Áttérés Windows 8 X64-re III. - az új desktop

Kétségtelen, hogy a Windows 8 látványos újítása nem más mint a Metró felület, ennek jelentőségét viszont leamortizálják a használhatatlan, félkész vagy egyszerűen reklámcélból írt kamu alkalmazások. Az otthoni és munkahelyi PC-ken - többek között emiatt is - nélkülözhetetlen hogy a korábbi megszokott programokat is futtassuk megszokott környezetben. Ezek nem működnek a teljes képernyőssé vált új felületen, szükségük van a megszokott desktopra. Elvileg a desktop maradhatott volna pont olyan mint korábban volt, ennek ellenére ez is jelentősen megváltozott mind működését mint pedig interface jellegét tekintve.

Start menü a desktop felületen

Elvileg élhetnénk Start menü nélkül a Desktop felületen, de nem érdemes. A programok elérését hivatalosan egy kereső mező segítségével ajánlják, vagy van a Metró felületről elérhető teljesen kusza programlista, ennek egy ABC sorrendre ugró változata, és az ikonokat kirakhatjuk a Metró csempéi mellé is:

Átláthatatlan, kusza programlista, ami a valamikori Start menü alapján rendszerez, de a megjelenése miatt használhatatlan, illetve alkönyvtárakat nem jelenít meg, csak a legelső szintre rendez mindent. Mivel itt minden Start menübe linkelt ikon megjelenik, a lista 80%-a fölösleges, több képernyőnyi átnézendő terület.

A fenti kaotikus Start menüt tartalmazó listát ABC-re bontva ajánlja fel, de nem szűr kezdőbetűre, csupán oda ugrik, így nem jó szinte semmire.

Kitehetjük a Desktop programok ikonjait a csempék mellé.

 Nyilván való, hogy hagyományos programjainkat valahogy átláthatóra rendszerezve a Desktop felületről kell elindítani, hiszen az ott is fut, sok fontos beállítással együtt, aminek ismét nincs értelme a Metró felületen. Rengeteg Metróról elérhető beállítás kapcsol át minket a Desktop felületre, a hagyományos Kontrol panel valamelyik menüjébe.

Miután magán a Dektop felületen is megpróbáltuk rendszerezve megtalálni a programokat, de csak ezt találtuk (bal alsó sarokban jobb egérgomb):

érdemes lesz telepíteni a Windows 8-ra írt első segédprogramok egyikét, egy Start menüt helyettesítő alkalmazást.

Rengeteg ilyen segédprogram van, sok cikk is íródott róla, rövid tájékozódás után érdemes egyet választani, és csak utána folytatni a rendszer használatba vételét. Bár maga a Start menü hiányzik, az könnyen pótolható külső programmal, mivel a Start menü rendszere ugyan úgy megvan mint volt a korábbi verziókban a c:\ProgramData\Microsoft\Windows\Start Menu\ és a c:\Users\\AppData\Roaming\Microsoft\Windows\Start Menu\ útvonalakon.

A Start menü több szintű struktúrája és tartalma továbbra is egyszerű másolással/mozgatással szabadon egyénire szabható, továbbra is csak a telepített programok shortcut-jait (linkjeit) tartalmazza, ami eddig start menüt kezelt, az ezután is kezelni fogja. Az egyik legnépszerűbb, legsokoldalúbban egyedire szabható ilyen alkalmazás, a Stardock Start 8 nevű segédprogramja.

Külső gyártók alkalmazásai a rendszerindulásnál

Nem csak a Start menü változott meg a Windows 8-al, hanem hanem az is, ahogy a telepített Desktop alkalmazások jogokat kapnak egymás megváltoztatására, futtatására. Ez biztonsági szempontból mindenképpen hasznosnak tűnik, sokaknak azonban csak plusz munka és bosszúság. Rendezett nagyvállalati (vagy kisvállalati) körülmények között emiatt a felügyelt, esetleg tudatosan védett környezetben futó rendszereknél a teljesen felesleges és zavaró új biztonsági szabályok miatt  értelmetlen a Windows 8-ra való áttérés. Kevésbé "őrzött", nagyrészt gondozatlan otthoni rendszereken azonban valóban segíthet. Bár egy otthoni gép kártevők elleni kiszolgáltatottsága, vagy az, hogy ezt a feladatot valaki kizárólag a rendszerre bízza, eleve informatikai tudatlanságot feltételez, az új biztonsági rendszer okozta korlátozás megkerülése mindenképpen legalább közepes szakértelmet igényel.

A jelenségnek több oka van:

• nem admin jogokkal induló program nem lehet hatással admin jogokkal rendelkező programra
• admin jogkörrel nem indulhat program a rendszer indulásakor
• a rendszer fájlkezelője nem admin jogokkal fut, és nem is lehet neki admin jogokat adni

 Ez így leírva nem jelent sokat, de a gyakorlatban nem tudunk betölteni az indulásnál olyan segédprogramot, ami más, esetleg admin jogokkal futó programra van hatással. Rengeteg ilyen esetet tudnék felsorolni, rögtön pl. a népszerű Total Commander nem tud oda másolni, vagy fájlkezelő műveleteket végezni, amely könyvtárakat admin jogok védik. Bonyolultabb esetekben telepítünk például egy virtuális desktop programot, ami kizárólag nem-admin jogokkal futó programokra fejti ki a hatását (az adminként futóknak olyan mintha nem is lenne), vagy ha admin jogokat adunk a virtuális desktopnak, akkor nem töltődik be a rendszer indulásakor. Használhatunk ablakkezelő segédprogramot (FileBox Extender), képlopó programokat (SnagIT), eszközsorokat (PowerDesk Toolbar, ObjectDock) és még hosszan sorolhatnám mire lehet szükség kényelmi célokból a rendszer indulásánál automatikusan betöltve. Alapesetben, amikor ezek nem-admin jogokkal indulnak, korlátozottan működnek, sok program felől nézve olyanok, mintha nem is lennének betöltve, a felhasználó számára érthetetlen módon nem funkcionálnak. Adminként viszont külön kell őket elindítani a rendszer betöltődése után, ami kényelmetlen és nem túl elegáns.

Az adminisztratív jogok megadása alaphelyzetben megakadályozza, hogy a program a rendszer indulásánál betöltődjön, pedig ilyen jogokat nem véletlenül ad a felhasználó egy-egy programnak.

Azért is érthetetlen ez a biztonsági fejlesztés, mert megkerülhető, úgy gondolom, hogy a kártevő programok részéről könnyebben, mint a gyakorlatlan felhasználók által tudatosan indítandó de veszélytelen programok részéről. Az alaphelyzetben adminként nem induló programok, amelyek sem a Registry, sem a Start menü Strartup mappájából nem indulnak el, elindulnak viszont a Task Scheduler-ből, amibe egy rosszindulatú script is be tudja írni magát ha olyan kedve van, és akkor úgy indul és akkor ahogy kedve támad, a korábbinál még talán nagyobb biztonságban, hiszen nehezebb megtalálni mint a Registry-ben. Nem beszélve hogy a rendszerszolgáltatásokra nem vonatkozik a fenti korlátozás.

Ha admin jogokkal akarunk a rendszerrel egy időben programot indítani, akkor azt az admin jogok megadása után a Task Schedulerbe kell beírni a fent látható módon.

Ezután a program el fog indulni és admin jogokkal fog futni addig, amíg itt le nem tiltjuk vagy ki nem töröljük.

Így el tudunk indítani eszközsorokat, ikonoknak dokkolókat, virtuális desktopokat, egyéb ablak-kiegészítőket, amelyek ugyan már minden futó programra hatással lesznek, de például egy ikonsort tartalmazó dock-ba nem tudunk a sima Explorerből ikont dobni, mert az eleve nem admin jogokkal fut. Ehhez adminként el kell indítani egy külsős fájlkezelőt, mint például a Total Commander (adminként), vagy Directory Opus, ami akár magát az Explorert is képes lecserélni, de admin jogokkal ismét csak nem tud elindulni csak rendszerszolgáltatásként vagy a Schedulerbe ágyazva. Itt kell megemlíteni, hogy a fájlkezelő Explorer csak a felhasználó oldalán nem futhat adminként (és ennek beállítására sincs lehetőség), a telepítő programok felől a fájlkezelő viszont adminisztrátor, ami miatt ismét csak érthetetlennek tűnik ez a korlátozás, hiszen a telepítőbe épített kártevő kód mégiscsak ki tudja használni az Explorer teljes tárházát.

Egyéb változások

A desktop két látványos változása tehát, a Start menü hiánya, és az admin jogokkal nem töltődő programok kerülő úton megoldhatóak, de mindenképpen kényelmetlenségeket okoznak. Ezek mellett a Desktop felület nem tud sok újdonságot felmutatni. Akit az itt leírt alternatívák és a Metró felület nem érdekel, az mindenképpen maradjon a Windows 7 rendszernél. A felület az új rendszeren a ma divatos "flat design" szerint változott, ami önmagában is béna egy cseppet, nem igazán lehet megkerülni, és ritka hülyén néz ki olyan kiegészítőkkel, amelyeket nem ezen az elven készítettek, vagy eleve grafikus skint tartalmaznak (az Avast is például).

Az eleve béna "Flat design" és egy nem ilyen felületre tervezett kiegészítő kényszerű "együttélése".

Nem volt jó ötlet teljesen felborítani a Desktop kinézetét, az új biztonsági rendszerre pedig egész addig lehet magyarázatot találni, amíg ki nem játsszák a szoftveres kártevők. Utána már csak a felhasználó idegesítésére lesz jó az is. Mindenképpen kétséges, hogy a rendszert érintő új korlátozások valóban szolgálnak-e biztonsági célokat.

Hasznos, hogy a fájlkezelő bár ID3-as MP+ fáljokat is lát is lejátszik a tracksorrendnek megfelelően ha kérjük, a rendszer összes összetevőjét mégsem látja a rendszert futtató partíción korlátolt jogainak köszönhetően.

Kényelmessé és helyzetérzékennyé tették az Explorer ikonsorrá változó menüjét, de a rendelkezésre álló könyvtárakhoz nincsenek megfelelő jogai, így szerviz céllal más után kell nézni.

Az új fájlkezelő képes ID3 tag-eket tartalmazó MP3-at az eredeti Track sorrend szerint rendezni, és lejátszani is.

Ha tartalmazza, a lemezborítót is kiolvassa, megjeleníti.

Ennél sokkal több előnyt és fejlődést nagyon nehéz találni. Változott egy kicsit a control panel választéka, érdekes hogy nincs több biztonsági központ, pár beállítást új helyeken kell keresni, pár dolgot új elvek mentén kell végrehajtani, és van néhány újdonság is főleg újratelepítés/backup témakörökben. Az mindenképpen kijelenthető, hogy a rendszer minden fontos beállítását csak a Desktop felületen futó adminisztratív programokkal lehet végrehajtani, a kényelmi szolgáltatások miatt továbbra is szükség van rendszerrel együtt induló kiegészítőkre, és hogy valódi biztonságot csak külső gyártók programjai adnak a rendszerhez, így a Windowshoz kapott vírusirtó/tűzfal kikapcsolása és helyettesítése továbbra is szükséges. A rendszer egészét ugyan úgy tönkreteszik és belassítják a telepített szoftverek automata frissítő/ellenőrző/állapotjelző moduljai, amiket 4 helyen, a Start menüben, a Registryben, a rendszerszolgáltatások között, és a Schedulerben kell megritkítani. Valamint érdemes átnézni és karban tartani a Context menüt egy-egy telepítés után (külső segédprogrammal).

A rendszer sokkal gyakrabban tart inkompatibilisnek egyébként hibátlanul futó programokat, amelyekre rendszeresen rá is kérdez, és meg is kell erősíteni, hogy a programmal nincs semmi baj. A Win 7-ben a fent vázolt biztonsági figyelmeztetések nagy részében segített az UAC kikapcsolása, a 8-ban ennek lekapcsolása nem szünteti meg a biztonsági kérdések kiírását.

Hiába kapcsoljuk ki az UAC-t, bizonyos helyzetekben nem fogjuk megúszni a többszöri figyelmeztetést, a biztonsági szintre pedig egyáltalán nincs hatással.

Arról, hogy egy telepített, üzembe helyezett Windows 8 rendszert hogyan mivel tegyünk biztonságossá, hogyan tartsuk karban, hogyan mentsük el a rendszerpartíciókat és hogyan ne, van-e értelme a rendszerbe épített backup szolgáltatásoknak, a következő cikkben lesz szó.

Az új desktop első ránézésre

Első ránézésre az új Desktopot alárendelték a Metró felület marketingjének, ami  jó ötletnek is tűnne, ha mindez nem a felhasználók rovására történt volna. Azon az alapon hogy nincs Start menü, kusza a programok jogosultsági rendszere, kikapcsolhatatlanok bizonyos biztonsági üzenetek, nem szimpatikusabb, hanem ellenszenvesebb lesz a Metró felület. Az új felületet nem a régi, megszokott felület korlátozásával, annak kényelmi funkcióinak kiiktatásával kéne vonzóvá tenni, hanem önmagában kéne megállja a helyét, ami ma pont nem így van, így ez a törekvés biztosan fordítva sül el, és csak a kíváncsiak fognak áttérni az új rendszerre. a változások rosszat tettek a Windows operációs rendszer egészének, értelmetlen, tartalmatlan, kamu marketingcélú újítások tömkelegét kaptuk, mindennek a sok értelmetlenségnek esett áldozatául a megszokott felület pár kényelmi szolgáltatása ami szerencsére könnyedén pótolható. Maga a szemlélet amivel az új rendszert készítették, semmiképp sem szimpatikus, értelmetlen is, és semmilyen pluszt nem tesz hozzá érdemben a korábbi rendszerekhez. Így teljesen kétségbevonható már az indulásnál a rendszer hosszútávú sikere, minimum egy akkora bukta kijár neki mint a hasonlóan félresikerült Vista-nak.

Áttérés Windows 8 X64-re II. - a Metró felület

Látszólag a Windows 8 fő újdonsága a Metró nevű csempés felület. Ennek használatát, értelmét keresve írom ezt a 2. bejegyzést megtartva az első cikk szempontrendszerét azaz:

• Bár az új rendszer érintőképernyőn előnyös, telefonokon vagy tableteken, most mégis hagyományos desktop gépen kerül átnézésre.
• Az új rendszer egészét kizárólag abból a szempontból vizsgálom, hogyan lehet rajta dolgozni, üzembe helyezni, üzemeltetni, és karbantartani.
• Nem az a kérdés, érdemes-e Windows 8 rendszerrel üzemelő mobil eszközt venni, hanem hogy egy munkára használt desktop gépen érdemes-e Windows 8-ra frissíteni XP-ről vagy Windows 7-ről.
• A teszt szempontjait úgy állítottam össze, hogy otthoni, kisvállalati, oktatási célú, önkormányzati környezetben van-e értelme az új felületnek és rendszernek.

 A Metró felület mindenképpen újszerű és első ránézésre érdekes is, a használhatósága az operációs rendszerek 3 (4) fő feladatának tükrében dől el:

1. Interface a felhasználó és a gép között
2. Programokat futtat
3. Gazdálkodik a gép erőforrásaival
4. (Hibákat kezel, akár üzenetek, akár automatikus javítások által)

 A Metró felület mint interfész

Kétségtelen, hogy az új felület egyben új interfészként is funkcionál, ennek használhatóságát és értelmét azonban elég nehéz az operációs rendszer alapvető feladataitól elkülönítve önmagában vizsgálni. Az újdonságereje 1-2 év alatt elértéktelenedik (megunják), illetve a felhasználó és a gép között kommunikáció vizuális mikéntje egy rendszer működését tekintve eléggé érdektelen. A rendszer, illetve ezesetben magának a Metró (csempés) felület értéket az határozza meg,

1. mennyire (könnyedén, hibamentesen) használható
2. milyen minőségű alkalmazásokat futtat

 Az új felület könnyedségét a gyártó számtalan "reklámban" demonstrálja. Ezekben gyermeki könnyedséggel taszigálják egy érintőképernyőn az alkalmzásokat, a felület beállításait, színeit. Csakhogy önmagában ez nem alkalmas semmire:


Az, hogy a felületen az alkalmazásokat ki tudjuk nyitni, méretezni, áthelyezni, váltogatni tudjuk, kényelmesen csak érintőképernyővel, annak önmagában nincs értelme. A felület használatát tanulni kell, nem beszélve akkor, ha nem csak úgy "próbából" tapogatjuk az ablakokat, hanem konkrét céllal. A Metróval először találkozó gyakorlott, de az új felület ügyében tájékozatlan felhasználóknak nehézséget okoz konkrét beállítások megtalálása, a Desktop és a Metró alkalmazások közötti váltakozás, a kikapcsolás, egy konkrét fájl megtalálása, és alkalmazáshoz kötése. A fő kérdésre pedig, hogy a felülethez kötődő új alkalmazások mennyire jók, egyértelmű választ lehet adni: semennyire.

A felület koncepciójának problémái

A csempés felület olyannyira felrúgja az eddig megszokott kényelmes használatot, amit gyakorlatilag újra meg kell szokni. Ez az újra megszokás még önmagában nem is lenne probléma, ha érdemes lenne. Az új felület megtanulása még úgy ahogy indokolt lehet egy vadonat új terméken, tableten vagy okostelefonon, de a megszokott munkára használt PC-n ez értelmes alkalmazások hiányában teljesen értelmetlen. A rendszer beállításainak mélyét a hagyományos felületen futó Kontrol Panelben találhatjuk csak meg, a desktopon szükséges az elveszett Start menü pótlása, a fájlkezelő, képnézegető, böngésző, szövegszerkesztő. Emiatt a két felület között látszólag véletlenszerűen és váratlanul "ugrándoznak" a programok, amelyek a munka befejeztével nem térnek vissza "eredeti" állapotukba, így a felhasználó ismét csak keresheti megszokott helyét.

Ha az új felület "értelmét" le akarnám szűkíteni a jelenlegi lehetőségekre, akkor azt lehetne mondani:

1. Közösségi megoldások
2. Mozgalmasság, azonnali információk
3. Játékok

Közösségi oldalak elérése erősen jelen van az új felületen. Több olyan megoldás is létezik, és legalább kettőt készen kapunk, amelyeken keresztül ezeket elérhetjük. A lista ugyan nem teljes körű, mert pl. a Google+  szolgáltatásra nem nagyon van különálló Metró alkalmazás, és ez a felület nem épült be a többi megoldás közé sem. Hogy ezek az új kliensek jobbak, kényelmesebbek, átláthatóbbak-e mint a szolgáltatás saját webes felülete, az jó kérdés, én legalább 3 féle egész jó Facebook klienssel találkoztam a metró felületen, tehát azt lehet mondani, hogy jók, bár ezek a Facebookos tartalmakra érthetetlenül vagy saját felületükön, vagy külső böngésző megnyitásával reagálnak, mikor hogy van kedvük. Ha netán nem a rendszerrel érkező Internet Explorer az alapértelmezésű böngésző, a közösségi kliensek metró felülete és a Desktopon futó egyéb böngészők megint zavaróan váltogatják egymást. Ez a váltakozás még úgy ahogy elviselhető lenne, ha egy Metró felületről meghívott Desktop alkalmazás bezárása után automatikusan visszatérnénk a legutóbb használt Metró felületre, de ez nem történik meg.

A kezdő képernyőn sem teljesítenek jól az új alkalmazások, főleg azok nem amelyeket a rendszerrel együtt kapunk. Itt annak lenne értelme, ha a programok értesítenének mindenféle előzetes akció nélkül minket új üzenet érkezésekor. Ez viszont maradéktalanul szinte csak a levelező kliensre és az áruházra igaz, amely frissítések esetén jelez.

A csempés felület

A csempés felületen nem csak érthetetlenül statikusak a programok, a frissítések sem időszerűek. Kapunk ugyan pár mézesmadzagot, de ezek jelentős része használhatatlan, illetve megpróbál minket a Microsoft accounthoz láncolni. Így az eredetileg kapott naptárprogram ugyan sokat tud, de a Google account beállításait nem szinkronizálja, és ha mégis, nem jeleníti meg a beállított dátumokat a kezdőképernyőn (csak a Microsoft account bejegyzéseit). A rendszerhez nem kapunk sokoldalú csevegő klienst, de létezik egy IM+ nevű külső program, amiben van ICQ, MSN, AOL, Yahoo, Google Talk, és Facebook csevegő kliens is. Ez ha jelez egyáltalán, akkor is jelentős késéssel, nem az üzenet érkezesének idejében, de ahhoz hogy késve jelezzen, előzetesen be kell lépni akkor is, ha az accountokat már beállítottuk. Hasonló problémával küzd a hírolvasó RSS kliens: amit eleve kapunk, abban nem lehet egyedi hírcsatornákat bevenni, amit pedig le lehet tölteni és egyedi hírcsatornákat is kezel, az nem tölt le indulás után automatikusan, így nem is jelenít meg híreket a mozgalmasságra teljesen alkalmas kezdőképernyőn. Az egész rendszerre jellemző az időjárásjelentő története: ami a CD-ről települ, az egész jó, felismeri a lakóhelyünket, tetszőleges várost be lehet állítani, és ezek értékeit mutatja is a kezdőlapon. Az első frissítésig... Az első upgrade után (ami gyakorlatilag a telepítés után azonnal aktuális) a kezdőlapon beállítható értékmutatás leáll, és még a kapcsolója is eltűnik. Külső gyártótól származó időjárásjelntőnek pedig vagy nincs olyan lehetősége ami az időjárást a kezdőlapon naplózza (pl. a magyar áruházban található időjárásjelentés), vagy ha van, nem indul el automatikusan, és nem is frissít. A rendszerhez kapott képnézegető "photos" alkalmazásban nem lehet tetszőleges helyi könyvtár tartalmát megnézni, így még ezen alapvető dolog miatt is külsős képnézegetőt kell keresni, vagy képeket kell másolgatni egy megadott útvonalra.

Érthetetlen, hogy a rendszer mindössze 7 alkalmazás háttérben futtatását engedélyezi, ezeknél sem egyértelmű hogy ezek a bejelentkezés után elindulnak-e automatikusan vagy nem, és ezek közül csak 1 mutathat részletes eredményeket, de sok esetben ez sem mutat. A rendszer mozgalmasságának eredménye és értelme tehát megkérdőjeleződik, az alkalmazások nem, vagy csak előzetes kontroll után mutatnak aktuális információt, azokat is jelentős késéssel, a beállítások ellenére is. Emiatt tulajdonképp arra kényszerül a felhasználó, hogy külső kliensprogramokat használjanak chat vagy hírolvasás céljára, amelyek nagyrészt desktop felületen működnek. Így a metró felület előnyét sem felismerni, sem megszokni nem fogják, mert állandóan desktop megoldásra kényszerülnek. Jellemző problémája a Metró felületnek, hogy konkrét esetben nagyon nehéz bármit megtalálni, ha pedig az adott megoldás a Desktop felületen van, csak "pattog" a felhasználó a két felület között. Ha sikerült kinyitni és megtalálni 1-1 programot, vagy akár metró felületű beállítást, abból visszalépni ugyan könnyű, de az adott program nyitva marad, "pihen" a háttérben, a bezáráshoz (váltáshoz, átméretezéshez) ugyanis nincsenek kézenfekvő eszközök, mivel az alkalmazások teljes képernyőn futnak a megszokott vezérlőelemek nélkül.

Az alkalmazások

A film bemutatja, mit kapunk a telepítővel:


Az új felület vonzereje az alkalmazásokban lenne, ha lenne. A Metróra letölthető programokra viszont nem nagyon lehet szavakat találni. Nem lehet azt mondani hogy az a baj hogy kevés, mert éppen hogy soknak tűnik, ugyanis majdnem mind használhatatlan. Ehhez hozzá tartozik, hogy az alkalmazásbolt választéka a nyelvi beállításoktól függ, ezek átállításával (angolra) lehet elérni az angol nyelvű áruházat, ahol nagyobb a választék, de a minőség itt is lehangoló. Nem csak az alkalmazások minőségével van probléma. A letölthető ingyenes, vagy megvehető szoftverek a munkához alapvető, eddig ingyenes dolgokkal járulnak hozzá. Hírolvasás, levelezés, chat, közösségi kliensek, képrendezés és nézegetés, fájlkezelők, és végül talán a játékok. Ezek az alkalmazások nem csak soha nem tapasztalt bizonytalan működést, vacak és félkész megoldásokat tartalmaznak, hanem ingyenesként hirdetnek korlátozott működésű vagy időben korlátozott programokat, de ezt még azzal is kombinálni tudják, hogy ezekben reklám jelenik meg, általában véletlenszerűen, máskor pedig a gyártó reklámja. Sok játék "ingyenes" működik azon az elven, hogy egy idő után játszhatatlanná válik, és pályákat/eszközöket kell hozzá venni a shop-ban. Erről azt lehet mondani, hogy tisztán marketinggel nem lehet informatikát csinálni, az pedig hogy egy Metró felületű alkalmazást elő lehet állítani HTML5 és Javascript nyelvek segítségével, azzal úgy látszik, a Microsoft a hülyék és/vagy marketingesek kezébe adta a programozás tudást igénylő tevékenységét. Hogy a metrós alkalmazások milyen kiábrándítóan hiányosak és bugyuták, vagy pofátlanul marketing-központúak (leginkább mint egy mlm rendszerben utazó porszívóügynök) arról külön posztokat tervezek. Röviden azt lehet mondani, hogy az "alkalmazásbolt" a technológia és tudás halála, a programozás erre a felületre a marketingesek kezébe került, így nem is várható hogy értelmes szoftverek fognak születni, 1-2 kivétel talán idővel majd lehet.

A képnézegetővel nem lehet megnézni egy tetszőleges könyvtár vagy memóriakártya tartalmát, előtte azokat a képek számára fenntartott helyre kell másolni. Ha mindet oda másoljuk, idővel mennyi kép lesz a mappában, vagy megnézés után távolítsuk is el?

A hírolvasó program ugyan felismeri a helyi híreket a Location szolgáltatás engedélyezésével, de saját hírcsatornát nem lehet benne beállítani.

A naptár programban kötelező a Microsoft account mellett van lehetőség Outlook és Google accountra is, de a kezdő képernyőn csak a Microsoft account bejegyzéseit naplózza.

Az chat kliens csupán a Microsoft saját chatjét, és a facebook chat-et támogatja, semmi mást, annak ellenére sem, hogy a felirat szerint enged még felvenni accountot.

A fájlkezelőbe fel kell venni 1-1 könyvtárat "kedvenc"-ként, annak tartalmát csak ezután képes megjeleníteni.

A játékok letöltése ingyenes, működésük közben viszont folyamatosan vásárlásra buzdítanak ami a legtöbb játék megoldásához elkerülhetetlen. A játékok nagy része teljesen értelmetlen kategória.

Egy külsős üzenetküldő alkalmazás csak akkor működik teljeskörűen, ha a fizetős verzióra váltunk, addig reklámokat jelenít meg a korlátozott működés mellett.

A "ingyenes" programokban olyan korlátokba ütközünk, amelyek egy fizetős vagy drágább verzió megvásárlását teszik szükségessé.

Az alkalmazások jelenlegi technikai háttere a rendszerben magában sem állja meg a helyét, bár az erőteljes marketing behatás miatt elvárna az ember egy minimális minőséget. A szoftverek kérdés nélkül települnek egy kijelölt útvonalra, mégpedig a rendszert is tartalmazó meghajtóra. Gondolni kellene azokra, akik a rendszert (biztonsági vagy rendszer backup okokból is akár) külön partíción vagy winchesteren/SSD-n üzemeltetik, míg az alkalmazásokat (a Metró alkalmazásokat is) egy másikon. Az alkalmazások a c:\Program Files\WindowsApps\ útvonalra, míg ezek beállításai c:\Users\\AppData\Local\Packages\ útvonalra települnek, kérdés nélkül. Pár alapvető alkalmazás kipróbálása ez utóbbit kicsivel 500MB felé, míg maguk az alkalmazások 2.8 GB helyet foglalnak. A problémát tetézi, hogy az automatikusra is állítható upgradek után az eredeti régebbi verziók nem törlődnek, hanem megmaradnak az újonnan letöltődött verziók mellett:

A letöltött alkalmazások upgrade-jei nem írják felül a régi alkalmazásokat, így azok tovább foglalják a helyet. A telepített alkalmazások nem kérdeznek sem útvonalat, sem más beállítást a telepítés közben.

Az upgradek mellett fennmaradó régi alkalmazások nem csak fölöslegesen foglalnak sok helyet, a valamikor jól működő alkalmazások elromlanak, nem működnek, hibaüzenet nélkül kilépnek. Stabilitásuk messze alulmúlja a legminimálisabb várakozásokat is, ezért érthetetlen a programokban fellelhető agresszív marketing, ami ha nem párosul minőséggel, inkább kontra-produktív mint ösztönző.

Összkép a Metró felületről

A metró felület önmagában is, a rendszer szempontjából is, és az alkalmazások tükrében is teljesen kiábrándító és reménytelen. A rendszer teljes körű kezelésére és munkára a felület alkalmatlan, a szükséges beállítások nagyrészt a Desktop felületen érhetőek el, dolgozni is csak itt lehet. A rendszer rendes, biztonságos üzemeltetéséhez továbbra is külsős biztonsági- és segédprogramok kellenek. A Metró felület első ránézésre mozgalmasnak tűnik, de a tartalma nem aktualizálódik folyamatosan, sőt nem egy esetben egyáltalán nem automatikus és aktuális az elvárható tartalmak megjelenése sem, még egy hírolvasó, naptár, óra, időjárásjelentő, vagy egy facebook/chatkliens esetében sem. A programok minősége - bár azok folyamatosan fizetésre ösztönöznek - a minimális elvárást sem ütik meg, talán köszönhető annak, hogy html/javascript tudással is készülhet ilyen, amely az asztali gépek rendesen megírt programjait egy kliensoldalra optimalizált teljes képernyőn futtatott weboldal szintjére degradálja. Az alkalmazások technikai háttere, telepítés közbeni és utólagos beállítási lehetőségei, háttérben futtatása, automatikus indítása mind korlátozott, és akadályokba ütközik, nagyrészt lehetetlen. Így ezt a felületet munka szempontjából nem lehet komolyan venni, az alkalmazások átgondolatlansága és korlátai miatt még a legalapvetőbb dologra, pl. egy tetszőleges könyvtár képeinek megtekintésére sem alkalmas. A zenelejátszója teljesen fapados (ID tagok megjelenítése hiányzik belőle, sem borítókép, sem szerző, sem a trackek sorrendjét nem veszi figyelembe), de sorolhatnánk a végtelenségig a kapott programok korlátait, beleértve az alapvető vezérlőelemek hiányát (ami nélkül egy zenelejátszó egy a rendszerrel éppen ismerkedő felhasználónál örökre a háttérben marad és szól???). Éppen ezért érhetetlen az a törekvés, miszerint a következő asztali Windowsból a Desktop felület teljesen eltűnik, annak ellenére is, hogy az MS-től a Windows 8 alacsony eladási adatai miatt már távozott a projekt vezetője.

A felületen az alapvető interakciók sem egységesek: kijelölni van ahol a jobb, van ahol a bal egérgombbal kell, a felületen jellemző vízszintes görgetés néha működik az egész oldalra húzásával, néha nem, ugyan ez igaz az egér görgőjére is. Nem világos mi értelme van az alkalmazások oldalsó sávba szorításának, hiszen azok ott nem működnek teljes körűen, és inkább csak zavarják az összképet.

Az alkalmazásokat futtató felület kettéosztható, az egyik sávban futhat egy Metró felületű program, középen pedig egy másik Metró alkalmazás vagy akár a Desktop.

A Metró tulajdonképp csak annak a rétegnek szól, akik hajlandóak valós pénzzel fizetni a játékok extra pályáiért vagy szolgáltatásaiért, netán valós pénzen vesznek virtuális pénzt egy Simcity-t időző  szimulációhoz. Rengeteg alap játék-szolgáltatás nem érhető el Microsoft, vagy Xbox-live account nélkül, amely első körben véletlenszerű nevet ad a felhasználónak, amint nyilván csodálkozva fogad mindenki, hiszen nem történik rákérdezés vagy figyelmeztetés:

Az Xbox live account már egy passziánszkoz is elengedhetetlen, létrehozáskor a rendszer véletlenszerűen nevezi el a felhasználót.

A rendszer elvileg megtalálhatná az Xbox felhasználókat, de nem nagyon van értelme ebben a félkész állapotban.

Ha már minden megszokott MS játékhoz Xbox bejelentkezés szükséges (ami néha sikerül, néha nem) elvárható lenne, hogy az eredményeket a rendszer a szerveren tárolja. De ez nem így van, egy újratelepítés után kezdhetünk mindent elölről. Így a felületet és az alkalmazásokat még egy újfajta Xbox platformnak sem lehet tekinteni, a félkész, ideiglenes, amatőr, egyéb alkalmazások pedig munkára teljesen alkalmatlanná teszik a Metró felületet. A játékok minősége és tervezettsége annyira alacsony, hogy sikerült megtalálnom a világ legbugyutább játékát, és a világ legunalmasabb flipperjét, amik persze korlátozottan működnek csak, a teljes verziók fizetősek.

Az új rendszernek nem csak koncepcionális és technológiai hibái vannak, a rendszerhez köthető marketing is bukásra van ítélve, illetve ezáltal az egész rendszer is, köszönhető ez a Metró felületnek. Az lehet, hogy sok új Metrós táblagépet és telefont fognak eladni, de a meglévő desktop gépeken, amelyeken munka folyik, az áttérés teljesen indokolatlan és értelmetlen, pedig ez komoly mennyiségű működő gépet érinthetne. Így ez a rendszer a fő újítás reménytelen koncepciójával, szerencsétlen és agresszíven alsókategóriás marketingjével, háttér nélküliségével, lehetetlen és primitív technikai hátterével, azzal hogy a gépre totál amatőrök HTML nyelven írt "alkalmazásait" lehet telepíteni, halálra van ítélve, mint két verzióval korábban a Vista.

Az Adobe CS5 újdonságai - nyomdai csomag

Elhamarkodtam az előző bejegyzésem. A CS5 csomag gyakorlatilag nem, vagy alig tartalmaz említésre méltó újítást a nyomdai előkészítésben dolgozóknak, ez főleg ahhoz képest érdekes, hogy az iparág azért nem fagyott be teljesen, a digitális fényképezés a mai napig alakul és fejlődik, a képfeldolgozás grafikakészítés és tördelés még elektronikus kimenet esetén is egyre komplexebb feladatok elé állíthatja a designereket. A csalódást tetézi, hogy a youtube-on elterjedt CS5 videók egyik legnépszerűbbike csak elméletileg létezik mint algoritmus (PatchMatch), a programban nyoma sincs hasonló funkcióknak még letölthető (megvehető) pluginként sem. Statisztikailag a CS5 csomag 1 új programot (Flash Catalyst), 4 új online szolgáltatást tartalmaz, a meglévő programok között pedig 250 újdonságot oszthatunk szét.

Általában a csomagról

A programcsomag egészét tekintve, fejlődés történt az arra alkalmas programok festő képességeiben. Új ecseteket kapott a Photoshop és az Illustrator. A Photoshop esetében bár elég sok ötletem volt a fejlődési irányt tekintve, a 3D funkciók bővültek újabb lehetőségekkel. A Photoshop CS5 három említésre méltó komoly újdonságot tartalmaz, abból kettőnek látom igazán hasznát. Az Indesign nyomdai tördelőknek szánt részében lehetővé válik a több különböző oldalméret alkalmazása, és az objektumok könnyedebb igazítása, távolságtartása, alakítása (sarkok lekerekítése) változott. Bár a többféle oldalméret "szabálytalannak" tűnhet első ránézésre, a behajtható vagy kihajtható oldalakat is tartalmazó kiadványoknál, esetleg a bellapoktól eltérő méretű borítók egy dokumentumba tervezésénél jól jöhet.

A nyomdai előkészítést szolgáló funkciók igen szerény bővülése mellett különösen nagy hangsúlyt kap a csomagban az elektronikus tartalom előállítása. Szinte minden nyomdai célú programban készíthetünk mozgó Flash alapú áttűnéseket, képeket, dolgozhatunk hang és film nyersanyaggal (mégha ezeket nem tudjuk minden esetben szerkeszteni). A csomag új programja, a Flash catalyst is az ilyenfajta kimenetek készítését szolgálja. Bár én azt vártam, hogy az Adobe valamiféle rendes választ ad az Apple Flash elleni támadásaira, ez a válasz kimerül abban, hogy a Flash alapú programoknak van iPhone/iPad kompatibilis kimenete és fejlettebb programnyelve. A Flash-el kapcsolatban a felhasználók nagy részét egész biztos a stabil, erőforrásokkal rendesen gazdálkodó Flash lejátszó érdekli leginkább az online nézhető filmek miatt, de ebben a csomagban a 10.0-ás lejátszó van, a rendbe tett verziót 10.01 verziószámmal ígérik.

Photoshop CS5



A Photoshop új verziójától nem csak azért várhattunk jelentősen többet mint amennyit végül kaptunk, mert a digitális fényképezés egy viszonylag még ma is fejlődő terület, hanem mert a Youtube-t elárasztották új funkciókat bemutató filmekkel. Ezen filmek között a messze legérdekesebb tartalom csak elméletileg létezik ha egyáltalán létezik. A program újdonságai közül a legnagyobb hírverést a Content-Aware Fill funkció kapta, amit a Spot Healing Brush eszköz egyik paramétereként, és a Fill menüpontban tettek elérhetővé. Ezzel az új lehetőséggel egy körülbelül kiszelektált terület eltüntetése válik lehetővé.

A próba során viszont több dolog miatt is csalódnunk kellett. A funkció gyakorlatilag még annyira sem paraméterezhető mint a CS4 verzió Content Aware Resize menüpontja, tehát teljesen automatikusan dolgozik. A szelekció körvonala a terület feltöltése után látható marad még akkor is, ha a szelekció széleit elmossuk előtte. A kijelölés automata feltöltése olyan, mint egy bénán használt Clonstamp esköz, a belső területek láthatóan ismétlődnek, az árnyalatok töredezettek, ha folyamatos kontrasztos vonalra lenne szükség a törésvonalon vagy a szelekción belül (nem beszélve esetleg egy folytatólagos görbéről) a vonal egész biztos megtörik a szelekció körvonalán és belső kitöltésében is. Kár tovább ragozni, a Content Aware Fill csak a demonstrációs képeken működik, a Youtube nem elég éles ahhoz hogy a problémákat valóban látni lehessen a filmeken, a gyakorlatban viszont nem ad megfelelő minőségű végeredményt egy rendes fényképen. Az, hogy a feltöltéskor honnan vegyen tartalmat, úgy tűnik véletlenszerűen dől el a szelekció alakjának és pozíciójának függvényében, a felhasználó oldalán ismeretlen szempontrendszer szerint.

A szelekcióval kapcsolatban, illetve a szelekciókkal kapcsolatos munka könnyítésére vizionált automata tárgyfelismerő funkciótól igen távol álló, de legalább jól használható újdonság a programban a tárgy széleinek finomítása egy nagyjábóli kijelölés után, ami most valóban jó minőségű végeredményt ad. A Refine Edge legjobban a korábbi verziókban található filter, az Extract funkcióját veheti át, annál jóval hatékonyabban. Szőrös, tüskés, hajas, lombkoronás kijelölések és maszkok készítését könnyítheti meg azoknak, akik ezeket eddig csak komoly nehézségek árán tudták megoldani.

A program jelentősnek mondható harmadik újdonsága a Puppet Warp funkció. Találkozhattunk már ezzel egy korábbi Flash kiadásban, amikor is a képen (Layeren) leteszünk referencia pontokat, és azok között úgy tudjuk hajlítgatni a figurát, mint az csontokkal kapcsolódna össze. Így egy fa törzsét kiegyenesíthetjük vagy épp meghajlíthatjuk, egy feltartott fejű zsiráf lehajolhat inni, vagy feltekerhetjük egy lelógó ormányú elefánt ormányát :).

Bár az Automate menüpontban eddig is kezelte a Photoshop a több részből álló nagy színmélységet és minden részletében helyesen exponált képeket eredményező HDR technikát, a profik ezt másik programmal oldották meg a végeredmény szemmel látható különbségei miatt. Ezen a CS5-ben javítottak, paraméterezhetővé tették, úgy mint a panoráma képek készítését is.

A fényképek beolvasását szolgáló Camera Raw program az idő folyamán egyre több alapvető képkezelési funkcióval bővült. Most zajcsökkentőt kapott, és ennek ellenkezőjét is, amivel a sima digitális képre ráteheti a fotós kedvenc filmjének szemcséit. A fentiek mellett élesítés, expozíciós hibák és a fényviszonyok korrigálhatóak a Camera Raw 6-os programban.

Bővült a fotóra alkalmazható festő stílusok listája, ha valakinek ez fontos volt eddig, nézzen szét az eszközök és az újdonságok között.

A digitális fényképezés hibáit korrigáló gyűjtemény automata lencsekorrekcióval bővült, illetve ez a már meglévő funkció módosult úgy, hogy lencsék profiljait lehet benne lementeni.

A 3D elemeket megjelenítő funkcióválaszték lényegében addig bővíthető, amíg a programban megjelenik egy komplett 3D szerkesztőfelület :). Nem tartunk még itt, de létre lehet hozni 3D testeket, sőt ilyeneket lehet képezni feliratokból, layerekből. Az így előállított 3D ábrák felülete, megvilágítása is finomabb lett.

Ha mindent fel szeretnék sorolni, most már csak egy-egy mondatban tudnám megemlíteni a programban fellelhető újításokat. A színátmenetek és a színesről konvertált fekete-fehér képek minőségében van némi változás. Eltüntethető a maximális kompatibilitásra figyelmeztető box mentéseknél :). A rejtett lyerek is mozgathatóak, és több layer átlátszósága egyszerre módosítható. Mentés (és rákérdezés) nélkül bezárhatjuk nyersanyagként szolgáló nyitva lévő képeinket. A nyomtatás beállításai a képpel együtt mentődnek, mindezeket az Action paletta is menti. A Layerek csoportja (Layer Groups) több szinten egymásba ágyazhatóvá válik.

A Photoshoppon, mint a többi nyomdai programon is, a multimédia és különböző elektronikus tartalmak előállítása felé látszik érzékelhető eltolódás. Bár a fotófeldolgozás és design területén az Adobe sokkal jobban megerőltethette volna magát még akkor is ha ez az elsődleges szempont, 2 jelentős, használható funkciót és javítást kaptunk a programmal. A leglátványosabb újítás, az Aware Fill a gyakorlatban nem, vagy csak igen korlátozottan, speciális esetekben használható, nem beszélve arról, hogy bár nem automatán, de jobban megoldható a tárgyak eltüntetése az Aware Fill helyett a régi Clonestamp eszközzel. Az apró újítások terén még mindig lehet hiányérzete a designernek, a layer melletti több maszk, és a maszk egy másik layerrer történő együtt mozgatása nekem régóta hiányzik.

Illustrator CS5



Az Illustrator bár még nem teljesen egyeduralkodó, de a CorelDraw haldoklása miatt idővel azzá válhat. Ennek ellenére mivel ez a program is a csomag része, nem tehetik meg hogy semmiféle módosítást nem végeznek el rajta. Így pár újdonság ebbe is bekerült, amelyek irányvonala nem tér el jelentősen a Photoshop fejlődésében felfedezhető irányvonalaktól.

Ilyen a 3D grafika fejlődése az Illstratorban, ami egy vektoros programhoz sokkal közelebb áll mint a pixeles környezetben dolgozó Photoshophoz. Az Illustrator 3D effektjei eddig nem voltak igazán szépek és pontosak, végződések, sarkok, felületek sok esetben kellemetlenül rondára sikerültek benne. Most a hagyományos 3D problémákat megkerülve könnyed perspektivikus szerkesztést ígér a program, amivel épületek, utcarészletek, perspektivikusan megjelenítendő tárgyak egy rács mentén könnyedén megrajzolhatóak.



A CS4 verzió Bloob Brush ecsete is továbbfejlődött, variálható vonalvastagságú lett, bár az eredeti ecset széleit is lehetett transzformálni (mivel belső kitöltést kapott nem keretvastagságot). Ugyancsak a keretekhez kapcsolódó, sokakat eddig zavaró jelenség oldható meg, mégpedig a szaggatott vonalak sarokpontokon tapasztalható esetleges szerencsétlenül kialakuló rése. A Stroke palettában most ez megakadályozható. A vonalvégződések esetén a nyílhegyek (és tulajdonképp a nem nyílhegyek is) méretezhetővé váltak, ha az automata méretük nem lenne megfelelő.

A vektoros rajzoló ecsetei talán nem véletlenül a pixeles programok ecseteit (azaz nagyjából a valóságot) próbálták szimulálni, így az ecsetek már szinte szokás szerint verzióról-verzióra változnak. Az ecsettel most már egy kész grafikát is húzhatunk a lapra, kitöltőmintával (illetve grafikából átalakított ecsetheggyel) is festhetünk sok paraméter meghatározásával, valamint Bristle Brush egy nyomásérzékeny padokra optimalizált rajzolóeszköz, ami igen sokoldalú, és a valóságot sikeresen szimuláló festőecset lehet a grafikusok kezében.

Az előző verzióban megjelenő artboard nem lett közönség-kedvenc, nehézkes, sok hibára lehetőséget adó, de mégsem több oldal szerkeszthetőségét felkínáló eszközről van szó. Most az artboard kapott egy önálló palettát, és pár olyan transzformációs lehetőséget, mint például forgatás vagy automata elrendezés a munkaterületen. Hogy ez mennyire pótolja majd a több oldal egy dokumentumban szerkeszthetőségének hiányát, az majd a használat során dől el.

Az Illustrator egyik jól sikerült eszköze volt a kifestőkönyveket utánzó Live Paint funkció. Ezt most egy meglehetősen hasonló eszközzel egészítették ki, Shape Builder néven, ami az egymásra helyezett objektumokon különböző területeken teszi lehetővé a terület egyesítését, kivonását, felszabdalását. Bár úgy tűnik, a Live Paint minderre korábban is lehetőséget adott, a Live Paint Bucket bár funkcionálisan kiválóan működött, nem sokan használták. Amennyiben az új Shape Builder beválik, még egy eszközünk lesz, amivel szabályozhatjuk az objektumok körvonalait és kitöltéseit egymáshoz való viszonyuk figyelembe vételével.



Az apró újítások itt is sok időt spórolhatnak meg olyan esetekben, amikor egy hosszabb munkafolyamat rövidíthető le pár kattintásra. Ilyen például az az új választási lehetőség, amivel eldönthetjük hogy egy objektumon belülre vagy kívülre akarunk rajzolni. A Draw Inside állapot gyakorlatilag egy automata Clipping mask-ot hoz létre a rajz körvonalában.

Ez a program sem kerüli el az elektronikus kimenetek készítését, de itt talán szerencsésebbek az összefüggések, mert hogy egy grafikát a Flash-ban használunk fel az kézenfekvőbb mint hogy a Photoshopban filmet retusálunk. Az együttműködés a többi nyomdai programmal egyértelmű, a képek multimédiás és webes felhasználása a Flash, Flash Catalyst, Premiere, After Effects programokban is akadálymentes, azzal együtt, hogy az Illustratorban rendelkezésre állnak a Flash előre gyártott webes nyomógombjai, a Flash/Flash Catalyst pedig szinte Illustrator szerűen kezeli az Illustratorban létrehozott objektumokat illetve a hozzájuk kapcsolódó layereket.

A korábbi Illustrator egyik igen kellemetlen hibája volt a vektoros ábrákra rakható raszteres effektek alacsony (konkrétan 50lpi) felbontása, így ezt az újdonságot inkább hibajavításnak tekinthetjük mint újdonságnak. Ez a probléma most megszűnt, az effekteket a program a kimenet felbontására konvertálja, így az elmosott szélek vagy vetett árnyékok nyomtatási céllal is felhasználhatóak 50lpi-nél nagyobb felbontásban is a Photoshop kihagyásával :).

Indesign



Bár az Indesign funkcionális fejlesztése már jó ideje nehézségekbe ütközik, a CS5-ös verzió mégis hozott pár olyan újdonságot, amivel meg tudják fogni a nyomdai célra tervezőket. Az egyik ilyen hogy a dokumentum papírmérete és pozíciója laponként állítható. Ez hasznos lehet visszahajtható belső oldalakra és esetleg a bellapoktól eltérő méretű borítótervek egy dokumentumba tervezésénél.



A szerkesztést segíti az új Gap eszköz. Bár a távolságbeállítás eddig is lehetséges volt az Align panel segítségével, most a távolság megtartása az objektumok transzformációja közben egérhúzással lehetséges, és sok esetben ez nagy könnyebbség a tervezési folyamatban.

Ugyancsak a tervezést segíti egy olyan (új) transzformáció, amely a keretek sarkainak "live" lekerekítését teszi lehetővé.

Az Indesignhoz korrektúra célokra eddig az Incopy programot ajánlották, ami ugyan funkcionálisan megfelelt erre a célra, mégsem szerették a szerkesztőségek. Most az Indesign-on belül úgy lehet a korrektúrát elvégezni mint a Word-ben: a módosítási javaslatokat tárolja a program, és ezeket visszavonhatóvá vagy elfogadhatóvá teszi az ellenőrzési fázisban.

Módosult a hasábok kezelése is, bár valószínű erre kevésbé lehetett számítani, a több hasábon átmenő címsorok esetében meg lehet adni (a Paragraph Style-ba) hogy a sor hasábon belül vagy az oldalon belül jelenhet meg. Mint ahogy az előző "Tranck Changes" funkció, ez a hasábokon átmenő címsor is ismerős lehet a Word felhasználóknak. Így a címsorokat már nem kell külön dobozba tenni ha azok több hasábon átmennek, bár figyelni kell a cikkek/fejezetek/témák elejére/végére, mert egy-egy hasábon átmenő címsor érdekes tördelési problémákat okozhat ilyen esetekben.

Érezhető ebben a programban is az a tendencia, hogy a csomag összes alkalmazását hasonló felülettel lássák el, és az azonos funkciók egyformán jelenjenek meg és egyformán lehessen dolgozni velük. Emiatt a program Layers panelje hasonló lett az Illustrator hasonló paneljéhez, az egy layeren elhelyezett elemeket kibontva lehet szelektálni vagy lockolni esetleg eltüntetni/törölni.

Végül, ami a nyomdai munkát illet, kapott a program olyan mezőtípusokat, amiket ismét csak a Word használók már ismerhetnek, amelyekkel a dátum mindig aktuális lehet, de képaláírásokat, változó meta-adatokat is megjeleníthetünk ilyen módon.

A program másik fejlődési iránya ebben az esetben is az elektronikus média, elsősorban a Flash felé fordult. Lehet készíteni Flash és HTMl kompatibilis kimenetet ("print to digital") és Flash áttűnéseket lehet alkalmazni az oldalak/oldalpárok között.



Összefoglalva



Bár a programcsomagnak még csak a Beta verzióját sikerült tesztelni, el lehet mondani, hogy a csomag meglehetősen stabil, és a nyomdai funkciókat is sikerült többé-kevésbé úgy fejleszteni, hogy az apró újítások még hatékonyabbá és kényelmesebbé teszik a munkát mind az Indesign-ban, mind az Illustrator-ban. A megújulás mértéke engem leginkább az Indesign programban lepett meg igen pozitívan, bár bizonyos dolgok átalakítása nekem még mindig hiányzik (pl a tartalomjegyzék generálóé), de a Word-ből átvett funkciók mindenképpen hasznosak. Talán egyszer a Word tartalomjegyzék generálóját is áthozzák :). A Photoshop fejlődése nem csak amiatt csalódás, mert a Youtube-n CS5 név alatt igen látványos és jól működő funkciók kerültek előzetesen bemutatásra, hanem mert az újítások csak részben használhatóak a gyakorlatban is. A Content Aware Fill nagy csalódás, lényegében nem ad teljes megoldást arra amire kitalálták, a Puppet Warp pedig inkább játéknak jó mint használható tervezési funkciónak. Ezzel együtt a nagyjából kiszelektált szélek pontosítására végre van egy valóban jól használható eszközünk "Refine edge" néven.

További képernyőfotók a tesztekről: