A jövő olvasnivalója: e-book vagy nyomtatás

Szinte folytatva az előző bejegyzést, ismét a könyvolvasók/nyomdák összefüggéséről fogok írni, bár akkora felhajtás a kérdés körül, hogy már én magam is unom. Eredetileg nem itt jelent volna meg ez az írás, de ahol megjelent volna oda nem kell, így kicsit átírom bátrabbra mert ide jó lesz, bár az előző témát nem akartam folytatni mert minek. Annak ellenére sem, hogy szerintem fél év alatt sokat változott a helyzet. Nézzük hogyan, ha már elkészült a cikk, ne kerüljön kukába.

Aktuális, és a kreatív szakmában sokakat foglalkoztató kérdés ma, hogy vajon átalakul-e a nyomdaipar, az előkészítés, a kiadványszerkesztés, vagy, hogy nagyobban szóljon, az egész „Gutenberg Galaxis”? Esetleg összeomlik, vagy csak átmeneti válságba kerül? Nehéz egy ilyen kérdésre még a folyamat elején (szerencsésebb helyeken közepén) egyértelmű választ adni, főleg mert az sem világos, vajon egy, az iparágat érintő folyamat elején vagyunk-e, vagy már valahol a közepén, esetleg a végén, ami visszavonhatatlanul átír mindent ami a nyomtatott kiadványokkal kapcsolatba hozható.

Párhuzamos galaxisok

Bár néhány párhuzam távolinak tűnhet, nem egy olyan komplett iparág alakult át az utóbbi mindössze 15-20 évben akár több lépcsőn keresztül is, amire kezdetben senki sem számított. Sok példa között maradjunk a kreatív ipart érintő átalakulások példájánál, bár szinte bármit, a gépészeti és elektronikai tervezést, a 3D formatervezés egészét is ide lehetne sorolni. Az egyik ilyen párhuzam az analóg fotózás (filmezés) átalakulása digitálisra. Ez az átállás egyértelmű, és szinte befejezettnek tekinthető. Mint minden ilyennek, többféle hatása volt a háttériparra. Az igaz ugyan, hogy az analóg eljárások nyersanyagigénye megszűnt, nem kellenek filmek vegyszerek és papírok, de új alternatívák is nyíltak. Kell rengeteg digitális érzékelő lapka, memóriakártya, elektronika, informatika, ami ugyan nem vigasz azoknak, akik amiatt zárták be üzletüket (gyártósorukat), mert az analóg fotózásra szakosodtak, de az átalakulás az iparág egészére jó hatással volt. Hogy a fotózás ma a gép megvásárlása után gyakorlatilag ingyen van (a film és papírkép/dia előhívás szükségtelensége miatt), óriási pörgést eredményezett az egész iparágban, és ez a képi tartalmak mennyiségén és színvonalán is meglátszik.

A másik hasonló történet, bár talán távolabb áll a kiadványszerkesztés világától, a hanghordozók átalakulása. A bakelit, majd a mágnesszalagos rögzítési és lejátszási technikákat teljesen felváltotta az informatika. A digitális zenei (és film-) tartalmak technikailag minőségromlás nélkül és korlátlan példányszámban sokszorosíthatóak, ez ezen a területen komoly válságot idézett elő, ellentétben a fotózás viszonylag fájdalommentes átalakulásához képest. Ennek a területnek az érdekessége, hogy már nem az első fontos átalakulását éli, amikor is az analóg (és nehezen vagy csak minőségromlással sokszorosítható) hanghordozókat/videokazettákat felváltja a digitális CD/DVD/Blue-ray. Mára a CD-t felváltotta az MP3, köszönhetően az MP3 lejátszók elterjedésének és kényelmes használhatóságának, a VHS videót a DVD, a PAL/NTSC rendszerű TV-ket és kamerákat a HD, a vonalas telefont a mobil, az analóg és digitális videoszalagot a memóriakártya, a valaha volt analóg A és B osztályú hangerősítőket helyett a lakásokban (de főleg a kültéri hangosításban) tisztán digitális elven működő fokozatok váltották fel.

A hagyományok ereje

Bár jelentéktelen de megemlítem, hogy mind az analóg fotózásnak/filmezésnek, mind a bakelitlemezeknek/zenehallgatásnak vannak még ma is hardcore rajongói, akik nem voltak hajlandóak megbarátkozni a digitális átállással, és ez minimális szinten de fenntartja az amúgy mára kimúlt iparágat a gyártással és a minimális nyersanyagigénnyel együtt (beleértve például az elektroncsöveket is). Emellett is kétségtelen, hogy egy jóminőségű mai digitális berendezés szinte bármelyik területen lekörözi a volt analóg technikákat, csak szokás a drága analóg eszközöket olcsó digitálishoz hasonlítani, ahol érzékelhető ezek hátránya. Ezzel együtt a Kodak leállt a sikeres Chrome széria gyártásával, sok más leváltott területen is erőteljes a nyersanyaghiány és ezzel párhuzamosan magasak a nyersanyagárak, és bár még ma is adnak ki bakelit lemezeket, ezeket digitális technikával veszik fel.

A háttéripar tündöklése és bukása

A két fenti példa közül kétségtelen hogy a zenei hanghordozók analóg-digitális átállása a zűrösebb kérdés, mégis, ez a szinte már lezárult folyamat hasonlít jobban arra, ami a kiadványszerkesztés ma még hagyományos háttériparára vár. Ennek a kérdésnek a legsarkalatosabb pontja a digitális tartalom minőségromlás nélküli korlátlan másolhatósága. De míg a hanganyagok előállítóinak vannak alternatívái: koncertezés/DVD film kiadások, stb... formájában, addig a szöveges tartalom szerzőinek/kiadóinak/terjesztőinek egyetlen bevételi forrása a kiadvány eladásaiból és/vagy reklámbevételeiből származhat. Éppen ezért a nyomdaiparban az átállásra való felkészülés különös odafigyelést igényel(ne).

Miért is látszik úgy, hogy a nyomdaipar analóg része is „digitalizálódni” fog, hasonlóan sok más iparághoz. Ennek régóta rengeteg jele van. Egyrészt jelentősen csökken a nyomtatott tartalom példányszáma (egy kiadványra vizsgálva), és ezzel párhuzamosan a reklámbevételei/eladásai. Az írásos tartalom átköltözik az internetre, ahol az esetek nagy részében csak a reklámbevételekből lehet finanszírozni a fenntartási költségeket és a szerzőket, vagy egyszerűen nincs kifizetve a szerző. A háttériparban 1-1 munka példányszámának csökkenését a munkák sokfélesége egyelőre látszólag kompenzálja (talán jobb lenne, ha nem kompenzálná, mert akkor már foglalkoznának a problémával), de pont ez a kompenzáció okozhatja a későbbiekben a legnagyobb meglepetést.

A háttéripar az egyes nyomdai munkák kisebb példányszáma miatt már így is rákényszerült a hagyományos nyomtatási eljárások felváltására digitális nyomdagépek formájában, amikkel akár egy példány is vállalható költségekkel legyártható szinte bármiből. A mostani változás gyökere azonban nem a kivitelezésből származtatható, hiszen ha úgy vesszük ez a folyamat már lejátszódott a digitális nyomdák előtérbe kerülésével, hanem a tartalom megjelenési formájának átváltozásából, amely átalakítja majd az iparág gyártáshoz kapcsolódó területeit. Itt tehát már bekövetkezett az a változás, ami a választék túlzott, átláthatatlanná váló bővülése és az egyes termékek példányszámának jelentős csökkenése mellett a hagyományos kiadási, terjesztési és gyártási folyamat fennmaradását veszélyezteti.

A tartalom megjelenésének megváltozása

Amennyiben a szöveges (és képi) tartalom (multimédiával kiegészítve) átköltözik mobil eszközökre (tabletek, könyvolvasók, telefonok, internet), az a teljes háttériparra drasztikus hatással lesz, hiszen míg a kiadványt elektronikus formában is elő kell majd állítani, kinyomtatni és hagyományos értelemben terjeszteni már nem kell. A kérdés az, hogy vajon ez megtörténik-e itthon is. Az átállási folyamat nem csak világszerte viszonylag lassú, hanem területileg is jelentős különbségeket mutat. Míg itthon nem túl gyakoriak az egyébként már most is igen olcsó e-könyvolvasók (és e-könyvek), addig az USA-ban mára többen tájékozódnak elektronikus (digitális) formában mint papíralapú termékekből. Mára ott a reklámbevételek is megfordultak, elterjedtek az elektronikus könyvek (és újságok), és ezekből a választék is hatalmas. Az igaz, hogy ez nagyrészt az interneten megjelenő újságszerű tartalom okozza, nem az elektronikus könyvek és könyvolvasók.

Hazai helyzet

Nálunk a helyzet sokkal árnyaltabb. Egyrészt nem beszélhetünk sem az elektronikus könyvolvasók, sem a tabletek széleskörű elterjedéséről, digitális tartalom pedig ezekre csak elszórtan létezik. Komoly választék nincs, a szándék: hogy legyen, sem látszik, inkább csak próbálkozások, kísérletek vannak. Ez a fajta lemaradás látszólag életben tartja a hazai háttéripart (kiadókat, terjesztőket, nyomdákat), és ma elég nehéz azt megjósolni, vajon itt is megtörténik-e a tengeren túlon már szinte lezajlottnak tekinthető változás, és ha igen, mennyi idő alatt megy végbe. Egy onnan származó elemzés szerint, ott 6-7 év múlva már nem lesz számottevő mennyiségű papíron megjelenő tartalom, a mi régiónkra pedig 30 évet jósoltak. Ez természetesen változhat, hiszen ez csak a könyvolvasók elterjedésétől függ, nem magától a nyomdaipartól vagy a kiadóktól, ez pedig a fogyasztók nyitottságának kérdése, aminek alacsony szintje a hazai internet elterjedését és jelentősen késleltette. Ha a digitális tartalmak elterjedése a vártnál gyorsabban megvalósul nálunk is, egy több mint 500 éves iparág veszítheti el hirtelen (de nem váratlanul) a presztízsét. Ez az 500 éves múlt azért fontos, mert ekkora múlttal és a vele járó jelentőséggel sem a hanghordozók, sem a fotózás/filmezés nem dicsekedhet, ráadásul ezeknél az átállás új alternatívákat nyújtott a háttériparnak, ami itt nem várható. Éppen ezért lehetséges, hogy ez az átállás fog a „legnagyobbat szólni”.

A hazai szándék

A hazai átállás legnagyobb akadálya a hazai kiadók és terjesztők azirányú szándéka, hogy az olvasás eszköze ne változzon meg. A magyar nyelvű legálisan megvásárolható digitális tartalom ma nevetségesen kevés, a másolásvédelmi rendszer miatt minden elterjedt és könnyen beszerezhető könyvolvasóval inkompatibilis, és pont annyiba kerül az e-könyv mint a nyomtatott. Ennek háttérében nyilván felfedezhető az, hogy a 4 legnagyobb könyvkiadó tulajdonában van a 2 legnagyobb terjesztői hálózat, amik fennmaradását jelentősen veszélyezteti az e-könyvek vagy könyvolvasók elterjedése. Ennek késleltetésére pedig legjobb módszer a magyar nyelvű tartalom hiánya vagy visszafogása, az árak magasan tartása.

Lesz-e szerző, és ha igen, milyen?

A ma még nyomtatott termékeket gyártó/kiadó/terjesztő háttéripar összeomlása mellett még egy fontos velejárója lehet a digitális tartalmak elterjedésének, mégpedig a szerzők honoráriumának alakulása. Tudjuk, hogy a digitálisan másolható tartalmak letöltése/terjesztése itthon nem teljesen megoldott kérdés, minden tekintetben sok az illegális tartalom, maga a letöltés/sokszorosítás pedig nem is számít annak. Amennyiben a szöveges tartalom a jövőben úgy fog terjedni a könyvolvasókon, mint az mp3 formátum, nem lesz a szerzőnek bevételi forrása. Ha ez a kérdés megoldható lenne, a tartalom előállításának „monopóliuma” tovább gyengülne (bár az internet széleskörű elterjedése óta monopóliumról nem beszélhetünk). A digitális átállás egyik legfontosabb következménye a publikálás lehetőségének kiterjedése és függetlenné válása, hiszen amióta ez nem kerül pénzbe, ugyan olyan mennyiségi növekedés figyelhető meg a szöveges tartalmak, mint a fotózás (filmezés) esetében, de érzékelhető az igen jelentős mennyiségi növekedés a hanganyagok piacán is.

Mindez felvet minőségi kérdéseket is. Nem gondolom azt, hogy a digitális fényképezés elterjedésével rosszabb képek születnek mint előtte, és azt sem, hogy az egyes zenei kiadványok eladott példányszám-csökkenését kompenzáló felmérhetetlenné duzzadt zenei választék nagyon sokat rontott volna a könnyűzene minőségén, sőt a csökkenő CD eladások kompenzálására igen színvonalas, érdekes és minőségi alternatívákat vezetett be a zeneipar. Az viszont, hogy bárki bármilyen stílusban bármiről bármit ingyen publikálhat, az nem tesz jót a megjelenő szöveges tartalomnak. A könyvek esetében igen kritikus pont lesz a szerzők megfizetése, hiszen ezekben nem lenne szerencsés reklámmal kompenzálni az eladásból kieső bevételeket. Az újságok/cikkek esetében pedig nem számíthatunk minőségi és független újságírásra, ha a csak lelkesedésből/próbálkozásból publikálók fogják kiszolgálni a tartalomra éhes piacot, vagy csak reklámbevételekre számíthatnak a szerzők. Látszólag megoldás lenne a hazai helyzetre, ha az internet előfizetésbe beépített jogdíjból kapnának az elektronikus könyvek szerzői, de mivel a letöltött/eladott/lemásolt példányszám itt nehezebben elszámolható mint a CD/DVD kiadványok esetében (sőt manipulálható), kérdés ez hogyan oszlana meg a e-könyv/cikk szerzők között. A másik hogy egy ilyen beépített díj erkölcsileg legalizálná az anyagok letöltését nem-legális forrásból, hiszen a célja is az, hogy az emiatt kieső bevételeket pótolja.

Lemaradás ismét

Hogy ez a világ szintjén hogyan alakul, arról sok forrásból lehet tájékozódni, a hazai helyzet azonban ma mindenképpen „érdekes”. A hazai háttéripar nem hajlandó tudomást venni az esetleges változásokról, beleértve a nyomdákat és a kiadókat is, mintha arra nem lenne semmi esély (itthon). A leggyakoribb „szakmai” érvük nem más, mint a „Gutenberg Galaxis” 500 éves múltja, és hogy a mozit nem szüntette be a videó megjelenése. Természetesen lehetne ezt a két érvet is boncolgatni, de nem kell. Ahogy az analóg fotózást (filmezést) felváltotta a digitális, és ahogy a bakelit átállt CD-re majd a CD MP3-ra, úgy át fog állni bizonyos feltételek teljesülése mellett a szöveges tartalom is papír alapúról digitális képernyőre anélkül, hogy az ipar szereplői (nyomdák, kiadók, terjesztők) ebbe beavatkozhatnának. Kényelmesebb, olcsóbb, rugalmasabb, és ez szükségképpen magában hordja az elterjedés szükségszerűségét. Bár kétségtelen hogy a tartalom mesterségesen fenntartott hiánya és magas hazai ára érezhetően hátráltatja az elterjedést, a fogyasztó oldaláról megközelítve a kérdést, nem fontos hogy legyen a kiadók által terjesztett és managelt legális digitális tartalom a könyvolvasókra, mert ilyen már ma is bőven van, csak legális forrás nem lévén más forrásokból lehet ezekhez hozzájutni, aminek kikényszerítése a hazai kiadók, terjesztők és nyomdák öngyilkossági kísérlete. A háttéripar fennmaradásának és átalakulásának emiatt vannak feltételei, többek között a legális tartalom fizetős formájának elterjedése és elfogadása a szerzők honoráriuma miatt, hogy egyáltalán legyen értékelhető és megvásárlásra érdemes minőségű tartalom, és az eszközök ára, amelyek hazai viszonylatban már ma is olcsónak számítanak amennyiben nem tabletekben, hanem egyszerű könyvolvasókban gondolkozunk.

Tablet-hiszti

A tablet kérdésnek lehet még egy hátulütője, hogy a fogyasztók felismerik-e ezen eszközök gyakorlati hasznát (itthon is), vagy csak olyan divatcikk lesz belőlük, amiket birtokolni presztízst jelent, de funkcionálisan nem használják semmire (a benne rejlő lehetőségek ellenére sem). A tablet presztízse a megjelenésük óta nem egyértelműen mutat növekvő tendenciát számomra. Kezdetben még az asztali PC-k alternatívájaként emlegették őket, ma már döntetlenre állnak a netbook-al. Ez komoly visszalépés. Használhatóságában komoly korlát, hogy operációs rendszerük nagyjából a mobiltelefonokkal rokon, nem a PC-kel, így ha eltekintünk a kényelemtől még egy netbook használhatóságát sem érik el. A tablet divatcikk jellege, az iparági verseny ami a súlyra és a vastagságra korlátozódik, elriaszthatja a „hardcore” felhasználókat. Így kérdés, hogy a tablet piac egyáltalán eléri-e valaha azt a méretet, ami összemérhető a PC piac egészével, és az írott tartalom olvasásában mekkora lesz a szerepe. Ezzel együtt azt gondolom, a nyomdaipar és a terjesztői hálózat válságához nem kell tablet, elég az internet maga és az olcsó könyvolvasók széleskörű elterjedése minőségi, és megfelelő mennyiségű és áru tartalommal.

Az átállásoknak eddig is voltak vesztesei. A hanghordozók esetében látványos vesztesek a kiadók és a terjesztők, és erre a sorsra juthat a komplett nyomdaipar is a szerzőkkel együtt, ha nem készülnek fel a máshol már szinte lezajlott (és megoldott) változásokra.

Mek-mester (polihisztor) vagy kompetens szakértő?

A változás az előkészítést is jelentősen átformálhatja. Amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek, (pl. a tartalom szerzőjét meg tudják majd fizetni a tartalom előállításáért cserébe), az előkészítoknek ki kell majd használni a papírt felváltó digitális berendezések új informatikai lehetőségeit, amik értelemszerűen messze túlmutatnak majd a papíralapú tartalom statikus formáján. Ez szinte magától értetődővé teszi a multimédiás tartalom elállítását vagy legalább minimális szintű szerkesztését, esetleg egyéb, pl. GPS alapú tartalomszolgáltatás beépítését a munkafolyamatba, interaktív reklámok, stb. Emiatt egy jövőbeli kiadványszerkesztőnek jelentősen megnőhetnek a „terhei”, sok program, sokféle tartalom feldolgozásának képessége, multimédiás szoftverismeret, programozás mobil eszközökre, internetre. Remélhetőleg, ha ez megvalósul, nem egy embertől várják majd az összes új technológiai részfeladat megvalósítását, ami sajnos lehetséges, mert ez manapság is érezhető jelenség, a negatív minőségi következményeivel együtt (bár megjegyzem hogy ez igencsak Hungarikum). Már ma sem lehet egymás mellé tenni egy hazai és egy nyugat európai kiadványt a szerkesztők (tördelők) túlterheltsége miatt, a netes szolgáltatások minőségében és használhatóságában érezhetően és látványosan rosszul állunk, de ha ez tovább fokozódik, nem lesz az elektronikus eszközökre élvezhető minőségű és mennyiségű magyar nyelvű tartalom. Polihisztorok helyett vertikális szaktudás alkalmazására kéne felkészülni az új feladatok sokrétűsége miatt, szétválasztani az összefonódó területeket és mindent megfelelő szakemberre bízni, így lenne elkerülhető hogy mindenhez kicsit értő mek-mesterek szerkesszék a jövő magyar nyelvű elektronikus kiadványait.

Míg az előkészítést egy ilyen átállás nagyon pozitívan érinthet (több munka, több ember, többféle és bonyolultabb feladatok, gyakoribb frissítések), addig, ha a háttéripar nem figyel oda, csupán a hobbyból (megszokásból) papíralapon könyvolvasók, és a nyomtatott (nagyrészt csupán kültéri) reklámanyagok, dekorációk kivitelezésére fog korlátozódni a jelentősége, az is minimális példányszámban, és csak addig, amíg a kültéri reklámhordozók nem állnak át digitális táblákra. Ez nyilvánvalóan nem fog eltartani egy jóval több megrendelésre berendezkedett iparágat, ezért a már lejátszódott és még jövőben esélyes folyamatok hatására már ma fel kellene készülni tudásban és eszközben is. Az esélyes (de nem feltétlenül bekövetkező) folyamat fő kérdése az, hogy a tartalom előállítóját meg tudja-e az új rendszer fizetni akkor is, ha a tartalom digitális formában jelenik csak meg (és ezáltal másolhatóvá, letölthetővé válik). Ezek előállítása ma már technikailag sem probléma, amennyiben lesznek szerzők, úgy lesz tartalom is, kérdés ezek minősége és elfogadottsága. A hazai előkészítés és kivitelezés erre az egészre ma még semennyire sincs felkészülve, elveszíthetjük a minőségi szerzőket, és a polihisztorok alkalmazásával (a kiadványszerkesztők túlterhelésével) elveszíthetjük a minőségi kiadványok előállításának lehetőségét, kiábrándítva a piacot az új technológiából. A kérdés, hogy ez befolyásolja-e az eszközök és a velejáró előnyök elterjedését a fogyasztói oldalon.