Áttérés Windows 8 X64-re III. - az új desktop

Kétségtelen, hogy a Windows 8 látványos újítása nem más mint a Metró felület, ennek jelentőségét viszont leamortizálják a használhatatlan, félkész vagy egyszerűen reklámcélból írt kamu alkalmazások. Az otthoni és munkahelyi PC-ken - többek között emiatt is - nélkülözhetetlen hogy a korábbi megszokott programokat is futtassuk megszokott környezetben. Ezek nem működnek a teljes képernyőssé vált új felületen, szükségük van a megszokott desktopra. Elvileg a desktop maradhatott volna pont olyan mint korábban volt, ennek ellenére ez is jelentősen megváltozott mind működését mint pedig interface jellegét tekintve.

Start menü a desktop felületen

Elvileg élhetnénk Start menü nélkül a Desktop felületen, de nem érdemes. A programok elérését hivatalosan egy kereső mező segítségével ajánlják, vagy van a Metró felületről elérhető teljesen kusza programlista, ennek egy ABC sorrendre ugró változata, és az ikonokat kirakhatjuk a Metró csempéi mellé is:

Átláthatatlan, kusza programlista, ami a valamikori Start menü alapján rendszerez, de a megjelenése miatt használhatatlan, illetve alkönyvtárakat nem jelenít meg, csak a legelső szintre rendez mindent. Mivel itt minden Start menübe linkelt ikon megjelenik, a lista 80%-a fölösleges, több képernyőnyi átnézendő terület.

A fenti kaotikus Start menüt tartalmazó listát ABC-re bontva ajánlja fel, de nem szűr kezdőbetűre, csupán oda ugrik, így nem jó szinte semmire.

Kitehetjük a Desktop programok ikonjait a csempék mellé.

 Nyilván való, hogy hagyományos programjainkat valahogy átláthatóra rendszerezve a Desktop felületről kell elindítani, hiszen az ott is fut, sok fontos beállítással együtt, aminek ismét nincs értelme a Metró felületen. Rengeteg Metróról elérhető beállítás kapcsol át minket a Desktop felületre, a hagyományos Kontrol panel valamelyik menüjébe.

Miután magán a Dektop felületen is megpróbáltuk rendszerezve megtalálni a programokat, de csak ezt találtuk (bal alsó sarokban jobb egérgomb):

érdemes lesz telepíteni a Windows 8-ra írt első segédprogramok egyikét, egy Start menüt helyettesítő alkalmazást.

Rengeteg ilyen segédprogram van, sok cikk is íródott róla, rövid tájékozódás után érdemes egyet választani, és csak utána folytatni a rendszer használatba vételét. Bár maga a Start menü hiányzik, az könnyen pótolható külső programmal, mivel a Start menü rendszere ugyan úgy megvan mint volt a korábbi verziókban a c:\ProgramData\Microsoft\Windows\Start Menu\ és a c:\Users\\AppData\Roaming\Microsoft\Windows\Start Menu\ útvonalakon.

A Start menü több szintű struktúrája és tartalma továbbra is egyszerű másolással/mozgatással szabadon egyénire szabható, továbbra is csak a telepített programok shortcut-jait (linkjeit) tartalmazza, ami eddig start menüt kezelt, az ezután is kezelni fogja. Az egyik legnépszerűbb, legsokoldalúbban egyedire szabható ilyen alkalmazás, a Stardock Start 8 nevű segédprogramja.

Külső gyártók alkalmazásai a rendszerindulásnál

Nem csak a Start menü változott meg a Windows 8-al, hanem hanem az is, ahogy a telepített Desktop alkalmazások jogokat kapnak egymás megváltoztatására, futtatására. Ez biztonsági szempontból mindenképpen hasznosnak tűnik, sokaknak azonban csak plusz munka és bosszúság. Rendezett nagyvállalati (vagy kisvállalati) körülmények között emiatt a felügyelt, esetleg tudatosan védett környezetben futó rendszereknél a teljesen felesleges és zavaró új biztonsági szabályok miatt  értelmetlen a Windows 8-ra való áttérés. Kevésbé "őrzött", nagyrészt gondozatlan otthoni rendszereken azonban valóban segíthet. Bár egy otthoni gép kártevők elleni kiszolgáltatottsága, vagy az, hogy ezt a feladatot valaki kizárólag a rendszerre bízza, eleve informatikai tudatlanságot feltételez, az új biztonsági rendszer okozta korlátozás megkerülése mindenképpen legalább közepes szakértelmet igényel.

A jelenségnek több oka van:

• nem admin jogokkal induló program nem lehet hatással admin jogokkal rendelkező programra
• admin jogkörrel nem indulhat program a rendszer indulásakor
• a rendszer fájlkezelője nem admin jogokkal fut, és nem is lehet neki admin jogokat adni

 Ez így leírva nem jelent sokat, de a gyakorlatban nem tudunk betölteni az indulásnál olyan segédprogramot, ami más, esetleg admin jogokkal futó programra van hatással. Rengeteg ilyen esetet tudnék felsorolni, rögtön pl. a népszerű Total Commander nem tud oda másolni, vagy fájlkezelő műveleteket végezni, amely könyvtárakat admin jogok védik. Bonyolultabb esetekben telepítünk például egy virtuális desktop programot, ami kizárólag nem-admin jogokkal futó programokra fejti ki a hatását (az adminként futóknak olyan mintha nem is lenne), vagy ha admin jogokat adunk a virtuális desktopnak, akkor nem töltődik be a rendszer indulásakor. Használhatunk ablakkezelő segédprogramot (FileBox Extender), képlopó programokat (SnagIT), eszközsorokat (PowerDesk Toolbar, ObjectDock) és még hosszan sorolhatnám mire lehet szükség kényelmi célokból a rendszer indulásánál automatikusan betöltve. Alapesetben, amikor ezek nem-admin jogokkal indulnak, korlátozottan működnek, sok program felől nézve olyanok, mintha nem is lennének betöltve, a felhasználó számára érthetetlen módon nem funkcionálnak. Adminként viszont külön kell őket elindítani a rendszer betöltődése után, ami kényelmetlen és nem túl elegáns.

Az adminisztratív jogok megadása alaphelyzetben megakadályozza, hogy a program a rendszer indulásánál betöltődjön, pedig ilyen jogokat nem véletlenül ad a felhasználó egy-egy programnak.

Azért is érthetetlen ez a biztonsági fejlesztés, mert megkerülhető, úgy gondolom, hogy a kártevő programok részéről könnyebben, mint a gyakorlatlan felhasználók által tudatosan indítandó de veszélytelen programok részéről. Az alaphelyzetben adminként nem induló programok, amelyek sem a Registry, sem a Start menü Strartup mappájából nem indulnak el, elindulnak viszont a Task Scheduler-ből, amibe egy rosszindulatú script is be tudja írni magát ha olyan kedve van, és akkor úgy indul és akkor ahogy kedve támad, a korábbinál még talán nagyobb biztonságban, hiszen nehezebb megtalálni mint a Registry-ben. Nem beszélve hogy a rendszerszolgáltatásokra nem vonatkozik a fenti korlátozás.

Ha admin jogokkal akarunk a rendszerrel egy időben programot indítani, akkor azt az admin jogok megadása után a Task Schedulerbe kell beírni a fent látható módon.

Ezután a program el fog indulni és admin jogokkal fog futni addig, amíg itt le nem tiltjuk vagy ki nem töröljük.

Így el tudunk indítani eszközsorokat, ikonoknak dokkolókat, virtuális desktopokat, egyéb ablak-kiegészítőket, amelyek ugyan már minden futó programra hatással lesznek, de például egy ikonsort tartalmazó dock-ba nem tudunk a sima Explorerből ikont dobni, mert az eleve nem admin jogokkal fut. Ehhez adminként el kell indítani egy külsős fájlkezelőt, mint például a Total Commander (adminként), vagy Directory Opus, ami akár magát az Explorert is képes lecserélni, de admin jogokkal ismét csak nem tud elindulni csak rendszerszolgáltatásként vagy a Schedulerbe ágyazva. Itt kell megemlíteni, hogy a fájlkezelő Explorer csak a felhasználó oldalán nem futhat adminként (és ennek beállítására sincs lehetőség), a telepítő programok felől a fájlkezelő viszont adminisztrátor, ami miatt ismét csak érthetetlennek tűnik ez a korlátozás, hiszen a telepítőbe épített kártevő kód mégiscsak ki tudja használni az Explorer teljes tárházát.

Egyéb változások

A desktop két látványos változása tehát, a Start menü hiánya, és az admin jogokkal nem töltődő programok kerülő úton megoldhatóak, de mindenképpen kényelmetlenségeket okoznak. Ezek mellett a Desktop felület nem tud sok újdonságot felmutatni. Akit az itt leírt alternatívák és a Metró felület nem érdekel, az mindenképpen maradjon a Windows 7 rendszernél. A felület az új rendszeren a ma divatos "flat design" szerint változott, ami önmagában is béna egy cseppet, nem igazán lehet megkerülni, és ritka hülyén néz ki olyan kiegészítőkkel, amelyeket nem ezen az elven készítettek, vagy eleve grafikus skint tartalmaznak (az Avast is például).

Az eleve béna "Flat design" és egy nem ilyen felületre tervezett kiegészítő kényszerű "együttélése".

Nem volt jó ötlet teljesen felborítani a Desktop kinézetét, az új biztonsági rendszerre pedig egész addig lehet magyarázatot találni, amíg ki nem játsszák a szoftveres kártevők. Utána már csak a felhasználó idegesítésére lesz jó az is. Mindenképpen kétséges, hogy a rendszert érintő új korlátozások valóban szolgálnak-e biztonsági célokat.

Hasznos, hogy a fájlkezelő bár ID3-as MP+ fáljokat is lát is lejátszik a tracksorrendnek megfelelően ha kérjük, a rendszer összes összetevőjét mégsem látja a rendszert futtató partíción korlátolt jogainak köszönhetően.

Kényelmessé és helyzetérzékennyé tették az Explorer ikonsorrá változó menüjét, de a rendelkezésre álló könyvtárakhoz nincsenek megfelelő jogai, így szerviz céllal más után kell nézni.

Az új fájlkezelő képes ID3 tag-eket tartalmazó MP3-at az eredeti Track sorrend szerint rendezni, és lejátszani is.

Ha tartalmazza, a lemezborítót is kiolvassa, megjeleníti.

Ennél sokkal több előnyt és fejlődést nagyon nehéz találni. Változott egy kicsit a control panel választéka, érdekes hogy nincs több biztonsági központ, pár beállítást új helyeken kell keresni, pár dolgot új elvek mentén kell végrehajtani, és van néhány újdonság is főleg újratelepítés/backup témakörökben. Az mindenképpen kijelenthető, hogy a rendszer minden fontos beállítását csak a Desktop felületen futó adminisztratív programokkal lehet végrehajtani, a kényelmi szolgáltatások miatt továbbra is szükség van rendszerrel együtt induló kiegészítőkre, és hogy valódi biztonságot csak külső gyártók programjai adnak a rendszerhez, így a Windowshoz kapott vírusirtó/tűzfal kikapcsolása és helyettesítése továbbra is szükséges. A rendszer egészét ugyan úgy tönkreteszik és belassítják a telepített szoftverek automata frissítő/ellenőrző/állapotjelző moduljai, amiket 4 helyen, a Start menüben, a Registryben, a rendszerszolgáltatások között, és a Schedulerben kell megritkítani. Valamint érdemes átnézni és karban tartani a Context menüt egy-egy telepítés után (külső segédprogrammal).

A rendszer sokkal gyakrabban tart inkompatibilisnek egyébként hibátlanul futó programokat, amelyekre rendszeresen rá is kérdez, és meg is kell erősíteni, hogy a programmal nincs semmi baj. A Win 7-ben a fent vázolt biztonsági figyelmeztetések nagy részében segített az UAC kikapcsolása, a 8-ban ennek lekapcsolása nem szünteti meg a biztonsági kérdések kiírását.

Hiába kapcsoljuk ki az UAC-t, bizonyos helyzetekben nem fogjuk megúszni a többszöri figyelmeztetést, a biztonsági szintre pedig egyáltalán nincs hatással.

Arról, hogy egy telepített, üzembe helyezett Windows 8 rendszert hogyan mivel tegyünk biztonságossá, hogyan tartsuk karban, hogyan mentsük el a rendszerpartíciókat és hogyan ne, van-e értelme a rendszerbe épített backup szolgáltatásoknak, a következő cikkben lesz szó.

Az új desktop első ránézésre

Első ránézésre az új Desktopot alárendelték a Metró felület marketingjének, ami  jó ötletnek is tűnne, ha mindez nem a felhasználók rovására történt volna. Azon az alapon hogy nincs Start menü, kusza a programok jogosultsági rendszere, kikapcsolhatatlanok bizonyos biztonsági üzenetek, nem szimpatikusabb, hanem ellenszenvesebb lesz a Metró felület. Az új felületet nem a régi, megszokott felület korlátozásával, annak kényelmi funkcióinak kiiktatásával kéne vonzóvá tenni, hanem önmagában kéne megállja a helyét, ami ma pont nem így van, így ez a törekvés biztosan fordítva sül el, és csak a kíváncsiak fognak áttérni az új rendszerre. a változások rosszat tettek a Windows operációs rendszer egészének, értelmetlen, tartalmatlan, kamu marketingcélú újítások tömkelegét kaptuk, mindennek a sok értelmetlenségnek esett áldozatául a megszokott felület pár kényelmi szolgáltatása ami szerencsére könnyedén pótolható. Maga a szemlélet amivel az új rendszert készítették, semmiképp sem szimpatikus, értelmetlen is, és semmilyen pluszt nem tesz hozzá érdemben a korábbi rendszerekhez. Így teljesen kétségbevonható már az indulásnál a rendszer hosszútávú sikere, minimum egy akkora bukta kijár neki mint a hasonlóan félresikerült Vista-nak.

Áttérés Windows 8 X64-re II. - a Metró felület

Látszólag a Windows 8 fő újdonsága a Metró nevű csempés felület. Ennek használatát, értelmét keresve írom ezt a 2. bejegyzést megtartva az első cikk szempontrendszerét azaz:

• Bár az új rendszer érintőképernyőn előnyös, telefonokon vagy tableteken, most mégis hagyományos desktop gépen kerül átnézésre.
• Az új rendszer egészét kizárólag abból a szempontból vizsgálom, hogyan lehet rajta dolgozni, üzembe helyezni, üzemeltetni, és karbantartani.
• Nem az a kérdés, érdemes-e Windows 8 rendszerrel üzemelő mobil eszközt venni, hanem hogy egy munkára használt desktop gépen érdemes-e Windows 8-ra frissíteni XP-ről vagy Windows 7-ről.
• A teszt szempontjait úgy állítottam össze, hogy otthoni, kisvállalati, oktatási célú, önkormányzati környezetben van-e értelme az új felületnek és rendszernek.

 A Metró felület mindenképpen újszerű és első ránézésre érdekes is, a használhatósága az operációs rendszerek 3 (4) fő feladatának tükrében dől el:

1. Interface a felhasználó és a gép között
2. Programokat futtat
3. Gazdálkodik a gép erőforrásaival
4. (Hibákat kezel, akár üzenetek, akár automatikus javítások által)

 A Metró felület mint interfész

Kétségtelen, hogy az új felület egyben új interfészként is funkcionál, ennek használhatóságát és értelmét azonban elég nehéz az operációs rendszer alapvető feladataitól elkülönítve önmagában vizsgálni. Az újdonságereje 1-2 év alatt elértéktelenedik (megunják), illetve a felhasználó és a gép között kommunikáció vizuális mikéntje egy rendszer működését tekintve eléggé érdektelen. A rendszer, illetve ezesetben magának a Metró (csempés) felület értéket az határozza meg,

1. mennyire (könnyedén, hibamentesen) használható
2. milyen minőségű alkalmazásokat futtat

 Az új felület könnyedségét a gyártó számtalan "reklámban" demonstrálja. Ezekben gyermeki könnyedséggel taszigálják egy érintőképernyőn az alkalmzásokat, a felület beállításait, színeit. Csakhogy önmagában ez nem alkalmas semmire:


Az, hogy a felületen az alkalmazásokat ki tudjuk nyitni, méretezni, áthelyezni, váltogatni tudjuk, kényelmesen csak érintőképernyővel, annak önmagában nincs értelme. A felület használatát tanulni kell, nem beszélve akkor, ha nem csak úgy "próbából" tapogatjuk az ablakokat, hanem konkrét céllal. A Metróval először találkozó gyakorlott, de az új felület ügyében tájékozatlan felhasználóknak nehézséget okoz konkrét beállítások megtalálása, a Desktop és a Metró alkalmazások közötti váltakozás, a kikapcsolás, egy konkrét fájl megtalálása, és alkalmazáshoz kötése. A fő kérdésre pedig, hogy a felülethez kötődő új alkalmazások mennyire jók, egyértelmű választ lehet adni: semennyire.

A felület koncepciójának problémái

A csempés felület olyannyira felrúgja az eddig megszokott kényelmes használatot, amit gyakorlatilag újra meg kell szokni. Ez az újra megszokás még önmagában nem is lenne probléma, ha érdemes lenne. Az új felület megtanulása még úgy ahogy indokolt lehet egy vadonat új terméken, tableten vagy okostelefonon, de a megszokott munkára használt PC-n ez értelmes alkalmazások hiányában teljesen értelmetlen. A rendszer beállításainak mélyét a hagyományos felületen futó Kontrol Panelben találhatjuk csak meg, a desktopon szükséges az elveszett Start menü pótlása, a fájlkezelő, képnézegető, böngésző, szövegszerkesztő. Emiatt a két felület között látszólag véletlenszerűen és váratlanul "ugrándoznak" a programok, amelyek a munka befejeztével nem térnek vissza "eredeti" állapotukba, így a felhasználó ismét csak keresheti megszokott helyét.

Ha az új felület "értelmét" le akarnám szűkíteni a jelenlegi lehetőségekre, akkor azt lehetne mondani:

1. Közösségi megoldások
2. Mozgalmasság, azonnali információk
3. Játékok

Közösségi oldalak elérése erősen jelen van az új felületen. Több olyan megoldás is létezik, és legalább kettőt készen kapunk, amelyeken keresztül ezeket elérhetjük. A lista ugyan nem teljes körű, mert pl. a Google+  szolgáltatásra nem nagyon van különálló Metró alkalmazás, és ez a felület nem épült be a többi megoldás közé sem. Hogy ezek az új kliensek jobbak, kényelmesebbek, átláthatóbbak-e mint a szolgáltatás saját webes felülete, az jó kérdés, én legalább 3 féle egész jó Facebook klienssel találkoztam a metró felületen, tehát azt lehet mondani, hogy jók, bár ezek a Facebookos tartalmakra érthetetlenül vagy saját felületükön, vagy külső böngésző megnyitásával reagálnak, mikor hogy van kedvük. Ha netán nem a rendszerrel érkező Internet Explorer az alapértelmezésű böngésző, a közösségi kliensek metró felülete és a Desktopon futó egyéb böngészők megint zavaróan váltogatják egymást. Ez a váltakozás még úgy ahogy elviselhető lenne, ha egy Metró felületről meghívott Desktop alkalmazás bezárása után automatikusan visszatérnénk a legutóbb használt Metró felületre, de ez nem történik meg.

A kezdő képernyőn sem teljesítenek jól az új alkalmazások, főleg azok nem amelyeket a rendszerrel együtt kapunk. Itt annak lenne értelme, ha a programok értesítenének mindenféle előzetes akció nélkül minket új üzenet érkezésekor. Ez viszont maradéktalanul szinte csak a levelező kliensre és az áruházra igaz, amely frissítések esetén jelez.

A csempés felület

A csempés felületen nem csak érthetetlenül statikusak a programok, a frissítések sem időszerűek. Kapunk ugyan pár mézesmadzagot, de ezek jelentős része használhatatlan, illetve megpróbál minket a Microsoft accounthoz láncolni. Így az eredetileg kapott naptárprogram ugyan sokat tud, de a Google account beállításait nem szinkronizálja, és ha mégis, nem jeleníti meg a beállított dátumokat a kezdőképernyőn (csak a Microsoft account bejegyzéseit). A rendszerhez nem kapunk sokoldalú csevegő klienst, de létezik egy IM+ nevű külső program, amiben van ICQ, MSN, AOL, Yahoo, Google Talk, és Facebook csevegő kliens is. Ez ha jelez egyáltalán, akkor is jelentős késéssel, nem az üzenet érkezesének idejében, de ahhoz hogy késve jelezzen, előzetesen be kell lépni akkor is, ha az accountokat már beállítottuk. Hasonló problémával küzd a hírolvasó RSS kliens: amit eleve kapunk, abban nem lehet egyedi hírcsatornákat bevenni, amit pedig le lehet tölteni és egyedi hírcsatornákat is kezel, az nem tölt le indulás után automatikusan, így nem is jelenít meg híreket a mozgalmasságra teljesen alkalmas kezdőképernyőn. Az egész rendszerre jellemző az időjárásjelentő története: ami a CD-ről települ, az egész jó, felismeri a lakóhelyünket, tetszőleges várost be lehet állítani, és ezek értékeit mutatja is a kezdőlapon. Az első frissítésig... Az első upgrade után (ami gyakorlatilag a telepítés után azonnal aktuális) a kezdőlapon beállítható értékmutatás leáll, és még a kapcsolója is eltűnik. Külső gyártótól származó időjárásjelntőnek pedig vagy nincs olyan lehetősége ami az időjárást a kezdőlapon naplózza (pl. a magyar áruházban található időjárásjelentés), vagy ha van, nem indul el automatikusan, és nem is frissít. A rendszerhez kapott képnézegető "photos" alkalmazásban nem lehet tetszőleges helyi könyvtár tartalmát megnézni, így még ezen alapvető dolog miatt is külsős képnézegetőt kell keresni, vagy képeket kell másolgatni egy megadott útvonalra.

Érthetetlen, hogy a rendszer mindössze 7 alkalmazás háttérben futtatását engedélyezi, ezeknél sem egyértelmű hogy ezek a bejelentkezés után elindulnak-e automatikusan vagy nem, és ezek közül csak 1 mutathat részletes eredményeket, de sok esetben ez sem mutat. A rendszer mozgalmasságának eredménye és értelme tehát megkérdőjeleződik, az alkalmazások nem, vagy csak előzetes kontroll után mutatnak aktuális információt, azokat is jelentős késéssel, a beállítások ellenére is. Emiatt tulajdonképp arra kényszerül a felhasználó, hogy külső kliensprogramokat használjanak chat vagy hírolvasás céljára, amelyek nagyrészt desktop felületen működnek. Így a metró felület előnyét sem felismerni, sem megszokni nem fogják, mert állandóan desktop megoldásra kényszerülnek. Jellemző problémája a Metró felületnek, hogy konkrét esetben nagyon nehéz bármit megtalálni, ha pedig az adott megoldás a Desktop felületen van, csak "pattog" a felhasználó a két felület között. Ha sikerült kinyitni és megtalálni 1-1 programot, vagy akár metró felületű beállítást, abból visszalépni ugyan könnyű, de az adott program nyitva marad, "pihen" a háttérben, a bezáráshoz (váltáshoz, átméretezéshez) ugyanis nincsenek kézenfekvő eszközök, mivel az alkalmazások teljes képernyőn futnak a megszokott vezérlőelemek nélkül.

Az alkalmazások

A film bemutatja, mit kapunk a telepítővel:


Az új felület vonzereje az alkalmazásokban lenne, ha lenne. A Metróra letölthető programokra viszont nem nagyon lehet szavakat találni. Nem lehet azt mondani hogy az a baj hogy kevés, mert éppen hogy soknak tűnik, ugyanis majdnem mind használhatatlan. Ehhez hozzá tartozik, hogy az alkalmazásbolt választéka a nyelvi beállításoktól függ, ezek átállításával (angolra) lehet elérni az angol nyelvű áruházat, ahol nagyobb a választék, de a minőség itt is lehangoló. Nem csak az alkalmazások minőségével van probléma. A letölthető ingyenes, vagy megvehető szoftverek a munkához alapvető, eddig ingyenes dolgokkal járulnak hozzá. Hírolvasás, levelezés, chat, közösségi kliensek, képrendezés és nézegetés, fájlkezelők, és végül talán a játékok. Ezek az alkalmazások nem csak soha nem tapasztalt bizonytalan működést, vacak és félkész megoldásokat tartalmaznak, hanem ingyenesként hirdetnek korlátozott működésű vagy időben korlátozott programokat, de ezt még azzal is kombinálni tudják, hogy ezekben reklám jelenik meg, általában véletlenszerűen, máskor pedig a gyártó reklámja. Sok játék "ingyenes" működik azon az elven, hogy egy idő után játszhatatlanná válik, és pályákat/eszközöket kell hozzá venni a shop-ban. Erről azt lehet mondani, hogy tisztán marketinggel nem lehet informatikát csinálni, az pedig hogy egy Metró felületű alkalmazást elő lehet állítani HTML5 és Javascript nyelvek segítségével, azzal úgy látszik, a Microsoft a hülyék és/vagy marketingesek kezébe adta a programozás tudást igénylő tevékenységét. Hogy a metrós alkalmazások milyen kiábrándítóan hiányosak és bugyuták, vagy pofátlanul marketing-központúak (leginkább mint egy mlm rendszerben utazó porszívóügynök) arról külön posztokat tervezek. Röviden azt lehet mondani, hogy az "alkalmazásbolt" a technológia és tudás halála, a programozás erre a felületre a marketingesek kezébe került, így nem is várható hogy értelmes szoftverek fognak születni, 1-2 kivétel talán idővel majd lehet.

A képnézegetővel nem lehet megnézni egy tetszőleges könyvtár vagy memóriakártya tartalmát, előtte azokat a képek számára fenntartott helyre kell másolni. Ha mindet oda másoljuk, idővel mennyi kép lesz a mappában, vagy megnézés után távolítsuk is el?

A hírolvasó program ugyan felismeri a helyi híreket a Location szolgáltatás engedélyezésével, de saját hírcsatornát nem lehet benne beállítani.

A naptár programban kötelező a Microsoft account mellett van lehetőség Outlook és Google accountra is, de a kezdő képernyőn csak a Microsoft account bejegyzéseit naplózza.

Az chat kliens csupán a Microsoft saját chatjét, és a facebook chat-et támogatja, semmi mást, annak ellenére sem, hogy a felirat szerint enged még felvenni accountot.

A fájlkezelőbe fel kell venni 1-1 könyvtárat "kedvenc"-ként, annak tartalmát csak ezután képes megjeleníteni.

A játékok letöltése ingyenes, működésük közben viszont folyamatosan vásárlásra buzdítanak ami a legtöbb játék megoldásához elkerülhetetlen. A játékok nagy része teljesen értelmetlen kategória.

Egy külsős üzenetküldő alkalmazás csak akkor működik teljeskörűen, ha a fizetős verzióra váltunk, addig reklámokat jelenít meg a korlátozott működés mellett.

A "ingyenes" programokban olyan korlátokba ütközünk, amelyek egy fizetős vagy drágább verzió megvásárlását teszik szükségessé.

Az alkalmazások jelenlegi technikai háttere a rendszerben magában sem állja meg a helyét, bár az erőteljes marketing behatás miatt elvárna az ember egy minimális minőséget. A szoftverek kérdés nélkül települnek egy kijelölt útvonalra, mégpedig a rendszert is tartalmazó meghajtóra. Gondolni kellene azokra, akik a rendszert (biztonsági vagy rendszer backup okokból is akár) külön partíción vagy winchesteren/SSD-n üzemeltetik, míg az alkalmazásokat (a Metró alkalmazásokat is) egy másikon. Az alkalmazások a c:\Program Files\WindowsApps\ útvonalra, míg ezek beállításai c:\Users\\AppData\Local\Packages\ útvonalra települnek, kérdés nélkül. Pár alapvető alkalmazás kipróbálása ez utóbbit kicsivel 500MB felé, míg maguk az alkalmazások 2.8 GB helyet foglalnak. A problémát tetézi, hogy az automatikusra is állítható upgradek után az eredeti régebbi verziók nem törlődnek, hanem megmaradnak az újonnan letöltődött verziók mellett:

A letöltött alkalmazások upgrade-jei nem írják felül a régi alkalmazásokat, így azok tovább foglalják a helyet. A telepített alkalmazások nem kérdeznek sem útvonalat, sem más beállítást a telepítés közben.

Az upgradek mellett fennmaradó régi alkalmazások nem csak fölöslegesen foglalnak sok helyet, a valamikor jól működő alkalmazások elromlanak, nem működnek, hibaüzenet nélkül kilépnek. Stabilitásuk messze alulmúlja a legminimálisabb várakozásokat is, ezért érthetetlen a programokban fellelhető agresszív marketing, ami ha nem párosul minőséggel, inkább kontra-produktív mint ösztönző.

Összkép a Metró felületről

A metró felület önmagában is, a rendszer szempontjából is, és az alkalmazások tükrében is teljesen kiábrándító és reménytelen. A rendszer teljes körű kezelésére és munkára a felület alkalmatlan, a szükséges beállítások nagyrészt a Desktop felületen érhetőek el, dolgozni is csak itt lehet. A rendszer rendes, biztonságos üzemeltetéséhez továbbra is külsős biztonsági- és segédprogramok kellenek. A Metró felület első ránézésre mozgalmasnak tűnik, de a tartalma nem aktualizálódik folyamatosan, sőt nem egy esetben egyáltalán nem automatikus és aktuális az elvárható tartalmak megjelenése sem, még egy hírolvasó, naptár, óra, időjárásjelentő, vagy egy facebook/chatkliens esetében sem. A programok minősége - bár azok folyamatosan fizetésre ösztönöznek - a minimális elvárást sem ütik meg, talán köszönhető annak, hogy html/javascript tudással is készülhet ilyen, amely az asztali gépek rendesen megírt programjait egy kliensoldalra optimalizált teljes képernyőn futtatott weboldal szintjére degradálja. Az alkalmazások technikai háttere, telepítés közbeni és utólagos beállítási lehetőségei, háttérben futtatása, automatikus indítása mind korlátozott, és akadályokba ütközik, nagyrészt lehetetlen. Így ezt a felületet munka szempontjából nem lehet komolyan venni, az alkalmazások átgondolatlansága és korlátai miatt még a legalapvetőbb dologra, pl. egy tetszőleges könyvtár képeinek megtekintésére sem alkalmas. A zenelejátszója teljesen fapados (ID tagok megjelenítése hiányzik belőle, sem borítókép, sem szerző, sem a trackek sorrendjét nem veszi figyelembe), de sorolhatnánk a végtelenségig a kapott programok korlátait, beleértve az alapvető vezérlőelemek hiányát (ami nélkül egy zenelejátszó egy a rendszerrel éppen ismerkedő felhasználónál örökre a háttérben marad és szól???). Éppen ezért érhetetlen az a törekvés, miszerint a következő asztali Windowsból a Desktop felület teljesen eltűnik, annak ellenére is, hogy az MS-től a Windows 8 alacsony eladási adatai miatt már távozott a projekt vezetője.

A felületen az alapvető interakciók sem egységesek: kijelölni van ahol a jobb, van ahol a bal egérgombbal kell, a felületen jellemző vízszintes görgetés néha működik az egész oldalra húzásával, néha nem, ugyan ez igaz az egér görgőjére is. Nem világos mi értelme van az alkalmazások oldalsó sávba szorításának, hiszen azok ott nem működnek teljes körűen, és inkább csak zavarják az összképet.

Az alkalmazásokat futtató felület kettéosztható, az egyik sávban futhat egy Metró felületű program, középen pedig egy másik Metró alkalmazás vagy akár a Desktop.

A Metró tulajdonképp csak annak a rétegnek szól, akik hajlandóak valós pénzzel fizetni a játékok extra pályáiért vagy szolgáltatásaiért, netán valós pénzen vesznek virtuális pénzt egy Simcity-t időző  szimulációhoz. Rengeteg alap játék-szolgáltatás nem érhető el Microsoft, vagy Xbox-live account nélkül, amely első körben véletlenszerű nevet ad a felhasználónak, amint nyilván csodálkozva fogad mindenki, hiszen nem történik rákérdezés vagy figyelmeztetés:

Az Xbox live account már egy passziánszkoz is elengedhetetlen, létrehozáskor a rendszer véletlenszerűen nevezi el a felhasználót.

A rendszer elvileg megtalálhatná az Xbox felhasználókat, de nem nagyon van értelme ebben a félkész állapotban.

Ha már minden megszokott MS játékhoz Xbox bejelentkezés szükséges (ami néha sikerül, néha nem) elvárható lenne, hogy az eredményeket a rendszer a szerveren tárolja. De ez nem így van, egy újratelepítés után kezdhetünk mindent elölről. Így a felületet és az alkalmazásokat még egy újfajta Xbox platformnak sem lehet tekinteni, a félkész, ideiglenes, amatőr, egyéb alkalmazások pedig munkára teljesen alkalmatlanná teszik a Metró felületet. A játékok minősége és tervezettsége annyira alacsony, hogy sikerült megtalálnom a világ legbugyutább játékát, és a világ legunalmasabb flipperjét, amik persze korlátozottan működnek csak, a teljes verziók fizetősek.

Az új rendszernek nem csak koncepcionális és technológiai hibái vannak, a rendszerhez köthető marketing is bukásra van ítélve, illetve ezáltal az egész rendszer is, köszönhető ez a Metró felületnek. Az lehet, hogy sok új Metrós táblagépet és telefont fognak eladni, de a meglévő desktop gépeken, amelyeken munka folyik, az áttérés teljesen indokolatlan és értelmetlen, pedig ez komoly mennyiségű működő gépet érinthetne. Így ez a rendszer a fő újítás reménytelen koncepciójával, szerencsétlen és agresszíven alsókategóriás marketingjével, háttér nélküliségével, lehetetlen és primitív technikai hátterével, azzal hogy a gépre totál amatőrök HTML nyelven írt "alkalmazásait" lehet telepíteni, halálra van ítélve, mint két verzióval korábban a Vista.