Windows gyorsító tippek II.

Elõzõ hasonló témájú cikkben eszközöket ajánlottam a Windows rendszerek karbantartására, most azt fogom leírni, melyik programmal mit hogyan érdemes módosítani. Bizonyos gyorsítási tartalék van magában a rendszerben is, de sok problémát okoznak a telepített kipróbált ideiglenesen felrakott programok, ezek lassító hatásai ellen külsõ segédprogramokkal védekezhetünk.

Fölösleges látványelemek kikapcsolása

A registry utólagos módosítása nem teljesen veszélytelen, de a rendszer által felajánlott lehetõségek vizonylag biztonságosak, fõleg mert alapvetõen csak a látványelemek kezelésére adnak lehetõséget. Elsõ körben tehát, akár telepítés után azonnal vagy késõbb, érdemes elõvenni a Control Panel – System ikonját. Itt az Advanced fülön van egy Performance Settings gomb, itt a Visual Effect fülön kikapcsolhatjuk az összes fölösleges látványelemet. Ezt nem kell egyesével kikapcsolgatni, ha a Best Performance gombot választjuk, kikapcsolódik az összes látványelem. Emelett ne felejtkezzünk el az elõzõ cikkben leírt háttérkép, hanghatások, képernyõmentõk, alsó taskbar, és a start menü logikus optimalizálásáról sem. Amennyiben jelentõs (akár több GB) helyet akarunk megtakarítani vagy felszabadítani, ugyan ebben az ablaklban kikapcsolhatjuk a System Restore szolgáltatást is. Egyrészt egy már jól mûködõ rendszeren fölösleges tárolni a több verzióval korábbi rendszerelemeket, másrészt segédprogramokkal is elmenthetõek és visszaállíthatóak a korábbi rendszebeállítások meglehetõsen nagy biztonsággal. Mindamellett hogy ez a szolgáltatás kikapcsolható, nagyon hasznos tud lenni, ha egy leépült vagy rossz irányban módosított rendszer korábbi, mûködõ verzióját akarjuk visszahozni külsõ szoftverek segítsége nélkül.

A Windows rendszeren a Start menü és a taskbar optimailizálásán valamint a fölösleges hang és képernyõelemek kikapcsolásán kívül nagyjából ennyit tudunk segíteni, a többihez külsõ segédprogramra van szükség. Ezek a programok többet tudnak, viszont használatuk nagyobb körültekintést igányel, mert olyan változtatásokat okozhatunk, amiket esetleg késõbb nem tudunk visszafordítani, vagy ha mégis, szükséges hozzá a segédprogram is.

Rendszer gyorsítása

A korábban már említett Advanced System Optimizer az egyik legjobb választás, kevés olyan dolog van ami ebbõl kimaradt vagy hiányzik. A program tehát sokmindenre képes, reklámblokkolástól a memória optimalizálásáig, de most a Windows Optimizer opcióját nézzük meg. Itt érdemes végigkattintgatni a menüpontokat, és kikpcsolni minden fölösleges elemet, például a meghajtóba helyezett CD/DVD lemezek automatikus elindítását, letilthatjuk a Start menü és a Control panel fölösleges elemeit. A programban végülis egyszerûbben is eljárhatunk, van egy Advanced System Advisor, ami abból indul ki hogy mennyire és milyen kompromisszumokkal szeretnénk optimalizálni a gépet. Ez a programrész pár lépésen keresztül nagyjából mindent optimálisra állít.

Tovább gyorsíthatjuk a rendszert, ha magát a bejelentkezést optimalizáljuk. Otthoni egyfelhasználós gépen megoldható az automata bejelentkezés (a jelszó begépelése nélkül, valamint letilthatóak a bejelentkezéskor betöltõdõ emblémák, logók, kérdések, és más fölösleges látványelemek. Ha ezen túlvagyunk, akkor már csak a telepített vagy törölt programok okozta lassító hatást kell ellensúlyoznunk.

A Registry tisztogatása

A rendszerleíró adatbázis (Registry) módosítása veszélyes, csak hozzáértéssel vagy a visszaállítás biztos lehetõségével szabad nekikezdeni. Elsõ körben tehát a Registry mentése a legfontosabb feladat. Erre sok program képes, Többek között az Avanced System Optimizer is, vagy használható erre a rendszer System Restore szolgáltatása is, ami annyivel több mint általában a külsõ segédprogramok, hogy a hardvereszközöket mûködtetõ drivereket is elmentik, így azokat is képesek utólag visszaállítani. Ennek ellenére a külsõ programok az egyszerû optimalizáláshoz biztonságos és jobb felületet biztosítanak, hiszen ezek csak a registry-t módosítják, a rendszer visszaállító funkciója viszont képes törölni utólag felkerült de szükséges programokat vagy csak programrészeket is.

A tisztogatásnak alapvetõen akkor van értelme, ha sok programot telepítettünk, majd leszedtünk a géprõl, mert sajnos szinte mindegyik otthagy maga után valami fölösleges bejegyzést. Ezeket egyenként végignézni szinte lehetetlen, vagy telepítés után rögtön el kell dönteni hogy a program marad-e vagy töröljük, és visszaállítjuk az elõzõleg elmentett Registry-t, vagy utólag automata tisztogatásra bízzuk a gépet. Amennyiben nem kísérletezgetünk gyakran programok telepítésével és eltávolításával, elegendõ a registry töredékmentesítése.

A registry automata tisztogatása az egyik legveszélyesebb mûvelet. Ha valamikor, egy ilyen elõtt mindenképpen menteni kell a rendszeradatbázist. A tisztogatás során óvatosan töröljük a program által felajánlott elemeket, mert helyrehozhatatlan károkat okozhatunk, viszont annak sincs értelme hogy több ezer fölösleges vagy hibás bejegyzés lassítsa a munkát.

A registry tisztogatára jellemzõen minden automata program más-más mûveleteket ajánl fel, más számú hibát, törölnivalót találnak ugyan azon a gépen. Hogy melyikben lehet megbízni az attól függ, de az biztos hogy egyik sem tökéletes, és használatuk kockázattal jár.

Registry Mechanic

Az egyik legjobb tisztogatásra szánt program a Registry Mechanic. Talán vannak akik még emlékznek a PC-Tools-ra, amelyik a XT/DOS idõkben a Norton Commander konkurensét gyártotta. Tulajdonképp az a program már akkor is többet tudott a társainál, mégis elsüllyedt mert nem tartott lépést a fejlõdõ környezettel, nem jelent meg például Windows-ra. A Registry Mechanic is a PC-Tools terméke, ez végre most modern, fejlett felületet biztosít a tisztogató mûveletekre. A registry elemzése meglehetõsen hosszadalmas, de rövid idõ alatt az óvatos programok is több száz esetleg ezer hibát vagy fölösleges bejegyzést találhatnak. Amennyiben van korábbi mentésünk a Registry-rõl, töröljük ki azokat a bejegyzéseket amelyeket a program biztonsággal ajánl törlésre. Amiknél a biztonságos törlés nincs egyértelmûen felajánlva, azokat hagyjuk, a tapasztalatok szerint nagyrészt itt tévednek legtöbbet a programok, és akár a rendszer indítását is képesek tönkretenni, úgy, hogy csak egy esetleges újratelepítés vagy akár még az sem segít a késõbbiekben. Mindamellet ne felejetsük el, hogyha a registry-rõl van másolatunk, akkor azt késõbb bármilyen hiba esetén képesek vagyunk visszaállítani. A Registry Mechanic ezügyben egészen korrekt, a rendszer System Restore szolgáltatását használja módosítások elõtt. Amennyiben ezt kikapcsoltuk, magában a programban is visszakapcsolhatjuk.

Registry Repair Pro

A hibás bejegyzések utólagos kitörlésén vagy kijavításán kívül fontos a registry töredékmentesítése. Erre is sok program képes, magukban a Tweakerekben is van töredékmentesítõ. A Registry Repair Pro az egyik legjobb töredékmentesítõ és hibajavító. Meglehetõsen egyszerû de átlátható felületével remek eszköznek tûnik, sõt a rendszerrel betöltõdõ modulja a registry töredékmentességét is képes fenntartani egy kis sebességcsökkenés árán.

A program az optimalizáláson és hibajavításon kívül menti vagy visszaállítja a korábbi állapotokat, és kezeli a telepített programokat, valamivel több információval mint a Control Panel hasonló szolgáltatása. Keveset tud, amit tud azt jól és átláthatóan csinálja, érdemes használni.

A hardver optimalizálása

A Tweak XP Pro egy közel sem tökéletes program, de bizonyos beállításaival a hardverhez optimalizálhatjuk a Registry beállításait. A program maga lassú és nehézkes, azonkívül az internetre próbál csatlakozni a megkérdezésünk nélkül, amit más hasonló programok csak külön kérésre tesznek. Ennek ellenére olyan optimalizáló eljárások kerültek a programba, amelyek máshol nem taláhatóak meg így egyben. Optimalizálhatjuk a Cache, CPU, memória és videokártya tulajdonságai alapján a rendszert, és ha ez hatásos is, akkor egyszer megéri elvégezni ezeket a mûveleteket.

Kisebb beállításokra, utólagos módosításokra, finomhangolásra ajánlható a Tweak Now Power Pack. Használható lenne helyette a Tweak XP Pro is, de ez a program végülis lassú, nehézkes, és hibás. A másol is megtalálható alapvetõ funkciók mellett a Tweak Now is képes a hardver alapján történõ memória és CPU optimalizálásra. Külön menüpontja van az esetek többségében roppant idegesítõ automata CD/DVD indulások letiltására. Ugyan itt megváltoztathatjuk az alapértelmezett CD/DVD lejátszó programokat is. Ez utóbbi roppant hasznos hiszen ezeket a lejátszók telepítésnél átállíthatják, és nem biztos hogy a nekünk leginkább tetszõ DVD vagy CD player indul el automatikusan.

A registry optimalizálási, módosítási lehetõségei nem merülnek ki a fent leírtakkal. Érdemes mélyebben foglalkozni, és megérteni az ilyen jellegû programok lehetõségeit, kipróbálni melyik beállítás milyen hatással van a rendszer sebességére. De a legfontosabb, hogy egy-egy módosítás, hibajavítás, töredékmentesítés közben keletkezõ problémák után a rendszert vissza tudjuk álllítani eredeti állapotába. A registry optimalizálásnak mint látjuk sok eszköze van, ezek némelyike instabil és spyware gyanús, mint például a Tweak XP Pro, vagy az idõk során kifejezetten visszafelé fejlõdött, mint a Fix-it utilites, aminek a 3.0-ás verzióját még ma is ajánlom kisebb beállításokra, a 4-es és 6-os verzió viszont már csak fölösleges pazarlás a gépen. Remek megoldás viszont a PC-Tools optimalizáló és biztonsági programcsomagja, az Advanced system Optimizer, és a Tweak Now Power Pack. Automata takarításra és töredékmentesítésre vagy a fent említett tweakerek ilyen irányú funkciója használható, vagy a Registry Mechanic, Registry Repair Pro, esetleg az Ashampoo.

Az újonnan telepített programok utólagos kézbentartása

Kevés dolog okoz több problémát mint az, ha programokat próbálgatunk vagy tesztelünk a rendszerben. Egyrészt a szoftverek nagyrésze kérdés nélkül kezdeményez internetes kommunikációt amit blokkolni kell. Bizonyos programcsoportok (fõleg látványelemet, kurzorokat, háttereket, képernyõmentõket, filecserélõket tartalmazó szoftverek, warez oldalakról és filecserélõkrõl származó programok) adware, spyware, trójai programokat telepítenek. Másrészt e programok valamilyen részben növelik a Registry méretét, amelyet elátvolítás után sem takarítanak ki maguk után tökéletesen, jó példa erre például a Norton Utilities. Harmadrészt a telepített porogramok rengeteg automatikusan induló modult helyeznek el a Start menüben, a Registryben, vagy a rendszerszolgáltatásokban.

Ezek kezelésre is jól használható az egyik leguniverzálisabb tweaker program, az Advanced System Optimizer, mégis az egyik legjobb megoldás az új programok automata települõ moduljainak kézbentartására a Startup Optimizer. Erre a célra is van több megoldás, de mindenképpen olyen szoftvert válasszunk, amlyik nem csak kikapcsolni, hanem utólag visszakapcsolni is engedi az induló programok listájának elemeit, valamint lehetõvé teszi azok sorbarendezését. Jellemzõ, hogy hangkártyadriverek hanghatásokkal és fölösleges látványelemekkel lassítják a rendszer indulását és mûködését. Amennyiben egy telepített program elindítható és mûködõképes az automatikusan induló modulja nélkül, azt érdemes kikapcsolni. A Startup Optimizer figyeli az automata induló programok listáját, és ha változás történik figyelmeztet. Képes elmenteni vagy visszaállítani a jól mûködõ állapot, elindítani a korábban letiltott, vagy leállítani az éppen futó programrészeket a rendszerszevíz szintjén is. A program nem csak kikapcsolja, hanem az agresszíven visszatérõ programrészek vagy rendszerszervizek automata indulását véglegesen le is tiltja ha szükséges.

A programok indulására vonatkozóan az az elsõdeleges szempont, hogy csak az töltõdjön indulásnál amire a rendszernek állandóan szüksége van. Vírusírtó, tûzfal, internetes kapcsolatok programja, reklámblokkoló, adware és spyware detektorok, vagy hangrendszer és billentyûzet kezelõ például. A többi úgyis betöltõdik az elindított programokkal együtt.

Kellemes gyorsítást mindenkinek!

Quark és InDesign trükkök

A QuarkXPress mellett ma már megtalálható egy olyan népszerû és nagytudású konkurens program, az Indesign, amely már veszélybe sodorja a régóta piacvezetõ kiadványszerkesztõ elsõ helyét. Emiatt a Quark is lépéskényszerbe került, teljesen átdolgozta programját, de közben az Adobe is sorban adja ki tördelõprogramjának egyre újabb verzióit, a Quarkhoz képest meglehetõsen olcsón. Nézzük meg ma miért érdemes használni az egyik vagy másik programot.

Szöveggel együtt mozgó képek

A Quark-ban nincs külön eszköz vagy menüpont arra, hogy a képeket (vagy képdobozokat) úgy helyezzük el a szövegben mint karaktert, vagyis ha áttördelõdik a szöveg, a kép helye is ennek megfelelõen változzon. Ez abban az esetben nyújt megoldást, ha a képanyag szorosan kapcsolódik a szöveg egy-egy részéhez, bekezdéséhez. E módszer hátránya, hogy a kép nem lépheti át a hasáb (vagy oldal) határait, vagyis nem lóghat ki sem a rendelkezésre álló szedésszélességbõl, sem pedig a szedésmagasságból. Amennyiben lerakjuk a képdobozt (szövegdobozt) a hagyományos módon, majd azt vágólapra másoljuk (cut, copy) és a tartalom gombot letéve a szöveg megfelelõ helyére beillesztjük (paste) akkor a doboz a tartalmával együtt már karakterként viselkedik és együtt folyik a szöveggel akkor is ha az áttördelõdik. Az így elhelyezett képdoboz vagy szövegdoboz összes paramétere a hagyományos módon a "modify" menüpont segítségével utólag is beállítható. Korábbi verziókban a doboz külsõ eltartásának mértéke nem volt utólag szabályozható, így azt a vágólapra másolás elõtt kellett beállítani.

Importáljunk táblázatot

A Quark 5-ös verziójában megjelent a táblázatkészítõ eszköz, amely már nem apró szövegdobozok sokaságaként illeszti össze a cellákat. Hiányzik viszont belõle egy jól használható import funkció, amely már meglévõ (Excel, Word) táblázatok beillesztését támogatja. Az elõzõ részben bemutatott táblázatkészítési módszer hátránya, hogy tabulátorokkal pozícionálni csak az oszlopokat tudjuk, ha egy cellába több sornyi szövegnek kell kerülnie, a tabulátoros megoldás nehézkes vagy lehetetlen.

Erre a problémára kínál részben megoldást a "Convert text to table" menüpont. Amennyiben az eredeti táblázatot ki tudjuk exportálni tabulátorokkal elválasztott formába, és azt szövegként beillesztjük egy szövegboxba, úgy ezt a menüpontot használva kis szerencsével a nyers szövegünk táblázatos formában fog megjelenni. A módszernek több gyenge pontja is van. A legsúlyosabb, hogy az exportálást általában csak 7 bites .txt formátumban tehetjük meg (tab delimited text), így az ékezetes betûink szinte mind eltûnnek. Ezen lehet segíteni utólag a "Find/Change" menüpont segítségével, de ha ez az út járhatatlan, ékezetes karaktereinket az eredeti táblázatban is "átkódolhatjuk" úgy, hogy az utólag könnyen azonosítható és visszacserélhetõ legyen ékezetes formájára. Nem megoldható viszont az a probléma, hogy a táblázat elveszti formátumát és színeit, cellaelválasztó léniáit, és tartalmát is újra kell formázni.

Változtassuk meg egységesen a formátumot

Amennyiben a dokumentum bizonyos részeit nem stílusokkal formáztuk, és mégis szeretnénk az azonos paraméterekkel rendelkezõ részeket másra cserélni, nagy segítség lehet a "Find/Change" menüpont amennyiben kikapcsoljuk az "Ignore attributes" checkboxot. Ekkor nem csak tartalmi, hanem formai jellemzõk alapján is kereshetünk vagy cserélhetünk a teljes kiadványban attól függetlenül hogy a keresett szöveg stílus vagy csak az alsó paletta segítségével, esetleg menüpontokkal lett-e megformázva. Ekkor ugyanis tartalmi csere mellett kereshetünk és cserélhetünk stílusok nevei alapján, vagy más, a szöveg jellemzõit figyelembe vevõ szempontrendszer szerint. Ekkor nem csak a tartalmat cserélhetjük le, hanem a keresett szöveg szinte bármilyen formai jellemzõjét. Ez a módszer, mivel stílusok nevei szerint is egy lépésben végrehajthatjuk a formai cserét, hibásan alkalmazott, vagy késõbb átdefiniált újabb stílus egész dokumentumra kiterjedõ utólagos érvényesítésében is nagy segítség lehet.

Mentsük el a sikeres Postscipt írás jellemzõit

Elõfordulhat, hogy a tördelés befejeztével a levilágítás paraméterei nem mindenki elõtt ismertek. Amennyiben az elkészült lapszám korábbi kiadásait már sikeresen levilágították, a Postscipt írás paramétereit érdemes elmenteni az "Edit/Print styles..." menüpont segítségével. Itt a printelés összes paraméterét egyetlen név alatt meghatározhatjuk és tárolhatjuk, majd a nyomtatás során egyszerûen kiválaszthatjuk. Még jobb megoldás, ha ezeket a beállításokat úgy készítjük el, hogy nincs nyitva szerkesztendõ oldal a programban, mert akkor minden további dokumentumban rendelkezésre fognak állni a printelés paraméterei bárki számára egyetlen név alatt. Érdemes a névadásnál a nyomtató nevére és paramétereire is utalni.

Méretezzünk arányosan különbözõre formázott szövegeket

Elõfordul, hogy különbözõre formázott sorok, például cím és alcím méretét kell úgy megváltoztatni, hogy azok megtartsák egymáshoz képesti viszonyukat. Ez a mûvelet könnyen elvégezhetõ úgy, hogy kijelöljük a méretezendõ sorokat, majd a CTRL+ALT+SHIFT+> (nagyítás) illetve CTRL+ALT+SHIFT+< (kicsinyítés) billentyûkombinációkat használva megváltoztatjuk a kijelölt sorok betûméretét. Ugyan ez a billentyûkombináció képdobozok esetében is mûködik azok tartalmára vonatkoztatva.
5 gyors kattintás

Megszokhattuk, hogy a kiadványszerkesztõ és szövegszerkesztõ programokban általában dupla egérkattintással tudunk kijelölést végezni az adott szóra vonatkozóan. A Quark-ban 5 gyors egérkattintás is mûködik, így esetleg nincs szükség hosszú görgetésekre. Dupla kattintással a szó, 3 gyors kattintással a sor, 4 gyors kattintással a bekezdés, 5 gyors kattintással pedig az egész fejezet kijelölhetõ.

Tovább könnyítheti a kijelölések elvégzését ha billentyûkombinációkat is használunk. A SHIFT+kurzormozgató billentyûk együttes használatával sorokat illetve karaktereket jelölhetünk ki a megfelelõ irányokba, de a CTRL+SHIFT+kurzormozgatóval vízszintes irányban szavakat, függõleges irányban pedig egész bekezdéseket szelektálhatunk. A CTRL+SHIFT+HOME billentyûkkel az adott pozíciótól az elejéig, a CTRL+SHIFT+END billentyûkkel pedig a végéig tehetjük meg ugyan ezt. Amennyiben nem használjuk a fenti billentyûkombinációkban a SHIFT billentyût, úgy nem történik kijelölés, csak egyszerûbben és gyorsabban tudunk kurzorpozíciót változtatni a dokumentumon belül.
Változtatások automatikus érvényesítése

Bizonyos esetekben hasznos lenne azonnal látni, hogy a dialógusboxok (például szövegformázás esetében) milyen változásokat okoznak az oldalon. Ennek érdekében megtehetjük, hogy az ALT billentyût lenyomva kattintunk az "Apply" gombon. Ennek hatására az "beragad" és így nyerünk egy "Auto Apply" funkciót. Ugyan ezt megtehetjük a függõleges eszközsorban is például akkor, ha több dobozt vagy léniát kell egymás után elhelyezni az oldalon. Ha ALT billentyûvel kattintunk a kívánt gombon, az nem fog visszaugrani az elõzõleg használt "tartalom" vagy "eszközök" gombra.

Függõ behúzás fix méretû szóközzel

Amennyiben a függõ behúzásokat a formázás során a Left indent és First line beállításokkal hozzuk létre, nem pedig az elõzõ cikkben leírt CTRL+\ billentyûkombinációval, megtehetjük hogy azt stílusba foglalva több bekezdésre is könnyedén alkalmazzuk. Viszont ha a függõ behúzásos bekezdést sorkizártan tördeljük, elképzelhetõ hogy a listajelölõ karakter után minden sorban más-más hosszúságú szóközt találunk. Így elõfordulhat, hogy a lista baloldalának sorai nem állnak majd egy vonalban. Erre megoldást jelenthet a fix hosszúságú szóköz. Ezt a karaktert a CTRL+SHIFT+6, CTRL+SHIFT+5 illetve a SHIFT+SPACE billentyûkombinációkkal szúrhatjuk be a listajelölõ karakter után.

Amennyiben a szöveg a listajelölõ karakter után hagyományos szóközt tartalmaz, nem kell ezeket egyenként fix hosszúságúra cserélni. A Find/Change menüpontban a keresõ mezõbe be tudjuk illeszteni a listajelölõ karaktert (akár a formai jellemzõinek megadásával is) a csere mezõbe pedig ugyan ezt és a fix szóközt. A fix szóközt a cserénél Ctrl+Shift+F vagy a Ctrl+. billentyûkombinációkkal tudjuk beilleszteni a dialógisbox megfelelõ szövegmezõjébe.

Automatikus hivatkozás elõzõ és következõ lapokra

Elõfordul, hogy bizonyos cikkek "lead"-je a címoldalon helyezkedik el, majd egy belsõ oldalon folytatódik. Amennyiben ezt úgy oldjuk meg, hogy a címoldali szövegdobozt a folytatás dobozához linkeljük, annak oldalszámát automatikusan megjeleníthetjük a "folytatás az X. oldalon" felirattal együtt. Ehhez a címoldalon az oldalszám helyén a CTRL+4 billentyûkombinációt kell használnunk, minek hatására annak a szövegdoboznak az oldalszáma fog megjeleni amelyikbe a címoldali részletet ténylegesen linkeltük. A folytatásnál is alkalmazhatjuk ugyan ezt a CTRL+2 billentyûkombinációval, így hivatkozhatunk arra, hogy a cikk elõzõ részlete hányadik oldalon végzõdik. A módszer elõnye, hogy így az oldalszámok automatikusan kialakulnak, illetve ha áttördelõdik a dokumentum (áthelyezünk dobozokat más oldalakra) akkor az a szövegben mindig helyes oldalszámot fog mutatni.
Használjuk a stíluskészítésnél a "Based on" opciót

A stíluskészítésnél nem túl népszerû "Based on" opció használata nagyon hasznos lehet akkor, ha több olyan stílussal dolgozunk, amelyeknek bizonyos paraméterei (betûtípus, szín, zárás, stb...) azonosak, más paramétereik viszont különböznek (például betûméret, távolságok, behúzások). Elõfordulhat, ezeket az egyébként különbözõ stílusokat a közös paraméterek (például betûtípus, szín, zárás) alapján egységesen kell megváltoztatni a kiadvány különbözõ helyein. Ha élünk a "Based on" lehetõségével, és csak a közös stílus jellemzõit változtatjuk meg - ennek nevét kell kiválasztani a Based on... listában - akkor a közös betûjellemzõk egyszerre több stílusban is átalakulnak, így automatikusan megtartja a tördelés az egységes képét anélkül hogy egyenként végig kéne formázni újra a már elkészült fejezeteket vagy cikkeket. A változások után érdemes a kiadványt újra átnézni, mert az nagy esélyjel áttördelõdik, és kellemetlen meglepetés érhet minket ha a címsorok az oldal aljára kerülnek, vagy a képhez tartozó szövegrészek elcsúsznak.

Színes árnyék a betûk mögött

A Quarkba beépített árnyékolási lehetõség eléggé merev abból a szempontból, hogy a szöveghez képest sem az árnyék színét, sem a távolságát nem tudjuk szabályozni. Ezen segíthetünk úgy, megduplázzuk az árnyékolandó szövegdobozt (CTRl+D) és a másik azonos tartalmú doboz paramétereit változtatjuk meg, majd az eredeti szöveg alá helyezzük azt. A felsõ szövegdoboz háttérszínét "none"-ra állítsuk, és a körülfolyatást (runaround) is kapcsoljuk ki.

Problémánk adódhat, ha a felsõ szöveg nem fekete. A Quark ugyanis a felsõ szövegre vonatkoztatva mindenképpen "overprint"-et azaz teljes alátöltést állít be. Ez a beállítás csak fekete szövegnél helyes, hiszen az árnyékként mûködõ alsó szöveget teljes egészében a felsõ alá folyatja. Ez a probléma ráadásul a tördelés során a munkaterületen nem látszik, csak a levilágításnál, rosszabb esetben pedig csak a nyomtatásnál derül ki. Megoldás, ha kijelölve a felsõ szövegdoboz tartalmát, a View/Show trap info menüpontban a szövegre vonatkozó "Default" értéket "Knockout"-ra, vagy "Auto amount"-ra változtatjuk.

InDesign Tippek

Egyedi kezdõbetû bármelyik stílusnak

Az InDesign stíluskészítõjében újdonságként érhet minket az a lehetõség, hogy bármelyik bekezdés stílusában meghatározhatunk egy olyan karakterstílust, amivel a bekezdés elkezdõdik. Ekkor megadhatjuk hogy mikor váltson át a bekezdés stílusa más betûformátumra. Rendkívül hasznos és gyors lehetõség akkor, ha több olyan bekezdésünk van, amelynek elsõ betûi/szavai/mondatai másként néznek ki mint a folytatás.

Készítsük el a bekezdés egészétõl különbözõ karakterstílust. Itt adjuk meg a betûtípust, szint, méretet, és minden olyan fontos paramétert, ami eltér a bekezdés egészének képétõl. Ezután hozzuk létre a bekezdésstílust is, (másféle paraméterekkel) majd a "Drop Caps and Nested Styles" boxot választva a "New nested style" gombot használva válasszuk ki az elõzõekben már létrehozott karakterstílust. Itt az eltérés hosszát rendkívül sokféleképpen definiálhatjuk, betûk, szavak, sorok, mondatok, tabulátor vagy sortörés karaktereknél tetszés szerint automatikusan elkezdõdhet a másik stílus egyazon bekezdésen belül. A bekezdésünk így másféle (az elsõként definiált karakterstílus formájával) tulajdonságokkal kezdõdhet mint amivel folytatódik (a folytatás formája a másodikként definiált bekezdésstílus).
Automatikusan formázódó bekezdések

Meglehetõsen ritka feladat, amikor a kiadványszerkesztõben történik a szedés is. Az InDesign programban ennek támogatására mégis van egy "Story Editor" (CTRL+Y) ami a gyors szövegbeírást és megjelenítést támogatja. A stíluskészítés során még jobban gyorsíthatjuk a munkát, ha használjuk a "Next Style" opciót. Ebben az esetben kiválaszthatjuk melyik legyen a bekezdés lezárása (Enter) után a következõ stílus amire a program automatikusan átvált. Amennyiben például a kiadványban minden fõcímet egy alcím követ, majd lead, végül törzsszöveg következik, és a "Next Style" opciót ennek megfelelõen állítjuk be, a szedés végeztével egy készre formázott cikket kapunk a munkaablakban. Ehhez a fõcímet formázó stílusnál adjuk meg az alcím stílusát a "Next Style" listában, az alcímnél ugyan itt a lead stílusát, majd a lead esetében a következõ stílus a törzsszöveg legyen. Mivel minden új bekezdésnél változik az aktuális stílus, a több bekezdéses szövegrészeknél (például törzsszöveg) ne használjuk "Next Style" opciót. Ez a lehetõség értelemszerûen csak szedés közben mûködik, a már beszedett szövegre a stílus érvényesítésekor már nincs hatással.

Magyar elválasztás az InDesign-ben

Gyakran megesik, hogy magához a kiadványszerkesztõhöz nem jár magyar nyelvû elválasztást támogató program, ezért ezt sok esetben egy másik programmal (Word szövegszerkesztõvel, Helyes-e vágólapon mûködõ verziójával) oldhatják meg. Ekkor azt tapasztaljuk, hogy a másik program által beillesztett feltételes elválasztó jelek megjelennek egy speciális karakterként a szövegben - hibásan. Szerencsére ez a karakter könnyen egyetlen lépésben lecserélhetõ az InDesign saját feltételes elválasztó jelére, amennyiben ezek közül kijelölünk egyet, a vágólapra másoljuk, beillesztjük az Edit/Find/Change menüpont keresendõ szöveg mezõjébe, majd a cserélendõ karakternek a feltételes elválasztójelet adjuk meg az alatta lévõ sorban. Ezt az InDesign "Discretionary Hypen"-nek nevezi és ki lehet választani a mezõ melletti nyíl segítségével vagy beírni a kódját ami "^-". Ezután a külsõ program által beszúrt karakterek eltûnnek, viszont a szöveg helyesen lesz elválasztva. Amennyiben problémát jelenteni az ezzel párhuzamosan mûködõ idegen nyelvû elválasztás, kapcsoljuk ki az InDesign beépített elválasztást támogató opcióját a stíluskészítõ dialógusbox "Hypenation" részében.

Magyar idézõjelek

Az InDesign preferenciális beállításai között az idézõjelekre vonatkozó listában megtaláljuk a helyes magyar nyitó és záró idézõjeleket mégpedig az Edit/Preferences/Dictionary dialógusboxban. Itt a "Double Quotes" melletti listában több lehetõség között megtalálhatjuk az itthon használatos verziót akkor is, ha a szótár illetve a nyelvezet nem állítható be magyarra a programban.

QuakXPress tippek

A Quark az a kiadványszerkesztõ program, ami gyorsasága, rugalmassága, és könnyen átlátható felülete miatt népszerû. A munkát széles funkcióválasztéka, sokrétû és könnyen megjegyezhetõ billentyûkombinációk, logikusan felépített úszómenük és menürendszer segíti.


Elsõ beállítások

A munkát megkönnyíti ha a "preferenciális" beállításokat úgy készítjük el, hogy azok a lehetõ leginkább illeszkedjenek az általunk végzett munkához, és utólag a lehetõ legkevesebb beállítást kelljen a szerkesztés során elvégezni. Amennyiben ezeket a beállításokat úgy végezzük el hogy a háttérben nincs nyitva semmilyen dokumentum, úgy azok hatásköre az újonnan megnyitott dokumentumokra automatikusan érvényes lesz.

Helyes idézõjelek

Elsõ ilyen beállítás lehet például az idézõjelekre vonatkozó kiválasztás. A korrekt magyar nyitó-záró idézõjeleket a program nem támogatja, ezért eldönthetjük hogy a késõbbiekben milyen idézõjeleket akarjuk módosítani. Mivel a Quark a kétféle idõzõjel számára ugyan azt a karaktert használja, a cserénél figyelembe kell venni az idézõjel elõtti vagy utáni karaktert. Célszerû emiatt úgy beállítani, hogy a záró idézõjel legyen korrekt, mert azután töbféle karakter következhet, az írásjeleket és a sorvégeket is beleértve, így ennek módosításánál többféle variációt kell végigpróbálni. A nyitó idézõjel szóköz vagy enter karakter után következhet, amely a keres/cserél menüpontban könyebben kezelhetõ. A legjobb megoldás az, ha már az alapanyag készítésénél ügyelnek arra hogy a megfelelõ helyen a megfelelõ idézõjelek legyenek szedve.

Helyes európai pontrendszer

A kiadványszerkesztésnél kétféle pontrendszert használhatunk, az amerikában használatos Pica pontrendszert, ahol 1 pont az inch 1/72-ed része. Az európai - és egyben itthon használatos Didot pont - viszont ettõl kismértékben eltér amit ugyancsak átállíthatunk. A Quark engedi hogy meghatározzuk 12 pont hány milliméter. A programban ez a Pica pontrendszer szerint 2,197 Cicero/cm, (1 Cicero=12 pont) a Didot pontrendszerben ez az érték 2,216 (10/4,513).

Kép és szövegdobozok beállításai

Úgyancsak érdemes elõzetesen beállítani a kép és szövegdobozok leggyakrabban használt módját. Adjuk meg az újonnan lerakott dobozok keretét, belsõ kitöltését, körülfolyatását hogy késõbb ezeket a lehetõ legkevesebb alkalommal kelljen átállítani. Ezeket a beállításokat a függleges eszközpalettára kétszer kattintva is el lehet végezni.

Tördelést könnyítõ tippek
Függõ behúzás billentyûkombinációval

A Quark bekezdésformázó dialógusboxában nincs lehetõség "függõ behúzás" készítésére csak úgy, ha az elsõ sor behúzásnak negatív értéket adunk (eközben baloldali behúzást kell definiálni). Ez nem mindig ad korrekt megoldást számunkra, hiszen az esetleges behúzást követõ szóköz különbõzõ lehet a szöveg zárásától függõen. Éppen ezért a bekezdésen belül használhatjuk a control+\ billentyûkombinációt az elsõ sor tetszõleges pozíciójában. Ennek hatására a bekezdés többi sorát a program az általunk kijelõt pozícióban fogja kezdeni. E módszer hátránya hogy nem tudjuk stílusba foglalni így ezt több bekezdés esetében többször meg kell ismételni.

Használjunk billentyûkombinációkat a képek méretezéséhez

Amennyiben képünket beimportáltuk a kijelölt képdobozba, annak mérete és pozíciója nem biztos hogy teljesen az amit mi szeretnénk. Éppen ezért az eszközsor "tartalom" (mancs) állapotában a képet könnyedén doboznyira méretezhetjük. A Control+alt+shift+F (mac: Command+alt+shift+F) billentyûket használva a kép eredeti arányait megtartva veszi fel a doboz méreteit, az alt billentyût elengedve pedig ugyan így a doboz méreteihez igazodik miközben torzulhat. Ugyancsak hasznos billentyûkombináció a Control (mac:command)+alt+shift+relációjelek amelyekkel a kép méretét 10%-os lépéskben lehet csökkenteni vagy növelni. Ez utóbbi kijelölt szövegrészlet esetében is könnyedén használható, és címsoraink méretét könnyen be tudjuk állítani úgy hogy közben látjuk hogyan viszonyul a betûméret a szöveg többi részéhez. Végül a Control (mac: command) shift+M billentyûkkel úgy tudjuk a doboz közepére igazítani a képet, hogy az megtartja eredeti méreteit. Figyeljünk oda mert bizonyos billentyûkombinációk csak akkor mûködnek ha az eredeti angol/amerikai kiosztásra kapcsolunk vissza.

A táblázatkészítés nehézségei

Elõforul, hogy a tördeléshez kapott alapnyagban (pl. Word dokumentum) táblázat is szerepel, netán Excel táblázatot mellékelnek a szöveghez. A Quark korábbi verzióiban nem is volt táblázatkészítésre lehetõség csak extension segtségével, de azt mondhatjuk, hogy még az 5-ös verzió is viszonylag keveset tud és nehézkesen használható táblázatkészítésre. Amennyiben nem tudjuk megoldani a táblázat elkészítését a rendelkezésre álló eszközökkel vagy régebi verziót használunk, próbáljuk meg azt tabulátorokkal formázni és pozícionálni. Ez a módszer sem könnyû, de ha elégedettek vagyunk az eredménnyel tulajdonságai legalább stílusba foglalhatóak.

Elsõként exportáljuk ki a táblázatot (vagy a dokumentum táblázat részét) tab delimited (tabulátorral elválasztott) formába. Az így keletkezõ .txt file-t egyszerûen importáljuk be egy megfelelõ szövegdobozba ami akár a folyó szöveg doboza is lehet. Jelenítsük meg az átláthatóság kedvéért a láthatatlan karaktereket a Control(mac: command)+I billentyûkkel. Ezután a Style/Formats menüpontban könnyedén elhelyezhetünk olyan tabulátor pozíciókat, amelyek az adott táblázatnak megfelelnek. Amennyiben a módosítások után nem akarjuk minden alkalommal megnyomni az "Apply" billentyût úgy azt egyszer nyomjuk le az Alt billentyû lenyomva tartása közben, így az "beragad" és az általunk elvégzett változtatásokat automatikusan érvényesítni (auto apply).

A tabulátorpozíciók beállításaival létrhozhatjuk az oszlopokat, majd egyszerû "shape"-k és léniák elhelyezésével táblázatszerûvé tehetjük a kiadványnak ezt a részletét, legalábbis a kinézet szempontjából. Amikor elkészül érdemes az egészet csoportba foglalni a Control+G billentyûkombinációval hogy ha át kell helyezeni ne essen szét amit összeraktunk. A tabulátoros formázás nagy elõnye hogy a szöveg tulajdonságait a pozíciókkal együtt stílusba tudjuk foglalni így azok késõbb is megismételhetõek. Hátránya hogy nincs tényleges oszlopszélességünk így egy "cellába" több sorosos szöveg beillesztése komoly nehézségeket okoz.

Amennyiben fejletebb verziójú Quark-ot használunk, úgy az eszközsorban találunk egy táblázatkészítõ eszközt. Ennek elõnye hogy vannak tényeleges cellahatárok így a cellánkénti többsoros szöveg könnyedén megoldható, illetve a táblázat maga sokoldalúan formázható. Hátránya hogy ha a táblázat egy másik programban készül annak importálása nehézkes.

Készítsünk oldalt korábbi kiadványaink borítójával

Elõfordul, hogy egy-egy lap saját korábbi kiadványait ajánlja a már megjelent számok borítóképével. Az ilyen oldalak elkészítésének legegyszerûbb módja, ha a korábbi lapok borítójáról EPS képet készítünk a File/Save page as EPS menüpont segítségével. Az így elkészült nagyfelbontású képeket beillesztve egy másik kiadvány képdobozaiba könnyedén el tudjuk készíteni a szükséges oldalt. Ebben az esetben viszont figyelni kell arra, hogy az EPS-be ágyazott betûtípusok a nyomtatásnál is meglegyenek, mert ha nem esetleg meglepetés érhet minket.

Library nem csak képeknek

A File/New library menüpont segítségvel egy olyan úszómenüt tudunk megjeleníteni, amelybe az oldal elemeit tárolhatjuk, és azt szabadon használhatjuk dokumentumainkban. Ezek az elemek általában képek, de ez nincs erre korlátozva. Az úszómenübe elmenthetjük szövegdobozainkat, csoportba foglalt több elemet tartalmazó (esetleg képet és szöveget léniát vegyesen is) oldal részleteinket. A Library-ba elmenett elemeket késõbb egyszerû drag and drop módszerrel tudjuk tetszõleges módon és helyen újrahasznosítani. Egy dokumentum készítésekor egyszerre több "library" is használható amennyiben azokat témánként hozzuk létre.

Válasszunk fontot

Sokan jelentõs betûkészlettel dolgoznak. Ezek képét nagyon nehéz megjegyezni, de a hosszú lista gördítése is idõtrabló feladat. Mindkét problémára van megoldás. Ha a fontválasztó listát a Shift billentyû lenyomva tartása mellett nyitjuk ki, úgy a listában a betûkép is láthatóvá válik. Ha pedig tudjuk milyen betûtípust szeretnénk de nincs kedvünk a listát görgetni, a listába állva az adott betû elsõ karakterét leütve arra a területre ugorhatunk ahonnan továbbgördítve majd kiválasztva hamar elérhetjük a keresett betût.

Készítsünk stílusokat

A stílusok elkészítésénél nehézséget okozhat, hogy miközben létrehozzuk azokat, nem látjuk az oldalon valójában mit csinálunk. Éppen ezért jó módszer az, ha az oldal különbözõképpen formázott elemei közül (címek, listák, táblázatok törzsszövegek) megformázzunk egyet-egyet, majd a kurzorral beleállva a stílus úszómenübe a jobb egérgomb segítségvel kiválasztjuk az új stílus létrehozásának menüpontját (New). Elsõre (amennyiben a kurzor egy már megformázott bekezdésben áll) a stílus összes tulajdonsága azonos lesz az aktív bekezdés tulajdonságaival. Így ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, nincs más teendõnk csupán nevet kell adni a stílusnak és elmenteni azt. A továbbiakban a stílus nevére kattintva azonosan formázott bekezdéseket tudunk létrehozni.

Importáljunk színeket és stílusokat korábban elkészült dokumentumokból

Gyakori feladat, hogy aktuális kiadványunk biznyos elemeiben (színek, stílusok, listák) azonosak legyenek egy korábbi kiadvány hasonló elemeivel. Amikor létrehozzuk ezeket általában nem jelenik meg elõttünk annak lehetõsége hogy ezeket importáljuk, de ha az edit/style sheet vagy edit/colors menüpontot használjuk, úgy egy olyan dialógus boxot kapunk, ahol egy "Append" gombot is láthatunk. Ezt a gombot megnyomva kiválaszthatunk egy korábban elmentett Quark dokumentumot, és az abban tárolt beállításokat máris használhatjuk új kiadványunkban. Ezesetben ügyeljünk arra, hogy ne ütközzenek a színek/stílusok nevei, vagy azonos néven azonos színeket/stílusokat használjunk mindenhol. Ez a fajta adatcsere munkacsoportos alkalmazásoknál is nagy segítséget nyújthat, hiszen a tördelõnek csak egy üres vagy félkész dokumentumot kell kapnia a beállítások importálása céljából ahhoz hogy azonos beállításokkal formázhassa meg saját munkáját is. Amennyiben ilyen módon felülírjuk meglévõ stílusainkat színinket, oldalaink áttördelõdnek. Ez lehet hasznos is ha ez a cél, de figyeljünk oda a figyelmeztetõ üzenetekre mert ezesetben elvesznek korábbi beállításaink.