Illustrator CS4 - sajtóanyag

A fényképfeldolgozás, tördelés, vektoros grafikakészítés hármasával nagyjából ki is merülnek a hagyományos nyomdai előkészítéssel kapcsolatos feladatok. Mindhárom feladatra más-más szakember kellene, de sajnos a fenti három mellett általában még elvárás a html és a Flash/PHP ismeret is, ezért ez a program is tartalmaz keresztmédiás lehetőségeket, ami bemenetként szolgálhat a Flash és After Effects programokhoz. A grafika készítő programokkal alapvetően rajzszerű ábrákat, emblémákat lehet és érdemes készíteni, de az Illustrator például tele van olyan kreatív elemekkel, amelyekkel más művészi elképzelések is megvalósíthatóak. Az Illustrator-nak Macintosh környezetben a Macromedia felvásárlása után nincs konkurenciája, PC-s kollégáknál viszont a mára jóval bonyolultabb CorelDraw a piacvezető.

Származási hely: Adobe CS4

Az új Illustrator erőssége továbbra is a kreatív rajzolóeszközök környékén keresendő, a színátmenetek és átlátszóságok korlátozásoktól mentes használatában. Az átlátszóság például színátmenetekre is alkalmazható. Ez a program is kapott egy az Indesign-ben megjelent Smart Guides funkciót (eddig is volt, de elég zavaró volt hogy minden helyzetben egyezéseket jelzett). Már régóta hiányzott, most lett többoldalas (több táblás, Artboard-os) szerkesztési lehetőség. Fejlődött a Clipping mask képkivágások céljára, és ezek utólagos szerkesztésének lehetősége.

A felület változásai

A többi programhoz hasonlóan itt is lehetővé vált a „füles” azaz Tabbed nézet, ami azért lett aktuális, mert végre több „rajztáblát” használhatunk egy munkában. Ez nem egészen az mintha egy file-ban több oldalas Illustrator dokumentumokat készíthetnénk, pedig ez a többoldalas szerkesztés nekem régóta hiányzik innen is. Így ha egy munkának, grafikának több célja van, egy file-ban, de az ismétlődő részleteket különböző „rajztáblákon” tárolhatjuk, illetve a rajztáblák között lemásolhatjuk az azonos részleteket, és ezeket egymástól függetlenül módosíthatjuk. Az eszközsor (Control Paletta) is kapott egy „Artboard” eszközt, amivel ezeket létre lehet hozni és ha kell méretüket, vagy más tulajdonságaikat módosítani.

Új Artboard (rajztábla) készítése

1. Az új rajztábla többféleképpen is létrehozható. Egyrészt kijelölhetjük az oldalon létrehozott grafika egyes elemeit, és azokat új táblára helyezhetjük. Másrészt ha rétegesen rajzolunk, az egyes rétegek is új táblára kerülhetnek. Azonkívül kapott a felület egy „New Artborad” gombot, amivel rögtön új munkaterültet képezhetünk.
2. Amennyiben a megrajzolt ábrában vannak olyan elemek amelyek az új táblára is kellenek, úgy tegyük azt láthatóvá a Layers paletta segítségével.
3. Az új Artboard eszközzel jelöljük ki a szükséges elemeket, és azonnal rendelkezésünkre áll egy új tábla amelynek mérete egyezik a kijelölt elem(ek) méretével.
4. A Control palettán kattanjunk a „Move/Copy Artwork With Artboard” gombon.
5. Kattanjunk az új „artboard”-ra és helyezzük oda a grafikát ahová szeretnénk, ehhez használhatjuk az „okos” segédvonalakat is.
6. A munkaablak alatt kapunk egy listát, amelyben fel vannak sorolva a létrehozott „rajztáblák”. Itt gyorsan tudunk közöttük kapcsolgatni a tábla sorszámának kiválasztásával.
7. Ha kiválasztottuk a megfelelő munkát, kattanjunk a Control palettán az „Artboard Options” gombon a rajztábla tulajdonságainak beállításaihoz.
8. Az escape billentyűvel kiléphetünk ebből a szerkesztési módból.

A felület újításai nagyjából megegyeznek a CS4 többi hasonló termékével: „tabbed” nézet, „N-up view” egy vagy több dokumentum részleteinek egyidejű megjelenítéséhez, „Application Bar, Workspace Switcher” a munkafelület céljának legmegfelelőbb kezeléséhez. Több olyan funkció is palettát kapott amelyik eddig dialógusboxból volt elérhető, valamint bizonyos esetekben megkerülhetővé vált az úszópaletta használata is.

Több dokumentum egyidejű megtekintése

1. Macintosh gépeken ekkor legyen bekapcsolva az „Application Frame”. Ennek módja: „Window > Application Frame” menüpont kiválasztása. Erre PC gépeken nincs lehetőség (szükség) mert ott eleve saját ablakban fut az alkalmazás.
2. Nyissuk ki a munkához szükséges fájlokat az Open menüponttal akár többet is egyszerre.
3. A „tabbed” (füles) módszerrel kapcsolgathatunk a megnyitott oldalak között.
4. A menüsor alatti palettában a „3-Up view” módot válasszuk ki, értelemszerűen így 3 dokumentumot tudunk elhelyezni a képernyőn.
5. Ebben a nézetben egyszerűen megfoghatjuk a dokumentumok felső sávját, és más helyre vonszolhatjuk azt.

Munkaterületek közti gyors kapcsolgatás

1. Eddig is volt lehetőség pár előre felépített felület között válogatni (a Window menüben), illetve sajátokat elmenteni. Most a menüsor alatt egy lista segítségével kezelhetjük a különböző feladatok szerint felépített munkaterületeket. Válasszuk a „Typography” elnevezésű területet.
2. Ekkor azok a panelek, eszközök kerülnek előtérbe, amelyek a tipográfiai munkafolyamathoz szükségesek, mint pl. a karakter és bekezdésformázó úszómenük.

Rúgós panelek

A „rógós panel” funkció lehetővé teszi, hogy a kijelölt elemek mozgatásával hozzáférjünk a szükséges panelekhez (kattintások helyett).

1. Tegyük előre a kérdéses dokumentumot, ha netán „N-up” nézetben lennénk.
2. Válasszuk ki a lap alján azt az „artboard”-ot amin a szerkesztendő rajzrészlet van.
3. A kijelölő eszközzel kattintsunk az ábrán.
4. A kijelölt részletet vigyük a „transparency” panel ikonjára.
5. Ekkor a rajz a helyén marad, de a panel kinyílik, és lehetővé válik az átlátszóság beállítása.
6. Ismét válasszuk ki az előbbi rajzrészletet és vigyük a „Symbols” panel ikonjára.
7. Ez a panel is magától kinyílik, és ha kicsit több ideig tartjuk rajta a kijelölt elemeket, bekerülnek a szimbólumkönyvtárba.
8. Ugyan ezzel a módszerrel a megnyitott dokumentumok között is tudunk rajzokat, vagy azok kijelölt részleteit másolni. Egyszerűen vigyük a kijelölt görbéket a másik dokumentum területére, és ott helyezzük el.

Az ecset fejlődése

Az ecsetek további fejlődésen mentek keresztül. Az új funkciót „Blob Brush”-nak nevezi a program, aminek jelentése nagyjából folt, paca, de leginkább a szabadkézi rajzolást segíti. A funkcióját tekintve egy több szempontból is egyedire szabható ecsethegyről van szó, amelynek lehetőségei körülbelül megegyeznek a Photoshop festőecsetének lehetőségeivel. A méretállítási lehetőség mellett van szögállásunk kalligrafikus ecset létrehozásához, lekerekítésünk, torzítottságunk, elmosottságunk.

Az ecset használata

1. Kattanjunk kettőt az eszközsorban a „Blob Brush” eszközön. Ekkor megjelenik az eszközhöz tartozó beállítások választéka.
2. Itt állítsuk be az ecset tulajdonságait mintha csak a Photoshop-ban lennénk. Méret, oldalarányok, dőlésszög...
3. Ok.
4. Amennyiben ezzel az ecsettel dolgozunk, az látszólag folytatja a megkezdett objektumot, mintegy egybeolvad vele.
5. Festés közben lehetőség van az ecset színének megváltoztatására.
6. Festés közben az ecset méretének megváltoztatása is lehetséges. Az ecsettel felvitt rajz vagy minta utólag könnyen korrigálható a radír eszközökkel.
7. Amennyiben javítani szeretnénk a szabadkézi munkát szimuláló ecset vonalain, használjuk a radír eszközt. Erre az eszközre duplakatt, és a beállításokat lehetővé tevő dialógusboxban hasonlóképpen paraméterezhetjük a radírt mint korábban az ecsetet.
8. Ok.
9. Kezdjük javítani az ecsetvonásokat. Amennyiben a radír helyett mégis rajzolni szeretnénk, a Shift-B billentyűkkel visszakapcsolhatunk ecset módba.
10. Shift-E kapcsol vissza radír (Eraser) módba.

Már régi törekvés az Illustrátorban, hogy legalább a rajzolás élményét közelítsék az ebből szempontból előnyösebb helyzetben lévő Photoshophoz. Érthető, a pixeles munka kevésbé technokrata, ha úgy tetszik kevesebb korlátot állít a felhasználó elé. Nem hiába születnek pixeles képet vektorizáló programok. Ennek ellenére ne felejtsük el hogy a szabadkézi rajzoló program akkor is vektorokkal dolgozik ha az látszólag „Photoshoppos”, a program továbbra is vonalasan „gondolkozik”, csak a szerkesztési módik finomodnak.

A Blob Brush használata Isolation Mode-ban

Az Isolation Mode ebben averzióban tovább fejlődött. Kapott egy kis ikont, ami könnyebben felismerhetővé teszi az izoláció alakját, és több objektumot is elfogad: compund paths, gradient mesh objektumok, képek, és klipping maszkok is használhatóak.

1. Jelöljük ki a kérdéses területet a direkt szelekciós eszközzel (fehér nyil).
2. Jobb egérgombbal hívjuk elő a felugró menüt a kijelölt objektum felett, és használjuk a „Isolate Selected Path” menüpontot.
a. Ennek hatására ez az egy objektum marad kijelölve.
b. A Layers úszómenü ezt a görbét mutatja.
c. Deszelektáljuk a kijelölt görbét.
3. Kattanjunk duplát a Blob Brush eszközre, és állítsuk be az optimális ecsetméretet.
4. Válasszunk színt a keretnek a Swatches úszómenüből.
5. Rajzoljunk a kiválasztott ecsettípussal a kérdéses terület fölé.
6. Töltsük ki az ecsettel megrajzolt területet színátmenettel.
7. A Layers úszómenüben navigálhatunk nem csak a rétegek, hanem a csoportok elemei között is. Ezt most kis preview is segíti.
8. Az „Isolation Mode”-ból az Exit gombbal léphetünk ki amennyiben befejeztük a munkát.

Átlátszóság és színátmenet

A CS3 programokban már szinte tetszőlegesen lehetett variálni a színátmenet/átlátszóság kérdését, az Indesign-ban külön Transparency Vector szolgálta ezt, az Illustrator pedig tetszőleges alakot is felvevő Gradient Mesh eszközzel rendelkezett. A CS4 csomagban a színátmenethez hasonlóan készíthetünk átlátszóságot az Illustratorban is.

Színátmenet készítése

1. Válasszuk a színátmenet készítő eszközt az eszközsorból.
2. Ha van kijelölt görbe, a legutóbb alkalmazott színátmenetet érvényesíti rajta.
3. A színátmenet körvonalát egy pontvonal jelzi, amit meg lehet fogni, és kör alakú színátmenet esetén ellipszist lehet csinálni belőle.
4. A színátmenet ezzel a módszerre el is forgatható, nem kell külön dialógusboxban elvégezni a beállításokat.
5. Magát a színátmenetet is úszómenük nélkül lehet egyedire szabni, magán a képen. Nem csak a színátmenet alakját, hanem a belső elrendeződését is be lehet itt állítani, ami a korábbi verziók ismeretében könnyen felismerhető eszközöket tartalmaz.
6. A képen megjelenő „Gradient Bar” úgy szerkeszthető mint korábban a Gradient Panel. Duplakatt a színátmenetre, és megjelenik a színválaszték, hogy tetszőleges színt rakhassunk a kiválasztott töréspontra. Könnyen használhatjuk egy palettában a Swatches és a színkeverős módszert is.
7. Hasonló módszerrel lehet módosítani a meglévő töréspontok színeit is.
8. Amennyiben a színek rendben vannak, a rajzon megjelenő Gradient Bar (ami tulajdonképpen a néhai Gradient Vector továbbfejlesztett változata) beállíthatjuk a töréspontok pozícióját.

Színátmenet mentése és újrafelhasználása

1. A mentéshez már ki kell nyitni az oldalsó úszómenü jól ismert Swatches palettáját. Ehhez elég a színátmenetet rávinni az úszómenü ikonjára.
2. Térjünk vissza a rajzhoz, a Direct Selection eszközzel jelöljük ki a görbét.
3. Használjuk a swatches panelen a „new gradient fill” menüparancsot (papírlap a panel alján).
4. Amennyiben az elmentett színátmenetnek alakja (ellipszis), vagy szögállása van, ezek nem kerülnek elmentésre.

Átlátszóság a színátmeneten

A színátmenet most átlátszó színeket is tartalmazhat. Az átlátszóság a színátmenet hosszában bárhol bármelyik törésponton meghatározható.

1. Készítsük el a szükséges görbét (zárt objektumot), amiben szeretnénk alkalmazni ezt a funkciót.
2. Nyissuk ki a színátmenet panelt, és alkalmazzuk az alapértelmezésű, feketéből fehérbe átmenő színátmenetet.
3. Kattanjunk kettőt a színátmenet fekete pontján, és állítsuk át fehérre. A szín átállítása mellett ennek a pontnak állítsunk be átlátszóságot is az Opacity kontrol segítségével.
4. Az átlátszóságot is tartalmazó színátmenetnek is adhatunk szögállást, és a színek, színátmenetek helyét is tetszőlegesen állíthatjuk a vektor hosszában.
5. A színátmenet palettán a kis preview-re kattintva elmenthetjük azt a színátmenetek listájába a későbbi újrafelhasználáshoz.

A fenti példában a színátmenet vektor mindkét végpontját fehérre állítottuk (csak akkor látszik a hatása ha ráhelyezzük egy színnel kitöltött rajzra vagy görbére, így ez nagyjából olyan mintha egy színnel kitöltött dobozra tettünk volna változó átlátszóságot, mint ahogy az az Indesign-nem a Transparency Vector eszközzel lehetséges. Most nézzük meg mi történik ha színes területre szeretnénk átlátszóságot tenni.

1. A Layers panelen válasszuk ki azt a réteget illve körvonalat amelyikkel dolgozni szeretnénk.
2. Használjuk a Swatches palettát vagy a Gradient eszközt arra, hogy a kiválasztott körvonalba színátmenet kitöltés kerüljön.
3. A Gradient eszközön duplakatt, ez aktiválja a rajzon a színátmenet beállításait szolgáló eszközöket (on-objects control).
4. A színátmenet töréspontjain duplakatt, és definiáljunk tetszőlegesen különböző átlátszóságot rájuk.

A Clipping Mask és a Smart Guides fejlődése

Az Illustrator már korábban is tartalmazta mindkét funkciót. A Clipping mask lényegében egy határozott körvonal mentén tette lehetővé a képkivágást, amit utólag kényelmetlen volt átalakítani, a szelekcióhoz leginkább egy eldugott menüpontot lehetett használni, a Smart Guides pedig inkább zavaró volt mint használható mert lépten-nyomon egyezőséget mutatott. A Smart Guides most segítséget nyújt abban is, hogy a képkivágást is pontosan tudjuk pozícionálni és méretezni.

1. A Layers úszómenü segítségével különítsük el (Isolation Mode) azt a csoportot, ami maszkot tartalmaz.
2. Duplázzuk meg a rajztáblát (Artboard-ot) és húzzuk a munkaterület alá. Amennyiben be van kapcsolva a Smart Guides funkció, egy függőleges vonal fogja segíteni, hogy az új Artboard pontosan a korábbi alá kerüljön (függőleges vonalban).
3. Az új rajztáblán a kijelölő eszközzel válasszuk ki a kérdéses objektumot.
4. A Layers panelen húzzuk a kijelölt elemeket egy új, üres layerre.
5. Nyissunk ki egy másik képet (lehetőleg valami komplex rajzot) és azt tegyük át arra a rétegre amelyiken a maszkolt objektum is van. A méretezésnél, nem fontos az Infó palettát figyelni, a transzformációk jellemzői most a kurzor mellett megjelennek.
6. Az újonnan létrehozott layert nyissuk ki a layers palettában a kis háromszög segítségével. Ez legyen az a csoport, amelyik maszkolva van.
7. A szelekciós eszközzel kattanjunk kettőt a kivágott területen úgy, hogy a maszkolt területre helyezett rajz kívül essen. Ez aktiválja az Isolation Mode-t ami lehetővé teszi a maszk és a maszkolt objektumok szerkesztését úgy hogy kizárja a szerkesztésből a ráhelyezett rajzokat.
8. A Kontrol palettán kattanjunk az „Edit Clipping Path” gombon, a kivágás alakjának módisításához.
9. Ezután a maszkot mozgathatjuk és transzformálhatjuk.
10. Válasszuk ki a maszkolt csoportból az egyik objektumot, azt is elmozdíthatjuk a maszk területén belül.

Az így elkészült egymástól különböző „artboard-okat” elmenthetjük többoldalas PDF-ként (pl. storyboard céljára), vagy elmenthetjük vektorként az After Effects program számára. Az After Effects képes az artboard-on elhelyezett grafikákat külön-külön kezelni animáció céljára.

Appearance panel és Graphic Styles

Mind az Apperance, mind a Graphics Style panel is ismert lehet a korábbi verziókból. A Graphics Style panel segítségével korábban beállított és elmentett effekteket ismételhetünk meg különböző objektumokon, az Apperance panel pedig az ábrákon alkalmazott műveleteket aktuális állapotát rögzíti, amit törölhetünk vagy megváltoztathatunk.

Appearance panel

Az Apperance panel a CS4 verzióban már nem csak az alkalmazott effektek/kitöltések törlésére és módosítására való, hanem itt létre is lehet hozni ezeket, vagy egy kijelöltet több más rajzelemre érvényesíteni. A panel alján egy Add new stroke, Add new fill, és Add new effects áll rendelkezésre.

1. Nyissuk ki az Apperance panelt, és maradjon állandóan látható a munka során (be kell ehhez húzni oldalról a munkaterületre.)
2. Jelöljük ki a szelekciós eszközzel a szerkesztendő objektumot. Ez lehetőleg ne egy keret nélküli üres körvonal legyen.
3. Az Apperance panelben láthatóak a szelekción korábban alkalmazott effektek, kitöltések. transzformációk.
4. Jelöljük ki az Apperance panel egyik elemét.
5. Válasszuk a „Select > Same > Appearance Attribute” menüpontot. Ez kijelöli az oldal összes olyan elemét, amelyen a kijelölt elem Apperance menüben kiválasztott transzformációja végre lett hajtva. Remélhetőleg vannak ilyen elemek az oldalon, ha nincsen készítsünk párat.
6. Miután így kijelöltük azokat az elemeket amelyek hasonlóképpen vannak kitöltve/effektezve/transzformálva, kattanjunk kettőt az Apperance panel korábban kijelölt elemén.
7. Ekkor megjelenik az adott ranszformációhoz/effekthez/kitöltéshez tartozó dialógus box, amin keresztül minden kijelölt elemet egyszerre módosíthatunk.

A munka gyorsítása az effektek kikapcsolásával

1. Amennyiben sok, nehezen kiszámolható effekt van az oldal rajzelemein (árnyék, elmosás, átlátszóság) ezeket ideiglenesen kikapcsolhatjuk, ezáltal gyorsulhat az oldal megjelenítése.
2. Jelöljük ki az egyik ilyen „zűrös” objektumot, és az Apperance panelben kattanjunk az valamelyik nehezen megjeleníthető effektekre.
3. A Kontrol panelen válasszuk a Select Similar Objects gombon az Apperance Attribute menüpontot. Ezzel kijelöljük az összes hasonlóképpen effektezett elemet az oldalon.
4. Az Apperance panelen kapcsoljuk ki az effekt előtti szemet. Ezzel az egész oldalon kikapcsolhatjuk azokat a módosításokat amelyeket a vektoros szabályok szerint nehezen kiszámolhatóak és lassítják a megjelenítést. Ez akkor segít sokat, ha a görbéken komplex, bonyolult effekteket alkalmaztunk.

Graphic Styles

A grafikus stílusokban, mint a bekezdéseknél, elmenthetőek a az alkalmazott effektek.
1. Vigyük a Graphics Style panelt a munkaterületre.
2. Jelöljük ki a módosítandó elemeket.
3. Alkalmazzuk valamelyik effektet a kijelölt objektumokon.
4. Nyissuk ki az Apperance panelt, és adjunk a kijelölt elemekre kitöltést, keretet, és keretszínt igény szerint.
5. Az így véglegesített körvonalakat mentsük el Graphics Style-ba a „New Graphic Style” nyomógombbal.

„Separations Preview” és „color variations” Adobe Kuler-el és Live Color-al

A Separation Preview ismerős lehet azoknak, akik használják az Indesign korábbi verzióját. Igen hasznos funkció, hiszen a munkaterületen megjeleníthetjük és leellenőrizhetjük a színcsatornákat, azok helyességét. Ez az Illustratorban is igen hasznos lett volna, most a CS4 verzióval ez is bekerült a programba.

1. Válasszuk a „Window > Separations Preview” menüpontot, és kapcsoljuk be az „Overprint Preview” checkboxot.
2. A listában megjeleníthetjük vagy kikapcsolhatjuk az ott felsorolt színcsatornákat. Ez többek között jó a véletlenül alkalmazott direkt színkivonatok felderítésére, vagy annak ellenőrzésére, hogy a fekete területek alatt van-e alátöltés.
3. Ennek ellenőrzésére kapcsoljuk ki a fekete csatornát.
4. Válasszuk ki a feketével írt vagy rajzolt objektumokat.
5. Amennyiben nincs alátöltésük, használjuk a „Window > Attributes” manüpontban az „Overprint Fill” opciót.
6. Ezután láthatóvá válik az alátöltés a munkaterületen, valamint a „Fill” listában is az Apperance panelen.

Gyakran előfordul, hogy egyazon munkából több verziót kell készíteni más-más színvilággal. Erre már a korábbi verzióban is volt lehetőség, hogy egy adott munka színvilágát úgy változtassuk meg, hogy az harmóniában maradjon.

Most ez a funkció úszómenüt és új nevet kapott: Windows > Extensions > Kuler. A Kuler panelben lehetőség van arra, hogy internetes közösségek által létrehozott színsémákat keressünk. A Kuler panel tetején a keresőmezőbe írjuk be a keresett színséma feltételezett nevét. A panel alján megjelennek a találatok. Kiválasztva a nekünk tetsző színvilágot, használjuk a panel alján az „Add to Swatches” gombot. A letöltött színvilág így bekerül a Swatches panelbe, ahonnan már bármikor felhasználhatjuk.

Az elkészült munka átszínezése
1. A komplett színvilág megváltoztatásának módja a Live Color funkció. Nyissuk meg a Control paletta segítségével a „Recolor Artwork” (más néven Live Color) dialógus boxot.
2. Itt válasszuk az „Assign” fület, és jelöljük ki a nekünk tetsző színösszeállítást (amit többek között a Kuler segítségével is letölthetünk). A kiválasztáskor a színes munka annyi és olyan színeket fog tartalmazni, amennyit a kiválasztott színséma is tartalmaz.
3. Ok.

Ezzel a módszerrel, egyazon grafika több verziója is elkészíthető különböző célokból, nyomtatásra, szatyorra, pólóra, hirdetésbe, webre, filmhez. Ezeket a verziókat ma már nem kell külön dokumentumokban tárolni, csupán le kell másolni a grafikát vagy annak bizonyos elemeit különálló Artboard-okra, és azokon már egymástól függetlenül elvégezhetjük a módosításokat.

A rajztáblákra készített ábrákat kiexportálhatjuk többoldalas PDF-be, vagy akár 100 automatikusan elnevezett JPG képbe, vagy SWF formátumba. A Photoshop, Indesign, Flash programok beolvassák a több Artboardot tartalmazó Illustrator grafikákat, lehetővé téve hogy kiválasszuk a megfelelő rajztáblát a megnyitásnál. A Bridge láthatóvá teszi az Illustrator dokumentumba ágyazott egyes Artboard-okat.

Indesign CS4 - sajtóanyag

Míg a fotós programok fejlődését a mai alsó- és középkategóriás digitális gépek problémáinak kiküszöbölése (zaj, olcsó objektívek torzításai, színhibák, stb…), és a több képpel operáló technológiák (panoráma, HDR) és ezek automatizálása még ma is biztosítják, addig a kiadványszerkesztés nyomdai-tipográfiai részéhez mintha már nem tudnának hozzátenni az újonnan megjelenő tördelőprogramok. Éppen ezért ezeket a programokat már jó ideje más szálakon fejlesztik. Interaktív Flash, PDF, HTML, XML ki- és bemenetekkel látják el őket, programozhatóságuk javul, színkezelésük egyre inkább „bolondbiztos”, bizonyos tördelési funkciókat összevonnak, automatizálnak, egyesítenek, a tipográfiában bevált stíluskészítési és keresési módokat kiterjesztik az objektumokra is. Már lehetőség volt korábban is több stílus egybeolvasztására, automatikus stílussorrend érvényesítésére, reguláris kifejezések használatára a keresésnél, az Indesign CS3 verziójában kilencféleképpen lehet igazítani a sorokat. Mi jöhet még ezek után egy tördelőprogramban, ami miatt érdemes váltani?Az Indesign CS4-et a Creative Suite® Design Premium, Creative Suite Design Standard, és a Creative Suite 4 Master Collection tartalmazza.

A felület újdonságai

Származási hely: Adobe CS4

A felhasználói felület verzióról verzióra szépen fejlődik. A Photoshophoz hasonlóan itt is megjelenik a Tabbed (füles) nézet az egyes dokumentumok könnyebb eléréséhez. Ez már csak azért is hasznos, mert újabb platformmal bővült a program, nem csak nyomdai és HTML-XML, hanem Flash kimenete is van ebben a verzióban, amit most már szinte egyszerre kezelhetünk, és menühasználat nélkül ellenőrizhetünk. Macintosh gépeken kapott az Indesign egy „Application Frame” nevű szolgáltatást, ami nagyjából a PC-s „szülőablak” megfelelője lehet. Ez valószínűleg sokat fog segíteni azoknak akiket zavart hogy a dokumentum mellé kattintva a Finderben vagy más programban találták magukat.

Ugyancsak újdonság, hogy a Tabbed nézet mellett a több kinyitott dokumentumot szinte tetszőlegesen fel lehet helyezni az oldalra. Egy dokumentumot is megtekinthetünk ezzel több nézetben, vagy egy képernyőn láthatjuk a nyomdai, HTML és Flash kimenetet, ha olyan kedvünk van. „N-up view” néven lehet népszerű ez az új funkció.

A többplatformos kimenethez több előre beállított felületet kapunk, amely a szükséges paneleket helyezi előtérbe, a szükségteleneket pedig bezárja. Mivel a panelek száma már eddig is olyan nagy volt hogy egyidőben képtelenség volt kezelni őket, ez hasznos is lehet.

Interaktív nyomógombok

Az Indesign korábbi verzióiban is volt már minimális interaktivitás, amit PDF kimenetnél élvezhettünk leginkább. Film- és hanglejátszás, oldalak közötti navigáció, nagyítás, programindítás… Ezek a lehetőségek most kényelmesebben megtervezhetőek, hiszen kaptunk egy „Button Library”-t amiben vannak előre gyártott Play/Stop/Rewind nyomógombok, így ha ezek megfelelnek nem kell a gombok előállításával bajlódnunk. Ugyan csak beépült az interaktivitást kezelő felületbe ezeknek a gomboknak a „Swap” funkciója (egérművelet hatására megváltozik a beillesztett kép). Mindenképpen kényelmesebb ezeket a lehetőségeket úszómenükben kezelni mint dialógusboxban (ami szöveges tartalom esetén duplakatt-ra nem is jött elő a CS3 verzióban), így ez a korábban már ismert szolgáltatás most jóval könnyebben beállítható.

Példánkban egy interaktív Flash projectet kezdünk el az Indesign-ban, navigációs gombokkal, hypelinkkel, végül oldalak közötti áttűnéssel.

Adjunk navigációs gombot minden oldalhoz:
1. A munkafelületet kapcsoljuk „Interactivity” módba a menü alatti sorban. Ez a felület azon elemeit teszi előtérbe, amelyekre ehhez a Flash kimenetű projecthez szükség van.
2. A „Pages” úszómenüben válasszuk duplakattal az „A-3 Column Grid” mesteroldalt (szükséges hozzá az előkészített minta amiben minden könnyebb mint a valóságban, ha ez nincs, egyszerűen készítsünk üres oldalakat tetszőleges szöveges és képi tartalommal).
3. A munkaterület alján találunk két nyomógombot előkészítve (ha nem, a Button eszköz segítségével egy dobozba importáljunk képeket, lehetőleg ellenkező irányba mutató háromszögeket vagy nyilakat).
4. Jelöljük ki mind a kettőt, majd helyezzük a dokumentumoldal aljára a segédvonalra. Ezek lesznek az oldalak között léptető nyomógombok.
5. Jelöljük ki csak az egyik háromszöget (vagy nyilat).
6. Használjuk a „Buttons” úszómenüt az oldalsó dock-ból. Most ebben az úszómenüben láthatjuk mindazt, amit korábban egy dialógusboxban, vagyis itt lehet az egéreseményhez „akciót” kötni. Mindenképpen egyszerűbb a tartalommal rendelkező gomb esetében mint a korábbi verziónál.
7. A Rollover gombok beállítása következhet, az egér „normál”, „felette” és „click” állapotához rendelhetünk hozzá ha kell három különböző (színű) képet is.
8. Válasszuk a „Normál” állapotot.
9. A gomb feletti eseménykezelőben adjunk nevet a gombnak: „Next Page”.
10. Rendeljünk akciót (eseményt) is a gombhoz a névnek megfelelően: a „+” nyomógomb segítségével: a „Go To Next Page” funkciót válasszuk ki.
11. A másik nyomógombbal (háromszöggel) hasonló képen kell eljárni, csak az egéresemény hatására a „Go To Previous Page” eseményt válasszuk ki.

Az így elkészült interaktív oldalt már nem csak PDF-ben, hanem Flash kimenetben is tesztelhetjük.

Hiperlinkek beállítása és tesztelése
1. Győződjünk meg róla hogy az „A-3 Column Grid” nevű mesteroldalon vagyunk (ha nincs ilyen nem baj, jó egy üres mesteroldal is).
2. Az úszómenük közül most a „Hyperlinks” nevű panelt vegyük elő.
3. A szövegszerkesztő eszközzel válasszuk ki azt a szöveget, amit linkké akarunk alakítani (ha nincs, egy szövegdobozba gépeljünk be egy tetszőleges URL címet) és másoljuk clipboard-ra amennyiben a szöveg tartalma maga az URL cím.
4. Válasszuk a „New Hyperlink” gombot a Hyperlink panelen.
5. Töltsük ki a feljövő dialógus box URL mezőjét értelemszerűen, a http:// után írva (vagy másolva) a kívánt címet. Ugyan itt beállíthatjuk a linkek szövegstílusát előkészített Character Style alapján, valamint a dokumentumon belüli megjelenését az Apperance keretben.
6. Válasszuk az „Invisible Rectangle” pontot a „Type/Appearance area” menüből.
7. Válasszuk a „None”-t a Highlight menüből.
8. OK.

A korábban kiválasztott szöveg most Hyperlink-ként működik a mesteroldalon, ami a Hyperlinks palettán is megtekinthető. A link működése az Indesign-en belül is tesztelhető:
1. Kattanjunk a hyperlinkké alakított szövegen, vagy az úszómenüben válasszuk ki az URL címet.
2. Kattanjunk a „Go To Destination” gombon az úszómenüben.

Ezután az alapértelmezésű böngészőben megjelenik az oldal, amennyiben a linket sikerült helyesen megadni az URL mezőben.

Mozgó áttűnések az oldalak között

Ugyancsak nem nyomdai funkció az oldalak közötti áttűnés lehetősége a kiadványszerkesztőben. Mind Flash, mind pedig PDF kimenetnél használható. Prezentációk készítésére is alkalmas lehet, amennyiben valaki kiváltaná a Power Point irodai alkalmazást, vagy egyszerűbbnek tartja az Indesign ilyen célú felhasználását mint magát a Flash-t.

1. Válasszuk a „My_Check_Mag_Preso.indd” legelső oldalát a Pages úszómenüben. Ha nincs mintánk, vegyünk elő egy tetszőleges többoldalas kiadványt, lehetőleg olyat amiben a képek dominálnak. A legjobb erre a célra valamiféle prezentáció.
2. Válasszuk a „Page Transitions”-t a Pages palettából. A „Page Transitions” dialógus box megjelenik.
3. Válasszunk áttűnést úgy, hogy legyen kiválasztva az „Apply To All Spreads” kapcsoló.
4. OK.

Az előbb beállított áttűnési mód egyedire szabható a „Page Transitions” panelen. Itt lehetőség van az áttűnés sebességének, irányának átállítására. Az elkészült animációt (prezentációt) SWF export után tekinthetjük meg.

SWF kimenet készítése

Miután navigációs gombokat, hyperlinket, és áttűnést készítettünk az oldalunkra, készítsük el a Flash kimenetet.

1. Amikor a megfelelő dokumentum aktív, válasszuk a File/Export menüpontot.
2. A Format listából az SWF elemet használjuk erre a célra.
3. Az Indesign SWF-re cseréli a kiterjesztést. Ezután válasszunk alkönyvtárat a mentéshez (exporthoz).
4. A lehetséges beállításokhoz egy meglehetősen nagy, „Export SWF” dialógus box jelenik meg ezután.
a. Itt kiválaszthatjuk az SWF file méretét monitorhoz vagy browserhez igazítva.
b. Legenerálhatjuk a HTML file-t, amiben majd megtekinthető a Flash kimenet beágyazva.
c. A tartalom Flash-ben módosítható szöveggé alakítható.
d. Az „Interctive Page Curl” opció elsősorban az nyomdai oldalpárok Flash exportálásához használható.
5. Ok.
6. Ha figyelmeztetés érkezik az átlátszó vagy interaktív elemekkel kapcsolatban, használjuk az Ok gombot a folytatáshoz. Az átlátszó elemek (árnyékok, elmosások) problémát jelentenek a kimenet számára, mert bitmappá kell alakítani ezeket a területeket.

Az export után a Flash prezentáció megtekinthető a kinyíló alapértelmezésű böngészőben.

Az elkészült Flash kimenet ellenőrzése:

1. Vigyük az egeret az oldalt léptető nyilak felé, ellenőrizzük le a „Swap” effektet.
2. A nyilakra kattintva nem csak új oldalra léphetünk, hanem az oldalak közötti áttűnés is megtekinthető.
3. Végül ellenőrizzük le, hogy a hyperlinkké alakított szöveg a megfelelő oldalt nyitja-e ki a böngészőben.

Újdonságok a Print Layoutban

Bár úgy tűnik a kiadványszerkesztő programok nagyrészt internetes/PDF-es interaktív funkciókkal bővülnek, a nyomdai munkafolyamaton is tudnak változtatni az új verziókban. Ez további automata funkciókat jelent, több objektum és oldalelem együtt kezelését, jobb együttműködést a többi Adobe programmal, amelyek bemenetként szolgálhatnak az Indesign számára.

Pontos transzformációk Smart Guides (intelligens segédvonalak) segítségével

A Smart Guides segítségével gyorsan elhelyezhetjük, átméretezhetjük, elforgathatjuk az oldalon elhelyezett dobozokat egymáshoz képest vagy az oldalhoz képest menüpontok használata nélkül. A Smart Guides akkor látszik a transzformációk közben, amikor az objektum közelében van, így a dobozt a segédvonalhoz lehet igazítani a pontos elhelyezés érdekében. A Smart Guide eltűnik ha felengedjük az egérgombot és befejezzük a transzformációt.

A Smart Guides megjeleníthető vagy eltüntethető az Interactive View / Grids & Guides segítségével. Két különleges „intelligens segédvonal” létezik: Smart Dimensions és Smart Spacing. Ezek ki és bekapcsolhatók a Preferences/Smart Guide Options/Guides & Pasteboard menüpontban.

Smart Align

Amikor elhelyezzük a kép és szövegdobozokat az oldalon, automatikusan megjelennek azok a vonalak, amelyek az oldalhoz vagy a közeli objektumokhoz képesti elhelyezést segítik. A dobozok széleihez és középvonalaihoz képest lehet ezzel a módszerrel könnyedén hozzáigazítani a dobozokat.

Próbáljuk ki:
1. Kapcsoljunk „Advanced workspace” módba. Ez a mód mindent megmutat az oldalon.
2. Nagyítsunk nagyjából 300%-ra.
3. Legyen az oldalon két különböző méretű képdoboz képpel. Az egyiket mozgassuk a kijelölő eszközzel, és amikor a középvonaluk egybeesik, a megjelenő „okos” segédvonalakra automatikusan ráragad a mozgatott objektum.
4. Tovább folytatva az egyik doboz mozgatását, a felső vagy az alsó vonalak együttállásánál is hasonlót tapasztalhatunk.

Smart Dimensions

Átméretezésnél is megjelennek az intelligens segédvonalak. Ezek a transzformáció közben jelennek meg, amikor a doboz pont akkora mint egy közeli objektum valamelyik kiterjedése. Így egyszerűen egyforma pozícióba, majd azonos szélességűre és magasságúra transzformálhatjuk a dobozokat.

Próba:
1. Tegyünk két különböző szélességű fotót egymás mellé az oldalon.
2. A szélesebb dobozban lévő képet kezdjük el vágni a doboz oldalának behúzásával.
3. A Smart Guide jelezni fog amikor a két doboz egyforma széles.

Smart Spacing

A méretezés és a pozíció mellett a képek közötti távolságtartás is automatikusan egyformára állítható. Ha például két doboz között már adott a távolság, egy harmadik doboz is könnyedén elhelyezhető azonos távolságtartással.

Próba:
1. Legyen három képdoboz egymás mellett az oldalon.
2. Állítsuk be az első kettő között a kívánt távolságot.
3. A harmadik doboz mozgatásával automatikusan elérhetjük hogy az első kettő között beállított távolságot tartsa.

Smart Rotation

Végül a méretezés, mozgatás és távolságtartás mellett a forgatás is hasonlóan könyebbé válhat ezekkel a módszerekkel. A forgatott doboz szögállása így azonos lehet egy már elhelyezett doboz szögállásával, vagy logikusan viszonyulhat saját eredeti szögálláshoz.

Próba:
1. Legyen több képdoboz az oldalon egymás közelében.
2. Az elsőt forgassuk el a korábbi verziókban ismert módon.
3. Kezdjünk el forgatni egy másik képdobozt is. A Smart Guides megjelenik és segíti a forgatást amikor megegyezik két (vagy több) közeli doboz szöge.

Az intelligens segédvonalak tehát sokat segítenek a dobozok szabadkézzel való elhelyezésén és transzformálásan. Az elhelyezés tekintetében a pozícionálást, az azonos távolságok beállítását és a forgatást segítik, transzformációknál pedig az egyformára méretezést illetve a vágást. Ez a funkció az import után közvetlenül is működik a képdoboz elhelyezésekor. Mivel egyszerre több kép is importálható, majd egymás után elhelyezhető az oldalon, a Smart guides segítségével eleve egyvonalba, azonos méretekkel helyezhetjük el a képeket, szükségtelenné téve az utólagos módosításokat.

A Smart Guides már ismerős lehet azok előtt akik az Adobe csomagot jól ismerik, hiszen az Illusztrátor programban ez a funkció már régóta benne van. Ott egy kicsit idegesítő is, amikor munka közben lépten-nyomon megakad az egér mert az éppen kijelölt vonal vagy ábra valamely tulajdonságában már egyezik egy másikkal. Itt azzal könnyítenek ezen a helyzeten, hogy különböző szempontok szerint ki- és bekapcsolhatóvá tették a segédvonalakat és ezzel szűkítették a szempontokat. Alapértelmezésként a Smart Guides minden vonala be van kapcsolva.

Dokumentumhoz csatolt elemek

Egy komplex kiadvány esetén kezelni kell a dokumentumhoz csatolt elemeket. Emiatt új Links panelt kapott az Indesign. Több információ jeleníthető meg például a beágyazott képekről: metaadatok, copyright, méret, eredeti és effektív felbontás, stb… Az új panelen a megjelenő adatok is egyedire szabhatóak.

Példa:
1. Deszelektáljuk az összes oldalba illesztett elemet.
2. Nyissuk ki a Links úszómenüt.
3. A panel alján egy háromszög segítségével nyithatjuk ki az információs sávot.
4. Itt három újdonságot is láthatunk:
a. Ha egy kép többször van felhasználva a kiadványban, ezeket csoportba gyűjti. A csoportot a kép neve előtti kis háromszöggel lehet kinyitni és bezárni.
b. A lista preview képet kapott, így a kép maga könnyebben azonosítható.
c. Végül a képek melletti oldalszám „hyperlink”-ként működik, amivel az adott oldalra (képre) ugorhatunk.
d. Végül hogy mit akarunk látni a Links panelen a képből kiolvasott meglehetősen nagy információhalmazból, azt egyedire szabhatjuk mind a képhez tartozó oszlopok, mind a panel alján megjeleníthető információs sávra vonatkoztatva.
5. Amennyiben a Links panelt megfelelő szélességben használjuk, a táblázat oszlopaiban láthatjuk a képek színterét, eredeti és effektív felbontását, horizontális és vertikális méretezését.

Ha a képek és egyéb beillesztett grafikák mellett megjelenő információ így is kevés lenne, használhatjuk a panel alján megjelenő információs részt. Itt hosszasan felsorolja a program a kép minden lényeges tulajdonságát és az összes metaadatot (ez is egyedire szabható).

A munkaterület elforgatása

A CS4-es Photoshopban is hasonló új elforgatási lehetőség akkor hasznos az Indesgn-ben, ha az oldalon elforgatott szövegdobozokban is van tartalom. Ezek szerkesztése egyszerűbb, ha magát a munkaterületet forgatjuk a megfelelő állásba. A munkaterületet logikusan a Pages úszómenü segítségével lehet megfelelő szögbe állítani a Rotate Spread View menüpont segítségével. Ugyan az a lehetőség rendelkezésre áll a View főmenüben is. Az elforgatás nem befolyásolja a nyomtatás vagy az exportálás orientációját. Ha végeztünk, a „Clear Rotation” menüpont segítségével térhetünk vissza az eredeti állapotba. Az elforgatott oldal vagy oldalpár mellett körbeforduló nyilak jelzik a műveletet, ezen nyilakra kattintva a forgatás szöge átállítható vagy törölhető.

Táblázatszerkesztés

A kiadványszerkesztők kezdeti verzióiban nem voltak fejlett táblázatkezelési lehetőségek. A Quark korai verziói egyáltalán nem vagy csak pluginnel, a Pagemaker csak vektorgrafikus szerkesztővel volt képes táblázatok beillesztésére. Az Indesign korábbi verzióban a táblázatkészítő az egyik legjobban sikerült modul, sokat tud, könnyen kezelhető, stílusokhoz köthető a forma (cella és táblázat szinte egyaránt), és sokminden automatizálható.

A CS4 verzióban a táblázat tartalma a Story editorban is szerkeszthető. Ez akkor hasznos ha az egész fejezetet kell például korrektúrázni táblázattal együtt. A Preferences/Story Editor Display menüpontban egyedire szabható, mit akarunk látni a táblázat (és a fejezet) formai megoldásaiból. A Story editorban végrehajtott változások azonnal érvényesülnek az oldalban. További újdonság, hogy a cellákhoz is lehet szöveges üzeneteket (megjegyzéseket) fűzni ami főleg munkacsoportos megoldás esetén hasznos.

A Story editor lebegő ablakként jelenik meg a munkaterület felett, itt ikon jelzi a táblázat kezdetét és a cellákat, valamint a beillesztett képeket. A táblázat celláiban a korábbi verzióknál megszokott módon láthatjuk a szöveg túlfutását (piros vonal utáni rész).

Megjegyzés a cellához fűzve

Megjegyzés (Note) köthető a táblázat celláihoz is. A megjegyzések segítségével úgy tájékoztathatjuk kollégáinkat a dokumentummal kapcsolatos dolgokról, hogy az még véletlenül sem kerül nyomtatásra vagy exportálásra.

1. Ehhez először usernevet kell választani hogy az üzenet olvasója azonosíthassa a feladót. File/User menüpont.
2. A szövegszerkesztő kurzort tegyük a cella elejére.
3. Válasszuk a Type > Notes > New Note menüpontot. A megjelenő panelbe írjuk be a megjegyzésünket.

A megjegyzés beszúrása után a kis sárga „csokornyakkendő” jelzi a megjegyzés helyét. A cellába állva a Notes panelben mindezt el is lehet olvasni. A megjegyzések a Story editorban is megtekinthetőek a bal oldalon.

Szöveges kereszthivatkozások

A Quark kiadványszerkesztőben már a 7-es verzió óta van egy hasonló funkció, amivel az azonos szöveges tartalmi elemeket meg lehet ismételni ha kell különböző kimenetre készült platformokon is, de egy kiadvány különböző oldalain is. A kereszthivatkozások kezelése új úszómenüt kapott a CS4-ben, bár ez inkább tartalomjegyzék készítés célravezetőbb módja lehet színes, egyedi tartalomjegyzékű magazinok esetében, amelyeket a korábbi TOC menüpontok segítségével nem lehetett elkészíteni. Ez nem baj, mert véleményem szerint az Indesign tartalomjegyzék készítője bonyolult és logikátlan volt a korábbi verziókban, a Word vagy a néhai Pagemaker tartalomjegyzék generálója is jobban használható (volt?). A kereszthivatkozás tartalmazhat szöveget, mint például fejezetcímet, vagy például oldalszámot. A szöveg beszúrható a bekezdés stílusa alapján is. Amikor módosul a hivatkozás alapja, (cím, oldalszám, esetleg át helyezés történik) a beszúrás helyén is frissíthető a tartalom.

Készítsünk kereszthivatkozást

1. Jelöljük ki a „T” eszközzel a beillesztési helyén található címet vagy szöveget.
2. Töröljük ki de a kurzor maradjon a szöveg helyén.
3. Használjuk a „Type > Hyperlinks & Cross-References > Insert Cross-Reference” menüpontot.
4. A feljövő dialógusboxban megjelennek a dokumentumban alkalmazott bekezdés stílusok.
5. Válasszuk ki a megfelelő bekezdés stílust, amellyel a szükséges szöveg már meg van formázva.
6. A destination keretben megjelenik a kiválasztott stílussal írt szöveg, azt is válasszuk ki. Amikor kiválasztjuk a bekezdést a dialógusboxban, az Indesign beilleszti azt oda ahol előzőleg a kurzort hagytuk.
7. Alapértelmezésben a bekezdés mellett megjelenik az oldalszám is. Ez a dialógusbox alján lévő keretben kikapcsolható, a beszúrt szöveg formailag karakter stílussal megformázható.

Amennyiben a kereszthivatkozás formailag nem felel meg számunkra a beszúrás helyén, az „Cross-reference format” segítségével egyedire szabható.

Kereszthivatkozás formátum készítése

A kereszthivatkozások formailag is átalakíthatók. Erre szolgál a „Cross-Reference Format” dialógus box. Itt lehetőség van új stílus létrehozására, vagy a meglévők módosítására.

1. A bekezdések listája alatt egy „+” jel segítségével készíthetünk új stílust. Az Indesign ekkor megduplázza a kijelölt stílust, és lehetőséget ad az átnevezésre.
2. Ezután lehetőség nyílik a szükséges karakterstílus kiválasztására.
3. Az oldalban a hivatkozás automatikusan az új stílus szerint jelenik meg.

Mivel a kereszthivatkozások és a hyperlinkek közel állnak egymáshoz, mindkettő megjelenik a Hyperlinks panelben. Itt lehetőség nyílik újabb hivatkozások létrehozására, valamint a dokumentumban is könnyedén megtalálhatjuk ennek segítségével a hivatkozások és linkek helyét.

Ha tartalmilag megváltoztatjuk a hivatkozást az eredeti helyén, azt frissíteni kell a kimenet elkészítése előtt. Erre szolgál a „Type > Hyperlinks & Cross-Reference > Update Cross-Reference” menüpont. Ezzel az új lehetőséggel magazinoknál szokásos, a hagyományosnál jóval bonyolultabb elrendezésű tartalomjegyzék is készíthető.

Feltételes szöveg készítése

Előfordulhat, hogy több nyelven, vagy különböző földrajzi szempontok szerint kell ugyan azt a tartalmat publikálni. Ilyenkor vannak olyan részek, például mértékegységek, árak, amelyek különböznek. Ezek kezelésére lett kitalálva a „conditional text” (feltételekhez kötött szöveges tartalom) szolgáltatás.

Korábban a különböző tartalmi verziók elkészítéséhez Layereket vagy új Layoutot kellett használni. Most már elég lesz hozzá egy szövegdoboz is, amelyben a megjelenő szöveg mennyisége feltételrendszerhez köthető.

1. A szövegdobozba be kell importálni a különböző nyelvi vagy földrajzi verziókba szánt tartalmat. Árak használata esetén egymás után be kell írni a termék árát minden szükséges pénznemben és formában egymás után, különböző mértékegységeknél hasonlóképpen kell eljárni.
2. Jelöljük ki a szövegdoboz tartalmát (Select All)
3. Sok máshoz hasonlóan a „Conditional Text” szolgáltatás is külön úszómenüt kapott. A Window > Type & Tables menüpontból lehet előhívni.
4. Használjuk a panel alján a papírlapot új feltétel létrehozásához.
5. Adjunk nevet a feltételnek.
6. Hozzunk létre annyi feltételt, amennyire szükség van. Egy többnyelvű árlistában például minden nyelv kapjon egy-egy feltételt.
7. Ezután a „T” eszközzel jelöljük ki az árakat (különböző tartalmi elemeket) egyenként, és a „Conditional Text” panelen értelemszerűen válasszuk ki a szükséges elemet.
8. A feltétel neve előtt található oszlopban a szem segítségével lehet eltűntetni vagy megjeleníteni a szükséges részt.
9. Amennyiben a szövegdobozban ilyen módon elrejtett szöveg van, a rejtett karakterek megjelenítése után egy „^” jel mutatja a kikapcsolt tartalmi állapotot.

A fenti folyamatban könnyű elkeveredni, ezért a létrehozott feltételek állapotát el lehet menteni egy „Condition Set”-be. Ez nagyrészt hasonlít a Photoshop „Layer comps” szolgáltatásához, ami a Layerek látható és rejtett állapotát tárolja bonyolult rétegződés esetén. A feltételesen megjelenő szövegekkel el lehet készíteni egy kiadvány rövid és hosszú, vagy nyomtatott és PDF verzióját is. Ezzel, ha a formai különbségek nem számottevőek, több nyelvi vagy területi verzió is elkészíthető egy dokumentumban a Layerek használata nélkül.

"Okos" szövegtördelés

Nyilvánvaló hogy a Conditional Text problémákat okozhat abban az esetben, ha a feltételek alapján megjelenő tartalmak hossza nem egyezik meg. Egy-egy mértékegység, szimbólum, pénznem különbözősége még kezelhető lenne, de ez a funkció használható hosszabb szövegek feltételhez kötésére is. Erre az esetre találták ki a "Smart Text Reflow" szolgáltatást.
Ennek egyik újdonsága, hogy a fejezet szerkesztése közben automatikusan beszúr vagy töröl új oldalakat ha ez szükséges. Alapértelmezésben ez csak a mesteroldali szövegdobozokra vonatkozik (elvileg ebben fut a törzsszöveg) de ez a korlátozás feloldható a szolgáltatáshoz tartozó "Smart Text Reflow preference settings" dialógus boxban. Itt beállítható, hogy a túlfolyó szöveg hol folytatódjon automatikusan, illetve megőrizhetőek az oldalpárok.

Példa:
1. Nyissuk ki a Preferences > Type dialógus dobozát.
2. Kapcsoljuk ki a "Limit To Master Text Frames" kapcsolót.
3. Kapcsoljuk be az alatta lévő két checkboxot, amelyek megőrzik az oldalpárokat és törlik a fölösleges oldalakat.
A fenti beállításokkal a program automatikusan hozzáad a kiadványhoz egy-egy oldalpárt ha szükséges, illetve törli a fölöslegessé váló oldalakat.

A fenti néhány beállítás valóban megoldja a túlfutás és a fölöslegessé váló oldalak problémáját, de a szöveg hosszának megváltozása egyéb problémákat is okozhat, hogy mást nem említsek, átrendeződhetnek a címek és alcímek, a képhez tartozó bekezdések, kialakulhatnak fattyú és árvasorok, közcímek kerülhetnek az utolsó sorba. Annak ellenére hogy ilyen módon próbálja a program automatikusan kezelni a feltételes szövegek eltérő hosszából eredő problémát, a kimenet exportálása előtt érdemes átnézni a dokumentumot minden verzióhoz.

Többcélú design feltételes szövegekkel

Végül a "Conditional text" arra is jó lehet, hogy egy dokumentum egy layerén két különböző, és jelentősen eltérő hosszúságú tartalmat tördeljünk. Ez úgy valósítható meg, hogy a cikk (fejezet) rövid verzióját elkészítve, feltételhez kötjük a folytatás megjelenítését. Amennyiben a Smart Text Reflow beállításaiban engedélyezve van a szükséges oldalak beszúrása valamint az üres oldalak törlése, úgy a megjelenő szöveg hosszának megfelelően alakul az oldalszám. A hosszú verzióba is szúrhatunk be képet akkor, ha a kép a szöveghez kapcsolódik (inline picture) amely lehetőség már a korábbi verziókban is rendelkezésre állt, és a szöveggel együtt folyó képeket lehetett vele az oldalba ágyazni. Amennyiben visszakapcsolunk a rövid verzióra, úgy a fölöslegessé váló oldalpár(ok) eltűnnek a szövegbe szúrt "inline" grafikákkal együtt.

Live Preflight - hibakeresés valós időben

A Preflight már korábban is hasznosnak bizonyult a kimenet elkészítése előtt hibaellenőrzés céljából. Most a hibaellenőrzés munka közben is lehetséges, így az esetlegesen elkövetett hibákat nem utólag, egy késznek tekintett dokumentumon kell elvégezni.

A hibák előfordulásáról az alsó sáv tájékoztatja a tördelőt. Alapértelmezésben azokat a problémákat lehet így is felderíteni amit korábban: hiányzó képek és betűk, dobozból kifutó szövegek. Amennyiben nincs hiba a program szerint a dokumentumban, egy zöld kört láthatunk az oldal alján.

A Preflight nem csak annyival bővült, hogy valós időben figyelmeztet, hanem a szempontok is egyedire szabhatóak az adott dokumentum tulajdonságai szerint, ami igen hasznos fejlesztés. A képek felbontása, a vonalak (keretek) szélessége, véletlenül alkalmazott direkt színek, vagy frissítést igénylő kereszthivatkozások (pl. tartalomjegyzék) esetén. Az ellenőrzés egyedire szabott szempontrendszere természetesen elmenthető, és egyszerűen alkalmazható több dokumentum esetén is.

Egyedi Preflight profil készítése

1. A "Preflight Reporting" mellett található háromszögre kattintva új szempontrendszert hozhatunk létre a "Define Profiles" menüpont segítségével.
2. A dialógusbox baloldali listájához a "+" jellel lehet további szempontokat hozzátenni.
3. Az új szempontnak először adjunk nevet, majd a lista melletti területen értelemszerűen állítsuk be a hibakeresés jellemzőit. A képfelbontás és az esetlegesen hibásan alkalmazott színek, színterek mellett azt is képes ellenőrizni a program, ha egy képdobozban a kép oldalainak arányai torzultak.
4. Save és Ok.

A Preflight panel használata egyedi hibakeresési szempontokkal

1. Duplakatt az alsó Preflight Status területen.
2. A Preflight panelen válasszuk a new profile-t a Profile menüből.
3. Az Indesign ekkor leellenőrzi a dokumentumot az új profilnak megfelelően és jelzi is ezeket.
4. Option/Alt-click a "zárt" háromszögeken, és a kategóriák kinyílnak.
5. Válasszuk ki a hibalistából az első problémát.
6. Nyissuk le alul az Info panelt is a háromszög segítségével.
7. Itt látható a probléma leírása.
8. A hiba (hibák) megszüntetésekor a panelről eltűnnek a problémát jelző kategóriák.

A kimenet elkészítése előtti ellenőrző funkció eddig is hasznos és esetleg költségkímélő volt. A Quark 7-es verziójában láthattunk először olyan lehetőséget, amelyikben a hibakeresési szempontokat egyedire lehetett szabni. Most ez bekerült az Indesign-ba is, így a legtöbb problémát képes előre jelezni a program, arra való tekintettel hogy a kiadvány milyen céllal készül.

Újra interaktivitás

Az új verzió egyik legjobban kihangsúlyozott újítása a Flash kimenet illetve a Flash CS4-el való együttműködés. Ezzel a lehetőséggel most együttműködhetnek a kiadványszerkesztők és a Flash designerek. Az Indesign-ban elkészített oldal vagy oldalak egy formátummal, az XFL filetípussal átvihetőek a másik programba. A fejlesztők kinyithatják az így elkészült .xfl file-t, és tovább szerkeszthetik, actionscript-et, animációt, hangeffekteket, interaktivitást tehetnek a kiadvány (de mostmár webes alkalmazás) oldalaira. Az exportálás során hasonló paraméterezhetőséget kapunk mint az egyszerű SWF exportnál. A kimenet mérete, oldalszáma, oldalpárokba rendezése, és esetleges raszterizálás válik lehetővé.

Az új verzió tehát elsősorban a keresztplatformos munkacsoportoknak kedvez, valamit azt lehet mondani, sok szempontból beérte a Quarkxpress 7 és 8 azon újításait, amelyeket a CS3 verzió még nem tartalmazott. Nézzük meg ezek után az apróbb újításokat is:

1. Adobe Photoshop effektek nagyobb választéka. Továbbra is külön érvényesíthetőek a keretre, tartalomra, és belső kitöltésre.
2. 3D-s layereket tartalmazó Photoshop képek támogatása.
3. Átlátszóság kezelése az objektum minden részére egymástól független formában (CS3 verzióban is volt erre lehetőség).
4. Transzformációs eszköz többféle transzformáció egyszerű végrehajtásához.
5. Többoldalas Illustrator dokumentumok kezelése és beillesztése.
6. Kisfelbontású képek nagyfelbontásúra cserélése filenevek alapján.
7. Több kép egyidejű beillesztése drag-and-drop technikával Bridge-ből vagy desktopról.
8. Megadható, hogy az oldalba ágyazott elemeket mely programokkal lehet szerkeszteni.
9. Minden nyelvhez felhasználói (kivétel) szótár.
10. Indesign dokumentumok kezelése a Place menüponttal. Az import után a beillesztett file szerkeszthető marad.
11. A karakterstílusokat reguláris kifejezések (GREP) segítségével ágyazhatjuk bekezdésstílusokba.
12. Az egymásba ágyazott stílusoknál (Nested styles) még több lehetőség van az egymásba ágyazódás definiálására.
13. Beépített PDF nyomtató.
14. Fejlesztőknek készült az "InDesign Markup Language".