Az informatika technológiai válsága

A riport 2001-ben készült Kürti Sándorral, aki az egyik legismertebb európai biztonsággal és adatmentéssel foglalkozó cég (ma már részvénytársaság) vezetõje.

Nemrégiben egy szakmai konferencián merült fel a technológiai válság problémája. Sokan sokféle véget jósoltak már a számítástechnikának és az informatikának, nemegyszer hallhattunk az Internet összeomlásának szükségszerûségérõl, de a jóslatok ez idáig nem következtek be. Hogyan fogadta a szakértõ hallgatóság a válságról szóló hírt, egyáltalán: hogyan fér bele az IT-ipar mai optimista hangulatába a technológiai válság kifejezés?
Kürti Sándor: Az IT-ipar sok szempontból vizsgálható. Az IT-iparág, illetve az általa elõállított termékek értékelésére a világnak megvannak a klasszikus módszerei, amely minden iparágra, és minden iparág által elõállított termékre érvényesek. Ennek az értékelési eljárásnak a legfelsõ szintje a tõzsde. A tõzsde értékítéletével lehet egyet nem érteni, de nem elfogadni az maga az öngyilkosság. A tõzsde pedig az IT cégek értékét 2001 elején igen erõsen leértékelte a korábbi idõszakhoz képest. Lehet persze azon morfondírozni, hogy elõzõleg volt túlértékelve, de azt az értékelést akkor mindenki elfogadta, és azt tartotta természetesnek. Ebbõl a szempontból a válság azt jelenti, hogy a megelõzõ idõszakhoz képest az IT-cégek értéke ugyancsak jelentõsen csökkent. Igen látványos volt például a PSINET papírjainak zuhanása 126 dollárról 76 centre. Persze ez szélsõség, de egyik óriás sem úszta meg a drasztikus leértékelõdést.

Milyen érzékelhetõ jelei vannak ma Ön szerint az IT-ipar válságának, és ezek mennyire mondhatóak súlyosnak?
K.S.: A felkapott és gomba módra elszaporodott dotcom-cégek nagy része csõdbe ment. Csak az idén, 2001 elsõ félévében négyszáz fölötti olyan dotcom cég tûnt el az USA-ban, amelyik ezer fõnél több alkalmazottat foglalkoztatott, és természetesen magukkal rántották a befektetõik nem kevés tõkéjét is. Akik benne voltak ezekben a cégekben, azoknak ez súlyos veszteséget jelentett, akik távolról nézték, azok számára mindez csak az újsághír szintjén jelentkezett.

Ön szerint mikor kezdõdött a szóban forgó válság, és mi idézte elõ?
K.S.: A kezdetet az informatikai robbanás, az informatikai forradalom jelentette még az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején. Miért ekkor? Mert eddig az idõpontig már kialakultak, elfogadottá váltak a klasszikus iparágakra jellemzõ diszciplínák:
1. A gyártást megelõzõ tudományos kutatás
Gondoljunk a vegyiparra, ezen belül például a gyógyszeriparra vagy a gépiparra, ezen belül a jármûgyártásra. Arra, hogy milyen szigorú szabályozást vezettek be a termék elõállítását megelõzõ folyamatokra.
2. Minõségbiztosított gyártás
A hibás termék elõállítását elkerülendõen a szigorú belsõ szabályozás követelménnyé vált.
3. Jogi szabályozás
A vásárlót a jog széleskörûen védte, a hibás terméket visszavásárolták, a vevõt kártalanították. Mit hozott ezzel szemben az informatikai forradalom? Lényegében az itt felsorolt elvárásokat felrúgva egyetlen célt tartott szentnek: az eladások növelését. A forradalmi azt jelentette, hogy az informatikai termékek relatívan olcsók lettek. De mitõl? Attól, hogy nem költöttek a tudományos kutatásra, a minõségbiztosításra az elvárható szinten. Hogy mi az elvárható szint? Az, ami a klasszikus iparágakban kialakult. Viszont éppen ettõl lett a forradalmi változás. Hogy minden olcsó, hogy minden mindennel összedugható. Voltak persze az informatikai iparnak is minõségbiztosított termékei: az IBM nagygépek, vagy az Apple Macintosh kisgépek, de ezek drágák voltak. Nem is lettek a forradalom zászlóvivõi, csak a vesztesei. A vásárló örült, olcsón hozzájutott nagyszerû eszközökhöz, csakhát ezek az eszközök egyre kevésbé mûködtek biztonságosan. Minél nagyobb hálózatok alakultak ki, annál bizonytalanabbak lettek. Ez várható volt. A vevõt nem csapták be (nagyon), hiszen ki sem fizette a minõségbiztosítás árát.

Mik a válság legfõbb okai?
K.S.: Azok az ígéreteket, melyeket az iparág hangoztatott nem váltak valósággá. Magyarán minét több informatikát használt egy cég, annál kiszolgáltatottabbá vált.

Az IT-iparnak, melyek azok a területei, ahol ma már jól érzékelhetõek a válság hatásai?
K.S.: A pénzügyi válság az egész iparágat elérte, a tõzsde nem volt válogatós.

Össze lehet-e ma hasonlítani, mi változott meg az IT szakmában a valamikori válságmentes idõszakhoz képest napjainkig?
K.S.: Már nem hiszi el a világ, hogy a mai hálózati rendszerelemekre biztonságosan fel lehet építeni a jövõ technológiáját. Tíz évvel ezelõtt ez még hihetõ volt.

Mekkora hatása lehet a válságnak az internetre, illetve mennyire része és okozója a problémának maga az Internet?
K.S.: Leegyszerûsítve, az Internet technológiája a boldogságunk és egyben bánatunk okozója. Mire valósággá vált, a lerakott alapok nem bírták el, mert minõségük ehhez a technológiához már nem volt elfogadható.

Ön szerint az IT-termékek elõállításakor mi lenne az optimális arány a pénz és idõráfordítás szempontjából a fejlesztés, a tesztelés és a marketing között? A feltételezhetõ optimumhoz képest mi a mai gyakorlat?
K.S.: Nem hiszem, hogy a klasszikus iparágakban csak fafejûek, az IT-iparágban pedig csak zsenik dolgoznak. Vissza kéne térni a klasszikus iparágakban elfogadott alapokhoz. Ez persze nemcsak vágyálom, de be is fog következni, mert a piaci igények vezérlik ezt az iparágat is. Igen, ez le fogja lassítani a fejlõdés ütemét - de ha jól belegondolunk, ez eddig torz fejlõdés volt -, mert ahogy egy gyógyszerkutatás tíz évig tart, úgy egy nem kevésbé bonyolult szoftverfejlesztés sem tarthat két-három hétig. Vagy ha ennyi ideig tart, akkor az magán viseli az összes gyerekbetegség jelét, ahogy ezt ma érzékeljük is.

Mi történhet az iparággal a ma már jól érzékelhetõ válság hatására?
K.S.: A piac kikényszeríti a minõségi terméket, efelõl nincs kétségem. Más iparágak is átélték a hasonló periódusokat. Vagy ötven évvel ezelõtt az autók is lépten nyomon lerobbantak.

Mit tehetnek a válság hatásainak enyhítéséért, azok a vállalati vagy magánfelhasználók, akik informatikai termékekkel dolgoznak munkájuk során?
K.S.: Ma sokkal több emberi ráfordítás kell ezen eszközök viszonylagosan biztonságos üzemeltetéséhez, mint az elvárható volna. Erre senki sem volt, és sajnos ma sincs felkészülve.

Mennyire foglalkoznak szakemberek a mai válság technológiai részével? Van-e már például ennek szakirodalma?
K.S.: Az IT-ipar problémája nem technológiai válságként jelent, illetve fogalmazódott meg, hanem pénzügyiként. Szerintem a pénzügyi válság alapvetõ oka az, hogy az IT ipar által elõállított minõség legalább két lényeges feltételt nem ért el: a többi iparág minõségi szintjét, illetve a maga által generált, ígért minõségi szintet. Mivel ezen iparág minõségszabályozói az iparág legjelentõsebb gyártói (ma egy IT termék attól minõségi, hogy ki a gyártója) és ezen gyártók rendelkeznek a legnagyobb gazdasági hatalommal is, nem lesz zökkenõmentes a minõségjavítás folyamata. Itt van a válasz arra kérdésre is, hogy a felhasználók honnan fognak hiteles választ kapni a technológiai problémákra? Ma sehonnan, mert ez a gazdasági hatalom igen erõs, és mellette nem tudott felállni a vele azonos erejû minõségbiztosítási, illetve jogi hatalom. Ugyanakkor a pénzügyi válság ezeket a gyártókat is erõsen érinti, tehát erõbõl õk sem tudják már a termékeiket lenyomni a vevõ torkán. Ettõl a ponttól pedig az õ érdekük is, hogy a termékek az elvárt minõségûek legyenek, kiépüljenek a minõségbiztosítás mûszaki és jogi bástyái. Csakhogy ez a folyamat keserves küzdelmet jelent majd, mert hatalomátadással jár. Ugyanis a gyártók mindezidáig magukénak tudták ezeket a hatalmi ágakat is, és ezek a klasszikus iparágakban a gyártóktól többé-kevésbé elkülönülten mûködnek.

Hogyan összegezné véleményét?
K. S.: Evolúciós folyamat elõtt áll az IT-ipar. Ez a termék minõségi - mûszaki és jog - színvonalát fogja a klasszikus iparágakban elért szinthez felemelni. E folyamatnak sok áldozata lesz, gyártók és felhasználók egyaránt. De nem kétséges, hogy a folyamat végbemegy, mert ezt a világ pénzügyi szabályozó rendszere biztosítani fogja.