Áttérjen-e mindenki?
A fő kérdés magát az áttérést érinti. Egyre több a 64 bites program, amelyek természetesen nem futnak 32 bites rendszereken. Kevesen tudják hogy a számbeli fölénynek mi a konkrét jelentése és haszna. A 64 bites rendszerek nagyságrenddel több memóriát tudnak címezni. Míg egy 32 bites rendszer által kezelt memória maximális mérete kb 3,5 GB amiből egy részt a rendszer fenntart magának, addig a 64 bitesé ezen messze túlmutat. Ezen a "virtuális memória" sem segít. Ahhoz hogy ennek konkrét hasznát lássuk több dolog is szükséges:
Kompatibilis-e visszafelé a 64 bites rendszer?
Fő kérdés azoknak akik ragaszkodnak régi programjaikhoz és rendszerükhöz hogy a W7 x64 telepítése után tudják-e majd azokat használni amiket korábban megszoktak. Itt a fő kérdés a drivereket érinti. Van-e az alaplaphoz és az egyéb kártyákhoz 64 bites driver? Ha most veszünk hardvert az új rendszerre való áttérés miatt, akkor lehetetlen mellényúlni. Manapság gyakorlatilag minden újonnan beszerezhető eszköz 64 bites, beleértve a drivereket is. Lehet azonban olyan kiegészítőnk (korábbról), ami nem. A gépemben van egy EMU 1212m hangkártya. Ez egy jó drága kártya, 50e ft körül van a mai ára, és nincs hozzá hivatalos (gyári) Win7 x64 bites driver. Van viszont egy Vista x64 beta driver, ami remekül működik Win7 x64 alatt is. Ez nagy szerencse, mert ha nem lenne nem működhetne a kártya az áttérés után az új rendszeren. (A áttérés előtt ennek rendesen utánanéztem, lehetséges-e a kártyát W7 64 alatt használni). Ez előfordulhat más régi hardvereszközökkel is, és nem biztos hogy egy 64 bites áttérés miatt az ember komplett új gépet akar vásárolni. A driver mellett ehhez a kártyához kell egy Patchmix DSP nevű program is. Ebből nincs 64 bites. Nem is települ és nem is működik rendesen, csak akkor ha a telepítés kompatibilitását visszaállítom 32 bites XP-re. A W7 64 egyik nagy előnye, hogy a futtatott programok kompatibilitása visszaállítható a korábban megjelent 32 bites rendszerek szintéjére. Ezt sokszor már a telepítés megkezdése előtt meg kell tenni. Ez gányolásnak tűnik, de legalább működik, és nekem nincs ezzel rossz tapasztalatom.
Sajnos nem mindenhol. Lehetnek olyan eszközök és szoftverek amik nem működnek ezzel sem. A legnagyobb probléma a Java/.NET-en keresztül futó alkalmazásokkal van. Ezekből ugyanis nem mindig kompatibilis az előző verzió az új rendszerrel (és emiatt nem is települ) a régen megszokott program viszont nem mindig kompatibilis a Java/.NET új verziójával. Egy ilyenbe én magam is beleestem, az XP alatt megszokott billentyűátíróm egyáltalán nem működik W7 64 alatt, de maga a vele készített billentyűzet sem. Így nincs más hátra, új program után kell nézni ami kompatibilis és megfelel a másik helyett. Az ilyen esetek nagyon ritkák. Az esetek nagy többségében (amik a felhasználók jelentős részét érintik) az ilyen jellegű problémák vagy elő sem fordulnak, vagy a kompatibilitás visszaállításával megoldhatóak, vagy ha nem, akkor létezik már frissített kompatibilis program ami a régi helyett letölthető csak meg kell keresni.
A Win7 64 biztonsága
Bár minden rendszerről azt állítják hogy biztonságosabb mint a korábbi, nem érdemes ezekben megbízni. A rendszer gyártója nem fog vacakolni napi vírusadatbázissal, trójaikkal, adware/spyware stb...-vel, nem beszélve arról, hogy ezek folyamatos frissítéséhez jogtiszta rendszer kell, ami otthoni gépeken ritka. Szerencsére vírusirtó ügyben szinte mindenki maradhat a kedvencénél a 64 bitre való áttérés után is. Nekem a tűzfallal gyűlt meg egy kicsit a problémám, mert a Lavasoft Personal Firewall amit szerettem XP-n, nem működött. Új verzióját nem találtam (ezen a néven). Egy kis keresgélés után kiderült, hogy új néven, Comodo firewall-ként (is?) működik tovább, ami kompatibilis az új rendszerrel - mert az eredetileg Finn Lavasoft Amerikába költözött (?). Az új tűzfal többet tud, és tudásával arányosan bonyolultabb is.
Nagyon sok, már-már túl sok beállítás tartozik hozzá, amit próbálgatással lehet ideálisra állítani, hogy védjen is, de ne kérdezzen rá minden műveletre - tanuló módban. Az ilyen öntanuló programokat a telepítés idején érdemes magas biztonsági szinten működtetni és elviselni a rengeteg riasztást és rákérdezést, majd a programok üzembe helyezése után alacsonyabbra venni a biztonsági szintet. Nekem ez a páros (Comodo Firewall + Avast) remekül bevált.
Az "egyéb" biztonsági kérdések is problémamentesen oldódtak meg. A böngészőbe telepíthető biztonsági megoldások, mint reklámblokkoló plugin, a Javaszriptek és Cookie-k blokkolása mind rendben működik, nem csak Firefox-ban hanem az Explorerben is. Bár tesztelésen kívül nincs értelme párhuzamosan használni a 2-3 böngészőt, ha netán belefut az ember valami inkompatibilitásba nem baj ha van a gépén egy hasonlóan beállított alternatíva.
A telepítés utáni állandó biztonság
A rendszer és a programok teljes beállítása és telepítése után van lehetőség arra, hogy az egészet tűzfalak és vírusirtók nélkül működtessük - erőforráskímélés miatt - igen nagy biztonsággal, úgy hogy el sem lehet rontani még véletlenül (vagy direkt) sem. Ehhez az kell, hogy a munkákat és azokat az elemeket amelyek változnak (pl. levelezés ha klienst használunk, gyakran változó beállításokkal üzemeltetett programok, stb...) egy külön partícióra tegyük. Magát az operációs rendszert és a telepített programokat az összes beállítással együtt védetté tudjuk tenni a népszerű és szinte minden rendszerre rendelkezésre álló és igen egyszerű Deep Freeze nevű programmal, aminek van egy teljesen egyedire szabható Enterprise verziója is. Ez a program a használat során engedélyez a védett partíciókon is mindenféle változtatást és műveletet - így akár kísérletezgetni is lehet a rendszerrel, akár meg is lehet fertőzni - újraindítás után a rendszer védett része a korábbi állapotba kerül. A munkáknak azért is kell egy védelem nélküli partíció, mert ha ez nem lenne, az összes mentésünk csak az újraindításig létezne.
A Deep Freeze is csak részben "tökéletes" program. Egyrészt csak max. 2GB-os tárolókat támogat. Másrészt ha 4 vagy 4-nél több partíció van (ami extended partíciókkal simán lehetséges) akkor hibásan, 2GB-nál nagyobbnak látja a winchesterünket akkor is, ha az kisebb, és nem is települ. Ez a hiba a Deep Freeze ügyfélszolgálatánál érdeklődve is fennáll, elvileg dolgoznak rajta.
Csakhát van erre is konkurens megoldás - mint mindenre -, ahol ez nem okoz gondot: a Shadow Defender.
Ezzel a programmal egy kicsit több lehetőségünk van a védelem beállítására, és emiatt bonyolultabb is mint a Deep Freeze, de bármelyik partíciót bármikor védelem alá lehet helyezni, és a védelem alatti partíciókból ki lehet zárni bizonyos könyvtárakat. Ez igen rugalmassá teszi a beállításokat, és egy igen bombabiztos védelmet állíthatunk be vírusirtók és tűzfalak nélkül is. Ez a program nem érzékeny a partíciók számára és nem számolja rosszul ezek miatt a winchester kapacitást.
Segédprogramok
Nem ússzuk meg a W7 x64 működtetését segédprogramok (utility-k) nélkül. Itt fontos az, hogy a rendszert nem maga a rendszer rontja el idővel, hanem a sok telepített majd üzemen kívül helyezett alkalmazás. Ezügyben a legveszélyesebb amikor a Start menübe és a Registry-be valamint a rendszerszolgáltatásokba bekerülnek olyan bejegyzések és shortcutok amelyek automatikusan indulnak.
XP alatt ezügyben elég borzalmas volt a helyzet, ott a Startup Organizer programot használtam, ami W7 x64 alatt nem igazán működött nálam. W7 alatt úgy látom kicsit javult a helyzet, kevesebb automatán induló bejegyzést helyeznek el az alkalmazások. Az Office 2010 és a Visual Studio 2010 gyakorlatilag semmiféle automatán induló izét nem helyezett el sehol, és ennek így kéne működnie más esetekben is. Ezügyben a listavezető az Adobe csomagja. Ezeket természetesen ki kell irtani a telepítés után, erre kell egy program amiben van egy Startup Manager ami ezt kezeli. Nekem a legjobban a Windows 7 Manager nevű program vált be erre, bár kipróbáltam a TuneUp Utuilities, Fix-It Utilities segédprogramokat is, ezek egyszeri beállításokra és egyszeri optimalizálásra jók, utána nem szükséges megtartani őket. Ezekkel egyéb kényelmi és gyorsító beállítások is lehetségesek.
Nálam például alap hogy a W7 mindenféle csilivilijét alapból letiltom. Nem kell átlátszó menü, színes status bar, 3D, háttérkép, active desktop, mozgó és cserélődő háttérkép pedig végképp nem, stb... Régi kedvencen a programok rendezésére és csoportosítására, még a W95-ös időkből származó Powerdesk Toolbar - amit sajnos nem fejlesztettek tovább az első kiadás óta - simán fut W7 x64 alatt, a desktopot pedig nem használom arra hogy ott tároljak munkát, képet vagy programot.
Ezek a dolgok sokat segítenek abban hogy a rendszer tisztán és emiatt gyorsan tartsuk úgy, hogy annak nem romlik az állapota hosszútávon sem. Ha valaki szeretné a Desktop tisztántartása mellett Macintosh-t idéző Dashboard-al felszerelni gépét, annak ott van a Object Dock nevű program amivel igen sokféleképpen lehet csoportosítani majdnem tetszőleges számú alkalmazást. Ez mindenképpen jobb és kényelmesebb mint a Start menü (ami egyébként sokat fejlődött az XP óta).
Az automatán induló alkalmazások mellett, amik nagyrészt (jóval több mint fele részben) teljesen fölöslegesek, sajnos a rendszerszervízt is karban kell tartani. Ezt egy kicsit kockázatosabb, mert ennek állítgatásával esetleg el lehet rontani a rendszert magát is. És igen, van olyan a W7 x64-ben, amikor nem lehet rendberakni semmivel csak a teljes újratelepítéssel vagy a backup segítségével, de erre fel kell készülni - azaz backupokat kell csinálni amikor éppen használható állapotban van a rendszer, főleg ha első körben ismerkedik vele az ember és sokmindent kipróbál (mint én). A rendszerszervizbe olyan modulok épülnek be, amelyeket csak ideiglenesen használunk és a munka alatt teljesen fölöslegesek. Ezek nagyrészt szoftveres védelmek licencszerverei, és segédprogramok rendszerbe épülő programrészei. Ha a segédprogramot csak beállításra használtuk és nincs rá rendszeresen szükség, ezeket utána bátran le lehet tiltani.
Tragédia esetére
Mindenféle szoftveres elővigyázatosság ellenére is sérülhet a rendszer, akár hardverszinten is. Van ugyan "visszaállítási pont", de ezt nem szeretem mert sok esetben fölöslegesen és értelmetlenül működik, foglal egy csomó helyet, és pont a problémákat nem oldja meg ha kell. Tehát én ki szoktam kapcsolni. Hardveres probléma esetén meg egyértelműen nem működik. Ha a telepített és beállított rendszer ilyenkor is viszonylag problémamentesen vissza akarjuk állítani, a backupot kell használnunk. Ez arra is jó hogy egy másik gépre klónozzuk a gépünket. A Win7-be épített backup elég keveset tud, vagy az egész winchestert menti vagy semmit, és nekem voltak problémák a visszaállítással is (amivel trükközni kellett hogy sikerüljön). Ennek kiváltására jó megoldás az Acronis True Image Home nevű program, ami annyira beépül a rendszerbe, hogy gyakorlatilag leváltja a Windows saját backupját (és jól teszi).
Ezzel a programmal rengeteg beállítás lehetséges, kihagyhatóak könyvtárak, és a visszaállításnál is sokkal több paraméter szerint lehet dolgozni. Mindenképpen egyszerűbb és biztonságosabb mint a Win7 saját backupja amellett hogy többet is tud.
További apróságok
Mint látszik, nekem a billentyűzetátíró kivételével sikerült minden régi programot és hardvert üzembe helyezni az új 64 bites rendszeren, még a nagyon régi Powerdesk Toolbar-t is. A kompatibilitás-varázsló a driverek és az interpreterre írt programok kivételével gyakorlatilag mindenre jó. A virtuális desktop nem csak a Win95-re írt Powerdesk-el működik, de ezzel párhuzamosan működnek a modernebb megoldások is, mint a DeskSpace és a TopDesk is. Akit idegesít, hogy a Win7 státusbárján nem látszik a netforgalom, letölthet egy ingyenes utility-t ami olyanná teszi a netkapcsolat jelzését mint amilyen az XP alatt volt. Bár az igen régi (ugyancsak Powerdesk kiadású) Dialog Helper nem működött W7 x64 alatt, a Filebox Extender ezt is megoldja.
Összefoglalva...
Látható, hogy bár az egyes alkalmazások 64 bites működése és visszafelé kompatibilitása egy másik cikk témája lehetne, általánosságban elmondható, hogy a rendszer maga Win7 64 alatt stabillá és kényelmessé tehető. Az kétségtelen, hogy bizonyos esetekben rengeteget kell keresgélni és tájékozódni alternatívák után, de megéri, mert a mai lehetőségek és programok egyértelmű fejlődést mutatnak a 32 bites rendszerekhez képest. Akiknek a multimédiás vagy fejlesztői munka miatt a 64 bites rendszer megkerülhetetlen, nem fognak csalódni a lehetőségekben ha van türelmük megkeresni és beállítgatni az új rendszer alternatív és az XP-nél mindenképpen jobb megoldásait. Sok esetben viszont az áttérés még akkor is fölösleges, ha a használt programoknak van 64 bites változata.
- Olyan hardver amibe gyors és sok memória rakható. Nem elég hogy DDRIII, az is fontos hogy ez az alkatrészt (az alaplap által is támogatva) mekkora sebességen működik. A DDRIII esetében az árkülönbség gyakorlatilag a sebesség függvénye. A gyorsabb memória alá drágább alaplapot kell venni ami ezt támogatja.
- Olyan mennyiségű memória megvásárlása, aminél már jelentősége van a 64 bites rendszerek ilyen irányú képességeinek. Ez minimum 4GB de inkább több. Ha több, oda kell figyelni hogy az alaplapban legyen elég foglalat a modulok fogadására. Érdemes későbbi bővítésre is gondolni, ez mindenképpen olcsóbb mint a modulcsere. Ha 4 modulos alaplapot veszünk, és veszünk bele 2x2 GB-ot, abból könnyen lehet később 4x2 GB. Az olcsó alaplapok csak 2 db modult tudnak fogadni.
- Olyan szoftverek használata ami ezt ki is használja. Ez egy igen szűk terület ahol ennek konkrét haszna van, annak ellenére hogy szinte minden alkalmazásból készül manapság 64 bites verzió. Kérdés, hogy a későbbiekben lesz-e ezekből 32 bites verzió.
Kompatibilis-e visszafelé a 64 bites rendszer?
Fő kérdés azoknak akik ragaszkodnak régi programjaikhoz és rendszerükhöz hogy a W7 x64 telepítése után tudják-e majd azokat használni amiket korábban megszoktak. Itt a fő kérdés a drivereket érinti. Van-e az alaplaphoz és az egyéb kártyákhoz 64 bites driver? Ha most veszünk hardvert az új rendszerre való áttérés miatt, akkor lehetetlen mellényúlni. Manapság gyakorlatilag minden újonnan beszerezhető eszköz 64 bites, beleértve a drivereket is. Lehet azonban olyan kiegészítőnk (korábbról), ami nem. A gépemben van egy EMU 1212m hangkártya. Ez egy jó drága kártya, 50e ft körül van a mai ára, és nincs hozzá hivatalos (gyári) Win7 x64 bites driver. Van viszont egy Vista x64 beta driver, ami remekül működik Win7 x64 alatt is. Ez nagy szerencse, mert ha nem lenne nem működhetne a kártya az áttérés után az új rendszeren. (A áttérés előtt ennek rendesen utánanéztem, lehetséges-e a kártyát W7 64 alatt használni). Ez előfordulhat más régi hardvereszközökkel is, és nem biztos hogy egy 64 bites áttérés miatt az ember komplett új gépet akar vásárolni. A driver mellett ehhez a kártyához kell egy Patchmix DSP nevű program is. Ebből nincs 64 bites. Nem is települ és nem is működik rendesen, csak akkor ha a telepítés kompatibilitását visszaállítom 32 bites XP-re. A W7 64 egyik nagy előnye, hogy a futtatott programok kompatibilitása visszaállítható a korábban megjelent 32 bites rendszerek szintéjére. Ezt sokszor már a telepítés megkezdése előtt meg kell tenni. Ez gányolásnak tűnik, de legalább működik, és nekem nincs ezzel rossz tapasztalatom.
Sajnos nem mindenhol. Lehetnek olyan eszközök és szoftverek amik nem működnek ezzel sem. A legnagyobb probléma a Java/.NET-en keresztül futó alkalmazásokkal van. Ezekből ugyanis nem mindig kompatibilis az előző verzió az új rendszerrel (és emiatt nem is települ) a régen megszokott program viszont nem mindig kompatibilis a Java/.NET új verziójával. Egy ilyenbe én magam is beleestem, az XP alatt megszokott billentyűátíróm egyáltalán nem működik W7 64 alatt, de maga a vele készített billentyűzet sem. Így nincs más hátra, új program után kell nézni ami kompatibilis és megfelel a másik helyett. Az ilyen esetek nagyon ritkák. Az esetek nagy többségében (amik a felhasználók jelentős részét érintik) az ilyen jellegű problémák vagy elő sem fordulnak, vagy a kompatibilitás visszaállításával megoldhatóak, vagy ha nem, akkor létezik már frissített kompatibilis program ami a régi helyett letölthető csak meg kell keresni.
A Win7 64 biztonsága
Bár minden rendszerről azt állítják hogy biztonságosabb mint a korábbi, nem érdemes ezekben megbízni. A rendszer gyártója nem fog vacakolni napi vírusadatbázissal, trójaikkal, adware/spyware stb...-vel, nem beszélve arról, hogy ezek folyamatos frissítéséhez jogtiszta rendszer kell, ami otthoni gépeken ritka. Szerencsére vírusirtó ügyben szinte mindenki maradhat a kedvencénél a 64 bitre való áttérés után is. Nekem a tűzfallal gyűlt meg egy kicsit a problémám, mert a Lavasoft Personal Firewall amit szerettem XP-n, nem működött. Új verzióját nem találtam (ezen a néven). Egy kis keresgélés után kiderült, hogy új néven, Comodo firewall-ként (is?) működik tovább, ami kompatibilis az új rendszerrel - mert az eredetileg Finn Lavasoft Amerikába költözött (?). Az új tűzfal többet tud, és tudásával arányosan bonyolultabb is.
Nagyon sok, már-már túl sok beállítás tartozik hozzá, amit próbálgatással lehet ideálisra állítani, hogy védjen is, de ne kérdezzen rá minden műveletre - tanuló módban. Az ilyen öntanuló programokat a telepítés idején érdemes magas biztonsági szinten működtetni és elviselni a rengeteg riasztást és rákérdezést, majd a programok üzembe helyezése után alacsonyabbra venni a biztonsági szintet. Nekem ez a páros (Comodo Firewall + Avast) remekül bevált.
Az "egyéb" biztonsági kérdések is problémamentesen oldódtak meg. A böngészőbe telepíthető biztonsági megoldások, mint reklámblokkoló plugin, a Javaszriptek és Cookie-k blokkolása mind rendben működik, nem csak Firefox-ban hanem az Explorerben is. Bár tesztelésen kívül nincs értelme párhuzamosan használni a 2-3 böngészőt, ha netán belefut az ember valami inkompatibilitásba nem baj ha van a gépén egy hasonlóan beállított alternatíva.
A telepítés utáni állandó biztonság
A rendszer és a programok teljes beállítása és telepítése után van lehetőség arra, hogy az egészet tűzfalak és vírusirtók nélkül működtessük - erőforráskímélés miatt - igen nagy biztonsággal, úgy hogy el sem lehet rontani még véletlenül (vagy direkt) sem. Ehhez az kell, hogy a munkákat és azokat az elemeket amelyek változnak (pl. levelezés ha klienst használunk, gyakran változó beállításokkal üzemeltetett programok, stb...) egy külön partícióra tegyük. Magát az operációs rendszert és a telepített programokat az összes beállítással együtt védetté tudjuk tenni a népszerű és szinte minden rendszerre rendelkezésre álló és igen egyszerű Deep Freeze nevű programmal, aminek van egy teljesen egyedire szabható Enterprise verziója is. Ez a program a használat során engedélyez a védett partíciókon is mindenféle változtatást és műveletet - így akár kísérletezgetni is lehet a rendszerrel, akár meg is lehet fertőzni - újraindítás után a rendszer védett része a korábbi állapotba kerül. A munkáknak azért is kell egy védelem nélküli partíció, mert ha ez nem lenne, az összes mentésünk csak az újraindításig létezne.
A Deep Freeze is csak részben "tökéletes" program. Egyrészt csak max. 2GB-os tárolókat támogat. Másrészt ha 4 vagy 4-nél több partíció van (ami extended partíciókkal simán lehetséges) akkor hibásan, 2GB-nál nagyobbnak látja a winchesterünket akkor is, ha az kisebb, és nem is települ. Ez a hiba a Deep Freeze ügyfélszolgálatánál érdeklődve is fennáll, elvileg dolgoznak rajta.
Csakhát van erre is konkurens megoldás - mint mindenre -, ahol ez nem okoz gondot: a Shadow Defender.
Ezzel a programmal egy kicsit több lehetőségünk van a védelem beállítására, és emiatt bonyolultabb is mint a Deep Freeze, de bármelyik partíciót bármikor védelem alá lehet helyezni, és a védelem alatti partíciókból ki lehet zárni bizonyos könyvtárakat. Ez igen rugalmassá teszi a beállításokat, és egy igen bombabiztos védelmet állíthatunk be vírusirtók és tűzfalak nélkül is. Ez a program nem érzékeny a partíciók számára és nem számolja rosszul ezek miatt a winchester kapacitást.Segédprogramok
Nem ússzuk meg a W7 x64 működtetését segédprogramok (utility-k) nélkül. Itt fontos az, hogy a rendszert nem maga a rendszer rontja el idővel, hanem a sok telepített majd üzemen kívül helyezett alkalmazás. Ezügyben a legveszélyesebb amikor a Start menübe és a Registry-be valamint a rendszerszolgáltatásokba bekerülnek olyan bejegyzések és shortcutok amelyek automatikusan indulnak.
XP alatt ezügyben elég borzalmas volt a helyzet, ott a Startup Organizer programot használtam, ami W7 x64 alatt nem igazán működött nálam. W7 alatt úgy látom kicsit javult a helyzet, kevesebb automatán induló bejegyzést helyeznek el az alkalmazások. Az Office 2010 és a Visual Studio 2010 gyakorlatilag semmiféle automatán induló izét nem helyezett el sehol, és ennek így kéne működnie más esetekben is. Ezügyben a listavezető az Adobe csomagja. Ezeket természetesen ki kell irtani a telepítés után, erre kell egy program amiben van egy Startup Manager ami ezt kezeli. Nekem a legjobban a Windows 7 Manager nevű program vált be erre, bár kipróbáltam a TuneUp Utuilities, Fix-It Utilities segédprogramokat is, ezek egyszeri beállításokra és egyszeri optimalizálásra jók, utána nem szükséges megtartani őket. Ezekkel egyéb kényelmi és gyorsító beállítások is lehetségesek.
Nálam például alap hogy a W7 mindenféle csilivilijét alapból letiltom. Nem kell átlátszó menü, színes status bar, 3D, háttérkép, active desktop, mozgó és cserélődő háttérkép pedig végképp nem, stb... Régi kedvencen a programok rendezésére és csoportosítására, még a W95-ös időkből származó Powerdesk Toolbar - amit sajnos nem fejlesztettek tovább az első kiadás óta - simán fut W7 x64 alatt, a desktopot pedig nem használom arra hogy ott tároljak munkát, képet vagy programot.
Ezek a dolgok sokat segítenek abban hogy a rendszer tisztán és emiatt gyorsan tartsuk úgy, hogy annak nem romlik az állapota hosszútávon sem. Ha valaki szeretné a Desktop tisztántartása mellett Macintosh-t idéző Dashboard-al felszerelni gépét, annak ott van a Object Dock nevű program amivel igen sokféleképpen lehet csoportosítani majdnem tetszőleges számú alkalmazást. Ez mindenképpen jobb és kényelmesebb mint a Start menü (ami egyébként sokat fejlődött az XP óta).Az automatán induló alkalmazások mellett, amik nagyrészt (jóval több mint fele részben) teljesen fölöslegesek, sajnos a rendszerszervízt is karban kell tartani. Ezt egy kicsit kockázatosabb, mert ennek állítgatásával esetleg el lehet rontani a rendszert magát is. És igen, van olyan a W7 x64-ben, amikor nem lehet rendberakni semmivel csak a teljes újratelepítéssel vagy a backup segítségével, de erre fel kell készülni - azaz backupokat kell csinálni amikor éppen használható állapotban van a rendszer, főleg ha első körben ismerkedik vele az ember és sokmindent kipróbál (mint én). A rendszerszervizbe olyan modulok épülnek be, amelyeket csak ideiglenesen használunk és a munka alatt teljesen fölöslegesek. Ezek nagyrészt szoftveres védelmek licencszerverei, és segédprogramok rendszerbe épülő programrészei. Ha a segédprogramot csak beállításra használtuk és nincs rá rendszeresen szükség, ezeket utána bátran le lehet tiltani.
Tragédia esetére
Mindenféle szoftveres elővigyázatosság ellenére is sérülhet a rendszer, akár hardverszinten is. Van ugyan "visszaállítási pont", de ezt nem szeretem mert sok esetben fölöslegesen és értelmetlenül működik, foglal egy csomó helyet, és pont a problémákat nem oldja meg ha kell. Tehát én ki szoktam kapcsolni. Hardveres probléma esetén meg egyértelműen nem működik. Ha a telepített és beállított rendszer ilyenkor is viszonylag problémamentesen vissza akarjuk állítani, a backupot kell használnunk. Ez arra is jó hogy egy másik gépre klónozzuk a gépünket. A Win7-be épített backup elég keveset tud, vagy az egész winchestert menti vagy semmit, és nekem voltak problémák a visszaállítással is (amivel trükközni kellett hogy sikerüljön). Ennek kiváltására jó megoldás az Acronis True Image Home nevű program, ami annyira beépül a rendszerbe, hogy gyakorlatilag leváltja a Windows saját backupját (és jól teszi).
Ezzel a programmal rengeteg beállítás lehetséges, kihagyhatóak könyvtárak, és a visszaállításnál is sokkal több paraméter szerint lehet dolgozni. Mindenképpen egyszerűbb és biztonságosabb mint a Win7 saját backupja amellett hogy többet is tud.További apróságok
Mint látszik, nekem a billentyűzetátíró kivételével sikerült minden régi programot és hardvert üzembe helyezni az új 64 bites rendszeren, még a nagyon régi Powerdesk Toolbar-t is. A kompatibilitás-varázsló a driverek és az interpreterre írt programok kivételével gyakorlatilag mindenre jó. A virtuális desktop nem csak a Win95-re írt Powerdesk-el működik, de ezzel párhuzamosan működnek a modernebb megoldások is, mint a DeskSpace és a TopDesk is. Akit idegesít, hogy a Win7 státusbárján nem látszik a netforgalom, letölthet egy ingyenes utility-t ami olyanná teszi a netkapcsolat jelzését mint amilyen az XP alatt volt. Bár az igen régi (ugyancsak Powerdesk kiadású) Dialog Helper nem működött W7 x64 alatt, a Filebox Extender ezt is megoldja.
Összefoglalva...
Látható, hogy bár az egyes alkalmazások 64 bites működése és visszafelé kompatibilitása egy másik cikk témája lehetne, általánosságban elmondható, hogy a rendszer maga Win7 64 alatt stabillá és kényelmessé tehető. Az kétségtelen, hogy bizonyos esetekben rengeteget kell keresgélni és tájékozódni alternatívák után, de megéri, mert a mai lehetőségek és programok egyértelmű fejlődést mutatnak a 32 bites rendszerekhez képest. Akiknek a multimédiás vagy fejlesztői munka miatt a 64 bites rendszer megkerülhetetlen, nem fognak csalódni a lehetőségekben ha van türelmük megkeresni és beállítgatni az új rendszer alternatív és az XP-nél mindenképpen jobb megoldásait. Sok esetben viszont az áttérés még akkor is fölösleges, ha a használt programoknak van 64 bites változata.
Bejegyzések
