2010. szeptember 9., csütörtök

A halhatatlanság halála

Nem szeretnék visszaélni Asimov remek, 1955-ben íródott regényének címével, most mégis ez jut eszembe, mert a könyveket és egyéb kiadványokat érintő változásokról szeretnék írni. Szokásomhoz híven ismét megkongatom a vészharangot, mert válságban a nyomdaipar, sőt második válságban, amely most akár az előkészítést is érintheti.

Hogy ennek kapcsán miért a fenti cím jutott eszembe? A nyomtatás kialakulásával a könyvek szerzői vagy azok élő alanyai, akkora presztízsre tettek szert, ami kvázi halhatatlanná tette őket. A nyomtatás elterjedésével, a napilapok/magazinok korszakában ez a tendencia tovább nőtt, aki számított annak publikálnia kellett, akiről (rendszeresen) publikáltak az a köztudatba bekerülve szerzett magának örök hírnevet, pozitív vagy negatív értelemben egyaránt. A nyomtatott anyagok kiadása és készítése a múltbéli (és mai) diktatúrákban erőteljes ellenőrzés mellett (volt?) lehetséges, így a cikkek/könyvek alanyai csak egy igen kemény szűrő után válhattak közkincsé.

A nyomdaiparnak jót tett a diktatúrák bukása, mind minőségi, mind mennyiségi értelemben. A mennyiségi fejlődés rengeteg munkát adott szerzőknek, tervezőknek, nyomdászoknak, mindamellett a megjelenés egyetlen módja volt egész addig amíg a TV/Rádió el nem terjedt, de ezek alapvetően nem veszélyeztették a nyomdaipar kétségtelenül központi szerepét.

A nyomdaipar első jelentős átalakulása a számítógépes kiadványszerkesztés elterjedésének idejére vezethető vissza. Ez az átalakulás kezdetben szinte csak javított a helyzeten. A nyomdászok és szerzők mellett az iparág már munkát adott informatikusoknak, informatikát használó nyomdai berendezések gyártóinak, szervizeknek. Mindamellett a tervezők megszabadultak attól a kötöttségtől, amit a hagyományos analóg technikák kényszerítettek rájuk, és szinte csak napilap és könyv formátumokban lehetett gondolkodni. Az iparág megjelenése felfrissült, bár a nyomdászoknak informatikai tudást kellett szerezniük, az nyomdászat informatikai hátterére nem lehet azt mondani hogy döcögősen indult volna, így az áttérés lényegében simán ment.

A nyomtatott média az internet elterjedésétől kapta az első jelentős pofont. Egyrészt a publikálás kizárólagos lehetőségét elvette a szakmától, másrészt az interneten fellelhető anyagok nagy része fölöslegessé teszi azok nyomtatott megjelenését. Míg a kezdeti időszak érezhetően lendített a szaksajtó helyzetén azzal, hogy magáról az internetről jelenhettek meg nyomtatott kiadványok, szaklapok, cikkek, szakkönyvek, mintegy kontraszelekcióként ezen kiadványok célcsoportja paradox módon tért át az internetes információszerzésre és publikációra, amit úgy is felfoghatunk hogy nem csak elhagyták a nyomtatott anyagok piacát, hanem a megszerzett tudással konkurenciát teremtettek az egész iparágnak. Ez a helyzet napjainkig jelentősen javult az internet javára, és jelentősen romlott a nyomtatott anyagok szempontjából.

Míg a nyomtatott sajtó egy részét gyakorlatilag elérte a végzete, a könyv népszerű műfaja még úgy ahogy tartotta a frontot, hiszen nem viszünk magunkkal computert sem egy nyaralásra, sem az esti olvasáshoz. Mindamellett hiába csökkentek a példányszámok, mivel ezzel párhuzamosan a választék nőtt, az előkészítéssel foglalkozók ebből nem éreztek sokat.


A hagyományos nyomdaipari tevékenységet nem is maga az internet alakította át, hanem az előkészítéssel kapcsolatos feladatok megváltozása, és a példányszám drasztikus csökkenése a választék bővülése mellett. A hagyományos analóg technikákat kisebb példányszámok miatt felváltja/felváltotta a digitális nyomtatás. Emellett el lehet mondani, hogy az előkészítést kiszolgáló háttéripar akár analóg, akár digitális rendszerben dolgozik, szinte 100%-ban hibatűrő lett. Ennek a hibatűrőségnek két következménye látható:
  • Nem lehet technikailag elrontani egy tervet mert a háttéripar röptében javítja.
  • Nincs szükség az előkészítés során sem ipari háttérismeretre, sem jelentős informatikai ismeretekre.
Ennek egyenes következménye, hogy a végeredmény szempontjából bárki készíthet nyomtatott anyagot, minimális az esélye hogy végeredmény nem éri el a kívánt szintet. Így ma kijelenthető, hogy a tervezői/előkészítői szakma felhígult, viszont bekerülhettek azok, akik tervezés szempontjából képzettek és/vagy tehetségesek, de nem tudnak/akarnak informatikai kérdésekkel foglalkozni.

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a folyamatot azt mondhatjuk, hogy a szakma úgy változott, hogy:
  • Megszűnőben van az igény a klasszikus értelemben vett nyomdai tevékenységre, mert a publikáció kizárólagos lehetősége kikerült a szakma fennhatósága alól.
  • A tervezési/előkészítői tevékenységgel szemben a háttéripar hibatűrő lett, tehát nincs szükség informatikusokra sem.
  • A tartalomszolgáltatás mennyiségileg áttevődött az internetre.
Ez nagy érvágás mind a két területnek, hiszen a nyomdaipar szabályrendszerének ismerete már csak nosztalgiázásra jó, az előkészítéssel kapcsolatos informatikai kérdésekre pedig manapság nincs válasz csak az hogy "mindegy". Ez sajnos jelentős mennyiségű szakembert tesz fölöslegessé a szakmában, mindamellett a szakma technikai hátterét gyakorlatilag tanulni sem kell, mert nincs szükség mély háttérismeretre és a kiszolgáló iparággal való szoros technikai együttműködésre.

Azt lehet mondani, hogy ma az operátor fő feladata a tervezés.



Míg az előkészítéssel foglalkozó informatikai tevékenység átalakulását lezártnak tekinthetjük mintegy 5 éve, a kivitelezés egy újabb válság előtt áll. Ez pedig ez elektronikus könyv és lapolvasók elterjedése. Ennek a folyamatnak az elején tartunk, így nem lehet megjósolni ez hogyan és mennyi idő alatt megy majd végbe. De érdemes visszagondolni a mobiltelefonok nagyjából 20 éves rövid történetére, hogyan csökkentek az árak, hogyan bővültek a szolgáltatások, és hogyan váltotta fel a sima mobiltelefont a kézicomputer azaz az okostelefon, internettel és multimédiás szolgáltatásokkal, válaszható operációs rendszerrel, stb-vel.

Belátható, hogy az elektronikus könyvolvasók elterjedése mindössze két dologtól függ:
  • Az árától
  • És a beszerezhető tartalom árától és minőségétől
A könyvolvasók árai és minősége mára elérhetővé és elfogadhatóvá tették ezeket a berendezéseket, ami önmagában még nem lenne garancia az elterjedésükre. Az egyik legfontosabb kérdés az ezeken elérhető tartalom. Ezzel kapcsolatban pedig fontos momentum az, hogy a világ irodalmának nagy része (beleértve a magyar nyelvű tartalmakat is) már most is rendelkezésre áll, nagyrészt ingyenesen, amelyeket ezekre a berendezésekre szépen fel lehet tölteni. Nem kell 5 év, hogy a könyvolvasók kényelmetlenségeit, az üzemidőt, az olvashatóságot, a méretet, és az ezekkel kapcsolatos problémákat teljes egészében megoldják úgy, hogy ezek a berendezések egyre olcsóbbak lesznek közben.

Még egy párhuzamot hagy engedjek meg magamnak ezzel kapcsolatban. A mobiltelefonok (mobileszközök, kézicomputerek) és az informatika fejlődése a célberendezésektől az általános célú, bármire használható berendezések elterjedése felé mutat. Ez a fejlődési irány még nem egyértelmű a könyvolvasók/tabletek piacán, de valószínűleg az szükséges a továbbiakban, hogy ezek az eszközök egyre inkább ellássák egy hagyományos computer feladatát IS! miközben kényelmesen használhatóak maradnak méretben, súlyban, és üzemidőben.

Ez a tendencia és ezek az eszközök belátható időn belül szinte teljesen felszámolhatják a világ nyomdaiparát, bár ha szabad párhuzamot vonni, vannak gyűjtők akik még ma is bakelitlemezeket vesznek, ha egyáltalán megjelennek néha limitált példányszámban. A hanghordozó eszközök ilyen átalakulása egy pillanat alatt történt, mindamellett a terjesztést és ezzel együtt az egész iparágat is átalakította. Ez várható a nyomdai kivitelezés területén is a könyvolvasók elterjedésével.

Ezek mellett azt lehet(ne) mondani, a tartalom előkészítésére és megtervezésére akkor is szükség lesz, ha a kimenet csak a PDF-ig jut el, és nem kerül kinyomtatásra. Sajnos ennek is van alternatívája. Amennyiben a könyvolvasók az egyszerű tördeletlen szövegből képesek jól olvasható tartalmat generálni (és képesek) akkor nem lesz szükség előkészítésre sem. Az iparág rossz esetben szinte teljes egészében a magyar acélipar (és gépipar) sorsára juthat, vagyis nem lesz rá igény, csak most nem beszélhetünk majd helyi jelenségről. Meglehetősen sok jel mutat arra, hogy a tartalom ingyenességét már nem lehet feladni, hogy a publikáció lehetőségét már nem lehet visszaszorítani a nyomdaipar keretein belülre.


A nyomdaipar egészére olyan változás vár, mint amilyen változáson ment keresztül nemrég a zeneipar, és ez alapján talán könnyebb dolga van ennek az iparágnak, hiszen egyszer már lezajlott egy hasonló változás. Érdemes odafigyelni a megjelenő termékekre, azok elterjedtségére, használhatóságára. Az elérhető szöveges tartalom ennek megfelelően nem kevesebb lesz hanem több, nem kevesebbekhez fog eljutni hanem többekhez, viszont paradox módon az iparág egésze az előkészítéstől a kivitelezésig kevesebb embert tud majd foglalkoztatni.

Maradjunk végül a zeneipar átalakulásának analógiájánál:
  • Az analóg tartalmakat teljes egészében felváltották a digitális tartalmak, amelyek minőségromlás nélkül másolhatóak. (Zene esetében a CD/DVD és MP3 stb..., szöveg esetében a PDF és e-könyv formátumok, stb...).
  • A publikálás már nem csak a kiadók joga és lehetősége, így egyre inkább háttérbe szorul a szerepük.
  • Nincs szükség szervezett terjesztésre, a tartalom kiadása és terjesztése függetleníthető a korábban kialakult gyakorlattól.
  • A termék előállítása már nem igényel jelentős tudást, gépparkot, befektetést és apparátust.
  • Egyre inkább rendelkeznek a szerzők azzal a tudással és informatikával, amellyel a saját tartalmukat elő tudják állítani és terjeszteni/értékesíteni tudják mindenféle közbenső csatorna kihagyásával.
  • Kell egy olyan eszköz, ami minőségben, kényelemben és érzetben felváltja az analóg tartalomhordozó eszközöket. Ez is megszületett, az elterjedésére kell még várnunk egy cseppet.

5 év múlva olvassuk el újra ezt a cikket :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése