Kevés dolog áll tõlem távolabb mint flancos telefont vásárolni jó sok pénzért. Beérem a leggagyibb Sagem-el, legyen benne telefon, naptár, ébresztõ, és óra. Keveset hívok, ritkán küldök SMS-t, nem én vagyok a mobilcégek álma, internetezni meg a mini kijelzõn eszembe sem jutna. Most mégis lett egy Blackberry telefonom, ami Amerika-Kanada területén felér egy csúcskategóriás Nokiával. Az okostelefon lényegében egy computer ami elsõsorban telefon. Van operációs rendszere, lehet rá alkalmazásokat telepíteni és azokat futtatni. Hogy mit tud az részben függ a hardverháttértõl, de mégjobban a szoftveres ellátottságától. A BlackBerry nem a nagymamák telefonja, lényegében vállalati megoldás, családi vagy magáncélokra van jobb. A népszerûsége mégis a felhasználóbarátság irányába feljeszti a típust. Sajnos a 8700-as még nem ilyen.
8700v, made in Canada, y2k
A telefont ingyen kaptam. Ez fontos, mert egyébként sosem született volna meg ez a cikk. A 8700-as sorozatot 2000-ben készítették, made in Canada, ami azért jó érzés, mert végre valami ami nem kínai. Ahhoz képest hogy 2000-ben gyártották igen feljett a szolgáltatásválasztéka, szerintem errefelé akkoriban még nem volt hasonló fejlettségû készülék, bár totál nem érdekel a mobilpiac. A típusszám mögötti "V" a szolgáltatóra utal, a 8700v az logikusan Vodafone, de ez jelen esetben nem számít mert kártyafüggetlen. A kártyafüggetlenség nagy elõny, és ezt megõrzi az operációs rendszer frissítése után is. Rendszert érdemes frissíteni, mert az új rendszerben sokkal több a szolgáltatásválaszték a vele járó szoftverek miatt, és több külsõs programot is futtat mint a régi. Ezen a készüléken 4.1-es rendszer volt eredetileg, amit maximum 4.2-re lehet upgradelni.
A smartphone azaz okostelefon egy mini computer. Az operációs rendszere is BlackBerry névre hallgat mint maga a készülék. A rendszer igen könnyen kezelhetõ, gyors, a betöltõdés után gyakorlatilag mindenre azonnal reagál késedelem nélkül. Megkockáztatom ebbõl a szempontból jobb mint egy hasonló Windows CE készülék. Magára a telefonra elvileg fel lehet tenni Windows és Linux rendszert is, de ezt csak olvastam, fogalmam sincs technikailag hogyan lehetséges.
A telefonhoz kapunk egy PC-s szoftvert a BlackBerry Desktop-ot, amit a telefon USB-s csatlakoztatása után használhatunk, mind a PC, mind a szofver egybõl felismeri. A telefont és tartalmát csak ezen a programon keresztül érhetjük el. A telefon programja ingyenesen letölthetõ a gyártó oldaláról ha netán nem lenne meg. Nagyon jó kis program, karbantartja az alkalmazásokat, tartalmat, és frissíti az operációs rendszert. A szóban forgó készüléket én üresen kaptam, nem volt hozzá semmi, se kábel, semmi. Az összes problémát megoldotta egy hagyományos USB mini kábel (MP4 lejátszók és telefonok is ezt használják nagyrészt) és a legolcsóbb USB töltõ.
A rendszer lehetõségei
Maradjunk annyiban, hogy nekem kinézetre a 4.1-es renszer jobban tetszett, de a funkcióválaszték miatt felraktam a 4.2-est, illetve az egyik program nem futott a régi rendszeren. Kicsit nevetséges számoma hogy a készülékre tölthetõ háttérképek (témák) pénzért vannak, igaz a legolcsóbb 2 USD csak, de akkoris. szerintem aki pénzért tölt a mobiljára képet vagy csengõhangot az egy degenerált zombi. A lényeg hogy a 4.1-es rendszeren nem futott a BBNotepad, ami egy szövegszerkesztõ, és ha másért nem a kipróbálás és a teszt miatt érdemes felrakni.
Az oprendszer frissítés ilyesztõen sokáig tart, szerintem legalább 20-30 pecig semmisem történik, de utána minden rendben van. A rendszer frissítése nem egyértelmû, van hozzá egy telepítõ, ami felrakja a PC-re a rendszert magát, de nem telepíti a telefonra. A BlackBerry Desktop telepíti, de nem automatikusan. Indítás elõtt le kell törölni a rendszert tartalmazó alkönyvtárból egy .xml file-t, és akkor már feljanálja a frissítést.
A készülék nagy elõnye hogy gyakorlatilag minden problémamemntesen mûködik vele, nem fagy, nem nyafog, nem lassul, amit lehet azt megcsinálja, amit nem azt nem is engedi (például 4.2-nél fejlettebb rendzszert sem enged felrakni a 8700-re). Jellemzõ az átgondolt mûködésére hogy a rendszer frissítésénél nem törölte a már telepített programokat, nem törölte a címlistát, és egyáltalán semmit. A frissítés után az a környezet és tartalom állt rendelkezésre ami elõtte. Lehet hogy frissítés elõtt elmentette, de akkor is ügyesen csinálta.
Van több jól szervezett weboldal is, amin üzembe helyezhetõ alkalmazásokat találhatunk. Programok, játékok, hátterek, midialejátszók, word, pdf, power point és excel nézegetõk, táblázatkezelõk, stb... Ezek közül párat csak a telefon segítségével tölthetünk le (OTA) a telefonhoz adott böngészõvel, másokat viszont hagyományos módon PC-vel, és azt a BlackBerry Desktop szoftverrel tudjuk feltölteni illetve üzembe helyezni vagy késõbb leszedni a telefonról. A BlackBerry Desktop észben tartja a telepített programokat, a verziószámukat, és figyelmeztet az új verziókra is.
Hátrány a vállalati szemlélet
Otthoni használatra nem jó választás a BlackBerry. A rendszerrel érkezõ szolgáltatások vállalati környezetet igényelnek. A levelezõ és a böngészõ a BlackBerry szervert igényli, és egy csomó mindenre elõ kell fizetni a mobilszolgáltatónál is ha használni akarjuk a telefon elõnyeit, fõleg az internetes alkalmazásokra gondolok. Ha mégis sikerül ilyen környezetbe kerülnünk a telefonnal, valós idõben megkapjuk a vállalati leveleket, rendes grafikus böngészõt használhatunk webes eléréshez, és 31 gombos QWERTY billentyûzeten válaszolhatunk illetve szerkeszthetünk. Gondolom az erõteljes vállalati szemlélet miatt népszerûbb itthon a Nokia ami a mezei usernek tényleg jobb megoldás.
Hogy ezekre az interentes szolgáltatásokra ez a telefon alkalmas-e a szükséges plusz szolgáltatások megvásárlása és üzembe helyezése után, azt kell mondjam hogy igen. A kijelzõje elég nagy ahhoz hogy a legtöbb szöveg alapú internetes tartalmat normálisan elérjük vele. A kijelzõje egyébként is jobb mint a legtöbbek által ismert LCD megoldások, fényes, automata fényerõszabályzóval, és szinte tetszõleges szögbõl nézve is kellemes.
Megoldás otthoni felhasználóknak
A mezei user mégis tud az alaphelyzetnél barátságosabb megoldást találni az erõteljes vállalati szemlélet kiegyensúlyozására. Ingyenes a BlackBerry telefonokra az Opera böngészõ, amit elvileg GPRS elõfizetéssel is lehet használni de ezt nem próbáltam ki, mert annyira azért nem vágzok útközben intertnetezni. Ugyancsak ingyen letölthetõ a LogicMail nevû levelezõ kliens, ami több POP3 SMTP és IMAP accountot is tud kezelni, így akár freemail, citromail vagy gmail postaládást is kezelhetünk vele ha kedvünk tartja, ha van egyszerre többet is.
További elõny hogy az operációs rendszernek szinte minden verziója többnyelvû, többek között magyar. A magyar ékezetes karaktereket a magánhangzó lenyomva tartása mellett a jobboldali tárcsa forgatásával lehet elõvarázsolni. A telefon billenytûzete a hagyományos telefonbillentyûhöz képest zseniális, igen könnyû vele hosszabb e-maileket vagy SMS-t küldeni. A ki- és bejövõ üzeneteket nem csak dátum szerint, hanem téma szerint is csoportosítja a telefon, így egy-egy beszélgetés mint egy fórumtopic jelenik meg a kijelzõn.
Otthoni felhasználóknak mindenképpen ajánlott a gyártó és egyéb független BlackBerry oldalak felkutatása, és az ott található alkalmazások használata, mert ezzel a készülék barátságossá, vállalat-föggetlenné tehetõ.
Multimédia
Sajnos ennek a készüléknek nem erõssége a multimédia, pedig a mezei user mi mást akarna a telefonnal, ha nem MP3-at hallgatni. Legnagyobb korlátja, hogy nem bõvítjetõ a memóriája, így mindennek 64MB-ban kell elférnie, illetve a rendszer és az alkalmazások mellett mindössze 15MB áll rendelkezésre az egyéb dolgokra. Ez gond, de az is gond, hogy a legnagyobb feltölthetõ file 2MB. Erre vagy a rendszer vigyáz, vagy a Blackberry desktop, és nem tudom ki lehet-e cselezni, de ha nem, az MP3 hallgatásnak és a filmnézésnek ezen a típuson lõttek, pedig van hozzá rendes médialejátszó. A késõbbi készülékekbe már micro SD kártyát is lehet tenni, és így alkalmasabbak MP3 hallgatásra és MP4 nézésre.
Magán a készüléken nincs is hagyományos feljhallgató kimenet, és a BlueTooth rendszere is régebbi verzió. Mivel e BlackBerry-t csúcsvezetõknek szánják, egy vacak bõrtok is 66 Euró hozzá, ami enyhén szólva is nevetséges, olcsóbb lesz varratni egyet hozzá. A BlueTooth az nem drága, de ehhez a készülékhez nem sztereó.
Multimédia tehát sajnos kilõve, maradnak a fotók, pedig a nagyméretû kijelzõ alkalmassá tenné filmnézésre, jobban mint a Sony MP4 lejátszómat. A fotókat a remek nagyméretû kijelzõ szépen megmutatja, sokféle szögbõl nézve is tökéletes. A kijelzõ háttérvilágítása érzékeny a környezeti fényre, automatán átkapcsol két fényerõ között, de a bekapcsoló gombbal letilthatjuk ezt a funkció ha zavaró lenne, és állandó marad a fényerõ. A kijelzõ felbontása a méretéhez képest elég kicsi, mindössze 320x240, de ez nem zavaró csak a képek nagyításánál, ahol azok rendre szétesnek. Összehasonlítva a Sony Mp4 lejátszómmal aminek a képernyõje fele méretben ugyen ekkora felbontású, látható a különbség a Sony javára. Bár a telefon nagyítja a képet, forgatni nem forgatja automatikusan csak menürendszerbõl.
A képeket illetve azok egy kijelölt részletét be lehet tenni a címlistába egy-egy név mellé, mint ahogy nevenként lehet más-más csengõhangot (midi vagy MP3) adni. A címlistában egy személyhez két oldalnyi adatot lehet rendelni, persze csak a telefonban tárolva, a kártyán ezek nem férnek el.
A képek nézegetésén kívül a telefonhoz még kapunk egy játékot, ami igen élvezetes. Több játék pénzért letölthetõ, de ilyet én nem tennék. A telefon elvileg lejátszik Flash és Java alkalmazásokat.
Maga az oprendszer már támogat fejlettebb telefonokat is. A 9000-es sorozat már tartalmaz GPS navigációt és WIFI hozzáférést például aminek még értelme van, a magam részérõl a telefonba épített gagyikamerákat hülyeségnek tartom. Ezek az el nem érhetõ szolgáltatások kicsit zavarón beépülnek a 8700-as készülékbe is, de használni nem tudjuk õket.
A készülék igazi managerszemlélettel sokmindnet automatizál. Ami ebbõl hasznos, beállítható hogy hánykor kapcsoljon ki- illetve be a készülék, így az éjszakai hívások és SMS-ek nem érkeznek meg hozzánk csak reggel. Jobboldalt van egy görgetõnk és a "vissza" gombunk, baloldalt és felül középen egy tetszõlegesen programozható kapcsolónk. A töltõje sima USB, erre a computer is alkalmas, de a legolcsóbb USB hálózati töltõ is megfelel. Egy micro USB kábel kell csak hozzá. Az aksija 0-ról egy órán belül feltöltõdik, és 5 órányi beszédet, és több mint 300 órányi pihenõ üzemmódot bír. Egy dolog hiányik nekem, hogy pihenõ módban nem mutatja az órát, a kijelzõt teljesen kikapcsolja. Ennek ellenére a pihenõ módból azonnal bekapcsol bármelyik gomb megnyomására és rögtön ott az idõ ha szükséges.
A késõbb megjelenõ BlackBerry verziók mind kaptak valamiféle fantázianevet, mint Bold és hasonlók. Ezek ma 130.000 Ft körül szerezhetõk be, de a 8700-as a t-csoprtnál 2006-ban még 99.000 ft. volt 1 év elõfizetéssel, ami ahhoz képest hogy a telefon 2000-es kiadás szerintem nevetségesen magas ár. Az új verziók megjelenésével a korábbi típusok árai nagyjából 1/5...1/10-ed részére mennek le, végülis jó hír hogy egy gagyi Sagem áráért manapság egy 8700-as BlackBerry-t is vehet az ember kis szerencsével. Van pár kommersz típus amirõl már lespórolták a 31 gombos QWERTY billentyûzetet, és van iPhone-ra hajazó érintõképernyõs típus is. Nyilván róbál a blackBerry is nagyobb tömegekhez eljutni, vagy Európában az itt népszerûbb típusokkal konkurálni.
Látatlanban azt mondom, a kanadai BlackBerry elõrébb jár mint a kommerszebb finn Nokia, fõleg az eredeti BlackBerry oprendszer gyorsasága, korrekt hibátlan fagyásmantes mûködése, bõvíthetõsége, Java kompatibilitása, és a 9000-es és a késõbbi típusok szolgáltatásválasztéka miatt. Aki minicomputerre, okostelefonra vágyik, ami sallangmentes, nincs benne kamera és MP3 illetve MP4 lejátszó, de kényelmes, bõvíthetõ, komoly angol nylevû rajongótábora van, annak ma a BlackBerry 8700-as tökéletes megoldás, fõleg hogy használtan már 15-20.000 ft. környékén és alatta is hozzá lehet jutni. Igaz kell mellé venni egy rendes MP4 lejátszót és esetleg egy GPS-t, de még így is jobban járunk mint egy paraszvakítós mindenttudó gagyikamerás legújabb okostelefonnal.
Macintosh rendszereken futó, könnyen gyorsan beszerezhető játékokat találunk a kicsit hosszúnevűre sikerült http://www.macgamesandmore.com/ címen. Elég jól csoportosított és elég nagy játékhalmazt találunk itt, heti és havi valamint összesített toplisták formájában. Nézzük a hét nyertesét: Laura Jones and the Gates of Good and Evil (new) ami hosszú nevével biztosan szinpatikus a weboldal üzemeltetőinek. A program 10 USD helyett 9,99!, és a számomra ismeretlen főszereplő, Laura Jones nem kisebb feladatot kap benne, mint a világ megmentését. A leírás szerint meg kell keresni egy olyan tárgyat, amit ha a gonosz szerez meg, nagy bajban leszünk. Emellett kisebb nagyobb feladatok is várnak ránk, mint mini puzzle kirakása, elrejtett tárgyak megkeresése, stb...
Ingyen 60 percig játszhatok a játékkal. Nézzük megéri-e.
Az első képernyő elég sőtét, de a kurzor alatt világosabb. Gondoltam éjszaka sötétben kell megtalálni valamit, de nem, első akcióként fel kell kapcsolni a lámpát. Nekem ez hamar sikerült, de nem tudatosan, össze vissza kattintgattam valami akciót vagy eseményt keresve. Utána az egyetem archeológus professzora küldetést ad nekünk. Erősen fogy a 60 perc, meg talán izgalmasabb ha ezt nem is tudom :).
Egy szobába jutok, ahol kis csillagok jelzik mihez lehet "hozzányúlni". Itt gyümölcsöket ehetünk, és idegesíthetjük a kutyát. A kutyakaját nem lehet megetetni vele úgy hogy elérakjuk. Itt a kaland annyi, hogy ha megesszük az összes gyümölcsöt, nem csak egészségesebbek leszünk, hanem lesz egy gyufaszálunk is, amivel meg lehet gyújtani a kandallót (hogy minek az később nem derül ki) és a kutyakaját bele lehet tölteni a kutya etetőjébe. Ekkor a kutya otthagyja a szőnyegen a keresett emblémát.
Ezután egy számomra igen idegesítő rész következett, egy ronda dagadt macskát kellett megetetni a megfelelő sorrendben különböző halakkal. Nem a halakat sajnáltam, hanem az időt, hiszen 1 órám van a demó kirpóbálásra. Ment vele az idő rendesen, a ronda dagadt macska igen éhes volt...
Továbbiakban szerencsére új helyszínen folytathatjuk, ahol fel kell törnünk egy széfet, és kéznyomokat kell megtalálnunk egy szobában. Ehhez a szobában kutatva találunk egy kulcsot és egy érmét. A kulcs nem a széfet nyitja, hanem egy fiókot, amiben a széf kódja van vakarós felület elá rejtve. A széfben egy fotó, puzzle szerűen széttépve. A fotó után összeesküvés elméletek születhetnek mert a professzor és az általam ismeretlen funkciójú medál (amit a kutyától már elvettünk) egy másik személy társaságában látható.
A következő pályán két képet kell összehasonlítani, rámutatva a különbségekre. Itt találhatunk még pár kérdőjelet, azok megakadás esetén segítenek tanácsokkal. A 19 különbségből 1-et nem találtam, a legnagyobbat. Mint kiderült, a szoba és a fotó különbségei abból adódtak, hogy a szobát kirabolták és elvitték az érmeket és az akadémiai díjakat. A tulajdonos persze nem akar feljelentést tenni.
Ismét egy szobába jutunk, egy baseball játékos áll velünk szemben, akinek igen nagy kupleráj van a lakásában. Itt össze kell szednünk 30 db labdát (erre elment egy csomó segítségem, és a Google-sem segített keresni), meg kell találni egy számkódot (egyi fele egy papíron, másik fele egy lámpabúrán található) és egy elektronikus kártyát. Ez a kettő kinyit egy fiókot, és újra megtaláljuk a kutya elől korábban ellopott amulettet. Vagy több darab van belőle ez most nem biztos előttem.
Utána kirakós és játékkeresős pályákra jutunk. Nem tudni mi ezeknek a funkciója az időhúzáson kívül, a kirakós pályán a másodikig jutottam.
A 6. pályáig jutottam a demóval 60 perc alatt, és ahhoz képest hogy sok bugyuta feladat és főleg keresés van a játékban látszólag céltalanul összeszórva, egész jól elszórakoztam. Nem is tudom hogy további 20 pálya megtételéért mennyit kérnék a játék fejlesztőitől :).
A játákot remek grafika, viszonyalag érdekes történet jellemzi, és ha nem unja meg az ember a játékban elszórt keresgélős és képösszerakós pályákat bizonyára a végére könnyedén megmenthető a világ. 2-3 óra kellemes játékot várhat a felhasználó ha megveszi a programot, utána már kínszenvedés is lehet belőle. Valamekkora angol tudás kell hozzá, de általános iskolában eltudom képzelni angol nyelvet utáló diákok részére vagy tavaszi szüneti kötelező feladatnak. Igaz a játékban kevés az akció, és bár van egy moniklis szereplőnk, valószínű sem öldöklésre sem lövöldözésre nem kerülhet benne sor. Ennek ismeretében lehet el dönteni megér-e 10USD-t a játék (illetve csak 9,99-t :).
Már régen ígértem hogy írok egy kis áttekintést a PC-s felvevõprogramokról. Elég sokat kipróbáltam, megpróbálok egy összehasonlítást csinálni röviden, és szubjektíven, hiszen aki objektív leírásra kíváncsi az olvasgassa a nagyszámú kézikönyvet és szakkönyvet ami megjelent ebben a témában és pl. PDF formátumban le is lehet tölteni szinte mindet.
Cubase SX3
A legnépszerûbbel fogom kezdeni, ez pedig a Cubase SX3. Minthogy ez egy Steinberg program, ez kötõdik lejobban a VSTi effektekhez és hangszerekhez http://en.wikipedia.org/wiki/Virtual_Studio_Technology (mivel ezek a VST/VSTi cuccok is Steinberg "szabvány" szerint készülnek). Ezeket szépen megtalálja, csoportosítja, rendszerezi, és lényegében hibátlanul mûködteti is õket. A VSTi bridge a programon belül van, ami nagyon kényelmes, ha üzembehelyezünk egy új effektet vagy hangszert a program felismeri az indításánál, vagy le lehet futtatni belülrõl egy rutint ami újra rendszerezi az egészet. Ebben a program a VST támogatás nagyon erõs, sõt azt lehet mondani hogy ebben, vagyis a midizõs virtuális hangszeres zenében ez a legerõsebb.
Sokat fejlõdött a Cubase de nem eleget . Még régen vagy 3-4 éve amikor megnéztem egy korábbi verzióját kipróbálás után azonnal levakartam mert egy használhatatlan szemétkupac volt. Ebbõl a szemétkupacból ma az látszik hogy audióban továbbra is gyenge. Nem rögzít és nem exportál elég jó minõségben, fõleg összehasonlításban nem állja meg a helyét. Sokmindenben kényelmetlen és bugyuta az audióhoz kapcsolódó felülete, úgy a mixer mint pl. a beépített effektek, beleértve a gyakorolatilag teljesen használhatatlan EQ-ját is. Rendes audió effekt nincs is a Cubase-ben, ha kell egy normális EQ, reverb, delay, külsõ VST pluginhez kell fordulni (lehetõleg nem Steinbergeshez). Igazából azt lehet mondani, hogy otthoni elektronikus midi-s virtuális hangszeres zeneszerkesztésre jó, bár akkor arra is van profi eszköz, a Logic (http://www.apple.com/logicpro/). A Cubase tehát SZERINTEM audiófelvételre nem igazán jó (és fõleg nem a legjobb), max. otthoni próbálkozásokra, próbaterembe, ilyesmi célra. A képességeihez képest mindenképpen túl van értékelve, és sajnos ez a véleményem a Steinberg saját szoftveres VST effektjeirõl is. Van pár Steinberges hangszer ami jó, de ezek meg nem mûködnek más szoftverek alatt, így ha a jól sikerült Steinberges programokat az ember netán profi környezetben szeretné használni, az nem fog sikerülni.
Igazából nincs jó véleményem az egész Cubase/Steinberg vonalról, mert nem profi alkalmazások, de ahhoz hogy amatõrök használják ahhoz meg sok, drága, és túl nagy gép kell alá, és amit kap hozzá az ember (effektek, hangszerek) az lényegében mind gagyi. Van benne pár rendkívül idegesítõ dolog, pl a metronómja, de valami miatt rendes pontos beszámolós elején kezdõs metronómot mások sem tudnak csinálni, valamint az audió ki- és bemeneteket is külsõ progerammal kell kiválasztani és ettõl iszonyatos gagyifeelingem van fõleg mert két különbözõ kártyát azonos néven ismer fel még így is.
Ezzel együtt a Cubase jó, de tudni kell hogy mire alkalmas a végeredmény. Ötletet felvenni és megmutatni a zenekarnak, otthoni bohóckodásra, midi hangszeres kísérletezgetésre, ilyesmire jó. Csodálkoznék ha lenne a világon egyetlen egy rendes hangstúdió ahol ezt a programot használják és nem elektronikus zenét csinálnak. Mindamellett mivel annyira azért nem rossz, ha nem túl jó körülmények között kerül sor a felvételre, (próbateremn, kis klub, rossz hangosítás, rossz akusztika, stb...) vagy gagyi a gépben a hangkártya (alaplapi vagy Soundblaster Live) ez a program is megfelel ha valaki nagyon megszerette a felületét. De ha a körülmények profik, jó hardveres effektek, vonali audió felvétel, jó hangkártya, tehát pl ha kiadásra szánt DVD vagy CD készül, a program totál alkalmatlan elsõsorban az elcseszett audió engine miatt.
A hardvert hibásan kezeli ha több hangkártya van a gépben. Én felvenni az EMU1212-vel szoktam csak, de a lejátszásnál néha használnám az alaplapi gagyit is mert azon másféle erõsítõ van meg jó abban is meghallgatni a végeredményt. Látni látja mind a kettõt, de hibásan nevezi el õket így a kiválasztásuk nezhéz illetve gyakorlatilag véletlenszerû mert ugyan azzal a névvel illeti õket (mint írtam ráadásul külsõ szoftver ismeri fel a kártyákat). Ez is jó példa hogy ebben a programban az audió engine egy összetákolt vacak.
Sajnos különféle hangkártyákhoz a Cubase lebutított SE verzióját adják. Az totál szemétre való, se hangerõtartalék, se rendes hangkártya felismerés és normális VSTi kezlés sincs benne.
Ezzel együtt ma már létezik egy Cubase 4 Studio nevû verzió, ezt nem ismerem, ettõl függetlenül nem is hiszem hogy megnézem mert nem látom értelmét.
Samplitude Producer 7 és 8
Régi nagy kedvencem. Elképesztõ hogy bármit felvesz az ember audióban 0dB-es állásban teljesen az jön vissza. Az audió képességei a legjobbak, és ebben szinte biztos hogy veri a Mac-es Logic-et is. A Magix is vásárolta a programot, már jó régen, és az Audió képességeken nem nagyon tudott javítani (nekem sincs ötletem mit lehetne javítani rajta) csak a felületét hülyíti el mindenféle színes vacakkal verzióról verzióra.
Ha jó minõségû a hangkártya, ha rendes hardveres effekteket vagy rendesen bemikrofonozott hangszereket kell akár kiadásra szánt minõségben vonalból rögzíteni, akkor a 7-es verziónál nem kell jobb. Van hangerõtartalék a sávokban és a kimeneten is (ez mondjuk mindben van, gondolom a belsõ felbontásból ered ez a +6dB tartalék), a hangja közömbös, nem színez, nem okoskodik egyszerûen az jön ki belõle ami bement, zseniális. A mixerje tökéletes, beleértve a hozzádaott effekteket is. Tökéletes EQ, rendes normális reverb és delay, compressor, expander, torzítók, és pl stereo enhancer. Ennél az audió felvételhez, mixeléshez, nem kell több. Nem csoda hogy viszonylag drága, és sok profi studió használja (lényegében 3X annyiba kerül mint a Cubase SX3). Ennek tetejébe a 7-es verzió szépen elfut soksávos audió felvételnél is viszonylag régi gépeken is kevés memóriával (VSTi effektek és hangszerek nélkül, csak audióban de már ez is nagy dolog, mert a többi hasonlóan rossz körülmények között régen meghal, mint ahogy a 8-as verzió is nehezebben mûködik kisebb gépeken).
Midiben viszont gyenge. Mindig is gyenge volt. A 7-es és a 8-as verzió is külsõ programon (bridge-n) keresztül látja a VST effekteket, amikre a program saját hibátlan effektjei miatt csak ritkán van szükség. A 7-es verzió a vituális hangszereket lényegében nem kezeli korrekten és használhatóan, kínlódás után még van ami meg is szólal, de nem érdemes azzal vacakolni, a Samplitude vonali audió felvételre hibátlan és lényegében teljes megoldás, midiben VSTi-ben viszont súlyos kompromisszum. A 8-as verzióban átrendezték a felületet, és kicsit erõsítettek a VST/VSTi kezelésen. Az effektek kezelése javult, de vannak olyan felületei a programnak amikor ez igen kényelmetlen. Nem rendszerezi és nem csoportosítja a hangszereket és az effekteket, egyben van az egész, keveria DXi effektekkel is, nem látja át a Waves shell-t. Lényegében komoly midizésre alkalmatlan, mert kínlódás vele a midiszerkesztés és lejátszás is.
Az audió képességeire jellemzõ, hogy újraindítás nélkül tudunk a WDM/ASIO/MME üzemmódok között kapcsolgatni, és pl WDM üzemmódban a hangkártya ki és bemeneteit szabadon váltogatjatjuk több hangkártya esetében is. Rendkívül gyors, kevés erõforrást megzabáló program. Ha CSAK és KIZÁRÓLAG audió sávokkal dolgozom, ezt veszem elõ. Ráadásul mindhárom üzemmódban hibátlanul mûködik, ami pl. a Sonarról nem mondható el.
Hirtelen vonali felvételre, kíséretkre történõ rájátszásra, egy-egy részlet körbe körbe játszására és megtanulására, nagyon király. Sokat tud a hangsávval szerkesztés ügyében is, nem is sorolnám, minek, nem ütközik az ember akadályba sem felvételnél, sem pl loop szerkesztésnél, sem audió vagy panoráma görbék kezelésénél, sem mixelésnél. Jó program, ha csak audió kell ez a hibátlan megoldás, de ha midi is kell, akkor elbuktuk. A 8-as verziót csak akkor érdemes használni ha szükség van VST effektekre is, de a hangszerek és a midi sáv kezelésén ez a verzió sem segít. Jellemzõ, hogy minden program hangszerenként helyez el a sávokon egy beimportált midi zenét, de a Samplitude behányja az egészet egyetlen egy sávra. Gondolom ezt a midi témát a fejlesztõk sem vették komolyan ha egyáltalán lehet a Magix-ot fejlesztõknek nevezni mert eddig szinte csak vásárolt programok apró (és fölösleges) felületi módosításaiból és ezek marketingelésébõl élnek.
Minden beállítás a felhasználóra van bízva, ezért a felülete néhol káoszos, de legalább sokat tud. Mindent tud eszközsorban is, logikus, és van remek, nagy, gyors kivezérlésmérõje ami méri az RMS-t és a Peak-ot is egydõben (ilyen egyiknek sincs pedig fontos lenne). A metronómja ennek is roppant idegesítõ de ezen már nem csodálkozom mert nincs program normális metronómmal (ami beszámol olyan ütemben amilyenben kell, annyiszor amennyiszer kell, és az elsõ ütést az elsõ 1-re teszi pontosan, nem elõrébb, nem hátrébb, stb...).
A programban a sávok panorámázására van egy remek Surround engine. Aki azt gondolja, hogy a surround nem arra van hogy panorámázzuk a sávot, az szenvedjen a hagyományos módszerrel és próbálja meg utólérni a külföldi rockzenei CD-k minõségét. A fórumban már beszélgettünk errõl, és mivel az irányérzet frekifüggõ, ezért önmagában a sávok hangerejének tologatása meglehetõsen "vintage" megoldás amit én nem szeretek és a surrounddal való összehasonlításban gagyinak is tûnik. Nem csoda hogy a hazai CD-k úgy szólnak ahogy, azok is csak addig jók amíg elõ nem vesz az ember egy külföldön rögzített anyagot. Tehát stereo térben panorámázni, egy-egy sáv terét beállítani, a Z tengelyen (elõre és hátrafelé) tologatni, a sáv terét állítgatni kisebbre és nagyobbra, igen remek dolog, hangzásilag ez sokkal jobb végeredményt ad, és ebben a programban beépítve van egy erre teljesen alkalmas surroundozási lehetõség ami stereoban is tökéletes. Jobb click a panoráma gombra .
Ma már létezik a Samplitude-nak 9.01-es verziója is. Azt még nem láttam, de érdekel, mert hátha minden hibáját és hiányosságát kijavították úgy, hogy gyors egyszerû és stabil maradt. Ezt mondjuk lehetetlennek tartom de hátha
A Sonar 5-el alig barátkoztam meg, már megjelent a 6-os verzió. Régen használtam a Sonar-t, a 3-as verziót, de utána áttértem másra. Az is meggyõzõen jó program volt, de nagy és bonyolult, és nem nyújtott annyit mint most az 5-ös verzió. A Sonar 5 azon ritka programok egyike, amikhez az utóbbi idõben átolvastam teljesen a kb 650 oldalas kézikönyvet. Nagyon kemény program, a felülete egy káosz, rengeteg nyomógomb, iszonyatos mennyiségû menü, és beállítási lehetõség mindenhol. Nem mondom azt, hogy audióban tökéletes vagy hogy jobb mint a Samplitude, de azt kell mondjam hogy igencsak közelít hozzá. Nem lehet futásidõben ASIO/WDM/MME váltást csinálni mint a Samplitude-ban, de igen erõs az audió engine a Sonar alatt, nem is akarom felsorolni mi mindent tud, a lényeg hogy simán nevezhetjük professzinonálisnak. Hozzáteszem, a program nálam csak ASIO módban mûködik normálisan, MME módban meg se nyikkan, WDM módban pedig nincs akkora latency amivel ne akadozna a lejátszás (felvenni nem próbálok ezekben a módokban). Szerencsére ASIO kártyám van, így nem tudom egyltalán mûködik-e a másik két módban ha csak 1 olcsóbb kártya van a gépben ami nem tud ASIO-t.
A Sonar midiben is erõs. Az 5.0-ás verzióban még volt egy pár súlyos hiba, (sokak szerint gyakorlatilag használhatatlan volt annyi bug volt benne) pl nem kezelte a Waves effektek Shell-jét, de az 5.2-es már kezeli. Ettõl függetlenül is gyengébb midiben mint a Cubase, mert nem rendszerez, és külsõ program (bridge) kell ahhoz hogy felismerje ezeket. A 6-os verzió már önmagában felismeri a VSTi cuccot, nem kell hozzá bridge (állítólag). Ez nagy fejlõdés és bizonyára javít a hangszerek kezelésén is. Állítólag az effektek menüje is egyedien csoportosítható, és az is remek dolog ha mûködik és igaz. Ugyancsak a 6-os verzióba ígérik a görbével szerkeszthetõ tempóváltást, és sok más komoly újítást, remélem ezek valóban mûködnek majd nem csak marketinghumbug az egész.
Remek audió felület (csoportosítja a hangszereket a sávokon ha kell), remek mixer, remek hozzáadott effektek. Azt lehetne mondani hogy olyan, aminél nem kell jobb. Nem is kéne, de VSTi hangszerek és effektek kezelésében, csoportosításában, felismerésében a Cubase erõsebb és kényelmesebb, audióban pedig a Samplitude jobb, beleértve a hozzáadott alapeffekteket is (EQ, reverb, delay, compressor/expander, surround). A 6-os verzió ilyen képességeit még nem ismerem, ha csak egy kicsit fejlõdött audióban, simán leveri mindkét szoftvert. Állítólag a tesztek szerint fejlõdött, és mivel kapott egy 64 bites audió mixing engine-t, kisebb zajjal, tehát most a legjobb minõségben és a legpontosabban képes mixelni és exportálni (állítólag). Na majd meglátjuk Ha a mixelést tényleg képes 64 biten elvégezni, (és ezesetben igen kicsi zajjal és nagy pontossággal kell számolni), ha valóban csökken a zaj és jelentõsen pontosabban exportál és mixel, végülis így lehet hogy már audióban is a Sonar a legerõsebb, le fogom tesztelni hamarosan. Sajnos fennáll annak a veszélye hogy ez az újítás pl csak marketingduma, majd kiderül ha használjuk.
Nagy ára van annak hogy a Sonar ennyire jó. Részint nagy állat program, több mint 1GB, a 6-os pedig majdnem 4GB (mintákkal, effektekkel, hangszerekkel együtt, de ezektõl függetlenül is nagy program, lassan, nehézkesen indul, láthatóan kínlódva mûködik, kis gépre feltenni sem érdemes). Ez igényli a legnagyobb gépet, nekem P4 3GHz-en 512 RAM-al érezhetõen szenved, de nem késik, nem hibázik ASIO módban, csak kínlódik. Mint írtam korábban, WDM módban akadozik és gyakorlatilag használhatatlan, MME módban pedig süket mint az ágyú. Ugyancsak szenved az 5-ös verzióhoz adott külsõ VSTi bridge, igen hosszú idõ amíg beolvassa és leteszteli a VST effekteket és hangszereket, de ez ELVILEG a 6-os verzióban már nem lesz benne. Nem ez a világ legstabilabb programja. Nemrég felraktam mellé egy másik Cakewalk programot, a Guitar Tracks Pro-t, és utána a Sonar 5 nem vett fel, hanem felvétlre kapcsolásnál elszállt. Leszedtem a GTP3-at, újraraktam a Sonar-t, és azóta megint jó... Remélem a 6-os verzióban kevés a bug, nem instabil, és minden fontos újítása valóban használható. Majd meglátjuk, mert már van hozzá egy 6.01-es upgrade...
A metronómja majdnem tökéletes (néha elcsúszik pontosan 1/4-el, de ez a többi programhoz képest már apróság, és lehet rajta úgy segíteni, hogy az audió vagy midi sávot annyival késõbb kezdjük felvenni, vagy ha már fel van véve vagy be van importálva annyival arrébcsúsztatjuk az egészet), de sajnos a sávok vizuálisan is elcsúsznak lejátszáskor és felvételkor egyaránt, így szemmel nem látja az ember pontosan, hogy hol melyik részt játsza le a program. Ráadásul a vizuális csúszás az idõ elteltével növekszik, tehát a felvett zene végén többet csúszik mint az elején, és ha a közepén kezdjük el lejátszani mert pl keresünk valamit, kezdõdik elõlrõl az egész. Így nehéz belõni pl a sávok végét szemre, és pl lehalkítani, vagy pontosan belõni egy puch in/out pozíciót (ez utóbbi majdnem lehetetlen) Remélem ezen javítottak a Sonar 6-ban. Azt lehetne mondani, hogy a felülete egy átláthatatlan borzalom, de valójában a tudásához képest mégsem az. Nagy tudás, bonyolult felület, ezt nehéz másképp csinálni, és meg is lehet szokni. Nekem a kézikönyv sokat segített.
Van ehhez is beépített surround engine, látszólag bonyolutabb, többféle beállítással mint a Samplitude-ban, mégsem annyira jó. Érdemes mégis használni, vagy ha nagyon nem tetszik, vannak surround VST effektek, azok jobbak és többet is tudnak. Ebben sokat kéne fejlõdni a Sonarnak! Sajnos ha surroundra kapcsolunk, minden egyes csatornához audió kimenetet kéne rendelni, ami végülis nem lehetetlen stereo kimenet esetében sem, mégsem annyira rugalmas és eredményes mint a Samplitude-nál ahol ez eleve beállítható egy gombnyomásra. Mivel itt ez a beépített megoldás nem a legjobb (fõleg a stereo kártya kezelésének nehézségei miatt), én mindenképpen külsõ effektre szavazok. Jópofa mert 5 csatornás surroundnál 5 ága lesz a kivezérlésmérõnek de több jót nem tudok elmondani a beépített engine-rõl, max arra jó hogy mozifilmekhez készítsünk térhatású bohóckodást vele. Ettõl sajnos a stereo tér még nem lesz jobb, de mindenképpen jobb mint a sima panoráma potméter (mint említettem a Samplitude leírásánál azért, mert az irányérzet nem csak hangerõ, hanem inkább frekifüggõ, de ennek nézzen utána mindenki aki mixelgetni akar és nem hiszi). Mindamellet a Sonarnak van egy vele együtt települõ surround modulja DXi pluginként, azt még nem néztem meg ebbõl a szempontból, de megfogom, mert lehet hogy korrekt megoldás.
Jó program, ha midire és audióra is szükség van ez a legjobb választás, bár valójában mindkettõben egy kicsit kompromisszumos. Teljesen alkalmas kiadásra szánt felvételek készítésére, csak oda kell figyelni benne kicsit jobban mint a Samplitude-ban. Azt lehet mondani hogy lassú, nehézkes, nagy, és rendkívül bonyolult program, sokaknak problémája van a CPU kezelésével is, mert nincs az a dual processzor és memória ami a Sonarnak elegendõ lenne. A hardvert jól kezeli, mindent felajánl, felismer, alapvetõen ebbõl a szempontból teljesen korrekt, de sem WDM sem MME módokban nálam nem mûködik rendesen. Viszonylag kényelmes a midi szerkesztõje is, beleértve a dobszerkesztõjét is.
Végül: A magam részérõl talán látszik én Sonar párti vagyok. Néha ha kizárólag audió kell, elõveszem a 7-es Samplitude-t mert az gyorsabb és egyszerûbb. A Samplitude 8-asnak nincs értelme mert audióban nem nyújt jelentõsen többet, midiben pedig csak az effektek kezelése javult, hangszerek ügyében továbbra is problémás. A Cubase SX3-at nem használom, levakartam a géprõl, lényegében a Sonar és a Samplitude mellett teljesen fölösleges.
Nos itt az idõ hogy hosszabban írjak a Boss GT8-ról. Igazából a leírás csak rám lesz igaz, mert a saját rendszeremen lett belõve, kipróbálva, és azon van használva is. Pár dolog azonban hasznos lehet általánosságban is. A leírás nem lesz mentes a szubjektivitásoktól és a magánvéleményemtõl, és nem szolgál kézikönyvként sem (azt adnak hozzá, magyarnyelvût is ha kell, az angol pedig letölthetõ. "Csõmániás" vintage arcok bele se olvassanak ebbe az oldalba . Ettõl függetlenül nem fogom kímélni az effekt árnyoldalait és kamuszolgáltatásait sem, de jóelõre leszögezem, az effekt számomra szinte tökéletes, remek, és szeretek ezzel játszani, ezt ezen az oldalon sem fogom titkolni. Nem foglalkozom olyan stílusokkal amik távol állnak tõlem, (funky, pop, r'n'r, blues, jazz) ezért a hangzások és a beállítások arra jók éppen amire a saját zenémben szükség van.
A BOSS GT8 multieffekt szubjektív tesztje
Az effektet egy kis szerencsével használtan vettem, 90e Ft-ért, boltban újonnan 120e Ft szinte mindenhol ahol lehet kapni. Ez jó, mert ennek végre külföldön is nagyjából ennyi az ára, nem minket akarnak levenni mint sok más esetben (amikor külföldön fele annyiba kerül a hangcucc mint itthon). Elõtte persze kipróbáltam a saját erõsítõmmel és gitárommal, mert elõzetes próba nélkül drága effektet venni nagy hülyeség. A próbák során gondolkodóba is estem, mert volt pár idegesítõ jelenség ami a korábbi (Digitech GNX2) effektemmel nem járt együtt, és mivel ezt az effektet már jól ismertem (és alapvetõen elégedett is voltam vele) önkéntelenül összehasonlítgattam a hangzásokat és a játékérzetet (torzított kíséretre egy darabig a Digitechben korábban használttal azonos hangzást akartam kikeverni a Boss-ból is de késõbb találtam jobb megoldást). Az egyik ilyen "idegesítõ" dolog a pengetõzajok növekedése volt és a pengetés pillanatában tapasztalható gerjedékenység. Ezzel együtt azt gondoltam, ha ez kiszûrhetõ valami trükkel, akkor egy igen jó választás lenne a GT8, mert a GNX2 gyenge pontjaiban mind nagyon erõs és jó. Hozzá kell tegyem, van aki szereti a pengetõzajokat (én alapvetõen nem), és sok profi felvételen hallhatóak is (akár a húrzajokkal együtt). Pl. a Metallica S&M DVD-jén a pengetés és a húrzajok igen erõteljesen hallatszódnak, nem is értékelem sokara ennek a DVD-nek a hangzását mert szerintem a hangmérnöki munka ezen a filmen egy nagy darab sz@r egyébként is, többek között a zajok miatt, és még sorolhatnám hosszan tovább, a Smoke on the Water riffje sem kristálytiszta, de Hendrix és SRV játéka sem mentes a húr és pengetõzajoktól, szóval ez akár még jó is lehetne ha nekem is tetszene...
A pengetõzaj és húrzaj kiszûrésében (gerjedékenység kezelésében) igen remek segítség a bemeneti szint helyes beállítása. Ez nagyjából úgy történik, hogy megmérjük a kimeneti szintet 0 állásban (a beépített kivezérlésmérõvel, amirõl késõbb majd még írok), és pontosan ahhoz igazítjuk a bemeneti szintet. Ez nálam -2...-3dB közötti csillapítást jelent a bemeneten, de egy aktív EMG esetleg -4 dB is lehet. Ez a beállítás jelentõsen befolyásolja a játékérzetet, és bizonyára jól használható a különbözõ jelszintû hangszedõk effekthez illesztéséhez, jelentõsen javít a jel/zaj viszonyon, és korrigálható vele az effekt érzékenysége, a gitár gerjedékenysége.
Ugyancsak a pengetõzajok miatt fontos egy jó effektsorrend (részletek késõbb). Ha ezt jól választjuk meg, tovább csökkennek a pengetõ és húrzajok, kezelhetõbbé válik a nagy gain. Amennyiben a bemeneti jelszintet a fenti módszerrel jelentõsen csökkenteni kellett, azt kompenzáljatjuk egy az effektlánc legelejére kötött EQ Level paraméterével.
Manapság azt lehet mondani, hogy sok olcsó (100e és az alatti) "profi" multieffekt van a piacon a GT8 melett (úgy értem hogy olyan, aminél már egy amatõr zenésznek nem kell jobb). A Zoom 7-es és 9-es sorozata (egy illetve két csõvel! - ami sokak szerint inkább ront a helyzeten nem pedig javít, hiszen az egyik csõ elõfokot csinál, a másik pedig extra torzítást okoz, ez pedig már sok a felhasználók szerint), a Digitech GNX3000, POD XT, valamint a Korg AX3000. Ezek közül csak a GT8 tud két különbözõ végfok beállítást két oldalra panorámázni. Ez mondjuk nevetséges (mármint az hogy a többi nem tud ilyet), mert már a GNX2 is két erõsítõ beállítás keverésébõl tudott szép (dual mono) hangzást csinálni, de nem lehetett panorámázni. Mintegy 10 éve viszont volt a Digitech-nek egy a GT8-hoz hasonló dual stereo effektje (2 db csõvel, az egyik jobbra, a másik balra dolgozott!) ami még manapság is 200e Ft. használtan (2120 és elõdjei). Azóta visszafelé fejlõdött a világ mint olyan sokmindenben, de most a GT8-al végre visszatérhet a dual stereo üzemmód a gitározásba, végre csövek nélkül . Ez igen jó, hiszen olyan mintha 2 gitár szólna 2 erõsítõben. Stereo PA rendszer kell hozzá, vagy 2 db hagyományos erõsítõ 2 ládával, de ez már legyen a felhasznló baja. Itt jegyezném meg, hogy a GT8-at nem kell csõves fejre kötni ahhoz hogy jól szóljon, egy normális PA rendszer elég hozzá rendes gitárládával, felvételnél pedig mind az analóg mind a digitális kimenet remekül használható, nem kell mikrofonozni a gitárládát. Az is igaz, hogy a stereo énekerõsítõben a hangfal gyenge mélyei miatt sehogysem szólt jól, de ugyan erre az erõsítõre kötve egy nomális mélyekkel rendelkezõ gitárládát teljesen jól megszólalt.
Végülis a hangszerboltokban TOTÁL SEMMITSEM tudnak magáról az effektrõl, nemhogy a hangzás finom beállításairól (csökkenthetõ-e a pengetõzaj, ilyesmi), de még a képességeirõl sem (stereo-e a harmonizer, programozható-e a manual mode, stb...). Emiatt érdemes egy kölcsön effekttel próbálkozni vásárlás elõtt, vagy bejárni egy hangszerboltba saját gitárral, miután kívülrõl megtanultuk a kézikönyvet. Nem csak a GT8-ról, hanem a többi hasonló kategóriás új effektrõl sincs az eladóknak halvány fogalmuk sem, ha kérdezünk ugyan nem hagynak válasz nélkül, de ha utánanézünk kiderül hogy blöfföltek és nem jött össze nekik...
A GT8 rackes párja a GT Pro ami képességeit és hangzását tekintve totál ugyan az mint a padlóeffekt, 175e Ft, ami még önmagában meg is érné, de további 75e Ft hozzá a pedál, ami már sok. A felhasználói vélemények szerint a sokat tudó és olcsó Behringer FC1010-es midi pedál funkciónálisan jó hozzá, de a váltásoknál késik, egy ilyen tudású effektet pedig kár elrontani egy összetákolt gagyival. Tehát én magam is a padlóeffekt mellett döntöttem, de a hangszerboltban gyakran a GT Pro-t tesztelgettem, és utólag is mondhatom hogy tényleg egyforma a két berendezés minden szempontból.
Az is igaz, hogy az effektrõl maga a Roland sem ad normális és részletes tájékoztatást. Eleve meg van kavarva a mértékegység rendszer a beállításoknál, sokszor nem tudni hogy túrósrétesben vagy mákostésztában mérik-e a 0-100-ig, 0-200-ig de kettesével léptethetõ, 0-120-ig, 0-50-ig, illetve ±12, ±50 stb... között szbályozható értékeket. Ugyancsak a felhasználói közösség találgatja, hogy a meg nem nevezett erõsítõmodellek melyik valós modell-t szimulálják, illetve hogy a hangszínállító és presence potmétereknek hol van a középfrekije, az passzív vagy aktív. Errõl itt van egy táblázat, de hogy ez igaz vagy nem igaz az sosem fog kiderülni.
A használhatóság
Ez a multi elképesztõen túl van bonyolítva. Aki úgy áll a gitározáshoz hogy dugjuk be és hagy szóljon az felejtse el az egészet és olvasgasson útleírásokat, mint ahogy szinte minden multival hónapokig kell kínlódni egy pillanatnyilag tökéletesnek tûnõ hangzás kikeveréséhez, ezzel az összetettsége miatt még nehezebb dolgunk van (ezt az oldalt több mint 3 hónap után írom, és nagyjából 4 db használható programom van, az effektsorrend és az EQ beállítások pedig még mindig teljesen labilisak). Igen drágák hozzá a Boss kiegészítõk, egy plusz expression pedál 20-30e Ft, két kapcsoló (FSB6) pedig nagyjából 12e Ft. Hordtáska csak elvileg van hozzá itthon, bár sok helyen felajánlják hogy csináltatnak, meg állítólag "tegnap még éppen volt" is csak "éppen elfogyott". Emiatt érdemes külföldrõl a Boss felhasználók fórumából rendelni egyet, én is azt tettem, 2 héten belül itt van szállítással 12.000 Ft-ból, és sokkal jobb mint amit itt lehet kapni 8-10e Ft-ért. Ráadásul beállít az ember valamit hogy hogy jó legyen, és ugyan az egy másik ládában, másik erõsítõben, vagy felvételkor teljesen más lesz.
A felület
A beállítás módját tekintve nem egyszerû a helyzet. Amatõr programozók által írt PC-s szoftver van hozzá (azért jó mert szoftverben könnyû átlátni hogy mi hogyan van beállítva) sok hibával és hiányossággal, gyári program csak a GT Pro-hoz van, de ez a szoftver nem mûködik a GT8-al, pedig elvileg belül ugyan az mind a kettõ (bár van aki szerint másképp szólnak, én nem vettem észre különbséget a kettõ között). Az effekt felületén túl sok a gomb, minden szana-szét van rajta szórva, és nehezen átlátható, nehezen megtanulható, mivel egy-egy gombhoz iszonyatos mennyiségû paraméter rendelhetõ, logikátlan is. A Digitech beállító mátrixa sokkal egyszerûbb és átláthatóbb. Ezzel együtt a GT8 Editor nevû szoftver egész jó, amit pedig ez a szoftver nem tud (elég sokminden), azt meg kell tanulni a dobozon beállítgatni.
Az erõsítõmodellek beállítása
Ha megvan (az egyébként ingyenes szoftver) és a midi kábel, elkezdhetjük a hangzásokat kialakítani. Érdemes mindent kikapcsolni, és mintha semmisem lenne, nulláról kezdeni a setupot. Mint mondtam, a GT8 igen összetett, ezért jóelõre érdemes eldönteni ki milyen fajta hangzást akar. Mivel nekem stereo PA rendszerem van, a dual stereo mód mellett döntöttem, és azóta is ilyen programokat készítek. Másrészt ha nem, a GT8 helyett lehet venni olcsóbb nem dual effektet is, ez a mód a GT8 erõssége. Van még lehetõség a dualban kialakított két erõsítõmodell összekeverésére dual mono módban (ilyet rengeteg más effekt is tud), valamint használhatjuk az egyik vagy a másik erõsítõt egymagában is (single mono mode). Az utóbbi üzemmód jó arra, hogy a dual stereo mód egy-egy erõsítõjét jó hangzásúra beállítsuk, vagy lehet két teljesen különbözõ erõsítõ között programváltás nélkül kapcsolgatni. Effektsorrend, zajzár
Számomra az elsõ komoly - és máig megoldhatatlan - problémát a helyes effektsorrend beállítása jelentette. Az én meglátásom szerint ennek két kritikus pontja van: az egyik a zajzár helyzete, a másik az erõsítõk (végfokok, elõfokok - lásd késõbb) helyzete a láncban a többi effekthez képest. Nem vagyok biztos benne hogy követendõ az én példám, de alapvetõen sokat kísérletezgettem az effektsorrenddel, majd mivel nem jutottam alapvetõen semmire, visszaálltam egy nagyjból "standardnak" tekinthetõ helyzetre és azon már nem is módosítgatok. Mivel a zajzár jól jön a compressor, az erõsítõk és a stompboxok után, (fõleg a compressor és a stompbox zajos) a zajzárat ezek után, az összes többi finom de nagyjából zajtalannak tekinthetõ modulációs effekt elé tettem. Így a kompresszor, EQ, stompboxok stb... zaját ki tudom szûrni, viszont a reverb és delay "nem fogy el" a zajzár miatt (ami ha rossz helyre kerül - túl elõre a láncban vagy a zajzár elé - rendesen eltûnik a hangképbõl a sok finomság). Amíg erre rájöttem már el is telt egy hónap mert ezek nem ennyire egyértelmûek, hiszen hatásukat nemcsak a zajzár helyzete és mértéke rontja vagy javítja, hanem az effektláncon belüli pozíciójuk is. Általánosságban azt lehet mondani, hogy minél közelebb van egy effekt az effektlánc végéhez, annál konkrétabb a hatása, valamint a elõfokszimuláció után kötött mono effekt (bele lehet futni bõven az FX1/FX2/Chorus effekteknél is!) tönkrevágja és monósítja a dual stereo hangzást . Igazából az lenne a jó, ha nem lehetne az effektsorrendet variálni, mert - mivel a modellezés elõfok/végfok jellege nem egyértelmû - inkább elrontani lehet vele egy beállítást mint megjavítani, igazán súlyos hatása pedig csak akkor van, ha az erõsítõk elé vagy után rakosgatjuk ezeket. A zajzár roppant cseles. Igen nagy beállításnál sem szaggatja szét a lecsengõ hangot darabokra - tehát olyan mintha minden rendben lenne -, viszont totál eltûnteti a hang alá berakott összes finomságot (reverb-et, delay-t, chorus-t, ilyesmit) ezzel nagyon konkrét és zavaró szüneteket téve minden egyes pengetés közé. Tehát kísérletezgetni kell a zajzár és az erõsítõk effketláncon belüli helyzetével sokat, hogy 20-30% körüli értéket (de inkábbb 15-16%, vagy kevesebb) lehessen beállítani rajta, és ne egye meg a modulációs effektek finomságait csak szûrje ki azok illetve inkább a többi effekt és a gitár saját zaját. Jó szórakozást, sok szabadidõt, és több heti türelmet hozzá amíg összeáll az "ideális" effektsorrend . Ez nálam most ilyen, de szinte állandóan kísérletezgetek vele:
Sajnos az effektsorrend igen nagymértkében befolyásolja a Dual LR üzemmód térhatását, de nemcsak a térhatását, hanem a Dual LR és a Dual Mono módok váltásánál jelentkezõ hangerõkülönbséget is (lásd késõbb) ami egy roppant kellemtlen, nehezen kompenzálható jelenség. Emiatt az effektsorrend kihatásssal van a késõbbi mûveletekre is amit esetleg a patch-al végzünk a CRTL pedál segítségével, ez tovább nehezíti az effektsorrend megtervezését. Én a magam részérõl ezt a beállítást nem tekintem véglegesnek , de már elég jó mert kézbentartható a sustain, a hangerõ, a feedback, és kicsik a pengetõ és húrzajok, kellemes rajta játszani nagy gainnel, sok effekttel is.
A végfokmodellek, elõfokmodellek hangja
A korábbi effektjeimmel mindig az volt a probléma, hogy önmagukban sem voltak elég konkrétak, illetve mosták az eredeti hangot is, valamint zavaróan késtek ha több effektet használt az ember egy programban. A GNX2-ben ezen úgy segítettem, hogy az effektezett nagytorzítású csatornához tiszta hangú erõsítõcsatornát kevertem addig amíg a tiszta hangzású pengetések hangja konkréttá nem tette az egyébként szétmosott torzított hangot. A GT8-ban ilyesmire nincs szükség. Mind az erõsítõk, mind az effektek túlságosan is ütnek, nagyon konkrétak, elmosásnak nyoma sincs, ami egy kicsit más játékérzetet eredményez. Sokkal jobban kell vigyázni a húrzajokra, pengetõzajokra, gerjedésekre mert minden mindenen áthallatszik, nem lehet semmit a háttérbe rejtve eltüntetni. Emiatt igazából akkor jó a GT8-al játszani ha van az ember mögött egy kíséret backing track, vagy élõ zenekar formájában. Ezekben az esetekben a gitár hangja simán áthallatszik mindenen, néha még vissza is kéne fogni, ha egyedül gitáros az ember, a dual stereo mód eleve két gitárost csinál belõle, de végülis az a cél hogy jól szóljon nem az hogy belesimuljon a gitár egy kivehetetlen masszába. Szólóknál külön feladattá válik a maradék öt húr tompítása ezért a 6 vagy több újjal rendelkezõ háromkezû mutánsok komoly elõnybe kerülnek . Érezni, hogy a GT8-ban jelentõs hangerõ és gain tartalékok vannak, és ez jó érzés játék közben, vadállat metálzenét is 1/4-1/2-ed middle gain beállítással, és visszafogott (50% alatti) volume beállításokkal, nagyon finom hangszínkiemelésekkel és vágásokkal simán lehet játszani. Jó, mert pont ellentétes a játékérzet az ekkora torzítással már kínlódó csöves cuccokhoz képest.
Elõfok vagy végfokmodell?
A GT8-nál számomra nem egyértelmû hogy mi az ami a komplett erõsítõ fejet, és mi az ami csak az erõsítõfej elõfokát modellezi, esetleg minden erõsítõ csak végfok vagy elõfok. Elvileg csak elõfokmodellek vannak benne, mégis van "direct out" kimenet (amit a hangszóróról közvetlenül szoktak leszedni, értelemszerûen a végfokról). Ez azért nem mindegy mert jelentõsen befolyásolhatná az effektlánc sorrendjét (effekteket elõfok után, végfok elé kéne rakosgatni), és a zajzár pozícióját, bár ennek az átrendezése sokszor nem okoz túl nagy változást a hangzásban, illetve ha minden effektet az elõfok végfok elé teszünk, akkor is igen jól szól az effekt, sõt elérakva konrétabb mint utána. További bizonytalanságot okoz, hogy a "direct out" kimenet hangját, - ami elvileg a hangláda elõttrõl van leszedve - befolyásolja a hangfalszimuláció. Így végülis van egy gyártói szándéknyilatkozat: a "direct out" kimeneten nincs hangfalszimuláció, illetve hogy minden erõsítõnek csak az elõfokát modellezték, de ez a szándék a mûködés során nem ennyire egyértelmû. Az valóban igaz, hogy ha a "direct out" maximum, és a "mic level" minimum a hanfalszimulációnál, az erõsítõ remekül megszólal egy rendes gitárládában, de döglött szemét lesz tõle a felvétel, nem beszélve egy PA énekcuccról. Ha viszont a direct out 0, és a "mic level" maximum, akkor jó lesz a felvétel, gitárhangfalban viszont talán kicsit tompább a hang mint kéne, amit esetleg a lánc elejére kötött EQ-val lehet kompenzálni valamennyire. Az is érdekes, hogy az effekten ugyan globálisan ki lehet kapcsolni a hangfalszimulációt feltekert "mic level" beállítás mellett is, de csak úgy, ha választunk egy elõre definiált erõsítõ típust, ami azt eredményezi, hogy a hanfalszimuláció kikapcsolásakor is egy halom hangzás közül választhatunk anélkül hogy magát a patch-et módosítanánk. Hozzáteszem nekem nem tetszik egyik sem, ezért mindenhez a Line out/Phones kimenetet használom, elvileg ezen az egyen él a hangfal és mikrofonszimuláció, a többin valami más hangzásmódosító dolog van, hogy micsoda azt nem lehet tudni. Végülis mint ahogy minden rendszeren minden másképp szól, valószínûleg minden erõsítõre és hangládára, valamint felvételre másképp kéne setupolni ugyan azt a hangzást. Végülis hely van neki csak legyen az embernek ideje is .
Patch készítés
A beállításokat tehát én magam egy totál üres patch-el kezdtem. Gyári patcheket megnézegettem elõtte egy kis tapasztalatszerzés céljából, de egyik sem tetszett 100%-ban, másrészt egy ilyen effekt azért van, hogy a saját egyedi hangzását kísérletezze ki az ember nem azért hogy bedugjuk és úgy szóljon ahogy más kitalálta. A gyári beállításoknál nagyon nem tetszett a totál káoszos logikátlan effektsorrend, és az óriási, 50-60%-os zajzár beállítás, aminek hatása az egyébként bekapcsolt modulációs effektek teljes eltûnését eredményezte.
Az elsõ lépés tehát (az effektsorrendtõl függetlenül) a végfok beállítása. Ha a végfok jól szól, nyert ügyünk van. Önmagában ez nem túl nehéz feladat. Azt lehet mondani, hogy a GT8-ban minden végfok nem csak tökéletes, hanem teljes megoldást is kínál. Nem csak maga a végfok van benne, hanem egyazon végfok két esetleg három vagy négy csatornája is! Ez nagy dolog, végülis a programváltó gombokra rá lehet tenni egyetlen végfok tiszta, kíséret, és szóló csatornáját ha valaki ezt szeretné (én mondjuk ha ezt szeretném megvenném magát az erõsítõt). Minden végfokhoz van parametrikus hangszín, és Presence potméter, ami túlmutat sokszor az eredeti végfok képességein.
Azok az erõsítõszimulációk amelyek a többi effektben gyengék, pl a Mesa, itt óriásit szól. Több külföldi magazin A/B tesztjében lehet olvasni, hogy a Boss a GT8 már nem csak hasonlóképpen szólal meg mint az eredeti, hanem ugyan úgy. Ez engem alapvetõen nem izgatott nagyon, mert ha valami jól szól az akkor is jó ha nem hasonlít semmilyen eredetire, de amikor összehasonlítottuk a hangját egy eredeti fullcsöves Mesa Boogie Formula Pro elõfok hangjával, tényleg totál ugyan azt ki lehetett belõle keverni (hozzáteszem el lehetett tünteni a gitárok (Yamaha Pacifica Strato SD TB4 hangszedõvel, és Gibson LP Classic) hangja közötti különbséget is, ami a két gitár cseréjénél újra jól kivehetõ különbséget okozott).
Csináltunk még egy A/B tesztet, a Line6 POD XT-vel. Itt nem kevergettük egyformára a két effektet, mert a GT8 minden beállításban jobban szólt (pedig akkor még nem voltak kiforrva a programjaim és még javában tekergettem õket).
A GT8-ban (mint már utaltam rá) iszonyatos hangerõ és gain tartalékok vannak. Jellemzõ, hogy a Solo mode +6dB-t képes emelni a hangerõn (én a szólókhoz +3...4dB-t emelek). Az összes erõsítõ gainja 3 féle módban, low-, middle-, és hi-gain módba kapcsolható, és middle módban még bõven a fele alatt elérhetünk egy jó metálos kísérethangzást. A Mesa elõfokkal való összehasonlítás során amikor a Mesa gainja már jól a végére volt tekerve, a GT8-ban a middle-gain még jóval a fele alatt volt (és egyformán szólt a kettõ).
Hangláda és mikrofon szimuláció
Miután sikeresen beállítottuk a végfok (fej) elõfok hangzását, (amiben szerintem túl nagy a választék fõleg ha beleszámoljuk egyazon erõsítõ különbözõ csatornáit is, valamint a háromféle gain szintet, a hangszíneket és a presence potikat...) be kell állítani a hangláda szimulációját. Nekem a GNX2-bõl nagyon hiányzott ez a funkció! Itt elképesztõen remekül sikerült ez is. Választhatunk két dinamikus és két kondenzátor mikrofon közül, ezek a hangszóró közepétõl mért távolságát is beállíthatjuk (10 lépésben), valamint a az erõsítõ/elõfok kimenetének nyers hangfalszimuláció nélküli hangját (tehát elvileg nem a láda közvetlen hangját) tetszõleges arányban összekeverhetjük a mikrofonozott láda hangjával. Ezen kívül egyedire szabott hangládát is barkácsolhatunk (ezt pl. a GT8 Editor nem tudja) amibe tetszõleges számú (1...8-ig) és átmérõjû hangszórót tehetünk, majd eldönthetjük hogy a láda nyitott vagy zárt legyen. Kívánok újabb 1 hónap szabadidõt és barátnõtlenséget ennek a beállításához .
További effektek, torzítópedálok
Miután két hónapot öregedtünk a végfokok/ládák állítgatásával, a gitár még ettõl önmagában nem szól jól. További kísérletezgetés szükséges a többi effekt/stompbox beálításaihoz. Mivel sokat számít a gitár, hangszedõ, PA vagy más végfok, hangláda stb... milyensége, a továbbiakban csak apró tanácsokat adok, amelyeket úgy kell kezelni, hogy az én rendszeremben ezek adtak jó megoldást. További beállítsok nélkül nálam vékonyan, "zsizsisen" szólt a gitár, ami alapvetõen csak összehasonlításban volt nagyon feltûnõ.
Elõször is a Mesa fej szimulációit kivéve nálam minden egyes erõsítõ fejhez kellett stompboxot tenni. Ezzel is elmegy egy két hét, hogy melyikhez milyet érdemes, mekkora overdive-al, de én leragadtam végül a legegyszerûbb Booster-nél. Kicsi a zaja, és életet lehel az amúgy (relatíve) döglött fejszimulációkba. A mesa fej annyira jól szól önmagában is, hogy fölösleges bármilyen további torzító/booster/OD bekötése.
Mindamellett nem a Mesa fej hangja a kedvencem (bár Metallicához, Grave Diggerhez nem szabad mást használni), hanem a Peavey 5150, és a Soldano. Ezek a fejek igen remekül szólnak, így a magam részérõl a dual stereo mode is ezen két fej keverékébõl alakult ki. Szolíd húrzajok, visszafogott pengetõzajok, életteli, dinamikus, mindenen áttörõ remek szõrös hangzás. Itt kell megemlítenem, hogy minden más erõsítõje is remekül szól, egyedül a Marshall hangzásban csalódtam, azzal nem sikerült dûlõre jutnom, de ez semmitsem jelent, lehet hogy más gitárral/hangszedõvel/ládával pont az szól a legjobban. Azonkívül nem kell sok hangzás. Kell egy a mûfajhoz illõ tiszta hangzás (lásd késõbb hosszabban), kétféle nagytorzítású és egyféle chrunchos kíséret, valamint egy szóló hangzás. Mindezek egyetlen bankba beprogramozhatóak mert a szóló hangzáshoz nem kell programot váltani. Ha ezek megvannak, az igény szerinti effektezéshez további bankokba lehet õket rendezgetni, és akkor lesz harmonizeres, whammy-s, oktáveres, funky-s, phaseres, akármilyenes bankunk a remekül kialakított alap-csomagunkhoz.
Visszatérve az effekt beállításaira, nagytorzítású kíséretnek Peavey/Soldano párost használom, Boosterrel megnyomva, finom kompresszorral, és egy kis reverb, de csak azért mert mint említettem, a GT8-ban minden túlságosan konkrét, és szerettem volna egy kicsit elmosni a hangzást. Más effektekben a hangzás recés, fûrészes, a GT8-ban inkább tüskés, szõrös, elfér rajta egy kis finomítás.
A szóló hangzás programozása
A szóló hangzás kiakaítása a GT8-ban azért remek, mert tulajdonképpen nem kell programot váltani hozzá. Aki a sima hangerõkiemelléssel megelégszik, az úgy is beállíthatja a pedált, hogy akkor váltson szóló módra ha az éppen aktuális program pedáljára lép. Ez alapvetõen jó megoldás, ha nem akar az ember az effektezésen semmitsem változtatni. Bluest én biztosan így játszanék, de azt nem játszok .
Ezért nálam a solo mode mindig a CTRL pedálra kerül. Erre pedálra 8 + 1 tetszõleges paramétert lehet programozni és elvileg még 2db ilyen pedált hozzá lehet kötni az effekthez. Ki lehet használni csak akarni kell .
1. Bekapcsolom a Solo mode-t, ami +3...4dB hangerõt jelent a kísérethez képest (a jelszintek mérésérõl késõbb).
2. Kikapcsolom a reverb-et,
3. bekapcsolom helyette a delay-t.
4. Az FX1-en bekapcsolok egy feedbackert, mert igen szépen gerjed tõle a gitár, és odafigyelve a szólókban a kitartott hangok addig szólnak ameddig akarom, sikeres beállításnál durva gerjedés nélkül is (lásd lejebb a Stratovarius Paradise szólója).
5. Valamint bekapcsolok az FX2-n egy Sub EQ-t. A stompboxot (Bosster-t) és a kompresszort bekapcsolva hagyom. A szólók nem tetszenek dual stereo módban, ezért
6. szólóra váltásnál dual mono módra kapcsolok. Emiatt igen jelentõsen megnõ a hangerõ,
7. ezért még a kapcsolás pillanatában jelentõsen csökkenteni kell a program kimenetén a jelszintet (nálam mintegy 60%-al!). A 8-bõl maradt egy beállítási lehetõség szabadon ha még kéne valamire .
A tiszta hangzás
A tiszta hangzásról külön kell írnom. A GNX2 idején gyakorlatilag nem volt szép fényes tiszta hangzásom. Ez alapvetõen amiatt volt, hogy rockos Seymour Duncan humbucker van a gitáromban, valamint a GNX2-ben nincs hangládához mikrofonszimuláció amivel nagyon finom hangszíneket lehetne beállítgatni, valamint mivel a tiszta hangzáshoz több effekt kell(ene) mint a nyers torzítotthoz, ezen effektek hozzáadása után a GNX2 már érezhetõen és nagyon zavaróan késett, és egyre jobban szétmosta a hangot. A GT8 tiszta hangzása igen remek! Fender, Vox, és a Roland JC120-as erõsítõjének hangja több mint elegendõ. Valamint van tiszta hangú csatorna a Mesa, H&K, és Marshall erõsítõkön is. Igen remek az akusztikus gitárszimulátora, a lényeg tehát hogy finoman kezelve az dolgot, szinte tökéletes tiszta hangzást lehet kikeverni rockos hangszedõvel ellátott gitárhoz is, fõleg metál lírához jó (legalábbis az én beállításom szerint). Itt jegyzem meg, hogy a gyári beállítások között sok használható tiszta hangzást lehet találni.
Dual stereo módban, az egyik erõsítõm Fender Twin reverb, a másik JC120, valamint kompresszor, EQ, reverb, chorus, gitárszimulátor (üreges testûre állítva) és tone modify (egyfajta harmonikuskiemelõ hangszínállító) effektekkel nekem tetszõ tiszta hangszínt sikerült kikevernem.
Összességében...
Összességen a GT8 olyan effekt, ami az A/B tesztek során szerintem simán felveszi a versenyt az eredeti analóg berendezésekkel (mint ahogy sok külföldi magazinban ezt le is írják), sõt a lehetõségeit tekintve messze túlmutat ezeken. Igen remek játékérzet (a bemeneti jelszint rendes beállítása után), mindenen átszóló, részletes, konkrét hangzás jellemzi mindenféle üzemmódban. Nem késnek az effektjei, sem pedig a programváltó kapcsolói. Azt lehet mondani, a hangját tekintve, sem az erõsítõkben, sem az effektekben nincs szükség ezeknél jobbra mert minek. Aki ezzel nem tud megszólalni annak vagy nem volt elég ideje rendesen beállítani (több hónapi kísérletezgetés!), vagy nem érti az egészet, vagy nem tud gitározni, vagy ha mégis, akkor Õ egy Vintage figura, és vegyen csöves fejet eredeti ládával meg egy szál vezetéket . A beépített expression pedál
A beépített expression pedál is igen remekül sikerült. A GNX2-höz képest a ki és bekapcsolása sokkal biztosabb, sokkal konkrétabb, nem kell állandóan kalibrálni. Nem csak magára a pedálra lehet bármelyik bekapcsolt effekt bármelyik paraméterét (pontosabban összesen 8 + 1 paramétert) programozni, hanem magának a pedálnak a kapcsolója is tetszõlegesen programozható ami tudtommal páratlan a mai multieffekt választékban. Veszélyes például elhangoló (detune, pitch shifter, harmonizer) vagy floyd rose-t szimuláló (whammy) effektet a pedálra programozni, mert ha véletlenül elmozdul, elhangolja a gitárt. Erre jó megoldás, hogy magának az elhangolódás veszélyét rejtõ effektnek a ki/be kapcsolását programozzuk az expression pedál kapcsolójára, és amikor kell bekapcsoljuk és azonnal szabályozzuk is, amikor végeztünk kikapcsoljuk magával a pedállal és így nem jelent tovább veszélyt a hangzásra. A pedál lehet kikapcsolt állapotban egyszerû hangerõpedál (beállítható minimum és maximum értékekkel!) vagy állhat funkció nélkül, bekapcsolt állapotban pedig tetszõleges dolgot mûvelhet, lehet természetesen Wah pedál is, aminek alaphelyzetei nem csaik igen hibátlanok, hanem még ez is egyedire szabható, úgy mint a fentebb leírt kabinetszimulációk. Ha netán foglalt lenne valami miatt a beépített CTRL pedál (pl. manual mode vagy hangoló van ráprogramozva), az expresion pedál kapcsolójával lehet például solo mode-t is ki/be kapcsolni a szükséges további maximum 8 effekttel együtt, és a pedálon magán ekkor még lehet Wah, vagy a visszhang idõzítése vagy intenzitása. Mind a CTRL kapcsoló tetszõleges (ki/be) állapota, mint az expression pedál kapcsolójának tetszõleges (ki/be) állapota, sõt magának az expression pedálnak tetszõleges helyzete is lehet bármelyik programnál alaphelyzet (ellentétben például a Korg pedálokkal). További sok szabadidõt kívánok a CTRL és az expression pedálok állítgatásához, a programokon belüli paraméterek kapcsolók által és a pedál által történõ egyedire szabásához .
Negatívumok, kamu szolgáltatások
Szólok a GT8 pár negatívjáról is. Elõször is ami legjobban felidegesített az a beépített "kivezérlésmérõ". Ekkora kamut még effektbe nem építettek be az biztos. Nem stereo, tehát nem lehet a két csatornát egyformára belõni vele. Nem csúcsértéket mutat hanem RMS-t, ezért nem lehet vele megakadályozni a digitális túlvezérlést. Valamint nem mutat szám szerinti értéket sem, óriási kockák ugrálnak nagyjából 10 részre osztva a rövidke sávot, így végülis a világon semmire sem jó. Márpedig az egyik legfontosabb dolog, hogy a programok váltásánál nagyjából egyforma (de legalábbis kontrollált, elõre beálított) hangerõvel (hangerõkülönbséggel) szólaljon meg a gitár. Egy tiszta hangú bevezetõ résznek hasonló hangerejûnek kell lennie mint az utána következõ keményebb kíséretnek. Mindezt még azzal tetézték, hogy kivezérlésmérõ módban sem programot váltani, sem pedig beállítani nem lehet az effektet, ezzel ezt a funkciót totál "hazavágták". Mivel az effekt ilyenirányú funkciója totál használhatatlan, a computerhez kapcsolva kell kimeneti jelszintet mérni. Figyelni kell a Peak értéket hogy ne ugorjon 0dB felé, de az egyformára állításnal ezzel egyidõben az RMS (átlag) értéket kell figyelembe venni. Jó szórakozást hozzá, én a Samplitude program óriási és részletes, gyorsan reagáló kivezérlésmérõjét használom erre a célra.
Nincsennek "billentyûkombinációi", így pl. a tunerhez vagy a pici gombot kell megnyomni a dobozon, vagy a CTRL kapcsolóra kell programozni, de akkor ugrott az összes többi beállítási lehetõség. Rá lehet még programozni a tunert és a solo mode-t az éppen aktuális program kapcsolójára, de ha váltásnál véletlenül 2X nyomja meg az ember a kapcsolót, akkor tuner módba (vagy solo módba) vált azonnal és elhalkul (vagy felhangosodik) a gitár. Ugyan ez igaz a manual módra is. Ez, amikor az éppen aktuális programkapcsolóra funkció van programozva, akár csak sima bypass is, a Digitechben is okozott pár kellemetlenséget véletlen megnyomáskor így ezt alapvetõen nem használom.
Nagyon kényelmetlen, hogy a dual stereo módból a dual mono módba váltás iszonyatos hangerõnövekedést okoz, mint ahogy hangerõnövekedést okoz a két erõsítõcsatorna késleltetési idejének csökkentése is. Ezek kompenzálására sajnos a patch level gombot lehet használni, amivel kapcsolatban sok fórumon olvasni hogy a 100-as érték az ideális. Végülis nálam solo módban a patch level 40-es értéken van (kíséret módban van 100-on), nem látom semmi hátrányát csak azt hogy külön be kell programozni a CTRL kapcsolóra (és szoftveres kivezérlésmérõvel ellenõrizni a beállítás helyességét ami patchenkétn különbözõ lehet!). Emiatt ért egy további kellemetlenség, mégpedig az, hogy a Patch Level paramétert a program azonosítja a Foot Volume paraméterrel az effektláncban, ezért a digitális kimenetet mindenképpen a Foot Volume után kell tenni (én természetesen elé szerettem volna), különben a solo módra kapcsolásnál nem érvényesül a programban beállított mintegy 60%-os hangerõvisszafogás.
A globális beállításainál van egy tempó beállítási lehetõség is, ami a modulációs effekteknél kiválasztható. Ez jó. De jó lenne bele akkor egy a tempóhoz igazodó primitív dobgép vagy metronóm is gyakorláshoz.
A mértékegységek össze-vissza vannak benne. Szinte sehol sincs rendes dB beosztás, néha 0...100, néha 0...120, 0...50, illetve ±50-es skálákkal találkozunk amitõl igen amatõr feelingem van.
Végül egy rövid lista összefoglalásként: Ami jó benne:
* Igen jó a hangja, szép részletes, szõrös, tüskés, nem reszelõs (fûrészes) mint a GNX2-nek, túlságosan is analóg . * Igen remek tiszta hangzást lehet keverni vele rockos humbucker hangszedõhöz is, köszönhetõen az igen gyors effekteknek, és a remek gitárszimulátorjának. * A dual stereo mode zseniális. Egy gitár szól úgy mintha kettõ lenne . Két erõsítõ, jobba-balra panorámzva, késleltetési idõvel. Ugyan az a két (egyforma) beállítás is panorámázható a késleltetési idõnek köszönhetõen, és az is dual jellegû lesz. * Igen remek a stereo harmonizer és az IPS effekt. Tercelni (oktávolni, kvintelni....) lehet stereoban, az eredeti jel jobb, az eltolt jel baloldalon szól. * Sok modern erõsítõmodell, mint pl Soldano, Mesa, Peavey 5150, HK Triamp. Tiszta hangásra JC120. A fele is elég lenne * Igen remek kabinet szimulációk, mikrofonválasztással és állítható távolsággal, keverhetõ direct/mic aránnyal, és a kabinet egyedire szabásával (kabinet mérete, nyitott vagy zárt, hangszórók átmérõje, száma a ládában). A GNX-bõl ez nagyon hiányzott, nevetséges hogy az RP sorozatban meg mindez benne van (kivéve új RP-k, mint RP50, RP80...) * Igen jó a pedálok beosztása, programozhatósága. * Az expression pedálokra és kapcsolókra 8 féle paramétert lehet programozni. Az igen sok. * A Solo mód zseniális. + 6dB hangerõtartalék, és még bármi amit akar az ember rá. Ezzel programváltás nélkül lehet minden kísérethangzásból szólóhangzást csinálni. * Programozható a pedál kapcsolója is, így tulajdonképpen ha akarom a lenyomás után bármit szabályozhatok vele, whammy, harmonizer, bármi ami pl. a pedál véletlen elmozdulására elhangolhatja a gitárt. * Lehet hozzá tenni nem csak még 1 pedált, hanem még 2 db kapcsolót is. * Igen hibátlan a Mesa szimulációja is, mint ahogy az összes többi is hibátlan, hangos, dinamikus, tiszta, és nagyon konkrét.. * Gyors, nincs késés sem a programváltásnál, sem az effektek nem késnek. * Nem mossák szét az effektek a hangot, igen konkrét mindegyik, az alapeffektek, mint reverb, visszhang, chorus, különösen rendben van. * Bemeneti szint állítható. * Globális EQ és zajzár beállítás. * Igen nagy gaineket tud minden beállításban ha kell, 3 fokozatban (low, normal, higain). * Igen jó zajzár, eleve kis zaj. * Az effektlánc tetszõleges sorrendbe állítható. * Jó közösségi oldal van hozzá. * A közösségi oldalon elfogadható áron (12e Ft-ért) lehet rendelni király hordtáskát hozzá (én rendeltem is). Nevetséges hogy itthon nincs, vagy ha van csak pampognak a hangszerboltban hogy majd lesz, de hogy mikor azt nem mondják meg. Azt hiszik ez jópofa, de én meg úgy döntöttem, hogy akkor megrendelem onnan ahonnan meg is érkezik az mégjópofább.
Ami nem jó vagy lehetne jobb:
* Igen bonyolult, összetett, nagyon nehéz jól beállítani. Rengeteg a hibalehetõség. * Nincs hozzá igazán tökéletes hivatalos szoftver. (nem hivatalos van több is, de azok nem tudnak mindent, és nagyon amatõr feeling lengi körül õket) * Nincsennek rajta "billenyûkombinációk" mint pl 2 pedál lenyomása tuner, manual mode, ilyesmi. * Használhatatlan a beépített kivezérlésmérõje, ez egy igazi kamuszolgáltatás. Egyrészt RMS-t mér csak, azzal pedig simán belefuthatunk egy kis digitális túlvezérlésbe, mivel nem látjuk a peak értéket. Másrészt nem stereo, így a dual mode-ban nem tudjuk a két csatornát egyformára állítani vele. De egyáltalán semmire sem jó, mert számmal nem jelez ki semmit, a nagy ugráló kockák meg tényleg röhelyesek... * Igen sok rajta a gomb és a tekerõ, óvatosan kell taposni. * Rohadt drága hozzá a 2 kapcsolós pedál (12e Ft). * Érzékeny a pengetõzajokra, bizonyos esetekben a pengetés pillanatában gerjedékeny. Érdekes, mert a húrzajokra kevésbé érzékeny mint a Digitech volt. * Változik a hangerõ az erõsítõk dual/single üzemmódjaiban (mármint a két üzemmód átkapcsolásánál), valamint a két erõsítõ közötti késleltetési idõ változtatásának hatására is, nagyon nehéz belõni pontosan a hangerõarányokat, fõleg ha a fenti paramétereket is állítjuk a váltáskor, pl szólóra kapcsolásnál. * Van-e "Boss hangása?" Amenyiben a hirhedt Boss-hangzás az a kikeverhetetlen erõs torokhang ami a GT6-ban minden patch-ban bennevan, akkor nincs. Viszont még így is van egy jellegzetessége a hangzásának, de ez nem túl jelentõs, de van. Nem zavaró, nem rossz, és tulajdonképpen kikeverhetõ belõle. * A hazai hangszerboltokban az eladóktól kár bármit is kérdezni, halvány fogalmuk sincs arról hogy mit tud vagy hogyan mûködik.
Jó tekergetést, és ne felejtkezzetek el a gitározásról sem.
Mostanában sokat utazom, ezért olcsó MP3 lejátszót kerestem a hosszú és unalmas vonatozásokra. Párat már hallottam, elég borzasztóak, kásás a középtartomány, vagy csak kásás magasai vannak. A leggagyibbja 3.000 Ft környékén már megvehetõ, végülis útra jó, mert úgyis zajban hallgatja az ember. Szétnéztem az ismertebb helyeken, nem találtam megfelelõt, mert az olcsó az nem volt elég jó és elég nagy kapacitású, drágát meg nem akartam venni. Így lett MP3 helyett MP4 lejátszóm, márkátlan helyett márkás.
A beszerzés
Az egyik mûszaki bizományiban láttam meg használtan egy Sony NWZ - S616F MP4 lejátszót 4GB memóriával. 19,900 Ft volt a használt ára. A korábbi sétáim alapján 40,000 Ft-ra tippeltem az új árát, de mint kiderült 36,900 újonnan, sõt, van ahol 24.900. Amikor a cikket írom, már 22,000 Ft + 2,300 Ft szállíási költség körül is kapható. Eladni már nem lehetne jó áron, de még mindig olcsóbban vettem. Még a boltban kipróbáltam, belehallgattam, és nagyon jó hangja volt, igaz, az általam roppant módon utált rap/tuc-tuc elektronikus zenével volt tele. Végülis úgy vettem meg, hogy fölösleges analóg cuccaimat (Panasonic videómagnó, Technics hi-fi EQ, és Technics dupla kazettás deck) beszámították az árába, így még kevesebb kp-t kellett rá kiadnom. Ha a felvétel lehetõségétõl eltekintünk, a Sony azt tudja amit odaadtam érte, csak hosszabban, jobban, + FM rádió és képgaléria lehetõséggel.
Nem vártam sokat a cucctól. Túl kicsi ahhoz, hogy sokat tudjon. 79,5 x 42 x 11,5 mm a ház, mindössze 50g, a kijelzõje is viszonylag kicsi, álló elrendezésû, 262.144 szín, 320 x 240 pixel. Gondoltam 4GB-os MP3 lejátszónak is jó lesz, de már van rajta egy halom fotó, és pár film is.
Kevesebbet tud a cucc, mint azok az eszközök, amik Windows CE-t tudnak futtatni, és telepíthetõ rájuk tetszõleges médialejátszó. Sok mindenben iPod kompatibilis, de egy hasonló iPod az kb 70-80,000 Ft, igaz nagyobb kijelzõvel. A ház fém, stabil, strapabíró, nincs tõle gagyifeelingje az embernek. Sajnos a kijelzõ üvege könnyen karcolódik, zsebben hordva fõleg, de ezen kívül nem hiszem hogy sérülhet a ház vagy a kijelzõ maga. A karcos kijelzõn is szép a kép, ha filmet vagy fotókat nézünk rajta, mert átvilágítja. Élõben sokkal szebb mint a fotókon mert lefényképeznem nem sikerült igazán jól.
Mindössze 7 gomb van az elõlapján és egy hold kapcsoló + hangerõállító az oldalán. Ezekkel minden funkció elérhetõ, mert van egy elég jól szervezett menürendszere.
A kijelzõjén 9 ikon jelenik meg, nem sok, de a „Playlist", a „Now playing" és az „Initial search" ikont nem is használom. Ebbõl a Playlist funkció alapvetõen használhatatlan is, mert egy alkönyvtárnyi zenét lehet bele összeszedni, másra nincs lehetõség. Ez kicsit fura, egy teljesen üres szövegfile keletkezik az adott könyvtárban, és ezek jelennek meg a Playlist menü alatt. Nem lehet több könytárból kedvenceket gyûjtögetni, és kihagyni sem lehet belõle. A Now Playing megjelenik máshol is, a zenék csoportosítása pedig annyira jó, hogy az Initial Search nem hiányzik. Igaz, 4 GB-ra 4-500 zeneszám felkerülhet akár össze-vissza is, nálam csak full albumok vannak fent jól elrendezve, felismerhetõen.
A menürendszer erõssége a zeneszámok csoportosítása, rendszerezése. Nem csak az alkönyvtárakban lehet tallózni mint az olcsó típosoknál, hanem a rendezetlenül felmásolt dalokat az album, elõadó, mûfaj, évjárat alapján is meg lehet találni, + még ott az Initial Search és a Playlist amit én nem használok de másnál még hasznos lehet. Ehhez sajnos a szükséges információkat magának a zeneszámnak kell tartalmaznia, különben ezekre a dolgokra „Unknown" feliratot kapunk csupán. Ennek mikéntjérõl késõbb részletesen írok. A legjobb, hogy az album nézetben maga a CD borító jelnik meg, ha az része az MP3 filenak. Itt jó lenne egy olyan megoldás, mint amit a videóknál alkalmaznak, vagyis hogy egy kis képfile a preview. Itt is elég lehetne az album alkönyvtárába egy kép, de sajnos ez nem így van, az album fotóját be kell építeni az MP3-ba.
A zenelejátszónál legfontosabb a hangminõség. Erre azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen kifogástalan. Nem csak alapból jó a hang, hanem még ki-be kapcsolgathatunk különféle effekteket, mint EQ - aminek 2 user bankja is van -, kompresszor - ami messze felülmúlja a régi idõk ALC-jét -, van Surrond, Enhancer (harmónikus dúsító), és Clean Stereo beállítás is. Ezek mindegyike jól használható, nekem legalábbis úgy szól ahogy szeretném, és elég sok minden be van kapcsolva. A hangerõ is korlátozható, ha valaki halláskárosodástól tart, de arra ott van a hangerõállító.
Az MP3 lejátszás közben lekérhetõ egy információs képernyõ az éppen játszott zeneszámról, nagyban megmutatja az album borítót, és még pár MP3-ba beépíthetõ szöveges információt. Bekapcsolható hogy minden új zeneszámnál megjelenjen az album képe, elõadója, mûfaja, évjárata, az album címe. A lejátszás közben elindítható a képgaléria tetszõleges alkönyvtára is, de a mini kijelzõn nem nagy élmény fotókat vagy filmeket nézegetni.
Ugyancsak a zenelejátszáshoz tartozik egy igen kellemes dolog akkor, ha teljes albumokat töltünk fel pontosan rendszerezve. A Shuffle funkció kétféleképpen is véletlenszerûen rendezi a feltöltött dalokat. Ez lehetséges egy alkönyvtáron belül is, de az összes feltöltött dalt is lejátszhatjuk véletlen sorrendben.
A képeket az eredeti struktúrában két alkönytárba is feltölthetjük, és ezekben további alkönyvtárakat készíthetünk. A képek csoportosításának tulajdonképpen ez a legcélszerûbb módja, és itt nincs keresési vagy dátum szerinti csoportosítási lehetõség, mint az MP3 játszónál. A képeket feltöltés elõtt érdemes lekicsinyíteni 320 x 240 környékére, és erõsen tömöríteni 60-70% körüli értékre. Ennek több automata módja is van, Photoshop, ACDsee, Smartsaver Pro, stb… A képgalériában a zenékhez és a filmekhez hasonlóan nevek és preview képek alapján tallózhatunk. A képek elõkészítése kicsit zûrösebb, mert pl a progressiv jpeget nem jeleníti meg, és a preview-t nem képezi le a feltöltött képbõl, tehát ezt eleve bele kell építeni a mentésnél. De például a preview-el rendelkezõ progressiv jpeget megmutatja a választékban, majd törött képként jeleníti meg.
A képlejátszója elég jól sikerült, elfogadhatna kicsit több formátumot is, és a preview-t is leképezhetné. Csoportosítási lehetõség is hasznos lenne, de az EXIF információk közül csak a dátumot olvassa ki, ezt viszont nem lehet sem csoportosítani, sem keresni. A galéria leggyengébb pontja mégsem ez, hanem a pici kijelzõ. Ezt kompenzálhatnák nagyítási lehetõséggel, de ez sajnos hiányzik belõle. A kép szép, fényes, kontrasztos, de nem nagy élvezet ezt nézegetni, inkább mutogatásra alkalmas számítógépszegény területeken, mint alföldön vagy erdõben .
FM rádió
Nem vagyok a rádióhallgatás rajongója, nem lehet blokkolni a reklámokat, és sok a kommersz zene, amit nem szeretek. Azonkívül, ha hetente egyszer van egy jó dal, azt félbevágják valami érdektelen szöveggel vagy reklámmal. Ennek ellenére elképesztõ, hogy ilyen kis helyen egy tökéletesen mûködõ programozható, automata keresõs, jó hangú FM rádiót tudtak felépíteni. 10 elmenthetõ preset, frekvencialéptetési lehetõség, jó hangzás. Igazi hifi rádió, és ha a mûsorok hallgathatóak lennének, még szeretném is, így maximum az idõjárásjelentés érdekes számomra ebbõl.
A berendezés ugyan MP4 lejátszó, de ahhoz hogy ezt komolyan vegyem nagyobb kijelzõt kellett volna felépíteni hozzá. Emiatt aztán leginkább zenei klippeket tárolok rajta, és azt sem sokat. Nem hiszem hogy egy mozifilmet ilyen mini kijelzõn érdemes végignézni, de a kapacitása alapján 2-3 film teljesen elférhet tajta.
A filmlejátszás a kijelzõ méretétõl eltekintve tökéletes minõségû. Jó hangzás, akadásmentes, kontrasztos lejátszás, tulajdonképp nézni sem rossz mert meglehetõsen fényes. A feltölthetõ film a mérettõl eltekintve iPod MP4 kompatibilis, vagyis minden olyan programban, amibõl iPod formátumba lehet konvertálni vagy exportálni, lehet filmet elõkészíteni a Sony számára 320 x 240 pixel méretben. A feltöltött filmeket semmilyen módon nem csoportosíthatjuk, az alkönyvtárak tartalma ugyan megjelenik a listában, de maga az alkönyvtár nem. A választék megjelenhet név alapján, de itt is van preview készítési lehetõség is. Mint a képeknél, úgy itt sem képez preview-t a Sony magától. Erre viszont frappáns megoldást talált a Sony, egy 160 x 160 pixel méretû a film nevével azonos nevû jpeg kép elhelyezése a film könyvtárában megjeleníti a film egy kockáját a listában.
A cucc a filmet sem engedi nagyítani, de ez a galéria ilyen hiányossága után nem meglepõ. Viszont minden képet és filmet úgy forgat és úgy méretez, hogy az éppen az orientációnak megfelelõen jelenjen meg a kijelzõn. A filmlejátszója elég jó, zenei klippekre szinte tökéletes, ha a hallgatás nagyobb élmény számunkra, a képlejátszója viszont csak azért jó mert a képek elenyészõen kevés helyet igényelnek.
Akummulátor, töltés
A berendezés aksija nem cserélhetõ. Ez hátrány is lehetne, mintegy 30 órányi zenelejátszásra, és 8-9 órányi filmlejátszára képes egy töltéssel. A töltõje rendkívül gyors, a computer USB kimenetére kapcsolódva töltõdik. Ekkor nem képes lejátszásra. Egy töltés után tulajdonképpen bátran elmehetünk vele egy hosszabb nyaralásra is olyan sokáig bírja az aksi, fõleg ha nem teljes hangerõn hallgatjuk.
Vásárolható olyan konnektorba helyezhetõ töltõ is, aminek USB kimenete van. A Sonynál ez ehhez a berendezéshez 9.000! (kilencezer) Ft. Az olcsóbb típusok ugyan 2.000 Ft körül vannak, de ezek nem jók ehhez, mert csak akkor töltõdik, ha bejelentkezett USB drive-ként vagy MTP deviceként a rendszerbe. Ha ez nem sikerül, a töltõdés sem kezdõdik meg.
MP3 dalok elõkészítése, feltöltése
Minthogy a képek-vieók elõkészítésével nincs különösebb teendõ az exportálás/konvertálás és preview készítésen kívül, csak az MP3 dalok feltöltésével kapcsolatban írok.
Az MP3 dalok rendszerezése év, mûfaj, album, album borító, elõadó szerint csak akkor lehetséges, ha ezeket az információkat maga a zeneszám tartalmazza. Ehhez a feltölteni kívánt zenéket vagy ezekkel együtt kell az audió CD-rõl berippelni a megfelelõ programmal, vagy ha nincs eredeti CD-nk utólag kell beleírni. Erre meglehetõsen sok szoftver alkalmas.
Jó dolog, hogy adnak gyári szoftvert erre a célra, de sajnos ez a szoftver tud a legkevesebbet és erõs gépen is idegesítõen lassú. A Media Manager for Walkman (http://www.sonycreativesoftware.com/mm4wm) jó program rendszerezésre, a tartalom managelésére, másolásra, törlésre, konvertálásra, de az MP3 dalok ID tagjait nem tudja szerkeszteni. Ezzel együtt a programon keresztül a Walkman (így nevezik ezt a lejátszót is) szinte összes funkciója, beállítása, tartalma megjeleníthetõ, lejátszható.
Ahhoz hogy ezt a gyári szoftvert használjuk, a Walkman-t MTP (Multimedia Transfer Protocol - http://en.wikipedia.org/wiki/Media_Transfer_Protocol) Device-ként kell a rendszerbe üzembe helyezni. Ehhez sajnos minimum a Microsoft Media Player 11-es verziójának (http://www.microsoft.com/windows/windowsmedia/player/11/default.aspx) telepítése szükséges, aminek használata felér egy büntetéssel. A telepítés után a rendszer felismeri a Sony-t MTP Device-ként, és szerencsére a Media Player használatát és megúszhatjuk a továbbiakban.
A rendszerben szerencsére kétféleképpen tudjuk a Walkmant felismertetni, a fent melített MTP Device-ként, és USB Drive-ként is. Ha nincs Media Plazer 11, akkor eleve USB Drive, ha van, eleve MTP Deviceként jelenik meg. Az MTP Device elõnye, hogy mind a Media Manager for Walkman, mind a Media Player 11 csak így kezeli a Sony Walkman tartalmát.
A többi program, amelyek a Sony-tól függetlenek, jelentõsen többet tudnak MP3 ID Tag szerkesztés és tartalom-management területén is. Ezek viszont nem látják a Walkman-t MTP Deviceként, ezért át kell állítani USB Drive-ra. Ennek folyamtát a képgalériában lehet követni, a rendszerben a Device Manager nyújt megoldást az átállításra. Ekkor, mint egy Pendrive-ot tudjuk kezelni a berendezést, bármivel másolhatunk/törölhetünk róla megfelelõen elõkészített tartalmat.
Az MP3 dalok ID-jét azért érdemes rendberakni, mert megkönnyíti a rendszerezést. Az ID Tag-ek információkat tartalmaznak a dalról. Két verziója van az ID Tag-eknek, V2 és V3. A Sony a V3 ID-t kezeli, hiszen borítókép például csak ID3-ba építhetõ be. Az egyik legjobb ID Tag editor a Tag & Rename (http://www.softpointer.com/tr.htm). Rendkívül sokoldalú program, amit egy zeneszámmal kapcsolatban elképzelhetünk, azt mind fel tudjuk vinni vagy módosíthatjuk. Erõssége, hogy ha semmilyen információt nem tartalmaz a dal, sok helyrõl megkereshetjük (internetkapcsolattal) és azonnal beépíthetjük a dalba. Évszám, mûfaj borítókép, albumcím, dalcím, mind könnyen elõhalászható vele. Én erre a célra ezt használom a legtöbbet, bár van még egy jónak mondható alternatíva a Zortam MP3 stúdió (http://www.zortam.com/). A Tag & Renme mégis többet tud, és sok mindent automatizált, például a trackek sorszámozását, és hasonló dolgokat.
Az ID Tag Editorok mindegyike tartalmaz zenelejátszót, és olyan funkciókat, amelyek pl a filenévbõl állítják elõ a hiányzó tag-eket. Ez visszafelé is mûködik, a már felvitt tag-ek alapján képesek a programok a file átnevezésére. Ez akkor jó, ha nem látjuk csak a könyvtárstruktúrát és a fineveket. Harmadik alternatívaként még szóba jöhet az Ultra Tag Editor (http://www.atelio.com/ultra-tag-editor/) nevû program. Ennek erõssége, hogy a teljes könytástruktúrát képes kezelni és nagy mennyiségû dalt szerkeszthetünk egyidõben, már ha ennek van értelme.
Konkluzió
Összefoglalva: ez a Sony MP4 lejátszó bõven megéri még az új árát is, hiszen ennyi pénzért csak gagyi van kásás hangminõséggel, mûanyag házzal. Fõleg MP3 lejátszásban, rendszerezésben és hangminõségben erõs. Leggyengébb pontja, hogy csak computerrel tölthetõ az aksija, illetve a gyári töltõ 9.000 Ft-os ára. Ez azért érdekes, mert nem hiszem hogy van még egy lejátszó, amelyik egy töltéssel 30 óráig bírja. További gyengéje a Playlista, ami így ebben a formában (csak komplett alkönyvtár tartalma játszható le vele) értelmetlen.
A programok képességeit illetõen további segítséget nyújtanak a galéria képei. A Walkman képességeit illetõen pedig pár link angol nyelvû oldalakról:
Valamikor működtettem egy cikkportal.hu oldalt, ahová nagyrészt nyomtatásban is megjelent informatikai szakcikkeimet töltögettem fel. Az oldal mára megszűnt, de a tartalmát itt publikálom újra. A cikkek dátuma az eredeti (nyomtatott) megjelnés dátumára van állítva. A cikkek több szaklapban jelentek meg, mint Almalap, Computer & Design, Boss, Internet Kalauz, Computer Panorama, stb...
8 új film egyben
-
egyszerre készült el 8 új film, amiben a Metró felüetet akartam részletesen
bemutatni. Így utólag nem látom értelmét, mert a Metró felületet a külső
alkalm...
PWM erősítő I. - A PWM modulátor áramkör 3
-
Nem voltam elégedett a korábbi esetekben a komparátor előtti
háromszögjellel, mert kétségtelen hogy vannak benne olyan hibák, amelyek
hatással vannak a vis...
Különbség az MP3 encoderek között
-
Az előző bejegyzés folytatásaként csináltam még egy próbát. Egyrészt
kíváncsi voltam, egyforma eredményre jutnak-e a különböző MP3 encoderek
azonos felbont...
Kevés dolog áll tõlem távolabb mint flancos telefont vásárolni jó sok pénzért. Beérem a leggagyibb Sagem-el, legyen benne telefon, naptár, ébresztõ, és óra. Keveset hívok, ritkán küldök SMS-t, nem én vagyok a mobilcégek álma, internetezni meg a mini kijelzõn eszembe sem jutna. Most mégis lett egy Blackberry telefonom, ami Amerika-Kanada területén felér egy csúcskategóriás Nokiával. Az okostelefon lényegében egy computer ami elsõsorban telefon. Van operációs rendszere, lehet rá alkalmazásokat telepíteni és azokat futtatni. Hogy mit tud az részben függ a hardverháttértõl, de mégjobban a szoftveres ellátottságától. A BlackBerry nem a nagymamák telefonja, lényegében vállalati megoldás, családi vagy magáncélokra van jobb. A népszerûsége mégis a felhasználóbarátság irányába feljeszti a típust. Sajnos a 8700-as még nem ilyen.
A telefont ingyen kaptam. Ez fontos, mert egyébként sosem született volna meg ez a cikk. A 8700-as sorozatot 2000-ben készítették, made in Canada, ami azért jó érzés, mert végre valami ami nem kínai. Ahhoz képest hogy 2000-ben gyártották igen feljett a szolgáltatásválasztéka, szerintem errefelé akkoriban még nem volt hasonló fejlettségû készülék, bár totál nem érdekel a mobilpiac. A típusszám mögötti "V" a szolgáltatóra utal, a 8700v az logikusan Vodafone, de ez jelen esetben nem számít mert kártyafüggetlen. A kártyafüggetlenség nagy elõny, és ezt megõrzi az operációs rendszer frissítése után is. Rendszert érdemes frissíteni, mert az új rendszerben sokkal több a szolgáltatásválaszték a vele járó szoftverek miatt, és több külsõs programot is futtat mint a régi. Ezen a készüléken 4.1-es rendszer volt eredetileg, amit maximum 4.2-re lehet upgradelni.
Maradjunk annyiban, hogy nekem kinézetre a 4.1-es renszer jobban tetszett, de a funkcióválaszték miatt felraktam a 4.2-est, illetve az egyik program nem futott a régi rendszeren. Kicsit nevetséges számoma hogy a készülékre tölthetõ háttérképek (témák) pénzért vannak, igaz a legolcsóbb 2 USD csak, de akkoris. szerintem aki pénzért tölt a mobiljára képet vagy csengõhangot az egy degenerált zombi. A lényeg hogy a 4.1-es rendszeren nem futott a BBNotepad, ami egy szövegszerkesztõ, és ha másért nem a kipróbálás és a teszt miatt érdemes felrakni.
A mezei user mégis tud az alaphelyzetnél barátságosabb megoldást találni az erõteljes vállalati szemlélet kiegyensúlyozására. Ingyenes a BlackBerry telefonokra az Opera böngészõ, amit elvileg GPRS elõfizetéssel is lehet használni de ezt nem próbáltam ki, mert annyira azért nem vágzok útközben intertnetezni. Ugyancsak ingyen letölthetõ a LogicMail nevû levelezõ kliens, ami több POP3 SMTP és IMAP accountot is tud kezelni, így akár freemail, citromail vagy gmail postaládást is kezelhetünk vele ha kedvünk tartja, ha van egyszerre többet is.
Bejegyzések
