Ennek ellenére a CSx programcsomag tördelőprogramjának, az InDesign-nek is időről időre meg kell újulnia. Hogy ez mekkora nehézségekbe ütközik, az jól látszik azon a görcsölésen, amivel új funkciókat próbálnak a programba építeni. Ezekről az újításokról a korábban itt publikált kereskedelmi értesítő ad részletes tájékoztatást.
A tördelőprogramok története érdekesen alakult. A kezdeti QuarkXPress, Pagemaker, Ventura hármasból mára gyakorlatilag az InDesign maradt. A Pagemaker-t pont az Adobe vásárolta fel, és bár felfedezhető pár hasonlóság a két program között, mára a Pagemaker ismerői eltévednének az InDesign menürendszerében. A valaha piacvezető QuarkXPress saját magát végezte ki azzal, hogy piacvezetőként 5-5,5 évig nem nyúlt a programjához, miközben az iparág gyakorlatilag áttért a lassan de biztosan fejlődő InDesign-ra. A későn ébredő Quark 7-es nem csak nem tudott olyan szolgáltatásokat nyújtani ami alternatívát kínálna az Indesgn-re, de hibák és kellemetlenségek tömkelege, supportproblémák is nehezítették az elterjedését. A 8-as verzióba beépítettek egy addig is ingyenes plugingyűjteményt (XPert Tools) és kijavítottak pár hibát. A Quark ezzel gyakorlatilag kivonta magát a forgalomból. Eközben az Indesign a CS2-es verziója óta remekül használható, stabil alkalmazás, valamint a Quark (4-es) dokumentumok közvetlen megnyitásával és a Quark-os billentyűkombinációk gyári kiválaszthatóságával segítette az áttérést.
Az Indesgn-re visszatérve, a CS2-es és CS3-as verziók között még felfedezhetőek fontosnak mondható tipográfiai és kényelmi újítások, de a CS3-CS4 verziók között már szinte csak a felület és pár elhanyagolható apróság jelent észrevehető de nem számottevő különbséget.
Mondhatnám, hogy a tördelőprogram már a korábbi verzió(i)ban is teljesen megfelelt nyomdaipari célokra. Ez így is van, mégis össze lehet benne szedni pár kényelmetlenséget. Az egyik a tartalomjegyzék generáló. Ez a modul a felvásárolt Pagemakerben (de említhetném az irodai célú Word-öt is) logikusabban működött, ezért elsősorban itt vártam előrelépést. A modul legnagyobb baja, hogy egy tisztességes többszintű tartalomjegyzék miatt 3-4 alkalommal is vissza kell térni a létrehozó dialógusboxba. Ennek fő oka az (és adott esetben ez is sok fölösleges kellemetlenséget okozhat) hogy a tartalomjegyzéknél nem a szinteket hanem a tartalomjegyzékbe integrált bekezdés stílusokat lehet formázni. Bár szintezni lehet őket, a stílus mégis az eredeti paragraph style-hoz kapcsolódik. Ez a Pagemakerben annyiban volt más, hogy minden tartalomjegyzékbe kerülő paragraph style automatán kapott egy a tartalomjegyzékhez kötődő másik stílust, valamint a tartalom jegyzés stílusai a szinteket formázták. Így gyakorlatilag egy lépésben elég volt azt létrehozni. A jelenlegi szisztémában egyszer létre kell hozni a tartalomjegyzéket, és első körben át kell állítani a tartalomjegyzék soraihoz kötődő SAME STYLE beállítást a TOC Body Text automatán létrehozott stílusra ( a Same Style mint alapbeállítás teljesen reménytelen hogy jó legyen). Mindezt stílusonként, ami munkacsoportban, nem összegyeztetett stílusnevekkel elég kellemetlen lehet. Ezután létre kell hozni a szintek TOC Body Text-től eltérő stílusait, és azt is rátenni egyenként a megfelelő szint megfelelő stílusaira. Majd azt a problémát ami abból adódik, hogy a különböző szintre került stílusokban nem csak a címsor hanem az oldalszám és a pontozás is más, ezt még karakter style segítségével kell korrigálni. A 4-es verzióban ezen érdemben nem változtattak, ehelyett a stílusválasztó listában elhelyeztek egy New Style elemet is, amin keresztül a szükséges bekezdéseket létre lehet hozni a kialakítás során.
A tartalomjegyzék készítés nehézségei mellett igen nehéz fogást találni a programon, ami az Indesign fejlődését is jelentősen korlátozza. A multimédiás és internetes lehetőségek egy ilyen programban nem csak azért tűnnek erőltetettnek mert nincs rá igény, hanem mert ezek az igények a programcsomag más elemeivel könnyedén megvalósíthatóak.A program grafikai lehetősége annyival bővült, hogy egy objektumra most már a színátmenet készítés módszerével tehetünk átlátszóságot. Mindezt külön megtehetjük belső kitöltésen, kereten, és szöveges illetve képi tartalmon.
Említésre méltó még és valóban hasznos a Preflight ellenőrző funkció módosulása. A CS4-ben ez egyrészt valós időben mutatja a hibákat a dokumentum alján, másrészt a hibakezelés szempontrendszere egyszerűen de pontosan beállítható. Megadhatjuk például a felhasználható képek méretét és felbontását, színrendszerét, színterét, a felhasználható betűtípusokat, az alkalmazható színeket. Letilthatjuk vagy maximálhatjuk például a direkt színek számát.
A főbb modulok közül annyi apró változás történt még az egyébként igen remek táblázatkezelőben, hogy ennek tartalma is megjeleníthető és szerkeszthető a story-editorban (ami egyébként PageMaker-es találmány).A stíluskészítés (ami talán a tipográfiai tervezés egyik legfőbb eleme) lényegében annyiban változott, hogy a Nested Style funkció most már a bekezdés felső megadott számú sorára is alkalmazható egy külön keretben (tehát a korábbi Nested Style-al párhuzamosan).
Mindent összevetve az InDesign nem azért nem fejlődik látványosan mert nincs konkurenciája vagy mert elhanyagolják, hanem mert a tipográfiai tervezés már remekül ki volt találva és meg volt valósítva számítógéppel 10-15 évvel ezelőtt is. Ezt megreformálni nem csak nehéz, hanem igény sincs rá. A tipográfia és a multimédia összekötése ebben a programban nem túl releváns, inkább görcsölés mint hasznos újítás, ugyan ezt gondolom az internetes kimenetekről.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése