó színpaletta áthúzott négyzetén). A legkülsõ és a legbelsõ négyszögre viszont tegyünk 0.5 mm fekete keretet. Ez a fill úszómenü pen listaelemével is lehetséges.

Az így keletkezett ábrát jelöljük ki, foglaljuk csoportba (CRTL+G), majd az effects/envelope menüpontjával ívesítsük meg az oldalait. Az úszómenüben válasszuk ki az envelope listaelemet, majd nyomjuk be balról a második gombot. Add new, majd a keletkezõ szaggatott vonal oldalainak középpntjait a mozdítsuk el a SHIFT billentû lenyomva tartása mellett felül kb 3, oldalt pedig kb 2 mm-rel. Apply. (A keep lines ne legyen bejelölve!) Az envelope úszómenüt lezárhatjuk.

Válasszuk ki a körrajzoló eszközt, rajzoljunk egy 120X120-as kört, aminek pontos méretezése a transform úszómenüvel is lehetséges. Ugyancsak a transform úszómenüben írjuk át a méreteket 110X110-re, majd apply to duplicate. Az így keletkezett két kört alakítsuk körvonallá (CTRL+Q). A node edit eszközt (felülrõl a második) váltsuk át a knife (kés) eszközre, majd minkét kört egyenként vágjuk át a vízsintes tengelyük mentén mindkét oldalukon, pont ott, ahol a csatlakozási pontok (node-k) vannak (ez össz. 4 db vágás). Ekkor a körök automatikusn öszkötõdnek, így most 4 db zárt félkörünk van. A fill úszómenü special fill listaeleme alatt válasszunk ki két színt, 50%K-t, és 10%K-t. Állítsuk körkörös színátmenetre. Edit, majd a color blend keretben two color, center offset-ben pedig horizontal -15, vertical 30% legyen. Ok. Apply. Jelüljük ki a külsõ kör alsó félkörét, kapcsoljunk a fill úszómenüben lineáris színátmenetre, állítsuk a szögállást -90 fokra az, apply. Most jönnek a belsõ körök. A felsõbe egy vörösbõl sárgába átmenõ körkörös színátmenet kell, a center offset keretben a középponti eltolás legyen H:-15, V:35%, az edge pad pedig 15%. Ok, apply. A belsõ kör alsó fele jön: fill úszómenü, edit, radiális színátmenet, color blend keretben custom, bal kezdõpont 100Y+100M+30K, jobb végpont 100M+100Y, és az 5%-os pozícióba ugyancsak tegyünk egy 100Y+100M színt. Edge pad 15%, center offset keretben a H:0%, a V:50%. Ok, apply.

Vegyük elõ a tools/roll-up groups/shaping úszómenüt, ahol válasszuk a trim listaelemet. A leave original keretben mindent ikszeljünk ki. Érdemes a SHIFT+F9 billentûkombinációval drótvázasra kapcsolni a képet. Jelöljük ki a belsõ kör alsó felét, duplázzuk meg a saját pozíciójában úgy, hogy egyszerûen kattanunk a transform úszómenü apply to duplicate gombján. Rajzoljunk egy lapos ellipszist az ábra alsó felére. Jelöljük ki, kattanjunk a shaping úszómenü trim feliratú gombján, majd a nagy fekete nyillal kattanjunk a belsõ kör alsó felén. Vegyük le róla a körvonalat, töltsük ki 100Y+100M+30K színnel. Kattanjunk újra a belsõ kör alsó részén, duplázzuk meg, (tranform úszómenü apply to duplicate), tegyük legfelülre (SHIFT+Page Up), vegyük ki belõle a kitöltõszínt, adjunk neki 0.3 mm-es keretvastagságot, apply, majd a belsõ kör felsõ felének is adjunk 0.3 mm-es fekete keretet. Ha minden OK, akkor SHIFT+F9, és a következõ ábrát kell lássuk:

Nincs más hátra, mint kijelölni mind a négy kört, és a két utólag elkészített objektumot, a keretet és az árnyékot, csoportbafoglalni mindet (CTRL+G), hátratenni (SHFT+Page Down), kijelölni mindent (edit/select all), igazítsuk mind a két objektumcsoportot egymáshoz képest közpére (CTRL+A), center+center+apply és végül a felülre került kék mezõbe be kell írni fehérrel: NISSAN.