Színes világ

A nyomdai elõkészítést manapság számítógéppel végzik a tördelõk, grafikusok. Emiatt a munka elõször a képernyõn alakul ki, ott szerkesztõdik meg. Éppen ezért jogos igény a felhasználó részérõl, hogy a képernyõ azt mutassa, amit majd a nyomtatott végtermék fog produkálni. A grafikus felületeket, operációs rendszereket ezért WYSIWYG-nek hívják, ami azt jelenti: azt kapod a kimeneten amit a munkafázosok során látsz.

Színes valóság

A képernyõ felbontása és a nyomdai végtermék felbontása között igen nagy a különbség. A számítógép monitorján a kép a beállított felbontás függvénye, de jellemzõen max. 72 dpi. Ezzel szemben egy levilágító felbontása 2000-3000 dpi, egy nyomtatóé 300-600-1200 dpi. A nyomdai raszter pedig jellemzõen a monitor felbontás duplája, 120-160 lpi, de ez a négyszínnyomás miatt többnek tûnik. A betûk is két részben tárolódnak, az egyik részük csak nyomtatható, így az a nyomtató változó felbontásához igazodik, a másik pedig a képernyõ számára készült 72 dpi-s bittérkép. A kettõ bizony nem egyforma. Ugyan ez a helyzet az EPS grafikákkal. Tehát megállapíthatjuk, hogy a képernyõn látott grafikai elemek és betûk nem egyeznek meg a nyomtatott képpel. Nézzük a színeket, fényképeket. A WYSIWYG számomra azt is jelenti, hogy ezeknek is egyeznie kell a valósággal. De a valóság igen sokszínû. A monitorok pedig csak RGB színcsatornákból összerakott színeket tudnak megjeleníteni. Ezek száma technikailag maximum 16.7 millió, de ez nem a monitor, hanem vezérlõkártya és szoftver kérdése. Az RGB fényszíneket színcsatornánként intenzitásértékekkel jellemezzük 0..255-ig, egy csatornát 8 biten leírva. Ez 3x8 azaz 24 bites színmélység. Érdekes kérdés, hogy az emberi szem ennél több vagy kevesebb árnyalatot tud-e érzékelni. A válsz: sokkal többet. Mert mi nem csak az intenzíven sugárzó fényeket látjuk, hanem a visszaverõdõeket is, erre pedig a monitor nem képes. Ez utóbbi elven

Kalibrálás

Bármilyen furcsa, a kalibráció sikerét elsõsorban nem a monitor határozza meg. Ez az alkalmazott szoftver kérdése. Ebben elsõ helyen az Adobe PhotoShop áll, ebben a programban közelíthetõek meg leginkább a nyomdai színek. Másodikon az Illusztrátor, majd a Quark, a PageMaker is színhelyes ha eleve a CMYK színrendszert választjuk a színkeveréshez, és van néhány program, amely egyáltalán nem az, pl. a PC-s Corel és Designer. Éppen ezért nem érdemes egy bizonyos határ feletti áron um.

Pontnagyobbodás

A nyomtatott színek szórása jóval nagyobb, mint a képernyõs színeké. Itt a szín elsõsorban nyomdafesték kérdése, de a végtermék színeire hatással van az egész alkalmazott nyomdatechnológia. Mint a monitornál a gamma, a nyomtatásnál a minõség jellemzõje az un. DOT GAIN, azaz a ponttorzulás, vagy pontnagyobbodás. Minél kisebb, annál jobb, annál nagyobb a nyomtatható színek száma. Ezenkívül itt is fontos a szürke, vagyis, ha mind a négy nyomdai színt egyenlõ mértékben keverjük, akkor a nyomat szürke legyen. Ha nem az, színeltolódásra számíthatunk. A PhotoShop és az Illustrator szoftverekben a képernyõn megjelenõ színek, a CMYK színrendszer alkalmazása esetén, figyelembe veszik a nyomdafesték tulajdonságait, és ahhoz igazítják a képernyõt. Az alkalmazott nyomdafesték, annak ponttorzulása, szürkeegyensúlya a Preferences/Printing-ink setup menüpontban állítandó be, majd tapasztalhatjuk, hogy a képernyõn a munka színei megváltoznak. A színkalibráció során még a környezet fényei is figyelembe vehetõek három erõsségi fokozatban, de ennek jelentõsége már igen csekély, mint ahogy a színlátásra vonatkozó többi tényezõ is jelentéktelen, ráadásul egyénileg szubjektív, így a program szintjén sem megfogalmazható. A Pantone vagy más direkt színskálák elemeinek képernyõs megjelenítése nehezebb mint a CMYK színrendszeré, hiszen itt megint alapvetõen más színkeverési technológiával állunk szemben, amely még elméletileg sem vezethetõ vissza RGB eszközökre. (A CMY fedõszínek az RGB fényszínek komplementer párjai, így a két színrendszer között matematikailag megfogalmazható az összefüggés.)

Tanulságos összehasonlítani a képernyõn így keletkezõ színhelyességet a próbanyomat-helyettesítõ eljárások nyomdai színhelyességével, amelyek nem képesek figyelembe venni az alkalmazott nyomdatechnológia semmilyen jellemzõjét, ill. az így kialakuló színes nyomat gyártási technológiája semmiben sem hasonlít a nyomdai munka folyamataihoz, hogy a hõ- vagy lézernyomtatási eljárásokról ne is beszéljünk. A képernyõ pedig, ill. az alkalmazás viszont igen. Tehát, bár a monitor nem egészen WYSIWYG, hol az az eszköz, ami a nyomtatott valóságot jobban megközelíti?