Áttérés Windows 8 X64-re I. - telepítés, beállítások

Több mint 1 éve írtam legutolsó cikkemet, arról, hogyan és kiknek érdemes áttérni Windows XP-ről Windows 7 64 bites rendszerére. Az ott említettek nagyrészt igazak lehetnek a Windows 8 rendszerre is, emiatt új szempontrendszer szerint írom a mostani cikket:

• Bár az új rendszer érintőképernyőn előnyös, telefonokon vagy tableteken, most mégis hagyományos desktop gépen kerül átnézésre.
• Az új rendszer egészét kizárólag abból a szempontból vizsgálom, hogyan lehet rajta dolgozni, üzembe helyezni, üzemeltetni, és karbantartani.
• Nem az a kérdés, érdemes-e Windows 8 rendszerrel üzemelő mobil eszközt venni, hanem hogy egy munkára használt desktop gépen érdemes-e Windows 8-ra frissíteni XP-ről vagy Windows 7-ről.
• A teszt szempontjait úgy állítottam össze, hogy otthoni, kisvállalati, oktatási célú, önkormányzati környezetben van-e értelme az új felületnek és rendszernek.

Hiányzik-e az érintőképernyő

Az első szempont azért tisztázandó, mert a Windows 8 újdonsága, a Metró felület érintőképernyőkre van optimalizálva. Az érintőképernyő kényelmes lehet egy vízszintesen tartott tableten, vagy egy egykezes (kétkezes) mobiltelefonon. De sem laptopon, sem asztali gépen nincs értelme, a kéz a kényszerűen vízszintes tartás miatt elfárad, és a felhasználó visszatér az egérhez. Így ennek értelme munka szempontjából kiesik. A képernyő érintős/ceruzás vezérlése ugyan jópofa, de nagyrészt nem grafikusok használják az informatikát, így a kézi rajzolásnak, vezérlésnek összességében nincs sok jelentősége, és igény sincs rá. A másik, hogy bár a metró felületen elvileg lehetne dolgozni, de ma azt lehet mondani, nincs rá munkára is alkalmas program, a desktop programok kis méretű vezérlőelemeit pedig ha akarná sem tudná senki érintéssel vezérelni. Így az érintőképernyő hiányát ebben a cikkben nem tekintem hátránynak, sőt ennek ellenére is boldogulni kell mindkét (Metró és hagyományos Desktop) felületen.

A Metró felület és a hagyományos Desktop

Az új rendszer fő érdekessége és újítása az a Metró "csempés" felület, amelyhez elvileg használható lenne az érintőképernyő, és ennek előnye kisebb méretű mobil eszközökön nyilvánvaló. A rendszerben emellett szerencsére megmaradt a munkára is alkalmas desktop, ami teljesen hagyományos, aki Win XP-t vagy 7-est használt, annak ez nem lesz újdonság.

A rendszer indulásakor a Metró felület csempéi elfedik a Desktop felület töltődését. Maga a Desktop sok induló programmal, ikonokkal, ugyan olyan lassan, nehézkesen jelenik meg mint korábban, de mivel a Metró csempéi "megelőzik", ez most nem annyira feltűnő. Gondolhatnánk, hogy amíg a Desktop a háttérben töltődik, addig a Metrón megnézhetjük üzeneteinket, leveleinket, de nem. A Metró a desktop töltődése közben akadozik, erőforráshiánnyal küzd, amíg a Desktop és az induló driverek, segédprogramok nem töltődtek le, addig a kezdőképernyő is használhatatlan.

Üzembe helyezés

A rendszer üzembe helyezése mind külsőben, mind lehetőségeiben megváltozott. Legyen egy képgaléria az üzembe helyezés menetéről rövid magyarázatokkal:

Kezdőképernyő. Az egyszerűség és a "letisztultság" jegyében változott a Windows logo.

Nem sokkal a logo után megjelenik a felirat.

Az első eldöntendő kérdés a helyszín és a nyelvezet. Ez a döntés hatással lesz a Metró alkalmazásbolt választékára, és a metró felület nyelvezetére, ami emiatt keveredhet is a letöltött alkalmazás és az itt beállított nyelvezet között. Mivel a magyar választék szegényes, érdemes angol/amerikai helyszínt beállítani, ami utólag is módosítható.

A kezdő képernyőn eldönthetjük, javításra, upgrade-re, vagy új telepítésre van szükségünk.

Új telepítés esetén el kell fogadnunk a licencet.

Nagy méretű winchesteren, amit munkára használunk, érdemes külön partícióra telepíteni magát a rendszert, másikra menteni a munkákat, harmadikra pedig a desktop alkalmazásokat. Így ha a rendszer sérül, könnyebben vissza tudjuk állítani a rendszert tartalmazó partíciót anélkül hogy a többin bármi elveszne, vagy a telepített programokat újra kéne telepíteni és beállítani.

Érdemes az új, első telepítéskor a korábbi rendszerpartíciót törölni ha volt ilyen, más esetben pedig az upgradet választani. A törölt rendszerpartícióra a Windows formázatlanul is képes települni úgy, hogy azt két részre osztja. A korábban 100MB-os System Reserved partíció a Windows 8 esetében 350MB, az üres terület többi részét használja majd maga az operációs rendszer.

A telepítés egy közepesen korszerű (1156-os I3-as 3GHz-es 4GB RAM gépen) nagyjából 20 perc.

A program jól felismeri az alaplapi elemeket, és az alapvető hardvereszközöket, beleértve a hákózati kártyát és a széles-sávú internet kapcsolatot. Ezekkel kapcsolatban kevesebb kérdést tesz fel induláskor mint korábban.

A telepítési folyamatba beiktattak egy kis egyénire szabást. Itt színvilágot állíthatunk be, ami első sorban a metró felület színeit/hátterét határozza majd meg.

Kockázatos a program által ajánlott "Express settings" beállítást használni ezért.......

......használjuk a "Customize" lehetőséget, hogy első körben is kontroll alatt tartsuk a lehetőségeket.

Első kérdésként a hálózatba között gépek közötti megosztásról kell dönteni. Ha a megosztást választjuk, a komplett "Dokumentumok" mappa megosztásra kerül. Érdemes erről a kérdésről később dönteni, és első körben nem engedélyezni azt.

Üzenetek küldése a gyártónak a rendszer állapotáról. Ha valakiben van segítő szándék, vagy hisz benne hogy ezzel jobbá teheti a rendszert, és van is rá erőforrása (processzor, sávszélesség), bekapcsolva hagyhatja ezeket a beállításokat.

Hibák esetén hogyan oldja meg a rendszer a problémát: hibajelentés küldésével, és/vagy online segítség keresésével? Illetve a telepített Metró felületű alkalmazásokkal mit oszthat meg a rendszer: nevet, arcképet, helyszínt?

A bejelentkezés a rendszerbe már regisztrált meglévő "Microsoft account-al" is lehetséges, ami egy szimpla regisztráció útján bármilyen e-mail címről megtehető. Ekkor a rendszer indulása ezen "online" megoldás alapján történik. A képernyő alján viszont..........

...........van rá lehetőség hogy megkerüljük a Microsoft Account-ot, amit később is létrehozhatunk ha kell. Válasszuk a "Sign without Microsoft account" feliratot legalul.

Ekkor még egyszer meg kell erősíteni, hogy sima, off-line, local accountot szeretnénk használni, munkára fenntartott gépen ez bőven elegendő, és nem esünk el a "Microsoft account" használatától sem.

Itt végül kiválaszthatjuk a Local accountot, ellenkező esetben a korábban már regisztrált Microsoft accounttal is be tudunk lépni.

A helyi felhasználói fiók létrehozása nem különbözik a korábban megszokottaktól. Nevet kell adni, és jelszót, illetve egy felhasználós gépnél a jelszó megadása nem kötelező, ez esetben a user bejelentkezése automatikus lesz az indulásnál.

A véglegesítés előtt az új felület egyetlen funkcióját, a sarokba húzott egeret, és az így elérhető rendszerbeállításokat népszerűsíti a telepítő.

Végül megjelenik a Metró felület.

A telepítés folyamata filmen:

Első lépések a metró felületen

Ki tudja milyen megfontolásból, de az első oszlop legaljára került a desktop, amire ha átkapcsolunk egy a korábbiakhoz hasonló, leginkább a Windows 7 desktopjára emlékeztető felületet kapunk. Munka szempontjából ez a felület marad továbbra is az elsődleges, a Metró alkalmazások között gyakorlatilag ma nincs értelmes program, nem mondhatunk le a hagyományos felületre íródott korábbi szoftverekről.

Az első lépés a - metró és a desktop felületen is elérhető - rendszer egyedi beállítása lehet. Ezt a telepítés során is szorgalmazza a program, az egér jobb felső sarokba húzásával lehetséges. Itt válasszuk a fogaskerék "Settings" ikont, és állítsuk olyanra a a rendszer működését, ami munkára ideális.

Legelső lépésként a rendszer aktiválni kell, enélkül ugyanis még a kezdő képernyőn bejelentkező felhasználó képét sem tudjuk beállítani.

Az aktiválás előtt nem tudunk a felhasználókhoz egyedi képet rögzíteni.

Az első beállítások és az aktiválás elvégzéséhez a "Change PC settings" menüt válasszuk, illetve itt lehet a gépet kikapcsolni vagy újraindítani a "Power" felirat segítségével.

Az első, "Personalize" menüpontban a képernyő színeit, a felhasználó arcképét, a "Lock screen" háttérképét állíthatjuk be.

A több felhasználót támogató rendszerben érdemes a local account segítségével bejelentkezni, hiszen nem mobil eszközről beszélünk, így állandó internet kapcsolat sem kell. A Microsoft account a bejelentkezéstől függetlenül jól jöhet egyéb szolgáltatásokhoz, de nem a bejelentkezéshez.

A "Notifications" menüpontban eldönthetjük, melyik metró felületű alkalmazás küldhet üzeneteket esetleg hangjelzéssel a felhasználónak. Desktop alkalmazásokra ez a beállítás nem érvényes.

A gépen való adatkeresés Metró alkalmazásokhoz van kötve, de amelyik alkalmazás érdektelen számunkra keresés szempontjából, az kizárható ebből a körből. Nagyon hasznos, ha levelet, webrádiót, helyszínt keresünk például.

Mely Metró alkalmazások oszthatnak meg rólunk adatokat. Ha pl. egy játékban elért eredményt, vagy egy képet szeretnénk közzétenni....

Időzóna, nyelvezet, helyesírás ellenőrzés beállítása. A Metró felület többnyelvű alkalmazásainak felirata az itteni beállításoktól függ. Emiatt a magyar-angol alkalmazások magyarul, a többi angolul jelenhet meg, ami keveredést okoz. A nyelvezet beállítása határozza meg az alkalmazások letölthetőségét is. Ha kíváncsiak vagyunk más országok alkalmazásboltjaiban milyen lehetőségek vannak, ideiglenesen a belépés előtt állítsuk át a helyszínt más országra.

A nyelvezet keveredése miatt érdemes a helyszínt angol nyelvterületen tartani, míg a billentyűkiosztást ennek ellenére is alapértelmezett magyarra állítani, amit ha kell átkapcsolható angolra. Ennek az egyszerű dolognak a beállítása megváltozott, a korábbinál talán nehézkesebb, bonyolultabb lett.

Az "Advanced Settings"-ben lehet a programok (feliratának, menürendszerének) nyelvezetét és a billentyű nyelvezetét elkülöníteni. Ha itt ezt nem tesszük, bármelyik beállítás egyben próbálja tartani a rendszert, vagyis egy billentyűkiosztás megváltoztathatja a helyszín/rendszer nyelvezetét. A Metró alkalmazások magyar fordításai félkészek, pár menüpontjuk magyar, pár pedig angol, érdemes az egészet angolon tartani magyar billentyűzetkiosztás mellett.

A "Privacy" beállításoknál eldönthető, hogy a Metró alkalmazások mely felhasználót érintő adatokhoz férhetnek hozzá. A "Location settings" ugyan kikapcsolható, de ebben az esetben a programok az IP szám alapján azonosítják a felhasználó internet szolgáltatójának székhelyét. Időjárás jelentésnél hasznos lehet, viszont pl. ha webrádiót akarunk hallgatni, a Location beállításoktól függetlenül is le leszünk tiltva pár külföldi csatornáról.

Hiába tiltjuk le a webrádiós alkalmazást a "Location Settings"-hez való hozzáférésről.....

....a szolgáltatónk IP száma alapján azonosítani fogja a felhasználót, és nem fogja engedni a belépést. Ezen helyi Proxi szerver keresésével tudunk segíteni.

A rendszerben használt eszközök felsorolása, hozzáadása, driverek kezelése új felületet kapott, bár a Desktop felületen a Control Panel is rendelkezésre áll.

Apró kényelmi beállítások egy mini felületen.

Több gép közötti szinkronizáció a rendszerhez tartozó "felhő" szolgáltatáson keresztül lehetséges, aminek eléréséhez helyiről a Microsoft Accountra kellene váltani.

Végül helyi hálózaton eldönthető, mit osztunk meg a többi géppel. Ezek megosztása, a megosztás beállítása továbbra is rendelkezésre áll hagyományos felületen úgy mint eddig.

A főbb beállítások után a rendszer hibajavító frissítéseit tölthetjük le. Ezek automata üzembe helyezését mindenképpen érdemes letiltani, de időnként (hetente legalább) érdemes ellenőrizni, mert gyakran érkeznek frissítések, amelyek üzembe helyezése ajánlott és fontos. A frissítéseket és az egyéb, részletesebb beállításokat a Desktop felületen, a hagyományos Control Panelben érdemes megtenni.

Az Adobe CS5 újdonságai - nyomdai csomag

Elhamarkodtam az előző bejegyzésem. A CS5 csomag gyakorlatilag nem, vagy alig tartalmaz említésre méltó újítást a nyomdai előkészítésben dolgozóknak, ez főleg ahhoz képest érdekes, hogy az iparág azért nem fagyott be teljesen, a digitális fényképezés a mai napig alakul és fejlődik, a képfeldolgozás grafikakészítés és tördelés még elektronikus kimenet esetén is egyre komplexebb feladatok elé állíthatja a designereket. A csalódást tetézi, hogy a youtube-on elterjedt CS5 videók egyik legnépszerűbbike csak elméletileg létezik mint algoritmus (PatchMatch), a programban nyoma sincs hasonló funkcióknak még letölthető (megvehető) pluginként sem. Statisztikailag a CS5 csomag 1 új programot (Flash Catalyst), 4 új online szolgáltatást tartalmaz, a meglévő programok között pedig 250 újdonságot oszthatunk szét.

Általában a csomagról

A programcsomag egészét tekintve, fejlődés történt az arra alkalmas programok festő képességeiben. Új ecseteket kapott a Photoshop és az Illustrator. A Photoshop esetében bár elég sok ötletem volt a fejlődési irányt tekintve, a 3D funkciók bővültek újabb lehetőségekkel. A Photoshop CS5 három említésre méltó komoly újdonságot tartalmaz, abból kettőnek látom igazán hasznát. Az Indesign nyomdai tördelőknek szánt részében lehetővé válik a több különböző oldalméret alkalmazása, és az objektumok könnyedebb igazítása, távolságtartása, alakítása (sarkok lekerekítése) változott. Bár a többféle oldalméret "szabálytalannak" tűnhet első ránézésre, a behajtható vagy kihajtható oldalakat is tartalmazó kiadványoknál, esetleg a bellapoktól eltérő méretű borítók egy dokumentumba tervezésénél jól jöhet.

A nyomdai előkészítést szolgáló funkciók igen szerény bővülése mellett különösen nagy hangsúlyt kap a csomagban az elektronikus tartalom előállítása. Szinte minden nyomdai célú programban készíthetünk mozgó Flash alapú áttűnéseket, képeket, dolgozhatunk hang és film nyersanyaggal (mégha ezeket nem tudjuk minden esetben szerkeszteni). A csomag új programja, a Flash catalyst is az ilyenfajta kimenetek készítését szolgálja. Bár én azt vártam, hogy az Adobe valamiféle rendes választ ad az Apple Flash elleni támadásaira, ez a válasz kimerül abban, hogy a Flash alapú programoknak van iPhone/iPad kompatibilis kimenete és fejlettebb programnyelve. A Flash-el kapcsolatban a felhasználók nagy részét egész biztos a stabil, erőforrásokkal rendesen gazdálkodó Flash lejátszó érdekli leginkább az online nézhető filmek miatt, de ebben a csomagban a 10.0-ás lejátszó van, a rendbe tett verziót 10.01 verziószámmal ígérik.

Photoshop CS5



A Photoshop új verziójától nem csak azért várhattunk jelentősen többet mint amennyit végül kaptunk, mert a digitális fényképezés egy viszonylag még ma is fejlődő terület, hanem mert a Youtube-t elárasztották új funkciókat bemutató filmekkel. Ezen filmek között a messze legérdekesebb tartalom csak elméletileg létezik ha egyáltalán létezik. A program újdonságai közül a legnagyobb hírverést a Content-Aware Fill funkció kapta, amit a Spot Healing Brush eszköz egyik paramétereként, és a Fill menüpontban tettek elérhetővé. Ezzel az új lehetőséggel egy körülbelül kiszelektált terület eltüntetése válik lehetővé.

A próba során viszont több dolog miatt is csalódnunk kellett. A funkció gyakorlatilag még annyira sem paraméterezhető mint a CS4 verzió Content Aware Resize menüpontja, tehát teljesen automatikusan dolgozik. A szelekció körvonala a terület feltöltése után látható marad még akkor is, ha a szelekció széleit elmossuk előtte. A kijelölés automata feltöltése olyan, mint egy bénán használt Clonstamp esköz, a belső területek láthatóan ismétlődnek, az árnyalatok töredezettek, ha folyamatos kontrasztos vonalra lenne szükség a törésvonalon vagy a szelekción belül (nem beszélve esetleg egy folytatólagos görbéről) a vonal egész biztos megtörik a szelekció körvonalán és belső kitöltésében is. Kár tovább ragozni, a Content Aware Fill csak a demonstrációs képeken működik, a Youtube nem elég éles ahhoz hogy a problémákat valóban látni lehessen a filmeken, a gyakorlatban viszont nem ad megfelelő minőségű végeredményt egy rendes fényképen. Az, hogy a feltöltéskor honnan vegyen tartalmat, úgy tűnik véletlenszerűen dől el a szelekció alakjának és pozíciójának függvényében, a felhasználó oldalán ismeretlen szempontrendszer szerint.

A szelekcióval kapcsolatban, illetve a szelekciókkal kapcsolatos munka könnyítésére vizionált automata tárgyfelismerő funkciótól igen távol álló, de legalább jól használható újdonság a programban a tárgy széleinek finomítása egy nagyjábóli kijelölés után, ami most valóban jó minőségű végeredményt ad. A Refine Edge legjobban a korábbi verziókban található filter, az Extract funkcióját veheti át, annál jóval hatékonyabban. Szőrös, tüskés, hajas, lombkoronás kijelölések és maszkok készítését könnyítheti meg azoknak, akik ezeket eddig csak komoly nehézségek árán tudták megoldani.

A program jelentősnek mondható harmadik újdonsága a Puppet Warp funkció. Találkozhattunk már ezzel egy korábbi Flash kiadásban, amikor is a képen (Layeren) leteszünk referencia pontokat, és azok között úgy tudjuk hajlítgatni a figurát, mint az csontokkal kapcsolódna össze. Így egy fa törzsét kiegyenesíthetjük vagy épp meghajlíthatjuk, egy feltartott fejű zsiráf lehajolhat inni, vagy feltekerhetjük egy lelógó ormányú elefánt ormányát :).

Bár az Automate menüpontban eddig is kezelte a Photoshop a több részből álló nagy színmélységet és minden részletében helyesen exponált képeket eredményező HDR technikát, a profik ezt másik programmal oldották meg a végeredmény szemmel látható különbségei miatt. Ezen a CS5-ben javítottak, paraméterezhetővé tették, úgy mint a panoráma képek készítését is.

A fényképek beolvasását szolgáló Camera Raw program az idő folyamán egyre több alapvető képkezelési funkcióval bővült. Most zajcsökkentőt kapott, és ennek ellenkezőjét is, amivel a sima digitális képre ráteheti a fotós kedvenc filmjének szemcséit. A fentiek mellett élesítés, expozíciós hibák és a fényviszonyok korrigálhatóak a Camera Raw 6-os programban.

Bővült a fotóra alkalmazható festő stílusok listája, ha valakinek ez fontos volt eddig, nézzen szét az eszközök és az újdonságok között.

A digitális fényképezés hibáit korrigáló gyűjtemény automata lencsekorrekcióval bővült, illetve ez a már meglévő funkció módosult úgy, hogy lencsék profiljait lehet benne lementeni.

A 3D elemeket megjelenítő funkcióválaszték lényegében addig bővíthető, amíg a programban megjelenik egy komplett 3D szerkesztőfelület :). Nem tartunk még itt, de létre lehet hozni 3D testeket, sőt ilyeneket lehet képezni feliratokból, layerekből. Az így előállított 3D ábrák felülete, megvilágítása is finomabb lett.

Ha mindent fel szeretnék sorolni, most már csak egy-egy mondatban tudnám megemlíteni a programban fellelhető újításokat. A színátmenetek és a színesről konvertált fekete-fehér képek minőségében van némi változás. Eltüntethető a maximális kompatibilitásra figyelmeztető box mentéseknél :). A rejtett lyerek is mozgathatóak, és több layer átlátszósága egyszerre módosítható. Mentés (és rákérdezés) nélkül bezárhatjuk nyersanyagként szolgáló nyitva lévő képeinket. A nyomtatás beállításai a képpel együtt mentődnek, mindezeket az Action paletta is menti. A Layerek csoportja (Layer Groups) több szinten egymásba ágyazhatóvá válik.

A Photoshoppon, mint a többi nyomdai programon is, a multimédia és különböző elektronikus tartalmak előállítása felé látszik érzékelhető eltolódás. Bár a fotófeldolgozás és design területén az Adobe sokkal jobban megerőltethette volna magát még akkor is ha ez az elsődleges szempont, 2 jelentős, használható funkciót és javítást kaptunk a programmal. A leglátványosabb újítás, az Aware Fill a gyakorlatban nem, vagy csak igen korlátozottan, speciális esetekben használható, nem beszélve arról, hogy bár nem automatán, de jobban megoldható a tárgyak eltüntetése az Aware Fill helyett a régi Clonestamp eszközzel. Az apró újítások terén még mindig lehet hiányérzete a designernek, a layer melletti több maszk, és a maszk egy másik layerrer történő együtt mozgatása nekem régóta hiányzik.

Illustrator CS5



Az Illustrator bár még nem teljesen egyeduralkodó, de a CorelDraw haldoklása miatt idővel azzá válhat. Ennek ellenére mivel ez a program is a csomag része, nem tehetik meg hogy semmiféle módosítást nem végeznek el rajta. Így pár újdonság ebbe is bekerült, amelyek irányvonala nem tér el jelentősen a Photoshop fejlődésében felfedezhető irányvonalaktól.

Ilyen a 3D grafika fejlődése az Illstratorban, ami egy vektoros programhoz sokkal közelebb áll mint a pixeles környezetben dolgozó Photoshophoz. Az Illustrator 3D effektjei eddig nem voltak igazán szépek és pontosak, végződések, sarkok, felületek sok esetben kellemetlenül rondára sikerültek benne. Most a hagyományos 3D problémákat megkerülve könnyed perspektivikus szerkesztést ígér a program, amivel épületek, utcarészletek, perspektivikusan megjelenítendő tárgyak egy rács mentén könnyedén megrajzolhatóak.



A CS4 verzió Bloob Brush ecsete is továbbfejlődött, variálható vonalvastagságú lett, bár az eredeti ecset széleit is lehetett transzformálni (mivel belső kitöltést kapott nem keretvastagságot). Ugyancsak a keretekhez kapcsolódó, sokakat eddig zavaró jelenség oldható meg, mégpedig a szaggatott vonalak sarokpontokon tapasztalható esetleges szerencsétlenül kialakuló rése. A Stroke palettában most ez megakadályozható. A vonalvégződések esetén a nyílhegyek (és tulajdonképp a nem nyílhegyek is) méretezhetővé váltak, ha az automata méretük nem lenne megfelelő.

A vektoros rajzoló ecsetei talán nem véletlenül a pixeles programok ecseteit (azaz nagyjából a valóságot) próbálták szimulálni, így az ecsetek már szinte szokás szerint verzióról-verzióra változnak. Az ecsettel most már egy kész grafikát is húzhatunk a lapra, kitöltőmintával (illetve grafikából átalakított ecsetheggyel) is festhetünk sok paraméter meghatározásával, valamint Bristle Brush egy nyomásérzékeny padokra optimalizált rajzolóeszköz, ami igen sokoldalú, és a valóságot sikeresen szimuláló festőecset lehet a grafikusok kezében.

Az előző verzióban megjelenő artboard nem lett közönség-kedvenc, nehézkes, sok hibára lehetőséget adó, de mégsem több oldal szerkeszthetőségét felkínáló eszközről van szó. Most az artboard kapott egy önálló palettát, és pár olyan transzformációs lehetőséget, mint például forgatás vagy automata elrendezés a munkaterületen. Hogy ez mennyire pótolja majd a több oldal egy dokumentumban szerkeszthetőségének hiányát, az majd a használat során dől el.

Az Illustrator egyik jól sikerült eszköze volt a kifestőkönyveket utánzó Live Paint funkció. Ezt most egy meglehetősen hasonló eszközzel egészítették ki, Shape Builder néven, ami az egymásra helyezett objektumokon különböző területeken teszi lehetővé a terület egyesítését, kivonását, felszabdalását. Bár úgy tűnik, a Live Paint minderre korábban is lehetőséget adott, a Live Paint Bucket bár funkcionálisan kiválóan működött, nem sokan használták. Amennyiben az új Shape Builder beválik, még egy eszközünk lesz, amivel szabályozhatjuk az objektumok körvonalait és kitöltéseit egymáshoz való viszonyuk figyelembe vételével.



Az apró újítások itt is sok időt spórolhatnak meg olyan esetekben, amikor egy hosszabb munkafolyamat rövidíthető le pár kattintásra. Ilyen például az az új választási lehetőség, amivel eldönthetjük hogy egy objektumon belülre vagy kívülre akarunk rajzolni. A Draw Inside állapot gyakorlatilag egy automata Clipping mask-ot hoz létre a rajz körvonalában.

Ez a program sem kerüli el az elektronikus kimenetek készítését, de itt talán szerencsésebbek az összefüggések, mert hogy egy grafikát a Flash-ban használunk fel az kézenfekvőbb mint hogy a Photoshopban filmet retusálunk. Az együttműködés a többi nyomdai programmal egyértelmű, a képek multimédiás és webes felhasználása a Flash, Flash Catalyst, Premiere, After Effects programokban is akadálymentes, azzal együtt, hogy az Illustratorban rendelkezésre állnak a Flash előre gyártott webes nyomógombjai, a Flash/Flash Catalyst pedig szinte Illustrator szerűen kezeli az Illustratorban létrehozott objektumokat illetve a hozzájuk kapcsolódó layereket.

A korábbi Illustrator egyik igen kellemetlen hibája volt a vektoros ábrákra rakható raszteres effektek alacsony (konkrétan 50lpi) felbontása, így ezt az újdonságot inkább hibajavításnak tekinthetjük mint újdonságnak. Ez a probléma most megszűnt, az effekteket a program a kimenet felbontására konvertálja, így az elmosott szélek vagy vetett árnyékok nyomtatási céllal is felhasználhatóak 50lpi-nél nagyobb felbontásban is a Photoshop kihagyásával :).

Indesign



Bár az Indesign funkcionális fejlesztése már jó ideje nehézségekbe ütközik, a CS5-ös verzió mégis hozott pár olyan újdonságot, amivel meg tudják fogni a nyomdai célra tervezőket. Az egyik ilyen hogy a dokumentum papírmérete és pozíciója laponként állítható. Ez hasznos lehet visszahajtható belső oldalakra és esetleg a bellapoktól eltérő méretű borítótervek egy dokumentumba tervezésénél.



A szerkesztést segíti az új Gap eszköz. Bár a távolságbeállítás eddig is lehetséges volt az Align panel segítségével, most a távolság megtartása az objektumok transzformációja közben egérhúzással lehetséges, és sok esetben ez nagy könnyebbség a tervezési folyamatban.

Ugyancsak a tervezést segíti egy olyan (új) transzformáció, amely a keretek sarkainak "live" lekerekítését teszi lehetővé.

Az Indesignhoz korrektúra célokra eddig az Incopy programot ajánlották, ami ugyan funkcionálisan megfelelt erre a célra, mégsem szerették a szerkesztőségek. Most az Indesign-on belül úgy lehet a korrektúrát elvégezni mint a Word-ben: a módosítási javaslatokat tárolja a program, és ezeket visszavonhatóvá vagy elfogadhatóvá teszi az ellenőrzési fázisban.

Módosult a hasábok kezelése is, bár valószínű erre kevésbé lehetett számítani, a több hasábon átmenő címsorok esetében meg lehet adni (a Paragraph Style-ba) hogy a sor hasábon belül vagy az oldalon belül jelenhet meg. Mint ahogy az előző "Tranck Changes" funkció, ez a hasábokon átmenő címsor is ismerős lehet a Word felhasználóknak. Így a címsorokat már nem kell külön dobozba tenni ha azok több hasábon átmennek, bár figyelni kell a cikkek/fejezetek/témák elejére/végére, mert egy-egy hasábon átmenő címsor érdekes tördelési problémákat okozhat ilyen esetekben.

Érezhető ebben a programban is az a tendencia, hogy a csomag összes alkalmazását hasonló felülettel lássák el, és az azonos funkciók egyformán jelenjenek meg és egyformán lehessen dolgozni velük. Emiatt a program Layers panelje hasonló lett az Illustrator hasonló paneljéhez, az egy layeren elhelyezett elemeket kibontva lehet szelektálni vagy lockolni esetleg eltüntetni/törölni.

Végül, ami a nyomdai munkát illet, kapott a program olyan mezőtípusokat, amiket ismét csak a Word használók már ismerhetnek, amelyekkel a dátum mindig aktuális lehet, de képaláírásokat, változó meta-adatokat is megjeleníthetünk ilyen módon.

A program másik fejlődési iránya ebben az esetben is az elektronikus média, elsősorban a Flash felé fordult. Lehet készíteni Flash és HTMl kompatibilis kimenetet ("print to digital") és Flash áttűnéseket lehet alkalmazni az oldalak/oldalpárok között.



Összefoglalva



Bár a programcsomagnak még csak a Beta verzióját sikerült tesztelni, el lehet mondani, hogy a csomag meglehetősen stabil, és a nyomdai funkciókat is sikerült többé-kevésbé úgy fejleszteni, hogy az apró újítások még hatékonyabbá és kényelmesebbé teszik a munkát mind az Indesign-ban, mind az Illustrator-ban. A megújulás mértéke engem leginkább az Indesign programban lepett meg igen pozitívan, bár bizonyos dolgok átalakítása nekem még mindig hiányzik (pl a tartalomjegyzék generálóé), de a Word-ből átvett funkciók mindenképpen hasznosak. Talán egyszer a Word tartalomjegyzék generálóját is áthozzák :). A Photoshop fejlődése nem csak amiatt csalódás, mert a Youtube-n CS5 név alatt igen látványos és jól működő funkciók kerültek előzetesen bemutatásra, hanem mert az újítások csak részben használhatóak a gyakorlatban is. A Content Aware Fill nagy csalódás, lényegében nem ad teljes megoldást arra amire kitalálták, a Puppet Warp pedig inkább játéknak jó mint használható tervezési funkciónak. Ezzel együtt a nagyjából kiszelektált szélek pontosítására végre van egy valóban jól használható eszközünk "Refine edge" néven.

További képernyőfotók a tesztekről: