CorelDraw 6.0 (embléma készítése)

A Computer & Design 1996. novemberi számában a CorelDraw! 6.0 programmal kapcsolatban közölt alkalmazási példát a lépésrõl-lépésre rovatban. Az írás a Nissan cég 3D emblémájának elkészítésén keresztül mutatja be a vektoros grafika látszólagos 3 dimenziós lehetõségeit. A grafikai munka során gyakori feladat egy termék vagy egy cég emblémájának reprodukálása nyomat vagy arculati kézikönyv alapján. Ezek az emblémák kész állapotukban gyakran bonyolultnak tûnnek, pedig egyszerû elemekbõl kivitelezett több lépéses folyamat eredményei. Jelenlegi példánkban a Nissan autógyár háromdimenziós emblémáját vesszük példaként, amin látható, nem kell minden 3D hatáshoz valódi 3D szerkesztõfelülettel rendelkezõ bonyolult alkalmzást elõvenni.

A munka kezdetén vegyük elõ a tools/roll-up groups/transform úszómenüt. Itt válasszuk ki a size listaelemet a pontos méretezéshez. Rajzuljunk egy négyszöget, majd méretezzük be például 150X50 mm-re. Ezután kerekítsük le a négyszög sarkait node-edit eszközzel (felülrõl a második), majd arra van szükség, hogy az így keletkezõ négyszöget még 3X megduplázzuk egyre kisebb méretekkel, de az eredetivel mindig párhuzamos oldalakkal.

E célra nagyszerû a transform úszómenü size listaeleme. Ha az úszómenü jobb oldalán lévõ nyillal lenyitjuk a koordináta rendszert, amiben kilenc db. viszonyítási pontunk van, a párhuzamosság biztosítható. Elõször kattanjunk a koordináta rendszer középsõ pontjára, majd csökkentsük az objektum méreteit a tengelyhez képest 3 mm-rel, vagyis a szélességet 150-rõl 147-ra, a magasságot 50-rõl 47-ra. Az apply to duplicate gombot használjuk. Ugyan ilyen beállítások mellett csökkentsük tovább a négyszöget most 10 mm-rel, vagyis 147-rõl 137-re, ill. 47-rõl 37-re. Apply to duplicate. Végül újra egy 3 mm-es szûkítés kell, 137-rõl 134-re. ill. 37-rõl 34-re. Apply to duplicate.

Ezután a térhatást színátmenetekkel oldjuk meg. Vegyük elõ a fill tool/special fill roll-up-ját, itt válasszük ki a special fill listaelemet, a lineáris színátmenetet, kattanjunk az edit gombra, majd color blend keretben a mid-pint potmétert toljuk el 20-ra, a from mezõ színe legyen 60% K, a to mezõé pedig 5% K. Ok. Válasszuk ki a legkülsõ, 150X50-es négyszöget, és érvényesítsük a színátmenetet az apply gombbal. Kettõvel beljebb, a 37X137-es négyszögön érvényesítsük ugyan ezt a színátmenetet, de 180 fokkal forgassuk el elõtte. Ezt a CTRL billentût lenyomva tartva az úszómenüben is megtehetjük a színátmenet preview képén. A legbelsõ 134X34-es négyszögbe tegyünk egyszerûen kék (100C+60M) színt. Kívülrõl a második négyszög, (147X47) kimaradt, mert abba egy másféle színátmenet kell, tehát special fill úszómenü, edit. A color blend keretben kattanjunk a custom gombra, majd színátmenetet jelképezõ csíkon tegyük a következõt: a bal oldali pont legyen 50% K, a jobb szélsõ szintén. Kattanjunk duplát a csík felének tetejére, majd az így kapott háromszögön definiáljunk 10%K-t, a pozíciót tekerjük 30%-ra. Újabb duplakatt a csík felett, a pozíció ezúttal legyen 70%, a szín szintén 10%K. Az options keretben a szögállás (angle) legyen 0 fok. Ok, apply. Ezután kívülrõl számolva a 2. és a 3. négyszögrõl tüntessük el a keretet (jobb egérgombbal kattanjunk az alsó színpaletta áthúzott négyzetén). A legkülsõ és a legbelsõ négyszögre viszont tegyünk 0.5 mm fekete keretet. Ez a fill úszómenü pen listaelemével is lehetséges.

Az így keletkezett ábrát jelöljük ki, foglaljuk csoportba (CRTL+G), majd az effects/envelope menüpontjával ívesítsük meg az oldalait. Az úszómenüben válasszuk ki az envelope listaelemet, majd nyomjuk be balról a második gombot. Add new, majd a keletkezõ szaggatott vonal oldalainak középpntjait a mozdítsuk el a SHIFT billentû lenyomva tartása mellett felül kb 3, oldalt pedig kb 2 mm-rel. Apply. (A keep lines ne legyen bejelölve!) Az envelope úszómenüt lezárhatjuk.

Válasszuk ki a körrajzoló eszközt, rajzoljunk egy 120X120-as kört, aminek pontos méretezése a transform úszómenüvel is lehetséges. Ugyancsak a transform úszómenüben írjuk át a méreteket 110X110-re, majd apply to duplicate. Az így keletkezett két kört alakítsuk körvonallá (CTRL+Q). A node edit eszközt (felülrõl a második) váltsuk át a knife (kés) eszközre, majd minkét kört egyenként vágjuk át a vízsintes tengelyük mentén mindkét oldalukon, pont ott, ahol a csatlakozási pontok (node-k) vannak (ez össz. 4 db vágás). Ekkor a körök automatikusn öszkötõdnek, így most 4 db zárt félkörünk van. A fill úszómenü special fill listaeleme alatt válasszunk ki két színt, 50%K-t, és 10%K-t. Állítsuk körkörös színátmenetre. Edit, majd a color blend keretben two color, center offset-ben pedig horizontal -15, vertical 30% legyen. Ok. Apply. Jelüljük ki a külsõ kör alsó félkörét, kapcsoljunk a fill úszómenüben lineáris színátmenetre, állítsuk a szögállást -90 fokra az, apply. Most jönnek a belsõ körök. A felsõbe egy vörösbõl sárgába átmenõ körkörös színátmenet kell, a center offset keretben a középponti eltolás legyen H:-15, V:35%, az edge pad pedig 15%. Ok, apply. A belsõ kör alsó fele jön: fill úszómenü, edit, radiális színátmenet, color blend keretben custom, bal kezdõpont 100Y+100M+30K, jobb végpont 100M+100Y, és az 5%-os pozícióba ugyancsak tegyünk egy 100Y+100M színt. Edge pad 15%, center offset keretben a H:0%, a V:50%. Ok, apply.

Vegyük elõ a tools/roll-up groups/shaping úszómenüt, ahol válasszuk a trim listaelemet. A leave original keretben mindent ikszeljünk ki. Érdemes a SHIFT+F9 billentûkombinációval drótvázasra kapcsolni a képet. Jelöljük ki a belsõ kör alsó felét, duplázzuk meg a saját pozíciójában úgy, hogy egyszerûen kattanunk a transform úszómenü apply to duplicate gombján. Rajzoljunk egy lapos ellipszist az ábra alsó felére. Jelöljük ki, kattanjunk a shaping úszómenü trim feliratú gombján, majd a nagy fekete nyillal kattanjunk a belsõ kör alsó felén. Vegyük le róla a körvonalat, töltsük ki 100Y+100M+30K színnel. Kattanjunk újra a belsõ kör alsó részén, duplázzuk meg, (tranform úszómenü apply to duplicate), tegyük legfelülre (SHIFT+Page Up), vegyük ki belõle a kitöltõszínt, adjunk neki 0.3 mm-es keretvastagságot, apply, majd a belsõ kör felsõ felének is adjunk 0.3 mm-es fekete keretet. Ha minden OK, akkor SHIFT+F9, és a következõ ábrát kell lássuk:

Nincs más hátra, mint kijelölni mind a négy kört, és a két utólag elkészített objektumot, a keretet és az árnyékot, csoportbafoglalni mindet (CTRL+G), hátratenni (SHFT+Page Down), kijelölni mindent (edit/select all), igazítsuk mind a két objektumcsoportot egymáshoz képest közpére (CTRL+A), center+center+apply és végül a felülre került kék mezõbe be kell írni fehérrel: NISSAN.

Színes világ

A nyomdai elõkészítést manapság számítógéppel végzik a tördelõk, grafikusok. Emiatt a munka elõször a képernyõn alakul ki, ott szerkesztõdik meg. Éppen ezért jogos igény a felhasználó részérõl, hogy a képernyõ azt mutassa, amit majd a nyomtatott végtermék fog produkálni. A grafikus felületeket, operációs rendszereket ezért WYSIWYG-nek hívják, ami azt jelenti: azt kapod a kimeneten amit a munkafázosok során látsz.

Színes valóság

A képernyõ felbontása és a nyomdai végtermék felbontása között igen nagy a különbség. A számítógép monitorján a kép a beállított felbontás függvénye, de jellemzõen max. 72 dpi. Ezzel szemben egy levilágító felbontása 2000-3000 dpi, egy nyomtatóé 300-600-1200 dpi. A nyomdai raszter pedig jellemzõen a monitor felbontás duplája, 120-160 lpi, de ez a négyszínnyomás miatt többnek tûnik. A betûk is két részben tárolódnak, az egyik részük csak nyomtatható, így az a nyomtató változó felbontásához igazodik, a másik pedig a képernyõ számára készült 72 dpi-s bittérkép. A kettõ bizony nem egyforma. Ugyan ez a helyzet az EPS grafikákkal. Tehát megállapíthatjuk, hogy a képernyõn látott grafikai elemek és betûk nem egyeznek meg a nyomtatott képpel. Nézzük a színeket, fényképeket. A WYSIWYG számomra azt is jelenti, hogy ezeknek is egyeznie kell a valósággal. De a valóság igen sokszínû. A monitorok pedig csak RGB színcsatornákból összerakott színeket tudnak megjeleníteni. Ezek száma technikailag maximum 16.7 millió, de ez nem a monitor, hanem vezérlõkártya és szoftver kérdése. Az RGB fényszíneket színcsatornánként intenzitásértékekkel jellemezzük 0..255-ig, egy csatornát 8 biten leírva. Ez 3x8 azaz 24 bites színmélység. Érdekes kérdés, hogy az emberi szem ennél több vagy kevesebb árnyalatot tud-e érzékelni. A válsz: sokkal többet. Mert mi nem csak az intenzíven sugárzó fényeket látjuk, hanem a visszaverõdõeket is, erre pedig a monitor nem képes. Ez utóbbi elven

Kalibrálás

Bármilyen furcsa, a kalibráció sikerét elsõsorban nem a monitor határozza meg. Ez az alkalmazott szoftver kérdése. Ebben elsõ helyen az Adobe PhotoShop áll, ebben a programban közelíthetõek meg leginkább a nyomdai színek. Másodikon az Illusztrátor, majd a Quark, a PageMaker is színhelyes ha eleve a CMYK színrendszert választjuk a színkeveréshez, és van néhány program, amely egyáltalán nem az, pl. a PC-s Corel és Designer. Éppen ezért nem érdemes egy bizonyos határ feletti áron um.

Pontnagyobbodás

A nyomtatott színek szórása jóval nagyobb, mint a képernyõs színeké. Itt a szín elsõsorban nyomdafesték kérdése, de a végtermék színeire hatással van az egész alkalmazott nyomdatechnológia. Mint a monitornál a gamma, a nyomtatásnál a minõség jellemzõje az un. DOT GAIN, azaz a ponttorzulás, vagy pontnagyobbodás. Minél kisebb, annál jobb, annál nagyobb a nyomtatható színek száma. Ezenkívül itt is fontos a szürke, vagyis, ha mind a négy nyomdai színt egyenlõ mértékben keverjük, akkor a nyomat szürke legyen. Ha nem az, színeltolódásra számíthatunk. A PhotoShop és az Illustrator szoftverekben a képernyõn megjelenõ színek, a CMYK színrendszer alkalmazása esetén, figyelembe veszik a nyomdafesték tulajdonságait, és ahhoz igazítják a képernyõt. Az alkalmazott nyomdafesték, annak ponttorzulása, szürkeegyensúlya a Preferences/Printing-ink setup menüpontban állítandó be, majd tapasztalhatjuk, hogy a képernyõn a munka színei megváltoznak. A színkalibráció során még a környezet fényei is figyelembe vehetõek három erõsségi fokozatban, de ennek jelentõsége már igen csekély, mint ahogy a színlátásra vonatkozó többi tényezõ is jelentéktelen, ráadásul egyénileg szubjektív, így a program szintjén sem megfogalmazható. A Pantone vagy más direkt színskálák elemeinek képernyõs megjelenítése nehezebb mint a CMYK színrendszeré, hiszen itt megint alapvetõen más színkeverési technológiával állunk szemben, amely még elméletileg sem vezethetõ vissza RGB eszközökre. (A CMY fedõszínek az RGB fényszínek komplementer párjai, így a két színrendszer között matematikailag megfogalmazható az összefüggés.)

Tanulságos összehasonlítani a képernyõn így keletkezõ színhelyességet a próbanyomat-helyettesítõ eljárások nyomdai színhelyességével, amelyek nem képesek figyelembe venni az alkalmazott nyomdatechnológia semmilyen jellemzõjét, ill. az így kialakuló színes nyomat gyártási technológiája semmiben sem hasonlít a nyomdai munka folyamataihoz, hogy a hõ- vagy lézernyomtatási eljárásokról ne is beszéljünk. A képernyõ pedig, ill. az alkalmazás viszont igen. Tehát, bár a monitor nem egészen WYSIWYG, hol az az eszköz, ami a nyomtatott valóságot jobban megközelíti?

PageMaker vagy QuarkXPress

A kiadványszerkesztés, nyomdai elõkészítés ma a számítógép használatának egyik legkifizetõdõbb, és az irodai alkalmazások futtatása után a legelterjedtebb használata. Lehet a grafikai és fényképfeldolgozó programokat is ebbe a kategóriába sorolni, a szó szerinti értelembe vett kiadványszerkesztõk elsõsorban mégis szöveg-elõállításra valók. Ezek tehát elsõsorban betûkkel dolgoznak, és csak másodsorban lehet kapcsolatba hozni õket a grafikával vagy fotófeldolgozással. Igazából az helyes, ha e három nyomdai elõkészítõ kategóriát: grafikát, fotófeldolgozást, szöveg-elõállítást külön vesszük. Nem szerencsés az a tendencia, hogy ma egy grafikai munkahelyen egy elõkészítõtõl mind a három részfeladat ismeretét elvárják. Lehet persze egy idõben egy ember grafikus, fotós, és tipográfus, de az, hogy ez az egy ember mindhárom feladatot maradéktalanul profi módon meg tudja oldani, az csak egy illúzió lehet a megrendelõ vagy a munkaadó, netán maga az elõkészítõ részérõl, amennyiben túlbecsüli saját képességeit. E szerint nem tartom szerencsésnek azt a folyamatot sem, amely arra irányul, hogy egy öszvér programmal és egy alkalmazottal mindhárom -egyenként önálló szakmát teremtõ részfeladatot- megoldjunk.

Célprogramok

Most tehát kizárólag a szöveg-elõállítással, tipográfiával foglalkozunk. Erre a feladatra is célprogramot kell beszereznünk, mint minden más komoly munkához. Ma gyakorlatilag két piacvezetõ termék versenyez a vásárlókért, a QuarkXpress és a PageMaker. E két program valamelyikét mindenképpen használni kell az olyan nyomdai elõkészítés során, ahol viszonylag sok -több mint egy oldalnyi- szöveget kell feldolgozni. Sajnos a nyomdai elõkészítés folyamatának ez a része van leginkább elhanyagolva. Ha ránézünk ma egy átlagos (nem szakmai) kiadványra, az képileg, -tehát a grafika és fotó szempontjából- elfogadható, vagy nagyon jó. Ennek ellenére a tipográfiája még lehet nagyon rossz is. Ez alatt nem csak a szöveg formai oldala értendõ, hanem a helyesírás, az idézõjelek, gondolatjelek, térközök, betûközök, kerettávolságok, elválasztások, betûtípusok stb. Sajnos az elõkészítési folyamatnak a tipográfia nem egyszerûen a legelhanyagoltabb része, hanem ezt fizetik meg a legkevésbé. A megrendelõ boldogan fizet egy jól sikerült grafikáért, egy szép termékfotóért és annak színrebontásáért, de azok szöveges környezetéért már kevésbé, mondván: szedni és szövegszerkeszteni mindenki tud.

Ennek egyik oka az, hogy a nyomdai elõkészítésnek ez a folyamata igényli a legkisebb teljesítményû gépet, így akinek véletlenül tengõdik otthon egy 386 SX vagy egy MAC LC II gépe, az már tudja futtatni, sõt kényelmesen használni a QuarkXpress-t, így igen sokan tördelnek. Ezen kívül még egy piacvezetõ termék jöhet szóba ugyan erre a feladatra, a PageMaker. Sajnos nem fogok pálcát törni a programok felett, és nem fogom eldönteni hogy melyik a jobbik, hiszen ez nem focimeccs. A döntésben a programok technikai eszkötárának ismertetése sem segít. Itt elsõsorban a felhasználónak kell tisztában lennie saját szempontjaival, és ezek alapján kiválasztható valamelyik program, és mint látni fogjuk: mindkettõnél kompromisszumok kötendõk.

Szerencsére e két termék nem egyforma, mint pl. a Word vagy a WorPerfect. Talán szempont is volt a fejlesztésnél, hogy ne hasonlítson egyik sem a konkurens termékre. Nézzük tehát a szempontokat.

Könnyen tanulható XPress

A Quark tömeges elterjedését a következõ tulajdonságai biztosítják: Rendkívül könnyen tanulható felület, rendkívüli termelékenység, és minimális gépigény: 386 SX vagy MAC LC II gépen 4 MB RAM-mal kényelmesen használható. Hogy a merevlemezen elfoglalt igen csekély, verziótól függõ 5-9 MB helyigényérõl már ne is beszéljünk. Van a Quark-nak egyáltalán hátránya? A termelékenységet biztosító rendkívüli gyorsaság ára az, hogy a program pontossága hagy némi kívánnivalót maga után. Ne dõljön be senki a négytizedesjegy pontosságot ábrázoló adatbeviteli mezõknek. Sajnos a képernyõn elhelyezett, akár számjegyekkel pontosan pozícionált szöveges vagy grafikai objektumok a printer koordináta rendszerén már kevésbé pontosak. Saját tapasztalataim szerint megnyalhatjuk ujjainkat 0.3 mm pontosság után a printeren. Ez persze nem zavaró csak akkor, ha az oldalon elhelyezett objektumok egymáshoz képesti pozíciója nagy pontosságot kíván, pl. egy behelyezendõ szövegobjektum helye egy grafikai objektumban van fenntartva, amibe a szövegnek pontosan kell illeszkednie.

Nagyigényû PageMaker

Ezzel szemben a PageMaker igazi nagyágyú. CD-n, vagy 16 db floppylemezen kapható. MAC alatt legfeljebb az OLE 2.0-ás modul jelenthet telepítési/mûködési problémát. PC-n a PM-et NT-re vagy Win95-re optimalizálták. Ennek ellenére használható 3.11 alatt is, (pl. abból a meggondolásból, hogy a WIN95 rapszodikusan jelentkezõ problémáival kevés felhasználó tud mit kezdeni) ha telepítjük a 32 bites eszközmeghajtót. Ilyet telepít WIN3.11 alá a PhotoShop is, de a PM nem indul el a PhotoShop 32 bites eszközmeghajtójával. Szerencsére az újabb verziót telepíthetjük a PM 16. lemezérõl. Vigyázzunk, ha egy sikeres PM telepítés után újra vagy elõször telepítjük a PhotoShop-ot, úgy az kérdések nélkül felülírja a PM már telepített 32 bites eszközvezérlõit, így az többé nem indul el. Sebaj, ilyenkor újratelepülhetünk a PM 16. lemezérõl. Azonkívül a mûködéshez és az üzembe helyezéshez min. 12 MB RAM kell, az üzembe helyezett virtuális memóriát és más átveréseket nem eszi meg a program. A PM-hez tehát a Quark-kal ellentétben Pentium/PowerPC 133 MHz + 16 MB RAM + 21 MB HDD terület szükséges, de a telepített programrészektõl függõen ez több is lehet. Mit kapunk cserébe? Rendkívüli pontosságot, és igen nagy szolgáltatásválasztékot, profi tipográfiát és képkezelést. Mivel a PM alapszolgáltatásai messze felülmúlják a Quark-ét, felülete viszonylag nehezen tanulható. Mivel a nagy pontosságért és szolgáltatás választékért cserébe a PM a sebességével fizetett, azt mondhatnánk, hogy kevésbé termelékeny. Ez csak addig igaz, amíg nincs a fentebb említett nagyteljesítményû gépünk, (amely valljuk be, akár WEB szerver is lehetne...) mert egy ekkora gépen a két program közötti sebességkülönbség már nem érzékelhetõ. Mindamellett ha speciális feladatokba ütközünk, amelyet a Quark-kal egyáltalán nem, vagy csak görcsölve lehet megoldani, akkor egyértelmûen a PM a termelékenyebb. Ilyen, a nyomdaiparban nélkülözhetetlen szolgáltatása a stílusok alapján automatikus tartalomjegyzék-generálás, az automatikus szószedett készítés, és a táblázatkészítés. E három nagyon fontos szolgáltatásán kívül nézzünk néhány apróságot: a PM tájékoztat a beimportált képek színcsatornáiról, így ellenõrizhetõ, nem maradt-e valamelyik véletlenül RGB-ben; a PM dokumentumba beintegrálható a kép egésze nem csak a preview-je -de ez nem kötelezõ; kilövés szerinti nyomtatási lehetõség oldalpárokra is, csak az ívenkénti lapok számát kell megadni; teljesen különbözõ grafikai vagy szövegobjektumok együttesen méretezhetõek; sorkiegyenlítés a hasábmagasság alapján; egy gyors, egyszerû belsõ szövegszerkesztõ szedéshez; a képernyõt a kiválasztott printer tulajdonságaihoz igazítja (default printer); több különálló dokumentumból egy nagy könyv készítése, helyes oldalszámozással, tartalomjegyzékkel, szószedettel; páratlan oldaltörlés vagy beszúrás esetén átszámolja az oldalon elhelyezett objektumok pozícióját az új (oldalpárok esetén nem szimmetrikus) margóviszonyoknak megfelelõen; a forrásszöveg változásait követõ szöveglinkelés; a grafikai objektumok négy oldalon körülfolyathatóak; sokszögrajzolási lehetõség; nem teljesen gátlástalan a direkt (Pantone) és process (CMYK) színek közötti konverzió, ill. ha ez szükséges, a printelésnél beállítható; HTML (WEB) oldalkészítési lehetõség stb. Még bizonyára van néhány olyan apróság, amely a PM-be benne van, a Quark-ba pedig nincs. Ennek ellenére a Quark ma drágább mint a PM.

Bõvíthetõek

Persze a Quark is felszerelhetõ a fenti tulajdonságokkal, (sõt többel is), de ekkor az amúgy is drágább Quarkunk ára még borsosabb lesz. Nézzük tehát a bõvíthetõséget, nem foglakozva tovább anyagi kérdésekkel.

A PM is bõvíthetõ, a PhotoShop-nál már megszokott Plug-in jellegû modulokkal. Pl. a PM egyenesen megeszi a PhotoShop plug-in-jait, amit azért nem tartok túl nagy jelentõségûnek, mert a PM nem fotóretusáló program. Mindamellett a tipográfiát támogató moduloknak két nagy elõnyük van a Quark-XTension-jaival szemben: minden PM-ben benne vannak, de ha mégsem, akkor is a dokumentumba a folyamat végeredménye kerül be, nem maga a folyamat (a táblázat pl. vektoros grafikaként, a tartalomjegyzék formázott szövegként).

A Quark XTension-ok ezzel szemben nem biztos, hogy mindenhol megvannak, és ez azért baj, mert az XTension nem a végeredményt, hanem annak folyamatát tárolja le a dokumentumba, így ha netán egy Quark dokumentumot át kell cipelni egy másik gépre, akkor oda is kellenek az alkalmazott XTension-ok, kb. úgy, mint az alkalmazott betûk vagy képek. Lehet, hogy a dokumentum akkor sem nyitható ki egy másik gépen, ha az XTension-t nem is alkalmaztuk, csak egyszerûen üzembe volt helyezve. Az XTension tehát görcsösen ragaszkodik a dokumentumhoz, míg a PM Plug-in dolga végeztével távozik onnan. A Quark XTension-ok igen nagy száma miatt (kb. 300), és amiatt, hogy ezek 90%-a PC-n meg sem jelenik, bizonytalanná válhat a Quark dokumentumok átvitele az azonos platformú gépek között, a különbözõek között pedig ellehetetlenülhet. (Az egyik leghasznosabb XTension a XTensionokat engedélyezõ és letiltó XTension). Persze ez csak akkor fontos szempont, ha szükség van dokumentum-átvitelre.

Tudás és tehetség

A programok használatának logikája is nagyban különbözik. Gondolom azért, hogy az egyik program hívei ne, vagy csak komoly kínok árán térhessenek át a konkurens termékre. Pl. míg a Quark mindent dobozol, addig a PM mindent rolók közé zár. Ez persze nem minõsíti a termékeket jobbra vagy rosszabbra. És a nyomdai végtermék minõségét is csak 1-2% ban befolyásolja a kiválasztott szoftver. A többi attól függ, aki dolgozik. Tehát: munkára fel!

Világméretû hálózatok (1996)

Aki ma telefonvonalon elérhetõ szerverekre szeretne csatlakozni számítógépével, annak ma Magyarországon gyakorlatilag két lehetõsége van: vagy egy Internet szolgáltatótól vásárolja meg a hozzáférés jogát, vagy az egyetlen Compuserve szolgáltatótól. A világon persze létezik még sok más hálózat is, de ezeknek nincs helyi szerverük, így nemzetközi telefondíjak mellett nem éri meg használni õket. Remélhetõleg hamarosan települ egy Microsoft Network, és egy FidoNET szerver is Budapest-re.

40 millió elõfizetõ

Az itt elérhetõ két szolgáltató szerencsére elég sok, kb. 40.000.000 eléfizetõt számlál a világon. Ebbõl kb. 22.000.000 az Internet-é, és 18.000.000 a Compuserve-é. Annak ellenére, hogy e két hálózat ma a legnagyobb, ezek fejlõdnek a legerõteljesebben. Ráadásul az egyik elõfizetésével a másik szolgáltató is elérhetõ. A Compuserve pl. beépítette az alapszoftverjébe az összes Internet szolgáltatást, _nem csak a levelek küldésének lehetõséget_, ami így közvetlenül elérhetõvé válik.

A hálózat használati díja két részbõl áll: jár valamennyi a szolgáltatónak, de ez elenyészõ összeg ma, és részint az igénybe vett idõtartamtól függ. A másik költség a telefonszámla. Este 22 óra után 1 óra kb. 60 Ft.- Áfásan, tehát ez is elviselhetõ! Annak ellenére, hogy a szolgáltatás ma már nem az elit luxusa, érdemes elgondolkozni, hogy mire is használhatunk egy esetleges hozzáférési lehetõséget.

Struktúrális különbség

A két hálózat között leginkább a tárolt információ struktúrájában van eltérés. Míg az Internet túlnõtte régi önmagát, logikailag nem szervezõdve újra, ma már viszonylag nehezen átlátható. Itt az információ ún. hírcsoportokban cserélõdik ki. Ezek azon elv alapján léteznek, hogy viszonylag kevés fõszempont szerint, szempontonként rengeteg altéma választható. Mit kezdhet az ember akkor, amikor az érdeklõdési körére nem túlzás, 700...3000 db. hasonló érdeklõdésû hírcsoportot ajánl fel az Internet, vagy több száz MB-nyi dokumentumot letöltésre? Ahhoz hogy válasszunk, ki kellene szelektálni a legmegfelelõbbet, ehhez viszont meg kéne ismerni mindet, legalább egy egysoros ismertetõ erejéig, ami a hírcsoportok böngészésénél meg is jelenik. Ez a mennyiségük miatt igen nehéz feladat. Ezzel szemben a Compuserve fórumokat hozott létre ugyan ebbõl a célból, itt viszont ebbõl van sok, kb. 3000. Ezekben a fórumokban viszonylag kevés, 20-25 téma (szekció) van csoportosítva. Amennyiben csatlakozunk valamelyik fórumhoz, úgy már csak a fórumhoz tartozó néhány téma közül kell eldönteni, melyikbe van számunkra értékes információ, ill. hol tarthat a legnagyobb érdeklõdésre számot az, amit mi akarunk közölni a világgal. A fórumokról írásos ismertetõket kapnak a Compuserve elõfizetõk, mégis szeretnék néhány gyakorlati tapasztalatot megosztani ezekkel kapcsolatban, hiszen a 3000 választási lehetõség sem kevés!

Kezelõ szoftverek

Míg az Internet elõfizetõk ingyenesen viszonylag sokféle szoftver közül választhatnak, addig a Compuserve (továbbiakban CS) használatához kimondottan a CIM (Compuserve Information Manager) ajánlható. Van még néhány érdekes alternatíva, de ezek leginkább a CIM kiegészítéseiként használhatóak. Az Internet különbözõ szolgáltatásaihoz általában más-más szoftverre van szükség a szolgáltatástól függõen, addig a CIM mindent elintéz egymaga. Egyedül a WWW szörföléshez kell valami más, pl. a Mosaic, vagy a Netscape Navigator. A Windows CIM verzió a 2.0-ás, a Macintosh CIM verzió 2.4-nél tart, és a MAC verzió valamivel többet is tud, pl. csak MAC-en lehet elmenti a konferenciák vagy egyéni beszélgetések (TALK-ok) tartalmát file-ba, ami igen hasznos szolgáltatás.

A CIM szoftver üzembe helyezése nem okoz semmi problémát MAC-en, addig Windows alatt esetleg összeakadhat egy másik TCP/IP-t támogató szoftverrel, pl. egy Internet támogatással. Azonkívül Windows alá a WWW szörföléshez kell a browseren kívül a WinShock nevû program, a többi szolgáltatáshoz viszont ezt nem kell elindítani.

A CIM rendkívül nagy modemválasztékkal rendelkezik, amit az üzembe helyezés során egyszerûen ki kell választani. Ezután már csak egy azonosító számra ill. az Interneten névre, egy jelszóra, és egy telefonszámra van szükség.

Compuserve felhasználók a GO paranccsal csatlakozhatnak valamelyik fórumhoz. Ekkor megjelenik a fórum szabályzata, amely alapján dönthetünk a csatlakozás mellett (JOIN), meggondolhatjuk magunkat (LEAVE), vagy csak nézelõdhetünk (VISIT), de ekkor nem vehetjük igénybe a fórum szolgáltatásait. A fórumok nagy része ingyenes, a pénzes fórumokhoz pedig be kell gépelni: AGREE, ezzel megkötöttük a szerzõdést. Pénzért leginkább üzleti információkat, és különbözõ újságokat tölthetünk le ill. rendelhetjük meg a letöltését, esetleg csak böngészhetünk köztük.

Magyar fórum

A magyar fórumba a GO HUNGARY paranccsal lehet belépni. Itt 11 db. szekció van, nem nehéz tehát választani köztük. A fórumokban külön hely van az üzeneteknek, ez hasonló az Internet hírcsoporjaihoz, itt rövid híreket, vitaindító gondolatokat, párbeszédeket lehet kezdeményezni, személyre szólóan vagy mindenkihez szólva, bár ezek az üzenetek nyíltak így mindenki hozzáférhet, sõt hozzá is szólhat. A másik lehetõség a library-k használata, itt rengeteg file található, ill. ide tölthetjük le mi is a saját termékünket, vagy annak ismertetõjét. A Magyar fórumban is sok hasznos dolog, vírusirtók, segédprogramok, stb. található. Az ÍNYENCSÉGEK szekcióban recepteket tárolnak, ill. ezekkel kapcsolatos tapasztalatokat, árlistákat. Gondolom azért, hogy a háziasszony is szörfölhessen egy kicsit esténként, vagy hogy a túlzott számítógép-használat miatt magányos agglegények is egyenek néha egy jót... A SOFTWARE-HARDWARE szekció is magáért beszél, itt magyarul konzultálhatunk egy-egy téma szakértõjével, ill. kérhetünk segítséget abban a reményben, hogy valaki veszi a fáradtságot és válaszol nekünk, ami be is szokott következni. Itt van még a HVG cikkeinek kivonata, és az ADOK-KAPOK EXCHANGE szekcióban van lehetõség hirdetések elhelyezésére. Egy vállalkozás felfuttatásához ez az elõfizetõk alacsony száma miatt eredménytelen lenne, de egyéni problémáinkat, eladó vagy kiadó lakást, autót, számítógépet vagy annak alkatrészeit, kedvenc kutyánk kölykeit eredményesen, olcsón, rövid idõ alatt értékesíthetjük, ill. felkutathatjuk.

A fórumokban van lehetõség konferenciákra, amihez a rendelkezésre álló konferenciatermekben van lehetõség, ezekhez bárki csatlakozhat, egyszerre többen is, ez nyilvános beszélgetés. Az elõre szervezett konferenciákról a CIM minden bejelentkezéskor tájékoztat, de ezek leginkább angol nyelvû fórumokban vannak. Ha nem egyedül vagyunk a fórumban, akkor meginvitálhatunk valakit egy privát TALK-ra is, ha õ is hajlandó rá éppen. Lehet persze, hogy az illetõ éppen file-t tölt le, ekkor a talk nem lehetséges. A magyar fórumban sok külföldön élõ társunkkal találkozhatunk, beszélgethetünk, vitázhatunk.

Shareware fórum

Programozók és programgyûjtõk Mekkája a Compuserve shareware fórumai. Itt lehet egy megírt programot bevezetni a világpiacra, ill. kereskedelmi forgalombahozatal elõtt leteszteltetni. Ilyen pl. GO WINSHARE, ahol a rengeteg letöltött program közül válogathatunk. A programok itt is szekciókba vannak szervezve, íme egy kis ízelítõ: Compress/Security, Network/Remote access, Fonts/Printing, Disk utilities, Internet/HTML, stb. Ebben a fórumban 16 szekció van.
Hirdetések?

Jó és fõleg olcsó megoldás az, ha termékünket feltöltjük egy fórumba, a többibe viszont csak egy rövid üzenetet helyezünk el arról, hogy akit érdekel hol érheti azt el. Az ilyen jellegû hirdetéseknek nem mindenhol örülnek, azért a rokon érdeklõdési körû fórumokban van rá lehetõség. Hasonlóan jó hatásfokkal kísérletezhetünk számítástechnikai szaklapok fórumaiban, pl. a német Chip magazin (GO CHIP) rendszergazdája rendkívül segítõkész és lelkes. Ebben a fórumban az USERS-UPLOAD szekció alkalmas shareware programok feltöltésére. Ez az a fórum ami az európai fórumok között a legaktuálisabb, mert naponta frissítik, és rendkívüli választékkal vannak benne szoftverek, sajnos leginkább német nyelvi változatok.

Más a helyzet a Ziff Davis press fórumaival. Itt nem örülnek hirdetéseknek, a konkrétan letöltött programoknak viszont igen. A ZD NET a Compuserve legjobban szervezett, katalogizált fóruma, ill. itt vannak a legértékesebb programok, a legtöbb szolgáltatás, valamint néhány vezetõ amerikai számítástechnikai szaklap. Ez nem is ingyenes, USD 3.5$/hó a tarifa, de ez nincs idõhöz vagy letöltött programok vagy megrendelt újságok számához kötve. Itt pl. a következõ fórumokat találhatjuk: Applications, Utilities, Internet, Business, Home, Arcade, Action games, Education, stb. Itt témánként igen sok, de a hálózat legnagyszerûbb letölthetõ programjait találhatjuk bármilyen témához. A fórum gazdái igazi profizmusról tesznek tanúbizonyságot, ez a hálózat egyértelmûen legprofibb, legértékesebb sarka. (GO ZIFFNET)
Homepage

A másik igen divatos hirdetési lehetõség a homepage készítése, amivel már nem csak programozók kerülhetnek ki termékeikkel a világpiacra, hanem számítástechnikától független szolgáltatók is, pl. fordító irodák munkaszerzési lehetõsége lehet. Mivel manapság a homepage-t varázsolni szokás egy Wizzard szoftverrel, megmenekültünk a HTML megtanulásától. Mindamellett tudni kell, hogy a Wizzard szoftverekkel bár könnyû képeket, grafikákat beilleszteni és formázni, ezek nem úgy jelennek meg a böngészõ szoftverekben, ahogy mi elkészítettük õket, pl. a betûmére, képméret, sorzárás, betûtípus, méret gyakran megváltozik a böngészõben. A wizzard szoftver az elkészített homepage-t a PUBLISH parancsra felkopizza egy alkalmas WWW szerverre, amire aztán fel lehet hívni az érdeklõdõk figyelmét, hogy ott keressék. Az elõfizetõk 1 MB szabad helyet ingyen kapnak a homepage számára. Ha ennél több helyet foglalnak oldalaink, azért külön kell fizetni. Ez igen kevésnek tûnhet, mégis akár 10-15 oldal is elhelyezhetõ ennyi helyen, mert a szöveg nem foglal sokat, a grafikákat, képeket pedig max. 72 dpi-s felbontással kell 256 színû GIF formátumban beépíteni az oldalba, mert a HTML oldal soha nem lesz nyomdában feldolgozva, a képernyõs megjelenítéshez pedig ez a felbontás bõven elég, a háttérmintát pedig sok kis kép egymás mellé helyezésével kell elkészíteni. A képek méretezésénél vegyük figyelembe, hogy van aki kisebb felbontásban mûködteti a rendszert mint mi. Feltöltés elõtt mindenképpen ellenõrizzük le a munkát egy-két böngészõben. Akkor kevés tehát a hely, ha nem elégszünk meg a grafikákkal, hanem hangot, vagy animációt szeretnénk használni az oldalon. Mégis azt javaslom, diszkréten bánjunk a képekkel, és fõleg az egyéb nagyméretû állományokkal, mert nem biztos, hogy a fogadónak lesz türelme kivárni ezek letöltõdését. A Playboy pl. 1-1.5 MB-os JPG tömörített RGB képeket tárol a homepage-jén, aminek semmi értelme, a képernyõnek ez pazarlás, a képek pedig nem nyomtathatók ki máshol. Ezzel persze lehet növelni az idõt, ami alapján számláznak! (http://www.playboy.com _ biztos ami biztos...)

Úgy gondolom, hogy a Compuserve vagy Internet hozzáféréssel az asztalunkra kerül a világ, határok nélkül. Számomra ez a lehetõség is azt a célt szolgálja, amit a számítástechnika egésze: növeli a munka termelékenységet, és segíti egy termék piaci értékesítését. Feltéve, hogy helyesen gazdálkodunk az új lehetõségekkel.